Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

1958 október 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A gyors fejlődés titka ••• Miért emelkedett egy év alatt több mint kétszeresére a taglétszám a sióagárdi Béke Tsz-ben ? Tavaly ősszel még csak tizenöt tagja volt a sióagárdi Béke Termelő- szövekezetnek. A napokban viszont a tagok száma már elérte a har­minchatot. A földterület nem vál­tozott. Az új tagok nagyrésze ugyanis földnélküli. A szövetkezet a megnagyobbodott taglétszámmal is ugyanazon a száznegyven hold földön gazdálkodik, mint egy évvel ezelőtt. Mivel a falu határában alig egy-két holdnyi az állami tartalék- terület, a földterület növelésével kapcsolatban nem sok remény van. Éppen ezért a szövetkezet tagsága a földterület jobb kihasználásával és az állattenyésztés gyors fejlesztésé­vel igyekszik az egy tagra eső jöve­delem emelkedését elősegíteni. A leggyorsabban forgó »tőke« A leggyorsabban forgó »tőkét« a baromfitenyésztés biztosítja a szö­vetkezet számára. A termelőszövet­kezet 900 vágnivaló csirkét adott el az idén. Az átlagosan egy kiló súlyt elérő tizenkéthetes csirkék kilóját 27 forintért adták el. A gyors hizla­lás eredményeként két forint pré­miumot is kaptak a csirkék után. Az eddig eladott »kilenc mázsa csir­kehúsért« több mint 26 000 forintot fizettek a szövetkezetnek. A természeti lehetőségek kihasználása A viszonylag kicsiny földterület miatt a szövetkezet igyekszik a'ter­mészet nyújtotta lehetőségek jobb kihasználásával is növelni az egy hold termőegységre eső terméshoza­mot. A jövőben öntözőberendezése­ket létesítenek a Sió menti szövet­kezeti földeken. A napokban kezd­ték meg öt holdon kertészet létesí­tését. Az őszi hónapok ugyanis al­kalmasak a kertészet létrehozásához szükséges földmunkák elvégzésére. Az idén a szövetkezet rizstelepén halivadékokat tenyésztettek. Az egyéves halivadékokat átteleltetés után tavaszra az újonnan létesített halastóba telepítik át. A halastó lét­rehozását is megkönnyíti, hogy a Sió közvetlenül a szövetkezet földje mellett folyik el. Jól hasznosítják a 3094-es rendeletet A sióagárdi Béke Termelőszövet­kezet tavaly 2600 forint értékű ter­ményt adott el az államnak átlago­san egy hold földről. Az idén a szá­mítások szerint ez a szám emelked­ni fog. Ezáltal a termelőszövetkezet 30 százalékos közép- és hosszúlejá­ratú hitelkedvezményhez jut a 3004- es rendelet értelmében. A silógödör építéssel kapcsolatban még nagyobb kedvezményekhez jut a termelőszövetkezet. Ugyanis a ter­vezett időpont előtt elkészült siló­építési munkálatok után járó 25 szá­zalékos hitelkedvezmény mellé újabb 25 százalék hitelkedvezményt kap, ha megtölti még ebben az év­ben a silógödröt takarmánnyal. A silógödör feltöltését október végére tervezik, hogy a 3004-es rendelet se­gítségével ezáltal összesen 50 száza­lékos hitelkedvezményhez juthassa­nak. A falu állattenyésztési profiljának figyelembevétele A szövetkezet régi hibát tesz jóvá az utóbbi években. Ugyanis az ál­lattenyésztésen belül a falu állatte­nyésztési profiljának megfelelően a szarvasmarha-tenyésztés erőtelje­sebb fejlesztésébe kezdtek. Sióagárd és környékének adottságai lehetővé tették már régebben is, hogy a köz­ségen belül fejlett szarvasmarha­tenyésztés folyjék. A szövetkezet — különösen amióta egyetemet végzett mezőgazdásza van — a különböző állatfajták tenyésztése mellett első­sorban is a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztését tűzte ki legfontosabb feladatként maga elé. Az elmúlt év során nyolccal emelkedett a törzs­könyvezett tehenek száma, s a fejési átlag jelenleg 11 liter felett áll. A minőségi változások vonzó hatása Az egyik évről a másik évre vég­bemenő minőségi változások vonzó hatást gyakorolnak a szövetkezeten kívülálló, egyénileg gazdálkodó sió­agárdiakra. A rohamos fejlődés, a termőterület értékének növekedése, a szóbeli agitáció legalaposabb ér­veinek tárházát nyújtja a szövet­kezeti fejlesztés érdekében tevé­kenykedő népnevelőknek. Az egy év alatt sokat fejlődött termelőszövet­kezet újabb erőteljes növekedése várható az idei őszön, s ha a termő­talaj még nagyobb arányú minőségi átalakítását siker koronázza, akkor a kicsiny földterület sem állhat út­jába a taglétszám egyre fokozódó emelkedésének. Két év alatt 36 millió forint a Simontornyai Bőrgyár fejlesztésére Hogyan foglalkozik a bonyhádi községi pártbizottság a szemléltető agitációval ? SOK OLYAN aktivistája van a bonyhádi községi, pártbizottságnak, akikre a szemléltető agitációban eredményesen támaszkodnak. Fény­képezik az eredményeket, tablókat készítenek. A diákok rajz-szakkörei is segítik ezt a munkát. * „ÉPÜLŐ, SZÉPÜLŐ BONYHÄD” címmel 40 tabló készül. Mintegy 120 levelezőlap nagyságú fényképen be­mutatják a községben a felszabadu­lás óta elért eredményeket. Építke­zéseket, különböző egyéb létesítmé­nyeket (üzemekben, községekben), a megváltozott életet mutatják a képek és az alattuk lévő szöveg. Szinte min­den fényképen bemutatható ered­ményt feldolgoznak. Kedden 24 tabló már készen is volt és a tapasztala­tok szerint még a hét végéig el is készül valamennyi. A képeket az­után kiállítják a község különböző pontjain, jól látható, forgalmas he­lyeken. Érdemes megnézni a jó fény- képfelvételeket, az( ízlésesen elkészí­tett tablókat. A járási kultúrház fotcszakkörének tagjai fényképez­tek, a Népbolt és a földművesszövet­kezet dekoratőrei pedig a tablókat készítik, valamennyien társadalmi munkában. * A PÁRTBIZOTTSÁG a pedagó­gusok közreműködésével az általá­nos iskolában pályázatot indított, melynek keretében rajzokban ábrá­zolják a diákok a múlt és a jelen közti különbséget. Aki a legjobban, legszemléletesebben mutatja ezt be, a pártbizottságtól könyvjutalomban részesül. A hét közepéig már 8 rajz elkészült, melyekben az építkezés, az öltözködés, a közlekedés, stb. terüle­ten mutatják meg a különbséget. Rövidesen befejezik a rajzolást és utána a községben a rajzokból ki­állítást rendeznek. A MEZŐGAZDASÁG szocialista átszervezésének segítésére a gimnáziumi szakkörökben előre megadott pontos témák alapján huszonöt rajz készül. Ezeken konkrét községi példákat felhasz­nálva mutatják be az egyéni parasz­tok és a bonyhádi termelőszövetke­zetek közti különbséget, amely nö­vénytermelés, állattenyésztés, gépesí­tés, jövedelmezőség, stb. terén a tsz- ek előnyét igazolja. Dicsérendő a bonyhádi pártbizott­ság vezetőinek azon törekvése, hogy szemléltetően is bemutatják az ered­ményeket és hogy sokoldalúan igyek­szenek azt megoldani. H. E. Növekszik az öntözött szántéföldi terölet Alig több mint egy hónapja tar­tottak a belecskai Szabadság Ter­melőszövetkezetben egy igen jól sike­rült öntözési bemutatót. A látottak meggyőzték a megye minden részé­ből odasereglett termelőszövetkezeti érdeklődőket az öntözéses gazdálko­dás nagy előnyeiről. A meggyőződés napjainkban már tettekké is érik. Egyre több termelő- szövetkezet határozza el, hogy a lá­tottak alapján náluk is megvalósít­ják, kisebb-nagyobb területen egy­részt a kertészet, másrészt a takar- mánynövériyek öntözését. Lehetne sokáig sorolni azoknak a termelőszövetkezeteknek a neveit, amelyekben már komoly tervek van­nak. Az uzdi Táncsics Termelőszö­vetkezetben például mintegy 60 hol­don kívánják az öntözést megvalósí­tani. A faddi Győzelem Tsz-ben mint­egy 30 holdon akarnak öntözéses ta­karmányt termelni. A paksi Vörös Sugárnál, a simontornyai tsz-nél nagyobbszabású korszerűsítési mun­kákat terveztek a már meglévő ön­tözéses gazdálkodás területén. A nagyüzemek államosítása óta szinte szakadatlanul folyik az épít­kezés a Simontornyai Bőrgyárban, amely az elmúlt évek alatt több új létesítménnyel — köztük egy új taxp- gyárral — gazdagodott. Azonban a hároméves terv beruházási program­ja — amelynek megvalósításán már az idén is „teljes gőzzel" dolgoznak a gyárban — méreteiben felülmúlja az eddigi beruházásokat. Közel húsz különböző építő, szigetelő, szerelő és egyéb vállalat működik közre — részben a helyszínen, részben pedig különböző berendezések szállításával — a gyár beruházási programjának megvalósításán, amely ebben az év­ben mintegy húsz millió forintot, 1959-re pedig tizenhat miiliót tesz ki. Az idén befejeződik az új meszes műhely építése, amelynek egy részét már „el is foglalta" a gyár. Ugyanakkor korszerűsítik a régi meszest is. Építik a gyár új csa­tornahálózatát és vízkörvezeté­két, az új víztornyot. De az idei és a jövő esztendő 36 mil­liós programjának legjelentősebb ré­sze a krómos gyárrészleg rekonstruk­ciója, amelyre ez évben 3,6 miiliót, jövőre pedig 6 millió forintot fordí­tanak. A krómos gyárrészleg, az ásványi cseres üzem jelenleg a gyár leg- egészségitelenebb részlege. A rekonst­rukció megvalósításával nemcsak a dolgozók munkája válik könnyebbé, a munkakörülmények egészségeseb­bekké, hanem a gyár felsőbőr ter­melése is közel kétszerese lesz a jelenleginek. A3 idén — a rekonstrukció első üzemeként — építik fel az új üveg­lapos szárítót. Az üveglapos szárí­tást a bőriparban néhány évvel ez­előtt kezdték bevezetni. Az új mód­szer egyrészt termelékenyebbé, köny- nyebbé teszi a dolgozók munkáját, másrészt javítja az anyagkihaszná­lást, növeli a felülethoaamot. Az épülő új üveglapos szárító tervezésé­nél már figyelembevették az elmúlt évek tapasztalatait, ezek alapján a gyár lakatosműhelyében kicsiben el­készítették az új szárító modelljét, azt üzem közben próbálták ki és en­nek alapján tervezték meg. Már meg is kezdték építeni az új üveglapos szárítót, amely az ország legkorsze­rűbb bőripari szárítóberendezése lesz. Az új festődénél is a minimálisra csökkentik az üzemen belüli szállí­tást — míg jelenleg az anyagot kéz­zel szállítják egyik géptől a másik­ig, az új üzemben à különböző gépek a műveletek sorrendjének megfele­lően lesznek elhelyezve, a bőrt az egyiktől a másikig gravitációs úton továbbítják. Az első ütem építésénél — amit a nyár elején kezdtek meg — már az első emeleti födémet betonoz­zák, az év végéig tető alá kerül az épület. A második és harma­dik ütemet — ami hat millióba kerül — 1959-ben valósítják meg. Uj faragóműhely épül, korszerű fürdő és öltöző kétszáz dolgozó részére a festésnél korszerű gépeket állíta­nak be az egészségtelen kézi festék­szórás és kenés kiküszöbölésére. Elkészülte után a krómos gyárrész- leg nemcsak az ország, hanem Kö- zép-Európa legnagyobb, legkorsze­rűbb krómosgyára lesz. Több létesítmény szerepel a jövő évi beruházási programban, ami ta­lán a legjobban érdekli a környék — elsősorban a Sió-menti községek — lakóit, megkezdik a szennyvízderítő rendszer építését. Mechanikai és biológiai derítőt építenek, ezek el­készülte után — 1960-ban — már nem fogja szennyezni a gyár a Sió vizét, ami bizony eddig sok bosszú­ságot okozott a fürdőzőknek, de fő­ként a horgászoknak. A derítőrend­szer építésére a jövő évben másfél millió forintot, összesen 1959—60-ban — elkészültéig — négy milliót for­dítanak. A SZÖVOSZ központjában közöl­ték, hogy a termelők az idén szíve­sen kötnek cukorrépára szerződést. Eddig több mint 56 ezer holdra kö­töttek szerződést, a tervezett meny- nyiség 42 százalékára a tavalyi 27 százalékkal szemben. Bevált az aprómagcséplőgép. A Mosonmagyaróvári Gépgyár aprómag cséplőgépét most próbálták ki; lu­cernát és lóherét csépeltek vele. A kicsépelt mag tisztasága kifogásta­lan. Az eddig rendes cséplőgépen történt cséplés után kétszer, há­romszor is tisztítani kellett a magot. A tapasztalatok alapján a jövő év­ben kezdik meg a sorozatgyártást. Több mint 26 ezer forint megtakarítás A szekszárdi tűzoltók KISZ alap­szervezetének fiataljai is részt vesz­nek a takarékossági mozgalomban. A tűzoltó-laktanya meszelését, par­kosítását, a tömlőfoltozásokat és a Mikes utca fásítását társadalmi mun kával végezték el. A társadalmi munkával végzett tömlőjavításban különösen Horváth András KISZ-fiatal tűnt ki, mivel 36 tömlőt javított meg szabadidejében. A KIS-szervezet tagjai összesen 26 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végeztek. A cigányok csárdás helyett tan­gót húztak, s a színes lampionok­kal megvilágított udvaron a pi- rosmellényes lányokkal lassú táncba kezdtek az árvalányhajjal cicomázott pörgekalapot viselő legények. A táncolóktól alig pár lépésre felállított asztaloknál az idősebb korosztálybeliek mulattak. Közvetlenül mellettünk ala­csony, kövér, ötven év körüli parasztasszony ült és nálánál pár évvel idősebbnek látszó drótkere­tes szemüveget viselő asszonnyal beszélgetett. A velük körülbelül egykorban lévő férfiak, akik az asztaltársasághoz tartoztak és minden valószínűség szerint a fér jeik lehettek, csendben figyelték a táncosokat és időnként megízlel ték az asztalon előttük álló po­harak tartalmát. Az asszonyok tereferéjét akaratlanul is kény­telenek voltunk végighallgatni. — No, lámcsak a Szabóné lá­nyából micsoda szép bíróné lett — mutogat a kör közepére az idő­sebbik asszony. — ö a legszebb az egész kör­nyéken a lányok közül, neki il­lik, hogy bíróné legyen — mond­ja kissé irigykedve a kövéreb­bik. —1 Hát igen, ez az igazság, akit a fiatalok a legszebbnek találnak Szüreti báli terefere és megválasztanak, annak kell len ni, így van ez rendjén, bezzeg amikor én voltam lány, akkor nem így volt... Nem bizony. Ab­ban a világban a Szabóné leánya sem lehetett volna bíróné az apja három hold földje mellett... Mert akkor a föld volt a minden — jegyezte meg az idősebbik és kö­zelebb hajolt barátnője füléhez. — Hallotta maga a Hepepe dá­nos történetét? — Nem, — ingatta a fejét a kö­vér asszony. — De azért ismeri a Hepepe Jánost? — Ismerem a szerencsétlent, de csak látásból. — Na, akkor elmondom, hogy mibe hülyült bele az a szegény­ember. Hogyan lett belőle Hepe­pe János — mondta az idősebbik hölgy jelentőségteljes hangon és belekezdett egy szomorú históriá­ba. — Harmincnyolc őszén nagy szüreti mulatságot rendezett a gazdakör. Háromszorannyi csőszle gény, meg magyarruhás lány volt, mint most. A bíró Csorkai Ger­gely lett, aki a leggazdagabb pa­raszt fia volt. A bíróné pedig a Szeredi kocsmáros leánya. A He­pepe János is ott volt a mulatsá­gon. De akkor még a becsületes nevén, Sándor Jánosnak hívták. Erős, nagyhangú, szép szál le­gényként ismertem. Fekete haja, sas orra volt és a legbátrabb le­gények közé tartozott. Árva gyer­mekként nevelkedett a Csorkaiék nál, ahol később cselédeskedett. Akkor este, amikor az az emlé­kezetes harmincnyolc őszén tar­tott szüreti bál volt, Sándor Já­nos kölcsönkért fekete ruhában, fényesre tisztított csizmában je­lent meg a bálon. Nagyon jóked­vű volt és feltűnően sokszor fel­kérte a bírónét táncolni. Csorkai Gergely, a nagygazda fia, aki ahogy mondtam a bíró volt. egy csőszlegénytől izent neki, hogy hagyja el a mulatságot. Sándor János csak nevetett ezen és megint csak felkérte a bírónét táncolni, valahányszor elkérték tőle. A nagygazda fia bosszút fo­gadott. Amikor Sándor János hajnalban hazafelé tartott, ólmos botokkal felszerelt legények ro­hantak rá a paták hídján. Reggel amikor kivilágosodott, vérbefagy­va találták. A fején rúgások nyo­mai voltak. ■ A csendőrök vizsgál­ni kezdték az ügyet, de aztán vá­ratlanul megszakadt a vizsgálat Állítólag Csorkai Gergely tíz hold földet feláldozott, hogy a fiát megmentse a börtöntől. Sándor János belehülyült a verésbe, az­óta nevezik erre felénk Hepepe Jánosnak, mivel nem tud szegény két értelmes szót sem kiejteni. A kövér asszony arcán nagy kövér könnycseppek gördültek le. — Miért sírsz asszony, ilyenkor vigadni kell — kiáltott jókedvűen a férfi, aki az asztal baloldalán foglalt helyet, aztán felugrott és a cigányok felé kiáltott. — Csárdást a nemjóját neki, hagyjátok azt a nyavalyás tangót. Amikor a kis kövér asszony a férjével a táncolok közé vegyült, az idősebb, drótkeretes pápasze­met viselő hölgy nagyot sóhajtott és a férje felé fordult. — Gyere apjuk, elmegyünk ha­za. — Miért? — kérdezte az borízű hangon. — Nem érzem jól magam, na­gyon felkavartak az emlékek... Majd otthon mindent elmesélek — mondta és felállt az asztal mellől. (HAYPÁL)

Next

/
Thumbnails
Contents