Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
1958 november 9. TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 3 A fácánkertiek jelöltje: a termelőszövetkezet elnöke Ex is as életszínvonal egy réssé fl társadalombiztosítás fejlődéséről Gépkocsitulajdonosok... Szerte a megyében egyre több magángépkocsit látni, egyre többen vannak azok, akik autót vásárolnak, ki ilyen, ki olyan céllal. KTSZ- elnök, orvos, művezető, gyógyszerész, igazgató, bányász, technikus és különféle foglalkozásúak vannak az utóbbi években szembetűnően megszaporodott magángépkocsi-tulajdon osok között. Van aki szórakozáshoz használja és van akinek munkaeszköz az autó. is azt mondják, semmi kivetnivalót nem találnak a tsz-nél, a jó vezetés és a szorgos tagság munkája eredményeként erősödnek gazdaságilag összeforrottságban egyaránt. Pozsonyi elvtárs, a termelőszövetkezet okosszavú párttitkára azt mondja az elnökről: „Mindenekelőtt a jó vezetésnek köszönhető, hogy nálunk törés mentesen, mindig növekedett a munkaegység értéke. Sokat tesz Loboda elvtárs, a járási mezőgazda- sági állandó bizottságban is a termelőszövetkezeti mozgalomért.” pgyszerű, jóképességű paraszt■*“* ember Loboda István, a termelőszövetkezeti mozgalom „szürke” harcosa. Nem tett és nem tesz eget-földetrázó nagy dolgokat, „csak” éppen azt, hogy mindig mindenütt a termelőszövetkezet maga- sabbrendűségét, jobb életét biztosító voltát bizonyítja, így tevékenykedik. Magánélete is ezt tükrözi. Pintár Antal, a szekszárdi járási tanács elnökhelyettese így vélekedik: INNEN —ONNAN Nőtanács üléseken beszélték meg a gyönki járás községeiben az asszonyok a választás közvetlen segítésében való tennivalóikat. Több helyen határozatot hoztak, hogy az asszonyok fel fogják díszíteni a szavazóhelyiségeket és békegalambot tűznek a szavazók mellére. * A simontornyai Kossuth Termelőszövetkezetbe az elmúlt héten 10 új tag lépett be. * Madocsán az először szavazók többsége megjelent az ifjú választók számára szervezett gyűlésen * «■Vallás, erkölcs« címmel tartották meg a második előadást az Ifjúsági „Mint a Járási Mezőgazdasági Állandó Bizottság elnöke, ott is következetesen képviseli a tsz parasztságot. Persze azért törődik az egyéniekkel is (közismerten jó a Vörös Hajnal kapcsolata is az egyéniekkel, de lelkes agitátora köztük is a 1ísz-nek. Kezdeményezésére az állandó bizottság megnézte a Vörös Hajnal-t. (Jó hatással volt rájuk.) Loboda elvtárs vezette be a bizottságba azt az új módszert, hogy kint a községekben üléseznek, így a helyszínen segítik a mezőgazdaságot.” Loboda István, a hajdani cselédember nemcsak, hogy kiegyenesítette derekát, de — rácáfolva az ellenkező híresztelésekre — példájával ő is bebizonyította, hogy a dolgozók mind az államvezetésben, mind a gazdaságvezetésben tudnak és sokkal jobban tudnak vezetni, mint régi uraik. Ezért is jelölte őt Fácánkert község dolgos népe a járási tanácstagok közé. S. E. Akadémia keretében a dombóvári tanítóképzőben. Nagy érdeklődés kísérte azt, a résztvevők 20 konzultációs kérdést tettek fel az előadónak. * A pedagógusok és a járási pártbizottság vezetői között 10 helyen voltak tanácskozások a szekszárdi járásban. Ezeken a beszélgetéseken kötetlen formában megbeszélték a pedagógusok problémáit és az őket is érdeklő egyéb kérdéseket. Bátaszé- ken komoly véleménycsere alakult ki az ifjúság neveléséről és e téren a feladatokról. 1 939-et írunk. — Utolsó válasz- “ tási komédiájára készül az úri Magyarország. Küszöbön a második világháború. Nagy választási hadjáratot szerveznek az ország urai, a kortesek és jelöltek fűt-fát ígérnek, és nap mint nap csökkentik a szavazók számát. A Fácán- kert-pusztai 1200 holdas uraság, Kunffy Lajos alkalmazottai útján összehívatja a cselédséget az uradalom irodája előtt gyülekeznek. Kiöltözve, dölyfösen elébük áll Kunffy, majd nyilatkozik. „Közeledik a választás. Én Knefély Ödön tolnai barátomra kívánok szavazni. Úgy gondolom, hogy ti is reá szavazzatok! — mondja jelentőségteljesen. — Elmehettek”. A kiszolgáltatott, nagycsaládos cselédemberek értenek a mondott szóból, tudják, hogy Knefély Ödönt, a több mint 600 holdas tolnai uraságot meg kell „választani.” Köztük van Loboda Is- ván 26 éves fiatalember is — akkor már 12 éve cseléd Kunffynál — aki mint először szavazó, most ismerkedik a választással. Hazafelé indultában azon morfondíroz, hogy hát ilyen az a „titkos” szavazás, így és ilyeneket lehet választanunk? * A közelmúltban megtartott jelölőgyűlésen Fácánkerten a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet elnökét jelölték járási tanácstagnak. Hogy miért? A község lakosságának zömét kitevő volt cselédemberek faluszerte ismerik a tsz-elnököt, mégpedig úgy, mint a termelőszövetkezeti mozgalom harcosát. A hajdani cselédről, a megyeszerte híres egyik legjobb termelőszövetkezetünk elnökéről azt mondják: „Mikor a szövetkezetei bántják, olyan az elnök, mintha bicskát mártanának belé.” Akárki megnézheti azt is, hogy’ működik a Vörös Hajnal. A közeli majorokban lakó, jól gazdálkodó kritikus középparasztok * I— A falu felett, a hegyoldalban épült pirostetős új bányászházak egyikében lakik Tóth Boldizsár, aki arról nevezetes, hogy megyénkben a bányászok közül elsőnek vásárolt személyautót. Takaros, tiszta lakásukban együtt van a kis család,, amikor meglátogatjuk őket. Tóth bácsi, a családfő magátólértetődőnek, természetesnek tartja, hogy vele, a régi bányásszal gépkocsivásárlásról, autó-túrákról beszélgetünk. Igaz — ha meggondoljuk — nincs is ebben semmi különös. — Mikor tervezték el, hogy gépkocsit vásárolnak? — I— Még az idén tavasszal. (Nem is olyan régen!) Úgy számítottuk, hogy a bányásznapra összegyűjtjük a pénzt és akkor lebonyolítjuk a vásárlást. Úgy is történt. Eladtuk a két motort és szeptember 7-én, a bányásznapon — az akkor kapott hűségjutalomból 12 000 forintot hozzátéve — meg is vettük 40 000 forintért a csaknem új Skoda gyártmányú autót. A vejem is bányász — vájár —, így kettőnk keresetéből nemcsak erre futotta, hanem arra is, hogy október elején 95 000 forint értékű új bányászházba költözzünk. A házat — élve a kedvezményekkel — természetesen részletre fizetjük ki. — Milyen gépkocsi-túrákat tettek eddig és mik a terveik? — — Mi az autót azért vettük, hogy azon szórakozni járhassunk, mert nálunk nem igen van szórakozási le hetőség — válaszol Tóth Boldizsár. — Eddig még nem sokat használtuk, mert még nincs meg a jogosítványom és ráérő sofőrt meg nem mindig találunk, de azért 2600 kilométert futott már a kocsim. Meglátogattuk a rokonokat Pécsett, Bonyhádon, Szekszárdon és különösen «jól jött« a gépkocsi, hogy a vejemet látogassuk meg a szekszárdi kórházban, ahol 9 hétig feküdt törött lábbal. Itt közbeszólnak az asszonyok- »Jobb lett volna előbb venni az autót, így talán elkerülhette volna a motoroskarambolt és a lábtörást.« ,— Terveink? Szándékunk szerint el-eljárunk a pécsi színházi előadásokra, a fővárosba, sporteseményekre és nyáron vasárnaponként a Balatonra fürödni. Nagyon előnyös a családnak az autó, így mindenhol rendesen felöltözve tudunk megjelenni, a hideg ellen is védve vagyunk, no meg aztán a pici unokát is el tudjuk így magunkkal vinni. — — Mióta bányász? — — Régen kezdtem, pontosan 29 éve. De nehéz is volt akkor a bányászélet! — sóhajt fel. — Sokszor emlegetjük, hogy hogyan éltünk. Bizony 1945. előtt még kerékpárja is alig-alig volt a bányásznak. Nemhogy autó! A mi családunkban meg több is van. A nővérem vejének, Keller Ferencnek — aki a nagymá- nyoki bányánál lakatos — új Skoda- Spartak kocsija van. Nem kótyavetyéljük el keresetünket és így adódott lehetőségünk arra, hogy ne csak megkívánjuk a szórakozást, városnézést, hanem lehetőséget is teremtsünk arra — fejezte be válaszát Tóth Boldizsár, a mázai bánya bányamestere. • Többszöri keresés után, korán reggel lehet csak megtalálni dr. Hai_ der Ákos tolnai állatorvost. Köztiszteletben álló, őszülő halántékú ember, fúl a 40-en, aki több évtizede orvos már. Mikor a gépkocsiról érdeklődünk, mindjárt így kezdi. — Ne higyje senki, hogy nekünk, állatorvosoknak luxus a gépkocsi. Mindenekelőtt munkaeszköz az. Az én körzetem Fácánkert község, sokszor hajnali 4-től este későig úton vagyok, fagyban-sárban mennem kell. Olyan nehéz felszereléseket kell vinnem (megmutatja a keze ügyében lévő többkilós »száj terpesztőt«) és ezt motorral nagyon nehéz lenne szállítani. De emberség és lelkiismeretesség kérdése az is, hogy megfelelő gyógyszer is mindig legyen nálunk,, ne kelljen a gazdának este későn, vagy kora hajnalban messze elmenni a gyógyszerért. A másik jelentősége számomra abban van, hogy az egészségemet is védem a gépkocsin utazással. Van egy állatorvos barátom, aki képtelen dolgozni, mert motoron utazva kezének ízületei teljesen tönkrementek. Mi tagadás, én sem vagyok már fiatalember, vigyáznom kell az egészségemre. —Mióta van gépkocsija? ■— kérdezzük. — Nekem nem most vem először, bár újat csak 1 éve tudtam venni. 1939-ben vásároltam egy kis Topo- linót, majd utána motorra ültem, ismét kocsit vettem, amit aztán elvittek a németek tőlem. Amikor a fogságból hazajöttem, gyalog, csaknem mezítláb jártam a beteg állatokhoz. Ütött-kopott, mindig javítandó kis gépkocsijaim voltak, míg végre tavaly decemberben — részben kölcsönpénzből — vásároltam egy újat, P. 70-es típusút. Ezzel aztán lehet menni, meg is vagyok vele elégedve. Háromnegyed év alatt több mint 20 000 kilométert futott, ami jelentős — mondja Haider doktor. Elmondja még, hogy szórakozni nem jár, egyetlen szenvedélye a zene. (Elismerten tehetséges zenész, a Szekszárdi Szimfonikus Zenekar koncertmestere.) Nem is beszélgethetünk tovább, mert ismét keresik, sürgősen mennie kell egy beteg állathoz. Különböző országokban a társadalmi viszonyok fejlődésétől függően jöttek