Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 október 19.

Az ü. b. elnök szürke hétköznapja

Reggel nyolckor kezdődik »hiva talosan« a munkaidő, de Damai István elvtárs, a Paksi Konzervgyár ü. b. elnöke — akit már itt várnak a szakszervezeti iroda előtt — egy kis kerülővel jött be hazulról ma reggel a gyárba. A téglagyárban és a cipész ktsz-ben járt, ott beszélte meg néhány népnevelővel egy Kálvária utcai kisgyűlés — melynek ő lesz az előadója — előkészületeit.

A KÉT „ÜGYFÉL”

Vass István irodai és Kissné gyártási dolgozó, ugyanabban a dologban keresi az ü. b. elnököt. Kisgyerekük »kinőtt'“ a bölcsődéből, a gyárnak pedig csak bölcsődéje van. Napköziben nem tudják elhelyezni nincs üres hely. Segítsen valamit a ^szakszervezet.

A probléma elég komoly — válaszolja Darnai elvtárs — mások is vannak hasonló helyzetben. Annyit már elértünk, hogy pénz van egy napközi felállítására, de helyiséget még nem sikerült kapni. A községben több szervvel, vállalattal tárgyaltunk erről, helyiség-cserékre lenne szükség, mert a gyárnak van olyan helyisége, ami — bár napközi otthon céljaira nem alkalmas —, de cserébe tudna adni megfelelőért. De várjanak egy kicsit, felszaladok az igazgatóhoz, megtudni, hogy áll az ügy.

Pár perc múlva már jön is a válasszal, egyelőre nincs semmi előrehaladás. De addig is, meg tudják oldani a problémát. Vassékat — ahol a férj és feleség a gyárban dolgozik, —• úgy osztják be munkába, hogy egyikük otthon tudjon lenni a gyerekkel, Kissnét pedig úgy, hogy figyelembeveszik, mikor tud otthon lenni a férje, vagy nagyobbik gyermeke, vigyázni a kicsire.

Pirosképű fiatalember állít be az ü. b. irodába. A szállítóknál dolgozik,

— Szerződött munkás vagyok, Darnai elvtárs, amikor idejöttem, kaptam egy pár bakancsot, de tessék megnézni, az egyik már teljesen szétmegy a sok vízben, latyakban való járástól. Mert használt volt ez a bakancs már akkor is, amikor kaptam. Pedig a kihordási időből még két hónap vissza van.

— Azt ugye tudja jól, hogy időszaki munkás csak használt ruhát, bakancsot kaphat. De jöjjön, menjünk le a raktárba, hátha tudunk csinálni valamit.

Ott aztán Lévai Ferenc raktár- kezelővel megnézik a fiatalember bakancsát, nem erőszakkal feszítették-e le a talpát (sajnos, ilyen is előfordult már, hogy az illető újat kapjon), dehát ez a használatban ment tönkre.

—• Hányas lába van?

—• Negyvenhatos.

— Szerencséje van, hogy ilyen »nagylábon jár« , mert ez a méret még nem fogyott ki.

Amikor meglátják, hogy az ü. b. elnök a raktárban van, ketten is

jönnek, munkaruha ügyben. Az egyikük lakatos, nem tudja, hogyan áll a kihordási idővel, hiba történt az adminisztrációnál, ezt tisztázzák. A másikuk — egy idősebb szállító- munkás — új bakancsot kért, mivelhogy az egy év lejárt és a tavalyi »munkástanács« annakidején egy évben állapította meg a kihordási időt.

—• Nézze, Feri bácsi. Akkor sok mindent ígértek, amit nem lehetett megvalósítani. Meg aztán, mondja meg őszintén, csak a gyárban használja a bakancsot?

— Csak nem vetem le, amikor hazamegyek?

— Azért ment ilyen hamar tönkre. Egyelőre nincs elég öltözőnk, hogy itt lehessen váltani a ruhát, lábbelit, de azért otthon használni mégsem szabadna. Hat hőnap múlva kaphat új bakancsot.

— Nem voltál tegnap edzésen — szólítja meg az ü. b. elnököt Weisz Jenő, a gyári futballcsapat edzője. Pedig vasárnap Fadd ellen játszanod kellene, mert a Vida szombaton tartja a lakodalmát, ő hiányozni fog a csapatból.

— Dolgom volt tegnap, nem tudtam elmenni. De csütörtökön, meg pénteken ott leszek, — ígéri Darnai elvtárs, aki harmincöt éves, húsz éve kezdett futballozni, »kiöregedett« már a csapatból, de azért! »beugrik« néha, ha egyik-másik játékos valami ok miatt nem tud játszani.

A raktárból visszafelé jövet, betér a befőttkonyhára. Itt meg kell nézni,

ÉRTÉKELIK-E

RENDSZERESEN A VERSENYT,

mert a napokban kifogásolták a dolgozók, hogy a birs szeletelésénél versenyt indítottak és soha sem tudják, ki vezet a versenyben, ki marad le. A versenynyilvántartást rendben találja. De Kerti Józsefné bizalmi panaszkodik. Rossz a gumicsizmája, kénytelen ezen a vizes munkahelyen saját cipőjében dolgozni.

— A gumicsizmákkal sok a baj, eddig Pakson javíttattuk, de nem tudták rendesen megjavítani. A múltkor próbaként harminc párat elküldtünk a dunaföldvári KTSZ-be, szólok a műszaki osztálynak, kérdezzék meg telefonon, készek-e. Ha igen, még ma értük megyünk — válaszolja az üb. elnök.

— Aztán a lúghámozónál miért nem használják a gumikesztyűket?

— Mert már csak egy pár van, ami jó.

Telefon a gyógyszertárba, kiderül, hogy van 15 pár gumikesztyűjük. Már megy is a kifutó, hogy elhozza mindet. A bőrre ártalmas lúggal nem lehet kesztyű nélkül dolgozni.

A KŐVETKEZŐ „PROGRAMPONT”:

Megbeszélni az igazgatóval a jövő héten megrendezendő munkás-paraszt találkozó előkészítését, majd megnézni az öltöző részére érkezett fogasokat, megfelelőek lesznek-e,

Építkeznek a kisipari szövetkezetek

A múlt évi egy szövetkezettel szemben ez évben három Tolna megyei kisipari szövetkezet épít — főként beruházási hitelből — új üzemházat. A Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ félmillió forintos költséggel épült üzemházába már beköltöztek a szövetkezet részlegei. A Dombóvári Faipari KTSZ 550 ezer forintos beruházással épülő új üzemháza már majdnem teljesen kész, most végzik a villany- hálózatba váló bekötését. A Báta- széki Kádár KTSZ 340 ezer forintba kerülő üzemháza a vasútállomás mellett épül, két hónap múlva készül el teljesen.

Mindhárom szövetkezetnél komoly gondoktól szabadítja meg a ktsz-t az új üzemház, de különösen a bátaszéki kádároknál oldódik meg az építkezéssel sok nehézség. A szövetkezet jelenlegi üzemében ugyanis a túlzsúfoltság nagymértékben akadályozza a folyamatos munkát, emellett állandó a tűz- és baleseti

veszély. Az új üzemház elkészülésével mintegy húsz százalékkal tudja növelni termelését a Bátaszéki Kádár KTSZ, emellett külön tanműhelyben tudják majd képezni az ipari tanulókat, megoldani ennek a

— különben utánpótlási nehézségekkel küzdő — szakmának a fiatal szakemberek nevelését.

A Bátaszéki Épületkarbantartó KTSZ-nél faipari szárító épül. A fa anyagot felhasználó ktsz-eknek nagy gondot okoz az, hogy a belföldi és import fűrészáru nagy nedvességtartalommal érkezik. Ezért, ha azt azonnal feldolgozzák, sok a minőségi hiba a készárunál, ha pedig hónapokig hagyják száradni, leköti a szövetkezetek forgóeszközeit. Az épülő új, korszerű szárítóban —, amely egyedülálló lesz a megyében

— pár nap alatt feldolgozásra alkalmassá tudják tenni az összes szövetke zetek faanyagait, sőt vállalni tudnak még ezen felül is szárítást.

megbeszélni a műszaki osztállyal az öltöző átszervezését fogasos rendszerűre. Közben már dél felé közeledik az idő, mire visszaérünk az üzemi bizottság irodájába, ahol egy idősebb asszony, Németh Ferenc gyári lakatos édesanyja várja Darnai elvtársat. Huszonötödikén esküszik a fia, de csak huszonhetedikén lesz fizetés. Szeretné a pénzt az esküvő előtt megkapni, abból akarják a lakodalomra a csirkéket megvenni.

— Nézze, Németh néni. A fizetést előbb kiadni nem lehet, erre szabály van. Csak egy esetben, ha a dolgozó szabadságra megy. Intézze el a fia most a szabadságát — biztosan tartogatott néhány napot az esküvőre —, akkor megkaphatják előre a pénzt.

Közben jônnçk a műszaki osztályról a földvári válasszal: Holnap lehet menni a csizmákért, készen lesznek.

Fél nap telt el,

EGY „SZÜRKE HÉTKÖZNAP” FELE,

amikor semmi különös programja nincs az üb. elnöknek, nincs értekezlet, nem kell elutazni, itthon lehet a dolgozók között, intézheti ügyes-bajos dolgaikat. Mert vannak ám a mainál különösebb természetű ügyek is — mondja Darnai elvtárs — jönnek ide még haragban lévő házastársak is, hogy tegyünk igazságot köztük. Vagy a részeges férjre panaszkodik az asszony, hogy beszéljünk életpárja fejével, vagy úgy, hogy a rendőrség segítségét kell kérni a család békéje érdekében. És én csak örülni tudok annak, ha a gyár dolgozói minden ügyükkel- bajukkal idejönnek.

Amikor a gyárban megkérdeztem, miért jelölték Darnai Istvánt járási tanácstagnak, nem tudtak különösebb dolgot mondani, mint csak azt, ami elhangzott a jelölőgyűlésen mindhárom jelöltről, Hertrich József párttitkárról, Darnai Istvánról és Sárközi Vilmosnéról. Hogy „ezek a mi embereink, méltóképpen fognak bennünket képviselni.”

J. J.

Lelkes munka as újjásservesett szekszárdi szimfonikus senekarban

Czekszárdon hagyományai van- V nak a zenei életnek. Száz esztendővel ezelőttről származó írásos emlékek is bizonyítják, hogy már Liszt Ferenc múlt századbeli szekszárdi időzései alkalmával is volt a városnak énekkara. Az 1900-as évek elején alakult szimfonikus zenekar pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan szerepelt a város közönsége előtt. Ezek a kisebb-nagyobb megszakítások alkalmasak vol tak arra, hogy utána még nagyobb fog.

kedvvel, lendülettel induljon meg a munka.

így történt ez most szeptemberben is, amikor kétévi szünet után Véghelyi Miklós karnagy újjászervezte az együttest. A zenekarban most már helyet kaptak a zeneiskola legtehetségesebb növendékei is- és mennél nagyobb múltra tekint majd vissza a zeneiskola, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a zenekar színvonala is emelkedni

Próbál a zenekar.

Az együttes jelenleg főleg a magyar szerzők műveiből összeállított műsorral készül a decemberre tervezett bemutatkozásra. A próbák napjain Kéhler: Vígjáték-nyitányától, Erkel: Hunyadi-nyitányától,

Brahms -Magyar táncaitól, Doppler: Ilka fantáziájától hangos a zeneiskola kitűnő akusztikájú nagyterme.

A zenekart a legnagyobb mértékben támogatja a városi tanács is, mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban. A Vasipari Vállalat új

kottatartókat ajándékozott, a városi tanács támogatásából új kottákat vásároltak.

A zenekar jövő évi terveiben több szekszárdi hangverseny szerepel, de vidékre is elviszik a legszebb zenedarabokból összeállítandó műsorukat. Bonyhádon és Hőgyészen már eddig is nagy sikerrel szerepelt az együttes, ezeken a helyeken érthető az érdeklődés az együttes iránt, de a megye más községei is várják a szekszárdi szimfonikus zenekar vendégszereplését.

POLITIZÁLÓ MUNKÁSOK

J^Jem új, s nem is szokatlan az, ha a munkás társával ösze- áll vitatkozni, beszélgetni a hazai és külföldi eseményekről. Ilyen jelenségekkel az elmúlt években is találkoztunk, de most valahogy megélénkült a gyárakban a vita. Erről beszélgettünk a Bonyhádi Cipőgyárban, a pártszervezet vezetőivel, tagjaival. S ez a változás azt jelenti, hogy többet, s jobban foglalkoznak a munkások a gyár ügyével. Itt van például a cipőgyár pártszervezetének féléves munkaterve. Nem határozták meg azt, nem írtak elő szempontokat, hogy mit hogyan kell megvalósítani, hanem csak megjegyezték: »A termelés napi feladatait, minden párttag munkaterületén a ráeső feladatok elvégzésével és társai mozgósításával segítse.« Egy mondatidézet a munkatervből, amely sok munkát jelent az életben. Többek között azt, hogy szorgalmasan, becsülettel kell a munkásnak helytállni a szalag mellett, vagy egyéb munkaterületen, s amellett beszélni arról is, ami történik az országban, a nagyvilágban.

— »Mindig van a munkában és a beszédben valami politika! Úgy kell beszélni és dolgozni, hogy jól politizáljunk.« Tartják a cipőgyári elvtársak. Hozhatnánk erre példákat, szinte minden üzemrészből...

H etényi János, vagy Márton Feri bácsi példáját. Mindketten jó munkások, szeretik, becsülik őket. S úgy dolgoznak, hogy közelükben lévő társaik példának tekintik őket, igyekeznek utánozni munkájukat, viselkedésüket. S a párt- szervezet munkájának ez a része azt jelenti, hogy közelebb kerültek az emberekhez, a munkásokhoz, a munkások ügyeihez.

Nem mondhatjuk azt, hogy minden jól megy, hogy már nincs semmi hiba a cipőgyárban. Van még hiba. Előfordul, hogy egyik nap több a selejt, mint máskor, és történik még olyan eset is, hogy valaki igazolatlanul mulaszt, de hol nem fordul elő ilyen eset? S hogy a fentebb említett esetek mind ritkábbak, annak már oka van. Oka az, többek között, hogy a párttagok

Koppányszántói MOZAIKOK

Nagyszabású szüreti mulatságot tartottak a KISZ-szervczct rendezésében Koppány szántó községben az elmúlt vasárnapon.

Csak látni kellett volna azt a színpompás felvonulást, amikor a fiatalok a régi kaposmenti népviseletben végigjárták a falu utcáit. De átmentek vendégeket hívogatni a környező községekbe is, mint Érténybe, Nagykónyiba, vagy a Somogy megyei Törökkop- pányba. Ezekből a falvakból is sokan résztvettek a szüreti mulatságon.

*

Szüret táján mindig élesedik a bortermő vidékeken az »osztályharc«, vagy jobban mondva a férfiak és a nők közötti egyenjogúságért folyó évszázados »küzdelem«. A koppányszántói asz- szonyok most »frontális támadásba« mentek át.

*

Nincs olyan valamire való gyűlés, összejövetel, hogy fel ne vetnék sérelmüket a boradó terén. — Hiába, szeretik a bort — mondják egyesek — ezért beszélnek az asz- szonyok. — De mit mondanak erre ők? Azt, nem igazság, hogy csali a családfenntartó — legtöbb esetbén a férj — számára engedélyeznek 180 liter kedvezményes bort, míg a többieknek elsősorban nekik asszonyoknak pedig csak 50 litert. Miért nem jár nekik is ugyanannyi bor, mint a férfiaknak?

szinte selejt nélkül dolgoznak, és nem késnek el, nem hiányoznak igazolatlanul.

— Ahol szorít a cipő, ott segítünk, ott javasolunk vagy intézkedünk — mondja Kolpek elvtárs, az alapszervezet titkára, amikor azt kérdezzük, hogy a munkát hogyan tudják rendszerezni. S véleményük az a cipőgyári elvtársaknak, hogy ez a módszer a jobb. De mindjárt azt is meg kell állapítani, hogy ez nem ötletszerű munka. Nem, mert a párt tagjai mondják el a megoldásra váró feladatokat. A legutóbbi hónapokban például sokat beszéltek a munkások a gyárban arról, hogy egyes helyeken rosszak a kereseti arányok. Sok tárgyalásba, vitába került, míg tisztázni és elintézni tudták a bérezési problémákat Ami kor bejelentették a munkásoknak, hogy fizetésrendezést tudnak végrehajtani 68 ezer forint erejéig, akkor elmondták, hogy még az ellenforradalom idején a munkástanács által végrehajtott besorolás nyomán jött létre a bérfeszültség, s azt .megoldani máról holnapra nem lehetett. S az emlékezi étés a múltra nem volt rossz, mert elérték ezzel azt, hogy ismét a munkások emlékezetébe idézték az ellenforradalmi események egy részét, annak kihatását, másrészt pedig ki tudták elégíteni az igényeket: a többség óhajának megfelelően rendezték a bért.

A z előbb említett néhány fel^adat megoldása azt követelte, hogy a munkások, a párttagok több pártmunkát végezzenek, mint hónapokkal ezelőtt. S emellett szóltak a pártonkívüli munkásoknak, azok közül is sokan a párttagok mellé álltak, segítettek ott, ahol tudtak. Zentai József, Rajczi Tibor, Horváth Józsefné és a több: politizál» munkás szava jó talajra talál a munkások körében: hallgatnak rájuk, követik őket...