Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

fOLRA JEGYEI

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

ARA: 50 FILLER

Szombat, 1958 szeptember 27.

II proletárdiktatúra erős, a néphatalom minden intézménye megszilárdult

Megkezdte tanácskozását az országgyűlés

Az országgyűlés pénteki, nagy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi, vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai.

Résztvettek az ülésen Dobi István a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal a kormány első elnökhelyettese, Kádár János és Marosán György államminiszter, valamint a kormány tagjai.

— A mai Vülés — mondotta Dobi István beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zárja le. Az Elnöki Tanács, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a forradalmi munkás-paraszt Kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az országgyűlés elnökének kezeihez.

Nehéz világpolitikai helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején szólítjuk új országgyűlési képviselőválasztásokra — s mivel 1959. május 17-én a tanácsok megbízása is lejár — új tanácstagi választásokra — az ország népét. De másfelől

örömmel állapíthatjuk meg a szocialista tábor világtekintélyének, hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenyegetéssel szemben megőrzik az emberiség békéjét.

Hazánkban belső nyugalom, építkezés, békés munka légikörében élünk, nem egészen két évvel az ellenforradalom után.

—• A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló — mondotta a továbbiakban Dobi István. Az oiv szág teljes konszolidációja mutatkozott abban is, hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rendelet alkotásának szükségessége. A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesztése és békés nemzetközi kapcsolataink kiszélesítése érdekében történtek döntések.

Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött vissza.Jogszabályalkotó tevékenységünket a minisztertanáccsal teljes összhangban, egyetértésben végeztük. Teljesítettük feladatainkat abban az értelemben is, amint gondoskodnunk kell a Népköztársaság alkotmányának betartásáról és másokkal való megtartáséiról, őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett.

Az Elnöki Tanács elnöke ezután a városi és községi tanácsok munkájával foglalkozott. Megköszönte az Elnöki Tanács tagjainak és az ország- gyűlési képviselőknek, a megyei és megyei jogú városi tanácsüléseken Való fokozott részvételét.

A tanácsok községfejlesztési munkájának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet hatása mindenütt megmutatkozik a tanácsok mun kájában — folytatta Dobi István. Ezév áprilisától, július végéig 2245 községi tanácsülésen tárgyalták meg a községpolitikai terveket, több mint

A diplomáciai páholyokban helyei foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülést Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg.

Bejelentette, hogy a minisztertanács elnöke törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről.

Azj országgyűlés ezután elfogadta a& ülésszak tárgysorozatát.

1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója,

ötvennégyezexi tanácstag . jelenlétében és olymódon, hogy a tanácstagoknak több mint a fele résztvett a vitában és

helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszervezésére.

A törvényerejű rendelet alapján 1958-rta 50 millió forint bankhitelt biztosítottak a tanácsok száméra községfejlesztési célokra. Ebből ütés járdaépítésekre kilenc milliót, faluvillamosításra 12 milliót, vízellátás javítására nyolc milliót, egészségügyi intézmények fejlesztésére hat milliót, kulturális intézmények fejlesztésére és egyéb kommunális feladatok elvégzésére 15 milliót vehetnek igénybe.

Az őstermelő falusi élet egyik igen régi intéaményét hívta megint életre és szabályozta annak működését a korszerű igényeknek megfelelően az Elnöki Tanács a hegyközségekről szóló törvényerejű rendeletével. A hegyközségek hagyományát szocialista tartalommal kell megtölteni, s az újonnan szervezett hegyközségek — eddig húsz alakult, s mintegy kétszáz előkészítő bizottság működik — alkalmasak lesznek arra is, hogy a közös munkán és értékesítésen keresztül elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását.

Dobi István ezután ismertette a kjülügyi szolgálatban beállt változásokat, majd Magyarországi nemzetközi kapcsolatairól beszéli.

Elmondotta, hogy mintegy húsz nemzetközi szerződést írtunk alá, illetve meglévő nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk a legutolsó beszámoló óta elmúlt id'szakban. A baráti országokkal tovább mélyítettük gazdasági, kulturális es jogi kapcsol atainkat.

A jogszabály alkotáson és a külügyi tevékenységen kívül jelentős feladatokat látott el az Elnöki Tanács az országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvény végrehajtása során.

Az állampolgársági ügyek körébe tartozik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a jogia is, hogy megfossza a magyar állampolgárságtól azokat, akik erre érdemtelenekké váltak. Ez évben 11 esetben éltünk ezzel a jogkörünkkel, 11 külföldön tartózkodó, hazáját hűtlenül elhagyott, büntetett előéletű, visszaeső bűnös magyart fosztottunk meg országunk állampolgárságától.

Ax 1956-08 ellenforradalom

Dobi István a továbbiakban részletesen kitért az 1956-os ellenforradalmi eseményekre.

A többi között kijelentette:

1953 óta van együtt ez a ház, s bi2. A Minisztertanács beszámolója,

3. Az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása,

4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés feloszlatására vonatkozó javaslata.

A tárgysorozat elfogadása után Rónai Sándor bejelentette, hogy napirend szerint következik a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, ar Elnöki Tanács elnöke mond el.

zonyos felelősség terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy ;mperialisták- kal szövetkezett belső árulók egy csoportja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját. Felelősség terhel mindannyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben és senki se érezze magát felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott helyen, adott pillanatban ő személyesen teljesítette a kötelességét, helytállt a szocializmus ügye mellett, s ennek általános, kézzelfogható bizonyítékaira is hivatkozhat.

Felelősek vagyunk mindannyian és ne vegye rossznéven’tőlem senki, ha erről elmondom a magam nézeteit.

1956 októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, a kulturális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelem lien, mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhalalom fent és az alsó fórumokon munkások, parasztok, velük szövetséges értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott.

A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpültek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy aa államhatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint országgyűlést & bennünket, mint Elnöki Tanácsot felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy o pártban egy törpe kisebbség, a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségese Sere támaszkodva hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956 október 23-án este Budapest utcáin eldördültek az ellcnfcrradal- márok fegyverei.

Nekem meggyőződésem, hogy

a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát mégegyszer hasonló (rajtaütés nem érheti.

Még szükségesnek tartom megmondani — és erre talán nem s a megi- tisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca —, hogy 1956 októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt, keménységet és kérlelhetet- lenséget, amit pedig i nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított iany'na- ságunkból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután

munkások és parasztok minden alamuszi vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden időben kötelességének, hogy élenjárjon, a hatalmat oltalmazó és mondjuk meg — szükség esetén könyörtelen népnek.

Felelős vagyok én is...

Kádár János a minap elmondta, hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről, a varsói szerződésről, a magyar—szovjet kapcsolatokról, Nagy Imrét 1956. október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, soha se lett volna belőle miniszterelnök. Ehhez úgy gondolom el kell mondjak valamit én is.

Nagy Imre áruló politikája

1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett, amit nem csinált. Például nem tetszett ahogyan félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában és amennyiben érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot és nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson, de azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek.

Egyszer azután már elkerülhetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesen beszéljünk: — Mit

akar a bel- és külpolitikában.

Ha én akkor jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kapcsolatokról — bizony 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem így tettem és később az Országházban, már nem tudtam többet tenni, mint hogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem. És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik barátja és tanácsadója 1954. őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat,, egy másik barátja 1956. nyarán provokációnak a szövetkezetekkel, s a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik barátja pe dig olyan jobboldali kisgazdapártiakkal keresett kapcsolatokat 1956. szeptemberében, októberében, akikről amint én tudtam, tudta ő is, hogy ellenségei a szocializmusnak.

Ha ezekről a napokról van szó. talán nem érdektelen azt sem elmondani, hogy a Nagy Imre kormány megalakulása után az illetékes miniszter, látva a magyarországi uránérc körül kialakult vad és ellenséges propagandahadjáratot, ajánlotta a miniszterelnöknek, hozzák nyilvánosságra sajtóban és rádión a magyar—szovjet uránszerződést. Lássa a nép, hogy ez a szerződés rendkívül kedvező Magyarország szempontjából. Fűzzenek hozzá magyarázatokat és hasonlítsák össze az amerikaiak ismert uránszerződéseivel. Nem a miniszter volt az oka, hogy ilyen közlés sem a sajtóban, sem a rádióban nem történt.

