Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
1958 október 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Jí 40 eúMmMiá írnél »Földművelésügyi Miniszter Űr! Alulírott Várong község földnélküli és kisbirtokos lakosai azon alázatos kérésünket terjesztjük Miniszter Űr elé, hogy a földosztást legelsősorban is kis községünkben megkezdeni kegyes legyen. Kérésünket a következő indokokkal támogatjuk: Községünk határa 300 ifold, a lélekszám 450, — ebből ötnek van 10 hold földje, a többi 1—2 holdas, de a legtöbb a teljesen földnélküli. Terjeszkedni nem tudunk, mert közel vannak a szomszéd községek, az uradalmak pedig nem parcelláztak, s így fájdalom, hiába dolgoztunk, csekély munkadíj mellett nyomorogtunk és fiaink kénytelenek voltak kivándorolni. Azért fordulunk most a legnagyobb bizalommal Miniszter Űrhoz, remélve, hogy szomorú sorsunkon a tervezett földosztással nem késik segíteni és a falunkhoz tartozó Kegyes Tanítórend uradalmánál és a szomszéd Szil községben lévő gróf Hunyadi birtokon még a tavasszal földhöz juttatja kis községünk munkaszerető szegény lakóit. Kérésünk ismétlése mellett vagyunk a Földművelésügyi Miniszter Űmak alázatos szolgája Várong, 1919. január Tancsik István Kovács Mihály Tóth István Kormos Ferenc Magyar György Pető József (bíró) Andok János Sípos István Takács András Bartek Ferenc Frezik András Takács János Nagy László Nagy Lajos KlSZsservexetek éleiéből Választásra készülnek a fiatalok í^saknem 40 esztendő, egy egész történelmi kor, egy egész társadalmi rend választ el bennünket a levél megírásának időpontjától, de e levél 14 aláírója közül még öten élnek a községben — Tancsik István, Kovács Mihály, Andok János, Bartek Ferenc és Nagy László. Nekik még élmény — elég keserű élmény — az amit a levél tartalmaz, de az újabb generációnak már történelem, amelynek tanulságából okulni kell az utókornak. A levél, amely Katona József Ti- borcának tömör mondanivalóját, mérhetetlen keserűségét juttatja eszünkbe, arról a nyomorról, katasztrófáról szól, amelyet a tőkés társadalmi rend és a négy esztendeig tartó világháború zúdított az emberek nyakába. Nagy László — aki ugyancsak aláírta a fenti levelet — gyermekeivel él együtt, ők gondoskodnak az idős bácsi eltartásáról. Hatvan- kilenc éves már, megette a kenyere javát. — Bár a kenyerem javát ettem volna meg, — mondja Nagy bácsi — keserű volt annak csaknem min den falatja. Amikor rátaláltam éppen csirkéből készült ebédjét fogyasztotta jó étvággyal. — Nem lehet összehasonlítani a régi világot a mostani élettel — mondja majd gondolataiba mélyedve felidézi a régmúltat. — Régen volt az már, amikor ilyen levelet kellett írni, hogy orvosolják bajainkat, még visszaemlékezni is nehéz rá. Cudar világ volt, annyi biztos. Nekem akkoriban két hold földem volt. Ez a föld a legjobb munka mellett sem termett annyit, amennyi elég lett volna a családnak. Részesaratást vállaltam. Ezt tette itt Várongon csaknem mindenki, aki nem volt cseléd. Tizedikért arattunk, de em lékszem, egyszer a hetedik rész volt a mienk. Ez 1919-ben a Tanácsköztársaság idején volt. Nem is felejtettem el máig sem. Ekkor elégedettek voltunk, bár földet nem kaptunk. A jobb bérek, ha időlegesen is, segítettek bajainkon. — Arra is emlékezni fogok, amíg élek, hogy a részes aratók is feles kukorica földet kaptak. A feles föld terményének fele a föld tulajdonosáé volt. De amiért a földet megkaphattuk — bérleti díj címén — egy hold búza aratását in gyen kellett elvégezni. Nekünk szegényeknek nem volt fogatunk — hol volt akkor egy szegény embernek fogatai — s amiért az uraság elvettette a földet cselédjeivel, ismét egy hold aratást kellett elvégezni. De abban a világban még a vízért is aratni kellett. Csak azért, mert az aratáskor vizet hoztak ki a szántóföldre, hogy szom- junkat oltsuk, újabb egy hold aratását kellett elvégezni. Vagyis három hold termését kellett lekaszálni, kévébe rakni, úgyszólván teljesen ingyért. Az is emlékezetes lesz szá- ^momra, hogy éveken keresztül szinte egyáltalán nem lehetett ruhát kapni, gyufát meg igen sokszor csak hírből ismertük. Volt olyan időszak, amikor a parazsat — féltve őrzött kincs volt az valamikor — egyik háztól a másikig vitték, hogy tüzet gyújthassanak, ebédet főzhessenek. Petróleum még olykor sem került a faluba. Zsír égett a mécsesekben, az világított esténként. Kevesen emlékeznek ezekre az időkre. (Ezeket az állításokat alátámasztják az Országos Propaganda Bizottság részére 1919. januárjában küldött jelentések is.) — Mi volt a földosztással? — vetem közbe a kérdést. Nagy László {SSaf'-'OEf.’ - -ff' - -> — Arra hiába vártunk, hiába volt az alázatos kérelem. Károlyi csak ígért, meg ha jól tudom törvényt is hozott rá még a tél folyamán, csak éppen földhöz nem juttatott bennünket, pedig igen kellett volna, a tanácskormány államosította a földbirtokokat. Később a Nagyatádi-féle földosztáskor adtak a község lakóinak földet. Nagy reményekkel voltunk, de csalódtunk, hiszen az egész községnek csak 80—100 hold földet osztottak szét. Ez a mennyiség csak annyit ért, mint a száraz sivatagnak egy csepp eső. Kevés volt. — Mi volt az a kivándorlás, amit szóvá tesznek a levélben, Nagy bácsi? — Nem lehetett megélni itt, sokan neki mentek a világnak, elmentek Amerikába. Szerezni akartak valamit, de a legtöbb éppen olyan üreskézzel jött vissza, mint amikor útnak indult. Nem igen lehetett szerezni, gyarapodni. Sokan mentek külföldre, főleg Amerikába. Elment Rostás János, Rostás Ferenc, T. Nagy József, B. Nagy József, Nagy János, Takács János (a fenti levél aláírója), Sipos István, Bartek Ferenc... Én is menni akartam, már kezemben volt minden szükséges papír, de végül is itt maradtam... A ztán ismét visszakanyarodik a földosztáshoz, amit oly nagyhangon jelentettek be annakidején Nagyatádiék. — Sokáig kellett várni, amíg valóban olyan földosztás követke. zett be, amire mi vártunk. Ezt a kommunisták csinálták, 1945-ben. A földosztás gyakorlati keresztülvitelében a pártonkívüliek ;s részt vettek itt a községben. Akkor tényleg kielégítették a földigényeiket Felosztották a Kegyes Tanítórend birtokait, de erre a sorsra jutott a gróf Hunyadi-birtok is. Nagyatádi átlagosan úgy másfél hold körül adott földet, 1945-ben pedig átlagosan 8—10 hold jutott i egy-egy családra. Ez a föld már jobb megélhetést biztosított. Amit nem tett meg Károlyi, amit elmulasztott a tanácskormány és el- bagatelizált Nagyatádi, ezt megcsinálták 45-ben. — Azóta aztán már sok minden megváltozott. Eltűntek a cselédlakások, a pusztán földig rombolták azokat és a helyükbe szép házakat építettek. Építenek az emberek. Nem kell ma már elmenni senkinek sem azért Amerikába — mint egykor például Takács Jánosnak — hogy hazatérve felépíthessen magának egy házat. Most a faluból sem kell elmenni senkinek és néhány év alatt felépíthetnek egy-egy szép családi házat. — Még mielőtt elfelejteném, meg kell mondanom, hogy az én családi körömben is sok minden megváltozott. Mi is kaptunk földet 1945-ben, unokám pedig Dombóváron van, ott tanul. Valamikor ilyenről álmodni sem mertünk. Sokan közülünk még a betűvel sem ismerkedtek meg... dolgozni kellett, a tanulásra nem maradt idő. És egymás után sorolja a kisi község és a családok megváltozott életkörülményeit. Nagy László egyi ke azoknak, akik Várongon szemtanúi voltak három forradalmi változásnak. Sok tapasztalatot szerzett hosszú, küzdelmes élete során. Azok közé tartozik, akik saját keserves tapasztalatuk alapiján gyűlölték meg a kapitalista rendet, s tudják értékelni igazán azokat a változásokat, eredményeket, amelyeket a felszabadulás tett lehetővé. Megyénk fiataljai is készülnek a választásra. A választási előkészületek jegyében tartják megyeszerte a KISZ-taggyűléseket, amelyeken a választás jelentőségével foglalkoznak, s ezzel egyidőben bemutatják a fiataloknak, hogyan zajlottak le régen a választások. A KlSZ-taggyű- lésekre idős kommunistákat hívtak meg, akik személyes élményeik alapján mondják el egy-egy választás történetét. Dunakömlődön idős Hornok Bálint elvtárs, Pakson pedig Racsmány Dezső elvtárs vett részt a fiatalok tanácskozásán. A Bölcske-András pusztai KlSZ-szer- vezet taggyűlésén — ahol 100 százalékos volt a megjelenés — hét idős Nagy feladatok előtt állnak — a második próba alkalmával — az úttörők, ugyanis a próbák anyagában: „Ismerd meg községed történetét“ című feladat is szerepel. Az idén, különösen az 1919-es események felderítését kell megoldaniok az úttörőknek. Néhány napon belül falvakban és városokban, pusztákon és minden településen, ahol piros nyakkendős úttörők élnek, felkeresik azokat az idős embereket, akik résztvettek a Tanácsköztársaság harcaiban, akik tagjai voltak a községi tanácsoknak, résztvettek az ügyek intézésében, s meghitt beszélgetés után papírra vetik mindazt, amit elmondottak az Mint arról hírt adtunk, Szekszár- don a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójának ünnepségei keretében emlékművet állítanak fel a Tanácsköztársaságért hősi halált halt mártírok emlékére. Az első Szekszárdi Népnevelők Zsebkönyve sok érdekes, hasznos tudnivalókat tartalmaz amiket a 3 népnevelők munkájuk során hasznosíthatnak. A zsebkönyv első cikke azzal foglalkozik, hogy kik képviselték a várost, a megyét, kik bitorolták a fel- szabadulás előtt a hatalmat. Foglalkozik a sok embert érdeklő lakás- problémával is. Érdekes táblázat mutatja be, hogy a lakosság egyes élelmiszerféleségiek- ből mennyit fogyasztott 1945. előtt és mennyit fogyaszt a felszabadulás óta. Mindenki érdeklődésére tart igényt a zsebkönyvnek az a része, amelyik azzal foglalkozik hogy mielvtárs vett részt és közülük öten emlékeztették a fiatalokat a lemúlt társadalmi rend választásaira. Számos taggyűlésen a fiatalok konkrét megbízatásokat is kaptak a választási munkák előkészítésének segítése érdekében. A KISZ-taggyűlések után — október 22 és november 10 között — a legifjabb választók részére a járási székhelyeken és azokban a községekben, ahol több KISZ alapszervezet tevékenykedik, választói gyűlést tartanak, ahol pedig az először választó fiatalok száma kisebb, ott a KISZ-vezetőségek választási beszélgetést szerveznek; 1919-es események résztvevői, szemtanúi. Mindent, amit a 40 év távlatából még össze lehet gyűjteni, azt a fiatalok összegyűjtik, s ezzel is segítik feldolgozni az egyes községek történetét. A meginduló mozgalommal kapcsolatban kiadott felhívás felszólítja a fiatalokat: „Teljenek meg képekkel, értékes adatokkal a ,Hősök Könyvé’- nek lapjai és teljen meg szívetek szeretettel, tisztelettel és hálával azok iránt, akik tetteikkel, vérükkel írták történelmünknek azt a korszakát, melynek felderítésére most útnak indulunk.” Az emlékmű költségeinek fedezésére megyeszerte társadalmi gyűjtés indult. Eddig a következő tételeket fizették be az emlékmű javára. lyen beruházásokat kapott a város, hogyan iparosodott a megyeszékhely. Részletes tájékoztatót közöl a zsebkönyv arról, hogyan fejlődik tovább a város, milyen tervek vannak a város szépítésére. A zsebkönyv második felében a város mezőgazdasági kérdéseivel foglalkozik. Részletezd a Béke Termelő- szövetkezet és a Búzakalász Tsz eredményeit, az egy munkaegységre jutó részesedést. Végezetül kivonatosan ismerteti a termelőszövetkezet és tszcs, valamint a szakcsoportok alapszabályát, és részletezi a hegyközségek feladatát is. Mit mondanak a mai gazdasági viszonyokról a községi birtokívek? Sok mindent. Negyven esztendő alatt gyökereiben változott meg a földbirtok megoszlás. 1919-ben mindössze öt olyan egyéni gazdaság volt, amely elérte a 10 holdat. Ennél nagyobb gazdaság már csak a feudális nagybirtok volt, amelynek tulajdonosa a földbirtokos volt. Jelenleg nemcsak öt 10 holdas gazdasága van, lényegesen több. Lássuk a statisztikát. Birtoknagyság : Földnélküli : 1-5 6-10 11—16 16-20 hold Gazdaság száma : 7 30 68 21 4 A községben hét földnélkülit tartanak nyilván, de ezek általában mesteremberek (ács, bognár, stb.) akiknek megélhetése a szakmával biztosítva van. A községi tanács ezeknek is adott tartalékföldet. Várongon tehát nincsen földnélküli lakos. Az 1—5 holdas kategóriában mindössze 3 azoknak a gazdaságoknak a száma, amely 1, illetve 2 hold földdel rendelkezik. Zömmel a kategórián belül 4 és 5 holdas gazdaságok vannak. A földművelésügyi miniszter egykori nincstelen »alázatos szolgáidból a társadalmi rend megváltozásával saját maguk gazdái letfeíc. Egy társadalmi rendszer megváltoztatása volt szükséges ahhoz, hogy az egykori nyomor az emlékek közé kerüljön. Ezt — amint Nagy László, az egykori részesarató mondta — a kommunisták csinálták. K. BALOG JÁNOS Összegyűjtik a Tanácsköztársaság emlékeit az úttörők A Tanácsköztársaság mártírjainak emlékművére indított gyűjtés eddigi eredménye Tolna megyei Vas Műszaki Nagy keresk. Vállalat Városgazdálkodási Vállalat Szekszárd, 25. sz. Autóközlekedési Vállalat Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat Tolna megyei Tejipari Vállalat Szekszárd Simontornyai Bőrgyár Varsádi Gépállomás Várdombi Gépállomás Faddi Földművesszövetkezet Dombóvári Föidművessszövetkez et Vasipari Mezőgazdasági Szövetkezet Dombóvár Épületkarbantartó Vállalat Gyönk Kisdqrogi Földművesszövetkezet Simontornyai Földművesszövetls ezet Iregszemcsei Földművesszövetkezet Magyarkeszi Földművesszövetkezet Nagydorogi Vegyesipari KTSZ Paksi Építőipari KTSZ Bátaszéki Épületkarbantartó KTSZ Bátaszéki Kádár KTSZ Tolnai Épületkarbantartó KTSZ Tolnai Ruházati KTSZ Szekszárdi Fodrász KTSZ Szekszárdi Építőipari KTSZ Juhépusztai Szarvasmarhatenyésztő Kisdorog Kajmádi Állami Gazdaság Kisipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövets. S» Szekszárdi Szikvízüzem OTP Városi Tanács Kossuth Termelőszövetkezet, Kéty 290 Ft 500 „ 500 33 500 S3 500 33 1000 33 200 3» 100 „ 100 3» 200 33 300 „ 300 33 300 33 100 33 300 33 100 33 100 33 200 33 200 33 100 h 200 33 200 S3 200 33 200 33 300 „ 1000 33 ! 500 33 100 33 100 S3 45 000 33 65 33 Összesen : 53 665 Ft Megjelent a Szekszárdi Népnevelők Zsebkönyve
