Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

195t november 23. rOfcNA MEGYEI NEPUJBAO 3 Béri Balogh Ádám, a kuruc Ma délelőtt 10 órakor zászlóavató és névadó ün­nepélyt tart Szekszárd vá­ros munkásőr százada, amely a legendáshírű ku­ruc brigadéros, Béri Balogh Ádám nevét veszi fel. Ez alkalomból közöljük cik­künket. Béri Balogh Ádám Vas megyei birtokos, nemes családból szárma­zott. Születési helye és ideje isme­retlen, valószínűleg az 1663. évben született. Vitézi szellemben élő csa­ládnak volt a sarjadéka. Atyja, Béri Balogh István, Zrínyi Miklós udvarában nevelkedett és onnét hozta magával a haza szeretetét és szolgálatát. Béri Balogh Ádám ifjú korában maga is vitéz katona volt. A haza szolgálatához és a magyar nép szabadságharcához, mint II. Rákóczi Ferenc fejedelem­nek leghívebb hadvezére akkor is hű maradt, amikor a szabadság- harc elbukásához már semmi két­ség nem fért. Béri Balogh Ádám Vas megyé­ből úgy került Tolna megyébe, hogy az 1695. évben megváltotta Judith testvérétől annak faddi bir­tokát, melynek aztán feleségével, Festetich Juliannával együtt bir­tokosa is lett. Ide költözése az 1701 —1702. évre tehető. A kuruc hábo­rút megelőző egy-két esztendei Tolna megyei életéről az adatok hiánya miatt semmit sem tudunk. Ugyanígy ismeretlen a II. Rákóczi Ferenchez való csatlakozásának az időpontja is. Annyi azonban bizo­nyos, hogy mindjárt a szabadság- harcnak a kezdetén csatlakozha­tott hozzá, mert a szabadságharc­nak már az első esztendejében, az 1704. évben lovas ezredbeli kapi­tány rangban harcol, tehát már egy esztendei harcos múlt állhatott mögötte. Béri Balogh Ádám Vas megyei kapcsolatai révén katonáinak zö­mét eleinte Vas megyéből toboroz­ta. Harcosai azonban csakhamar el- széledtek s miként 1704. március 3-án írja, majdnem csak az üres zászlói maradtak meg. Béri Balogh Ádám rettenthetet- lenül vitéz katona volt. Vitézségé­nek híre csakhamar bejárta az or­szágot s magára vonta a legendás hírű kuruc generálisnak, Bottyán Jánpsnak a figyelmét is. Bottyán János igen nagyra becsülte őt és számos nehéz harci feladat meg­valósítását bízta rá. Vakmerő por­tyázásainak és sikeres harci vállal­kozásainak a száma meg is állapít­ható. Mindenütt és mindenkor meg bízható katona és hadvezér volt, aki nem ismerte a félelmet és csak 1663?—1711 akkor utasított vissza harci felada­tot, ha annak véghezvitele kato­náinak céltalan feláldozását ered­ményezte volna. Személyes bátor­sága, Bottyán Jánoséval veteke­dett, bár a tervek villámgyors kivite­lezésének, a vizeken való átkelésnek mestere volt, vitézsége és bátorsá­ga mellett sohasem feledkezett meg arról, hogy a vitéz és bátor kato­nának egyszersmind megfontolt és jó hadvezérnek is kell lennie. Béri Balogh Ádám katonáit szer­felett szerette, együtt élt és szen­vedett velük. Mélyen együtt ér­zett az ellenségtől elgyötört, félel­mek közt élő szegény jobbágyi néppel, s féltő gonddal igyekezett megvédeni őket az ellenségtől. A haza szeretetében és szolgálatában nem ismert el és nem tűrt meg félelmet és árulást. Hadaival végig portyázta az egész Dunántúlt s időnként Gráczig és Bécsig is elkalandozott, mindenütt fogyasztván az ellenség­nek erejét. Számtalan haditettei közül legnevezetesebb a győrvári és kölesdi diadal. Győrvárnál ő maga már háíom sebből is vérzett, lovát kilőtték alóla, de gyalog is tovább küzdött, lelkesített