Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-07 / 236. szám
2 TOLNA MEGYEI NSPÜJ8ÁG 1958. október 7. n történelem eldöntötte, hegy a kommunisták állásponttá volt a helyes Kádár János elvtárs felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Bevezetőben a népfront-mozgalom megalakulásának történetével foglalkozott. Az illegalitásban dolgozó kommunista párt vezetői már 1941- ben megállapodtak a szociáldemokrata párt baloldali vezetőivel abban, hogy létre kell hozni a magyar munkásság egységét. Ez a megállapodás volt a később kiszélesedett Magyar Front alapja. A frontban részt vevő erők között akkor is volt egyetértés és volt vita is. Egyetértés volt a harci célokban, amelyeket akkor ügy jelöltünk meg — mondotta , hogy a nemzeti "függetlenség visszaszerzése és a demokratikus haladás biztosítása. Egyetértettünk már akkor abban is, hogy nemzeti függetlenség nélkül nincs társadalmi haladás. Vita volt közöttünk abban, hogy Hitler-ellenes frontunk elsősorban milyen osztályerőkre támaszkodjék és véleményeltérések voltak közöttünk a harci módszereket, illetően is. Mi kommunisták akkor is azon az állásponton voltunk, hogy a nemzeti függetlenségért folyó harcot a munkásosztálynak kell vezetnie az egész parasztsággal és a haladó polgársággal együtt és a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folyó harcban minden eszközt, a fegyveres harcot is igénybe kell vennünk. Másoknak az volt a véleményük, hogy a hitlerizmus elleni harc legfontosabb társadalmi bázisa a polgárság, és a harcot, amennyire ez lehetséges, csak legális eszközökkel folytassuk. Az a tény, hogy az akkori népfront-mozgalom vezető köreiben jóidéig nézeteltérés volt ezekben a fontos kérdésekben, sajnálatos módon nagyon sok többletszenvedést hárított a nemzetre. A történelem eldöntötte, hogy a kommunisták álláspontja volt a helyes. Gondoljunk csak azokra az országokra, amelyeknek ellenállási mozgalma elsősorban a munkásosztályra és a parasztságra támaszkodott, maga után tudta vonni a polgárságot, s így képes volt harcba vezetni a nemzet többségét a hitleri fasizrrius ellen. így megfelelő időpontban kiléphettek a háborúból, megrövidíthették ezzel népeik szenvedését. Egyetértés esetén mi is teremthettünk volna olyan helyzetet, hogy ne maradjunk jogilag Hitler utolsó csatlósa, megmentsük Budapest hídjait, az országot a súlyos anyagi pusztulástól. Ma a népfront-mozgalom célja : a szocializmus felépítése Nem érdektelen ez a történelmi visszapillantás, mert a népfrontmozgalomban ma is sok kérdésben van egyetértés és vannak véleményeltérések is. Ezeket vitassuk meg nyíltan, őszintén feltárva kételyeinket — gondolatainkat. A fontos az, hogy jussunk egyetértésre mindenben, amiben egyet kell értenünk, s ne okozzunk felesleges vívódást a népnek és tempóveszteséget a fejlődésben. — Ma folytatta Kádár János elvtárs — a népfront-mozgalom célja a szocialista társadalom felépítése. A szocializmus egyet jelent nemzeti függetlenségünk megőrzésével, a béke megóvásával. Ezek a célok megkövetelik a népi hatalom további erősítését. Ezekről a célokról nekünk a Hazafias Népfrontban sokat kell beszélgetnünk, vitáznunk, hogy egyetértésre jussunk valamennyien: Ez az egyetértés feltétele annak, hogy céljainkhoz mihamarabb közeledjünk. Kádár János ezután arról beszélt, hogy milyen erőkre támaszkodik ma a munkásosztály. Nem támaszkodik a polgárságra, hiszen a polgárságot, mint osztályt felszámolták. De támaszkodik a parasztságra, az értelmiségre és kispolgárságra. — A parasztság — mondotta —, amint az 1956 október-novemberében bebizonyosodott — szocializmust és nem kapitalizmust akar. Velük a tempó kérdésében vannak vitáink. Szerintem a gyorsabb előrehaladáshoz a faluban az kell, hogy a dolgozó parasztság bizalma tovább erősödjék a Hazafias Népfront és a párt politikája iránt. Ha az elnyert bizalom tovább erősödik, akkor ugrásszerűen fejlődik majd termelőszövetkezeti mozgalmunk is. A városi kispolgárság támogatja