Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-17 / 219. szám
1958 szeptember 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Miért csak az apró cseprő újításokkal foglalkoznak az üzemekben? Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat beszéltünk az újításról. Közismert tény az újító mozgalom eredményessége, az, hogy a dolgozók egy része szívesen újít, nem csak a díjért, hanem azért, hogy jobbá, köny- nyebbé tegyék a termelést. Az újító mozgalom eredményességét vitató nézettel nem lehet találkozni. Inkább az a tapasztalat, hogy a mozgalomról gyárainkban csak nagy általánosságban, kampányszerűen beszélnek. S e mellett a gyakorlati intézkedések is ilyen periodikusak. Az elmúlt hónapban a Simontor- nyai Bőrgyárban egy nyugat-német kereskedelmi cég képviselője tett látogatást. A kereskedelmi üzlet megkötése után beszélgettek a gyáriak a gyártásról, a munkások életéről és egyebekről a nyugati szakemberrel. A nyugat-német szakember azt mondta a beszélgetés során: „Miért adják át maguk az újításokat; a találmányokat más gyáraknak. Ha ezt teszik, akkor nem lesznek verseny- képesek a többi bőrgyárakkal.” A si- montornyai elvtársak megmagyarázták gazdasági rendszerünkből eredő verseny módját, és a tapasztalatcsere jelentőségét. Ám ez nem győzte meg a nyugati szakembert — ez érthető is —, de a beszélgetés után kezdték megérteni a gyár vezetői, hogy az újító mozgalom jelenlegi hibái, az ilyen kapitalista nézetek maradványaiból erednek. Néhány példát fel is soroltak az elmúlt héten, amikor a gyárat meglátogattam: Az a tapasztalat, hogy a gyárakban csak apró-cseprő újításokkal foglalkoznak. Olyanokkal, amelyek egy-egy munkafolyamat merész megváltoztatását, egy védőberendezés felszerelését célozzák, az olyan újítások, melyek nagy horderejűek, mind a gyár felettes hatóságától erednek. Mi ennek az oka? Kérdeztem a gyár igazgatójától, Németh János elvtárstól. — „A gyárban van lehetőség az újítások gyakorlati tapasztalatainak megszerzésére, a kísérletek lebonyolítására, mégis jelentős újítás az elmúlt években a bőrgyárból nem ment ki. Oka ennek részben az, hogy ha a munkás újít, azt elfektetik a felsőbb szerveknél. S csak annak megvalósítását szorgalmazzák, amelyben központi szakember, mint társszerző szerepel. Ekkor van „értéke” az újításnak, ekkor szorgalmazzák a Bőripari Igazgatóságon az újítás elterjesztését más üzemekben is” — Válaszolt Németh elvtárs. Ez a példa nem általános, de megtalálhatjuk ennek módosított változatát a Bonyhádi Cipőgyárban is, ahol a gyári újífóbizott- ság javaslatára, tapasztalatcserére feladott újításokból, hatvanból csak egyet vettek át, míg a gyáriak, a központ által küldött tapasztalatcse- rés újítások kilencven százalékát alkalmazzák a termelésben. ■ Hogy a fenti példák mennyire alkalmazhatók más iparágra is, azt a Dombóvári Cementipari Vállalat újítóinak esete is igazolja: Szűcs Károly és néhány társa értékes újítást dolgozott ki új cikkelem gyártására. Az újítást helyben elfogadták, a termelést már az újítás szerint több mint fél éve eredményesen folytatják, de azt a központ még nem fogadta el, ebből következik, hogy nem javasolták más üzemekben sem alkalmazni. Az újító-mozgalom egyik igen lé- m eges hibája — számtalan értéke mellett —, hogy többségében csak a gyárak karbantartói, TMK részlegének dolgozói és műszakiak újítanak. A Tolnai Pamutszövőgyárban például fél év alatt csak egy szövőnő újított, hasonló a helyzet a Tolnai