Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

Î958 szeptember 28.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Takarékossági mozgalom

— papírost

Százhetvenmillió forint megtakarítását vállalta — a kormány takaré- kosságji határozatának megjelenése után — a magyar könnyűipar. Ebből már mintegy 70—80 millió megvan. Mivel járult hozzá e megtakarításhoz a megye egyik könnyűipari üzeme, a tolnai pamutszövőgyár? Ezt néztük meg az üzemben.

A gyár takarékossági mozgalmának — ha egyáltalán mozgalomnak lehet nevezni — helyzete elég szomorú. A második negyedévben az üzemi és vállalati általános költségeknél vállalt 54 és fél ezer forintból 48,2 ezret takarítottak meg. A harmadik negyedév első hónapjában viszont nemhogy megtakarítás lenne. hanem mintegy 60 ezer forintos túllépés van a költségeknél. És a további adatok is azt mutatják, hogy a negyedévben nem tudja az üzem teljesíteni takarékossági vállalását.

Persze, a dolgok ilyen alakulásának vannak úgynevezett „objektív” okai is, a negyedév eleji átállások emiatt szükségessé vált nagyobb anyagszükséglet, de szerepet játszik a tervteljesítésnél mutatkozó lemaradás is. Azonban a legfőbb ok az. hogy mind a tervezet kidolgozásánál, mind a feladatokra való mozgósításnál a dolgozók bevonása nélkül „folyik” a „mozgalom”. Bár a kormány takarékossági határozata már márciusban megjelent, az üzem vezetősége csak május elején, a központ utasítására készítette el a takarékossági tervezetet, ezt is úgy, hogy két napon belül kellett összeállítani. A terv elkészült, el lehetett mondani, hogy van már mozgalom.

Arról már nincs szó a tervezetben, hogy melyik részlegnek mi a feladata a mozgalomban, hiányzik a dolgozók javaslatainak beépítése is, mint ahogy menetközben sem tájékoztatják rendszeresen az egyes rész legek dolgozóit, hogyan állnak a takarékosságai, hol, mit lehetne tenni a jobb eredmények érdekében.

Ahol pedig a tervezésnél nem számítanak a dolgozókra, a továbbiakban is csak regisztrálják az eredményeket, hibákat, nem kérik a munkások segítségét, csak papíron van meg a mozgalom, ott nem is lehet eredmény. A gyárban egyébként már „hagyományai” vannak ennek a módszernek, tavaly csak az év végén tudták meg, hogyan állnak a nyereségrészesedéssel, most sem tudja senki sem, hány nap van már eddig, hol, mi veszélyezteti az év végi nyereségrészesedést, mit kellene tenni — különösen a takarékosság vonalán —, hogy az idén is jusson a dolgozóknak a „terven felüli” bevételből.

Számtalan lehetőség van a gyárban is a takarékosságra és szükség is van — elsősorban arra —, hogy az importanyagokkal takarékoskodjanak. Csak az keil, hogy valóban élő mozgalommá váljék — papírmunka helyett — a takarékossági mozgalom. Kérjék a vezetők a dolgozók javaslatait, segítségét, tájékoztassák őket rendszeresen a gazdasági problémákról, a megoldandó nehézségekről;

Négy év óta csak az idén tudták teljesíteni a tervet

A Dunaföldvári Kendergyárban évek óta sok gondot okozott az áz- tatás. A nyári szezon alatt soha nem tudtak annyi kendert kiáztatni, hogy a tervet teljesítsék. Az idén tavasz- szal átszervezték az áztatósok munkáját, újítást alkalmaztak, a medencék ki- és berakásánál. Az újítás eredményeként a tavalyi 64 munkás helyett az idén csak 40 főt foglalkoztattak. Az újítás, mely traktorral történő vontatást javasolt, bevált, és ennek eredményeként szeptember 23-án az éves áztatási tervet már 100,3 százalékra teljesítették.

A kendergyár áztató munkásai és vezetői úgy tervezik, hogy még október első napjaiban is berakják a medencéket, hogy a kedvező időt kihasználva, minél jobban túlszárnyalhassák tervüket.

