Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

8

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAü

1958 október 26.

ÉRDEKESSÉGEK

HÁZASÉLET AZ ÁLLATVILÁGBAN

Az állatvilágban is képviselve van a férjek valamennyi válfaja, a csél- csap Casanováktól a bosszantó, de végsőkig hű „papucsférj”-ekig.

Kutatók, vadászok, tevehajcsárok, állatszelidítők véleménye szerint, egy biztos: az állatvilág legjobb

férje a medve. Ugyanakkor a nősténymedve is az elképzelhető legjobb anya. A medve számos állattársától eltérően, kétségbevonhatatlan ul monogám természetű. Nem

változtatja kiválasztott párját és teljesen családjának szenteli magát. A félelmetes tigris is mondhatni példás férj. Afrika-kutatók, akiknek alkalmuk volt „tigris lakodalmat” látni, nem felejtik el soha ezt a ritkán adódó pillanatot.

A tigris először körüliejti kiválasz tottját, farkával a földet verdesve. A nőstény a gyönyörűségtől elhomályosuló szemmel élvezi párja forgoló- dását. Majd ő is egyre gyorsuló ütemben kezdi verdesni farkával a földet, ugyanolyan szenvedélyes ütemben, mint férje. A hím végül izmait görcsösen megfeszítve, elru- gaszkocfik a földtől és ráveti magát a nőstényre. Heves csók következik, azaz, hogy az ifjú férj az asszonyka hátába harap. Utána a pár elindul lakást keresni. Ettől kezdve a tigrisférj átalakul ideális családapává. Az egész családot ő táplálja, amíg a tigriskölykök nem önállósítják magukat. Akkor azonban olybá veszi, hogy eleget tett házastársi kötelezettségének és újra megkezdi a legényéletet.

Az elefánt párzás idején teljesen elkülönül a csordától. A pár valamelyik folyó partját keresi fel és a folyó kellős közepén üli meg a nászt. A zenét a víz csobogása és a hím trombitálása szolgáltatja. Ezután a pár visszatér a csordába. A majdnem két évig tartó vemhesség ideje alatt a hím rendkívül figyelmes párjához.

Éppen ellentéte a könnyűvérű teve. Az ember azt hinné, hogy „a „sivatag hajójának” nincs kedve „bűnös gondolatokra.” Ennek éppen az ellenkezője igaz. Arab tevehajcsárok azt mondják, hogy a teve még csak eltűri, ha hébe-hóba a gyomráról feledkeznek meg, de bezzeg nem bírnak a hím tevével, ha legalább három nőstényt nem adnak melléje. A sivatag Don Jüanja azonban három feleségéhez sem hűséges. Szembejövő karavánnal találkozva menten az idegen nőstényeket kerülgeti.

A csimpánz kifejezetten poligám hajlamú. Mindegyik felnőtt hím egész háremre tart igényt.

Ezzel szemben a róka egész életre köt házasságot. Viszont a kutya, amely a leghűségesebb háziállat, a leghűtlenebb házastárs az egész állatvilágban.

A vakond házaspár közismerten elválaszthatatlan, s a nőstény vakond a leghűségesebb özvegy. Ha párja elpusztul, abbahagyja a táplálkozást, s belepusztul a bánatba.

A teknősbéka szadista hajlamokat árul el. Nász idején a hím kemény mancsával addig üti a nőstény egyes testrészeit, amíg az el nem veszíti eszméletét. Mire aztán a nőstény eszméletre tér, már anyának érzi magát.

Áhitatos tolvaj

Brugesben, a Fekete Nővérek zár-i* dájába bekopogtatott egy turista és»' kérte, hogy a zárda kis múzeumában»' megtekinthesse az ott kiállított mű-' kincseket. Ebben a zárdában őrzik a ta „Szent Ursula legendája” című,]| nyolc részből álló, rendkívül értékes, ,i XV. századbeli oltárképet. »•

A turista kérésére az apácák bele-!1 egyeztek abba, hogy előzőleg néhány!1 percet teljesen egyedül, áhitatba me-' rülve tölthessen az oltárkép előtt, ta Mire az apácák visszatértek, az áhi- , tatoskodó idegen a 14 000 fontot érő, i oltárképpel együtt megszökött. A<l rendőrség üldözőbe vette, de Osten-11 de környékén elveszítette a nyomát. (1

VIZSGA EGY PROTESTÁNS ,i ISKOLÁBAN < I

— Mi történt 1484-ben?

