Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
1958 október 29. TOLNA MEGYEI NIÏPCJ8AG 5 Mit tesz a Képből! pártszervezete a „termelés66 érdekében ? Hernádi Lajos nagysikerű hangversenye Szekszárdon A Párt Szervezeti Szabályzata adta joggal — miszerint a fogyasztókat közvetlenül ellátó kereskedelmi vállalatoknál a pártszervezetnek joga van az igazgató tevékenységét ellenőrizni — élnek is a szekszárdi Népbolt Központnál. Többször beszámoltatták az igazgatót, a főkönyvelőt, az áruforgalmi osztályvezetőt tevékenységéről a taggyűlésen, bár az utóbbi időben ritkán, nem elég rendszeresen. (A pártvezetőség több tagja vezető beosztásban van a központban és ebből eredően helytelenül, többször elmarad a beszámoltatás.) Jelentős eredmény, hogy -a tag-/ gyűléseken — úgy a beszámolóban, mint a vitában — mindig a termelés és annak mikénti segítése a fő téma. Többször jogosan és helyesen bírálták a vezetés módszerét, így legutóbb az osztályvezetői értekezletek elmaradását kifogásolták. Probléma azonban, hogy a Központban dolgozó kommunisták meglehetősen a gyűlésekre korlátozták ezt a munkát, bár a boltokban a párttagok foglalkoznak a társadalmi tulajdon védelmével, a munkafegyelemmel, stb. MI A HELYZET AZ UDVARIASSÁGGAL? Jelentőségének megfelelően rendszeresen napirenden tartják a Népbolt kommunistái, hogy a boltokban a vevőkkel szemben udvarias legyen minden dolgozó és a kommunista példamutatás ebben legtöbbször érvényesül is, bár nem mindig. Kiemelkedően udvarias Csaplárosné és Orbánné elvtársnő, akiktől lehet tanulni a többieknek is. A közelmúltban a taggyűlésen egyik elvtárs önkritikusan beszélt arról, hogy o bizony helytelen hangnemet használt a vásárlóval szemben. Megállapítható, hogy a kommunistáknak is komoly szerepük van abban, hogy az eladók többsége udvarias, ma már észreveszik a vevőt, sót üdvözlik ót akkor is, ha esetleg vásárlás nélkül távozik. Mind ritkábban bár, de tapasztalható még kellemetlenség az eladónál, mikor például a vevő válogat az áruban. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a vásárlók sem mindig „angyalok”, így a nagy forgalom idején a maradékboh: dolgozóit úgy szidta egy vásárló, hogy az már tűrhetetlen volt. Természetesen ez sern Úgy indultunk Györe községbe, hogy egy sáros faluban fogunk dolgozni. Ahogy beértünk, meglepődtünk és csodálkozva láttuk, hogy a kopott, régi, sáros téglajárdák eltűntek, helyettük szép, új betonjárda épült a községben. Ahogy a tanácsházához értünk, nagy sürgésforgást láttunk az utcán. Itt betont kevertek, amott a régi téglajárdát szedték fel, a másik helyen kocsiszámra hordták a homokot, kavicsot. Egyszóval a lakosság lázas munkával szépíti faluját, így készül a választásokra. Kovács István, a község v. b. elnöke örömmel mondja el, hogy ezt a nagy munkát, amelyet a 800 lelkes községben végeznek, úgy tudják megvalósítani, hogy a tanács igen nagy segítséget kap a község párt- szervezetétől, és a községi Hazafias Népfronttól. Batai József párttitkár elvtárs és Boros József népfront elnök jól összehangolják a munkát és mind a párttagok, mind a Hazafias Népfront aktivistái, a pártonkívüliek nagyszerűen együtt dolgoznak. Györe községfejlesztési tervére 15 százalékot szavaztak meg, amely 53 000 forintot tesz ki. Tízezer forintot a községi költségvetésből fedeznek, megyei támogatásként pedig 15 000 forintot kapott a község. A 78 000 forinthoz, amely így összejött a lakosság 20 000 forintot kitevő társadalmi