A per okmányai, Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek^ amire 1956. október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenek fel egyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és mindenben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver...

Kádárék és jómagam, néhányan, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre-kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az Országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellen - forradalmi terror tombol. Csak azután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maléterrel szövetséget kötöttek, Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak azután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk.

A hitvány árulás valami módon találkozott itt vezető pozícióba került rongy emberek mérhetetlen ostobaságával. Újra meg újra meg kellett őket külön-külön és együtt kérdezni tulajdonképpen mire törekedtek, hová akartok eljutni?

El sem tudják képzelni azt a fölényt, azt a gúnyt, amivel az ilyen kérdéseket fogadták. Azt a sejtel- mességet, amivel hallgatni tudtak. Egyikük” mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak mérhetetlen atomfölényéről, amiről neki — így mondta — egész pontos szám adatok állnak rendelkezésére. No, de ha az atom a következő lépés — kérdeztem — mi lesz az országgal és a néppel? Fölényesen legyintett. Lehet, hogy neki és a családjának volt valami életbiztosítása az atombomba ellen, de akkor már bennünket. mondjuk Kádárt, Münnichet, engem, nem igen vett volna be az életbiztosításba.

Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löweaístein herceggel a magyar bauxit és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s úgy várták Mind- szenty beszédét, mint valami isteni kinyi latkoztatásf.

... Ez a Mindszenty.

Miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínoztatá- sainak vad történeteivel — ismételten levelet írt nekem. Megírta, hogy sajnálja amit csinált, megbocsátást kért és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés elvtársak, ennek a rendszernek.

Úgy gondolom, tisztelt országgyűlés, most már, ha lezárjuk az ellen forradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani.

Dobi István ezután az ellenforradalom vezéralakjairól, így Maiéterről, Dudásról beszélt, majd elmondotta, hogy amikor a többpártrendszer bevezetése után politikai gátszakadás történt, Mindszenty alighanem kapott valami utasítást, hogy Adenauer és Fanfani pártjának mintájára indítsa el a magyar keresztény párt szervezkedését. Amikor rádióbeszédét elmondta és az 1945- ös püspökkari konferencia határozatára hivatkozott, kaptunk tőé egy támpontot. A konferencia ugyanis a földkérdéssel kapcsolatban »a történelmi osztályok« tiszteletben tartandó előjogairól beszélt. A prímás pártja tehát, alighanem a régi földbirtokosokra akart támaszkodni. Hogy Habsburg Ottónak milyen szerepe lett volna ebben az alakulásban, nem tudom, ő közben jelentkezett Washingtonban szent István koronájáért, de az amerikaiak nem adták ki -neki.

Az ellenforradalom és sok más minden, ami azóta történt,, megmutatta, hogy a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését — folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke — és ahol ártani tudnak nekünk — ártani próbálnak.

Ha az ellenforradalom győzött volna 1956. októberében, világos, hogy ezek az ügynökök — kipróbált és olyan emberek, akikre már sokat költött Amerika — a legelsők között érkeztek volna nyugat felől hatalomátvételre, s legfeljebb azokkal a nyilas és horthysta tábornokokkal lett volna vitájuk, akik velük együtt, ugyancsak már több, mint egy évtizede amerikai szolgálatban vannak. A vitában persze nem Nagy Imre, vagy Tiltfy Zoltán lett volna döntőbíró, hanem valami amerikai követség! titkár vagy ezredes.

Hogy mi lett volna a nép holnapja, annak jelei megmutatkoztak abban, hogy a német herceg már jött a bauxitért, a csepeli gyárért, Mindszenty jelentkezett az egymillió hold szétosztott egyházi birtokértés a »történelmi osztályok« földjeiért. Itt is., amott is felbukkantak nyolcszáz holdas, ezer holdas régi földesurak, volt főszolgabírák, csendőrök és az ellenforradalom győzelmének másnapján már helyükön ültek vol(Folytatás a 2. oldalon.)

Dobi István elvtárs beszéde