Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-06 / 210. szám

1958 szeptember 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 a jobbik szekérre kapaszkodik az ember ember vagyok, a jót nem dobom el magamtól, s a régihez sem ragasz­kodom, ha az új többet ád. Újságíró: (Mentegetőzve.) Nem tartom én megcsontosodott ember­nek a Ferenc bácsit.. . Hallom, ra­vasszal meglátogatta az állami gaz­daságot is! Ferenc bácsi: Nagyon kíváncsi voltam rá, aztán, mikor hallottam, hogy egy parasztküldöttség megy a faluból a Fornádi Állami Gazda­ságba, jelentkeztem rögtön ... Nem bántam meg, hogy elmentem. Sok hasznosat láttam. Itt láttam életem­ben először önitatót, meg fejőgépet a marhaistállóban. És különösen a mo­toros répakapáló tetszett. Akkoriban jártam ott, amikor azok a nagy me­legek voltak az idei tavaszon... A mi földjeinken a búza, meg az árpa megérezte a nagy meleget, sárgult a teteje. Az állami gazdaság földjein meg olyan haragpszöld volt, hogy öröm volt nézni... Hiába o mélyszán tás az aranyat ér. Újságíró: Na és a termelőszövet­kezetről mi a véleménye? Ferenc bácsi: (Ráncolja a homlo­kát, sokáig gondolkodik). A szom­szédom a tamási Vörös Szikra Tsz- ben dolgozik, aztán amikor hazajön beszél az ottani életről... hol megy neki, megvan elégedve. A múltkor jártam ott, tehenet adtam el a szö­vetkezetnek ... Rosszat, nem mond­hatok róla. Nagy rend, tisztasági és megelégedett emberek fogadtak. Mert tudja, ha valahol nincs meg­elégedve a tagság, az úgy is kiszűrő­dik, eltitkolni semmit sem lehet. A gazdálkodásukon is csak ámu iám, amikor a szomszédom gyönyörű pap­rikát hozott nekem ajándékba a sza­lonna mellé, akkor, amikor az én paprikám még csak a virágát hányta. Újságíró: De hát én úgy tudom, hogy itt is van, Pincehelyen termei ő- szövetkezet. Arról hogy vélekedik a Ferenc bácsi? Ferenc bácsi: (Megint erősen gon­dolkodik és csak nagysokára vála­szd, minden szót alaposan megfon­tolva.) Az első években nagyon rossz volt ez a termelőszövetkezet. Min­dene gazban volt, s megmondom én úgy ahogy van, akkor még csak rajta keresztül láttam mindent és azt mondtam, hogy még egy falat kenye­rem lesz, nem lépek a termelőszövet­kezetbe. Azóta sokat változott a ter­melőszövetkezet és változott az én véleményem is. Évről évre javul a gazdaság, s ha így megy két-három év múlva, vagy talán előbb is lema­radok mögötte ... Ha megelőz, ha többet nyújt majd mint ez a kilenc hold, majd ha már olyan lesz, mint a tamási Vörös Szikra, akkor én is belépek... Be én, nem vagyok én megcsontosodott ember, az okos em­ber mindig a jobbik saekérre kapasz­kodik. H. T. HÍREK A jelenet főszereplője Fokhagyma Ferenc pincehelyi lakos. Az, újságíró, mint ahogy az történni szokott, csu­pán csak kérdezget. Történik 1958 szép tember első napjaiban a pincehelyi szőlőhegyen. Ferenc bácsi: Üljön oda a rozsé tetejére, ott nem piszkosodik a ru­hája ... pihenje ki magát, mert lá­tom elfáradt, mire rám talált Én meg majd addig elmondom, amire kíváncsi. Újságíró: Azt meg honnan tudja Ferenc bácsi, hogy én mire vagyok kíváncsi? Ferenc bácsi: (Kajánul mosolyog, feljebb löki fején a szalmakalapot, s a kötényt maga alá gyűrve leül.) Tudom én ... arra kíváncsi, hogyan élek, hogyan gazdálkodók és mikor akarok a termelőszövetkezetbe lépni. Újságíró: (nevetve) Ha hinnék a babonában, azt képzelném, gondolat- olvasással is foglalkozik a Ferenc bácsi. Ferenc bácsi: Na ugye . .. Na iám, hát mégis csak eltaláltam, hogy mi érdekli magát. Hát. akkor talán kezd­jük az életemmel. Nem panaszkod­hattam, jobban élek, mint a régi vi­lágban. Négy hold földem volt ere­detileg, ahhoz kaptam még kettőt, amikor a földosztás volt és vettem is a magam erejéből még hármat, úgy hogy most kilenc holdon gazdálko­dom .. . Megyagyok én kérem elé­gedve a rendszerrel... De meg ám ! Másként el sem vállaltam volna a népfront elnökséget Pincehelyen. Újságíró: Maga a népfront elnök? Ferenc bácsi: Én vagyok.. És lássa az is jól esik, hogy meghall­gatnak és rám bíznak egyes dolgo­kat. A múltban nekem hallgass volt a nevem. Én „törpe” voltam, úgy is neveztek, hogy törpebirtokos. A vezetés a „nagyokra1’, a nagygaz­dákra maradt apáról-fiúra ... Nem az. számított, hogy ki mennyit tud, még kevésbé az, hogy kit szeretnek az emberek ... Ha üres is volt a fej, az nem számított. A vagyon volt a lényeg. Újságíró: Milyen volt az idei ter­mése Ferenc bátyám? Ferenc bácsi: Lehetett volna jobb is... Tudja, ezer szerencsém, hogy most már nem úgy gazdálkodom, mint régen. Húsz évvel ezelőtt a napraforgót sem igen ismertem, ma meg tele van a földem szerződéses növényekkel. Nemesített búza vető­magot vettem, s az idén kukorica vetőmagot isi cserélek ... Valóságos áldást jelent nekem a nemesítő állomás. Azelőtt ki kaphatott neme­sített vetőmagot? Egyedül az urada­lom. Velünk nem törődött senki, aztán meg itt van a gépállomás. Van ugyan két ökröm, de azért a trágyát a gépállomás vontatójával hordatom ki, s a „takarodás”-nál is igénybe­vettem a gépállomást. Ne gondolja, hogy én amolyan megcsontosodott — A Magyar Uttörőszövetség Me­gyei Elnöksége csütörtökön ülést tartott, amelyen megbeszélték az út­törőmozgalom előtt álló megyei fel­adatokat. Részt vett az ülésen Surá- nyi László, az úttörők orszá­gos elnökségének ügyvezető elnöke is. — Marx emlékművet emelnek Moszkvában. Moszkva központjában, a Szverdlov térre nyíló parkban em­lékművet emelnek Marx Károlynak, a nagy gondolkodónak, a tudomá­nyos kommunizmus megalapítójá­nak. Az emlékmű pályázatra beérke­zett 52 pályamű közül a bíráló bi­zottság az első díjat a »Vörös Sarló és Kalapács« jeligével beérkezett tervezetnek ítélte. Szerzői: L. J. Ker­bel szobrász, R. A. Begunyec, N. A. Kovalcsuk, V. G. Makarevics és V. M. Morgulisz építőművészek. A szerzők elgondolása szerint Marx Károly alakját szürke gránittömbből faragják ki. Az emlékmű nyolc mé­ter magas lesz. — Televízió vásárlását tervezik a Tolnanémedi Kendergyárban, me­lyet a kultúrteremben állítanak fel. Jelentős esemény ez, hiszen ez lesz a faluban működő első televíziós készülék. — A Jászai Mari együttes Biká- cson e hó 12-én Férjek papucsban címmel előadást tart a kultúrott- honban a falu dolgozói részére. — Római hajóroncsot találtak Szi­cíliában. Siracusa közelében a ten­gerfenéken régi római kereskedelmi hajó roncsait találták meg. A 2000 évvel ezelőtt hajótörést szenvedett gálya görög márványoszlopokat szállított Szicíliába. Az óriási oszlo­pok között akadtak 8—10 méteresek is. A hajó más építési anyagot is szállított, köztük ólomlapokat és szép kivitelű amforákat. — A KISZ által szervezett taka­rékossági mozgalomban jó eredmé­nyeket értek el a Dombóvári Fűtő­ház KISZ-fiataljai. Az első félévben 306129 forintot takarítottak meg jó munkájuk nyomán. — Kibővült a növénytermesztési szakcsoport Nagydorogon. Az eddi­gi 80 holdról 110 holdra nőtt a föld­területük. A következő évben tehát több szerződéses napraforgót és rostkendert tudnak termelni. Pél­dájuk nyomán és eredményeiket lát­A becsület védelmében A Sárköz egyik községében a falu uzsorásának lánya különféle állami és pártszervekhez rendszeresen fel­jelentéseket intéz a község politikai és állami vezetői ellen. Rágalmaz, szid, gyalázkodik. A kivizsgálás eredményeként többször bebizonyo­sodott már, hogy alaptalanul, a bizo­nyítékok teljes hiányában vádasko­dik. Ez a falu közvéleménye előtt is ismeretes, legyintenek, ha újabb rá­galmairól hallanak. — Nem komoly dolog — sőt el is ítélik érte, mert ismerik, szeretik vezetőjüket, bíz­nak bennük. Ha csak ez az egy ilyen tapasztalat lenne, akkor is szóvá kellene tenni, de másutt is van hasonló jelenség. Nagyon nekibátorodtak ezek a vá- daskodók. Van olyan is, aki több­féle szervhez egyszerre tesz bejelen­tést és beadványában — mintegy ijesztésképpen — hivatkozik arra, hogy azzal egyidejűleg még milyen más szervnek is írt levelet. Ezek a vádaskodók meg merik ezt tenni azért, mert tudják, különös felelős- ségrevonás nem lesz velük szemben. Megpróbálják elhinteni a bizalmat­lanság magját, megpróbálnak árta­ni elvtársaink tekintélyének és ez nem egyszer sikerül is nekik. Az ellenforradalom előtt és alatta — emlékezzünk — meglehetősen háborítatlanul rágalmazták a kom­munistákat. De miért lehet ezt ma is megengedni? Amikor bebizonyo­sodik az alaptalan rágalmazás ténye — ha indokoltnak látjuk —, járjunk el bírósági úton is a rágalmazókkal va alakulóban van a faluban egy gyűmölcstermesztési szakcsoport is, öt hold földterületen, ahol kajszi- barackot és meggyet termelnek majd a szövetkező szakcsoport tag­jai. — Húszezeréves női szobor. A Harvard egyetem egyik régészeti csoportja Alan Movius professzor vezetésével a napokban majdnem- tökéletesen formázott női szobrot talált a Les Eyzies barlangban, Pe- rigueux dél-franciaországi város kö­zelében. A mészkőszobor korát mintegy 20—25 ezer évre becsülik és a leletet szenzációsnak mondják. — Tolna megye területén a máso­dik negyedévben 95 község teljesí­tette 100 százalékon felül adófizeté­si tervét. — OTP-fiók létesült az elmúlt na­pokban Nagymányokon. Az új OTP- fiók működését kiterjeszti Nagymá­nyokon kívül Máza és Győré, vala­mint Váralja községekre is. — A Decsi Háziipari Szövetkezet 44 900 forint értékű árut szállított ez év áprilisa óta a népbolt lakbe­rendezési tárgyakat árusító szek­szárdi boltjába. Eddig nem volt ilyen kelendő a szövetkezet szőttes áruja, hisz tavaly jóformán a fent említett értékű áru felét sem igé­nyelték a környék lakói. szemben! Legfontosabb azonban az, hogy a kommunisták ne tűrjék ezt, harcoljanak az ilyen jelenségek el­len, ne engedjék azt, hogy becsüle­tes, áldozatkész, a mozgalom érdeké­ben sokszor éjt nappallá tevő elv­társakat lejárassanak. Alakítsanak ki olyan közvéleményt, hogy a pár- tonkívüliek, a lakosság is ítélje el, szigetelje el azokat, mint a fenti községben. Nehezíti ezt a munkát az, hogy esetenként vannak még visszaélé­sek, hibák a vezetésben. Lássuk meg, tegyünk különbséget, kik azok, akik a vezetők, a kommunisták le­járatása végett intrikálnak és kik azok, akik segíteni akarnak^ haladá­sunk meggyorsítása céljából tárják fel a hibákat. Az elbírálásnál és a tennivalóknál alapvető