— Luther született.

— Nagyon helyes, És mi történt'

1489-ben? , i

— Hm ; : : Luther 5. születésnap-, i

ját ünnepelte. | »

A BIZONYÍTÉK

Az egyik nagy áruházban a vevő(|

20 dollárost vesz észre a szőnyegen.,» Könnyedén leejti kesztyűjét, s le-\ hajol, hogy a kesztyűvel együtt a ta pénzt is felvegye. Nem sikerük ((

A férfi néhány lépéssel tovább ( | megy, majd visszatér és ezúttal azi újságját ejti le. Ezúttal sem sikerüli» a kísérlet. I '

Dühösen egymás után leejti a»' zsebkendőjét, a kalapját, a sálját. I) Minden hiába. j

Amikor már majd szétrobban a(| dühtől, nyugodt hangon megszólal (i mellette az egyik eladó: (»

— Engedje meg, hogy ajánljam»1 önnek kiváló ragasztószerünket.!' Hogy mennyire hatásos, arról, gon-11 dolom, alaposan meggyőződött : ; i (

('

VAJijíirUAJPJ II l M o R

OROSZLÁNOK A „VESZÉLYES MUTATVÁNYRÓL” KÉSüOBALOÉKNAL

— Csak ne dugná minden este a számba azt az undok kopasz fejét.

— Te Jenő, ha mégegyszer a műlovarnőt nézed gyakorlás közben, isten bizony felpofozlak.

'ThéUá tűfytatdő

A minap hallottam az alábbi kis épületes történetet Szakoson. Úgy a harmincas évek felé egy vá lasztás alkalmával az öreg Horváth bácsinak, a községi pásztornak is eszébe jutott, miért ne men jen el ő is arra a szavazásra. A gondolatot tett követte...

Egyszer■ akart 6 is beleszólnia »nagyok« dolgába, s mily csúfosul kifigurázták akkor is. Hallotta az öreg, hogy valami Pallaviccini akar az ellenzéki képviselő lenni. No, gondolta magában, erre adja ő is a voksát. Elöljáróban nem is volt semmi baj, az ajtón még bemehetett. Csak a szavazásnál történt a nagy hiba. Uram bocsá’, isten ellen való vétket követett el. Ott a »finom« urak előtt az egyszerű pásztor azt merészelte kiejteni a száján: »-Én a Palaviccinire akarok szavazni«.

— Hát a nagyhatalmú képviselő úr rangja és címei, s az annak megfelelő alázatos megszólítás hol marad — néztek össze a hivatalos urak. — Még ilyet, hisz ez valóságos lázadás! — De nem szóltak csak a szemük intett a közelben lebzselő csendőrjárőr felé. Azok se voltak restek, megfogták, s olyan hirtelen, kurtán-furcsán kirakták, magyarul mondva kidobták, mintha ott se lett volna. — Tanuljon először rendet! — mond ták neki — mielőtt ilyen helyre jön.

így ütötték el választójoguktól akkoriban az egyszerű embereket, így lenne ez ma is... Az ilyen emberek millióinak választhatóságá. ra még gondolni sem lehetett akkoriban. Hamarabb vált volna valóra egy mese, előbb fordult volna meg a természet rendje, minthogy az öreg Horváthot például a községi képviselőtestületbe beválasztották volna.

Szándékosan ismertettem e kis történetet, mert ezzel még nincs vége. Méltó folytatása akadt, melynek főszereplője az öreg községi pásztor fia, Horváth Imre, maga is volt pásztorember, most a szakcsi tanács elnöke.

Elnöke a községnek a legelső tanácsválasztás óta. A 41-es körzet, a kültelek, ahogy ezelőtt nevezték, a szegénynegyed küldte a tanácsba. S azóta a bizalom csak erősödött iránta, nemcsak körzetében, hanem az egész faluban. A legutóbbi jelölőgyűlésen aztán az is megmutatkozott, hogy választói meg is sértődnének, ha nem lenne jelöltjük. Nemcsak megbíznak benne, hanem el is várják, hogy ő képviselje az érdekeiket, hisz kisgyerek kora óta ismerik.

Nem volt könnyű beleszokni e felelősségteljes hivatásba, de a párt segítsége, saját akarata és a választók bizalma, segítsége, mindig átsegítette a nehézségeken.

A falu mostani képe is bizonyít ja, a nép egyszerű fiai összehasonlíthatatlanul jobban vezetik a falut, mint valamikor az urak. Uj iskola, járdák épültek azóta, s most kezdik egy új kultúrház építését.

— Megszerettem ezt a munkát — mondja Horváth elvtárs — igyekszem is legjobb tudásom szerint megfelelni a bizalomnak.

Az egykori kisemmizett, lenézett semmibevett kisemberek világa így változott meg. Nagy-nagy elégtétel ez és jó, hogy így van. Ez is egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó népé.

(ir—e)

GONDOLATOK

A nők akkor hazudnak a legtöb- get, amikor nem szólnak egy szót sem...

(Emile Pontich)

*

Ha kitárnák a nők előtt minden szabadság ajtaját — mint azt néhá- nyan követelik — a becsületesek és az okosak nem lépnének be rajta.

(Mme Ackermann) *

Nem azok a gondolatok tetszenek nekünk legjobban, amelyek önma- mukban a legmélyebbek, hanem azok, amelyeket tapasztalataink igazolnak.

(Mme de Knorr)

Aki nagyon szereti a nőt, nem szeretheti az igazságot.

(Flaubert)

*

Semmi sem hízelgőbb egy nőre nézve, mint az, ha zavarba hozhat egy szellemes embert.

(Berthet)

*

Egy szellemes asszonynak mindent el lehet mondani, ha tud beszélni és — tud hallgatni.

(P. J, Stahl)

*

A nő sohasem látja meg, amit érte tesznek, csak azt, amit nem tesznek meg.

(Courteline)

Leleplesés

Bambula diadalmas ábrázattal rontott be hozzám. Körülbelül Archimédes lehetett ilyen boldog, amikor felfedezte a víz felhajtó erejére vonatkozó híres törvényét, Bambula titokzatosan körülnézett, hogy nincs-e közelben »illetéktelen« egyén s mikor látta, hogy egyedül vagyok, hangfogót formált tenyerével szája mellé és úgy mondta:

— Most megvan! Gyere!

Ezzel elkapta a kabátomat és húzott, ráncigáit, mint egy darab rongyot.

— Az istenért... Hagyj nyugodtan, tudod, hogy sok dolgom van.

— öregem, most nem érdekes. Olyat láthatsz, amire csak táthatod majd a szád.

— Nem megyek. Nem hagyom magamat beugratni. Ismerem a hülyeségeidet.

— Téged nem érdekel még ez sem? Mi leszünk az elsők, akik bizonyítékot tudunk ellenük. Most történik... Talán már le is késsük...

— De legalább azt mondanád meg, hogy miről van szó. És légy szíves, ne ráncigáid a kabátomat, mert ha elszakad, mit mondok otthon.

— Ember, nem miről, hanem kiről, azaz kikről... Hát a Kurcsákné- ról, meg Simonról, a főnökéről. De egy szót se senkinek, majd csak ha mindent tudunk. Gyere! De óvatosan, mert észrevesznek bennünket.

Szó ami szó, Kurcsáknéról, erről a feketeszemű, szúrós nézésű és karcsú fiatalasszonyról mostanában

igen sokat beszéltek a vállalatnál. Azt beszélték róla, hogy viszonya van a főnökével, Simon csoportvezetővel, aki daliás termeténél, határozott jelleménél fogva igencsak felkeltette a nők érdeklődését. Azt is tudták ugyan, hogy Kurcsákék és Simomék családi kapcsolatban vannak, de hát mindenki beszélte, e férfi és nő között ennél több is van.

Állítólag látták őket együtt menni az utcán, sőt, volt, amikor együtt távoztak a hivatalból és hát mindez sok mindenre enged következtetni. De ennél többet senki sem látott köztük és éppen ez volt az, ami még gyanúsabbá tette őket az emberek előtt. Bambula is nem egyszer megjegyezte, hogy ezek nagyon ügyesen csinálják, amit csinálnak és, hogy őszinte legyek, az én érdeklődésemet is felkeltette a dolog, miután Bambula tudtomra adta, hogy most többet is megtudhatunk róluk. így tehát rohantam én is Bambulával együtt végig az irodaszobákon. Végül is beértünk Bambula szobájába, amelyről tudott dolog, hogy közvetlen szomszédságában van Simon csoportvezető szobájának s a két szobát vékony lemezajtó köti össze, csakhogy ez az ajtó mindig zárva van.

Lábujjhegyen jártunk, hogy zajt ne csapjunk és kíváncsian dugtuk fülünket az ajtóra. Mindjárt felismertem Kurcsákné bájos hangját és Simon tenorját. Hát mégiscsak igaza volt Bambulának... Mert ez mi lehet egyéb, mint... Szóval nem is mondom ki. Aki egy kicsit gondolkodik, úgyis sejtheti, hogy mit kereshet Kurcsákné Simon szobájában, most, amikor mindenki ebédelni van és aki végzett az ebédeléssel, az is sétál egyet az utcán, hogy élvezze az őszi nap utolsó erőlködését.

— Jaj Pista, én úgy izgulok — hallottuk Kurcsákné kicsit csengő, kicsit félénk hangját.

Nyomban hallottuk Simon tenorját is:

— Ugyan Mucuska..; Csak nem fél... Annyira már ismerhet, hogy bennem nyugodtan megbízhat.

Bambula diadalittasan felém fordult:

— Na, most hallod? A múltkor azt mondtátok, hogy csak a levegőbe beszélek, mert alaptalanul gyanúsítom őket Kell ennél több? Hozz gyorsan papírt és ceruzát, lejegyezzük, hogy mit beszélnek.

Mocorgás hallatszik az ajtón keresztül, majd a tintásüvegnek a zöreje, mintha felborították volna. Bambula izgatottan kap a kulcslyukon lévő védőlemezhez. Félretolja, hogy a kulcslyukon keresztül talán saját szemeivel, közvetlenül is láthat valamit. De szomorúan kapta el tekintetét a kulcslyukról, mert a lyuk túlsó oldalán is volt egy lemez, amit nem tudott félretolni.

— Pszt, csend! Most megint beszélnek...

—1 De, ugye Pista, nem árul el a férjemnek?

— Ne vicceljen már Mucuska, hogy képzelhet ilyet rólam. Nem szoktam visszaélni a bizalommal.

— Másnak sem mondja meg?

— Nem, az égvilágért sem.

Ez már több a soknál. Ezt látni kell, ezt nem lehet csak így ajtón keresztül hallgatni. Végül jött Bambulának egy mentő ötlete. Észrevette, hogy az ajtó felett, közvetlenül a mennyezet alatt van egy piciny kis ablakocska, hogy alkalomadtán jobban lehessen szellőztetni. Talán ezen keresztül majd lehet látni valamit. Bambula felmászott a vállamra és úgy próbálta szemeivel elérni az ablakot, de még így sem érte fel. Erre ismét Bambulának született egy újabb mentő ötlete. Előszedi a zsebtükrét, hogy annak a segítségével majd sikerül betekinteni a szomszédszobába. Ismét felmászott a vállamra. De ezt már alig bírtam, mert Bambula

súlyra közel áll a 90 kilóhoz. így aztán mielőtt betekinthetett volna a szomszédszobába, kénytelen voltam leszállítani, különben összerogyok alatta. Majd egy kicsit pihenek. Vagy inkább vigyünk oda óvatosan egy íróasztalt, arra tegyünk egy széket és talán majd úgy. Hozzá is láttunk az íróasztal cipeléséhez. Közben ismét hangokat hallottunk az ajtón keresztül. Letettük az asztalt és azt figyeltük:

— De ezt hova tudja eltenni valami biztos helyre?

— Itt a fiókomban jó helyen lesz Mucuska. Innen akkor viszi el, amikor akarja, vagyis amikor szüksége lesz rá.

— De nem nyúl senki sem bele a

fiókjába? Mert akkor lebuktunk... Hehehe..;

— Barátom, én feltárcsázom a férjét. Hányas is a száma? Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ezt közöljem a férjjel. Le kell lepleznünk az ilyen feleségeket, mert...

— Pszt, hallgass! Ismét beszélnek.

— Tudja Pista, most olyan boldog vagyok. Maga nem is tudja elképzelni, hogy milyen boldogság ez egy feleségnek. Az idén bútort vettünk és nem is számít arra a férjem, hogy kap valami ajándékot szü letésnapjára, mert tudja, hogy kevés a pénz. Már a nyár óta rakosgattam erre a forintokat. Ha meglátja ezt a kardigánt és ezeket a nyakkendőket, lesz meglepetés».

BODA FERENC