a győ­zelemig. Kölesdnél pedig 1708 szeptember 2-án teljesen szétveri az ellenséget, s annak megsemmi­sítése után óriási hadi'.sákmánnyal tér vissza az ütközetből. Ezzel a haditettével a trencsényi csata- vesztés után elcsüggedt kurucokba új erőt öntött. Béri Balogh Ádám ekkor már brigadérosi rangban harcolt a szabadság ügyéért. A fejedelem 1708. augusztus hó 9-én kelt adománylevelével Béri Balogh Ádámot brigadérossá ne­vezte ki a hozzá, a nemzethez és a hazához való szeretete, dicsére­tes magaviseleté és hazafisága miatt. A fejedelem egyúttal meg­ajándékozta őt azzal a karddal, amelyet XIV. Lajos francia király küldött neki ajándékba. Ennek a kardnak, amelynek markolati fel­irata azt mondja, hogy „Ne húzz ki ok nélkül és ne tégy vissza be­csület nélkül”, az odaajándékozása Béri Balogh Ádámnak a vezérlő fejedelem részéről a legnagyobb elismerést jelentette a vitéz katona iránt. Béri Balogh Ádám, sohasem vonta ki kardját ok nélkül és soha­sem tette vissza becsület nélkül. Kisebb kudarcok elszenvedése után Béri Balogh Ádám 1709. ja­nuár 3-án egészen Bécsig hatolt 3000 lovasával és majdnem elfogta a császárt is. Fényes haditette a nép ajkán Balogh Ádám híres nó­táját szólaltatta meg, mely száza­dok eltelte után is országszerte A NYUGATI FIATALOK ÉLETÉRŐL : „A bnrzsoá állam nem gondul a fiatalokra...“ OLASZ LEVELEZŐ ÍRJA: Ti ismeritek a dolgozó ifjúság életkörülményeit Olaszországban: nagyon sokuk számára csak ál­landó munkanélküliség jut; má­sok a munkahely bizonytalansága miatt aggódnak: alacsony bérek és nagyon magas megélhetési költségek, prostitúció, korrupció, erkölcsi és anyagi nyomor. A bur- zsoá állam egyáltalán nem gon­dol a fiatalokra, akiket magukra hagy, anélkül, hogy bármilyen ne velést kaptak volna. Nem sportol­hatnak, az arra érdemesek nem kapnak semmi támogatást, sem­mi sem jut nekik. Ilyen körülmé­nyek között, a férfiak, vagy mun­kanélküliek és fizikai, valamint szellemi elnyomorodásban élnek a termelőélet szélén és gyakran i bűnözők seregét szaporítják, vagy pedig, ha dolgoznak, a legerőtel­jesebb politikai megkülönbözte­tésnek kell, hogy alávessék ma­gukat és számukra a felmondás veszélyével jár az, hogy haladó gondolkodásúak. A nők számára sem sokkal különb a helyzet; ha fiatalok és csinosak, könnyű pré­dává válnak a gazdagok kisebbsé­gének, amelyek gazdasági helyze­tük révén közvetett és közvetlen korrupciót folytatnak velük szem ben. (Autó, a jólét lehetősége, szép ruhák, pénz, egy állás ígérete és sok más dolog.) Ilyen körülmé­nyek között minden megveszteget­hető lesz és még olyan nemes, tiszta érzelmek is, mint amilyen a szerelem, könnyen a sártengeré­ben pusztulnak el. Kedves Bará­taim, bocsássátok meg, ezt a ki­rohanást, ami abból adódik, hogy egészen el vagyok keseredve, ami­kor ennyi disznóságot látok. Más­részt ez csak fokozza bennem a gyűlöletet és a harci akaratot azok ellen, akik felelősek egy ilyen helyzetért. „Kern az ifjúság a felelős, hanem a kormány“ HOLLAND FIATAL ÍRJA: Egyik nap Nyugat-Németország ban Hamburg közelében egy meg­hívást kaptam egy régi tiszttől, aki még a II. világháborúban is har­colt. 0 mesélte, hogy a németek nem akarták a háborút. »Nem tudtuk, nem igaz, stb.