létre különböző segélyező egyletek, majd később társadalombiztosítási szervek, hogy a munkából kiesett dolgozókról gondoskodjanak. így jöttek létre hazánkban is a munkások által maguk szervezett önkéntes segélyegyletek, először a bányászok és nyomdászok szervezésében. A szervezett munkások harca nyomán hazánkban is kiadták az első kötelező biztosításról szóló rendelkezést 1891- ben, mely szerint a járulék kétharmad részét a munkás, egy- harmad részét a munkáltató fizette. Ez a biztosítás csak betegségek esetére volt. Majd a munkásosztály politikai harcának következményeként 1927-ben kiadták az öregségi biztosításról szóló törvényt, mely csak egyes rétegekre terjedt ki. 1945-ben az első társadalombiztosítási rendelkezés az volt, hogy a dolgozók járulékfizetési kötelezettségét megszüntette és a betegségi biztosítási járulék azóta teljes egészében a munkáltatót terheli. Az új nyugdíjtörvény magasabb szolgáltatásai szükségessé tették azt, hogy a nyugdíjjárulékhoz a dolgozók is a 3 százalékkal hozzájáruljanak. A felszabadulást megelőző időben s ezt követően is egy ideig több intézet végezte a társadalombiztosítást: OTI, MABI, MAHABI, SZASA stb. Ezek az intézetek a felszabadulást megelőzően munkáltatói érdekeltségüknél fogva nem töltötték be hivatásukat, mert inkább pénzszerző szervek, mint a rászorultak támogató szervei voltak. A célszerűség és a jobb betegellátás úgy kívánta, hogy a társadalombiztosítási ellátó apró intézeteket egybe kellett olvasztani; 1950-ben a társadalombiztosítási feladatok intézését kormányunk a szakszervezetekbe tömörülő dolgozókra bízta, s ettől az időtől a fejlődés még gyorsabb és eredményesebb lett. Napjainkban a magyar társadalombiztosítás maga mögött hagyta valamennyi kapitalista ország társadalom- biztosítási rendszerét. Amíg 1938. évben az össznépes- ség 31 százaléka volt a társadalom- biztosításba vonva, addig 1949-ben a lakosság 41 százaléka, 1957-ben pedig már 62 százaléka. Tolna megyében 1947-ben 7190, 1949-ben 16 946 és 1958-ban már 50 000 felüli tagot számlál a biztosítottak száma. Az orvosi és Szolgáltatási terhek viselésében a megnövekedett létszám, az állandóan emelkedő igények és a jobb betegellátásra való törekvés jellemzi államunk intézkedéseit. A biztosító intézetek régebben külön-külön alkalmaztak orvosokat úgy, hogy egy család tagjai foglalkozásuknak megfelelően, más és más orvoshoz tartoztak. A társadalombiztosítási intézetek egyesítése és az egészségügyi szolgálat átszervezése következtében egy körzetnek valamennyi biztosítottja ugyanahhoz a körzeti orvoshoz tartozik. Az orvosok ma már nem a társadalom- biztosítás szerveinek, hanem a tanácsoknak az alkalmazottai, így aa adott területüknek egészségügyi vonatkozásban teljes egészében gazdáivá váltak. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola KISZ-szervezete már hosz- szabb idő óta tervezte, hogy a környékben lévő egyik termelőszövetkezet betakarítási munkáiban segítséget nyújt. A közeli napokban mint arról levelezőnk, Kása János beszámol, elmentek a fiatalok a kis- vejkei Szabadság Termelőszövetkezetbe és a tsz tagokkal együtt 23 katasztrális holdról leszedték a kukoricát. Megyénkben a biztosítottak ellátását 91 körzeti és 62 kórházi orvos végzi. Az 1942. évben kiadott Magyar Társadalombiztosítás Évkönyve szerint Tolna megyében egy szakorvosi (sebészeti) rendelés volt és a „biztosítottak gyógykezeléséről szakorvosnak konziliáruskénti igénybevételével vagy szakorvosnak esetenkénti megbízásával gondoskodtak”, jelenleg Szekszárdon 17 különféle szakorvosi rendelés 21 szakorvossal, ezen kívül a megye különböző községeiben 43 szakorvosi rendelés 43 szakorvossal látja el a biztosítottak állandó gyógykezelését. A gyógyszerek rendelésénél a fel- szabadulás előtt az az elv érvényesült, hogy csak a legolcsóbb gyógyszereket volt szabad rendelni. Ma e tekintetben korlátozás nincs. Az orvos a gyógyszerkülönlegességeket, a legdrágább gyógyszereket is szabadon rendelheti, ha a beteg gyógyulása azt megkívánja. Egyes gyógyszerek felírásának főorvosi engedélyhez kötése a biztosítottak érdekét védi, hogy a rendelkezésre álló mennyiség azoknak jusson, akiknek legnagyobb szüksége van rá. Egykor igen magas százalékot kellett fizetni a gyógyszerért — az ár 70 százalékát —, ma a megállapított térítés egészen minimális — az ár 15 százaléka. Országos viszonylatban a gyógyszerköltség 1941. évben 8.8 millió pengő volt. 1949. évben 134 millió forint, 1957 évben 529 millió forintra emelkedett. A megyei alközpont gyógyszerre 1949. évben 986 000 forintot, 1957 évben 6 166 000 forintot fizetett ki. Korábban a dolgozóknak a családtagjának kórházi ápolás esetén 28 napon túl — az ápolási költség 50 százalékát meg kellett fizetni. Ma a kórházi ápolás teljesen díjtalan a biztosított munkaviszonyára tekintet nélkül egy évi, tbc. esetén 2 évi időtartamra. Családtagoknál a kórházi ápolás időtartama az egy éven belüli 42 napi ápolás helyett naptári évenként 90 nap, tbc. esetén 180 nap, egyes betegségeknél 270 nap is lehet évente. A múltban a dolgozónak táppénz a kórházi ápolás idejére 25 százalékos mértékben járt. Jelenleg a táppénz 50 százaléka, eltartott családtag esetén pedig 80 százaléka jár, otthoni kezelés esetén a fizetésnek 65, illetve 75 százalékát kapja. Elvitathatatlan a fejlődés a szolgáltatások egész vonalán. Hasonlítsunk össze egy-két költségalakulást országos viszonylatban: Táppénz: 1941- évben 25 millió pengő 1949 „ 170 „ forint 1957 „ 1254 » forint Szülési segély: 1941 évben 4 millió pengő 1949 „ 51 99 forint 1957 évben 160 99 forint Egy dolgozóra jutó évi kiadás: 1949 évben 1156 forint 1957 évben 2540 forint A társadalombiztosítás fejlődése — mint ahogy azt a számadatok is bizonyítják — állandó. Államunk a gazdasági erejéhez képest maximális ráfordításával gondoskodik a munkában megbetegedett dolgozókról és családtagjaikról. Miután a közösen végzett munka során igen jó barátság szövődött a termelőszövetkezeti fiatalok, és a a lengyeli tanulók között. De a termelőszövetkezeti tagok is megszerették a tanulókat, ezért a lengye- liek elhatározták, hogy ezentúl szorosabb kapcsolatot tartanak fenn a kisvejkeiekkel és kölcsönösen meglátogatják egymást. Két autótulajdonossal beszélgettünk, kettővel a sok közül. Mert ma már országszerte sokan vannak és egyre többen lesznek azok a dolgozók, akiknek a tisztességes megélhetés mellett lehetőségük nyílik ilyen költséges cikk vásárlására is. SOMI BENJAMINNÉ Lengyeli tanulók a kisvejkei termelőszövetkezetben
