Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

8 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 szeptember 28. Ítélet a bogyiszlii földművesszSvethezet kártevői ügyiben Pénteken befejesték as iregssemesei férjgyilkos tárgyalását A vádlott, a 37 éves Kostyál Gé­zámé fekete kendőben áll a megyei bíróság Sz. Nagy Károlyné tanácsa előtt és zokog. Bíró: — Megértette a vádat? Vádlott: — Igen. Bíró: — Most nézzük sorjában, hogyan is történt a cselekmény. Kostyál Gézáné sorolni kezdi a tragikus végű családi drámának je­leneteit. összevesztek férjével — ami egyébként napirenden volt a családban,> a férj részeges viselke­dése miatt. Ezen a nyári napon is dolgozni kellett volna, a férj pedig e helyett italozott s hogy legyen pénze az italozás továbbfolytatásá­ra, gyümölcsöt és tojást akart ha­zulról elvinni, hogy eladja. Vádlott: — Mindig ütött-vert ben­nünket. Ekkor is láttam, amint az édesapámat rányomta az ágyra és fojtogatni kezdte. Ezután kimentem a kamrába a baltáért és visszamen­tem a szobába. Ott kétszer, vagy háromszor fejbeütöttérm a baltával férjemet, aki összeesett és meghalt. Ekkor már kezdtem bánni a tette­met, de későn volt. A család azt mondta, hogy menjek el a rendőr­ségre és tegyek jelentést. Fel is ül­tem a kerékpárra, elmentem a rend­őrségig, de nem mertem bemenni. Bíró: — A holttesttel mit csinál­tak? Vádlott: — Egy sarogján kivittük feltettük a kocsira s pokróccal és zsákkal takartuk be. Este kivittük a szőlőbe édesapámmal és elástuk. Bíró: — Mi történt a baltával, amellyel a férjét fejbeütötte? Vádlott: — Nem bírtam még látni sem. Irtóztam tőle. A nyelét lefüré- szeltem és eltüzeltem és azt mond­tam édesapámnak, hogy a vasrészét pedig ő tüntesse el. Bíró: — Mikor jelentette a rend­őrségen, hogy eltűnt a férj? Vádlott: — Az eset után három nap múlva. Bementem a rendőrség­re és azt mondtam, hogy eltűnt a férjem hazulról és nem tudunk róla- A faluban akkor már beszéltek az eltűnésről. Gyanús volt az eltűnés és arról beszéltek, hogy biztosan mi tettük el a láb alól. Én öngyilkos akartam lenni. Be is szedtem egy csomó aspirint. Bíró: — A nyomokat ki tüntette el és hogyan? Vádlott: — En mostam fel és tün­tettem el a véres részeket. Bíró: — Már régebben is gondol­kodott azon, hogy a férjét elteszi a láb alól viselkedése miatt? Vádlott: — Nem, ilyen gondola­taim nem voltak. Még ezen a napon sem tudtam, hogy ezt teszem a fér­jemmel, csak amikor láttam, hogy Vargáék igen jó családi életet él­tek, amint az helyes is. Már leg­alább 15 éve kimondták egymásnak az igent az anyakönyvvezetőnek és a papnak. Csak néha veszekedtek és akkor is hamar kibékültek, így abból se történt komolyabb baj. Szóval amolyan ideális házaséletet éltek. Nem is lett volna talán életük végéig semmi baj, ha meg nem ke- hesedik az egyik lovuk, a Madár. Mert bizony az megkehesedett és mit tehet mást ilyenkor a gazda, mint elvezeti a vásárba és megpró­bálja eladni, öt vásárba is elvezette, dehát nem akadt vevője és ennek pedig egyszerűen az a magyarázata, hogy senki sem keresi a beteg lo­vakat, kiváltképp ha még ráadásul olyan gyógyíthatatlan betegsége van, mint a kehesség. így hát Varga is hiába ajánlotta fele áron. A hato­dik vásárba már el sem akart men­ni, mert teljesen reménytelen volt a ló eladása. Kerek-perec kijelen­tette, hogy nem vezeti el több vá­sárba, lesz, ami lesz. Dehát a fele­sége babonás természetű és arról álmodott az egyik