Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

1958 október 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A BECSÜLET. AZ A FONTOS. U égi mozdonyvezető ismerő- söm, Rábai Ernő igazít útba: — Ott a szénrakodónál, a 308-as géppel áll Gyurisán Menyhért mozdonyvezető. — Az úton elkí­sér egy darabig, az oktatóterem ajtajában elbúcsúzik tőlem, s mellém szegődik kísérőnek Var­ga Jenő műszaki dolgozó. Tipor­juk a szénsalakból készült és eső által lucskossá mosott utat... — Na, ne is menjünk tovább, látom jön a fordítóra a gép, vár­juk meg, amíg kiállnak a »cson­tóba«. Várunk... A 424-es gőzgép méltóságtelje­sen rágördül a fordítóra, a for­dító kezelője jelez a villanykürt­tel, és előttünk fordítják a moz­donyt háttal a kijáratnak, mert majd Pécsre visz tehervonatot... Amíg kerülgetjük a fordítóko­rongba torkolló vasúti síneket. Varga Jenő mesél Gyurisán Meny hértről, elmondja, hogy az egyik legjobb mozdonyvezető, hatszor kapott. sztahanovista jelvényt, kétszer a szakma kiváló dolgozó­ja volt, és most ez év augusztusá­ban a vasutasnapon kormányki­tüntetést tűztek a mellére... — Derék, rendes ember a Me- nyus bácsi, »öreg, bútordarab« a fűtőházban, de szorgalmat sok fia­tal tanulhatna tőle — mondja Varga elvtárs... A gép mellé állunk... Felettünk a kéményből gőz és füst keveréke tóiul a légbe, szürkítve, piszkítva az amúgyis szennyezett levegőt. A mozdony feljárója mellett meg­állunk, másznánk is fel a »kony­hába«, de leszól az egyik fűtő: — Kit keresnek, ne jöjjenek fel, mert összepiszkítják a ruhá­jukat... — Küldje le Kövesdi szaki a Menyus bácsit... — Kéri a fűtőt Varga elvtárs... 1/ övesdi visszahúzza fejét az ablakból, beszól a moz­donyvezetőnek, az mielőtt lein­dulna, kinéz az ablakon, s ki is szól, hogy várjunk néhány per­cet, összepakolja a csomagot, az okmányokat. Nem várunk két percig, lassan kényelmesen mászik ,e a gépről^ kérdőn néz rám — idegenre — s a bemutatkozás után, amint az el­ső szokásos kérdések elhangza­nak, s rá a felelet, már úgy ér­zem ismerem is régóta Gyurisán Menyhértet, tudom róla azt, hogy fia a műszaki egyetem hallgató­ja, lánya most utolsóéves gimna­zista, és Gyékényesről jöttek, sze­mélyvonatot hoztak, s húsz mázsa szenet takarítottak meg az úton. Ez minden, ez a »hivatalos« kér­désekre adott válasz... Az embert csak a beszélgetés későbbi folya­mán ismerem meg. — Azt nem lehet kérem elfelej­teni, amikor először vezet az em­ber önállóan. Az az izgalom, a várakozás, vajon megfelelek-e mozdonyvezetőnek, milyen ember Gondatlanságból meffffyújtotta a motorvonatot lesz belőlem, soha nem lehet el­felejteni. Az első utak emléke az. után végig kíséri az embert... Har­mincéves mozdonyvezetői úton kí­sért végig ez az emlék... — Persze a rossz emlék is... — Igen kérem, mert nehéz volt a háború alatt dolgozni, idős vol­tam, nem vittek el katonának, de annyit kellett menni, Hogy többet voltam a mozdonyomon, mint a család körül, háromszor lőtték ki alólam a mozdonyt... Azután ami­kor a háborúnak vége lett, akkor meg az infláció az új élet kezde­tén dolgoztunk, mindig mentünk... Tudja, ha valaki vasutas akar lenni szívével is, annak szeretni kell a szakmát... Én szeretem... Nem dicsekvésképpen mondom ezt, de ha alattam érzem