Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

1958. november 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Szabályos szabálytalan AZ ITALBOLTBAN Megjelent a Természetrajzi Bélyegsorozat Törvényes rendelet szabályként írja elő, hogy a szeszes italokat áru­sító helyeken részeg embereket nem szabad kiszolgálni. Minden vendég­lőben, söntésben és italboltban ol­vashatjuk a falra vagy más szembe­tűnő helyre kitett tábláról: „Italos embereket nem szolgálunk ki!” És jól van ez így! Ez a helyes és szabá­lyos! Aki dolgozik és megkeresi a rá- valót, igyék annyit, amennyi jól esik neki, amennyit a feje elbír. De csak annyit, és ne többet! Aki dolgozik, szórakozzék is! Ki-ki a kedve szerint. Aki széVeti a táncos szórakozóhelyeket, talál belőle eleget. És ezek a szórakozóhelyek esténként és munkaszüneti napokon nem egy­szer zsúfolásig tele vannak. látunk ezeken a szórakozóhelyeken táncoló szerelmes fiatalokat, jókedvű, poha- razgató házaspárokat és csendesen borozgató öregeket. Senkinek sem le­het kifogása az ellen — és nincs is' — ha a dolgozók szabadidejüket ilyen szórakozásban töltik el. Még az ellen sem lehet kifogást emelni, ha néha egy-egy nevezetesebb napon egyik-másik ember egy kicsit jobban a „pohár fenekére néz” és nótás. spicces jó kedvvel tér haza. Esetleg Röntgengépet vásárol, kvarckezelést biztosit tagjainak a bonyhádi Dózsa Népe Tsz A bonyhádi Dózsa Népe Tsz az elmúlt évben orvosi és fogászati rendelőt létesített, amelyet a tagok díjmentesen vehettek igénybe. Orvosi kezelésre ebben a gazdasá­gi évben több mint ötvenen, fogá­szatra pedig majdnem húszán jár­tak, s a szövetkezet a szociális alap­ból 6200 forintot fizetett ki szerződ­tetett orvosainak. Ugyanakkor a beteg tagok részére 0,2 munkaegy­ség jóváírást is biztosítottak, hogy a betegek sem maradjanak kereset nélkül. Megoldatlan probléma volt azon­ban a termelőszövetkezetben a be­tegápolás, mert gyakran megtörtént, hogy a fekvő betegek mellett egy dolgozó családtagnak is otthon kel­let maradnia. Ezért most elhatároz­ták, hogy a tsz központi épületében az orvosi rendelő mellé betegszobát is állítanak fel, ahol a fekvő bete­geket elhelyezhetik. De továbbfej­lesztik az orvosi rendelőt is. A ter­melőszövetkezet vezetősége elhatá­rozta, hogy röntgengépet és kvarc­lámpákat vásárol, ami nemcsak elő­segíti a gyógykezelést, hanem meg­kíméli a tsz tagjait attól is, hogy a bonyhádi, vagy a szekszárdi kórház, ba kelljen menniök ilyen termé­szetű vizsgálat és kezelés miatt. — különösen idősebb házasoknál for­dul elő — otthon az asszony lesz más véleményen! De a tiltórendelet nem is az ilyen esetekre szól! Nem messze az egyik nagyobb üzemtől kis italbolt van. ide szoktak betérni a munkából este hazafelé tartó dolgozók egy-két pohár borra, vagy sörre. Nincs ebben semmi rossz) Nehéz munka után jól esik, erőt is ad, ha a mértéket betartják. Az egyik fizetési napon egy kicsit a szokottnál is teltebb volt este az italbolt. Olyanok is betértek egy-egy fröccsre, akik nem szoktak rendsze­resen bejárni. A pult egyik sarkánál 4—5 munkaruhás férfi poharazgatott « már kissé spiccesen vaskos tréfákat mondtak egymásnak. Újabb „kört” kértek. Jampecosan öltözött, közép­korú férfi csendesen —, hogy a töb­biek ne hallják, odaszólt a boltkeze­lőnek : — Azokat már nem kellene kiszol­gálni, van bennük elég! — Ismerem őket — válaszolt a boltkezelő — birják az italt, de szük­ségük is van rá: nehéz munkát végez­nek. Meg aztán tudom, hogy kellő mennyiség után is megtudnak állni és nem költenek többet, mint ameny- nyit a keresetükhöz mérten szabad. Jut a keresetből a családnak is elég! Újabb négy munkaruhás férfi ér­kezett. A legfiatalabb négy íröccsöt kért, amit a boltkezelő nyomban ki is szolgált nekik. Szomjasak lehettek, mert a fröccsök hamar elfogytak. — Még egy kört kérünk! — szólalt meg a legidősebb. A boltkezelő azon­ban elébük tett három pohár bort. — Négyet kértünk! — szólaltak íel egyszerre. — Tudom! De magának, János bácsi nem adtam. Menjen haza előbb a családjához, adja át a fizetését a feleségének, tartson magánál egy pár forintot, aztán jöjjön vissza; még kaphat egy-két pohárral! — Micsoda beszéd ez? Most jövök a munkából, ez az első pohár bor, amit megittam! Tudomásom szerint csak az italos emberek kiszolgálását van joga megtagadni. Vagy azt hiszi nem tudom kifizetni? Vegye tudomá­sul, hogy én dolgozó vagyok .. ; — Tudom, János bácsi, hogy maga dolgozó, azt is tudom, hogy nehéz munkát végez és jól dolgozik azt is tudom, hogy sokat keres, de azt is tudom, hogy az ivásban nern tud mértéket tartani. Itt is megiszik két pohárral, a másik italboltban is két pohárral és a negyedik pohár után elkezdi szórni a pénzt, maga is iszik, de még többet fizet a cimboráinak, s amire hazaér, a családjának csak az apraja marad a fizetésből. Ezért nem adok italt magának! — Azoknak — ott a sarokban — akik már italosak, lehet bort adni? A János bácsi szín józan, köteles ki­szolgálni! — kiabálták a boltkezelő felé a cimborák. Az italboltban általános lárma tá­madt. Az „italosok”-nak titulált tár­saság tiltakozott a „minősítés” ellen. János bácsi cimborái pedig követel­ték a negyedik pohár bor kiadását. A boltkezelő azonban erre nem muta­tott hajlandóságot. — Vigye csak János bácsi előbb haza a fizetését! — mondta nagy nyugalommal. A jampecos, aki elő­ször kifogásolta az „italos” vendégek kiszolgálását — valószínűleg azért, mert a szabályokban való jártasságát akarta „szesztestvérei” előtt fitogtat­ni, a panaszkönyvet kérte, amit nyomban megkapott. Elővette ele­gáns töltőtollát, s a panaszkönyvbe írt szöveget hangosan — hogy min­denki hallja — el is olvasta: ... „A boltkezelőnek az az eljárá­sa, hogy a helyiségben italos embere­ket kiszolgált, ugyanakkor józan ven­dégek által kért ital kiadásúi megta­gadta — teljesen szabálytalan volt”. ... Hát szabálytalan volt? (Ba) — Maansbo svéd faluban nem szü­letnek lánygyermekek. A fala 35 csa­ládjában az utóbbi 15 esztendőben 20 fiúgyermek született és egyetlen lány sem. Most orvosok vizsgálják ezt a sajátos jelenséget. Jóllehet nem tart­ják kizártnak, hogy véletlen, mégis szeretnék tudományosan megindokol­ni a jelenséget. Megállapítást nyert, hogy a falu férfiainak legtöbbje vagy az alumíniumüzemben, vagy a klór­gyárban dolgozik. Az orvosok véle­ménye szerint, a maansboi férfiak egy bizonyos anyag-behatásra vesz­tették el normális hormonális egyen­súlyukat. Az Arbeiter Zeitung, az Osztrák Szocialista Párt központi lapja fenti cím. alatt a többi között a követke­zőket írja: Az osztrák főiskolákon jelenleg 27 000-en tanulnak. A hallgatók 75 százaléka szakmai mellékmunkák­kal kénytelen tanulmányait anya­gilag fedezni. A sajnálatos és az ausztriai főis­kolai tanulás nehézségeire jellemző adatokat a hivatalos diákképviselet október 16-án az osztrák főiskolai diákság központi bizottsága által rendezett sajtóértekezleten hozta nyilvánosságra. Werner, a főiskolai diákság sajtóreferense, a többi kö­zött arról is beszélt, hogy a föisko­Gyufacímkék és papírszalvéták, színészfotók, vagy éppen színes kö­vek mellett új, hasznos gyűjtuszen- vedélynek hódolhat most a tanuló- ifjúság. A Képzőművészeti Alap Képcsarnokai Természetrajzi Bé­lyegsorozat kibocsátását kezdte meg. A sorozat 393 különböző bélyeg­ből áll. Gondos kiválogatás előzte meg a bélyegek összeállítását. A so­rozatban a hazai környezetben elő­forduló minden jelentős állat, ma­dár és ' rovar képe szerepel, vala­mint egész sereg olyan állatbélyeg­gel is találkoznak majd a gyűjtők, amelyeknek eredetije csak külön­böző külföldi országokban, gyakran egész más világrészeken él. A bélyegeket gyűjtőlapokra kell ragasztani — összesen 40 gyűjtűlap kerül kibocsájtásra — se lapok bé­lyegalbumba illesztendők. A gyűjtő­lapon az odaragasztandó bélyeg bekeretezett helye alatt szerepel a I. 1939. őszén koronával éktelenítetí nemzetiszínű zászlókat lenget a szél Bátaszéken. Választás van; Az urak, akiket választanak, igyekez­nek népszerűséget kelteni a válasz­tópolgárok körében. Kevesebb adót, magasabb búzaárakat ígérnek; Van egy réteg azonban, akinek nem ígér senki semmit. Hogy miért? A ma­gyarázat egyszerű: azért, mert ez a réteg nem választ. « Pécsi Andrásék, a bátaszéki Új­telep lakói a választó jogtól eltaszí­tott, nincstelenek közé tartoznak; Nádtetős, rozzant, kis szükséglaká­sukban, keserű daccal várnak egy szebb világot, ahol majd ők is be­leszólhatnak az ország ügyeibe, lai hallgatók több mini kétharmada nem ott tanul, ahol lakik. Ennélfog­va a hallgatók elszállásolása külö­nösen nehezen megoldható problé­ma. Jelenleg a lakásszükségletnek mindössze egyhatodát lehet diákott­honokkal fedezni. Noha a követke­ző két esztendőben egy sor új diák­otthont nyitnak meg, ezzel még nem lehet a diákok lakásínségét meg­szüntetni, legfeljebb valamelyest enyhíteni. Különösen nagy baj, hogy magánlakásban egy minden különösebb komfort nélküli albér­leti szobáért havi 350—400 schil- linget kémek. Ha a szobához telefon és fürdőszobahasználatot is biztosí­tanak, úgy 1000 schillinget is meg­követelnek érte. megfelelő állat magyar és latin ne­ve, valamint a bélyeg száma. A 393 közül azonban 30 bélyeget szám nél­kül bocsájtanak ki. Az ezen a 30 bé­lyegen szereplő állat nevét a ta­nulónak magának kell megfejtenie, s a gyűjtőlapok megfelelő helyére ragasztania. A Természetrajzi Bélyegsorozat gondolata — Sólymos Béla pedagó­gus ötlete — mind a pedagógia szakembereinek, mind az U Ltörő Szövetség vezetőinek tetszésével ta­lálkozott. Az a vélemény alakult ki, hogy ez a sorozat hasznos irányba tereli a tanulóifjúság gyűjtőszenve­délyét, s ugyanakkor a szemléltető oktatásnak, a játszva tanulásnak is jó módszere lesz. A legjobbnak mi­nősülő bélyeggyűjtemények helyet kapnak majd a Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Bélyeg- gyűjtők Szövetsége által 1959. ápri­lis 3—6-án megrendezésre kerülő parafilatéliai kiállításon. II. 1945. Újból választás van és a sárguló falevelek az őszről tanús­kodnak. Az utcákon ezernyi plakát hirdeti a különböző pártok jelsza­vait. Pécsi András a feleségével együtt választani indul. Vajon hová sza­vaznak? Hova adják életük első szavazatát? Nem nehéz eldönteni; Mindketten tagjai a kommunista pártnak. Első szavazataikat arra a pártra adják, amely ragyogó jövő perspektíváját mutatja a nincste­leneknek. III. 1958. Választásra készül az or­szág. Ezer, meg ezer kisgyűlésen sok tízezer választó tanácstagjelül- teket választ. Az emberek alaposan meghányják-vetik, kit válasszanak. Csak a legjobbak, a legbecsületeseb­bek, a nép ügyéhez leghűbbek ke­rülhetnek a jelölőlistára. Az egyik októberi napon zsúfolás­ig megtelt a bátaszéki Búzakalász Tsz kultúrterme emberekkel. Az egybegyűltek egy termelőszövetke­zeti asszonyt jelöltek egyhangúlag a megyei tanács tagjának, Pécsi And- rásnét. Amikor a választók elmondták egymás után, hogy miért éppen őt akarják jelölni, s amikor a válasz­tásnál a kezek a levegőbe emelked­tek, Pécsi Andrásné úgy érezte, hogy a bizalom, amely a népből árad felé, az egykori választójogától meg­fosztott napszámos asszony felé megsokszorozott erőt kölcsönöz neki. (H) Nehéz az osztrák diákok helyzete Három ős» — három válas»tás így éltünk Szekszárdon rrlfiïl RiOI JÓ VIIÁGBAN n Kinek hoz hasznot az aszfaltjárda? Az 1925—1932-es években aszfalt- járdát építettek Szekszárd több ut­cájában. Nem lenne helyes azt vi­tatni, szükség volt-e az új járdára, hiszen senki nem tagadhatja, hogy igen, és ez Szekszárd városias jel­legét nagyban növelte. Ezért még esetleg köszönetét is lehetne mon­dani az akkori vezetőségnek. No, de ne siessünk túlságosan a köszönet­tel, mert a járdaépítés mögött bi­zony nem egészen tiszta dolgok is meghúzódtak. Úgy, hogy ez már akkor is majdnem országraszóló bot. ránnyá terebélyesedett. Kezdjük azzal a mondattal, amely >vitéz« Vendel István már említett könyvében, miután ismerteti, hogy közel 21 ezer 500 négyzetméter ter- rületet aszfaltoztak le, így hangzik: «A költségeket — az átjárók és a közterek kivételével — a háztu­lajdonosok viselték, miért is a ha­talmas középületek előtti 4 méteres aszfaltkorzó a városnak semmibe sem került.« Tehát a középületek előtti asz­faltkorzó létesítésének költségeit is a háztulajdonosok fizették ki. No persze nemcsak a nagy házak tu­lajdonosai, hiszen a Béri Balogh Ádám utca végén és a Mátyás ki­rály utcában, de másutt is, zömmel szegény emberek laktak, akik iga­zán okosabb dologra is tudták volna használni keservesen megszerzett kis pénzüket, mint a középületek előtti aszfaltkorzó létesítése. De hát Szekszárd város képviselőtestületére Cifra nyomorúság ne mondhassa senki, hogy nem elég nagyvonalú és fogához veri a ga­rast. Pláne, ha más garasáról van szó. De ez már következmény volt. Pedig az egész história az első pil­lanattól kezdve felettébb érdekes. Akkor hát kezdjük az elején. A határozatot meghozták, a mun­kát kiadták egy vállalkozónak, aki el is végezte. Hogy hogyan, arról később még lesz szó. Mielőtt azon­ban hozzákezdtek volna a munkák­hoz, a képviselőtestületnek illett volna megkérdeznie az érdekelte­ket, vállalják-e a költségeket? Er­ről a megkérdezésről a város veze­tősége megfeledkezett. De élni lehet a gyanúperrel, hogy meg is akartak feledkezni. Elég az hozzá, hogy a járda elkészült. A polgármester úr megküldte a számlát kinek-kinek, mennyit tartozik fizetni. Az összeg ellen még panasszal sem élhettek a boldogtalan háztulajdonosok. Sőt az összeget növelte a hozzácsapott 10—13 százalékos kamat. A pénzt ugyanis a Népbanktól kapta a vá­ros, s utóvégre az sem népjóléti intézmény. Schneiderék is meg akar ták keresni a bolton a »kis« hasz­nukat. Egy csomó ember teljesen elsze­gényedett, tönkrement. Neveket em­líteni nem szükséges, hiszen a szek­szárdiak ismerik őket. Mindenki azon igyekezett, hogy minél előbb kifizesse tartozását, nehogy a ka­mat növekedjék. Voltak, akik in­gatlanaikat adták el, de hiába, mert nem egy helyen nem ért any- nyit a ház, mint amennyibe előtte járda került. Nyomorgunk, de asz­faltjárdánk legyen, hogy néhány ember hatalmas summát kereshes­sen rajta. Cifra nyomorúság... Akik igyekeztek megszabadulni a tarto­zástól mit tehettek, újabb tartozás­ba verték magukat, kölcsönt vettek fel a Népbanktól. Most aztán nyög­hették azt. S a Népbank a tőke és kamat megfizetése mellé, még kép­viselőválasztási szavazatot is köve­telt. Hogy milyen formában, arról előbbi cikkünkben írtunk. A számlák szerint az aszfalt négyzetméterenként 20—21 pengőbe került, ugyanakkor Pest környékén hasonló munkát 7—8 pengőért vé­geztek el, Dunaföldvároft pedig 8— 9 pengőbe került. Dr. Dulin Jenő képviselő vezeté­sével 1936-ban küldöttség kereste fel »vitéz« Kozma Miklós belügymimsz tért a szekszárdi járda-aszfaltozás ügyében. Egy memorandumot ad­tak át a belügyminiszternek, amely­ben céloznak arra, hogy nem egé­szen tiszta a járdaépítés ügye. Csak nagyon szőrmentén tehették meg ész revételeiket, hiszen valószínűleg gyanították, hogy egyik farkas nem marja meg a másikat és a belügy­miniszter sem különb, mint szek­szárdi polgármestere. Ennek ellené­re t'szteiet illesse őket, amiért leg­alább tiltakoztak. A memorandum feltünteti, hogy az egész 594 392 pengő 28 fillér ér­tékű munkáért 1936. márciusáig már 629 037 pengő 66 fillért fizettek ki és mindamellett még 303108 pengő tartozás állt fenn. A tartozás később is fennmaradt és behajtották az érdekelteken. Mit törődött azzal a város vezetősége, hogy családok mentek tönkre, jutot­tak nyomorúságos helyzetbe? Hogy hová lett a különbözet, miért volt drágább Szekszárdon az aszfaltjárda, mint Pesten, vagy Du- naföldvárott? Egészen pontos ada­tokat nehéz lenne mondani, azon­ban hadd hívjuk fel a • figyelmet egy érdekek dologra. A járdaépítés­nél a panama nyilvánvaló volt. Egy csomó pénz szőrén-szálán eltűnt, de nem sokkal később a polgármester kiköveztette a szőlőjéhez vezető utat. Sőt Szabó Jánossal egyetértés­ben a villanyt is kivezették egészen odáig. Ha már a szőlőügy is szóbakerült, szabad legyen még egy építkezést megemlíteni. Vendel István könyvé­ben is hivatkozik arra, hogy a Séd­patakot is rendezték. Valóban nagyértékű munkákat végeztek, a Bálint-híd történetét azonban sza­badjon kiegészíteni egy adalékkal. Épült a Bálint-híd, csodálatoskép­pen azonban sokkal kevesebb anya­got használtak fel hozzá, mint amennyi a tervben szerepelt. Vi­szont a polgármester 24U0 négy­szögöl szőlőt vásárolt és tanyát építtetett. Akinek van egy kis fantáziája könnyen kitalálhatja, hová lett a pénz? * Legközelebb: A panamisták vízvezetéke — a vízvezeték panamája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents