Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-17 / 219. szám
4 TOLNA MEGYEI NCPOJSAG 1958 szeptember 17. A műkedvelő együttesek őszi és téli munkája elé y/1 alamennyi művelődési otthon megkezdte a felkészülést az őszi és téli idényre. Elkészítik a községek kulturális tervét, s a legszélesebb tömegek bevonásával hozzákezdenek azok megvalósításához Az ismeretterjesztő feladatokról már sok szó esett, a művésziekről nem kevésbé, ez az a terület azonban, ahol a legnagyobb nehézségekkel kell megbirkózniok művelődési otthonainknak, ezért nem árt a „szezon” kezdése előtt ismét néhány szót szólni róla. A múlt esztendő vegyes tapasztalatokat hozott a műkedvelő csoportok munkáját illetően. Jó és sokra értékelendő az, hogy mindenütt fellendülés következett be. Minden községben működött művészeti együttes, annak munkájába sokan bekapcsolódtak, megszaporodott a csereműsorok száma. Ez jó dolog, van azonban árny-oldala is, amiről szintén nem lehet hallgatni. Nemhogy mérséklődött volna, de tovább nőtt az operett és bohózat-láz. Sőt ezek a műkedvelő csoportok rendszerint olyan operetteket tanultak meg és adtak elő, amelyek nemcsak mondanivalójuk szempontjából kifogásolhatók, hanem előadásukra egy falusi műkedvelő csoport kielégítő színvonalon képtelen (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja, Lili bárónő, stb.). ár lenne szépíteni a dolgot, a helyzet ma sem jobb és félő, hogy az elmúlt évnek ezeket a tapasztalatait kívánják a művelődési otthonok a következő évadban „továbbfejleszteni”. A bonyhádi járási művelődési ház egyébként jóképességű együttese az egész járásban, de úgyszólván az egész megyében bemutatta Schubert—Berté: Három a kislány című operettjét, amelynek bemutatása ellen egyébként nem lenne kifogás, azonban ez a darab messze meghaladja egy műkedvelő csoport képességeit. De amit a bonyhádiakra el lehet mondani, ugyanez vonatkozik a többiekre is. Ugyanakkor azonban arról is szólni kell, hogy a bonyhádiak, s a szekszárdiak is érzik (a szerencsétlensorsú Ipafai lakodalom tapasztalatai nyomán), hogy valami mást, valami jobbat kellene csinálniok. Az előbbiek ezután a Földindulás-sal szándékoznak tájolni, az utóbbiak pedig Visinyevszkij : Optimista tragédiájának bemutatását vették tervbe. Az elmúlt év rossz tapasztalataihoz tartozik az is, hogy az együttesek, művelődési otthonok elsősorban és döntően pénzszerzési lehetőségnek tekintették a színielőadáso- kat. „Kasszadarabok” bemutatására törekedtek s olyannyira zsúfolták a programot, hogy az már egy hivatásos társulatnak is sok lett volna. A felsoroltakból következnek a tennivalók. Mindenekelőtt meg kell tartam a műkedvelő együttesek lendületét és lelkesedését. A nemrég lezajlott népművelési tanfolyam a minőség javításához bizonyosan segítséget nyújt. A további feladat pedig, úgy irányítani a műkedvelő együttesek munkáját, hogy azok valóban műkedvelői feladatokat oldjanak meg. Az elsőrendű feladat nem a szórakoztatás, hanem a nevelés. A jó csoport természetesen képes arra, hogy szórakoztatva neveljen. A csoportok műsorukba olyan darabokat vegyenek fel, amelyek megoldására képesek. A megyei népművelési csoport és a megyei könyvtár felkészült az igények kielégítésére és szaktanácsot is ad a műsorválasztáshoz. Egy szerényebb kiállítású, szereplők tekintetében kisebb igényű darab jó előadása nagyobb sikert hoz, mint egy parádés színmű csapnivaló előadása. Ennek a feladatnak a helyes megoldása elsősorban a művelődési otthonok vezetőin, de nem kis mértékben a megyei népművelési csoporton múlik. 