Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
4 TOLNA MEGYEI NËPÜJSAG 1958 október 1. A PIROS K ÖNYV SZTK TANÁCSADÁS « Ezerkilencszázdtvenhat november harmadikén éjfél előtt egy órával szokatlanul sötét volt a bá- taszéki Előhegy és a Sváb-hegy között kígyózó Kövesd-pusztai utca. Csak egy kis viharlámpa imbolygó fénye sziporkázott a sötétben. A lámpát vivő, botladozó, alacsony kis embert öt másik kísérte árnyék gyanánt. A nehéz léptek dobbanásának egyhangú zaját durva, borízű hang harsogta túl. — Mit kerestél a kommunista Sántáéknál öreg? A lámpát vivő ember megállt egy pillanatra és elfojtott düh réz gett a hangjában ahogy megszólalt. — Nem szégyelled magad Tóth Lajos, letegezel egy hetvenhét éves embert? — Ne szemtelenkedj öreg... Ne feleselj vissza, hanem arra felelj, hogy mit kerestél a kommunisták házában... Az összeesküvésetekről nyilatkozz! — ismételte, akit az öregember Tóth Lajosnak nevezett. — Csak beszélgetni voltam — mondta kis idő múlva az öregember félénkebb hangon és megindult a lámpával. Befordultak a Pozgyeráék házának sarkánál a szűk közbe, s miután ötven lépést megtettek, az öregember megállt egy kis házacskánál, felemelte a lámpát és megkérdezte. — Dehát mit akartok tulajdonképpen? Miért kísérgettek? — Vedd tudomásul, Fazekas Imre, hogy házkutatást tartunk nálad a törvény nevében, — recsegte Tóth Lajos hangja. — Ti, házkutatást? Nálam? — kérdezte az öreg és megremegett a kezében a lámpa... Nem rendőr vagy Te rendőr Tóth Lajos, hanem kocsmáros, meg Te sem vagy rendőr Ábrahám János... — Elég a pofázásból, zárd ki az ajtót vén kommunista, — kiáltotta Tóth és meglökte az öregembert. A fehérhajú Fazekas Imre mialatt a zárral bajdódott, megjegyezte: —• Én nem vagyok kommunista. Mit akartok velem? —i De az vagy! Láttam a piros könyvedet — ordította Tóth és kiragadta a kulcsot a kezéből. Amikor bekerültek a kis szoba■> ba, alig lehetet mozdulni. Az őszhajú Fazekas Imre arca tüzelt az izgalomtól. — Mikor láttál nálam piros könyvet? — fordult a kocsmáros felé. — Mikor? Akkor, amikor a nyolcszáz forint kölcsönt kértem tőled, vén senkiházi... Akkor... Itt volt az asztalodon a piros könyv. Az alattomos képű, félszemű Ábrahám János mialatt a párbeszéd tartotta, körülhordozta tekintetét a szobában, s aztán váratlanul felrikkantott a sarokba mutatva, ahol szép rendben nagy- köteg újság állt, ugyanis Fazekas Imre bácsi már évek óta gyűjtötte az Elet és Tudomány nevű folyóirat példányszámait. — Látjátok? Sztálinista újságot gyűjtöget! A két bambaképű suhanc, aki eddig tétlenül hallgatott, nekiesett az újsághalomnak, s a félszemű Ábrahám Jánossal együtt a szélesre tárt ajtón keresztül hordani kezdte az udvarra az újság- kötegeket. Amikor minden újság egymásra hányva a szilvafa alá került, az egyik suhanc mellé térdelt, s a gyufalángot gondosan eltakarva tenyerével a szél elől, meggyújtotta az újságokat. — Te is piros könyves vagy öreg... Ne is tagadd — hallatszott az udvarra a kocsmáros ordítása. — Azt is le akarod tagadni, hogy 6000 forint Békekölcsönt jegyeztél az oroszoknak? — Azt nem tagadom — mondta remegő hangon az őszhajú ember — de Te is jól tudod, hogy mióta nyugdíjas vagyok és méhészke- dem, bőven van pénzem és azért tudtam jegyezni... Különben is nem az oroszoknak, hanem Magyarország javára jegyeztem. A kocsmáros felállt és megragadta a reszketőkezű, fehérhajú ember karját. — Gyerünk a padlásra — ordította. — Ott rejtegetitek az adóvevő készüléket... Azt hiszed nem tudom, milyen összeesküvésbe keveredtél öreg? Azt hiszed nem jöttem rá, hogy miért jársz annyit a Sántáékhoz, akiknek ávós fiúk van? , Az újságok perceken belül elégtek, s a két bambaképű suhanc a félszemű Ábrahám vezetésével