Selyemfonógyárban is. Mi ennek az oka? Az említett két gyárban, azt mondják, hogy a munkások nem újítanak, nem kapcsolódnak a mozgalomba. Itt példának említhetjük a Bonyhádi Cipőgyári újítók esetét, ahol nagyrészt a gépeken dolgozó munkások újítanak, ennek okát vizsgálva azt állapították meg Tolnán és Bonyhádon is, hogy egyik helyen keveset, másutt többet törődnek azzal, hogy a munkások megkapják az újítási feladatterveket, ismerjék az újítómozgalom célkitűzéseit. Az elmúlt évben jelent meg a kormány határozata az újító mozgalomról. A határozatot megelégedéssel fogadták az újítók. S ezt tükrözi az is, hogy egyre többen kapcsolódnak be az újítómozgalomba a megye üzemeiben. A feladatokat nem lehet megszabni. Hisz ahány gyár, annyi féle száz és ezer lehetőség van a mozgaiom ki- szélesítésére. Mégis £?X mondhatjuk tiogy nagyobb nyilvánosságot kell adni az újító mozgalomban a résztvevők eredményeinek propagálásával. A gyárakban kell megtalálni p módját annak, hogy a szakszervezet, a gazdaságvezetés. hogyan segítse az újító mozgalmat, hogy az itt felsorolt néhány hibán kívül a többi, s mozgalmat gátló akadályokat is megszüntessék. P. J. A tolnán émedi mezei szarkák és a tanulságok A NAGY LOPÁSOKRÓL, sikkasztásokról mindenki beszél, az újság is ír, de nagyon kevés szó esik az úgynevezett apró-cseprő lopásokról, a falvak határainak dézsmálói- ról, pedig számszerint ezek vannak többségben. A tolvajt általában kopott, „városias” .ruhában, álkulcs- csal a kezében képzelik el az emberek, amint a sötétben észrevétlenül lopódzik a_ kiszemelt banképület, vagy üzlet felé s ezt hivatásszerűen teszi. De van egy másik típusa is a tolvajoknak. Ez a falvakban él, semmi külső ismertető jele nincs, a hivatásos tolvaj típusától eltérően dolgozik, földje van, kapál, kaszál. „Kapásból” megálltunk egy községben. Tolnanémediben. Hivatalív san nem sok mezei lopásról tudnak. A napokban jól megdézsmálták Joó János szőlejét, egy sor tőkéről teljesen leszüretelték a szőlőt. Joó feljelentést tett és természetesen hozzá is láttak a tolvaj felderítéséhez. Igen ám, csakhogy többnyire nem teszik meg a károsultak a feljelentést sem. Ez pedig nagy hiba, mert csak nehezíti a tolvajok felderítését. Alkalomszerűen megszólítottuk Benkő Gyulánét. Mindjárt elpanaszolta, hogy bizony sok a lopás a határban. Tőlük elloptak a nyáron másfél kereszt kenyérgabonát, most oedig — megszámolták — mintegy BO cséve kukoricát. Saját maguk nyomozni kezdték, hogy ki a tettes, a kocsikerék nyomokon el tudtak menni egy darabig, így azt megtudták állapítani, hogy a Szentpéter-szőlőhegyre vitték a gabonát, de a személy ismeretlen. MASOK IS PANASZKODNAK: megszedték a hagymájuk egy részét a kertből, elloptak néhány fej káposztát, valaki felhúzkodott néhány bokor krumplit és így tovább. Több embertől kérdezzük, kire gyanakszanak. Volt aki mindenekelőtt a cigányokat említi. Kétségtelen, sok jel mutat arra is, hogy több olyan egyén van a cigányok között, akik „alkalomadtán” hajlamosak erre. De a jellemző nem ez. Az természetesen kizárt dolog, hogy a szomszéd községekből jönnének a mezei tolvajok, vagy vonaton, gépkocsikkal érkeznének az ország más vidékeiről, mert mondjuk a 60 cső kukorica nem fizetné ki a „rezsit”. Akárhány irányban „puhatolódz- tunk”, minden jel arra mutatott, hogy a tolvajokat a községben kell keresni. De nemcsak a következtetések mutatnak erre, hanem az emberek is ezt mondják, akik saját érzéseik alapján véleményt alkottak erről. Horváth János véleménye szerint a mezei tolvajok is éppen úgy gazdálkodnak, mint a legtöbb ember, csak ha szükségük van Vnondjuk egy fél zsák kukoricára, akkor azt nem a sajátjukéból szedik meg, hanem a szomszédjukéból, hogy a sa- játjyk ne fogyjon. Ezzel ugyan nem gazdagodnak meg, de mégis köny- nyebb a lelkűknek, ha hozzányúlhatnak a máséhoz. EZ A LEGVALÓSZÍNŰBB állítás. Ebből azonban le kell vonni két nagy tanulságot. A mezei tolvajlá- sok nem azért fordulnak elő, mert mondjuk bizonyos személyeket arra rákényszerítené a nélkülözés, hiszen faluhelyen minden embernek van lehetősége kukoricát termelni és a háztáji kertészkedésre. Amit a mezőről ellopnak, azt minden ember megtermelheti saját magának, * tehát hozzájuthat becsületes munkával. A másik következtetés pedig az, hogy mivel sok ugyan a mezei lopás, de rendszerint nincs tettes, az egész lakosságnak össze kell fognia a mezei tolvajok ellen. Aki lopást észlel és azonnal megteszi a feljelentést, már segíti a mezei tolvajok leleplezését. Másrészt pedig szükséges, hogy alkalomadtán mindenki őrizze saját terményeit. Ha ezt megtennék, így is sok mezei tolvaj lás kerülne napvilágra. Ez mellett természetesen szükséges az is, hogy a hatóságok szigorúan járjanak el a kézrekerült mezei tolvajokkal szemben. B. F, SZTK TANÁCSADÁS Kik jogosultak rokkantsági nyugdíjra? Rokkantsági nyugdíj rendszerint különbséget tesz a megrokkanás súlyosabb és enyhébb formái közt és különösen gondot fordít a munka rokkantjai, a baleseti rokkantak megfelelő ellátására. Ennek megfelelően a nyugdíjtörvény a magasabb százalékban megrokkantak rokkantsági nyugdíját aránylagosan is nagyobb összegben állapítja meg főként, ha a megrokkanást baleset, vagy foglalkozási betegség idézte elő. Azt, hogy ki jogosult általában rokkantsági nyugdíjra, a törvény a következőképpen határozza meg. Rokkantsági nyugdíj jár megrokkanás esetén annak a dolgozónak, aki rokkantsági nyugdíjhoz életkorának megfelelően szükséges időt munkaviszonyban töltötte és rokkantsága egy év letelte előtt előreláthatólag nem szűnik meg. A törvény szerint rokkant az, aki egészségének megromlása, vagy erőhanyatlása következtében munkáké pességét teljesen, vagy túlnyomórészben tartósan elvesztette. A rokkantak nyugdíjjogosultság szempontjából három csoportba tartoznak. I. csoportba tartozik az, aki munkaképességét mind rendes kereső foglalkozásában, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette és mások gondozására szorul. A II. csoportba tartozik az, aki munkaképességét mind rendes kereső foglalkozásban, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette, de mások gondozására nem szorul. III. csoportba tartozik az, aki rendes kereső foglalkozásában a szokásos munkafeltételekkel rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmadrészben egyébként is elvesztette úgy, hogy megmaradó munkaképességével rendszeresen nem tud dolgozni, vagy korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb minősítésű, vagy lényegesen kisebb képzettséget kívánó foglalkozásban tud dolgozni. Ebbe a csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében 67 százalékot elérő, de 90 százalékot meg nem haladó mértékben csökken. A rokkantsági nyugdíjhoz a következő legrövidebb szolgálati idő szükséges : 22 éves korig 3 év föld alatt vagy egészségre ártalmas munkakörben 2 év, 22—25 éves korig 4 év föld alatt vagy egészségre ártalmas munkakörben 3 év, 25—30 éves korig 6 év föld alatt vagy egészségre ártalmas munkakörben 4 év, 30—35 éves korig 8 év föld alatt vagy egészségre ártalmas munkakörben 5 év, 35—40 éves korig 10 év föld alatt vagy egészségre ártalmas munkakörben 6 év, 40 éven felül 10 év, illetve földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 7 év. Tekintet nélkül a szolgálati időre rokkantsági nyugdíjra jogosult az a dolgozó, akinek megrokkanását üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség okozta. Az a dolgozó, aki az alacsonyabb korcsoportba rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt eltöltötte és folyamatosan tovább dolgozik, megrokkanása esetében nyugdíjra akkor is jogosult, ha az életkorának megfelelő korcsoportba megkívánt időt még nem töltötte munkaviszonyban. A rokkantság megszűnését követő 5 éven belül történt újabb megrokkanás esetén a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság feléled. A rokkantsági nyugdíj a rokkantság orvosi megállapítása időpontjától kezdve a rokkantság tartama alatt jár. A rokkantsági nyugdíj összege szintén két részből áll, törzsnyugdíjból és nyugdíj kiegészítésből. A rokkantsági törzsnyugdíj is a figyelembe veendő havi átlagmunkabér meghatározott százaléka, ösz- szege attól függ, hogy a rokkant dolgozó munkaképesség csökkenése folytán melyik rokkantsági csoportba tartozik és hogy a rokkantság üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség, vagy egyéb okból következett-e be. Rokkantsági törzsnyugdíj összege: I. csoport üzemi baleset, vagy foglalkozási betegségből eredő munkaképességcsökkenés esetén a munkabérátlag 80 százaléka egyéb betegségből eredően a munkabérátlag 70 százaléka. A II. rokkantsági csoportban a munkabérátlag 70, illetve 60 százaléka, a III. rokkantsági csoportban a munkabérátlag 60, illetve 50 százaléka. Nyugdíjkiegészítés címén az 1945. évi január 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a rokkantsági törzsnyugdíj 1 százaléka jár. Következő tájékoztató: Kik jogosultak baleseti járadékra. Tiltakozás ci Kína elleni provokáció miatt ötven névaláírás, a Nagydorogi Dohánybeváltó Üzem és a gépállomás dolgozóitól, az előttünk fekvő két tiltakozó táviraton. Példázza ez mennyire közel hozza az embereket nemcsak egy-egy üzemben, faluban, az országban a nagy ügy, a béke ügye. E két távirat is nemcsak azt jelenti ki, hogy: „A háború okozta károkat és pusztításokat mi már ismerjük. Nem akarunk többé háborút”, hanem azt is: „Tiltakozunk a népi Kína ellen irányuló provokáció miatt. A kínai ügy legyen a kínaiak ügye. Ne avatkozzon Amerika más országok belügyeibe. A hatszáz milliós Kínának az ENSZ-ben a helye”. A fenti követelés mellett végezetül leszögezik: „Szolidaritásunkat fejezzük ki a szabad kínai nép ügye iránt”. il Távol-Keleten tovább tart a feszültség Az Amerikai Egyesült Államok csapatai az agressziós politikai vezetők parancsai értelmében nemcsak Tajvant és a környező szigeteket szállták meg, hanem Kimoj térségében behatoltak a Kínai Népköztársaság felségvizeire és megsértették légiterét. Az USA hadügyminisztériuma az amerikai partoktól több mint tízezer kilométer távolságra fekvő tajvani .«zorosban összevont VII. flottához további erősítéseket küldött, hogy ezzel a cselekedetével is fokozza a feszültséget a Távol-Keleten. Térképünkön fekete színű az Amerikai Egyesült Államok és a politikai befolyása alatt álló területek. Fehér színű a Szovjetunió, valamint a szocializmust építő ázsiai országok. (Terra)