17 lszaporodtak, különösen a nyár folyamán ismét, a különböző „hakni” brigádok. A múlt ősz és tél tapasztalatai nyomán azt lehetett várni, hogy a népművelési csoport most már határozottabb lesz és népi adja meg az engedélyt az olyan együtteselmek, amelyek műsora kifogásolható. Nem így történt. Az őszre és télre azonban végre már határozottságot várunk, hogy ne fordulhasson elő mégegyszer a „Férjek papucsban” sokat sejttető című színmű németkéri botránya. Ne tűrjék meg, hogy a népművelési csoport, mint egyetlen illetékes engedély adó szerv, hozzájárulása nélkül bárhol előadást tartsanak. De a népművelési csoport se adjon minden-r féle együttesnek engedélyt. Vegyenek maguknak annyi fáradtságot a csoport dolgozói, hogy különböző együttesek előadásait megnézzék. Tudomásul kell vennie színjátszónak, színésznek, kultúrotthon igazgatónak, megyei népművelési dolgozónak egyaránt, hogy a kultúrában nincs „nep-korszak”. Azt akarjuk, hogy a mi színpadaink, művelődési otthonaink a szocialista és haladó kultúra terjesztői, a nevelés eszközei legyenek. L. GY.\ I dombóvári képzőművészkor kiállításának tanulságai A Kapós-menti napok keretében megrendezett kiállításokat, így a járási művelődési ház képzőművész körének kiállítását is, már a megnyitás napján többszáz látogató tekintette meg. Igényes, szakavatott ember figyelmét semmiképp sem kerülhette et néhány negatívum. A rendezés hibájának kell elkönyvelni a képek rossz csoportosítását. így történhetett, hogy a jobb, igényesebb munkák valamelyik sarokban elrejtve, a gyengébbek, vagy egyenesen rosz- szak, szembetűnő helyen kerültek kiállításra. Nem vették figyelembe a képek elhelyezésénél a terem világítási viszonyait sem. Ez azonban csak a kisebbik hiba. A nagyobik baj a kiállított alkotások színvonalának, milyenségének vizsgálatakor derült, ki. A kiállításon feltűnően sok volt az olajfestmény. Sokkal kevesebb a grafika: a szénrajz, a tus, vagy ceruzarajz. Pasztell képet csak hármat, akva- rellt viszont egyáltalán nem találtam. Éppen ezért kívánkozik ide né- hány elvi megállapítás a képzőművészkörök céljáról. Nyilvánvaló, hogy a körök célja semmiesetre sem lehet a művészképzés. Nem festő és szobrászművészeket akarunk képezni, annak a feltételei egy képző- művészkörben nincsenek biztosítva. A cél a köri tagok esztétikai nevelése, művészi ízlésének csiszolása, elméleti tudásának, általános műveltségének emelése, a rajztechnikai ismeretek átadása útján. A rajztechnikai ismeretek fogalmát viszont nem azonosíthatjuk az olajfestés technikájával. Az olajfestéshez szükséges alapos rajzi tudást a színekben való jártasságot az egyszerűbb technikákon keresztül lehet csak elsajátítani. Ennek az alapvető gyakorlatnak a hiánya esetén, akármilyen tehetséges tanulóról legyen is szó, olajkompozicióján feltétlenül szembetűnő hibákat fogunk tapasztalni. Ilyen alapvető hibákat, elrajzolásokat, kompozicióbeli zavarokat, rossz színkontrasztokat láthattunk a kiállított olajképeken is. Pedig bizonyára a kiállítók zöme őrizget otthon számára értéktelennek tűnő kisebb méretű, vagy véleménye szerint szegényesebb technikájú tus, vagy szénrajzokat, esetleg akvarellt. Természetesen volt néhány elismerésre méltó momentuma is a kiállításnak. Elismerést érdemel a rendezőbizottság munkája mellett elsősorban a körvezető munkája, sőt képei is, amelyek a tokaji művésztelepen tanultakat tükrözik. Igen szép és jól megfogalmazott kompozíciója dr. Szirmoménak a „Kertben” című olajképe, amely az eddig látott képei közül a legjobb alkotása. Az Akt című festménye már kevésbé szerencsés. Kompozíciója megszokott, nem is egyéni. A köri tagok közül a babér vitathatatlanul Kovacsik Attilát illeti. Meglepő rajztudásról tanúskodik, grafikai, valamint Gvasch hatását mutató, de ötletes mese illusztrációi a kamaszodó gyerek lelkivilágát tűk rözik. Külön meg kell említenünk Kalandozások című sorozatát, amely jellemábrázolási képességéről tesz tanúságot. A kiállítás másik értékes résztvevője Bárdosi Pál. Szobrai közül csak egy-kettőn vehető észre kisebb anatómiai tévedés, technikájában egyéni, de az anyag igen jó ismerője. Famunkás, Döngölő fiú című munkaábrázolásai a legsikerültebbek. Jól megoldott alkotások rendkívül karakteres portréi is. A fentiekből tanulságul levonhatjuk azt a következtetést, hogy kiállítás, különösért képzőművészeti kiállítás céljául he csak az alkotások bemutatását tűzzük ki, hanem minden esetben vegyük figyelembe azt, hogy az ott bemutatott alkotásokon keresztül kiváló alkalom adódik a látogatók művészi ízlésének fejlesztésére, de művészi igényeik lemérésére is. MOLNÁR GYÖRGY megyei művészeti előadó TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Az olaj az orvostudományban Az orvostudomány régóta felhasználja az olaj gyógyító hatását. Mind a szovjet, mind a külföldi kutatók előtt ismeretesek az olajjal való gyógyítás kitűnő eredményei. Azerbajdzsán lakossága már ősidők óta alkalmazza az olajat és egyes melléktermékeit a reuma, a gyomor- és bélbetegségek gyógyítására. Az olajban gazdag vidékeken eredményesen alkalmazzák gyógycélok- ra az olajfúróvizet, amely jódot, kalciumot, brómot, ként és más vegyi anyagokat tartalmaz. Közismert, hogy az olajmunkásoknál Basedow- kór (pajzsmirigytúltengés) szinte sohasem fordul elő, mivel az olajban gazdag vidékeken az ivóvíz jódot és brómot tartalmaz. Az olaj sok gyógykenőcs alkatrésze. Az ólaiból készült gyógyszerek közé tartozik a vazelin, a para- fin, a benzol, a toluol, a nafténsav és a nafténolaj. Igen hatásos az úgynevezett nafténolaj, amely gyógyászati szempont ból rendkívül jó vegyi összetételű. A nafténolaj egyetlen lelőhelye a világon az Azerbajdzsán SzSzK-ban, a Kaszum-Iszmailov-kerületben van. A „naftalan” szó attól a helységtől kapta eredetét, ahol ezt az olajat kitermelik. Régebben a nafta- lán-olajat a kereskedők Iránba, Indiába és más országokba szállították, s ott mint értékes gyógyszert árusították. Ásatások bizonyítják, hogy már 600 évvel ezelőtt is sokan keresték fel Naftalánt gyógyulás céljából. A gyógyító hatású naftaián-olaj ipari módszerrel történő feldolgozása a múlt század 80-as éveiben kezdődött, a feldolgozás azonban német részvényesek kezében volt. A naftalán-olajból különböző gyógyszereket és kozmetikai cikkeket készítettek. Az októberi forradalom véget vetett a külföldi részvényesek rablógazdálkodásának. A nép kezébe vette az értékes olajforrásokat. Megindult a kórházak, szanatóriumok építése. Naftalán üdülővárossá fejlődött. A Szovjetunió különböző vidékeiről sok beteg keresi fel Naftalán szanatóriumait és üdülőit. A naftalán-olajjal való kezelés rendkívül hatásosnak bizonyul olyan betegségeknél, mint például a reuma, női betegségek, a véredény- rendszer betegségei, sérülések, anyagcserezavarok, belső elválasz- tású mirigyek zavarai, idegsérülések, bőrbetegségek. A naftalán-olajjal való kezelés általában fürdő, vagy pakolás formájában történik. Az utóbbi időben sikerült a naftalán-olajból olyan érNagy emberek nagy mondásai IX. VÍZSZINTES: 1. Napoleon világ- nem meggyőződés. 13. Római isten, hírű mondása. 11. Öltözék. 12. Majd- 14. Női név. 16. Megvon magától. 17. Idegen férfinév. 18. Valamiért. 19. Igen, oroszul. 20. Kezével búcsúzik. 23. Francia kettősbetű. 24. Egymásutáni mássalhangzók. 25. Rossz szag. 26. Nélkül, németül. 27. Nagy Lajos. 28. A tetejére. 29. Állóvíz. 31. Haragosokat tesz barátokká. 36. Neked németül. 38. Megnő. 39. Ital, fordítva. 41. Magyaros női név. 42. Történelmi idő. 43. öt. 46. Állatok testrésze. 49. Fekete, franciául. FÜGGŐLEGES: 1. Ókori monda alak — fonaláról vált ismertté. 2. Hajó idézi elő a folyón. 3. Helyhatározószó. 4. Ókori mondák női alakjai. 5. Indulatszó. 6. Világhírű költőnő. 7. És latinul. 8. Már szó volt róla. 9. Fadoboz — ékezethiánnyal. 