különbség van, más eszközöket és módszereket kell használni úgy az egyik, mint másik esetben. Törekedjünk arra, hogy ne érje üldözés — ellenkező­leg, inkább megbecsülés illesse — azokat a levélírókat, akik bizonyí­tékok birtokában felfedik a vissza­éléseket, mulasztásokat. Sok, na­gyon sok még a tennivaló itt és ke­vesebb lesz a hiba, ha előrelépünk e téren is. Vigyáznunk kell arra, hogy egyesek »rágalmazás« felkiál­tással ne üldözzék és ne üldözhessék azokat a becsületes dolgozókat, akik joggal féltik a közvagyont, akik nem engedik azt elherdálni, vagy fellépnek a politikai életben mutat­kozó hibákkal szemben. Pártszerve­zeteink, a kommunisták erre törek­szenek is. Nem engedhetünk meg azonban általános vádaskodást, rágalmazást ! A községekben fáradhatatlanul dol­gozó a közügyek érdekében mindig talponálló, - áldozatkész elvtársakat meg kell becsülnünk, azok becsüle­tét mindig meg kell védenünk. Te­gyük is ezt, elvtársak! Somi Benjaminné — A Simontornyai Vadásztársaság vadászai az utóbbi két hétben hat vaddisznót lőttek. A szerencsés va­dászok zsákmánya között akadt ket­tő 100 kilón felüli vaddisznó is. — A tengeliei Petőfi Termelőszö­vetkezet KISZ-szervezetének tagjai az általuk társadalmi munkában megművelt kétholdas tábláról meg­kezdték a beérett ricinusmagvak leszedését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szorgalmas nauti­kájuk gyümölcse minden várakozást felülmúl. — Óriás rántotta. Kölnben egy holland teherautó nekiszaladt egy fának. A szerencsétlenség következ­tében szétszóródtak az úttesten az autón lévő ládák, amelyekben 144 000 tojás volt. Négy kerület tűz­oltói két órahosszat dolgoztak, amíg sikerült fecskendőikkel megtisztíta­niuk az utat. * Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 XXIII. 1935 karácsonyára nagy ajándé­kot kap Szekszárd város, ami szé­pen beleilleszkedik az uralkodó kö­rök elveibe: kaszárnyát kap a me­gyeszékhely. Az újság ezt úgy adja hírül, mint Szekszárd város kará­csonyi ajándékát és dicsőíti vitéz Vendel István polgármestert, akinek fő érdeme van abban, hogy a város kaszárnyát kap... Nem sokkal később azonban ko­moly intrikák érik a város polgár- mesterét még a választásokból kifo­lyólag. Azzal vádolják az ellenzéki­ek, hogy a legutóbbi választásoknál meghamisították a választói név­jegyzéket és nem szavazhattak any- nyian Szekszárd városban, mint amennyinek szavaznia kellett volna. Igen érzékeny ember volt vitéz Ven­del István és természetesen ezt sem hagyhatta figyelmen kívül. Vitéz Vendel István toporzékol szobájában, zsebkendővel törli hom­lokáról, nyakáról a verejtéket és hangos megjegyzésekei tesz, pedig csak egyedül van a szobában: — Hallatlan... ezek nem is úri em­berek, hanem parasztok. Tölt egy pohár vizet és megissza, mintegy csillapítóul a nagy izga­tottság miatt. S utána tovább járkál idegesen fel-alá a szobában. — Engem, a polgármestert akar­nak kompromittálni ezek a gazem­berek. És személyemen keresztül a kormányunkat. No várjatok csak... Majd én megmutatom. Kiszól az előszobába a titkárnőjé­nek és intézkedik. Egy félóra sem telik el, megjelenik nála a városi rendőrparancsnok. — Szervusz, kérlekalássan. — Szervusz, kérlekalássan. Paran­csolj, foglalj helyet! Kisasszony, egy pohár szilvóriumot kérünk. — Miben lehetek szolgálatodra, kérlekszépen? — Hallottad, hogy ezek az ellen­zéki urak milyen híreket terjeszte­nek rólam? Azt kürtölik az egész városban, hogy csaltunk a választói névjegyzék összeállításánál. Ezzel akarják kompromittálni a város legfőbb emberét és természetesen az egész kormányzatot, mert hiszen a választói névjegyzék összeállításán alapszik a képviselőválasztás. Azt hiszem, osztod velem azt a vélemé­nyem, hogy ez gyalázatos merénylet rendszerünk ellen, és ha az ilyennek helyt adunk, nemhogy vissza tud­nánk állítani az ezeréves magyar határokat, hanem pusztulásnak lesz ítélve az egész magyarság. — Ne is mond, kérlekalássan, úgy is tudom, hogy az ellenzék legújabb támadásáról van szó. — Jól tudod — ezzel előhúz fiók­jából egy újságot és a rendőrfőnök elé tartja. — Itt van kérlekszépen az újság is, olvasd el. Ahelyett, hogy a nemzet összefogásáért küzdené- nek, ellenünk igyekeznek lázítani a népet, még a választás kivitelezé­sénél is. Csupa rágalom az egész. A rendőrfőnök gyorsan átfutja a cikket és rosszallólag csóválja a fe­jét. — Ez mégis csak disznóság, még azt merik állítani, hogy kevesebb ember nevét vettük fel a választói névjegyzékbe, mint amennyinek a nevét a választói törvény értelmé­ben fel kellett venni. Hát mit akar­nak ezek? Azt szeretnék, hogy most már boldognak, boldogtalannak le­gyen szavazati joga? — Na látod, kérlek, erről van szó. Akárhogyan is, de ezt meg kell to­rolni, és ez a feladat rátok vár. A rendőrfőnök mindig kapható az olyan dolgokra, ha valamit meg kell torolni, de most mégsem lel­kendezik különösebben a polgár- mester kívánságán, hanem mély hallgatásba merül és csak kisvár­tatva szól: — Baj lesz már ebből a sok meg­torlásból, mert csak állandóan job­bam. ellenünk fordítjuk a közvéle­ményt. Inkább valami taktikát kel­lene változtatni. — Eh, nem használ ezekkel szem­ben már más, csak ha egy kicsit megpuhítjátok őket. —» Jó, én nem bánom, de ezt még­is valahogyan úgy kellene bevezet­ni, hogy te a széleskörű nyilvános­ság előtt lelepleznéd állításaikat, bebizonyítanánk, hogy az az első szótól az utolsóig népámítás és így minket támogatna a közvélemény. — Ez nem rossz ötlet. Ezután pedig Vitéz Vendel István polgármester magához kérette a Tolnamegyei Újság szerkesztőjét és megbeszélte vele, hogy a legköze­lebbi számban neki is lesz egy köz­leménye, amellyel az ellenzék hí­resztelését fogja pozdorjává zúzni. Megkérte a lapot arra is, hogy a közleménynek feltűnő helyen ad­janak helyet, mert a kormányzat szempontjából ez igen nagyjelentő­ségű lesz. Ezután pedig Mancikát hívatta, hogy legépelje a közleményt. Az ellenzék leleplezése érdekében. Ma­ga elé tette a választási törvényt, amelyet már majdnem szó szerint ismert kívülről is, de azért a biz­tonság okáért fellapozta. Egy csomó aktát is maga elé terített az íróasz­talon, amelyben adatok voltak a választói jogosultakról. — írja kérem: „Azok részére, akik tárgyilagosak sohasem tudtak és tudnak lenni, az 1930. évi népszám­lálás adatai képezhetik a megdönt­hetetlen bizonyítékot arra vonatko­zóan, hogy hány választói jogosult­sággal bíró egyén van Szekszárdon. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint —, amelyet a magyar Sta­tisztikai Hivatal által kiadott köz­lemény tartalmaz — Szekszárd me­gyei városnak 14 279 lakosa volt összesen.” — Leírta? — Igen kérem, leírtam. Folytat­juk tovább? — Igen, de először töltsön még egy pohárkával. (Folytatjuk.) Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents