Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

4 TOLNA MEGTEl NÉPÚJSÁG 1958. október 39. Kenyértörés... Az asszony kilépett a kertbe. Felrakta már a tűzhelyre a vasár­napi ebédnekvalót, csak még zöld­séget kellett szedni a levesbe. — Ezt is fel kellene már szed­nem — gondolta, amint a petre­zselyemleveleket tépdeste. — Hol­nap úgyis korábban megjövünk a mezőről... — Nem jön templomba, szom­szédasszony? — riasztotta fel gon­dolataiból egy hang az utca felől. A szomszédasszony állt ott a ke­rítés mellett, kopottfedelű, régi­módi^ csattos imakönyvvel, tiszta zsebkendővel a kezében. Az ima­könyvön keresztülcsavarva a rózsa füzér, £, , 'í. — Nem jön templomba? — is­mételte meg a kérdést a szomszéd- asszony. — Jaj, csak hallotta vol­na, milyen szépen beszélt a plébá­nos úr a múlt vasárnap is... hogy a földi szenvedésekért hogyan lesz meg a jutalmunk a másvilágon, milyen örömben látjuk majd egy­mást viszont... — Szegény fiam... szegéhy fiam­ra gondolok mindig. Ottmaradt valahol a Kárpátokban — emelte szeméhez a zsebkendőt és kitörölt egy könnycseppet. Az asszony felegyenesedett, ke­zében a petrezselyemlevélcsomó­val. — Engem nem... — kezdte a vá­laszt, de nem folytatta tovább a mondatot. — Nem érek most rá. Itthon van a gyerek Pestről, megy vissza a délutáni vonattal, annak készítek — válaszolta gyorsan. — Hogyan, hogy mostanában sohase jön misére? Pedig azelőtt mindig ott volt. Még a délutáni li­tánián is... — Sok a dolgom. Nem érek rá.. — válaszolta. Hangjában mintha egy kis zavartság érződött volna. — Na, ; akkor én megyek. Már a másodikat harangozzák, még nem érek oda — köszönt el a szom­szédasszony. Bent a konyhában néhány da­rab fát tett a tűzre, megmosta a zöldséget, egy darab cérnával ösz- szekötötte, majd a habverő üstöt fogta a kezébe. A gyerek szereti a süteményt. A gyerek, a 18 éves ipari tanuló az egyik pesti üzem­ben és most itthon van. Kezében boszorkányos gyorsa­sággal járt a habverő. Közben az előbbi jelenetre gondolt. — Meg kellett volna mondanom az igazat — gondolja. Nem az első eset volt az előbbi, amikor a szom szédasszony a templomba hívta. Mióta is? Éppen két éve lesz már, 1956. óta. Hogyan is volt? — Hogyan is volt? — és egy vil­lanással néhány perc alatt lepereg előtte minden. 1917 amikor az apja sebesülten jön haza az olasz frontról. Addig sose hallott nevekről beszél... Mon­te Grappa... Isonzó... Karján, ott a könyöke fölött még ott a kötés, alig tudja még mozgatni. De men­ni kell aratni, hiszen nem a maga gazdája, cseléd a veszprémi káp­talan egyik Somogy megyei birto­kán. Cseléd, akinek mindenki pa­rancsol. Kint a fronton a »tiszt úr« itthon meg az »ispán úr.« Alig hajlik a karja, de húznia kell a kaszát. Neki meg, az alig nyolc éves lánynak cipelni a nehéz, ned­ves kötélcsomót. Hajsza, irgalmat­lan hajsza az aratás. — Gyerünk, gyerünk, ne keser- veskedjenek, nem ingyen tartja magukat a káptalan..: Amikor vasárnap beviszik őket a templomba, a plébános úr arról prédikál: — Boldogok a szegények, mert ők vigasztalást nyernek... Bizony, mondom nektek, könnyebb a te­vének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyor­szágba... ' De vajon, hány ezer holdja le­het a káptalannak? És a későbbi évek. 1930. után a férjével együtt micsoda keserves küszködés .amíg össze tudnak ka­parni tíz év alatt négy hold föl- decskét. De mi jut majd a gyere­keknek. Taníttatni kéne a legna­gyobbikát, de hát a szegény em­ber gyerekét nagyon nehéz bejut­tatni az iskolába. — Jó feje van a gyereknek, ér­demes lenne taníttatni — tanácsol­ja a tanító. — Kérjenek valami ajánlást a plébános úrtól. Rende­sen fizetik a párbért, ha az ember nem is, de ő minden vasárnap ott van a templomban. De plébános úr ezzel fogadja: — Hol van az megírva, hogy minden szegény ember fiának" tanulni kell? Az isten rendelt olyanodat, akik elkormányozzák az országot. Aztán jön a felszabadulás. Ne­kik is kimérnek négy holdat az Eszterházy herceg földjéből. Más­ként alakul már a világ, a közép­ső gyerek elvégezte a gimná­ziumot, egyetemre jár,, a kisebbik meg üzembe ment dolgozni. A leg­nagyobb otthon maradt, legyen valaki a gazdaságban is. Mennyi­vel más volt az élet. Pedig most is csak a munkának "eltek, még a politikába sem bocsátkozott igen az ember. — Politizálok én azzal, ha ter­melek, ha mindig több jószágot tudok eladni. — Mert ebben a köz­ségben azt nézték legelőbb, kinek milyen tehene, jószága van. így jött 1956. Mikor is volt? Alighanem október végén... Igen, október 23-án, hogy olyan rémítő dolgokat mondott a rádió, hogy »Fasiszta elemek fegyveres felke­lést robbantottak ki... a saját ér­dekében senki ne tartózkodjon az utcán«. — Jaj, a két gyerek! Csak vala­mi bajuk ne történjen. Csak bele ne keveredjenek valamibe. Mert egyr€ vadabb hírek jöt­tek. A rádióban csak a zene szólt, órákon át, az ember nem tudta hova legyen. Aztán az ifjúság dicsőséges felke­léséről beszéltek. Nagy Imre... de­mokrácia.. követelések... Nemzeti Bizottságok, szabad választások az ENSZ felügyelete alatt... — Nem vezethet ez jóra, ő csak ezt érezte. Nem értett a politiká­hoz, de valami azt mondta benne, hogy a szabadság, amiről annyit szavaltak, a kisemberek bőrére megy. ... Mindszenthy József bíboros hercegprímás kiszabadult... beszé­det mond... Néhány perc múlva beszédet mond a rádióban. Ki tud­ja, hányszor mondta el a bemon­dó, mire csakugyan megszólalt. Ott ült a rádió mellett, zúgó fej­jel, nem is nagyon éjtette mit mond, hiszen csak egyre a két fiú járt az eszében. Mindszenthy csak beszélt, be­szélt... — ott fogom folytatni, ahol 1948-ban abbahagytam... teljes restauráció... visszaállítani az egy­ház jogait... a földet... — Hogyan is mondta? — riadt fel aggodalmából. — A föld! Visz- sza a földet?! Soha! Mintha egy kéz nyúlt volna ki, hogy felmarkolja a földet, amely­re 12 év óta mondták már: »Az enyém!« »A miénk!« És pap mondja ezt. Maga a hercegprí­más... teljes restauráció... boldogok a szegények, mert övék a meny- nyek országa... boldogok,, akik szenvednek, mert ők vigasztalást nyernek... harsog a pap szava a templomban... gyerünk már, ne keserv esked jenek, nem ingyen tartja magukat a káptalan — re­cseg az ispán hangja... az apja fáj­dalomtól eltorzult, izzadságtól ösz- szemocskolt arccal húzza a ka­szát... — Hát hol van itt az igazság? Ezért prédikál a templomban a pap? — Nem...! Nem megyek ezután templomba — tolulnak a szájára a szavak. — Engem ugyan ott többé meg nem látnak..: De jaj, forr a leves... sietni kell az ebéddel, mert a délutáni vonat, tál megy vissza a gyerek. A na- gyobbiknak is visz csomagot a diákszállóba. Ösztöndíjjal tanul az egyetemen. BOGNÁR ISTVÁN A% úri világ figurái — kizárva A nyugati hírügynökségek, rá­diók most különösen felkapták a mi demokráciánk ócsárlását. Csak az a szerencse, hogy tudjuk hon­nan fúj a szél... Az fáj nekik, hogy a falu vezetői közé nem vagyon, rang és miegymás szerint jelölünk mint régen, fáj nekik, hogy ma a dolgozó nép fiai közül kerülnek be a legjobbak a vezető helyekre. De hadd fájjon nekik,.. Természetes az, hogy a mi je­löltjeink azzal nem tudnak dicse­kedni: ennyi és ennyi millió ura vagyok, annyi cselédem van, eny- nyi földem, hanem azzal — közü- letek való vagyok, valamikor ve­letek szenvedtem az úri világ min den gyötrelmét, most pedig vele­tek harcolok a megszerzett lehető­ségek útján a szebb, boldogabb életért. Ilyeneket tudna elmondani Gé- czi Imre elvtárs is öcsényben, akit tanácstagnak jelöltek. Ami­kor a régi keservekről emlékszik a 61 esztendős idős bácsi, szava sokszor elcsuklik. Megrendítő kép ez és egyúttal vádló, vádolja a múltat, s ezen csak a megváltozott jelen enyhít. Sorsa, az akkori tipikus hányt- vetett munkásember sorsa. — De megtanultam — mondja —, hogy abban a világban a magamfajta le mehetett a földről, mindenütt egy­forma volt. Hogy is kezdődött?... Igen a hét hold föld az ötgyermekes család­nak néjn tudott elég kenyeret ad­ni. S az egyébként is mostoha testvér, az ifjú Géczi Imre volt kénytelen a vándortarisznyát a nyaka köré keríteni: — Hosszabb időre nem volt helyem seholsem — mondja —, mert nem tetszett seholsem, ha az ember rendes bér, emberi megbecsülést követelt, nemcsak magának, de társainak is. Elképzelhető milyen nyomás kényszeríti 1929-ben az akkor már családos apát, hogy fogja azt a keveset, amilye van, s irány Fran­ciaország. Bizony akkoriban kit oda, kit Kanadába, kit Belgiumba üldözött a nincstelenség. — De ott sem volt különb az élet — sorolja. — Ha valaki »el­szólta« magát, nem sokat teketó­riáztak, lecsukták. így edződtem én... — S így jutott el a Francia Kommunista Párthoz. 1930-ban már a sztrájkoló bányászok között van. Nagy önbizalmat adott ez, hisz a sztrájk győzelemmel ért vé­get, s 13 százalékos béremelést si­került kiharcolniok. A fasizmus előretörésével egy­idejűleg azonban egyre nehezebb az akkor már 6 családos vájár élete. Éppen erre hivatkozva, egy­szer valahogy erélyesebben kér munkát: internálják. Utána 1942­ben úgy határozzák el, hazajön­nek, de mint kiderül, cseberből- vederbe... — Csúnya munkát csi­náltak ott a fasiszták — mond­ja —, de itthon sem volt rózsá- sabb az élet. Ma elmondhatjuk, a felszabadu­lás hozott nemcsak változást, de elégtételt is a sorsüldözött csa­ládnak, s a hozzá hasonló mil­lióknak. A változás alapja, a szabad em­ber élete, melyet a biztos munka, s annak jutalma, rendes bér, meg­becsülés kísér. Ebben a környezet­ben most már szabadon bontako­zik ki a közösségért végzett mun­ka akarata. S a Francia Kommu­nista Pártban szerzett tapasztala­tait az MKP-ben hasznosítja, foly­tatja a munkát, a zalai olajvidé­ken. Hat esztendővel ezelőtt került Öcsénybe, s itt folytatta tovább, s hogy milyen eredménnyel, arra több szó talán nem is kell: kör­zetében, a Bocskai utcában tanács­tagnak jelölték. Ez a mi demokráciánk, a mun­kások, parasztok demokráciája, amely maga közül, a túlnyomó többség közül választja képvise­lőit a vezető helyekre, egyszer és mindenkorra kizárva az úri világ figuráit. (i—e) SZTK TANÁCSADÁS A termelőszövetkezeti tagok családi pótlékáról A termelőszövetkezeti tag csa­ládi pótlékra abban az esetben jogo­sult, ha legalább három tíz éven aluli gyermeke van, akiket saját háztartásban tart el. A saját gyer­mekkel egy tekintet alá esik az örökbefogadott gyermek, a mostoha- gyermek, a nevelt gyermek és az unoka. A termelőszövetkezeti tag testvére után családi pótlékra nem jogosult. A termelőszövetkezeti tagnak a családi pótlékra való jogosultságá­hoz a további feltétel, hogy az előző gazdasági évben legalább 120 munka egységet teljesített. Ha az anya saját tagsága alapján jogosult a családi pótlékra, mert például özvegy, 80 munkaegység igazolása elegendő. Az a termelőszövetkezeti tag, aki három tíz éven aluli gyermeke után részesül családi pótlékban és az egyik után a családi pótlékra jogo­sultsága megszűnik, mert például az egyik gyermeke a tizedik életévét betöltötte, a másik két gyermek után sem jogosult családi pótlékra. A családi pótlékra jogosultság szempontjából a termelőszövetkezeti tagnak azokat a gyermekeit, akik testi vagy szellemi fogyatkozásuk miatt munkaképességüket legalább 67 százalékban tartósan elvesztették — életkorukra tekintet nélkül — mint 10 éven aluli gyermekeket kell figyelembe venni, ha ez a fogyatkozás a gyermek tizedik életévének be­töltése előtt keletkezett. A munkaegység megállapításánál csak a családi pótlékra jogosult csa­ládfő által teljesített munkaegységet lehet számításba venni, a családta­gok által teljesített munkaegységet a 120 munkaegységnél figyelmen kívül kell hagyni. Az a termelőszövetkezeti tag, aki tagságának megszűnése után har­minc napon belül termelőszövetke­zetbe tagként újból belép, a családi pótlékra folyamatosan jogosult, ha az előző gazdasági évben az előírt mun­kaegységet teljesítette. Az a termelőszövetkezeti tag, aki a termelőszövetkezetbe történt be­lépése napját megelőző hat hónapon át családi pótlékra igénytadó munkaviszonyban állott, családi pót­lékra folyamatosan jogosult és az előírt munkaegységet utólag kell igazolnia. Az a termelőszövetkezeti tag, aki a termelőszövetkezetbe tör­tént belépése napját megelőzően hat havi munkaviszonyt igazolni nem tud, azt a hónapot követő hó első napjá­tól jogosult a családi pótlékra, amely ben az előírt munkaegységet teljesí­tette. Az a termelőszövetkezeti tag, aki keresőképtelen betegsége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgá­lata, vagy iskolán, edzőtáborban való részvétele miatt közös munkát nem végzett, vagy termelőszövetkezeti tagságának fenntartása mellett a közgyűlés engedélyével ideiglenesen munkaviszonyban állott, az előírt munkaegység megállapításánál fél munkaegységet kell számításba venni minden munkanap után. A családi pótlék rendelet egyéb szabályait a termelőszövetkezeti ta­gok családi pótlékára is alkalmazni kell. Az igénybejelentést a termelő- szövetkezet vezetőségének kell az SZTK alközponthoz beküldeni, az előírt nyomtatványon. Űrlapot a ter­melőszövetkezet vezetőségének kéré­sére, az SZTK díjtalanul küld. A családi pótlékban részesülő termelő­szövetkezeti tagokról, a termelőszö­vetkezet vezetőségének előjegyzést kell vezetni és a kilépő tagok csa­ládi pótlékának beszüntetésére az SZTK-hoz az igénylejárást kell be­küldeni, a jogtalan kiutalás megelő­zésére. A mulasztásból keletkező jogtalan kiutalás miatt a termelőszö­vetkezet anyagilag is felelős. Nagy emberek — nagy mondásai VÍZSZINTES: 1. Kölcsey híres mondása. 11. Katonai személy for­dítva. 12. Az ilyen emberben a kis dolgok is nagy vihart keltenek. 13, Igen, oroszul. 14. Mindenkinek kiad­ja a részét. 16. Igen nagyon. 18. Né­met névelő. 19. Jegyes. 21. Ifjúsági regényíró. 22. Égitest. 24. Morsc- hang? 25. Német névelő ragozott formája — fordítva. 27. Egyik ol­dal. 29. Húz. 31. Deák Pál. 33. A vízsz. 1. folytatása. 36. Én, olaszul. 37. Város angolul. 38. Ősi nép for­dítva. 39. Történelmi monda. 40. Az első oktatónk. 43. Régi orosz ural­kodó. 45. Mutatószó. 46. Személyes névmás. 47. Esőn álló. 49. Ötlet. 51. A te személyedre. 52. Les mással­hangzói. 53. Köszönet. 57. Noszogató szócska. FÜGGŐLEGES: 1. Erdélyi város. 2. Érettlenül — népiesen. 3. Ne csak ennyit. 4. Nyugtató szer. 5. ö nem vak. 6. U. a. mint a 11. alatti. 7, Becézett női név. 8. Női név. 9. Már nem kell. 10. Nem kell neki. 15. Keleti nép. 17. Baljóslatú jel. 30. Hatalmas vihar. 23. Becézett férfi név. 25. Betyár volt ez a Jóska. 26. Nagy magyar költő. 28. Irány. 29. Végrehajtó bizottság. 30. Amerikai költő. 32. Utravaló eledel. 34. Torz ember. 35. Szaggató — fordítva. 36. Biztosan? 41. A kert dísze. 42. Fog­jad. 43. Az idézet befejező része. 44. Helyhatározó rag. 47. A pénzben kifejezett érték. 48. Kovácsoláshoz süllyesztik. 50. Azonos magánhang­zók. 53. Kötőszó. 54. Francia névelő. 55. Kettős betű. 6. D-vel templom.

Next

/
Thumbnails
Contents