a szocializmus építését addig, amíg az neki bizonyos anyagi bázist ad, és amíg kétséget kizáróan megmutatja számára saját biztató jövőjét, mint magánembernek és állampolgárnak. Ezt nekünk figyelembe kell venni, és világosan meg kell mondanunk, hogy a városi kispolgárságnak van perspektívája Magyarországon. Sok évig kell az, amit a kispolgárság — mondjuk a kisipar — ad. Mi nem kell nekünk? Nekünk nem kell az üzérkedő kispolgár. A törvényt betartó, a tisztességes haszonnal megelégedő kispolgárra azonban szüksége van a társadalomnak és a népfrontmozgalomnak is. — Közelednek a választások — folytatta. — Mi emelt fővel állunk oda választónk elé. Mire fognak az emberek gondolni a választásokkor? Azokra az eredményekre, amelyeket mi két év alatt elértünk. Elbírálják majd politikánkat és a szavazással feleletet adnak arra is, támogatják-e ezt a politikát. S ha népünk e politika mellett szavazott, akkor ez bennünket formailag is, hogy úgy mondjam, az esküvel egyenértékűen kötelez: ezt a politikát vigyük tovább. Ha nem így tennénk, becsapnánk a népet! Mindig azt kell tennünk, amit a nép érdeke parancsol, még akkor is, ha a nép igazi érdekeit időlegesen kevesen ismerik fel. A nép ezért becsülni fog minket. Tudom, sokan vannak olyanok, akik tavaly tavasszal azt gondolták, hogy általában helyes, amit csinálunk, de azért a népszerűtlen feladatokat oldjuk csak mi meg, s azután jönnek ők a jótéteményekkel. Büszke vagyok arra, hogy az úgynevezett népszerűtlen feladatokai becsülettel vállaltuk, s hogy pártom állt ennek a munkának az élén. (Hosszan tartó, nagy taps.) A kommunisták és a pártonkívü- liek kapcsolatáról a többi között a következőket mondotta. ■— Olyan vezetési stílust szeretnénk kifejleszteni — és állítom, hogy már előrehaladtunk ezen az úton —, hogy ne parancsszóval vezessük a pártonkí- vülieket. Meggyőző szóval szeretnénk vezetni a pártonkívülieket, mert ők nemcsak egyszerűen vezetettek, hanem segíteniük is kell a vezetést. Mindenkit türelemmel kell meghallgatni. A kommunisták nem tudnak másképp vezetni, csak ha ismerik a nép gondolatait és számolnak velük. Minden kérdést együttesen kell tisztáznunk és így kell egyetértésre jutnunk. Ettől függ előrehaladásunk tempója is. Amikor aztán a dolgokat megvitattuk és egyetértettünk, akkor a Hazafias Népfront pártonkívü- li tagja is képviselje azt, amiben megegyeztünk. Ez a garancia arra, hogy egészséges legyen a népfronton belül a helyzet és a népfront azt nyújthassa, amit a nép joggal vár tőle, hiszen a szocialista társadalom csak a nép műveként szület- hetik meg. Nem képzelhető el, hogy akár egy párt tagsága vagy akár egy osztály is felépítse a szocialista társadalmat. A munkásságnak, a parasztságnak, az értelmiségnek és hozzáteszem, a városi kispolgárságnak a munkája is kell ehhez. A választásoknak népszavazás jellege is van Most, a választások során a vezetés a néptől nemcsak szavazatot kér. Szavazatra is szükség van és fontos, hogy a nép a választások napja után is kövesse, támogassa a párt politikáját. A választásoknak nálunk nép- szavazási jellege is van, nemcsak a jelöltekre, hanem elsősorban politikánkra szavaznak. De ennek a politikának a megvalósításához szükség van az összes hazafias alkotó erők összefogására, szükség van a Hazafias Népfrontra. Ez egyben válasz arra is, hogy vajon a Hazafias Népfront pusztán választási szervezet-e, vagy pedig az összest alkotó, haladó hazafias erőik mara-( j dandó népi mozgalma — mondottaj ) nagy tapssal fogadott beszédében’ j Kádár János. ^ Z. Nagy Ferenc hangsúlyozta: személyes tapasztalata, hogy az ország különböző részein, Göcsejben éppúgy, mint a Tiszántúlon, vagy Szabolcsban és Borsodban a jómódú középparasztok is mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a termelő- szövetkezetek felé. Kádár Róbertné, a budapesti IX. kerületi népfrontbizottság elnöke is arról a tapasztalatáról számolt be, hogy észrevehetően növekszik az érdeklődés a Hazafias Népfront munkája iránt. Hunyadi Károly, a Tolna megyei népfront-bizottság képviselője az alapos, türelmes meggyőző munkára hívta fel a figyelmet. A vitábarí elhangzottakra Ortutay Gyula válaszolt, majd a tanácskozást Szabó Pál zárta be. Hruscsov a TASZSZ tudósítójának A TASZSZ tudósítója Eisenhower elnöknek október elsejei sajtóértekez létén tett kijelentéseivel kapcsolatban kérdést intézett N. Sz. Hruscsov- hoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez. Eisenhower elnök ugyanis a sajtó- értekezleten kijelentette, nem lehet polgárháborúnak tekinteni a Kínai Népköztársaságnak azt a tevékenységé^ amellyel a tajvani szoros körzetében fekvő ősi kínai területeket fel akarja szabadítani, hiszen Hruscsov kijelentette: Oroszország kész részt venni ebben a háborúban. Hruscsov válaszában ferdítésnek nevezte Eisenhower állítását, majd hangoztatta: A szovjet kormány egyenesen és félreérthetetlenül kijelentette, ha az Egyesült Államok háborút robbant ki a Kínai Népköztársaság ellen, akkor a Szovjetunió teljesíti a Kínai Népköztársasággal kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján rá hárüló kötelezettségét. De abba- a polgárháborúba, amelyet a kínai nép vív a csangkajsekista klikk ellen, nem avatkozunk be és nem is akarunk beavatkozni. A kínai nép belügye az, hogy visz- sza akarja szerezni Kirnoj és Macu szigetét és fel akarja szabadítani Tajvant és a Pescadores szigeteket; Mint ismeretes, ezek a területek Kí- náhoa tartoztak már jóval azelőtt, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát. Az Egyesült Államoknak az a kísérlete, hogy megakadályozza a kínai népet ősi kínai területek felszabadításában, beavatkozás a kínai polgárháborúba. Ezért a beavatkozásért az Egyesült Államok kormányának rendkívül nagy felelősséget kell magára vállalnia. Marcel Servin a francia népszavazás eredményéről Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt a múlt hét végén a Párizs melletti Ivryben ülést tartott. Ezen az ülésen Marcel Servin, a párt politikai irodájának tagja és Központi Bi zottságnak titkára elemezte a népszavazás eredményét és azi új alkotmány elfogadásával előállt új helyzetet s ebben a párt új harci feladatait. Rámutatott, hogy a nagytőke új támadásáról van szó, majd hangsúlyozta, hogy megtévesztett baloldali emberek is szavaztak igennel szeptember 28-ánf hatottak a de Gaulle szmélyével kapcsolatos illúziók is és végül latba esett a franciaországi politika megváltoztatásának ígérete is. A továbbiakban kiemelte, hogy a népszavazás eredményével a nagy politikai kérdések egyáltalán nem oldódtak meg. A pártnak segítenie kell a tömegeket, hogy ők maguk jöjjenek rá saját tapasztalataik nyomán tévedésükről. A Központi Bizottság ülése nagy- jelentőségű határozatot hozott. A népszavazás eredményének elemzése után a határozat megállapítja, hogy az alkotmány elfogadása Franciaország életében új szakaszt nyitott. Az antidemokratikus rendszer életbe lépése súlyos napok eljövetelét jelzi. A Francia Kommunista Párt demokratikus módon azl új helyzetben is folytatja harcát a szabadságjogok megvédéséért, a demokráciához való visszatérésért: A határozat a továbbiakba^ rámutat, oly különféle okok vezették a választókat az igennel szavazásra, hogy de Gaulle tábornok politikája nem felelhet meg a belé helyezett ellentmondó reményeknek. A kormány döntései fokozatosan nyilvánosságra hozzák majd az ellentmondásokat és a köztársaságnak egy pillanatra megtévesztett hívei napról napra mind többen és többen el fognak fordulni attól, aminek a kalandjellege egyre inkább megmutatkozik majd. A nagytőke a francia diktatórikus rend szerben keres kiutat arra, hogy köny nyebben erőszakolhassa rá a népi tömegekre az önző osztályérdekei által diktált politikai következményeit. A tekintélyuralmi rendszer nem teszi lehetővé Franciaország létfontosságú problémáinak megoldását. Ennek bizonyítására a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata felhozza, hogy Algériában tovább folyik a végeláthatatlan és hiábavaló háború. A Francia Kommunista Párt határozata ezután a de Gaulle-kormány külpolitikájával foglalkozik, s hangsúlyozza, hogy ez az atlanti egyezményen és a nemzetközi feszültség növekedésén alapszik. A párthatározat befejező részében megállapítja, hogy 4 600 000 francia állt ellen a propagandaözönnek, a hivatalos nyomásnak és szavazott nemmel. Ez hatalmas kiindulási alap a köztársaság híveinek elengedhetetlenül szükséges tömörítésére. Az egység problémáit csak a népi tömegek közvetlen beavatkozásával lehet megoldani. A népre tartozik, hogy legyőzze az előítéleteket és hogy le- küzdje a kommunistaellenességet. A kommunisták szenvedélyesen fognak munkálkodni a tömegek mozgalmának megszervezésén, egységén. E feladat megköveteli a párt megerősítését, egységét, sorainak összetartását. A SÁNTA ORVGS... Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata Moszkva: (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a közigazgatási sport és egyéb célokat szolgáló középületek építéséhez szükséges pénzösszegek és anyagi erőforrások felhasználásáról. A határozat kifejti, hogy a párt és a kormány -az utóbbi időben több fontos határozatot hozott a lakásépítés gyökeres megjavítására és feladatul tűzte ki a lakáshiány megszüntetését a legközelebbi években, " «— Az eredmények még jelentősebbek lennének — folytatja a határozat. —, ha a pénzeszközöket és | az anyagi erőforrásokat nem von- I nák el jelenleg kevésbé égető ] szükségletekre. Sok városban nagy . befektetéssel drága közigazgatási J épületeket, sportpalotákat, kultúr- ( palotákat és más olyan épületeket j létesítenek, amelyek jelenleg nem, elsőrendűen szükségesek. (1) Esett, esett, mintha soha nem akarna elállni. A felhőn nem volt egy tenyérnyi rés, világos folt, amiről arra gondolhatott volna valaki, hogy rövidesen kitisztul. A mezőn tócsában állt a víz és a parasztok attól féltek, hogy kint rothad a kukorica a földön. A patakok megduzzadtak és ahogy a Mecsek síkságba vesző dombjairól sík mezőre értek, kiloccsantak medrükből, a sárga víz körülölelte a dombokat, nyaldosta a domboldalba kapaszkodó szőlőtőkéket... A négy lovas lassan kocogott le a domboldalon. Nem beszélgettek, elfogyott már a szavuk, s valamennyien arra gondoltak; hogy milyen jó lesz estére lepihenni egy kicsit; Itt a városszéli kocsmában talán kapnak helyet: ágyat, zizegő szalmával töltött szalmazsákot, puha párnát a fejük alá és takarót, tollal bélelt takarót, ami úgy simul az ember testéhez, mint az asszony és melegít... Három napja úton voltak már. Végigjárták az apró hegyi községeket és beszélgettek az emberekkel. Kértek és kegyetlenül büntették azokat, akikről megtudták, hogy a szegény nép ellen, a régi rend visszaállítására tettek valamit... A lovasok egymás mögött haladtak, vigyázva, mert minduntalan megcsúszott valamelyik ló a sáros, síkos, rég járt ösvényen. Ide látszottak már a város apró fényei,, a függönyként szürkülő esőn át... A menet végén haladó lovas megszólalt és azt ajánlotta, hogy jó lenne valakinek előre menni és megnézni, hogy tiszta-e a levegő, mert lehet, hogy már erre vannak a fehérek. Három nap óta ki tudja mi történt? Olyan furcsa híreket hallottak a hegyi községekben, hogy a járási direktórium tagjait letartóztatták, egy másik hír meg arról beszélt, hogy megszökött volna a direktórium elnöke és magával vitt minden pénzt... Fárasztó volt a lovaglás azért is, mert a fegyvereket állandóan kéznél kellett tartani, nem tudhattak, hogy melyik fa mögött les valaki rájuk. Megszokták már a halál közelében való tartózkodást, de mégis... Az első lovas csettintett a nyelvével és megrántotta a lova kantárját, mire a mögötte haladók is megállították lovaikat. A csend ben most a leveleken halkan kopogó esőcseppek mellett nótaszó is hallatszott; mintha a városszéli kocsma irányából hozta volna a szél. — Jó lenne körülnézni egy kicsit — ajánlotta az első lovas, de a többiek nem válaszoltak, és rö-
