Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG HANGJA Kiadja az MSZBT Tolna megyei Elnöksége , Tíz nap a Szovjetunióban Baráti találkozó Dombóvárott Szeptemberben ért az a szerencse, hogy kiutazhattam a Szovjetunióba és megtekinthettem Moszkvát és Kijevet. Hazaérkezésem után bará­tok, ismerősök érdeklődtek a látot­takról, a szovjet emberek életéről. Mikor e sorokat írom, úgy érzem, hogy kielégítő választ nem tudok adni e kérdésekre, mert azt mon­dani, hogy szép, vagy gyönyörű, nem fejezi ki a mögötte rejlő szép­séget, csupán egy jelző arra, hogy a megszokottnál különb. A szovjet emberek életéről tájékozódást nyer­ni nem elég néhány nap, ahhoz hosszabb időre van szükség. Mind­ezek dacára igyekszem röviden fel­sorolni, hogy milyen élményekkel értem haza a Szovjetunióból. 1958. szeptember 16-án indultunk repülő géppel Kijeven keresztül Moszkvá­ba. Megérkezésünk után az INTURISZ megbízottjai vártak ben nünket, s rövid időn belül gondos­kodtak elhelyezésünkről. Másnap autóbusszal városnézésre indultunk, délután a Lomonoszov egyetemet tekintettük meg. Moszkváról egymondatban any- nyit, hogy még látható a régi és fejlődőben van az új, korszerű Moszkva. Érdekesnek tűnt, hogy a belvárosban a körutak szélesek, az utak mentén 6—8 emeletes épüle­tek láthatók. A mellékutcában az ember úgy érzi magát, mintha a XVI—XVIII. századbeli városban járna. Az épületek tiszták és ren­desek és a korhoz hű képét adják a külvárosnak. Emellett látni a ha­talmas, új építkezéseket is, me­lyek egész utcasorokat, egész vá­rosrészeket emel a régi helyére. A város este világos és csendes. Villa­mosokat elvétve, csak a külváros­ban láttunk. A forgalmat inkább a földalatt és a trolibuszokon bonyo­lítják le. Italboltot nem láttam, in­kább közért boltot, ahol az élelmi­szereken kívül palackozott italok kaphatók. Arra a kérdésre, hogy miért nincs italbolt, így válaszol­tak: mindenki vegye meg és otthon a családja körében fogyassza el az italt. A boltoknál és az automaták­nál emellett nagy választékban kap­hatók gyümölcsből előállított hű­sítő italok. A tisztaság minden külföldi szá­mára meglepő, aki nem látta, úgy érzem el sem hiszi. Az utcán nem lehet látni eldobott papírt, csikket és gyufaszálat. Ennek két oka van: Az egyik az emberek rendszeretete, a másik, hogy megvan az alapfelté­tel ahhoz, hogy mindenki vigyáz­zon a rendre, a tisztaságra. Mosz­kvát minden reggel felmossák, sza­bályszerű nagytakarítást végeznek az utcán és a járdákon; i! II I! 41 évvel ezelőtt történt 1917. október 29-én — a Bol­sevik Párt Központi Bizottsá­gi gának bővített ülésén jóvá- ' hagyta a Központi Bizottság október 23-i ülésének határo- J [ zatát, amely a fegyveres felke- lést a nap legfontosabb kérdé­sévé nyilvánította. Ezen az ülésen Lenin kétórás beszámo- i I lót tartott. Ez alkalommal Le­nin javaslatára megválasztot­ták a felkelés vezetésére ala­kított pártbizottságot. Az ellen, hogy a felkelést megkezdjék, a Központi Bizott­ság mindkét ülésén csak Zinov- jev és Kamenyev árulók sza­vaztak. A városnézésről szándékosan nem írok. Úgy érzem, hogyha azt írnám, hogy szép a Kreml, a ihezőgazda- sági kiállítás és a Gorki, s milyen érzések töltik el az ember szívét, ha kijön a mauzóleumból, az igazi érzéseimnek csak egy kis részét tudnám szavakba foglalni. Inkább azokról a dolgokról írok, amelyekre szavakat lehet találni. A város fontosabb pontjainak megtekintése után az volt a kíván­ságunk, hogy ne csak a várost, ha­nem egy üzemet is szeretnénk meg­tekinteni. Az idegenvezetőnk és a Szovjet—Magyar, Baráti Társaság titkárával történt megbeszélése alapján, később engedélyt kaptunk a Dinamógyár megtekintésére. A gyárba való bejutás nem ment könnyen. Ennek fő oka abban kere­sendő, hogy egy szállodában 5—6 ország turistái vannak elhelyezve s ezek