éjszaka, hogy el­kelt a Madár, sőt, nem is akármilyen áron, és utána nagy mulatságot csaptak ennek az örömére. így az­tán természetesen rábeszélte férje- urát, hogy próbáljon szerencsét még a hatodik vásáron is. Varga el is vezette a lovat a ha­todik vásárba. És mit tesz a vélet­len, csakugyan akadt komoly ve­vője a kebes Madárnak, Egy dara­big paroláztak, aztán végül is meg­ás apámat fojtogatja, akkor mentem ki a baltáért. Mikor részeg volt, mindig azzal fenyegette a családot, hogy kiirtja. A cselekmény elkövetésénél nincs vita: ott vannak a bűnjelek s ezt a vádlott és családja is elismeri, vagyis a asszony szülei, akikkel egy házban laktak és a fia. Nem elég tisztázott és világos azonban, hogy a vádlott a cselekményét előre meg­fontoltan követte-e el, vagy jogos önvédelemből. Az asszony ugyanis azt próbálja bizonygatni, hogy ön­védelemből kellett szembeszállnia férjével. A bíróságnak mindenek­előtt ezt a kérdést kell tisztáznia, hi­szen a bűnösség megállapításánál ez az alapvető. A bizonyító eljárás során vannak olyan vallomások, amelyek a vád­lott állítását próbálják igazolni. Igenám, csakhogy több tanú pedig igazolja, hogy ez előre megfontolt volt. Ugyanis Kostyálék 16 éves fia — a vallomások sze­rint — a tragédiát megelőző idők­ben tett olyan kijelentést, hogy ha mégegyszer berúg az édesapja, ak­kor már nem ijednek meg tőle, mert többen vannak. A kihallgatott tanúkat pedig szembesítik ez­zel a kérdéssel kapcsolatban, de mindegyik fél megmarad a maga álláspontjánál. Sor kerül az orvosszakértő, dr. Szepesy kihallgatására. Ugyanis a tárgyalás során adatok merültek fel arravonatkozóan, hogy éterszagot észleltek a holttestnél és ebből arra próbáltak következtetni, hogy azzal igyekeztek elaltatni. Az orvosszakér­tő határozottan kijelentette, hogy éterhez csak orvos juthat hozzá és azzal elaltatni különben sem lehet úgy valakit, hogy az illető azt ne vegye észre. így tehát ez a követ­keztetés valótlannak bizonyult. Ezután dr. Pinszki ügyész elmon­dotta a vádbeszédet. Mindenekelőtt bizonyította, hogy a gyilkosság elkövetésénél nem jogos önvéde­lemről volt szó. Ugyanis Kostyálné­Egyre gyarapodik, egyre jobb ered ményeket ér el a gyönki Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagsága. A gabona és más növények ter­mesztése mellett a fő hangsúlyt az állattenyésztés fejlesztésére fordít­ják. Ezen belül is a legnagyobb gon­dot a hozamok növelése és az állat­A egyeztek 2500 forintban. Valami ci­gányféle volt a vevő. Arcbőre igen csak fekete volt, cigányosan is be­szélt, de tisztességes ruha volt rajta és a társai hasonlóképpen voltak öltözve. Kiszámolta a vevő a 25 ro­pogós százast és elégedetten megve­regette a ló nyakát: — Majd én meggyógyítlak, : Ma­dár. Ismerem én az ilyen betegsége nek a fortélyát. Ezután pedig a boldog eladóhoz fordult : — Most pedig, ha nincs ellenve­tése, iszunk egy kis áldomást. Olyan bort mérnek ott a sátorban, hogy hét nyelven beszél. Varga világéletében nagy kedve­lője volt a boritalnak és hát most sem kellett sokáig biztogatni, hogy az »áldomás keretében« megigyanak néhány pohár bort. No, meg hát ez így illik, ha valaki eladja a jószágát. A második pohár után képzeleté­ben maga elé idézte feleségét, amint mesélte, hogy megálmodta ezt a jó vásárt. — Mégis csak van valami abban az álomban — dörzsölte elégedetten a kezeit. Nagyon ízlett neki a bor és a har­madik pohár után már az is eszébe jutott, hogy