a kere­kek csattogását, látom a talpfák összefutását, s ha hallom magam mögött a kocsik zakatolását, olyan érzés fog el... — nem folytatja to­vább, cipője orrával arrébb rug­dal egy széndarabot... Néhány per cig hallgatunk... A hallgatás tisz­telgés a szakma szerelmesének Gyurisán Menyhértnek, meg a hozzá hasonló társainak... Azután, hogy újból beszél- ”getni kezdünk, már a jövő­ről folyik a szó, arról, hogy mi­lyen nagy célok vannak előttünk, s hogy azok megoldása a munká­sok érdeke és kötelessége is... — De nemcsak ezért dolgozunk mindig jól, és mindig jobban, — mondja —, hanem, tudja, becsü­let dolga, hogy az emberek mit mondanak, s a becsület, az a fon­tos... ... Látom, készülődik, indulni akar, hisz még sok dolga van a menetokmányokat kell kidolgoz­ni, azután mosakodni, s hazamen­ni pihenni, mert holnap reggel újból indulás lesz, Pusztasza- bolcsra, gyorstehervonattal... PÁLKOVÁCS JENŐ ÍREK A kisdobos Kisfiú lépeget a szekszárdi kor­zón, oldalán széles szíjon vadonat­új kisdob, valószínű a zeneiskola fe­lé igyekszik. Az egész gyerek alig nagyobb, mint a dob, amelyet cipel, talán tízéves lehet. Néhány lépéssel előtte ötéves for­ma kisfiú halad. A Sportszerbolt előtt annyira rajtafelejti szemét a kirakatban levő játékokon, hogy has- raesik, és sírni kezd. — ÜGYELETES ORVOS 1958. ok­tóber 26-án: dr. Hidasi J. István Szekszárd, Rákóczi út 46. Telefon­száma: 46—94. * — TERMÉSZET ELLENI fajta­lanság bűntettében mondotta ki bű­nösnek a szekszárdi járásbíróság id. S. István és B. Kálmán szekszárdi lakosokat és hat-hathónapi börtön- büntetésre ítélte őket. 1954-től kez­dődően folytatólagosan fiatal, 14— 15 éves gyermekeket szerveztek be beteges hajlamuk kielégítésére. * — POSTÁS SZAKSZERVEZETI találkozó Tamásiban. A mai napon szakszervezeti napot rendeznek Ta­másiban a tamási és a gyönki járás postásai. * — SZABÓ-VARRÖ TANFOLYA­MOT szervez a nőtanács Szekszár- don. A tanfolyam részvételi díja 30 forint lesz egy hónapra. * — NOVEMBER 5-ÉN teszik közzé plakátokon, hirdetményeken a ta­nácstag-jelöltek névsorát. * — A TANÁCSTAG-JELÖLŐ GYŰ LÉSEN megjelent választók Pince­hely-Szőlőhegyen nemcsak megbí­zatásokat adtak a tanácstag-jelölt­nek, hanem társadalmi munkát is vállaltak. A szőlőhegy és a község A kisdobos odamegy hozzá, fel­emeli, leporolja a ruháját. — Hova akarsz menni? — kérde­zi tőle, ahogyan a mozdulataiból ki­vehető. Nem lehet érteni a sírástól a gyerek válaszát távolabbról. Csak azt látni, hogy a kisdobos kézenfog- ja a kicsit és befordul vele a sar­kon. Ha történetesen elkésett óráról, most utólag eláruljuk az okát. közt levő árok rossz hídjának meg­javítását vállalták, amely miatt csak nagy kerülővel lehetett meg­tenni a község és a szőlőhegy közti utat. * — ÉVENTE 700 000 FORINTOT fordít az állam a bonyhádi leány­diákotthon fenntartási költségeire. * — NAK közlekedési viszonyai rosszak voltak a felszabadulás előtt, igen nehéz és körülményes volt az utazás a község lakossága számára. Jelenleg naponta kétszer fordul meg az autóbusz a községben, azonfelül a kisvasút Dombóvárról rendszeres személyszállítást bonyolít le. — MEGKEZDTÉK a betoncsö­vek lefektetését a Mártírok tere bal­oldalán, a múzeumtól a Beloiannisz utcáig, az úttest pormentes