Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
4 TOLNA MEGYEI NtPÜJSAG 1958 november 7. Asszonyoknak—lányoknak Kenyérsütés Egy kiló liszthez 2 deka sót, fél deka élesztőt, 6 deciliter vizet, 4 deka morzsókát, vagy kovásztésztát, 10 deka nyersen megreszelt burgonyát teszünk. Ha 6 kiló lisztből sütünk, beáztatjuk a 24 deka morzsókát langyos vízbe, vagy az előző sütésből hagyott ugyanannyi tésztát. Kovászolás előtt négy-öt órával már be kell áztatni fél liter meleg vízbe (nem kell meleg helyre tenni, mert savanyodik). Egy nagyobb fazékban kovászoljunk, a lisztet tálba szitálva tegyük meleg helyre. A kovászoláshoz még 5 deciliter vizet melegítve, lassan kavargassuk hozzá az áztatott kovászhoz. Elmorzsoljuk benne a 3 deka élesztőt, nem kell kemény kovászt készíteni, jól ki kell keverni. Állítsuk be a fazekat egy melegített szakajtókosárba, vagy a tálba, a liszt közepébe, tegyünk rá egy fedőt, takarjuk be melegen, vigyázzunk, mert hamar kel, esetleg kifut. Keverjük meg kétszer-háromszor, s akkor nyugodtan hagyjuk reggelig. Ha kevés az idő, a kovászolástól számítva 4—5 óra múlva is lehet dagasztani. A fazékból a kovászt kiöntve, a fazékba mérjük bele a 12 deka sót. Beleöntjük a megreszelt 60 deka burgonyát és erre egy liter jó G. I.-né, Szekszárdi Semmi esetre se a régi udvarlóját válassza, hanem a férjét. Ugyanis egy kaland nem éri meg, hogy feldúlja házasságát. A fiatalember udvarolt magának, míg maga leány volt, látszólag igen nagy volt a szerelem is. Ezért tehát az udvarlójának megvolt a lehetősége arra, hogy magát feleségül vegye, ha akarta volna, ö azonban ehelyett az eltöltött kellemes esték után minden különösebb indok nélkül szakított. Az ilyen fiúnak a csábítása, kedvessége nyilván most sem lehet több puszta kalandvágynál, és nagyfokú könnyelműséget követne el saját magával szemben is, ha ilyen kalandba bocsátkozna, s esetleg elválna férjétől. «■Mit tegyek?« jeligére, Szekszárdi »Megláttam a bátaszéki cukrászdában vasárnap este egy csinos fekete kisleányt, aki nagyon megtetszett. A helyfoglalásnál volt köztünk szóváltás, mert elfoglalták az én helyemet, de nem volt mód arra, hogy megismerkedjünk. Szeretnék vele megismerkedni, de nem tudom, hogy hogyan.« — Erre mi sem tudunk receptet adni. Ha nincs közös ismerősük, aki bemutathatná a leánynak, akkor legfeljebb keresheti az alkalmat, hogy valami véletlen folytán ismeretséget köthet vele. Ha tudja a címét, esetleg írhat neki egy levelet, amelyben találkát kér tőle. Vagy járjon el abba a cukrászdába, ahol először meglátta a kisleányt és meleg vizet öntünk, összekeverjük, hogy a só jól elolvadjon, most már beleöntjük a lisztet, még egy liter jó meleg vizet hozzáöntünk. A kimaradt vizet akkor öntsük bele, ha már összeállítottuk. Fél órát dagasztjuk, jól elkészített helyen egy pokróc vagy párna legyen a teknő vagy tál alatt, felül is jól be kell takarni, a meleg fontos a keléshez. Egy órát kel, akkor ki kell szakítani egy vagy két kenyérnek. Jól gyúrjuk ki, annál szebb lesz. Kosárba, jól kilisztezett szakajtókendőbe vagy, ha sütőben sül, picit zsírozott tepsibe tesszük. Újra kelesztjük egy órát, letakarva. Egy nagy sütőbe két és fél kiló lisztből készítünk kenyeret. Majdnem két órát kell sütni, jól megforrósított sütőbe kell betenni. Mielőtt megsül, negyed órával előbb a tetejét mossuk le hideg vízzel, úgy tegyük vissza, szép fényes lesz. A kenyértésztából jó lángos süthető, ha nincs kemence, olajban, lábasban. 20 centiméteres hosszú rudakat sodrunk hüvelykujjnyi vastagra, meghajlítjuk kifliformára, fél órát kelesztjük, zsírban vagy olajban sütjük, de csak fele magasságig legyen a zsiradék a lábasban, úgy szép szalagos lesz. Lehet a zsírt pótolni, ha elsül, nem kell nagy lálehet, hogy ismét találkoznak, s valamilyen úton-módon megismerkedhetnek. »Őszi rózsa« jeligére, Tamási! »Több ember jelenlétében az étteremben igen durva szavakkal illetett a volt udvarlóm és tulajdonképpen ezzel meg is szakadt köztünk a kapcsolat. Miatta nem bánkódom, de kijelentései igen sértették önérzetemet és becsületemet. Azóta az egész községben 'rólam pletykálnak.