munka elvégzését vállalta el. Még ebben az évben 1200 méter betonjárda és 500 méter hosz- szúságú téglajárda épül. A Táncsics utcában új tanácstagnak jelölték Bencze Józsefnét, aki már a jelölőgyűlésen javaslatot tett az utca rendbehozására. Ugyanez történt Boros József népfront elnök körzetében is, ahol a jelölőgyűlésen ugyancsak társadalmi munkára a járdaépítésre tettek vállalást. A község lakossága rendesen eleget tesz adófizetési kötelezettségéjavítja a kapcsolatot. A panaszkönyvi bejegyzéseket a pártszervezet vezetői is figyelemmel kísérik, bár ctl legtöbbször nem az eladók rossz magatartásáról írnak, hanem egyéb reklamációjukat közlik a vásárlók. Az áruellátás terén főként a taggyűléseken segítik a vezetést, amikor a vásárlók kívánságait, azok igényeit mondják el (például kévés a gyermekholmi a konfekció boltban), de az elosztással kapcsolatos hibákat is szóváteszik, mint azt, hogy kicsi a raktárkészlet, stb. Talán legeredményesebben I A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉVEL foglalkoznak, és nemcsak a taggyűléseken van erről szó. Elemzik a vállalati veszteség (leltárhiány, stb.) okait, megjelölik kinek mi a tennivalója és az igazgató szerint is, jelentős részük van a kommunistáknak abban, hogy mostanában kevesebb leltárhiány van, mint régebben. Nagyon jelentős, nogy azokban a szekszárdi boltokban, ahol oárttag :s dolgozik, egyáltalán nincs leltári hiány. A párttagok többször javasolták a gazdasági vezetőknek az önköltségcsökkentést, így például konkrétan azt, hogyan csökkentsék a szállítási- és útiköltségeket. Bár sok szó esik a munkafegyelemről, talán itt legnagyobb a lemaradás. A pártvezetőség néhány tagja több esetben végzett ellenőrzést úgy a központban, mint a boltoknál, hogy pontosan kezdik és fejezik-e be a munkát. A boltokban ez rendben is van és főként az utóbbi időben van javulás. A központi dolgozóknál azonban vannak lazaságok a munkafegyelemben, többször tapasztalható, hogy munkaidő alatt beszélgetnek, szórakoznak, sőt még az is megtörtént, hogy túlórázás idején néhányan lecsót főztek. Nem egyformán bíi álfák el ezt a pártvezetőségen belül és bizony furcsa az, ha a munkafegyelem ellen vétőknek éppen a pártvezetőségben akad pártfogója. Sokoldalú, alapos szakmai tudást és politikai hozzáértést igénylő munkát végeznek a pártszervezet vezetni és hozzátehetjük, nem is végzik azt rosszul. Javítani kellene 'azonban a vezetés kollektivitásán, főnek. Eddig 100 százalékon felül teljesítették adótervüket, mert látják, hogy a befizetett pénzből épül, szépül falujuk. Balogh József járási népfront titkár NEHÉZ FELADATOT választottam: egy tanácstagjelöltről olyan riport megírását határoztam el, amely nem az érdemeket sorolja fel, hanem arról szól, hogy a jelölt embersége, egyénisége, hogyan tükröződik az emberek, a választók viselkedésében. Ezért úgy hatá óztam, hogy leírok néhány egyszerű, hétköznapi történetet. A jelölt, akiről tulajdonképpen szó van, Vidóczy László, a tamási járási tanács v. b. elnöke. Tamásiban, a Henyevölgyben jelölték tanácstagnak. Annak rendje és módja szerint itt is tanácskozásra jöttek össze a választók, hogy eldöntsék, ki lesz az ő jelöltjük. Nem kellett különösebb szervezést végezni, mégis majdnem mindenki ott volt a körzetből. Sőt, nemcsak az érdekelt körzet választói jöttek el a gyűlésre, hanem amikor híre ment a gyűlésnek, a szomszédos körzetekből is sokan eljöttek. Amint később kiderült, az emberekben akkor már megvolt az elhatározás, hogy kit jelölnek a tanácsba. Az előadó ismertette, hogy tanácstagjelöltet keli választani, de a mondókáját be sem fejezhette, elkezdődött a közbekiabálás, hogy ismét Vidóczy Lászlót akarják a tanácsba jelölni. Meg is választották ismét. Ugyanis eddig is Vidóczy László volt ennek a körzetnek a tanácstagja és most másodszor jelölték. A gyűléként úgy, hogy a vezetőség valamennyi tagja vegyen részt az irányító munkában és a fontosabb pártpolitikai ügyekkel testületileg foglalkozzanak, ne csak néhányan közülük. A továbbiakban jobüan elemezni kene a jelenségeket, a tapasztalatokat, a pártpolitikai munka tartalmi kérdéseit. így foglalkozni lehetne például azzal is, hogy MIÉRT OLYAN KEVÉS A BEJEGYZÉS A PANASZ-KÖNYVEKBEN, mi a kommunisták tennivalója e téren (más légkör teremtése, stb.), vagy mit kellene tenniók, hogy a szekszárdi boltokban is több legyen a párttag (hiszen az üzletek felében egyáltalán nincs), tervszerűen hogyan tudnának ezen változtatni, hogyan javítsák a „termelő” munkában résztvevők arányát, stb. Helyes, hogjr általában munkaterv szerint dolgoznak, de jó lenne, ha abba beiktatnák, hogy napirendre tűznek egy-egy a kereskedelemben a termelést nagymértékben segítő fontos i ősziét kérdést is. Lényeges, hogy a párttitkár elvtárs vigyázzon arra, a pártvezető- sógben mindig meg legyen az összhang, ne zavarja azt semmi széthúzás, és tárgyilagosan, megfontoltan, mások véleményét is figyelembevéve döntsön a vezetőség. Természetesen fontos lenne ehhez az is, hogy a Városi Pártbizottság vezetői az eddiginél több helyszíni segítséget, politikai útmutatást adjanak a vezetőségnek. A Népbolt Központ pártszervezete jelentős, jó vagy rossz munkája a városon túlmenően kihat a megyére is. Tekintélye van a pártszervezetnek, 'az akarat, a lelkes tenniakarás is megvan az elvtársaknál és a fokozottabb segítés sokat javítana a munkán. Somi Benjaminnő A napokban a Népszabadság hírt adott arról, hogy rövidesen megkezdi működését a pécsi televízió erősítő állomás. E hír hallatán felkerestük a szekszárdi RAVEL dolgozóit, hogyan vélekednek erről, milyen lehetőséget látnak a szekszárdi televíziós vétel megjavításának. Zsedényi Ferenc, a RAVEL vezetője a pécsi vállalatok és intézmények, dolgozók példáját hozta fel, hogy ott társadalmi összefogásból teremtették meg a televízió erősítő-adó felépítését. Hivatkozott arra, hogy Szekszárdon sen ilyenfajta megjegyzések hangzottak el: — Az előző választásnál azt sem tudtuk, hogy »kifia borja«, mégis megválasztottuk. Miért ne őt választanánk meg most, amikor már ismerjük... — Amikor megválasztottuk, azt hittük, hogy nem is látjuk a következő választásokig. Csalódtunk benne... Nemcsak,, hogy eljárt közénk, hanem igen sokat segített is ügyesbajos dolgainkban. NEMCSAK KÖRZETÉBEN, hanem az egész járás területén is ezernyi módon fejezi ki a lakosság a járási tanácselnök iránti bizalmát, tiszteletét. Többször járt Vidóczi László a járás területén lévő Medgyes-pusztán. Ilyenkor mindig meglátogatta egyik- másik családot, beszélget az emberekkel ügyes-bajos dolgaikról, az ország életéről. Ebben semmi rendkívüli dolog nincs — ez természetes a mi vezetőinknél. Viszont az is természetes dolog, volt, hogy nemrégiben egy asszony beállított Vidóczi Lászlóhoz. Az asszony Medgyes- pusztáról jött: — Ha nem sértenénk meg elnök elvtárs... A leányunknak most lesz a lakodalma. Nagyon szeretnénk, ha maga is eljönne és jól érezné magát a családnak ezen a nagy eseményén. Ezzel a családnak semmi különös sebb »kapcsolata« nem volt Vidó- czinak, minthogy járt náluk csaAmikor három évvel ennekelőtte megalakult Szekszárdon a zeneiskola, a legvérmesebb és legoptimistább zenerajongók sem gondolták volna, hogy rövid 3 esztendő leforgása alatt az 1946-—49-es hangversenysorozat után Szekszárd ismét az ország egyik zenei központjává növi ki magát. Pedig ezt mutatta Hernádi Lajos Kossuth-díjas művészünk (tévesen jelent meg a meghívón érdemes művészként) hétfő esti zongoraestje is, amelyen pécsi, bajai, bonyhádi, paksi, tolnai, bátaszéki és szekszárdi zenekedvelők adtak egymásnak találkozót. Elsősorban a bonyhádiakat kell kiemelnünk, akik külön autóbuszon jöttek be a nagy eseményre. Olyan világjáró művész játékának bírálatára, mint amilyen Hernádi Lajos is (most érkezett haza a Szovjetunióból, ahol 20 nap alatt 11 hangversenyt adott Moszkvában, Leningrádban, Kijevben stb.) legalábbis országos nevű kritikus lenne hivatott. Két fajta művészt ismerünk. Az egyiknek az a célja, hogy mennél több lelket igyekezzék lehelni hangszerébe és ennek a célnak minden egyebet alárendel. A másik nem a szívnek, hanem az észnek a zongoristája. Minden előadott mű olyan, mint a tükörsimára fényesített bútor vagy fémtárgy. Egyetlen karcolás sem látszik rajta. Nincs egy kimaradt hang, nincs félreütés a játékában. Mindkét típus lehet a maga nemében világnagyság. Hernádi I.ajos az utóbbi típushoz tartozik. Fölényes virtuozitással olyan hanghatásokat ért el a zeneiskola Blüth- ner zongoráján, amilyenre még Szék szárdon nem volt példa. Önként merült fel az emberben az a kérdés, hogy a fényes mesterségbeli tudáson kívül milyen körülmények segítették a művészt ahhoz, hogy a zonis lehetne erősítőt felépíteni, amely lehetővé tenné a város televízió- tulajdonosainak a jó vételt. A szekszárdi RAVEL dolgozói kidolgoztak egy olyan erősítő berendezést, amellyel jobb vételt lehet biztosítani a jelenleginél és a kép minősége, a Budapest környéki készülékekhez hasonló lenne. Ha az erősítő felépülne és üzembe állítanák, akkor Szekszárdon a televízió tulajdonosok számú szerény becslés szerint is rövidesen ötszázra emelkedne. ládlátogatáson. Nem intézett még el nekik panaszos ügyet, mert ilyen nel nem fordultak hozzá és így azt sem lehet mondani, hogy a kölcsönösség alapján hívták meg. Csupán tiszteletből hívták meg erre a pusztai lakodalomra. A minap Magyarkesziből felkereste egy idős parasztember. Tanácsért jött hozzá. Amint mondotta, egy juhtenyésztési társulást szeretnének létrehozni és szeretnék tudni róia az ő véleményét is, hogy ez kifizetődő lenne-e és, hogy a lehetőség megvan-e reá. Beszélgetni Kezdtek. Kiderült, hogy ez a bácsi és még többen értenek a juhtenyésztéshez és azóta már szervezés alatt áll ez a juhtenyésztési társulás. ILYENKOR SZÜRET IDEJÉN szinte mindennapos, hogy valamelyik gazda meghívja borkóstolóra. A parasztembernél a borivás amolyan »hétköznapi« esemény, de az új bor megkóstolása már valósággal ünnepi szertartás formájában történik. Szóval az nagy esemény, hiszen a kós- toló'k akkor bírálják el, hogy a gazda milyen termést szüretelt, szakszerűen bánik-e az új borral, mikor kell lefejteni, stb. Nem is hívnak meg ilyen alkalomra mást, mint aki közeli rokon, jóbarát, no meg a vezetőt, akit emberségéért, hozzáértéséért, áldozatos munkájáért tisztelnek. B. F. gorajáték ilyen magaslataira emelkedjék. Elsősorban említsük meg példa nélkül álló fizikumát. Aki két órás műsor után a közönség tombolására nem kevesebb, mint 5 ráadást ad (tehát nemcsak a közönség volt hálás művészéhez, de művész is jószívvel viszonozta a szűnni nem akaró tetszésnyilvánítást), köztük Paganini—Liszt La Campanellaját és. Liszt XV. rapszódiáját (Rákóczi induló), az csak kivételes fizikummal rendelkezhet. Másodsorban arról kell szólnunk, hogy a szokásosnál nagyobb kezeivel a más száméba megoldhatatlan technikai nehézségeket is könnyedén győzte le és sohasem lehetett érezni azt a küzdelmet, amelyet általában a művész folytat játék közben hangszerével annak érdekében, hogy az ő szolgálatába állítsa. Hernádi Lajos nem forrt össze a zongorával, hanem fölé emelkedett. Külön meg kell említenünk, hogy Haydn műveinek nagyszerű előadása mellett a művész magyar szerzők műveivel aratta a legnagyobb sikert. Kodályt és Bartókot, korunk legnagyobb zeneszerzőit páratlan közelségbe hozta a hallgatósághoz úgyannyira, hogy Bartók Allegro barbaro-jának megismétlését tombolva követelte a hallgatóság. Liszt művei, a már említetteken kívül elsősorban a műsorban szerepelt IX. magyar rapszódia és a Villa d’este szökőkútjai szintén rendKívü- li sikert arattak. Mindent egybevetve hálásak lehetünk a TIT-nek és a zeneiskolának, amely Hernádi Lajos rendkívüli sikerű zongoraestjében olyan ajándékkal lepte meg a megyeszékhely és környékének zenekedvelőit, amelyre mindig szívesen fogunk visszaemlékezni. Dr. Tucsni László Azonban az erősítő felszerelése pénzbe kerülne. A városi tanács ez évben nem tudja biztosítani a kivitelezéshez szükséges összeget. A szer kesztőség tárgyalt illetékes szervekkel, a megyei és városi pártbizottság illetékeseivel, ahol az erősítő felépítésének ügyét támogatják. A RAVEL dolgozóinak tervei szerint a Kálvária hegyen építenék fel az erősítő berendezést azonban ehhez csupán 5—6 darab villanyoszlopra és huzalra volna szükség. Úgy véljük, hogy a szekszárdi vállalatok és intézmények, tömegszerve- zetek és magánosok szívesen járulná nak hozzá e létesítmény megteremtéséhez. Különösen a DEDÁSZ üzletigazgatóságának, dolgozóinak munkáján, hozzájárulásán múlik az ügy. Ugyanis az 5—6 darab villanyoszlop és az 'ahhoz szükséges vezeték biztosítása az áramszolgáltató vállalaton múlik. Úgy gondoljuk, lehetne valami megoldást találni arra, hogy az anyagot biztosítani tudjuk. A tömegszervezetek, iskolák pedig a szükséges társadalmi munkát biztosítanák ■az oszlopok felállításához, úgy gondoljuk az AKÖV pedig az 5—6 db villanyoszlopot kiszállítaná a helyszínre. A RAVEL dolgozói pedig társadalmi munkából felépítenék az erősítő berendezését. A szekszárdi televízió erősítő felszerelése lehetővé tenné az olcsóbb típusú készülékek alkalmazását, többen tudnának vásárolni készülékeket és végül Szekszárd az elsők között lenne az ország városai közül, ahol a televízió-lánc első szemét kiépítenék. A szekszárdi tapasztalatok után azután hasonló erősítő berendezést a megye csaknem minden nagyobb községében fel lehetne állítani. A szekszárdi vállalatok, intézmények és tömegszervezetek vezetőin, tagjain múlik tehát, hogy lesz-c Szekszárdon televízió erősítő közvetítő állomás. Úgy gondoljuk, hogy a Népújság kezdeményezését támogatni fogják az illetékesek. Pálkovács Jenő Györe községben összefog a lakosság A bizalom, a szeretet jelei Tömegszervezetek és vállalatok vezetőinek, tagjainak összefogásán múlik: Lesz-e televízió erősítő Szekszárdon