felesége nemcsak azt álmodta, hogy sikerült eladni a lo­vat, hanem azt is, hogy utána na­gyot mulattak. nak módja lett volna előzőleg elvál­ni, ha ennyire tűrhetetlen volt a férj viselkedése. Ezesetben pedig a család elháríthatta volna együttes erővel a férj támadását. Egy táma­dás elhárításánál nem az a megol­dás, hogy kioltják a támadó életét, így tehát nem kétséges, hogy Kos­tyál Gézáné bűncselekményt köve­tett el és nem pedig jogos védeke­zést. Maga a vádlott is érezte, hogy bűncselekményt követett el, hiszen azért nem merte az esetet jelenteni és azért folyamodott ahhoz a módszerhez, hogy férjét elásták a szőlőben. A védőügyvéd is felsorakoztatta érveit, majd a bíróság visszavonult ítélethozatalra. AZ ÍTÉLET A bíróság Sz. Nagy Károlyné tanácsa felmentette Kostyál Gezánét az ellene emelt vád alól és elren­delte a vádlott azonnali szabadláb- rahelyezését. A bíróság elfogadta a vádlott azon védekezését, hogy ön­védelemből követte el ezt a cse­lekményét. Ugyanis a bíróság meg­állapítása szerint az elhunyt Kos­tyál Géza is emberéletre tört, ami­kor fojtogatni kezdte a vádlott édesapját és előtte pedig az édes­anyját is megtámadta. Ha például a vádlott csak egy bottal próbál apja mentségére menni, akkor azt könnyen kivette volna vádlott ke­zéből és eredménytelen az önvéde­lem. A szomszédok segítségül hívá­sáról sem lehetett szó, mert hiszen ■már azokat is megfenyegette és nem is mertek volna az elhunyt férj közelébe jönni. Az elhunyt az élete során nagyon sokszor megkeserítet­te családja életét, hozzátartozóit ál­landó rettegésben tartotta és ez­esetben már odáig fajult a részeges férj viselkedése, hogy hozzátartozói életére tört. Az ügyész megfellebbezte az íté­letet. BODA FERENC állomány számszerű fejlesztésére for­dítják. Alig egy esztendő múltán, már jó eredményeket értek el. Ezt bizonyít­ja, hogy míg 1957-ben a 100 katasz­teri hold szántóra jutó számosállat aránya 18.4 darab volt, addig napja­inkban ez a százalékarány 24.9 darab­ra növekedett. kehes — Hát, ha így álmodta az asszony, akkor legyen így! ötven forintot igazán elmulathatok. És rendelt még egy litert. Úgy számolt, hogy azt még megisszák, közben elhűzatja a cigánnyal egy tízesért a nótáját és hazamegy. Ami­kor elfogyott ez a liter, a »vevő« szólalt meg: — Csak nem siet még? Hát hiszen én még nem is fizettem ... Csak nem utasítja vissza. És a vevő is rendelt egy litert. Ennek elfogyasztása után Varga már »rózsaszínben« kezdte látni a világot, és egészen szépnek látta azokat az elegáns ruhába öltözött cigánylányokat is, akik időközben odatelepedtek az asztalukhoz, mint a »vevő« hozzátartozói és kérni kezd­ték Vargát, hogy énekeljen valamit. Mint mondom, Varga már igen szépnek látta őket, leöntött még egy pohárral, megköszörülte torkát és ugyancsak énekelni kezdett. A leá­nyok pedig dicsérték hangját és ka- céran Varga szemébe néztek. Varga még egy nótát elénekelt, még egy pohár bort megivott, a leányok pe­dig — kacérkodtak vele. így tör­tént, hogy Varga megcsípte az egyik leány derekát és a leány viháncolva félreugrott, de azért, hogy tovább bátorítsa Vargát, így szólt hozzá: — Ne izéljen má, no. Még azt hi­szem, hogy haza akar kísérni. Az egy év óta húzódó perben ho­zott ítéletet a járásbíróság dr. Tom- szer tanácsa. Az 1956. évi árvíz megrongálta, illetve rombadöntötte a szövetkezet épületét is. Közel fél­milliós költségvetéssel megindult az építkezés, amelynek kapcsán csalá- sokkaL sikkasztásokkal, magánok­irat hamisításával szereztek ma­guknak egyesek illetéktelen hasz­not. A nehéz körülmények: anyag, fuvar és munkaerőhiány kedvező alkalmat nyújtott egyeseknek, hogy a zavarosban halásszanak. Ma már a szövetkezetei ért vesz­teséget pontosan megállapítani nem lehet, mert a szakértők véleményei is eltérnek egymástól. Az egyik 83 000, a másik 57 000 forint hiányt állapít meg, míg a tárgyalás során ez is jóval csökkent, bizonyítékok hiányában. Az elsőrendű vádlott Takács János monoid születésű kő­műves, ácsmester, mint építésveze­tő. Az ő terhére a bíróság több- rendbeli magánokirathamisítást, csa Nagy munkálatok folynak Szek- szúrdon, a Kajmádi Állami Gazda­ság szőlészetében. Mint ismeretes, a szekszárdi szőlőhegyeken igen nagy kárt okozott az erózió: a hegy­oldalakról lezúduló esővíz, hóié ál­landóan mosta, koptatta a termő­talajt és ez ellen vajmi keveset tettek és tesznek a szőlősgazdák. Hadd tegyük hozzá, hogy a szőlő­hegy szétaprózottsága — a sok tu­lajdonos és a sokféle vélemény — nem is teszi lehetővé hathatós in­tézkedések bevezetését. A baktaj szőlészetben azonban, ahol már nagyüzemi szőlészet van kialakuló­ban, igen jelentős intézkedéseket tesznek az erózió megakadályozásá­ra. A hegyoldalakra, a víz folyási irányához merőlegesen csatornákat, vízfogó gátakat építenek, hogy azon folyjon le a víz, ne pedig a szőlő­tőkék között, kimosva a termőtalait. Ezeket a gátakat nem földhányások ból építik meg, mint amivel he­ly enkint próbálkoztak a kisterme­lők, hanem terméskövekből, ce­mentből, tehát a legszilárdabb épí­tőanyagból. Ahhoz azonban, hogy egyáltalában hozzáfoghassanak az építkezések­hez, utakat kellett építeni a legmere­dekebb hegyoldalakba is. Olyan he­lyekre kellett vontatók és teher­autók számára járható utat építeni, ahol azelőtt még lovaskocsival sem mertek járni. Ez megtörtént és már hosszabb idő óta gépekkel hordják ide az építőanyagot: eddig több va­gon terméskövet, cementet stb. hord tak fel ide a meredek hegyoldalba ló Varga pedig, aki most jobban látta a leány alakját, így válaszolt: — Még ha nem laknál olyan mesz- sze ... Meg ha tudnám, hogy' nem megyek potyára ... Töltöttek, ittak, a leány pedig visszaült Varga mellé, de úgy, hogy véletlenül egy kicsit hozzá is érjen. És miután ismét ittak, így szólt hozzá: — Ha van egy százasa számomra, akkor nem jön potyára. Még kocsi is lesz ... Varga ránézett a leányra, aki igyekezett úgy ülni, hogy lehetőleg minél előnyösebben látszanak vo­nalai. Mint mondtam, Varga világéleté­ben békességben élt feleségével és nem is adott rá okot, hogy »viha­rok« legyenek otthon, de most erő­sen megakadt a szeme ezen a jóképű cigánylányon és arra gondolt, hogy ha már egyszer mulatunk, akkor legyen az igazi mulatás, igazi em­lék. Elvégre is egyszer ő is megen­gedhet magának egy ilyen kirucca­nást az életben. A pénzért úgysem szól az asszony, mert hát ő álmodta meg, hogy az eladás után nagy mu­latás következik, azt meg nem tudja meg. hogy ennél a leánynál volt. Gondolatait a leány csacsogása sza­kította félbe: — Csinálunk üzletet? Varga bólintott, kiitták poharai­lást, sikkasztást állapított meg, ezért 2 évi és 3 hónapi börtönre ítélte. Másodrendű vádlott Barna Tibor szövetkezeti ügyvezetőt, Bachusz József revizort, mint har­madrendű vádlottat többrendbeli visszaélésért, 6—6 hónapi börtönre és kötelezte őket egyetemlegesen az anyagi kár megtérítésére. Lőrincz József negyedrendű vádlottat 6 hó­napi börtönre és 100 forint pénz­bírságra ítélte orgazdaság miatt. Az ügyész és vádlottak az ítéletben megnyugodtak, kivéve az elsőrendű vádlottat, aki enyhítés végett fel­lebbezést jelentett be. így a három utóbbi vádlott ítélete jogerős. Mi­után Takács János és Barna Ti­bor előzetes letartóztatásban voltak, az itt töltött idejüket a bíróság be­számította, valamint elrendelte Ta­kács János szabadlábra helyezését a büntetés kitöltésének megkezdé­séig, mert már egy évig előzetes letartóztatásban volt. Bachusz Jó­zsef és Lőrincz József büntetését 3 évi próbaidőre felfüggesztette. az erózió megfékezésére szolgáló gátak építéséhez. A gátak építését is megkezdték. Nem kisebb feladatot jelent a kopár hegyoldalak betelepítése sem. Amint arról Székely János,, a sző­lészet vezetője tájékoztatott ben­nünket, minden arra alkalmas terü­letet betelepítenek. Meg is mutatta, hogy mit kell érteni az »arra alkal­mas« területen. A Kálvária hegyol­dal jelentős részét nem művelték régebben, nem termeltek rajta sző­lőt, mert úgy látszik, nem volt ki­fizető. Az állami szőlészet most ter­mővé teszi ezeket a területeket. Az állami gazdaság most ezeket a te­rületeket is művelés alá veszi. Az idén például mintegy 20 holdnyi ilyen kopár területet vesznek műve­lés alá. Ennek egy része sohsem, egy része pedig 15—20 éve volt mű­velés alatt. A szakemberek megál­lapítása szerint ez a terület igen alkalmas szőlőtermelésre és úgy szá­moltak, hogy ha költségesebb is itt a szőlőtermelés, mint a sík, vagy kevésbé hegyes részeken, akkor is megéri és csak segíti a szekszárdi szőlővidék régi jó hírnevének visa- szaállítását. Jelenleg a nyugati lej­tőn folynak forgatási, feltörési munkálatok. Először eltakarítják a bozótot, a fákat, bokrokat és utána kézierővel forgatják meg a talajt, hogy tavasszal beültethessék A gazdaságban megkezdődött a próbaszüret. Többféle szőlőt szüre­teltek már és a mérések azt mutat­ják, hogy igen jó termés várható. Dane kát és elindultak a kocsi felé. Var­gát már úgy kellett felsegíteni, mert annyi ereje nem volt, hogy egyedül felüljön. Leült a kocsiderékba és mindjárt el is aludt. Az »üzletfe­lek« is felültek és elindultak. Ebből még nem is lett volna sem­mi baj. Dehát milyenek az embe­rek ... Könnyebb volt a lelkűknek, hogy amikor látták Vargát mulatni ott a sátorban, azt elújságolták min­den ismerősnek és hát persze akadt olyan is, akinek hazaérve az volt az első dolga, hogy mindezt elme­sélte Varga feleségének. Vargáné gyorsan tiszta kendőt kö­tött, biciklire ült és elindult a fér je- ura elé. Persze, a vásárban már nem találta sehol a férjeurát, mert hi­szen annak időközben vége lett és már megkezdték a sátrak szétbontá­sát is. A zenész is hóna alá csapta a hegedűjét és elindult hazafelé. Vargáné tőle érdeklődött férje után. Az mondta el, hogy a cigányok ko­csiján ment el innen, akik megvet­ték a lovát. A címet is megmondták. Az asszony felült kerékpárjára és utánuk indult. Amikor odaért a la­kásukhoz, férje akkor lépett ki a kapun, és Varga, amikor meglátta feleségét, önkéntelenül is a pénz után nyúlt, hogy azzal talán majd kien­gesztelheti a paprikás feleséget. Igen ám, csakhogy hiába nyúlt, mert nem talált egy árva fillért sem a zsebében. Kilopták belőle. Boda Ferenc Egy év alatt 6.5-ef nőtt a 100 holdra jutó számosállat Gyönlcön A bakteri szőlészetben...

Next

/
Thumbnails
Contents