10. Az atom része. 15. Évben, latinul. 16. Ima végződés. 21. Ókori városállam. 22. Kossuth-díjas képzőművészünk. 30. Tisztítószer. 32. Ugyanaz latinul. 33. Egészen magasra. 34. Sok-sok órát. 35. Gyümölcs. 36. Az idézet befejező része. 37. Hullámos. 39. Abban az időben. 40. Amerikai puszta elnevezése. 44. Levegő, ismert idegen kifejezéssel. 45. Szerszám. 47. Nem teljesen sáros! 48. Róth Zoltán. 49. Asszonyjelző. 50. Szájunkban érezzük. tékes alkatrészeket kiválasztani, melyek rendkívül jó hatással vannak a szervezetre. Ezeket az anyagokat főleg olyankor használj ák, amikor a nyers naftalán-olaj alkalmazása nem javasolható: például hurutos megbetegedéseknél, gyomorfekélynél, heveny gyulladásos folyamatoknál. A naftalán-olaj at, a naftalán-für- dőt egyre gyakrabban alkalmazzák a gyomorhurut, gyomorfekély, stb. kezelésénél. A naftalán-olaj egyik értékes tulajdonsága, hogy alkatrészei olyan anyagokban gazdagok, amelyek kémiai összetételű és biológiai hatásukat tekintve, hasonlítanak a vitaminokhoz és hormonokhoz. Az Azerbajdzsán tudósok most azzal kísérleteznek, hogy a naftalán- olajból a növényi és állati szövetek anyagcseréjét és fejlődését elősegítő anyagokat válasszanak ki. Jogi szempontból nézve, a sebészeknek is mindenekelőtt a beteg egészségére kell tekintettel lennie. Csonkító műtétet nem szabad végrehajtani a beteg beleegyezése nélkül. Ehhez viszont meg kell magyarázni a betegség természetét. Az. orvosok és a sebészek koruknak, képzettségüknek és meggyőződésüknek megfelelően más-más álláspontot foglalnak el. Tudják: a legnagyobb lelkierejű betegnek is mélységes megrázkódtatást jelent a halálos diagnózis, vagy a műtét bizonytalan kimenetelének tudata. Ezért az orvosok túlnyomó többsége nem mondja meg a telies igazságot betegének^ különösen, amikor rákos megbetegedésekről van szó. Nem hisszük, hogy ez az orvosi álláspont végérvényes. Ne felejtsük el, hogy amíg a vérbajosok és tüdőbetegek elől eltitkolták, hogy mi bajuk, amíg „kényes hazugsággal’’ leplezték betegségüket, eredménytelenül folyt a harc e társadalmi csapások ellen. Ma már ezen túl vagyunk, a helyzet hasonló a rák esetében is. A nagyközönség részletesebb tájékoztatása és a megelőző rendszabályok erőteljesebb alkalmazása, a rák problémájának nyíltabb megtárgyalását teszi lehetővé. Az általános tájékozottság következtében az orvosok is előbb-utóbb lemondanak a „kényes hazugságról." Egyes orvosok szerint a betegség „letagadása’’ megszégyenítő a betegre nézve. Az orvosnak arra keli törekednie, hogy a beteg megértse: nem bíróval áll szemben, aki valamilyen kezelésre vagy műtétre ítéli, hanem segítőtárs áll mellette, aki meg akarja gyógyítani. Annyi bizonyos: az igazságot csak azoknak mondhatjuk meg, akiknek nem jelent túlnagy megrázkódtatást, akiknek a gyógyulásba vetett hite vagy egészségügyi tájékozottsága kellő biztosítékot nyújt a kétségbeesés ellen. Kell-e tudnia a betegeknek. hogy mi baja? Az európai orvosok általában nem mondják meg betegeiknek, ha súlyos kimenetelű bajban szenvednek. Inkább a beteg hozzátartozóit tájékoztatják abban a hiszemben, hogy az amúgy is rossz állapotban lévő beteg, nem viselné el bajának tudatát. A sebészek általában kevésbé merevek. Az Egyesült Államokban pedig az orvosok egész nyíltan beszélnek betegieiknek Könyvnyomtatás vakok szászaméra Jonasz Barejka, a kaunaszi „Per- galo” turbinagyar mérnöke olvan gépet szerkesztett, amely könyveket nyomtat vakok számára. Az ilyen könyveket eddig kézzel készítették és sokba kerültek. J. Barejka mérnök hordozható nyomdagépe villanyáram mai működik és percenként 30 oldal szóveget nyomtat a lap mindkét oldalát hasznosítva. A vakok, tudvalevőleg a Braille-írásnak nevezett, domború betűkből álló szöveget folyékonyan tudják olvasni.