átépíté­sének első lépcsőjeként. Az úttest átépítése összesen 500 000 forintba kerül, és a jövő évben fejeződik be. * — A JELÖLÖGYÜLÉSEKEN több mint 13 000 ember vett részt a ta­mási járásban. A pártszervezetek­nek nagy segítséget adtak a pedagó­gusok a jelölőgyűlések előkészítésé­hez. Magyarkeszin például vala­mennyi nevelő részt vállalt ebből a munkából. dobta az ablakon, a tűz az olajos padlón tovább terjedt és a kocsi pillanatok alatt lángbanállt. Az el­lenőr a vonatot leállította, ki ugrál­tak a kocsiból és kiabáltak, hogy mindenki szálljon ki — ami meg is történt, majd az utasok a lekapcsolt kettő kocsit hátra tolták. Vádlott az égő kocsiban megkísé­relte a berendezés mentését, azon­ban azt kénytelen volt elhagyni, mert égési sebeket szenvedett. A MÁV-ot mintegy 240 000 forint kö­rüli kár érte. A büntetés kiszabásánál a bíróság vádlott javára értékelte addigi ki­váló munkateljesítményét (három­szoros sztahanovista, s ezen felül többszörösen kitüntetett dolgozó), büntetlen előéletét, stb. Súlyosító kö­rülményként értékelte az igen nagy­fokú társadalmi veszélyességet, mely abban nyilvánult meg, hogy vádlott az utasok életét és testi ép­ségét veszélynek tette ki.­Sziset Tapolczai László 39 éves pécsi la­kos, MÁV motorvonat vezetőt bű­nösnek mondotta ki a szekszárdi já­rásbíróság közveszélyű cselekmény­ben és társadalmi tulajdon gondat­lan megrongálásának bűntettében, Ezért 1 év és 2 hónapi börtönbünte­tésre, mint főbüntetésre, és 1 évi egyes jogoktóli eltiltásra, mint mel­lékbüntetésre ítélte. Nevezett 1958 augusztus 21. napján motorvonatot vezetett Bátaszékről Pécs irányába. Bátaszékről kivezet­te a motorvonatot. A szerelvény a motoroskocsiból és hozzákapcsolt 2 kocsiból állott, összesen mintegy 260 utassal. Bátaszék elhagyása után megkérte N. G y. MÁV ellenőrt, hogy vezesse a vonatot, míg ő az ebédjét megmelegíti. Ugyanis vádlott gyo­morbeteg és diétás ebédjét más al­kalomkor is a vonaton szokta meg­melegíteni. Az ellenőr vezetett, vád­lott pedig begyújtotta a Phőbusz gyártmányú petrofor melegítőt, ami lángralobbant. Vádlott ekkor azt ki­Sziget A Napsugár Szálló társalgójának ablakmelletti kerékasztalnál öten ül­tek. Az ót ember Dobogókőn találko­zott életében először. A hosszú sé­ták a fenyveserdőben és a kerékasz­talnál eltöltött, véget nem érő be­szélgetések, elszakíthatatlan ba­ráti szálakkal szőtték össze az öt em­bert, a tehenészt, a gyárigazgatót, a moszkvai komszomolistát, a dohá­nyosmestert és a nyugalmazott őr­nagyot. Ezen az októberi szombat délutá­non Nagy József, a nyugalmazott őr­nagy vitte a szót. A Csillag-börtön­mert tőle a hús, zsír és a tojás is át­veszi a szagot. Vetőgumóként sem használható, mert újburgonyánk is ilyen lesz. Szagot kapott burgonyánk kizárólag ipari szeszfőzésre alkal­mas, ezért ezen az úton lehet érté­kesíteni. ŐSZI TEENDŐK A GYÜMÖLCSÖSBEN A téli alma és körte leszedése után nem lehet sorsára hagyni a gyümölcs fákat arra gondolva, hogy majd ta­vasszal kezdjük meg ismét a gyümöl­csösben a munkát. Ilyenkor, ősszel legfontosabb teendő a gyümölcsös­ben a sűrű koronájú fák megritkí- tása, ami Csonthéjasoknál különösei kívánatos, mert -csökkenti a mézgá- sodás veszélyét. Most kell lefűrészel­ni az elszáradt, szuhos, vértetves és pajzstetves ágakat. Feltétlenül el kell távolítani a tősarjakat, a fattyú­hajtásokat A fakoronából le kell még kerülnie minden hernyófészek­nek, száraz, elalaktalanodott levél­nek, a monilia-betegség csíráit ta­vaszra átmentő rothadt, száraz gyü­mölcsnek. A száraz levélcsomókban apró hernyók bújhatnak a tavaszig és a fakadó fa zöldjét tönkretehetik. Ugyancsak eltávolítjuk a taplógom­bát, bár ezzel a fát nem gyógyítjuk meg teljesen, mivel a baj benne lap­pang továbbra is, de a tapló tovater­jedését meg lehet gátolni. Egyes vidékeken, főleg erdők kö­zelében a téli araszolok elleni védel­met szolgálja a gyümölcsfák törzsé­re erősített hernyóenyves papíröv. A téli araszolok október közepén kez­denek rajzani és rajzásuk elhúzódhat decemberig. Az öveket tehát addig feltétlenül a fákon kell hagyni. Az őszi mélyszántásra legalább ak­kora szükség van a gyümölcsösben, mint a szántóföldön. Az összetapo­sott talajt meg kell nyitni az eső és a hóié számára. Minél mélyebb a szántás, a talaj annál több vizet tá­rol. Nem szabad elfeledkezni a gyümöl esős talajának trágyázásáról sem. Megdőlt már az a régi nézet, amely szerint csak 3—4 évenként kell a gyümölcsöst trágyázni. Az évenkénti trágyázással lehet a legmagasabb terméshozamot elérni. HOL LESZ VASÄR? Országos állat- és kirakodóvásár október 26-án, vasárnap: Baja. Ok­tóber 27-én, hétfőn: Bátaszék, Sztá- linváros. Október 28-án, kedden: Igái, Pincehely. AZ AGRITOX-SZAL PORZOTT BURGONYA ÉLVEZHETETLEN . Többféléi hallani olyan panaszo­kat, hogy h kolorádó ellen porzot burgonyák most felszedett gumó: dohosszagúak, élvezhetetlenek. M: ebből az igazság? Csak azok a burgonyagumók kap­hattak szagot, amelyeket nem az elő­írás szerint DDT-hatóanyagú perme­tező- vagy porzószyrrel (Holló 10 Hungária Matador, Nikéről), hanem HCH-tartalmú anyaggal — Agritox- szal permeteztek vagy poroztak. So­kan a Növényvédő Állomások által végzett, illetve a DDT-s anyagokkal való permetezést nem találták ki­elégítőnek, ezért burgonyájukat fe­lül porozták Agritox-szal. Tudni kell, hogy a DDT-hatóanya­gú védőszerek lassú hatásúak, tel­jes érvényesülésükhöz egy hét is kell. Sokszor nem is a bogarak teljes ölé- sében, hanem csak a nőstények tojó­fészkeinek terméketlenné tételében jelentkezik. Az Agritox ezzel szem­ben feltűnően gyors és igen erős ha­tású szer, ezért fordultak sokan eh­hez. Agritox-szal azonban a szagha­tás miatt1 semilyen gumós, gyökér, hagymás, vagy kobakos növényt po­rozni nem szabad. Agritox kizárólag a csócsároló és a maglucerna kárte­vői ellen használható. Mit lehet tenni a már szagot ka­pott burgonyával? Emberi és állati táplálkozásra alkalmatlan. Ne is eről­tessük, vagy szoktassuk állatainkkal, ütötte a hamut a kerekasztal köze­pén lévő hamutartóba. — Csak gya­nítottam. Emlékszem, legénykorom­ban sokat settenkedtem a Kuníi kas­tély parkjának drótkerítése mellett éjszakánként, amikor bent a kastély­ban vidám dáridó folyt. Csak kaca­gás és dévaj hangok szűrődtek hoz­zám. Néha egy-egy estélyi ruhás hölgyet is megpillantottam a bokrok között a gavallérjával. Egyszer a ke­rítéshez egészen közel vonult el an- dalogva egy hölgyecske a párjával és a nyári üdülésről fecsegett. Nem emlékszem rá már, hogy mit, de va­lami nagyon" szépet, nagyon kívána­tosat. Akkor éjszaka a fülledt, ló- izzadtságszagú istállóban, ahol alud­tam, különös álmom volt. Arról ál­modtam, hogy egy fényes üdülőben ültem, szép tiszta öltözékben, ké­nyelmes íotellben, lábam alatt süp­pedő szőnyeg volt és fehérkabátos pincérek hosszú sora hordta a fino- mabbnál-finomabb ételeket elém és én ettem-ettem, mintha száz gyom­rom lett volna. Amikor széjjeJnéz- tem, az első bérest láttam mellettem, fekete ruhában, hegyesre pödört ba- jússzal, mellette pedig a Julcsa né- ném ült estélyi ruhában. Aztán a pusztai gépész következett. Sorra mind ott ültek az ismerősök a hosszú asztalnál, s én éppen felálltam, hogy valami pohárköszöntő félét mondjak, amikor hirtelen felébredtem. Az egyik ló kólikát kapott, nyugtalanul nyerített és rugdosta a rudat, ame­lyik a másiktól elválasztotta. A társaság tagjai nevettek. A gyárigazgató lefordította „Jozsónak a moszkvai komszomolistának is a történetet. A nyugalmazott őrnagy örömtől sugárzó arccal kérdezte: — Volt-e ilyen szép az álombéli üdülő, mint a Napsugár Szálló? — Már, hogy lett volna? Ilyen gyönyörű helyről még álmodni sem tudtam volna akkoriban — jegyezte meg Vecsei János bácsi, a dohányos­mester és intett a pincérnek, hogy valami szíverősítő félét, szol­gáljon fel, az egyre kedélyesebbé váló társaságnak. ről beszélt, ahol hosszú éveket töl­tött, mint politikai fogoly. A többiek szótlanul hallgatták. Csak Farkas József, a munkásból lett gyárigazgató suttogó hangja kísérte az elbeszélő szavait, ugyanis ő tolmácsolt „Jo­zsónak”, a moszkvai komszomolistá­nak. Amikor végétért a történet, Nyers István, a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet idős dohányos­mestere törte meg a hirtelen kelet­kezett csendet. — Hej, kutyavilág is volt az na­gyon ... A mi életünk is börtön volt, pedig nem is voltunk lezárva —-mondta és előredőlt, a fehér huzattal bevont fotellben. — Most magukon a sor — fordult a gyárigazgató a dohányosmester, meg á tehenész felé. — Most maguk meséljenek arról, milyen volt Fá­cánkerten régen az élet és milyen most. — Mit mondjak? — kezdte Vecsei János, a tehenész — a látástól vaku- lásig tartó robotról, a csendőrök gorombaságairól, a szűk, ablaktalan kis szobákról, amelyekbe összezsú­foltak bennünket, a megalázásról, az embertelen bánásmódról, ami a pusztákon volt, már sokat hallottak, olvastak, úgy, hogy újat nem is igen tudnék mondani. — A mai pusztai életről is sokat írtak már az újságok. Mi sem mond­hatunk mást — fűzte tovább a szót Nyers István — nálunk, Fácánkerten is, akárcsak a többi pusztákon, új, szép villaszerű házakat építettek az egykori cselédek, villany, rádió, mo­torkerékpár van majdnem minden háznál, az emberek jómódban élnek, s a jómód még fokozódott is, amióta megalakítottuk a termelőszövetkeze­tet. Ezelőtt húsz esztendővel tudta-e, hogy létezik Dobogókő is a világon? — kérdezte a nyugalmazott őrnagy a tehenész felé fordulva. Vecsei János nem válaszolt azon­nal. Hátradőlt a kényelmes fotellben. Tekintete a társalgó üvegfalán ke­resztül a messze távolba révedt. — Csak gyanítottam, hogy létezik — mondta és a mutatóujjával bele­Megvalósult álom...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents