Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-11 / 214. szám
1958 szeptember 11. TOLNA MEGÏEI NÉPÚJSÁG A funkcióhalmozás helyett pártmunkát milden kommunistának! Belterjesen gazdálkodnak, így a iöldnélküliek is megtalálják számításukat a Sáoánkerti Vörös Hajnal Tsz-ben Tolna megyében jó közös gazdaság hírében áll a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz. Ezt több tényező bizonyítja. Először is az, hogy az elmúlt évben a termelőszövetkezeti tagok évi jövedelme elérte egy középparaszt évi jövedelmét. Másrészt pedig az, hogy a megye tsz-einek versenyében tavaly a Vörös Hajnal lett az első, amiért két héttel ezelőtt 10 000 forint jutalmat kapott. Mindezt együttvéve az tette lehetővé, hogy a gazdaság jó, megvannak itt a belterjes nagyüzemi gazdálkodás feltételei. A tagság sajátjának érzi a közöst, mindenki és mindenkor készen áll arra, hogy munkája és tudása legjavával dolgozzon a közös gazdaság felvirágoztatásáért. Ezért a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz vonzza a a földműveléssel foglalkozó embereket a közös gazdaságba. Ebben az évben a termelőszövetkezet vezetőit mégis nehéz helyzet elé állítja a fejlődés. Az történik ugyanis, hogy a tavasz óta tucatszámmal jelentkeznek új tagok, akiknek nincs földjük, vagy kevés a földjük. A baj ott van, hogy a termelőszövetkezetben is kevés a föld. A tavasz- szal hatvanketten voltak és 420 hold szántó volt a közösben. Ez így körülbelül reális volt; nem egészen B hold jutott egy termelőszövetkezeti tagra, amiből — ha jól gazdálkodnak — szépen meg lehet élni. De jöttek a jelentkezők; Horváth István, Révai Lajos, Pamer János, összesen 22-en voltak, valamennyien becsületes emberek, de földjük nincs. S mert jól ismerik őket, annak ellenére, hogy kevés volt a föld a közösben, felvették valamennyit tagnak. S ma már 84-en vannak a 441 hold földhöz. Érdemes megnézni, hogyan biztosítja a szövetkezet vezetősége, hogy a négy és fél hold földből körülbelül ennyi jut jelenleg egy tagra) minden termelőszövetkezeti tag becsületesen megéljen. A magyarázat erre az, hogy belterjesen gazdálkodnak. Sok állatot tartanak és munkaigényes növényeket termelnek. Jelenleg ugyanis 104 számosállat van a szövetkezetben, ami a megyében legjobb. De az a szövetkezet terve, hogy néhány nap múlva 100 kiselejtezett szarvasmarhát állítanak be hízóba. Ez< a tsz-nek kifizetődő, mert szemes- és szálastakarmány a közösben van bőven, s közvetlen a szarvasmarhaistálló mellett van a szeszgyár ahonnét egy csövön mind-, járt a jászolba folyik a szeszmoslék, amit olcsó pénzért kap a szövetkezet a szeszgyártól. A szarvasmarha tenyésztés es hizlalás mellett a sertéstenyésztés, a disznóhizlalás a főüzemág Fácánkerten. Ezt olyan mentegetődzés félének szánta, de azért a „hazafias” szellem benne is erősebb volt minden józan gondolkodásnál és ugyanebben a beszédében határozottan kijelentette: — Nem kétlem, hogy így kellett dönteni és ha elhangzott szövetségesünk (Hitler — a szerk.) hívó szava, azt követni kellett. De az én feladatom és szent kötelességem, hogy az elveszett helyett új hadsereget teremtsek az országnak. Természetesen továbbra is tapsolnak vármegyénk urai. Dr. örffy Imre, aki ebben az időben a vármegye felsőházi tagja volt — régebben hosszú időn keresztül országgyűlési képviselő — nagy beszédet mond az ország nyilvánossága előtt. Akkor már nemcsak a hozzátartozóikat siratok, hanem még a tőkések, föld- birtokosok józanabbul gondolkodó része is kénytelen volt beismerni, hogy ez a háború nem egyéb reánk nézve szégyenletes kalandor hadjáratnál. örffy még ekkor is azt bizonygatta, hogy a kormány politikája, amelyet jelenleg folytat (1943 végéről van szó) helyes, azaz helyes a háború továbbfolytatása... A Tolnamegyei Hírlap pedig, amelyiknek ezekben az időkben TolnayA közelmúltban adtak el az államnak 110 kövérdisznót, átlagban 170 kiló volt egy-egy. Ezért pénzösszegben több mint 360 000 forintot kapott a szövetkezet, amiből 32 ezer forint nagyüzemi felár volt. S mihelyt a 110 kövérdisznót elszállították, azon- nyomban hízóba fogtak 72 süldőt, amit a jövő év első felében adnak le. Egyszóval a gazdaság belterjes. Dohánytermeléssel, szőlőtermeléssel és konyhakertészettel is foglalkoznak a szövetkezetben. Munka mindenkinek jut bőven és a jövedelemmel is elégedettek a tagok. Loboda István, a szövetkezet elnöke mondotta el, hogy az egy munkaegység értéke ebben az évben is eléri az 50 forintot, ami jónak mondható. Nem lenne teljes a kép. ha szó nélkül hagynánk hogy a tagnak jelentkezők közül néhányat nem vettek fel a szövetkezetbe. így például Török Sándor hentes és mészárost sem. Neki ugyanis olyan kikötése volt, hogy csak a szakmájában dolgozik és emellett fenntartja a magánheptes üzletét is, ahol szombat és vasárnaponként húst árusít. Ilyen kikötésbe a szövetkezeti tagiok — nagyon helyesen — nem mentek bele, nem vették fel tagnak Török Sándort. Ugyancsak elutasították Singer Jó- zsefné tagfelvételi kérelmét is, aki csali azért lépett volna a közösbe, hogy a szövetkezettől lakást kapjon. „A dicséret lankaszt és restségre ösztönöz’’',i.. Mennyire igaza volt Andre Gide francia írónak, amikor e szavakat leírta. Ugyanezt írhatnám most a kisdorogi KISZ-szervezetről is. A szervezet munkájával két ízben is foglalkozott a megyei újság — valószínű, hogy a fiataloknak fejükbe szállt a dicsőség, mert a dicséretek után úgy látszott, megpihentek babérjaikon. De ami most történt az utóbbi napokban, az figyelemreméltó ... Vasárnap este a kultúrház előtt több fiatal jött össze és a KlSZ-szer- vezetben folyó munkáról beszélgették. Elhatározták, hegy fellendítik a szervezet munkáját. A beszélgetés vezetője Jakab István volt, s ő javasolta, hogy kedd estére hívjanak össze KISZ-gyűlést. ahol megbeszélnék a szervezet további munkáját. A körül- ailók helyeselték az indítványt, s kedden este 8 órakor már mintegy 30 fiatal volt a kultúrházban, köztük olyanok is, akik eddig nem voltak tagjai a KISZ-szervezetnek. A gyűlésen részt vett Király Ernő, a járási KISZ bizottság tagja és Vágó Károly, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, aki mindig Knefély Ödön volt a felelős szerkesztője — így lelkesítette olvasóit: „Ne idegeskedjünk, mert idegességre nincs ok.” Vagyis az még ne „idegesítsen” senkit, hogy a kezdeti „nagy sikerek” után fejvesztetten rohannak visszafelé Hitler és Horthy csapatai, mert az még nem jelenti azt, hogy vesztett félként kell elhagynunk a csatateret. Így történhetett meg, hogy a megye urai nemcsak Horthy, Hitler szálláscsinálói voltak, aktívan támogatták a „békés revíziót”, aminek elkerülhetetlen következménye lett a háborúba sodródás, hanem arra buzdították az embereket, a nemzetet, hogy: „Kitartani a végsőkig!” És az államhatalom birtokosai ezt meg is tették, s így váltak ezek az idők történelmünkben a magyar burzsoázia legsötétebb fejezetévé. 1945-ben, amikor a front már végigszántotta az országot és egy boldog jövő hajnala kezdett derengeni országunk felett, mindenekelőtt megkezdődött a háborús bűnösök összegyűjtése: az elfogottak között volt dr. Rajniss Ferenc, a dombóváriak hírhedt nyilas képviselője is. És elérkezett a leszámolás órája. Csakhogy nem olyan formában tőrilyen dísz tagra ,— mondják a tsz- beliek — nincs szükség. Ezen kívül jelentkeztek még jónéhányan olyanok is, akik más termelőszövetkezetből léptek volna ki. Ezeket sem vették fel, mondván, maradjanak ott, ahol vannak, ne vándoroljanak ide-oda. Több termelőszövetkezeti tagtól megkérdeztük hogy a napjainkban jelentkező becsületes, földdel rendelkező egyéni parasztokat és földnélküli agrárproletárokat felveszik-e a termelőszövetkezetbe. Azt a választ kaptuk, hogy aki nem számított helyezkedésből, nem hátsó gondolattal lép be a szövetkezetbe, azt minden további nélkül felveszik, szívesen látják. Remény van ugyanis arra, hogy a közeljövőben a Dunaföldvári SERNEVÁL-tól 107 hold földet kap nagytáblában a szövetkezet, s akkor többé-kevésbé megoldódik a földprobléma is. A gazdaságot még belterjesebbé tudják tenni, még több állatot tudnak tartani, ami növeli a szövetkezeti tagok jövedelmét. * A fentebb elmondott fácánkerti termelőszövetkezet gazdálkodását, intézkedéseit helyesnek, követésre méltónak tartjuk. szívesen tartózkodik az ifjúság körében. Király Ernő mondott rövid beszédet, utána pedig új vezetőséget választott a tagság. A szervezet titkára Jakab István lett. Vezetőségi tagnak Miklós Lajos, Virág Magdolna, Márton Árpád fiatalokat választották. Ezután Vágó Károly, a községi tanács vb. elnöke szólt a fiatalokhoz, s beszédében a legmesszebbmenő támogatásról biztosította a szervezetet. Ugyanakkor kérte is a fiatalokat, hogy KISZ tagokhoz méltóan dolgozzanak. Ezután Király Ernő ismertette a KISZ szervezeten belül meginduló „Világkörüli kör" előadássorozat tematikáját. Az előadássorozat igen érdekesnek ígérkezik; a falusi fiatalok megismerkedhetnek a világ- politikai eseményekkel, a távoli népek életével. Az előadássorozat vezetője Szoboszlay Imre pedagógus. Ezután a KISZ fiatalok szólaltak fel és javasolták többek között, hogy a szervezeten belül alakítsanak zenekart, a közeljövőben rendezzenek szüreti mulatságot és kezdje meg munkáját a színjátszó"együttes is... (t—m) tént az, mint amilyen formában azt honatyáink a revíziós szónoklataikban hangoztatták: mindenekelőtt a háborús bűnösökkel számoltak le, akik romhalmazzá, vérfürdővé változtatták az országot. És elkezdődött a leszámolás az egész régi rendszerrel, hogy helyébe egy olyan társadalom léphessen, amelyben az egyszerű embereknek, a munkásoknak, parasztoknak is van szavuk s csak nekik van szavuk az ország dolgát illetően. Nagy munka volt ez — egy kortesvilágnak kellett még a gyökereit is kiirtani. Mindazt meg kellett valósítani, amitől honatyáink féltek, irtóztak, mert nem egyezett érdekeikkel. A földet nem adták oda a népnek — csak ígérték. A néphatalom első tettei között osztotta fel a földbirtokokat és hihetetlenül rövid idő alatt végrehajtották ezt ® nagy munkát. És ami pedig a legfontosabb, nem a „kettős érdekek” alapján, azaz nem a „földbirtokosok érdekeinek messzemenő figyelembevételével”, mint ahogyan ezt állandóan hangoztatták honatyáink, hanem egy érdek alapján: a nép érdeke alapján. (Vége.) Boda Ferenc Az ellenforradalom óta eltelt idő alatt óriási léptekkel haladtunk előre gazdasági, politikai téren egyaránt. Azok az eredmények, amelyek egész népünk körében ismertek, nagyrészt annak köszönhetők, hogy a párt és a nép egyetértett, hogy a párt politikája helyeslésre talált a széles néprétegekben, azok magukévá tették és készek voltak érte harcolni. Nagy munkát vállaltak és végeztek a kommunisták, akiknek tömegfelvilágosító munkájuk mellett olyan fontos feladatot kellett megoldaniuk, mint saját soraiknak rendezését. A nagy munka megkövetelte a nagyszerű helytállást a kommunistáktól, az kellett, hogy minden erejükkel dolgozzanak a konszolidáció, a belső rend helyreállítása érdekében. Érthető volt, hogy egy-egy kommunista sokszor hét-nyolc funkciót is vállalt, s ha kellett, éjjel és nappal talpon volt, végezte a pártmegbízatást. Ami akkor érthető és a körülményeket figyelembe véve bizonyos mértékig helyeselhető is volt, az ma már helytelen és inkább árt a mozgalomnak, mint használ. Számos elvtárs mindmáig megtartotta az előzőleg vállalt funkciókat. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy az ilyen funkció-halmozás nem vezet kellő eredményre, hiszen a legnagyobb jóindulattal és odaadással sem lehet teljes értékű munkát végezni, hiszen az ilyen elvtársak saját erejüket forgácsolják széjjel. Elképzelhető-e, hogy a legnagyobb akarattal is eredményesen tudott dolgozni Pozsonyi Mihály elvtárs Fácánkerten, aki amellett, hogy a termelőszövetkezetben brigádvezető volt, ellátta az üzemi pártszervezet titkári teendőit, tagja volt a községi tanácsnak és a községi pártvezetőségnek is ő volt a titkára. Emellett még olyan megbízatásokat is teljesített, mint kul- túrfelelős, népfront-bizottság tagja stb. Dombóváron Topa József elvtárs, aki régi harcosa pártunknak, ugyancsak számos funkcióban igyekezett előbbre segíteni a párt politikájának megvalósítását. Tolnán a szövetkezeti ügyvezető egyben a szövetkezeti tanács elnöke, pártvezetőségi tag, a munkásőrség szakaszparancsnoka stb. Pakson, Gyönkön és a megye csaknem minden községében előforduló jelenséggel van dolgunk. Szükség van-e erre? Nincs. Különösen akkor válaszolhatunk igen határozottan erre a kérdésre, ha azt is tudjuk, hogy a pártalapszerveze- tek vezetőségei nem adnak valamennyi kommunistának még ma sem konkrét pártmegbízatást. VolA 62. Mezőgazdasági Kiállításon a SZÖVOSZ önálló pavilonnal vesz részt. A külső képében és belső megoldásában egyaránt modern pavilon alapterülete 650 négyzetméter, a kiállítás egyik gócpontján találjuk majd. A kiállításon ötven kisebb pavilonban kapott helyet a földművesszövetkezeti kereskedelem. ízelítőül csak annyit, hogy ide érkeznek majd Pest megyéből a különböző jól működő földművesszövetkezetek árusító sátrai. A pavilonban helyet kapott a legújabb szövetkezeti forma, a falusi takarékszövetkezet is. Tevékenységük ismertetésére brosúrát osztanak maid, amely részletesen na tehát kinek átadni ezekből a funkciókból. Miért nem adnak át ezekből néhányat másnak? Egyik ilyen ok az, hogy nem bízik kellően a pártvezetőség a kommunistákban. Ezeket a következő »indokokkal« támasztják alá: »Ha én elvégzem, nem kell beszámoltatni senkit és tudom, hogy jól el van végezve.« Van egy erősebb kifejezés is, amelyben a bizalmatlanság és az előítélet elég könnyen felfedezhető. Ezt mondják: »Ha én megcsi- jríálomi, akkor biztosan meglesz.« Helytelen és alaptalan is a legtöbb esetben az ilyen vélekedés. Egyetlen pártvezetőség sem képes sikeresen megoldani feladatát, ha nem támaszkodik a legközvetlenebb harcostársaira, a pártszervezet tagjaira. Vannak, akik már lemondtak volna a korábban vállalt megbízatásaik egy részéről, de attól félnek, hogy az elvtársak ezt meghátrálásnak tartják. És lehetne sorolni tovább az »indokokat«. De hiába a legalaposabb érvelés, nem lehet elfogadni egyiket sem, mert minden reális alapot nélkülöz. Káros a funkció-halmozás mind a pártnak, mind pedig az egyéneknek. Káros a mozgalom számára, mert nem lehet hét-nyolc területen eredményes munkát végezni; a vezetés csak néhány elvtárs kezében összpontosul, nem képes a pártvezetőség működési területét kellően átfogni, nem ismeri meg az emberek igazi véleményét; sok esetben nem jut kellő időben a párt szava a tömegek közé. De a funkció-halmozás gátolja azt is, hogy a párt tagjai a mindennap gyakorlatában edződjenek, nevelődjenek, elsajátítsák a vezetés tudományát, s képessé legyenek majd egykor esetleg a mai vezetés helyére lépni. Az egyén szempontjából is káros a funkció-halmozás, mert minden szabad idejét lefoglal a vállalt kötelezettség teljesítéséért végzett munka, s nem jut idő a művelődésre, tanulásra, szórakozásra, s nem tud kellően saját családjával sem foglalkozni. Legyen az elv: vállaljunk kevesebbet, de ezt a kevesebbet az eddigieknél alaposabban végezzük el. A pártvezetőségek arányosabban osszák el a konkrét megbízatásokat az elvtársak között, ezáltal több kommunista számára nyílik alkalom konkrét pártmunka végzésére. Csak így lehet igazán alapos a pártmunka. Ha megoszlik a munka — könnyebben megvalósíthatók a tervek, gyorsabban érünk a célhoz. Érvényesítsék a pártvezetőségek a már ismert jelszót: Pártmunkát minden kommunistának! foglalkozik feladataikkal, két év alatt elért eredményeikkel. A földművesszövetkezeti vendéglátóipar külön képviselteti magát a pavilonban. A cukrászda-eszpresszóban a legjobb szövetkezeti cukrászok díjnyertes, finom süteményein kívül feketével állnak a vendégek rendelkezésére. Zamatos borokat is mérnek, amelyek a legjobb szakcsoportok pincéiből kerültek ki; A kiállítás területén működik majd egy földművesszövetkezeti csárda is, amelynek gazdája ebben az évben a konyhájáról híres törökszentmiklósi földművesszövetkezet. Itt a leghíresebb szakácsok tájjellegű ételei közül lehet választani, ők adnak ízelítőt tudásukból. Fellendül a KISZ-szervezet munkája Kisdorogon F öldművesszö vetkezetek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron
