Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜ.ISAG 1958 november 39. 1 berlini kérdés rendezésével megszűnne a nemzelközi feszültség egyik legveszélyesebb tűzfészke A szovjet kormány jegyzéke a Kémet Demokratikus Köztársaság és a Kémet Szövetségi Köztársaság kormányához Moszkva (TASZSZ). M. G. Perhu- vin, a Szovjetunió berlini nagykö­vete felkereste Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét és átnyújtotta neki a Szovjetunió jegyzékét: A szovjet kormány arra a megál­lapításra jutott — hangzik a jegy­zék —. hogy a jelenlegi berlini helyzet — amelyet az Egyesült Álla­mok vezetőinek szóhasználatával élve — teljes joggal lehet közve­tett agresszióként” jellemezni — tűr­hetetlen és megváltoztatásra szorul. A jegyzék hangsúlyozza: mélysé­ges igazságtalanság Berlinben a megszállási rendszer fenntartása. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország már régen elvesz­tette minden jogi és erkölcsi alapját arra, hogy Berlinben tartózkodjék. A jegyzék külön hangsúlyozza azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak a Német Szövetségi Köztársaságot be­vonták az agresszív északatlanti tömbbe és a nyugatnémet Bundes­wehr amerikai rakéta- és atom­fegyverrel szerelik fel. Berlinben a nyugati megszállás fenntartása nem egyéb. mint egyoldalú szemérmetlen kísér­let arra, hogy a NATO érdeké­ben a Német Demokratikus Köz­társaság és az egész szocialista tábor kárára használják a saját maguk által megsértett egyez­mények réges-régen elavult ma­radványait. Mindezeket a körülményeket fi- gyelembevéve a szovjet kormány úgy véli, hogy a Németország meg­szállási övezeteiről és Nagy-Berlin igazgatásáról szóló 1944 szeptember 12-i megegyezés és a vele kapcsola­tos kiegészítő egyezmények a jelen­legi helyzetben érvényüket vesztet­ték — hangsúlyozza a jegyzék. A Német Demokratikus Köztársa­ság szuverenitásának feltétel nélküli tiszteletbentartásának elveitől vezé­relve _ a szovjet kormány átadja a Német Demokratikus Köztársa­ság szerveinek mindazokat a funkciókat, amelyeket eddig a szovjet szervek gyakoroltak az említett szövetségi egyezmé­nyek. valamint a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság 1955 szeptember 20-i egyezménye alapján. Ennek az a célja, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság a továbbiak ban maga foglalkozhassék a terüle­tét érintő kérdésekkel, azaz megvaló­síthassa a szuverenitását a száraz- földön. a vízen és a levegőben. A Szovjetunió Németországban állo­másozó fegyveres erőinek képviselői és más szovjet hivatalos személyi­ségek Nyugat-Berlin megszállását illetően mindenféle kapcsolatot meg­szüntetnek a három nyugati nagy­hatalom megfelelő képviselőivel. Tervbe vették a berlini szovjet ka­tonai parancsnokság megszüntetését és a parancsnokság rendelkezésére álló őrségi alakulatok kivonását a városból. A szovjet kormány — hangzik a jegyzék — félév múlva valósítja meg ezeket az intézkedéseket, hogy a nyugati hatalmak megfelelően fel­készülhessenek a berlini helyzet megváltoztatására. A szovjet kor­mány véleménye szerint a kérdések részletes megvitatása végett célszerű lenne, ha a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormány küldöttségei tárgyalnának egymás­sal. A szovjet kormány véleménye szerint a leghelyesebb és legtermé­szetesebb az volna, ha egyesítenék a város nyugati részét Berlin demo­kratikus szektorával és az egész vá­ros a Német Demokratikus Köztár­saság fővárosaként, annak szuvere­nitása alá kerülne. Megfontolva azon ban a jelenlegi reális helyzetet, a ■kérdés ilyen megoldása nagy nehéz­ségekbe ütköznék. A szovjet kor­mány a jelenlegi viszonyok között a berlini kérdés megoldására lehetsé­gesnek tartja Nyugat-Berlin demili­tarizált szabad várossá nyilvánítását, amelynek ügyeibe egyetlen állam se avatkozik be, beleértve a két né­met államot is. Nyugat-Berlin kö­telezné magát, hogy területén nem tűr semmi olyan ellenséges és fel­forgató tevékenységet, amely a Né­met Demokratikus Köztársaság és a többi állam ellen irányul. Nyugat Berlinnek ilyen státusát kötelezően elismerné a négy nagy­hatalom, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. E státus megtartásának ellenőrzésében valamilyen módon az Egyesült Nemzetek Szervezete is részt venne. A jegyzék a továbbiakban megál­lapítja, hogy ezzel véget érne Nyu­gat-Berlin semmivel sem igazolható külföldi megszállása, s megszűnne az a helyzet, hogy Nyugat-Berlint a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista köztársaság el­len irányuló kém és diverziós tevé­kenység, valamint rágalmazó hadjá­rat központjaként használják fel. Megszűnne a nemzetközi feszült­ség egyik legveszélyesebb tűz­fészke és ezzel lényegesen csök­kenne egy új európai háború ki­robbantásának valószínűsége. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság részéről komoly engedményt jelen­tene, ha a Német Demokratikus Köztársaság középpontjában lévő Nyugat-Berlin megkapná a szabad város státusát. Kétségtelen, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­nak ezt a nemes cselekedetét meg­értik és sokra értékelik majd a né­met hazafiak egész Németországban. A jegyzék befejezésül hangsúlyoz­za, hogy ha a német militaristák és revansisták vagy szövetségeseik bármilyen merényleteket követné­nek el a Német Demokratikus Köz­társaság határai és biztonsága ellen — csakúgy, mint a többi szövetséges ország ellen — a szovjet kormány úgy tekinti azt, mint támadást a Szovjetunió és a varsói szerződés minden résztvevője ellen. D szovjet kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaság kormányához Moszkva (TASZSZ). Mint már je­lentettük. a szovjet kormány jegy­zéket intézett a nyugati hatalmak, az ENSZ-íagállamok, a Német Szö­vetségi Köztársaság, valamint a Szovjetunióval diplomáciai kapcso­latban lévő államok kormányaihoz Berlin ügyében. A Német Szövet­ségi Köztársaság kormányához inté­zett jegyzék tartalmából a TASZSZ jelentése alapján az alábbiakat kö­zöljük: A szovjet jegyzék rámutat arra a nagy veszélyre, amelyet a jelenlegi helyzet az európai és a világbéke szempontjából magában rejt. Ezek- után kifejti: a szovjet kormány síkra száll azért, hogy Nyugat-Berlin szabad cs demilitarizált státusú várossá váljék, s e városnak saját kor­mánya és önkormányzati szer­vei legyenek. A jegyzék nyomatékosan hangsú­lyozza a következőket: — A szovjet kormány nem gondol arra. hogy Nyugat-Berlint az NDK- hoz kapcsolják, mint ahogyan saját maga sem törekszik semmiféle terü­leti vagy egyéb szerzeményre. A város két részének mechanikus egye­sítéséről már csak azért sem lehet szó, mert a Brandeburgi kapu két ol­dalán két különböző rendszer léte­zik: Kelet-Berlinben szocialista, Nyugat-Berlinben pedig magántulaj­donra épülő rendszer. Más szóval: a Szovjetunió nem a kialakult rend megszüntetésére törekszik, hanem arra, hogy Nyugat-Berlin úgy éljen, ahogyan lakossága ezt kívánja. A Szovjetunió tiszteletben fogja tar­tani a szabad várost, függetlenül at­tól, hogy milyen az állami és társa­dalmi rendje. A jegyzék szerint a szovjet kor­mány hajlandó kezességet vállalni Nyugat-Berlin szabad város függet­lenségéért. amelynek biztosításában az ENSZ is részt vehetne. Nyugat- Berlinnek viszont vállalnia kellene azt a kötelezettséget, hogy határain belül nem enged meg semmiféle felforgató tevékenységet azon állam ellen, amelynek területén fekszik. A jegyzék hangoztatja: A szovjet kormány ünnepélyesen kijelenti: megtesz minden szükségeset, hogy a szabad városnak bizto­sítsa azokat a feltételeket, ame­lyek önálló gazdasási szervezet­ként való normális létéhez szük­ségesek. A szovjet kormány nem látja sem­miféle nehézségét annak, hogy a szabad városnak olyan helyzetet te­remtsenek, amelyben e város gazda­sági élete szilárd és élénk lesz. A szovjet kormány szükség esetén kész arra, hogy elősegítse a nyugat-berlini vállalatok teljes foglalkoztatottságát, kereskedelmi alapon nyersanyagot és élelmiszert szállítson a városnak. — A szovjet kormánynak az a kí­vánsága, hogy az a változás, amely­nek során Nyugat-Berlin szabad vá­rossá lesz, hasznára váljék a város­nak, hogy Nyugat-Berlin szabadon kereskedjék mindenkivel, akivel ezt előnyösnek látja, hogy fejlődjék a város nagyipara és kézműipara egy­aránt és kialakuljanak a foglalkoz­tatottság és a jólét növelésének fel­tételei. , « A szovjet kormány úgy véli: fél év elegendő ahhoz, hogy a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország megta­lálják az egészséges alapot a válto­zással kapcsolatos kérdések megol­dásához, s elegendő ahhoz is, hogy a város két része, továbbá az NDK és az NSZK között a szükséges tárgya­lásokat lefolytassák. A szovjet kormány nézete szerint a jelenlegi berlini megszállási rend­szer megszüntetése nagy szolgájatot tenne a békének és a normális né­metországi helyzet kialakulásának. H bolgár és csehszlovák párt« és kormányküldöttség közös .nyilctkozatci Szófia: (TASZSZ) Mint a BTA je­lenti, közös nyilatkozatot adtak ki a bolgár és a csehszlovák párt- és kor mányküldöttség megbeszéléseiről. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom központja, a Szovjetunió pe­dig a szocialista tábor vezető ereje, a szocializmus állandóan növekvő erejének fő tényezője. A két párt kijelenti, hogy híven kitart a proletár nemzetköziség mel­lett,, kérlelhetetlenül harcol a mar­xizmus—leninizmus eszmei tisztasá­gáért, a jelenkori revizionizmus min dennemű megnyilvánulása ellen. A marxizmus—leninizmus revíziójára vonatkozólag tipikus példaként érté­keli a két párt a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének programját és a jugoszláv vezetők nyilatkoza­tait. A két párt véleménye megegye­zik, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának tapasztalatai rendkívül értékesen gazdagítják a marxizmus leninizmust és minden kommunista és munkáspárt hasznosíthatja e tör­ténelmi fontosságú tapasztalatokat. A bolgár és a csehszlovák kor­mány legfontosabb feladatának tartja a harcot a béke megőrzéséért és a nemzetközi feszültség enyhíté­séért. Lankadatlan erőfeszítésedet tesz minden ország békés együttmű­ködésének fejlesztéséért és erősíté­séért. A jelen körülmények között mindkét fél szükségesnek tartja, hogy ismét hangsúlyozza hűségét a varsói szerződéshez és az ezen ala­puló kötelezettségekhez. Mindkét fél támogatja a közep- európai atomfegyvermentes övezet létrehozására célzó lengyel javasla­tot, s úgy vélekedik, hogy atommen- tes övezet létesítése a világ más ré­szeiben is a béke javát szolgálná. A nyilatkozat rámutat, hogy az újjá­éledő nyugatnémet imperializmus és militarizmus komolyan fenyegeti a békét. Abból kiindulva, hogy a nyu­gati hatalmak durván megsértették a potsdami egyezményeket a két fél üdvözli és maradéktalanul támogat­ja a Berlin helyzetére vonatkozó szovjet álláspontot. Nasszer beszéde a szövetkezeti kongresszus megnyitásán Kairó: (MTI) Nasszer elnök csü­törtökön a negyedik szövetkezeti kongresszus megnyitásán több mint háromórás beszédet tartott a kairói egyetem üléstermében. Beszédében a többi között ezeket mondotta: Az Egyiptom ellen intézett 1906. évi angol, francia, izraeli támadás kudarca után az imperialista orszá­gok gazdasági blokádot alkalmaztak Egyiptommal szemben és azt hitték, hogy az egyiptomiak éhen fognak halni. »1958 végén azon­ban még mindig élünk« — jelentet­te ki. Az egyiptomiak le tudják győzni a gazdasági nehézségeket és ki tudják elégíteni országuk szük­ségleteit saját maguk is. A nyugati országok azt állítják, az arab nacionalizmus célja megkapa­rintani Kuwait és Irak olaját és ennek alapján megteremteni az ipart. A nyugati országok azt hiszik, hogy ez a beszéd befolyásolja Irak­ban, Kuwaitban és más olajtermelő országokban élő testvéreink gondol­kodását. Ez azonban olyan képte­lenség, amelyet testvéreink sem hisznek el. Nasszer bejelentette, hogy 1959- ben ötéves terv indul az ország ipa­rosítására. Az Egyesült Arab Köz­társaságnak elég pénz áll rendelkezé­A francia ««ajtó Hruscsov Berlinnel kapcsolatos javaslatáról Párizs: (MTI) A francia polgári sajtó nem fogadja kedvezően Hrus­csov Berlinnel kapcsolatos javasla­tait. A szélső jobboldali és a balol­dali lapok hangja túltesz a hivata­los állásfoglaláson, Soustelle tájékoz tatásügyi miniszter ugyanis csütör­tökön a kabinet ülése után csupán annak közlésére szorítkozott, hogy a szovjet jegyzék „új helyzetet teremt, amit nagy figyelemmel kell kísérni.” A párizsi baloldali sajtó hosszan méltatja a szovjet kezdeményezést. A Libération rámutat, hogy Hrus­csov javaslata meglepetés és kényel­metlen érzést keltett a nyugati fővá­rosokban. A haladó lap felhívja a fi­gyelmet, hogy a négy nagyhatalom, a Bundeswehr és a keletnémet csa­patok kivonulása után Berlin kísér­leti mintapéldányként szolgálhatna az Európa szívében létrejöhető atomfegyvermentes és fokozatosan demilitarizált övezet számára is — amint ezt a Rapacki-terv előírja. Látnivaló tehát, milyen perspektívá­kat nyit meg a szovjet javaslat. Az Humanitében Yves Morealu megállapítja, hogy Hruscsov javas­lata nem ultimátum. A Szovjetunió kész számot vetni az esetleges nyu­gati ellenjavaslatokkal, hogy hat hónapon belül mindenki által elfo­gadott rendezés jöjjön létre. A Fran­cia Kommunista Párt lapjának hír- magyarázója rámutat, ha a Szovjet­unió a béke jegyében akarja helyre­állítani azokat a baráti kapcsolato­kat, amelyek a nagyhatalmak kö­zött a náci Németország elleni hábo­rúban jöttek létre. Kezdeményezése a szocialista világ döntően békés természetének új bizonyítéka. Az Humanité cikke aláhúzza, hogy a szovjet javaslat mindezidáig Bonnban részesült a legkedvezőtle­nebb fogadtatásban. Senki sem csodálkozik, hogy a re- vansra vágyókat düh tölti el a gon­dolatra, hogy Nyugat-Berlin nem maradna továbbra is előretolt állá­suk. Franciaországnak nincs mit várnia a hidegháború súlyosbodásától, lét­érdeke, hogy el lehessen majd mon­dani Berlinről: két világ találkozik itt, s ez a béke városa. sére a terv költségeihez. Külföldi valutában a következő összegek áll­nak rendelkezésére: négyszáz millió rubel az asszuáni gát építésének első szakaszához, 44 millió fontsterling a Német Szövetségi Köztársasággal kő tött megállapodások alapján, 7,5 mil­lió egyiptomi font a Német Demok­ratikus Köztársaságtól és 30 millió dollár Japántól. Külpolitikai kérdésekre áttérve. Nasszer azt mondotta,, hogy Fran­ciaország irtóháborút folytat Algé­riában. Kijelentette, a franciák ki akarják söpörni az arabokat és fran ciákkal helyettesíteni őket. Burgiba tunéziai elnökről azt mondotta, hogy az imperialisták fizetett ügy­nöke Jszak-Afrikában. Burgiba azt akarja, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság vegye le a kezét az algériai ügyről és így ő elfogadtathasson egy olyan megoldást Algériával, ami­lyent a franciák akarnak. Amikor az imperialisták rádióadásaikban siker­telenül támadták az arab naciona­lizmust, utána pénzért megvásárol­ható ügynökök útján kísérelték meg a támadást. Burgiba úgy gondolja, hogy valahányszor megsért bennün­ket, az amerikaiak és az angolok pénzt adnak neki — mondotta Nasz- szer, aki cáfolta továbbá, hogy az Egyesült Arab Köztársaság összees­küvést szőtt Burgiba meggyilkolásá­ra. Ezután Nasszer elutasította a nyu­gati sajtóban megjelent ama állítá­sokat, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság annektálni akarja Irakot. Nasszer cáfolta továbbá, hogy szándékában lenne az arab országok egyesítése azok akarata ellenére. Hangsúlyozta, hogy az egyesülés alap vető feltétele, az egyhangú bele­egyezés. Az elnök nevetségesnek minősí­tette a nyugati országoknak azt a vádját, hogy ő sugalmazta az idei libanoni lázadást, hogy Libanont annektálhassa az Egyesült Arab Köztársaság. Nasszer azzal vádolta Angliát és az Egyesült Államokat, hogy szét­húzást akarnak előidézni az arab államok között, továbbá,, hogy ösz- szeesküvéseket szítanak és mindig őt minősítik agitátornak. Hangoz­tatta, hogy a legutóbbi bagdadi pe­rek leleplezték, hogyan szőtt össze­esküvést Anglia és az Egyesült Ál­lamok Szíria ellen. Tovább bővül az NDK és India árucsere forgalma November elején tárgyalások foly­tak az NDK kül- és belnémet keres- kedelmi minisztériumában egy in­diai kereskedelmi küldöttséggel. A tárgyalások eredményeként pótmeg­állapodást írtak alá az 1956. október 8-i kereskedelmi egyezményhez, amelynek érvényét meghosszabbítot­ták 1959. december 31-ig. A megállapodások értelmében 1959-ben tovább bővítik a két or­szág árucsereforgalmát. Az NDK fő leg szerszámgépeket, nyomdaipari gépeket, finommechanikai és optikai készítményeket, villamossági és egyéb ipari berendezéseket, textil­gépeket, filmet és műtrágyát szállít Indiának. India a többi között teát, kávét, gyümölcskonzerveket,, hazai iparművészeti készítményeket, bőr­ipari és textilipari nyersanyagokat, meg félkészárukat és különböző köz szükségleti cikkeket szállít a Német Demokratikus Köztársaságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents