Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-05 / 261. szám
1958 november 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Új központ — ahonnét majd a 650 hold munkáját irányítják — Szép lesz ez az épület. — Schönes Haus... dicséri lsi-ki •i maga módján az immár befejezés íl'it- -illő épületet. Aparhan- ton a tsz tagjai, de a kívülállók is nagy figyelemmel kísérik a Fel- szai adulás Tsz központi házának építését. Ugyanis a faluban már mindenki tudja, hogy az új központi épületben szép nagy kultúrterem lesz és televíziós készüléket is vásárolnak a tsz tagjai. — Az elmúlt évek során többször láttunk vendégül egyénileg dolgozó parasztokat és bár elismerték jó munkánkat, dicsérték gazdaságunkat és az állatállományunkat, mégis úgy éreztük, nincs olyan tekintélyünk,, mint azoknak a tsz-eknek, amelyeknek imponáló központi és gazdasági épületei vannak — mondja Läufer elvtárs, a tsz elnöke. Másrészt a jelenlegi ház, ahol vagyunk kicsinek bizonyult. Erről többször beszélgettek a tsz taggyűlésem, s így született meg az elhatározás, hogy ebben az évben 500 000 forintos beruházással központi házat építenek. Néhány héttel ezelőtt fogtak a nagy terv megvalósításához, s úgy halad a munka, hogy az idei zárszámadási közgyűlést már az új épületben ünnepük. — Lehet, hogy akadnak majd olyanok, akik szemünkre hányják, hogy ezzel az építkezéssel ráértünk volna., s elsősorban a gazdaságot kellene fejleszteni. Mi ezeknek a gáncsoskodóknak megmondjuk azt, hogy ezévi beruházásaink nagyrésZg elsősorban a gazdaság fejlesztését szolgálták. Építettünk egy 15 férőhelyes istállót, 15 vagonos kukoricagórét, takarmányost, autó és zetorga- rázst, egy 10 tonnás hídmérleget, hogy csak így kapásból néhányat megemlítsek. Olyan nagy lelkesedéssel beszél Läufer elvtárs, hogy szavaiból érezhetően kicsendült, hogy a gazdasági beruházások mellett ez az épület lesz a tagság büszkesége. — Ezen a részen kerítés lesz — mutat körül, s ezzel megszűnik az, hogy a tsz portája átjáró ház. Ide a ház körül fenyőfákat és rózsafákat ültetünk. Ez egy szépen parkírozott rész lesz. Ez pedig a motorház — mutat az udvaron lévő kis épületre. Itt egy kút van, ahonnét egy kis villanymotor segítségével az épületbe és a fürdőbe nyomatjuk majd a vizet. — Hát még fürdő is lesz? — érdeklődünk. — Erről még nem beszéltem — kérdezi, s hangjából furfanggal vegyes elégedettség csendül ki. — Hát, igen fürdőnk is lesz hideg-melegvízzel, káddal és öt zuhanyozóval. Jólesik hallgatni azt a lelkesedést, ahogy az elnök beszél a tsz eredményeiről, arról, hogy hat hold szántóra jut egy számosállat és hogy az egy tehénre kifejt tej mennyisége október 1-ig 2400 liter volt. És beszél a következő év terveiről. — A következő gazdasági évben egy 10 holdas halastavat létesítünk. A József-majori állattenyésztő telepen egy fészerből 25 férőhelyes szarvasmarhaistállót építünk, de nem feledkezünk el a tagok háztáji gazdaságáról sem, öt család részére háztáji istálló építését vettük tervbe. Egy kör- és szalagfűrésszel bővítjük fűrésztelepünket. Ezenkívül egy 32 soros kombinátvetőgépet és egy zetor- vontatású fűkaszáló vásárlását tervezzük. Mindez csak egy kis töredéke a jövő évi beruházásoknak, amelyek úgy készültek el, hogy számításba veszik a tsz számszerű fejlődését is. Ezekről a következőket mondja: — Az imént azt mondottam, bekerítjük a portánkat, mert nem akarjuk, hogy a tsz átjáró ház legyen. Ezt ne írják meg, mert esetleg félremagyarázzák azzal, hogy elzárkózunk a kívülállóktól. Ez nem így van. Szövetkezetünk tagságának a kapcsolata jó az egyéni gazdákkal. Zárszámadási közgyűlésünkre (amelynek eredményeivel nem kell szégyenkez- niök, mert egy-egy munkaegység értéke 53 forint lesz), meghívunk egyéni gazdákat is — mondja Läufer elvtárs. Jó a kapcsolat a Isz-tagok és az egyéni gazdák között Aparhanton. Erről bárki személyesen is meggyőződhet, mert nemcsak Eo- dony Lajos bácsi, hanem a község több egyélű gazdája is élénk figyelemmel kíséri a tsz életét, mun káját, s úgy vélekednek: »Ha készen lesz az új kultúrterem, eljárunk majd mi is televíziót nézni, vendégeskedni és barátkozni a tsz- be.« És hogy a barátkozásnak mi lesz majd az eredménye, erről akkor adunk hírt, ha új belépőket vesznek fel a tsz-be. POZSONYIMÉ Van tej, de még sincs ? gyárt eleget. De a tejet, amelyből van elég és hála a kormány mezőgazdasági politikájának és a dolgozó parasztság jó munkáján •nak — egyre több lesz belőle, igazán eljuttathatná zavartalanul a fogyasztóhoz. Nem volt tökéletes a korábbi megoldás sem, araikor a tejbolt nyitva tartott, mert vasárnap ott is néha negyed vagy félórás sorbanállással lehetett megkapni a tejet, ezt a hiánycikklistáról már régen lekerült nélkülözhetetlen élelmiszert. De az, hogy már szombat reggel szerezze be mindenki, még rosszabb. Nemrég ünnepelte tízéves fennállását az állami kereskedelem. Ez alkalomból jónéhány szónoklat hangzott el a lakosság jó ellátásáról, mint a kereskedelem legfontosabb feladatáról. íme, egy lehetőség ennek megvalósítására: Biztosítani, hogy minden réggé — vasárnap is — friss tej kerüljön a város lakóinak asztalára. (J) Mérgelődő asszonyok figyelték vasárnap reggel a ézekszárdi piactéren a környező utcákat. Ha feltűnt a Bartina, vagy a Bezerédj utcában egy-egy tejeskannákat cipelő parasztasszony, elébeszaladtak, pillanatok alatt szétkapkodták »portékáját«. Akinek nem jutott a tejből, várt — és bosz- szankodott — tovább. Az ok: Mától kezdve vasárnap nem nyit ki a tejbolt. ... Jó, jó, szóltak a, tejboltban — mondja az egyik asszony —, hogy vasárnap nem lesznek nyitva, de hát én vasárnap, meg hétfőn reggel nem adhatok pénteki fejésű tejet a kisgyereknek... én meg nem is tudtam, hogy ma nem lesznek nyitva, mert csak vasárnap szoktam onnét hozni a tejet... ki volt az a..., akinek ez eszébe jutott...? De fordítsuk komolyra a dolgot. Érthető, hogy a kereskedelem nem képes kielégíteni a villanytűzhely, vagy hűtőszekrény igényeket. Ezekből az ipar nem Múltról és jövőről Erősödik a bétái Vörös Zászló Termelőszövetkezet Tizennégy tagot vettek fel a legutóbbi közgyűlésen a Vörös Zászlóban. Nem zárkóznak el a tsz-tagok a földnélküliektől sem, bizonyítja ezt az, hogy a 14-ből 6 ilyen új tag van, akik a tsz-ben kívánnak dolgozni. Köztük van Dian-Istvánné, aki a vezetőségnél előzetesen nem jelentkezett, hanem elment a közgyűlésre és ott kérte felvételét. Elmondta, hogy férje régebben már lebeszélte őt azzal, „öreg vagy már, téged nem vesznek fel tsz-tagnak.” Mivel jó dolgos, szorgalmas asszonynak ismerik őt, felvételét egyhangúlag megszavazták. Régebben egy cikkünkben szóvátet- tük, hogy több mint húsz olyan fiatal dolgozik a tsz-ben, akik még nem tagok. Közülük azóta többen, most például nyolcán töltötték ki a belépési nyilatkozatot, akiket a közgyűlésen fel is vettek. A Vörös Zászló Tsz-nek jelenleg az újakkal együtt 125 iagja van, akik 1100 hold földön gazdálkodnak. Nagyobb belterjességre törekszenek, hogy nagyobb legyen a jövedelem. A jövő gazdasági évre 5 holdas kertészetüket még öt holddal bővítik, amellett’ 25 holdon kívánnak öntözéses takarmánytermesztést megvalósítani, hogy évente többször is kaphassanak termést egyazon területről. A megyei tanács eddig már jóvá is hagyta tervüket, és a megbeszélések szerint jövő május 1-re elkészül az öntözőberendezés. Kétszeresére emelik a jövő gazdasági évben az állatállományt, amihez már meg is vannak az alanyok. Jelenleg 125 szarvasmarhájuk van. (Ebből 38 tehén, 54 hasasüsző) sertés pedig 336 darab (129 hízó, 33 anyakoca, a többi pedig hízónak való). * A Vörös Zászló Tsz vezetősége az eredményekről, a gazdálkodás mikéntjéről, terveikről és a lehetőségekről rendszeresen tájékoztatja a tagságot, sőt kéri is azok segítségét. Mindezek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdaságilag, politikailag erősödik, szilárdul a termelőszövetkezet és a kívülállók számára is egyre inkább vonzó lesz, ahol a fiatalok és idősebbek is megtalálják számításukat. — Nem sajnáltuk talán mi is feladni a kis műhelyünket, lemondani az önállóságról? Dehogynem. Hiszen mi is ragaszkodtunk hozzá, pedig nem volt más az az önállóság, mint hajsza. Azt lestük, mikor nyit ki a másik, hogy a következő nap még korábban nyithassak. És dolgozni egész késő éjszakáig ... Segédem, két inasom volt pedig, de nem tudtam mi az a szabadság. Mindig csak a hajsza, a hajsza és pihenés semmi. Emlékezzünk csak arra az időre, amikor a Garay-íéren 50—60 ember ácsorgóit állandóan, filléres napszámra várva. Vagy arra az időre, amikor a felsővárosi paraszt 10 dekaszámra vette a cukrot... I Ma viszont a bútoripar nem tud annyit termelni, amennyire szükség lenne. Ha egy szállítmány jön, jóformán be se kerül az üzletbe, már elkapkodják. És minderre azért van lehetőség, mert a szocializmust építjük. Mi magunk látjuk, hogyan élnek az emberek most, és hogyan éltek akkor. Mikor volt a kisiparosnak olyan jóléte, mint most van? Soha. Akkor nem tudtuk, mi lesz holnap, most pedig három évre, öt évre'tervezünk előre. — Hussy Károly, a szekszárdi Fodrász KTTSZ elnöke mondta ezeket a KTSZ elnökök legutóbbi értekezletén. De nemcsak ő, hanem a többi jelenlévő is, Janó György szekszárdi, Juhász István dunaföldvári KTSZ elnök és még jónéhányan, hajdani kisiparosok, idős, meglett emberek, akik részesei voltak a nek.” „jó békeidőkGyerő András KISZÖV-elnök beszámolója után hangzottak el ezek a megállapítások. A beszámoló ugyancsak foglalkozott a múlttal, de a jelennel és a jövővel is. A múlttal, a kisiparosok akkori helyzetével. Azzal a múlttal, amikor egy évben — 1928- ban — 5738 iparigazolványt adtak vissza, vagyis, hogy ennyi kisiparos szüntette meg önállóságát. Arról a múltról, amikor 1939-ben a kisiparosok 60 százaléka eladósodott, arról a múltról, amelyről a cukrászok akkori újságja azt írja, hogy 100 vagon cukrot denaturáltak, és etettek fel az állatokkal. Több mint furcsa az eljárás — állapítja meg a lap —, amikor a cukorhiány miatt sok az angolkóros gyerek. És mit mondott a jövőről a beszámoló? Azt, hogyan fejlődnek a megyében működő kisipari szövetkezetek a hároméves terv időszakában, és hogyan változnak tovább a szövetkezetben dolgozó kisiparosok életkörülményei. Azt, hogy 1960-ra mintegy 25 százalékkal több lesz a lakosság számára végzett javítás és szolgáltatás, hogy 1957-hez viszonyítva 26 százalékkal több bútort gyártanak a kisipari szövetkezetek. Azt, hogy amíg a bátaszéki Kádár KTSZ 1958- ban várhatóan 1 800 000 forint értékű árut termel, addig 1960-ban 2 400 000 forint értékű. Vagy a dunaföldvári Műbútor KSZ az idei 170 000 forint termelési értékkel szemben 1960-ban 1 290 000 forint, a szekszárdi Szabó 7 314 000 forinttal szemben 1960-ban 9 480 000 forint, a bonyhádi Ruházati 7117 forinttal szemben 9 millió, a döbröközi Vegyes 426 000 forinttal szemben 1 250 000 forint, a dunaföldvári Cipész 12 640 forinttal szemben 14 650 000 forint, a teveli Vegyes KTSZ az idei 7 millióval szemben 1960-ban 9 100 000 forint értékű árut termel a lakosság igényeinek kielégítésére. Ezeithez hasonlóan az összes kisipari szövetkezet termelése is hasonlóképpen növekszik. Erről szólt a beszámoló. És megmutatta, milyen lehetőségek állnak a szövetkezetekbe tömörült kisiparosok előtt a jövőre nézve, hogyan fejlődik a termelésük, de hogyan javulnak egyre jobban' az életkörülményeik is — éppen munkájuk eredményeként. rr As Oss-utcaiak jelöltje Beszélgetésünket minduntalan meg szakítja a Siemens gép zakatolása, ilyenkor Szentszikrai Jánosné, a bá- taszéki állomás távirásza figyelmesen olvassa, mit ír a gép, válaszol, majd letépi a szalagot. Most éppen egy fiatalember nyit be, Lő- rincz Sándor tanuló. — Eszti néni, ezt a Détári elvtárs küldi, de azt üzeni, hogy még ma legyen szíves elintézni. »Eszti néni« pedig átveszi a borítékot, üdülő-beutaló van benne. A szakszervezet üdülési felelőse beteg, hát ki más is helyettesíthetné, mint Szentszikrainé, aki bár gazdasági felelőse az üzemi bizottságnak, de emellett állandó helyettesítő > •, bárki megy szabadságra, vagy betegszik meg, helyébe beáll ez a — már nem egészen fiatal, de munkalendület terén bármelyik fiatalon is túltevő — vasutas asszony. Nyolc évvel ezelőtt került a vasúthoz, azelőtt otthon volt. Férje súlyosain megbetegedett, a család — két gyermekük volt — fenntartásához szükség volt az asszony keresetére is. Alig egy héttel azután, hogy munkába lépett, férje mégha11. Munkatársai — elsősorban a politikai tiszt — mindent megtettek, hogy segítsenek enyhíteni az özvegy bánatán, keserűségén. Segítették a tanulásban, először a telefonközpontban dolgozott, de hamarosan letette a géptávirászi vizsgát. Néki pedig nem volt elég a hivatali munka, egyre több társadalmi megbízatást is vállalt. — Férjem is mozgalmi ember volt, úgy éreztem, e téren is helyt kell állnom helyette — így beszél erről. Három év óta vezetője a bátaszéki góc-könyvtárnak is. Amikor átvette a könyvtárnak két-háromszáz kötet könyve, harminckét olvasója volt. Ma kétezerháromszáz kötetből áll a könyvállomány, ebből elégítik ki a háromszáznegyven bátaszéki és környékbeli olvasót és cserélik a góchoz tartozó öt fiókkönyvtár könyveit. Mert most már nemcsak vasutas olvasói vannak a könyvtárnak. Szentszikrainé a három év alatt szinte községi könyvtárrá fejlesztette. így került közelebbi kapcsolatba Szentszikrai Jánosné az utcabeliekkel, akik közül egyre többen olvasói »könyveinek«, akik az elmúlt napokban megtartott jelölőgyülésen egyhangúan döntöttek arról, hogy az ősz utca lakóit Szentszikrai Jánosné, vasúti dolgozó, űfsz utca 52. szám alatti lakos képviselje az új községi tanácsban. Igaz, egyelőre még csak a jelölését szavazták meg, de biztos, hogy jövő vasárnap sem lesz más véleményük. A gyűlésen — ha már ilyen szépen összejöttek a választók — sok másról is esett szó. Arról, hogy milyen rossz, hogy a gyerekeknek a község másik végén lévő óvodába kell járni, erre kell majd a tanácsnak valami megoldást találni. Meg rossz az utca vízellátása, itt is segíteni kéne. Az egyik gazdának földátírással kapcsolatban volt panasza. Többen az utcai villanyvilágítást kifogásolták, ami már hónapok óta nem működik. És az imént megválasztott jelölt kért ezután szót. — Az óvoda, meg a víz nagy dolgok. Azt nem lehet máról holnapra elintézni, arról majd a tanácsban kell beszélni. De azon, hogy esténként itt a sáros utcán ne kelljen sötétben botorkálni azt hiszem, már holnap is lehet segíteni. — És Szentszikrainé első dolga másnap reggel az volt, hogy telefonált az áramszolgáltató vállalat kirendeltségének, hogy javítsák meg a világítást. Estére már égtek a lámpák, nem volt sötét az Ősz utcában. — Most pedig már készíti a füzetet, amibe majd — ha sorra látogatja a körzetében lakó családokat — feljegyzi, hol, milyen probléma, panasz van. Hagy helyet az elintézés beírásának is. Mert ha már jelölték és megválasztják — ne forduljon egyszer sem elő, hogy hiába fordulnának hozzá választói. " __".1 ‘ gyűjtenek a zombai úttörők A zombai általános iskola irodalmi szakkörének tagjai elhatározták, hogy a tanév folyamán felkutatják és összegyűjtik a faluban még fellelhető meséket és történeteket. Az idős emberek elbeszélése alapján leírják és a szakkör keretében felolvassák őket. Az eddigi tapasztalatok szerint nagyon érdekes mesék és történetek kerülnek papírra, mert nemcsak őslakók, hanem felvidékiek és székelyek is élnek a községben. Különösen a felvidékiek őriztek meg érdekes eseményeket az 1848-as szabadság- harc idejéből. Az iskola irodalmi szakköre levelezést folytat orosházi úttörőkkel, akiknek ősei Zombáról elszármazott jobbágyok voltak, s 200 évvel ezelőtt ők vetették meg az alap ját a virágzó alföldi városnak. A szakkör tagjai elhatározták azt is, hogy a Tanácsköztársaság negyedéves évfordulója alkalmából felkutatják az ide vonatkozó zombai eseményeket is. Hogyan rendezzünk bált, táncmulatságot ? Rövidesen kezdődik a báli szezon; Ez a fiataloknak kétségtelenül örömükre szolgál, a művelődési otthonoknak nem kevésbé, de a művelődési otthon vezetőknek a gondjuk is szaporodik a táncmulatságok rendezésével. A bálok rendezéséhez nyújt segítséget a Táncsics Könyvkiadó legfrissebb újdonsága, a Báli Tanácsadó. A tanácsadó ismerteti a különböző táncokat, azt hogyan táncoljuk ízlésesen. Ugyanakkor segítséget nyújt a táncmulatságok rendezéséhez is. Közli az engedélyek beszerzésének módját, a szerzői jogdíjakat, a zenekar díjazását, az italmérési engedély formáját, valamint azt, hogy kit, mikor kell a bállal kapcsolatos munkájáért az SZTK-nál bejelenteni.