« Biztosí­tott engem, hogy a mai német fiatalság egész másképpen lesz nevelve, mint a világháború alatt volt. Sajnos, én ebből nem vettem észre semmit. De mindenesetre fontos, hogy a jövőben a haladók jobban az élre kerüljenek az in­gadozókkal szemben, nehogy megint rosszra forduljanak a dolgok. Nem az ifjúság a felelős, hanem a kormány. Jövőre li hónapra bevonulok, brigadéros fennen hirdeti dicsőségét. Az 1709. év már az elbukásnak az esztendeje volt. Meghalt hirte­len a legendás hírű vezér, Bottyán János, akivel sírba szállt a kuru- coknak egyik legnagyobb remény­sége. Hiába vitézkedett még Ba­logh Ádám, az ellenség egyre tért hódított, pusztítást és pusztulást hordozván magával. Eszterházy Antal kuruc tábornok kiürítette az egész Dunántúlt, ahol a bujkáló kurucok üldözött vadakká váltak. Ez volt a végnek kezdete. E remény télén helyzetben Béri Balogh Ádám arra ösztönzi a fejedelmet, hogy új hadjárattal hódítsa visszö a Dunántúlt, mert e cél elérésére a körülmények kedvezőek. A feje­delem hosszas habozás után, mint­hogy az idegen segítség érkezésé­re hiába várt, elhatározta az új dunántúli hadjárat megindítását. Béri Balogh Ádám tigrisként harcol, de már a sikernek minden reménye nélkül. Közeledik foga­dalmának beteljesedése, hogy utolsó órájáig kitart a szabadság- harc ügye mellett. Az elveszett hadjárat után kevés számú csapa­tával a Duna balpartjára igyeke­zett visszavonulni. Visszavonulása közben Szekszárd mellett 1710. ok­tóber hó 29-én rajta ütött az ellen­ségen, de a túlerő elnyomta s híres Murza nevű lovával együtt beszo­rult egy mély árokba, melynek iszapjából nem tudott idejében ki­jutni és így az ellenségnek fog­ságába esett. Az ellenségnek kezére került Béri Balogh Ádám igazi hős mód­jára viselkedett. Vallatása közben kijelenti, hogy fogolykép’ is hűsé­gesen Rákócziért élni és meghalni kész. A bosszútól lihegő ellenség mégsem meri mindjárt kivégezni, mert a kurucok bosszúállásától és megtorlásától tart. Tábornoki ran­got és nagy vagyont ígértek neki, ha átpártol a császárhoz. Balogh Ádám azonban megtartotta szavát s utolsó csepp vérének feláldozá­sáig hű maradt a fejedelemhez és a hazához. Életét II. Rákóczi Fe­renc fejedelem sem tudta meg­menteni. mert a foglyok kicserélé­sére kötött egyezményt a császá­riak már régóta nem tartották meg. Béri Balogh Ádámnak, e halhatatlan emlékű nagy magyar szabadságharcosnak a hóhér pal­losa 1711. február hó 6-án reggel fejét vette. Emlékét nemcsak a történetírás örökítetté meg, hanem hitet lett róla a nép is dalaiban. Török bársony süvegem. Most élem gyöngy életem, Balogh Ádám a nevem Ha vitéz vagy, gyér velem! hogy hazámat a keletiek ellen vé­delmezzem. Ha tudnák, hogy Radio Budapesttel levelezem, akkor is­kolai képzettségem ellenére csak közlegény maradhatnék, ahelyett, hogy tiszt lennék. Ez elveszett két év után szíve- sen megnézném magamnak egy kicsit a világot. Különösen a népi demokráciák érdekelnek nagyon. Nem lelik az ulöllségre MEDVE LÁSZLÓ ANGLIÁBA DISSZIDÁLT CSALÁDAPA ÍRJA: »Sajnos a hazamenetellel nem tu dom, hogy mi lesz, mert a pénzt nem tudjuk összehozni, mert kere­sek 7.10 fontot és ebből a hotelban le kell fizetni 4.18 fontot, így ma­rad nekem 2.2 font, ebből vásárol­ni a kislánynak, a feleségemnek és jómagámnak. Mondják meg, hogy hogy lehet ez? Sokszor már azt gondolom, hogy megüt a guta a méregtől. Hát hiába, a hotel igaz­gatója az, aki ezelőtt még egy évvel korbáccsal hajtotta a nége­reket, mert négerhajcsár volt, és azt üzente a magyaroknak, hogy megtanítja ő a magyarokat kesz­tyűbe dudálni. De ez nem nagyon sikerül neki, pedig pisztollyal a hóna alatt ül az irodában, mint egy gengszter főnök.« (A levelek eredeti példányai a Magyar Rádió és Televíziónál van nak.) A tagdíjfizetésről M int arról a Tolna megyei Népújság beszámolt, új párt székházat avattak november 20-án — a párt 40 éves évfordulóján — Diósberényben és Mucsiban. Az új pártszékházak berendezései, fel­szerelései a jelenlegi kultúrigé- nyennek megfelelően történt. part hasonló módon kívánja meg oldani minden pártszékház felsze­relését. A közeli tervekben szere­pel, hogy minden pártszervezet megfelelő helyiséggel rendelkez­zen, azok állapota, épsége bizto­sítva legyen. A távolabbi tervek­ben szerepel, hogy minden párt­székház kulturált módon legyen berendezve, hogy a párttagság a politikai kérdések megvitatása mellett igénybe vehesse a párt­székház könyvtárát, rádióját, te­levízióját, hogy valóban második otthona legyen a pártház a párt­tagságnak. Ezek megvalósításához a párt a szükséges anyagi eszközöket el­sősorban a párttagság által fizetett tagsági díjból tudja fedezni. Megyénkben is az ellenforrada­lom után a konszolidációval együtt növekedett a párttagok létszáma. Ez idő alatt a pártszervezetek a tagfelvétellel foglalkoztak és ki­sebb jelentőséget tulajdonítottak a rendszeres tagdíjfizetésnek. A z országos pártértekezlet után, ahogy a párt fokoza­tosan rendezte sorait, rendszere­sebbé vált a pártbizottságok mun kájában is a tagdíjfizetés szorgal­mazása, nagyobb gondot fordítot­tak rá. Hozzájárult a rendszeres tagdíjfizetéshez a tagkönyvcsere alkalmával kifejtett politikai mun­ka, amikor a pártvezetőségek a párttagság nagy részével egyéni­leg is elbeszélgettek. Hozzájárulta tagdíjátlagok növeléséhez a párt­vezetőségeknek a tervkészítés so­rán kifejtett tevékenysége, és az, hogy a revíziós bizottságok min­den járásban rendszeresen foglal­koznak alapszervezeteinknél is e nagyjelentőségű és fontos kérdés­sel. t1 munkák eredménye, hogy a tagdíjakból származó bevé­telek összege egyre inkább emel­kedik és elkerülte az ellenforrada­lom előttit, annak ellenére, hogy megyénkben a párttagság létszá­ma nem éri el az MDP tagságá­nak létszámát. A szép fejlődés el­lenére akadnak még többen olyanok akik nem a szervezeti szabályzat elveinek megfelelően fizetik a tag­sági díjukat. Ez leginkább magas­fizetésű fizikai dolgozók, műszaki értelmiségiek, tsz párttagoknál for dúl elő, de akadnak funkcionáriu­sok között is olyanok, akik nem tartják be a szervezeti szabályzat követelményeit. A párt minden községben szép- pé, otthonossá akarja tenni a székházakat. A tagdíjfizetés a párt nál nem öncél. A párttagság által fizetett tagdíj visszatérül a párt- szervezeteknek felszerelésekben és más eszközökben. A párt nem kí­ván senkitől sem anyagi áldozatot, csupán azt várja el, hogy minden párttag a szervezeti szabályzatban előírt párttagsági díját fizesse Er­re törekedjenek minden községben pártszervezeteink és egységesen foglaljanak állást minden esetben. —i—n INNEN —ONNAN Megalakult Pakson a járási me­zőgazdaságfejlesztési bizottság. Az alakuló ülésen megvitatták a járás mezőgazdaságának helyzetét, a tsz- mozgalom tapasztalatait és úgy ha­tároztak, hogy december 15-ig min­den községben megalakítják a köz­ségi mezőgazdaságfejlesztési bizott­ságot. A járási bizottság úgy döntött, hogy minden községnek egy patro­náló ja lesz, akik rendszeresen fel­keresik a községeket, és tanácsokat adnak és segítik a községi bizottsá­gok munkáját. • Veterán találkozó volt Tamási­ban november 19-én, amelyen az idős harcosok visszaemlékeztek a Tanácsköztársaság idején végzett munkájukra, harcaikra, a fehér­terror rémtetteire. A 16 résztvevőt, akik a járás csaknem minden köz­ségéből eljöttek e találkozóra, a nőtanács virágcsokrokkal köszön­tötte. A találkozón Szabó István elvtárs, a tamási járási pártbizott­ság első titkára tartott megemléke­zést a párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. a Úttörő szövetkezet alakult Bony- hádon. A szövetkezetnek három hold földje van. a Az elmúlt napokban 3 család 19 hold földdel lépett be a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetbe. Az értesüléseink szerint már újabb belépők is kérték felvételüket a szövetkezetbe, amelyekről a leg­közelebbi közgyűlés határoz. a A paksi járásban az elmúlt két hét alatt jelentős mértékben emelkedett a cukorrépa-szerződés. A paksi já­rásban eddig a tervezett cukorrépa­szerződéseknek mintegy 62—64 szá­zalékát kötötték meg a termelőszö­vetkezetekkel és, az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztokkal. Bonyhadon már régóta beszélik a dolgozó parasztok, hogy gazdakört kellene építeni, mert nincs megfe­lelő helyiségük, ahol megbeszélése­ket, gyűléseket és egyéb rendezvé­nyeiket megtarthatnák. A terveket végül is tett követte és társadalmi összefogással gazdakört építenek; Minden nap más-más brigád végzi a szükséges munkát. Amint mond­ják, már a Szilveszter-estet itt akar­ják megrendezni, így szeretnének búcsúzni ettől az esztendőtől. * A Kajmádi Állami Gazdaság lé­nyegében befejezte az őszi munká­kat. A napokban kölcsön adott munkaerőt a Sárközi Állami Gazda­ságnak az őszi munka gyors befeje­zése érdekében. • Bonyhádon a KISZ-szervezet el­határozta, hogy gyümölcstermelő­szövetkezetet hoz létre. A terveik szerint még az ősz folyamán mint­egy félholdnyi területen kajszi- barackot ültetnek. • Kendertermeltető szakcsoport ala­kult az elmúlt napokban Pálfán. A szakcsoportba tömörült 10 család 23 hold földön termel jövőre kendert. • A napokban Dunakömlődön 35 út­törőt és 60 kisdobost avattak az is­kolában. A kedves ünnepségen mintegy 40 szülő is részt vett. * A Szekszárdi Közgazdasági Technikumban — mint arról már hírt adtunk — pályázatot hi de! tek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. év­fordulója tiszteletére. November 20-án hirdették ki az eredménye­ket. A több. mint 10 pályamunká­ból Farkas Gyula és Orbán Imre tanulmánya nyerte az első díjat. Ez a munka főleg a szekszárdi 1919-es eseményekkel foglalkozik, s azt mutatja be, miért lett történelmi szükségszerűvé a forradalmi mun­káspárt megalakulása. Nem lioss/abbítják meg a megyei tanács művelődési osztálya által kiírt pályázat határidejét A megyei tanács művelődésügyi osztálya pályázatot hirdetett a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sa 40. évfordulója tiszteletére, amelynek határideje 1958. decem­ber 15-e. Az érdeklődők tájékozta­tására a művelődésügyi osztály közli, hogy a pályázat határidejét nem kívánja meghosszabbítani, s csak az olyan pályaműveket bírálják el, amely a határidő lejártáig hozzá­juk beérkezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents