Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
1958 október 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Gyermekévek vámszedői... A kis »zsarnokok«, a parányi emberpalánták, ők a család szeme fényei, kik jöttükkel és létükkel még boldogabbá varázsolják az életet. Felejthetetlenek azok a percek, órák, amikor a csöpp emberke első szavait kiejti, vagy amikor botladozó léptekkel elindul. Talán ez az időszak legszebb életükben, amikor nem ismerve a felnőttek gondját, baját, élik a napsugaras gyermekkort. A sors a maga kiszámíthatatlanságával azonban nem egyformán osztja kegyeit, s az élet apró örömét nagyon sok emberkétől megvonja, bár a vád a felnőtteket illeti. Vannak még olyan szülcj'k, kik könnyű szívvel válnak meg gyermekeiktől, állami gondozásba adják, ahol bár jó sorsuk van, de. az egyetlent, az édes szülő szeretetét, s megannyi aggodalmát nem érezheti a gyermek. Szekszárdon, a megyében, de az országban is sok ilyen gyermek van, aki nevelő szülőkhöz került, s van arra példa, hogy napjaik nem a legrózsásabb körülmények között telik el. .. E zekről a gyerekekről, életükről és a számító nevelőszülőkről beszélgettünk a Városi Tanács gyámügyi előadójával, Gáli Lászlónéval. Bár ő sem olyan régen foglalta el e munkakörét, ed-» digi tapasztalatai megdöbbentően festik le némelyik állami gondozott életét. Szekszárdon és közvetlen környékén összesen 56 fiatalabb és idősebb gyermek él nevelőszülőknél. Kovács Erzsi IV éves fiatal lány már három éve lakott nevelőszüleinél, T. F.-nénél. Az eltöltött idő alatt mindössze két pár cipőt és kettő kartonruhát kapott, emellett fizetségül többször megverték. Egyik este, amikor már csordultig telt a pohár, elment »otthonából«, ismerősök hiányában az utcán töltötte az éjszakát és másnap a gyermekvédelmi osztályon kérte védelmét. Tóth Erzsébet ugyancsak 17 éves fiatal lány öcsényben volt nevelőszülőknél, ő is kénytelen volt védelmet kérni, mert rosszul bántak vele és gyakran megverték. Ezek az emberek nem becsülik emberként és egyenlő társként ezeket az árvákat, akik a legkevesebbet tehetnek arról, hogy ilyen életre kényszerültek. Hogy mégis miért ragaszkodnak hozzájuk, annak több oka van. Míg kisebbek a gyerekek, a nevelőszülő egy gyermek után negyedévenként 600 forintot, s emellett a gyermek a legszükségesebb ruhaneműt kap. A kicsiket sokan ezért a pénzért, a nagyobbakat pedig a munka miatt vállalják. K nagyobbak mellett nem ró- zsásabb a kicsinyek helyzete sem több nevelőszülőnél. Űcsé- nyi hegyen például két iker kislány, Ilonka és Mária van nevelőszülőknél. A kislányok hat évesek, szőkék, s mindketten egyformák. Hűvösek már a reggelek, az esték, a két kis ikret mégis nyária- san öltöztetik még, kisnadrág nélkül ülnek a hideg kőre, de a nevelőszülő kislányára több meleg ruhát már adni sem lehetne. Különös előszeretettel felejtkeznek el a nevelőszülők arról, hogy az iskolakötelezett gondozottakat engedjék is iskolába. Decsi hegyen egy 14 éves gyermek most járja az elsőt, eddig nem engedték iskolába, dolgoznia kellett. Es hogy ő is megismerkedik a betűvetés tudományával, az ottani pedagógusok érdeme, akik látogatják, felkarolják ezeket a gyermekeket és nem hagyják írástudatlanná válni őket. Ezek az emberek nem nevelőszülők, hanem a gyermekévek vámszedői, akik megfeledkeznek emberi mivoltukról, mindenben csak a hasznot látják és nem kímélik a gyerekeket. Szerencsére nagy kisebbségben vannak ők. Sok olyan nevelőszülő van, aki az elhagyott otthona helyett igyekezik otthont nyújtani és pótolni mindazt, amire az ilyen kisgyermekeknek nagyon is szükségük van. Öröm és boldogság látogatóba járni az ilyen családhoz, mert ott a kis árva nem panaszkodik, s a kérdésre azt válaszolja: »Én nagyon szeretem az új anyukát.« Pálkovács ftóza Három község érdekében... A gyönki járásban három község, Gyönk, Szakadát, Szárazd lakossága választotta meg Kővári Bálint esperest megyei tanácstagnak 1954-ben, aki a három község lakosságának gondját vállalta a megyei tanácstagsággal. — Négy év óta vagyok e körzet tanácstagja — mondja az esperes, s a négy év munkájáról nem is olyan könnyű számot adni. Diósberény, Szakadát községek például autóbusz- járatot kaptak. Szárazd község, két évvel ezelőtt mozit kapott, az idén pedig villamosítják. Ezekben az eredményekben Kővári Bálint esperes, megyei tanácstag jó munkája is benne van. Szívesen dolgozik a közösségért és mint megyei tanácstagot sokszor felkeresik a válasatók is ügyes-bajos dolgaikban, elhalmozzák jogps, vagy jogtalan kérésekkel. — Sokszor még a diósberényiek is hozzám jönnek — mondja Kővári Bálint esperes —, bár ez a község nem tartozik a területhez így kénytelen vagyok „határsértést’1 elkövetni. De sokszor olyan kis dolgokról van szó, amelyeket kevés utánjárás- sa. gyorsan el lehet intézni. Hát miért ne tenném meg? A jó munka jutalmát elsősorban tanácsi körzete fejlődésében látja s éppen ezért mint a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja és úgy is mint tanácstag, elsősorban ez a cél vezeti. Sokat kellene még tenni Gyönk — mint járási székhely — fellendítéséért, amelyet ki kellene emelni elmaradottságából — említi meg az esperes. Egy egészségházra, vagy leg« alább egy röntgen felszerelésre lenne szüksége Gyönknek, mert leg» utóbb is egy sor kellemetlenséggel járt az, hogy az iskolásokat Simontor- nyára kellett utaztatni tüdő átvilágításra. És itt van a mi, szakadá- tiak nagy kérésünk is, a Petőfi utcai szakadék ügye. amelyet minden alkalommal szóváteszek a megyei tanács üléseken, vagy a népfront üléseken. Mint értesültünk, a megyei tanács figyelembe vette kérésünket és érdemében foglalkozik az üggyel. Sz|ó van arról, hogy 50 000 forintot kap községünk arra, hogy egy támfalat építtethessünk, s ezzel a szakadék tovább terjedését megszüntessük. Három község érdekében vesz részt a közügyek intézésében, de sok más község gondját szívén viseli. „Megismerni a kanászt...,# — Baka bácsi, nézze meg ezeket a malacokat — hívja a legény Baka Jálnfcs tsz-elnököt a? akolhoz. — Látja, hogy kifeszült a hasuk? — Jól van, Lajos... Látom, hogy belevaló legény vagy, bizonyos, hogy Imre bátyád sem talál kivetni valót a munkádban — nyugtatja meg a tsa-elnök Nyitrai Lajos fiatalt, aki néhány hónap óta a sertéstenyészetben dolgozik. — Nem? Gondolja, hogy meg lesz elégedve az öreg? Mert tudja, Baka bácsi, nehéz ám Imre bátyámnak kedvére tenni. — „Lajos fiam, máskor ezt így, ezt meg emígy csináld...’1 Mindig talál valamit. Az igaz, hogy nagyon érti is a doigát. Száz malac közül meglátja, ha valamelyiknek a füle nem úgy áll, ahogy kellene. Baka János, a nagvszékelyi Petőfi Tsz elnöke és Nyitrai Lajos sertésgondozó még akkor is az akolnál állnak és gyönyörködnek a szép süldőállományban, amikor Nagy Imre, a tsz sertésgondozója nagy hűvel-hóval tereli a 30 darabból álló anyakoca falkát a sertésszállás felé. — Lajos, Te Gyere már! kiabál messziről. Nagy Imre bácsi kilenc éve tsz-tag. Az elmúlt kilenc év alatt — ahogy mdndja, mincJíg sertésekkel vesződött és rengeteg állatot nevelt fel. — Nem semmiért kaptam meg kétszer is a „Kiváló állattenyésztő” jelvényt — mondja — ezért meg kellett dolgozni. Imre bácsi nemcsak erkölcsi megbecsülésben részesült az elmúlt kilenc év aiatt, hanem mint tsz-tag az anyagiakban is megtalálta számítását. — Volt olyan esztendő — mondja —, amikor egy éltetésből 600 malacot választottam le. Abban az évben a munkaegységrészesedésen kívül 32 maracot kaptam prémiumként. Az idei esztendő sem lesz rossz, Nagy Imre sertésgondozó 17 000—18 000 forint jövedelemre számít, ezen kívül hat darab malacot kap prémiumként jó munkája elismeréséül. — Még egy év és nyugdíjba mehetek — mondja az öreg, de ezen még erősen gondolkodom, menjek-e, vagy ne. Minden attól függ, hogy szolgál az egészségem, no meg attól, hogy az utánpótlás, ez a Lajos gyerek hogyan tanul bele a szakmába, mert őt szánom utódomul. Eddig még jól bevált, ügyes gyerek és az állatokat is szereti. Igaz, törekedjék is, mert csak így találhatja meg a számítását. Én elégedett vagyok, mert minden évben szép jövedelmet kaptam és ha ehhez még hozzászámítom azt a 130 prémium malacot, amit a 9 év alatt kerestem, csak annyit mondhatok: nem utolsó ember a kanász, mint ahogy azt sokan gondolják. Igaza van Nagy Imre sertésgondozónak, mert ma már nem csak úgy van, ahogy a nóta mondja: „Megismerni a kanászt, cifra járásáról...” Hanem úgy: Megismeni a kanászt a takaros házatájáról, tele kamrájáról és szép sertésállományáról. P-né RÁGALOM A népi ellenőrzési bizottságokhoz számos bejelentés érkezik. A bejelentések nyomán vizsgálatok indulnak. A vizsgálatok több hiányosságot, lopást, nemtörődömséget tárnak fel. Ilyen esetben a bejelentőt, aki felhívta a figyelmet a társadalomra káros jelenségre, dicséret és elismerés illeti. Más azonban akkor a helyzet, ha a bejelentés csupán egyes emberek befeketítésének célját szolgálja. A dombóvári járás népi ellenőrzési bizottságának tapasztalataiból merítettük az alábbi esetet. XDOOOOOCOOOOOOOOOOCCXXOOOOOOCXXXX)COOOCKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>OCXXXXXXXXXOOOOOOOOOOOOOOOCXXX>- : Segítünk a többi gyárnak KEDDEN REGGEL, amikor a munkások a téglagyártó gép mellett már talán a tízezredik darab téglát rakták csillére, akkor szólalt meg az irodában a telefon. A mázai téglagyárat, a szekszárdi központ hívta. Faragó József, a gyárvezető, ép- peri nyúl a telefon kagylójához, amikor a művezető kezébe nyomja a papírlapot, melyen néhány perccel azelőtt számolta ki, hogy a negyedéves tervet túlteljesítették. Várni Gyula, az egyesülés igazgatója kereste a mázai gyárat... — Faragó elvtárs. Baj van... Hatvanezer darab téglát kellene maguknak gyártani, még ma! — Annyi nem lesz, de negyvenöt biztos... — Pedig igen fontos lenne, ezen múlik ,az egyesülés negyedéves terve... Tegyenek valamit, beszéljenek az emberekkel! — Rendben van, beszélek velük, majd kitalálunk valamit! —I Ha megcsinálták a hatvanezer téglát, jelentse telefonon... — Holnap reggel jelentem... Viszonthallásra... FARAGÓ LETETTE a kagylót, gondolataiba mélyedten ült az íróasztal mellett... A lehetőségek cikáztak agyában, mit s hogyan kellene tenni, hogy a becsületet megmentsék, hogy az egyesülés teljesítse tervét... Nem lett volna erre szükség, ha a gép nem romlik el Dombóváron, de hát erről nem tehetnek... Na majd lesz valahogyan... — Dezső, menjünk le a munkásokhoz, mondjuk el mit kér tőlünk az egyesülés. — Menjünk, Józsi bácsi... S elindultak a munkások közé. A présgép mellett mint mindig, ekkor is nagy sürgést-forgást találtak. Rendet is kellett tenni, mert új helyre kezdték a nyerstégla kihordást, s a csilletoló gyerekek, mint mindig, most is el- játszadozták egy kicsit az időt. DRÓTRA FŰZÖTT csapszegko- szorút vivő embert állít meg Faragó elvtárs: — Marci bácsi, meg jött a beutalója, mehet üdülni... — Jól van, de csak tíz nap szabadságom van! — Nem baj, Marci bácsi, majd elintézzük, nagyobb baj van ennél! — Na mi az? Talán összedült a kémény? — Nem, hanem ma hatvanezer téglát kellene gyártanunk! — Ez már pedig nem baj, csak tovább kell dolgozni a géppel! — Úgy van, azt gondoltuk, hogy ma két órát ráhúzunk és szombaton meg délben hazamegy mindenki. — így jó lesz! Ha a többiek beleegyeznek, akkor mehetünk... A földet szállító csillemozdonyról Makker Józsefet hívja le: — Józsi, ma két órával többet dolgozunk! A tervet csak így tudjuk teljesíteni! —Ránk számíthat, a baggertól küldjük a földet... S MEGY MUNKÁSTÖL-MUN- KÁSIG, beszél mindenkivel, mert Mázán így szokás, ha valamit kér a vezetőség, azt úgy beszélik meg... személyesen, mindenkivel... S mit mondanak a dolgozók? Szilágyi Zoltánné, elszedő: Én nem bánom, mehetünk... Feiszthommer Ferencné: Akár éjfélig is dolgozhatunk... Palkó Márton gépész: Meg kell beszélni az emberekkel. Én benne vagyok... Bálint Erzsi: Jól van, legalább előbb elmegyünk szombaton... Szép Zsuzsa: Hatig? Hát jó, én nem bánom, csak mindenki beleegyezzen, én dolgozom addig is! Fábián Vince: Délután bakancsot akarok venni, Mázán! — Majd veszel holnap, egy nap ide vagy oda nem számít. — Akkor én is itt maradok! A csilletolókkal kint a vágányok között találkozik Faragó József, mindenki beleegyezik a túlmunkába, abba, hogy kisegítsék a többi gyárakat... — Na majd az asszonyokkal, a lerakókkal lesz nehéz dolgom... A LERAKÓK mindjárt azzal fogadják: — Mit akarnak? Hogy még ma két órát rádolgozzunk? Hát mik vagyunk mi? — szól egyik idős néni! — Ajaj, mit beszél annyit, dolgozunk és kész! Egy hónap múlva meg befejezik a gyártást, aztán mehetünk haza, örüljünk, hogy többet dolgozunk, többet is keresünk akkor — így Baumeisz- terné. — Aztán, hogyan intézik el ezt a két órát? — kérdi Abronov Mi- hályné. — Szombaton délbe abbahagyjuk a munkát... —1 Az más, akkor jöhetnek, csak itt kevesen vagyunk most, egy oldalt tudjuk csak lerakni a téglát, küldjön valakit ide Faragó elvtárs... — Csak délután küldök kisegítőt, addig majd én állok ide... S ODA IS ÁLL rakja a csillékről az asszonyokkal együtt a nyerstéglát a nyitott szárítóba... ... Délután, már biztos volt a siker... A két órai rádolgozás hatvanezer téglát eredményezett... Megmentették a gyár, az egyesülés becsületét... Mert az... Becsület dolga a tervet teljesíteni, a másik gyáron segíteni. Szerdán! reggel telefonon hívta az egyesülés igazgatóját Faragó elvtárs: — Jelentem Várni elvtárs, hogy minden rendben, hatvanezer darab téglát gyártottunk... Az emberek szombaton délben abbahagyják majd a munkát... Igen, nagyon szorgalmasan dolgoztak... — Köszönöm Faragó elvtárs. Majd a munkásoknak is megköszönöm, hogy a bajból kisegítettek bennünket... (PJ) D. községben történt az elmúlt évben. B. Gy. ellen pert indítottak falcpás ügyében. A tárgyaláson a község tanácselnökét kihallgatták. A tanácselnök a valóságnak megfelelően B. Gy. ellen vallott. B. Gy. elhatározta, hogy bosszút áll az ellene tanúskodó tanácselnökön. Feljelentő leveleket írt. A levelek egyikét a dombóvári járás népi ellenőrzési bizottsága kapta meg. A levél szerint többek között a tanácselnök elsikkasztotta a falu határában lévő árkok szélén kaszált fű árát. A vizsgálat megállapította, hogy a füvet a községi apaállatokkal etették fel. Voltak azoban a levélnek kényesebb, bonyolultabb vádjai is, amelyek vizsgálata hosszabb időit vett igénybe. Miközben a népi ellenőrzés a vizsgálatot folytatta kiderült, hogy a rendőrség és az ügyészség is nyomoz ebben az ügyben, mert több szervnek is- elküldte feljelentő leveleit. Hosszú hónapok teltek el, amíg mindenre fény derült. A vizsgálatot folytató szervek lépésről-léptósre hámozták ki a bonyolult, zavaros állítások mögött rejlő igazságot Bebizonyosodott, hogy B. Gy.-nek nincs igaza. A költséges vizsgálat mellett azonban erkölcsi téren is sokat rontott B. Gy. alaptalan rágalma a tanácselnök helyzetén. A hosszú ideig tartó vizsgálatra felfigyelt a község lakossága. Ilyenkor a gyanú belopja az emberek tudatába magát. — Hátha megtörtént! — mondogatják egyesek még mielőtt a vizsgálatok ered- iményeiről tudomást szereznének. A feljelentő gondoskodott róla, hogy minél többen tudomást szerezzenek á vizsgálatról. Most az ügy lezárása után, amikor kézzelfoghatóan bebizonyosodott, hogy rágalomról van szó, a község lakói előtt is meg kell, hogy magyarázzák a rágalomhadjárat okát. Ugyanis a mi társadalmunkban amel lett, hogy üldözzük és elítéljük a társadalomra kártékony elemeket, az is feltétlenül szükséges, hogy megvéd- jük az egyenes úton járókat azoktól, akik rosszindulatú intrikákat szövögetnek saját önző bosszúvágyuk kielégítése érdekében (h)