hetenként váltják egymást. Szinte minden csoportnak az a kí­vánsága, hogy egy-egy Moszkva környéki gyárat megtekinthes­senek. Az engedély után a gyár ve­zetősége mindent elkövetett, hogy teljes tájékozódást nyerjünk az üzemről és a munkások életéről. A Dinamógyár moszkvai viszonylat­ban nem nagy gyár. Hatezer dol­gozója van, különböző villamosgé­peket gyárt. Három kultúrterme és egy kisebb, körülbelül 300 személyt befogadóképességű klubhelyisége van. A klubban különböző szakelő­adásokat, klubesteket tartanak. Az ebédszünet ideje alatt ingyenes szórakoztató kisfilmekkel kedves­kednek a dolgozóknak ebéd előtt, vagy ebéd után. Ezt az is lehetővé teszi, hogy a klubhelyiséget az ét­terem mellett helyezték el. A gyár­nak színjátszó csoportja és tánccso­portja van. Az üzemi bizottság el­nöke elmondja, gyakori vendégek az azonos szakma kultúrcsoportjai, a csereműsor nagyban hozzájárul az üzem kulturális életének fellen­dítéséhez. A dolgozók étkeztetése az üzemben történik. Egy háromfogá­sos ebéd 4 rubel. Az üzemi étkezte­tést külön vállalat intézi. A gyár biztosít felszerelést, személyzetet, fűtést, takarítást és helyiséget. Az üzemben egy szakmunkás fizetése 950—1100 rubel, a művezetőé 1600 rubel. A munkások javarészben a gyár környékén laknak. A gyár minden évben épít új munkáslaká­sokat. Az 1958. évben 10 millió ru­bel értékben épített a gyár laká­sokat. A párttitkár elvtárs elmon­dotta, hogy a lakáskérdés bár szé- pen halad, még jónéhány évre gon­dot okoz az üzem számára. (Tíz év alatt oldják meg Moszkvában a lakásproblémákat.) Kívánságunkra elkísértek a dol­gozók lakásaiba. A lakások tiszták és modernek. Az új lakónegyedek építése körülbelül úgy néz ki, hogy 4—6 háztömbnek építenek egy iskolaházat. Ez azt jelenti, hogy eb­ben az épülettömbben van a böl­csőde, a napközi, óvoda, általános- és középiskolák. A tanfolyamok szervezése a gyár feladata, az esti szakoktatás és a szakemberek to­vábbképzése, az új szakemberek ok­tatásáért szintén a gyár felelős. A gyárnak több üdülője és úttörőtá­bora van, ahol a gyár dolgozói és gyermekei töltik a nyarat. Azok ré­szére, akik nem akarják, hogy gyermekeik az egész nyarat távol- töltsék, azok számára a városban létesítettek úttörőtábort, ahol csak nappali foglalkozást, illetve pihe­nést biztosítanak. Az óvodák tisz­ták, minden reggel a védőnő az ér­kező gyermekeket megvizsgálja, akiknél gyanúsat, vagy rendellenes­séget tapasztal, azokat azonnal be­tegszobába viszi. Hetenként kétszer jön orvos és megvizsgálja a gyer­mekeket. A gyermekek gondozásá­ért fizetni kell, itt a több gyerme­kek után 50 százalékos kedvez­ményt biztosítanak. 1200 rubelon felüli fizetésű szülőknél évi 136 ru­belt fizetnek. Az ennél kevesebb fi- zetésűeknél 40 rubelt fizetnek a gyermekek után. A munkáslakások meglátogatása közben néhányan be­tértünk egy lakásba, ahol egy nyug díjas munkás lakott. Beszélgeté­sünk során elmondotta, hogy ő egész életén keresztül ebben a gyár ban dolgozott, gyermekei is itt dol­goznak, s most 600 rubel nyugdíjat kap. Lakásuk 3 szobás és havi 60 rubel a lakbér, villany, gáz, tele­vízióval e#ütt 120 rubelt tesz ki a költsége, ö tagja a nyugdíjasok ta­nácsának. Mivel számunkra ez is­meretlen volt, elmagyarázta, hogy most is a gyárhoz tartozik, a nyug­díjasok tanácsa elintézi, hogy el­mehessen a gyár üdülőjébe üdülni, vagy, hogy bemehessen a gyárba, megnézni, hogy mit csinálnak, ta­náccsal látja el a fiatal dolgozókat. Újítások bevezetése esetében e ta­nácstól megkérdezik a véleményt és javaslataikat figyelembeveszik. Esténként összejönnek a klubba, ahol énekkarral is rendelkeznek. Az utolsó napokban néhány órá­ra ellátogattunk a csapágy-gyárba ahol alkalmunk volt egy teljes automatizált üzemrészt látnunk. Erről a gyár főmérnöke a követke­zőket mondotta: — A miniszterta­nács határozata alapján a gyár abba a kategóriába került, hol napi 7 órára csökkentették a munkaidőt. S hogy a tervteljesítést is biztosít­sák, összeültek a mérnökök, techni­kusok, munkások, s nagyszabású újítással, egyszerűsítésekkel néhány hónap alatt sikerült e részlegnek 800 fő dolgozóból körülbelül 650 főt más üzemrészbe irányítani. Néhány szóban szeretnék még írni a Panoráma moziról. A néző­tér köralakú és a körnek körülbelül egyharmadát foglalja el a vászon, melyre három géppel, különböző helyekről vetítenek. A falon körben helyezték el a hangszórókat. A film dokumentumfilm volt, amit láttunk. Az előadás alatt az ember úgy érzi, mintha részt venne a cse­lekményben. A cselekmény e'gy- egy jelenete mögöttünk zajlott le, a hangot akkor hátulról hallottuk. Ha oldalról, akkor az oldalt elhelyezett hangszórók szólaltak meg. Véle­ményem szerint a Panoráma mozi olyan fordulat a filmszakmában, mint a néma filmről való áttérés a hangos filmre. Moszkvából Kijevbe mentünk, hol két napot töltöttünk. Kijevbe megnéztük a város műemlékeit, s az volt a benyomásom, hogy Kijev valamivel szebb, mint Moszkva.’ Nyugodtan mondhatjuk, hogy Kiev virágváros, mert egy lakosra 20 négyzetméter park jut. A Dnyeper partja 25 kilométer hosszúságban végig, parkírozott és bővelkedik szórakozóhelyekkel. A szovjetunióbeli kirándulás szá­momra felejthetetlen élményt adott. Bátran javasolhatom vállala­toknak, üzemeknek, hogy szervez­zenek társaskirándulásokat a Szov­jetunióba. A szovjet emberek ked­vessége és barátsága minden kül­földi számára, de különösen szá­munkra, magyarok számára igen mély benyomást keltett. Ma már el­mondhatom, hogy kitörölhetetlen emlékekkel gazdagodva értem visz- sza hazámba. K. A. Jakab a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat dolgozója. A Magyar Szovjet Baráti Társa­ság, a Dombóvári Tanítóképző iskola leány diákotthona október 12-én ba­ráti találkozón látta vendégül a Dombóváron tartózkodó szovjet elv­társakat. A baráti találkozó során női röplabdamérkőzésre is sor ke­rült. A sportműsort baráti beszélge­tés, majd kultúrműsor követte. A kultúrműsor keretében orosz nyelvű versekkel kedveskedtek a diákotthon tanulói a szovjet elvtársaknak, il­letve elvtársnőknek. Szügyi Erzsébet Lermontov: „Hajó” című versét sza­valta oroszul. Majd orosz nyelven a? énekkar több orosz dalt adott elő. A baráti beszélgetés során Jónás Ella Csupán csak egy pár percig tud­tam, Cvetics Ivánka tanárnővel be­szélgetni. Mégis úgy éreztem, hogy sok-sok oldalszámot kitevő emlék sűrűsödött bele abba a kicsiny ne­gyedórába. A TU-104-es repített Moszkvába — mondja az örömtől sugárzó, az emlékező. Teljes kényelemben volt részünk, mire ebédünket elköltöt­tük, már a gyönyörű világváros fö­lött repült gépünk. Ünnepélyesen fogadtak és igazán mondhatom, hogy már a kezdet kez­detén megismertem az udvarias, elő­zékeny szovjet embert. A városban rend, fegyelem uralkodik. Nincs tolongás, mint nálunk. Ott az uta­sok szépen sorba állnak, s türelem­mel várják a járműveket. »Ha el­megy az egyik, jön a másik-« elvet vallják. Ellátogattunk a gyönyörű Lomo­noszov egyetemre. Igazán az építke­zés egyik remeke a tudományok pa­lotája. Lift száguld le, föl a vendé­gekkel, a tanulókkal, s a tanárok­kal. Találkoztunk itt angol, fran­cia, osztrák, német, spanyol, görög, kínai, román, magyar diákokkal. Fel sem tudom sorolni, hogy hány nem­zet diákjai gazdagodnak itt tudás­ban. Ellátogattunk a magyar diá­kokhoz. Van olyan, aki már egy éve, más pedig már két éve, sőt van aki már három éve van kint. A diákok az elismerés hangján nyilatkoztak a szovjet ellátásról, a tanárokról. Rengeteget utaztunk. Legtöbbet autóbusszal. Jártunk a gyönyörű Le­ningrad ban. Megtekintettük régi ne. vezetességeit, nagyhírű építkezéseit. Középiskoláiban tanulmányoztuk a tanítás magasabbfokú eredményeit. Csodálattal vizsgáltuk a szovjet is­kolák tökéletes, bő felszerelését. Gondolok itt a szemléltető anyagok­ra és kísérleti tárgyakra. A tudományos körút mellett szó­rakoztunk is. Egyik este elmentünk diákotthon-igazgató köszöntötte a megjelent kedves vendégeket. A szov jet elvtársak meghívására október 18-án a Dombóvári Tanítóképző is­kola mintegy 30 fős csoportja vi- szontlátogatásra érkezett a szovjet elvtársakhoz. A szovjet elvtársak a kultúrműsort és a sportműsort köve­tően megvendégelték a résztvevőket. Az ünnepség során a szovjet parancs nők elvtárs, valamint Szendi János igazgató elvtárs rövid beszédben megemlékeztek a találkozó jelentősé­géről. Búcsúzáskor mindkét részről abban állapodtak meg, hogy ezeket a találkozókat havonta egyszer rend­szeresíteni fogják, a gyönyörű Panoráma moziba. Fe­lejthetetlen előadás volt számomra. Még a szél leheletét is lehetett érez­ni valóságban. Ekkor szerepelt ott külföldi turnéján a Magyar Állami Operaház. Mi is elmentünk egy elő­adásra. A szöveg természetes ma­gyarul folyt. Én ilyen nagy sikert még életemben nem láttam. Dacara annak, hogy a szöveg magyar volt. ügy beleélték magukat a szovjet nézők, hogy a szereplőket alig akar­ták leengedni a színpadról. Bánk csak úgy bukdácsolt a virághalmaz között. Otthon, Budapesten még melegen sütött a nap, de itt már bizony szo­rosabbra kellett húzni a kabátot. Hiába voltam elég óvatos, mégis megnáthásodtam. ügy, hogy teát voltam kénytelen főzni. Éppen kor­tyolgattam a gyógyteámat, amikor ajtómon egy kedvesarcú doktor­bácsi lép be. — Hol a beteg — kér­dezte. Mi nagyon meglepődtünk és tiltakoztunk, hogy itt nincsen beteg. Nem sokat teketóriázott, megvizs­gált és egy kis port írt fel. Ezt a kis esetet csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam abbeli állításom, hogy a szovjet ember végtelenül udva­rias, előzékeny. Ellesték minden gon dolatunkat, kívánságunkat. Mint legtöbben, én is a kíván­csian mértem végig a moszkvai nő­ket. A hideg ellenére — mert tél idején sokkal nehezebb az öltözés — megállapítottam, hogy nagyon csi­nosan öltöznek. Mérsékelt modern­séggel válogatják meg ruhacikkei­ket. Minden nagyon szép. Útlevelem 1960-ig érvényes, s elhatároztam, ha tehetem, ismét ki fogok látogatni. Sok felejthetetlen élményben volt részem és mindig nagy szeretettel gondolok a Szovjetunióban töltött kedves napokra. BALÁZS DÉNES Bonyhád HÍREK Az MSZBT Szekszárd városi el­nöksége és az 1919-esek Baráti Köre folyó hó 31-én este 7 órakor az őszi­rózsás forradalom tiszteletére vete­rán találkozót tartanak a belvárosi pártszervezet helyiségében. • A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 41. évfordulója tiszteletére a szovjet elvtársak megemlékező ün­nepségeket tartanak: október 29-én 5 órakor Szekszárdon a Téglagyári Egyesülésnél, 30-án 5 órakor Bony- hádon a járási kultúrházban, s ugyancsak 30-án Zombán este 7 óra­kor a községi tanácsház nagytermé­ben. * A Városi Nőtanács és az MSZBT városi elnöksége magyar—szovjet nőtalálkozót tart Szekszárdon no­vember 4-én. A megye községei kö­zül november 5-én Bonyhádon, no­vember 9-én pedig Faddon, illetve Sióagárdon kerül sor a nőtalálkozó megrendezésére. * Magyar és orosz nyelvű irodalmi estet tart az MSZBT irodalmi szak­köre november 18-án este 7 órai kezdettel Szekszárdon a Liszt Fe­renc Zeneiskolában. * Dr. Szirmay Endre, az MSZBT dombóvári járási titkára március és június hónapok között szovjetunió­beli útjáról kilenc élménybeszámolót tartott a megye, illetve a járás köz­ségeiben. * A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 41. évfordulója tiszteletére az MSZBT Országos Központja 10, 5 és 2 forintos emléklapokat bocsá­tott ki, Moszkvai emlékek

Next

/
Thumbnails
Contents