« Ha valóban sértőek és alaptalanok voltak udvarlója kijelentései és vannak az esetnek tanúi, akkor beperelheti a bíróságon becsületsértés miatt. Az nem lenne megoldás, ha maga is tücsköt-békát kiabálna volt udvarlójára, mert ez egyikőjüknek sem használna. A. F., Dombóvári Levelében azt írja, hogy a kisleánnyal, akinek udvarol, nagyon megértik egymást és nyilván a szerelem sem hiányzik. Véleményünk szerint ebből induljon ki, mielőtt dönt a házasság ügyében. Az, hogy a leány szülei nagyon vallásosak, ilyen esetben másodlagos kérdés. A lényeg az, hogy maga és a kisleány világnézeti téren is megértik egymást és a kisleány sem ért egyet szülei maradi nézeteivel. Maga különben is a feleségével fog együtt élni, nem pedig annak a szüleivel és éppen ezért a szülők nézete nem lehet akadálya a maguk házasságának; hasban sütni. Melegen megsózzuk, jó puha sóval. Kapros lepényt is készíthetünk a kenyértésztából. Fél kiló tésztából kerekre formálva, félretesszük kelni egy órára, akkor kinyújtjuk, amennyire csak lehet. Kézzel is nyújthatjuk, mint a rétest. Kemény zsírral megkenjük, sóval, vágott kaporral jól meghintjük, ösz- szehajtogatjuk, mint a hájastésztát. Újra kelesztjük egy órát, tejfellel , bekenve tesszük a sütőbe. Sütés közben még egyszer meg lehet kenni tejfellel. Túróval ugyanígy tölthetjük, kaprosán, sósán. A tészták sütése előtt a sütőben papírpróbát csinálunk. Ha pár jó tűz már leégett, bedobunk egy fehér újságpapírdarabot és ha barnára pirult, betehetjük a süteményt, azután a tészta minőségétől függően tüzelünk tovább, lassan vagy erősebben. A kemencét, ha fehér, szikrázó a tégla, kitisztítjuk és bedobunk egy kis szalmacsóvát, ha rögtön lángralobban, akkor jó a kemence kifűtése, de öt percre is tegyük fel az előtétet, a forróság lecsapódásáig, úgy nem húzza össze a kenyértésztát. A könnyű süteményeknél gazdasszonyi gyakorlattal mérjük a kemence sütőképességét. II zsebkendő története Nem is gondolják, milyen újkeletű a zsebkendő használata. Nem is olyan régen, szegények és gazdagok egyaránt, uram bocsá’ — „Ádám zsebkendőjét” használták, vagyis az ujjak pótolták a ma már nélkülözhetetlenné vált zsebkendőt. Később — mondhatnók, jóval később — a „legfelső körök” kis kerekre vágott anyagdarabot használtak. Ennek használata sem volt elterjedt és mint mondják, az angol IV. Henrik is csak öt ilyen alkalmatossággal rendelkezett. A zsebkendő történetének ismerői szerint elsőnek egy bájos velencei szépség készíttetett finom ba- tisztanyagból, csipkével díszített, mai értelemben vett zsebkendőt. A jó ötlet hatalmas sikert aratott és az akkor „gazoletto"-nak nevezett zsebkendő először II. Henrik udvarában, majd egész Franciaországban, Németországban és másutt is elterjedt, azonban még ebben az idő ben is csak a gazdagok luxuscikke volt. XVI. Lajos francia király elrendelte, hogy a zsebkendőnek négyszögletűnek kell lennie. Ekkor kezdett elterjedni a nép körében, s később, mikor az ipar is beleavatkozott a kérdésbe, selyemből, batiszt- ból és mindenféle más anyagokból készítettek zsebkendőket, hogy minden anyagi igénynek megfeleljenek. ÜZENETEINK Kozmetika Körültekintő testápolás A modern ember élete elképzelhetetlen testápolás nélkül. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bőrápoló- és bőrtisztítószerek szakszerűtlen használat esetén veszélyesek lehetnek. Már a mosdásnál is gondosan kell ügyelni arra, hogy bőrünkről teljesen eltávolítsuk a szappan-maradványokat. E célból alaposan öblítsük le testünket. A bőrt, normális körülmények között, savburok takarja, amely finom hártyaként védi testünk egész felületét. A szappan, amely lúgos hatású, ezt a védőhártyát eltávolítja. Alapos öblögetés esetén ez a savas hártya, legkésőbb tíz perc múlva újraképződik. Természetesen, a bőrön maradó szappanhab zavarja a természetes regenerációs folyamatot. Ilyenkor a bőr érzékenyebb a baktérium-fertőzésre. Vannak emberek, akik a testápoló és tisztítószerekben található egyes anyagokkal szemben az átlagosnál is érzékenyebbek. Ezeknek más, olyan szereket kell használniok, amelyből hiányzik a számukra ártalmas alkatrész. Túlérzékeny bőrű embereknek gyakran csak hosszas próbálgatás után sikerül megtalálni a megfelelő bőrápoló szereket. Leghelyesebb, ha tapasztalt bőrgyógyász tanácsát kérik ki. Bőrgyulladás léphet fel izzadást semlegesítő szerek használatánál is. Ezeknek a szereknek a hatása abban áll, hogy megöli, vagy legalábbis növekedésükben gátolja a baktériumokat, amelyek az eredetileg szagtalan verejtéket felbontják. E szerek tehát a baktériumokra hatnak, de világos, hogy a bőrsejteket is izgatják. Ezért, kellemetlen mellékhatás esetén, cserélni kell őket. Mindenkit lebeszélünk arról, bőrtisztításra zsíroldó szereket, mint pl. benzint, vagy petróleumot használjon. Ezek nemcsak a bőr savas védőburkát, hanem az ugyancsak védő zsír- és szaruréteget isseit ávo- lítják Gyakran órákig, sőt napokig tart, amíg ezek a természetes bőrvédő berendezések ismét normális állapotba kerülnek. Ez alatt az idő alatt mindig fennáll a fertőzés veszélye, s hosszadalmas bőrbetegségeket kaphatunk. Azt se feledjük, hogy ezeket az anyagokat a bőr könnyen felszívja és így a szervezetbe juttatja. Gyakori használatuk tehát az egész testet megmérgezheti. Ajakrúzsok és körömlakkok szintén idézhetnek elő bőrsérüléseket. Itt különösen egyesek túlérzékenysége játszik szerepet. A tapasztalat azonban azt mutatja,, hogy mindig lehet olyan készítményt találni, amelyet a túlérzékeny bőr is megtűr. Rabszolgakereskedelem a XX. században Száz évvel ezelőtt betiltották a rabszolgakereskedelmet, s azóta bűnténynek számít, ha valaki emberrel kereskedik. De ez a szégyen- teljes ipar mégsem tűnt el nyomtalanul, mégis megvan napjainkban is. A XX. század derekán ugyanolyan embervadászat és emberkereskedelem folyik, mint a sötét középkorban. Különösen Anglia és Franciaország afrikai gyarmatain virágzik. A rabszolgakereskedők hajói az Arab- és a Vörös-tenger hullámait hasítják. A híres, régi rabszolga- úthoz hasonló valami ma is létezik. Átszeli egész Afrikát, a nyugati partoktól a Vörös-tengerig. Ez a rab- szolgaút a francia-nyugatafrikai Bamako városban kezdődik, érinti Timbuktut, majd több száz kilométernyi távolság után, észak felől megkerüli a nigériai Kano várost, s a Láma-erődön keresztül Csádba ér. Ezután Francia-Egyenlítő-Afri- kán és Szudánon át, a Vörös-tenger partjánál ér véget. Ezen a hosszú úton ma teherautókon szállítanak férfiakat, nőket és gyermekeket. Azt ígérik nekik, hogy elviszik őket Mekkába, ahol megláthatják a szent helyeket. A tengeren át, mint zarándokokat, valóban elviszik őket a szent városba, ott azonban titokban, a törvényt kijátszva, rabszolgának adják el őket. A francia ható Ságoknak pontos értesüléseik vannak ezekről a sötét üzelmekről. Ugyancsak rabszolgákat szállítanak a Perzsa-öböl vidékéről, Be- ludzsisztánból, az ománi-öböl keleti partvidékéről és a Buraimi oázisról, ahol angolok uralkodnak. Természetes, hogy a mai rabszolga kereskedők nem ügyködnek olyan szabadon, mint elődeik. Egy amerikai folyóirat leközölte egy asszony elbeszélését, akinek ellopták a lányát. Az asszony elmondotta, hogy Buraimi oázis közelében lévő kisebb falucskában táncmulatságot rendeztek, amelyen az egész falu megjelent. Amikor az utolsó tánc ideje elérkezett, a falu körül settenkedő beduinok megrohanták a mulatozókat. Ekkor lopták el az asz- szony leányát és még három tnás leányt. A lányoknak nyoma veszett. A táncmulatságot, mint később kiderült, egy buraimi rabszolgakereskedő rendezte, s a beduinok támadását is ő szervezte meg. Az ellopott lányokat valószínűleg hamis okmányokkal rabszolgának adták el. Francia-Egyenlítő-Afrikában és az angol gyarmatokon óriási méretekben folyik az embervadászat. Francia-Egyenlítő-Afrikában 40 000 rabszolgát tartanak nyilván. A rabszolgatartás és a rabszolgakereskedelem az adeni brit protekturá- tusra is átterjedt. A földkerekség sok részében vannak tehát rabszolgák. A Szakszervezeti Világszövetség annak idején számos ilyen esetet sorolt fel. A francia gyarmatokon, többek között Kamerunban, gyakran láncra verik az embereket, mint a régi rómaiak tették, vagy nyakuknál fogva egymáshoz kötik őket és fegyenc- munkára viszik ércbányákba vagy ültetvényekre. Latin-Amerikában, különösen az amerikai monopóliumok tulajdonában lévő ültetvényeken még ma is dolgoznak rabszolgák, akik tartozásukat nem tudták megfizetni, s így rabszolgává lettek. Sok szerencsétlent arra kényszerítenek, hogy adóssága fejében gyermekét adja oda rabszolgának. A perui indiánok ma is jobbágyok, vagyis lényegében rabszolgák. Egy ilyen jobbágy élete olcsóbb, mint az állaté. . I A legnagyobb latinamerikai országban, Brazíliában szabályszerű rabszolgapiacok vannak. Vállalkozók szállítják fel az emberpiacokra a környékbeli parasztságot és eladják a földbirtokosoknak, akik az éhség és nyomorűzte embereket rabszolgáikká teszik. Az Imprensa Popular közlése szerint egy alkalommal egy 20 tagú csoportot 90 C00 cruseiroért adtak el. Igazságtalanok lennénk, ha azt mondanók, hogy csak az elmaradt vidékeken van rabszolgaság. Megtaláljuk azt a fejlett tőkés országokban is. Az Egyesült Államokat értjük ez alatt, ahol jogilag be van tiltva és törvény bünteti a rabszolgakereskedelmet. A gyakorlat azonban mást mutat. Miben különbözik például a mexikóiak, vagy a portorikóiak helyzete a rabszolgákétól? Még az amerikai lapok is kénytelenek beismerni, hogy semmiben. A Diario de Nueva-York egyik múltévi számában megírta, hogy az Egyesült Államok különböző vidékein mezőgazdasági táborok vannak, ahol portorikói munkásokat tartanak fogva. Egy New York állambeli táborban is teljesen rabszolgamódra élnek és dolgoznak az ott tartott portorikóiak. Nem szabad el- hagyniok a tábor területét, a tábor kerítéssel van körülvéve, a foglyoknak pontosan meghatározott időben kell kelniük és feküdniök. Fegyveres őrség ügyel a rendre. Ha valaki megkísérli, hogy mégis a kerítésen kívülre kerüljön, életét teszi kockára. Ne gondolják, hogy ezekben a táborokban bűnözőket tartanak. Nem, ezek a szabad Amerika „szabad polgárai.” A lágert és a védöőrséget azért találták ki, hogy a foglyokat még jobban kizsákmányolhassák. Amikor 1956-ban, Genfben pótegyezményt írtak alá a rabszolgaság, a rabszolgakereskedelem, stb. eltiltására, az amerikai küldött kijelentette, hogy országa nincs érdekelve ilyen okmány aláírásában. (T. Tyihonov cikke.) Megdöbbentő statisztika Az Egyesült Államok 20 éven aluli lakosaiból minden 30 közül egyet letartóztattak az elmúlt évben. Philadelphiában most különlegesen meg erősített rendőri készültséget vezettek be a fiatalkorú bűnözés és erőszak hullámainak megszüntetésére. 1957-ben, a betörésért letartóztatot tak 58,4 százaléka 18 éven aluli volt. Ugyancsak 1957-ben, az autólopások 67,6 százalékát 18 éven aluli gyerekek követték el. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb hatalommal rendelkező jogásza, J. Edgar Hoover, az F. B. I. vezetője drámai kirohanást intézett az amerikai civilizáció «dekadenciája» ellen. Azt mondotta, hogy noha minden államban felmerül a fiatalkorú bűnözés problémája, ez a kérdés Amerikában feltétlenül a legsúlyosabb. Hoover azonnali s hatásos kampányt javasolt a fiatalkorú bűnözés letörésére: 1. Az egész országban programot kell kidolgozni a rendőri készültség megerősítésére, beleértve az F. B. I.-t is. 2. Az egész országban felvilágosító és nevelő munkát kell végezni a szülők és a polgári hatóság köreiben, hogy kellő módom becsületre és önfegyelemre taníthassák a fiatalokat. Ugyanakkor propagandahadjáratot is indítanak, amelynek során azt igyekeznek megmagyarázni a fiataloknak, hogy a bűnözés «korántsem olyan izgalmas, mint amilyennek látszik és főleg nem kifizetődő.»