Mindig a munkások ügyéért harcol

világ, amikor a munkásembernek is adnak jogot a szebb, jobb, nyugod- tabb élethez — mondja Novákné.

Az elemi iskola kapuját alig csukták be mögötte. Néhány hét múlva már ott állt a félénk kis lány az igazgató előtt. Munkásnak jelentkezett. S most ahogy előttem ül Novák Nándorné a selyemfonógyár üzemi bizottságának elnöke, szavaiból kirajzolódik a fiatal gyerek-lány munkás élete. Régen volt., azóta már sok változás történt a gyárban, sok új munkás váltotta fel a régieket. Az 1936-os évre jól emlékszik, amikor először jött a gyárba dolgozni. Nem felejti el. Nem tudja elfelejteni azokat a nehéz napokat, amikor heti 4—5 pengő fizetést kapott, s az idősebbek és a férfiak ugyanazon munkáért több bért kaptak.

—‘ Azután jöttek a még nehezebb napok... Háború... Hadiüzem... Nehéz megélhetés... Néhány filléres béremelésért harcolni... Ekkor kezdődött valami új Novákné életében.

— Nem volt nálunk a háború alatt szakszervezet. Ha valamit kértünk, nem volt aki érdekünkben szóljon. Ha ki tudták harcolni az egy-két filléres béremelést, néhány hét múlva kitették őket a gyárból. Akkor nagyon nehéz volt az élet. Nem nyolc órát dolgoztunk, nem volt étkezde, kultúrház, szociális létesítmény. Mindig azt mondogattuk, hogy majd csak jön egy más

Csak a felszabadulás hozta meg azt, amire a selyemfonógyári asz- szonyok vágytak. S nem ültek ölhetett kézzel. A munkásnők közül elsőnek Novákné kezdte szervezni a szakszervezetet. A háború után, amikor a szakszervezet már erős volt, elkergették a tőkés világ igazgatóit, munkást ültettek a vezető helyekre.

A gyárban, sok változás történt. Nem is igen lehet felsorolni azt a sok létesítményt, melyek létrejöttében neki is része van. Mint a szak- szervezet elnöke, előbb pedig vezetőségi tagja, sokat járkált azért, hogy bölcsődét, napközit létesítsenek, hogy a munkásnők életét megkönnyítsék. Most az üzemi bizottság elnöke. Hat éve áll a szakszervezeti bizottság élén, kormanykitüntetést kapott.

— A terveimről nem tudok sokat mondani. Szakszervezeti vezető vagyok. Célom az, hogy biztosítsunk egészséges munkakörülményeket, a dolgozók jogainak érvényrejutását, és hogy megadjuk az államnak, amit tőlünk, munkásoktól vár.

(p)

November 7 tiszteletére

Versenyre hívják ki a mçgye ipari üzemeit a zománcgyáriak

A Bonyhádi Zománcművek dolgozói — a gyári pártszervezet, a szak- szervezeti bizottság és a vállalatvezetőség kezdeményezésére elhatározták, hogy november 7-e tiszteletére munkaversenyre hívják ki a megye összes ipari üzemeinek dolgozóit. A kidolgozott versenytervezetet pénteken a reggeli és a délutáni műszakváltáskor röpgyűlése- ken vitatták meg és fogadták el nagy lelkesedéssel a gyár dolgozói.

A nyolc pontból álló versenyváila- lás a termelési tervek túlteljesítése mellett főként a termelés gazdaságosságára, a minőség javítására irányul. Vállalták a gyár dolgozói a gyártmányok önköltségének 1,5 százalékos csökkentését. A takarékos- sági mozgalom kiszélesítésével az év végéig 420 ezer forintot akarnak megtakarítani a gyár dolgozói. Az egy főre, egy napra eső termelési érték tervét 101,6 százalékra teljesítik éves átlagban, többek között a munkafegyelem megszilárdításával

is. Az igazolatlan mulasztások és későnjövők miatti munkakiesést két százalékkal csökkentik az első félévhez viszonyítva.

Az exportkiszállítási terv teljesítését december 24-éig vállalták a gyár dolgozói. Ezen belül 100 ezer darab vietnami rizsescsészét november 25-éig legyártják. Vállalták a belföldi kiszállítási terv túlteljesítését is, a minőség javítását pedig az első félévi 86,7 százalékról 87 százalékra. A műszakiak az új szárító- berendezés elkészítését és üzembe helyezését vállalták november 30-ra. Az egész évi termelési terv befejezését december 28-ra vállalták a gyár dolgozói.

A versenyfelhívás szerint — amelyhez csatlakozásra hívják fel a gyár dolgozói a megye többi ipari üzemeit — a verseny értékelésére az éves mérlegek jóváhagyása után kerül sor. A Bonyhádi Zománcmfivek a verseny győztesének egy díszes zománcozott serleget ajánlott fel.

B bizalmi is a műszaki ii együttműködése alapja az eredményes szakszervezeti munkának

Sok szó esik napjainkban a bizalmiak és műszakiak kapcsolatáról. A III. Országos Bizalmi Tanácskozás óta komoly mértékben javulás tapasztalható e kapcsolatban. Mindinkább érvényre jut az az elv, hogy a bizalmi támogassa, segítse a művezetőt -mindazokban az intézkedésekben, amelyek a gazdaságos termelést, a takarékosságot, a fegyelem megszilárdítását célozzák, mindaddig, amíg az a törvényesség keretein belül történik.

Amiért ez gyakran nem sikerül, annak az az oka, hogy a művezetők nem eléggé értik, hogy milyen óriási erőt jelent számukra a szak- szervezeti bizalmi, aki a munkásokkal együtt segíti a gazdasági vezetés nehéz, felelősségteljes munkáját. Egyre több most már azoknak a művezetőknek a száma, akik felismerik ezt az erőt és igyekeznek jó munkaalapokat teremteni a bizalmival és így a csoporthoz tartozó munkásokkal. Ilyen például Böhm ■János a Tanácsi Építőipari Vállalat művezetője és Nagy János bizalmi.

Csók Péter a fenti vállalat vertikális részlegének a vezetője. Minden esetben úgy adja ki a dolgozókat érintő utasításait, hogy azt előre megbeszéli a bizalmival. Nagy elvtárssal. Hasonló a helyzet a Paksi Konzervgyárban Szommer János bizalmi és Farkas József művezető között. Megbeszélik állandóan tennivalóikat, az üzemrész létszámának kialakítását, a besorolás végrehajtását, a szakmai feladatokat. Ugyancsak a konzervgyárban Simon Aladár művezető és Lengyel Mária bizalmi közösen tesznek javaslatokat a csoport tagjainak kitüntetésére, jutalmazására, amit a gyár vezetősége, üzemi bizottsága figyelembe is vesz;

A Bonyhádi Cipőgyárban hosszú ideig igen rossz volt a kapcsolat a művezető és a bizalmiak között. Igen sokat gondolkozott ezen az ü. b.-el- nök és az igazgató, de még a bizalmiak is. A vezetők elhatározták, hogy külön beszélnek a művezetőkkel a bizalmiakkal való kapcsolat szükségességéről. Ez azt eredményezte, hogy változás történt a bizalmi és műszaki dolgozók kapcsolatában. Különösen jó a kapcsolat Havasi János művezető, Lukács István, Mayer Zoltánné bizalmiak között (a csoportban két bizalmi van). Nincs olyan intézkedés, amely a bizalmiak tudta nélkül történne. A feladatokat megbeszélik és a bizalTi&sétavatá&on

»A párt vezetésével a népért«. A felirat a vörös és nemzetiszínű zászlókkal feldíszített tisztiiskola homlokzatát díszítette.

Tiszteket avattak az ellenforradalom óta immár másodszor és ahogy elnéztem az újonnan felavatott tiszteket, arcukról azt olvashattam le, hogy ez a jelszó a szívükbe vésődött.

A szívekbe vésődött, hisz közülük jó néhányan az ellenforradalom idején resztvettek az iskola yédelmé- ben, a helyreállítási munkákban, amelynek elismeréséért a legtöbbjük mellén ott csillogott a »Munkásparaszt hatalomért« kitüntetés.

Az újonnan felavatott tisztek között ott voltak a Tolna megyei fiatalok is, akik a többiekkel együtt az ellenforradalomban átestek a tűzkeresztségen és hitet tettek a párt és a nép ügye mellett. Ott álltak feszes vigyázzban az emelvény előtt, ahol Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter elvtárs vezetésével helyet foglalt a tábornoki kar számos tagja, ott voltak a párt és a KISZ képviselői, és ott voltak a könnyekig meghatott szülők, testvérek, rokonok és jó barátok.

— Hogy megérhettem azt, hogy a fiunkból tiszt lett — súgja Simon Ferencné, a , Szekszárdi Cipész KTSZ felsőrészkészítője mellette álló férje fülébe. Simon Zoltán szekszárdi fiatal az érettségi után került Budapestre a tisztiiskolába. Három év tanulása és kemény önfegyelme van mögötte, de belekóstolt a harcba is, amikor az ellenforradalom idején fegyvert fogott a proletárdiktatúra védelmében.

Erre gondolt Simonné, amikor az újonnan felavatott tisztek között

szemeivel fiát kereste. Mert bizony, ha sikerül az ellenforradalmárok számítása, sok minden másként lett volna. Feloszlatták volna a KTSZ-t, mert bizonyos, hogy a tsz-ek feloszlatása után a KTSZ-ekre is sor került volna. És mi lett volna a gyerekekből? Mert abba bizonyos, hogy nem nyugodtak volna bele, hogy egyszerű munkásemberek gyerekei tanulhassanak és főleg semmiképpen sem engedték volna azt, hogy az ilyen fiatalokból, mint az ő fiúk, Simon Zoltán, katonatiszt legyen.

Milyen szépek ezek a fiatalok és milyen délcegek — suttogja maga elé, s alig várja, hogy a hivatalos ünnepség véget érjen és szívére ölelhesse az újdonsült katonatiszt fiát, akire méltán büszke.

A Himnusz és az ünnepi beszédek elhangzása után a dübörgő díszlépés következik, s ezzel véget ért a hivatalos ünnepség. Apák, anyák, testvérek ölelik magukhoz az ünnepeiteket, a fiatal tiszteket.

A díszebédig — amelyen a szülők is részt vesznek — van még idő, s beszélgetéssel töltik. Beszélgető csoportok alakulnak ki, amelyeknek középpontjában az újonnan avatott tisztek állnak. A vezetők és elöljárók a csoportok közé vegyülnek, a szülőkkel és a fiatal tisztekkel beszélgetnek a jövő terveiről, a tisztek feladatairól.

Révész Géza vezérezredes elvtárs a Simon-család körében foglal helyet és fesztelenül beszélgetni .kezd. Olyan egyszerűen és olyan természetesen, hogy Simon bácsi zavarából hamarosan magára találva beszél múltbeli életükről, munkájáról és a jövő terveiről.

— Talán a kis menyasszony — érdeklődik a miniszter elvtárs.

— Áh, dehogy, a lányunk, ők ketten testvérek, ugyanis két gyermekünk van — siet a válaszadással Simonná.

— Mert ne értsék félre — folytatja a miniszter elvtárs. A világért sem vagyunk ellene annak, hogy fiatal tisztjeink nősüljenek. Én szívemből boldogságot kívánok a fiataloknak, de ma még igen sok gondunk van és különösen nehéz a lakáshelyzet. Ma még nem tudnánk megfelelő lakásokat biztosítani a fiatalok számára. Két év múlva talán már könnyebb lesz. Éppen ezért arra kérem a fiatalokat, hogy várjanak egy kissé, ez különben sem árt. Először győződjenek meg érzelmeik teherbírásáról, mert az életben nemcsak az ilyen maihoz hasonló ünnepek vannak, hanem az ünnepnapok után a szürke hétköznapok következnek.

— Igen, mi is azt szeretnénk, ha 'fiúnk mielőtt megnősülne, megteremtené a házassághoz szükséges anyagi alapot — helyeselt Simon bácsi, másrészt most, hogy az életbe kikerülnek, sok munka is vár rájuk,

— De még mennyire — bólint a miniszter és beszél az ifjú parancsnokok felelősségéről, a fiatal sorkatonák és a tisztek baráti kapcsolatáról és búcsúzóul a következőket mondja:

— Mi továbbra is figyelemmel kísérjük munkájukat, sorsuk alakulását és hisszük azt, hogy becsületes, hazájukat szerető és szüleik kérges kezét mindenkor megbecsülő fiatalokat nevelnek tisztjeink. Ez a feladatuk — ezt várjuk Önöktől.

Ö. M.

miak mozgósítják a dolgozókat a tervfeladatok végrehajtására.

A Simontornyai Bőrgyárban Sörös Lajos bizalmi kapcsolata igen körülményesen kezdett kialakulni. Nem kérte a művezető véleményét sem a jutalmazásoknál, sem a bérezés megállapításánál, áthelyezéseknél. Legutóbb augusztus 20-án az üzemben jutalmazás volt és Sörös elvtárs csoportjából is jutalmaztak, de erről csak akkor tudott, amikor már megtörtént. Sörös elvtárs elhatározta, hogy beszélni fog a művezetővel és megkéri, hogy a jövőben kérdezze meg őt is, mint bizalmit. Sikerült megértetnie, hogy a közös kapcsolat az ő munkáját is segíti és az egyszemélyi vezetés is csak úgy helyes, ha a dolgozókkal, azok képviselőivel, ebben az esetben a bizalmival megbeszélik.

Fehérvári István bizalmi, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál művezető nem beszéli meg a szakszervezeti problémákat, nem ad segítséget a szakszervezeti munkához, sőt Rohr János elvtárs, művezető még azt sem helyesli, ha értekezletre hívatják a bizalmit. Ilyen és ehhez hasonló esetek előfordulnak még több helyen, azonban meg kell érteni és meg kell hogy értse minden művezető és műszaki, hogy az ő munkája elválaszthatatlan a bizalmi munkájától. Amikor a bizalmi véleményét nem kérik ki, nem igénylik a munkáját, nem csupán a bizalmi személyét becsülik le, ezzel egy időben lebecsülik azokat a dolgozókat is, akik bizalmivá választották meg képviselőjüket.

Több üzemben már tartottak művezetők—bizalmiak ankétját. Ezeken az ankétokon megbeszélték azokat a problémákat, amelyek a művezetők és bizalmiak kapcsolatában gátlásként hatottak. Eredményes volt az ankét a Paksi Konzervgyárban. Igen sok olyan jó módszert mondtak el, amelyek segítik a bizalmiak és művezetők kapcsolatainak szélesítését.

A szakszervezeti bizalmiak III. országos tanácskozása segítséget adott a bizalmiak további munkájához. A megyében 1667 bizalmi van, ezek a munkások igen sok segítséget, tudnak adni a műszakiak és művezetők munkájához, azonban ehhez az szükséges, hogy ismerjék el, bízzanak bennük, és mint a dolgozók aktív képviselőjeként tárgyaljanak velük.

Szűcs György

A bonyhádi (áfásban hallottuk, bogy...

... a bonyhádi Petőfi és a teveli Kossuth Termelőszövetkezetek földjein már zöldell az ősziárpa. Az aparhanti Március 15. Tsz-ben vetik a búzát.

*

... a teveli Kossuth Tsz-ben eddig már 150 köbméter silót készítettek. Most újabb 120 köbméteres silógödör feltöltésének kezdtek neki. A termelőszövetkezet nagy hasznát látta az elmúlt évben is az állandó jóminőségű silótakarmánynak. A zöldfutószalag folyamatos biztosításának köszönhetik a szövetkezet tag jai, hogy jelenleg a fejési átlag 14 liter a termelőszövetkezeten belül;