a? öregember után indult, akit a kocsmáros a karjánál fogva vonszolt a padlásra. Másfélórai sikertelen kutatás után a kocsmáros a fogát csikorgatva támadt rá az aggastyánra. MEGJEGYZÉS „Árva ház...11 Nem a közismert és a maga nemében tökéletesen lejáratott dalt akarom — ha lehet — még jobban elcsépelni, erről szó sincs. Mindössze csak az illetékesek figyelmét szeretném felhívni a városháza és az újonnan festett hentesüzlet közötti kicsi, de annál kopot- tabb falra. Ö, értjük, az újonnan festett részt a Népbolt csináltatta, a kimaradt kis darab nem tartozik hozzá, s a városnak nem volt beütemezve, nincs rá pénz, majd jövőre lesz. De vajon mennyibe kerülne az egész? Egy-két darab százas és egy kis szépérzék. Mindjárt más lenne az egész rész képe. Természetesen a Munkácsy utca felé eső részt már nem is merem említeni, mert »-fő a takarékosság...« De ott, ahol lehet! Ifjú Figyelő Nyár volt... Fény-csónakok siklottak át az erdőn S eltűntek lassan tükrén a messzeségnek... Fehér felhő-napernyőjét kinyitva A huncut kékség a szemembe nézett. Kígyóként sziszegett a jegenyesor. Izott a völgy, — lihegtek távoli hegyek, Mert nyár volt — harso gó darázs-zümmögéssel, S a föld kérge is erősen megrepedt. Akkor azt hitted — örökké tart a nyár. A szavak füzéreit csak egyre fontad. Mint sárga szem a kukoricacsőről Ügy morzsolódott le mi ndig a holnap. Lehet, hogy egyszer megfagy majd itt a fény, S a hideg szelek görbíti k be az ágat?... Mi lesz mikor húrjai elszakadnak Az édesen zsongó tücsök muzsikának?!... Lelkes Miklós Kik jogosultak özvegyi nyugdíjra? — Hol a rádió? — sziszegte. — lit nincs rádió — hangzott az erőtlenhangú válasz. — Nincs? — A kocsmáros ösz- szetekert, vékony drótot akasztott le a kakasülőről, aztán a gerendából kiálló szögre mutatott. — Arra akasztalak fel, ha nem mondod meg, hogy hol van!? — ordította a drótból hurkot készítve. Amikor az öregember nyakába illesztette a hurkot, az egyik suhanc rókázni kezdett az undortól. A hetvennyolc éves Fazekas Imre nem bírta tovább. Ájultan roskadt össze. A kocsmáros talpra akarta állítani a gallérjánál fogva, de a félszemű Ábrahám János leintette. — Hagyd, ennek már úgysem sok van hátra, inkább nézzünk jobban szét a szobájában, hátha ott van az adó-vevőkészülék! Sokáig kutattak. Az egyik suhanc a szekrényfiókból váratlanul egy piros könyvet húzott ki és diadalmasan kiáltotta. — Megvan... Itt van a piros könyv! Izgatottan gyűltek köréje, de amikor kinyitották a könyvet, a kocsmáros csalódottan vakarta meg a fejét és azt mondta: — Az öreg úgy látszik mégsem volt párttag, hiszen ezt a régi vasutas igazolványt tévesztettem én össze a pártkönyvvel. Amikor elhagyták a házat, motorzúgást hallottak. Felmentek az Előhegyre és látták, hogy a Báta- szék felé vezető út végig világos a reflektorok fényétől. — Itt vannak az amerikaiak! — rikkantotta el magát a kocsmáros. — Lehet, hogy oroszok — jegyezte meg bátortalanul a félszemű. Nem sokat tanakodtak. Az egyik suhancot elküldték, hogy derítse fel az igazságot. November negyedikének hajnala derengett már, amikor a suhanc visszaérkezett és jelentette: — Vöröscsillagos jelzést láttam... Ezek nem amerikaiak, ezek nem minket segítenek... Végünk van! (HAYPAL) Özvegyi nyugdíjra az alább közölt feltétel ekikel a meghalt dolgozó, vagy meghalt nyugdíjas felesége, elvált, vagy különélő felesége és élettársa jogosult. özvegyi nyugdíj a férj halálától számított egy éven át minden özvegynek jár, akinek férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges mun kaviszonyt megszerezte, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg. Az említett egy éven át járó özvegyi nyugdíjon felül állandó özvegyi nyugdíjra akkor jogosult az özvegy, ha a) a férje halálakor 55. életévét betöltötte, vagy rokkant, b) a férj elhalálozásának időpontjában legalább 2 árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, c) a férje, mint földalatti munkahelyen dolgozó bányász, baleset következtében halt meg. özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából rokkant az a nő, aki egészségének megromlása, vagy testi fogyatkozása következtében munkaképességét legalább kétharmad részben elveszítette. A feleséggel egyenlő feltételek mellett özvegyi nyugdíjra jogosult az a nő (élettárs), aki a meghalt férfival annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven. át együtt élt, ha az együttélésből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte, vagy azt a bíróság jogerősen megállapította. özvegyi nyugdíj jár az egyéb feltételek fennforgása esetén annak a feleségnek is, akinek férje eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította. ^Vnnak a nőnek, akinek házasságát törvényesen felbontották, vagy aki férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan élt, özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha férje halálakor tartásdíjra jogosult volt. Ha a férj a házasság megkötésekor 60. életévét már betöltötte) az özvegynek özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha a házasságból (együttélésből) gyermek származott, vagy a házasfelek legalább öt évig együtt éltek. Annak az özvegynek, aki férje halálakor 40. életévét már betöltötte, de állandó özvegyi nyugdíjra nem volt jogosult, 55. életéve betöltésétől kezdve — továbbá megrokkanása esetében özvegyi nyugdíj jár. Ha az özvegy megrokkanása férje halálától számított 10 év eltelte előtt következik be, állandó özvegyi nyugdíjra akkor is jogosult, ha férje halálakor a 40. életévét még nem töltötte be. A rokkantság alapján megállapított özvegyi nyugdíj a rokkantság tartamára jár. Ha a rokkantság az özvegy 40. életévének betöltése után szűnik meg, az özvegyi nyugdíjra vonatkozó igény az özvegy újabb megrokkanása esetén, vagy 55. életévének betöltésekor fe’éled. Annak az özvegynek, aki legalább 2 árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, az özvegyi nyugdíj az árvaellátás folyósításának időtartamára jár. Ha az árvaellátás az özvegy 40. életévének betöltése után szűnik meg, az özvegyi nyugdíjra vonatkozó igény az özvegy 55. életévének elérésekor, vagy megrokkanásakor feléled. Az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt. Ha az újabb házasság- kötéskor az özvegy állandó özvegyi nyugdíjban részesült, egy évi nyugdíjának megfelelő összegű végkielégítést kap. Az özvegyen maradt munkaképtelen férjnek is jár özvegyi nyugdíj, ha a feleség, halálát megelőzően legalább egy esztendeig munkaképtelen férjét saját háztartásában túlnyomóan saját keresetéből tartotta el és a feleség (élettárs) a) a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt betöltötte, vagy b) üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg, vagy c) öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjat kapott. Az özvegyi nyugdíj az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj 50 százaléka. Üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében meghalt férj özvegyének nyugdíja a férj részére öregség esetére járó nyugdíj 70 százaléka. Következő tájékoztató: Kik jogosultak árvaellátásra és szülői nyugdíjra? Tapasztalataim a lakásirontról Uzsora, vagy nem uzsora, nem rossz üzlet a nagy lakás MÚLTKORI riportomban azt írtam, hogy az albérleti uzsoráról szólok. Bevallóin nem volt egészen szerencsés a megfogalmazás, mert ez végeredményben nem „uzsora”, hiszen nem törvénytelen, nem jogtalan, mert azt az úristen sem szabályozza, mennyit ÿér a főbérlő az albérlőtől a kiadott szoba, vagy esetleg ágy fejében. Ne neveztük hát uzsorának, én viszont változatlanul kizsákmányolásnak tartom, ami nagyon sok esetben előfordul és mintegy fémjelzi az albérleti rendszert. Tehát kezdjük megint a példákkal, mielőtt summázva a tapasztaltakat, véleményemet elmondanám, s egyben néhány megjegyzést tennék egynémely rendelet hiányosságáról. B. L.-t az egyik bérházból ki kellett költöztetni, mint már előbbi riportomban is írtam, többek között azért, mert valamilyen módon két- szoba összkomfortos lakáshoz jutott. Ezt a lakást azonban nem arra használta föl, hogy ő kényelmesen lakjék benne, hanem villámgyorsan albérlőket fogadott belé és borsos áron kiadta egyik szobáját 300 -forint havi bérért, úgy, hogy a négy falon, plafonon és padlón kívül, semmit sem adott a bérlőnek. A KÖLCSEY UTCÁBAN az egyik házban nem is olyan régen négyen laktak albérletben. Négy fiatalember. Kettő a szobában, kettő a köves konyhában. A fedélen kívül a főbérlő ágyat és ágyneműt adott lakóinak, télen fűtést már nem, ellenben kért fejenként 200 forintot. A főbérlőnek természetesen maradt még egy szobája és konyhája. Amikor felülvizsgálták a lakáshelyzetet, egy fondorlattal ez a főbérlő rávette egyik albérlőjét, hogy másik főbérlőként igényelje ki az albérlők által használt két helyiséget. Ügy is történt. Az illető meg is kapta a kiutalást. Ez azonban mit sem változtatott a helyzeten, mert az albérlők továbbra is albérlők maradtak, fizették az, eddigi taksát, az eredeti főbérlő viszont megmenekült attól, hogy lakásának egy részét másnak utalják ki. A Rákóczi utca 27. sz. házban a háztulajdonos üzérkedik lakásával. Felesleges szobája kettő is van s annyi lakót zsúfol beléjük, amennyi csak belefér. A legutóbbi esetek erkölcsrendészeti szempontból is kifogásolhatók lennének, s csak csodálkozni lehet azon, hogy az erkölcsrendészeti szervek nem figyeltek fel az ott történtekre. Nem ritkaság, hogy a házigazda egy albérletbe adott szobájáért havonta 1000—1200 forintot is zsebrevágjon. A PÉLDÁKBÓL ELÉG — van még ezenkívül is sok — néhány tanulságot azonban le lehet vonni a megtörtént esetekről. Semminemű rendelet, törvény nem szabályozza az albérletbe adás és vevés módját. Teljesen megegyezéses alapon múlik, ki mennyit fizet az albérletért. Az albérlő természetesen ki van szolgáltatva a főbérlőnek, mert lakni kell valahol, a sétakertben mégsem lehet eltölteni az éjszakákat. Nem lehet kifogásolni azt, ha idős házaspárok, idős emberek esetleges felesleges szobájukat kiadják albérletbe, az azonban elítélendő, ha valaki ezt erkölcstelen módon nyerészkedésre használja fel. Mert ugyan mi szükség van arra, hogy egy havonta 3000 forintot kereső műszaki tisztviselő felesleges — a szó teljes értelmében felesleges — szobájába bezsúfoljon három albérlőt és tőlük havonta még ezer forintot gomboljon le. Tudom, hogy ezt a kérdést nem könnyű megoldani a jelenlegi lakásínséges helyzetben. De azt hiszem, ha a törvény merev és holt betűit úgy alkalmaznák az illetékes szervek, hogy egyenkint is megvizsgálnák és elbírálnák a helyzetet és valamiféle helyi rendelkezéseket hoznának — akár egészségügyi szempontokat is figyelembevéve — akkor némi javulást lehetne elérni. ANNYIT TEHAT megállapítottam, hogy a jelenlegi helyzet nem jó. Az is tény, hogy a fennálló rendelkezések némi módosításával jobb helyzetet lehetne teremteni. Nos, tehát mi a teendő? A rendeleteket a helyi adottságok figyelembevételével alkalmazzák az albérlők érdekében. Riportsorozatom ezael nem ért véget. Van néhány megjegyezni valóm azzal kapcsolatban is, hogy a háztulajdonosok miért élveznek indokolatlan előnyöket a bérlők javára. De erről majd legközelebb. Letenyei György
