Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 szeptember 27. Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) na a főispánok. A kereskedelemben, iparban elkezdődött volna az osz­tozkodás és a régi gyárigazgatók, a bankárok beültek volna a régi he­lyükre. Én nem mondom, hogy ez az új honfoglalás minden nehézség nélkül ment volna végbe. A mun­kások biztosan sok helyen felzen- dültek volna, és a parasztok meg­fogják a vasvilla nyelét. De az or­szágban egyre több fegyver, impe­rialista és fasiszta zsoldos maradt volna nyugatról és — amint mon­dani szokták — a »törvényes kor­mány kérésére« megjelentek volna az amerikai csapatok, pontosan úgy, ahogyan most Libanonban történt, ahogyan Jordániába elmentek az angolok. De erre a próbatételre mégse ke­rült sor, mert a forradalmi munkás- paraszt kormány kérésére segítsé­günkre jöttek a szovjet csapatok. A magyar—szovjet barátság Dobi István a továbbiakban arról szólt, milyen volt a dolgozó osztá­lyok sorsa a kapitalizmus, a Horthy - reridszer idején, majd így folytatta: Hiába zárták le Horthyék, szinte légmentesen a keleti Jiatárt, Ma­gyarországon nem ok nélkül volt már 1919-ben proletárforradalom, proletárdiktatúra. A 20-as évek fe­hérterrorista üldöztetései, a 30-as évek nyomorúsága közben a ma­gyar munkás és agrárproletár, de még a földtulajdonos parasztok jó­része is keletről, a Szovjetuniótól várta sorsa jobbrafordulását. 1945-ben a szovjet csapatok fel­szabadították Magyarországot a fa­siszta uralom alól. Megtörtént a föld osztás. Levették a nép nyakáról a legterhesebb igát, a nagybirtok- rendszert. Azután elkezdődött egy folyamat, amelynek során népi tu­lajdonba került a pénzügyi szerve­zet, az ipar, a kereskedelem és meg­indult a falu szocialista átalakulása. Ennek legegészségesebb központjai — érthetően — a régi társadalmi gazdasági központok, ahol a múlt­ban a legnagyobb volt a nyomor és ahol évről-évre szinte forintról- forintra le tudják mérni az embe­rek: változott az életük, mennyit emelkedett az életszínvonaluk a szocializmusban. De a nagyüzemi mezőgazdaság szövetkezeti egységei Az 1958. januári ülésszak óta, amióta az országgyűlés bizalmából végzem a minisztertanács elnökének funkcióját, sok minden történt ha­zánkban — kezdte beszédét dr. Mün- nich Ferenc. Szorgos hétköznapok 8 hónapja van mögöttiünk. Ezalatt a 8 hónap alatt népünk jelentős lépések­kel haladt előre hazánk felvirágozta­tása útján. Ebben az időszakban A minisztertanács elnöke ezután részletesen ismertette az ország bel­politikai helyzetét. — Napról napra szorosabbá válik a kapcsolat pártunk és kormányunk vezetői, valamint a dolgozó milliók között — mondotta. A párt a dolgozó nép érdekeinek szem előtt tartásával, a dolgozó milliók kívánságainak figye­lembevételével vezeti a nagy or­szágépítő munkát, amely a szo­cializmus győzelméhez visz el bennünket. A marxista—leninista párt irá­nyításával, a tehetséges és szorgal­mas magyar fnunkásosztály vezetésé­vel elért sikerekben nagy része van annak is, hogy állandóan hathatós segítséget kaptunk és kapunk a testvéri Szovjetuniótól, amely az élet minden területén erős jóbarátként áll mellettünk. Önzetlen segítő együttműködésben élünk többi barátainkkal is. Dr. Münnich Ferenc beszédében nagy figyelmet szentelt a Hazafias Népfrontnak. Mostanában lesz egy esztendeje, hogy az ellenforradalmi ‘felkelést követő stagnálás után a Hazafias Népfront az országos ta­nács ülésével újból megkezdte tevé­kenységét — mondotta. Az elmúlt túlterjednek az egykori uradalmi központokon és a falvakban. A jó szövetkezetek tagságának életszínvo­nala már magasabb, mint a 12—14 holdas középparasztoké. Ez az alapja a magyar dolgozó nép barátságának és bizalmának, s a szovjet hatalom és a szovjet em­ber iránt. A szovjet—magyar barátságot sok pénzzel, árulók beszervezésével, ha­zug hírveréssel,, időre-órára meg le­hetett zavarni, mint ahogy 1956. októberében történt, de semmiféle erőszak nem fogja tudni soha meg­semmisíteni a magyar dolgozó mil­liókban azt a tudatot, hogy sok év­százados nyomorgás után a Szov­jetunió segítségével értek el egy felszabadult és szebb életet és ezért semmiféle propagandafogással nem lehet megrontani, vagy éppen ket­tészakítani a magyar—szovjet ba­rátságot. Ezek azok a dolgok, amelyeket ér­demes volna a nyugatiaknak is tu­domásul venniök. Sok pénzt költöt­tek árulókra, felforgatásra és mégis elvesztették a csatát. Dobi István a következőkben ar­ról beszélt, hogy az Egyesült Alla­Az Elnöki Tanács elnöke befeje­zésül a magyar dolgozóknak az el­lenforradalom után elért eredmé­nyeiről szólott. Gazdasági csodának, vagy politikai csodának nevezzék — mindegy, Magyarország az ellenfor­radalmi lázadás és rombolás után, néhány hónap alatt talpraállt — mondotta. Ez csak azért volt lehetséges, mert a katonai segítség után pél­dátlan arányú gazdasági támoga­tást is kaptunk a Szovjetuniótól és mellénk állt minden anyagi és politikai segítségével az egész szocialista tábor. Legyen történelmi tanúja ez az or­szággyűlés annak, hogy a táboron belül ez a kis magyar nép az ellenforra­dalmat követő időkben milyen párat lan szorgalommal és minden ké­pességének összefogásával állt a párt és a kormány mögé, s így érte el 1957 és 1958 szép terme­lési eredményeit. A párt 1956 november 4-én talpraállt és bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte sorait. Mozgósí­végérvényesen megszilárdult es megerősödött a Magyar Népköz- társaság állami és társadalmi rendje. A kormány jelentheti, hogy népi de­mokráciánkban eleven, lüktető poli­tikai élet folyik. Az emberek alkotó kedve megnőtt és kisebb nehézsége­ket leszámítva, minden okunk meg­van, hogy bizakodással tekintsünk a Jövőbe. egy esztendő mindenki számára be­bizonyította, hogy nagyjelentőségű változás történt a népfront munká­jában. A népfront hosszú évek óta elő­ször kezd valóban megfelelni hivatá­sának. Tömegbefolyásának megnöve­kedésével együtt nőtt tekintélye is. A mozgalom hatása, befolyása egyre elevenebben érezhető a politikai élet­ben. A népfrontbizottságok eleven társadalmi és politikai megmozdulá­sokat szerveznek és ezek által nagy tömegeket mozdítanak meg, köztük sok embert is, akit eddig még nem nagyon sikerült valamilyen társadal­mi akcióba bevonni. A Hazafias Népfront mozgalom számottevő és jelentős munkával ígjekezett segíteni az országgyűlés céljainak tevékenységét is. A Hazafias Népfront tekintélyes politikai tényezővé lett. Az elmúlt esztendők hibáiból okulva nem en­gedjük, hogy a népfrontmozgalom revizionista törekvések ‘takarója le­gyen. De azt sem engedjük, hogy bárki is kisebbítse a Hazafias Nép­front jelentőségét, szükségességét, fontosságát. A Hazafias Népfront a párt veze­tésével és Irányításával a valódi szocialista egységfront megterem­tője és iránta a legteljesebb bi­zalom nyilvánul meg mind a dol­mok kémeket küldött Magyaror­szágra és követségi tisztjeik né­hányat kémkedésen — tettenértek, A magyar kormány emiatt kény­telen volt jegyzéket küldeni az Egyesült Államok kormányának az ellenünk irányuló ellenséges pro­paganda, a kémtevékenység, a meg­különböztető politika elleni tiltako­zásul. Az Egyesült Államok külpo­litikájának vezetői elhatározták, hogy a világháború szakadékénak szélén fogják táncoltatni a világot és ebből nekünk — ha már a nyu­gatról ösztönzött és támogatott ok­tóberi ellenforradalom elbukott —a kémek jutnak, a durva sajtó- és rádió támadások, az amerikai sza­vazógépezet működtetése Magyar- ország ellen az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a különböző kor­látozások Amerika és Magyarország gazdasági és szellemi érintkezésének útjain. És mert az októberi ellenforrada­lomban érdekelt nagy kapitalizmus karjai messzire nyúlnak, rágalmakat és otromba támadásokat kapunk a svájci és a francia sajtóban és vé­gül Bemben és Párizsban fegyveres terroristák ellen kénytelenek vé­dekezni diplomatáink. tóttá az építkezéshez a két nagy tör­ténelmi osztályt — mert mi ezeket számítjuk történelmi osztálynak — a munkásságot és a dolgozó paraszto­kat. A forradalmi munkás-paraszt kormány előbb Kádár János, majd Münnich Ferenc elnökletével vezet­te és szervezte a munkát, amihez azután hónapról hóínjapra több se­gítséget tudott adni az országgyűlés, az Elnöki Tanács. Két esztendeje sincs, hegy egész szocialista építkezésünk minden efedménye veszélyben forgott. Most elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra. A proletárdiktatúra erős, a népi hatalom minden intézménye meg­szilárdult. A szocialista építés következő szaka­szában nagy feladatok várnak ránk. De az ellenforradalom leverése óta eltelt idő teljesítményei a pártnak, a kormánynak, a vezetőknek és egy­szerű dolgozó embereknek biztatást és bátorítást adnak a további erőfe­szítésekhez — mondotta Dobi Ist­ván, majd dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. gozó tömegek, mind a párt és a kormány részéről. Természetes, hogy a párt és a Kor­mány az egy esztendő sikeres mun­kája, a komoly fejlődés után az el­következő években sokat, az eddigi­nél is többet vár a Hazafias Nép­front nagy tömegeket megmozgató tevékenységétől. Nevelje a népfront a magyar dol­gozó nép tömegeit igazi, szocialista hazaszeretetre, vonjon be mindenkit a politikai életbe és nyerjen meg minden olyan magyar állampolgári, aki a hazaszeretetétől fűtve átérzi, ezeknek a kérdéseknek nagy hord- erejét. A minisztertanács elnöke ezután a szocialista törvényességről szólott. Kijelentette, hogy az 1958-as eszten­dőt a politikai és a gazdasági kon­szolidáció nyomán a szocialista tör­vényesség további megszilárdulása :s jellemzi. A szocialista törvényesség megerősítését —• mondotta — min­denekelőtt aziok az új jogszabályok jelentették, amelyeket törvényhozó munkánk során az adott időszak po­litikai, gazdasági és társadalmi igé­nyeinek figyelembe vételével alkot­tunk. Az állampolgárok jogegyenlőségé­nek alkotmányunkban is rögzített alapelve a gyakorlatban is érvénye­sül. Ez és a törvényesség is megkí­vánja, hogy minden állampolgár tel­jesítse a törvényben előírt kötelessé­gét, ugyanakkor minden állampol­gár egyenlően részesüljön jogvéde­lemben. Aki azonban kezet emel népi demokráciánkra, aki megsérti ál­lamunk törvényeit, az nem ke­rüli el a törvényben kilátásba he­lyezett következményeket. Ügyészi szervezetünk széleskörű munkát fejt ki a törvényesség biz­tosítására. A dolgozók bizalmának növekedését mutatja az a tény is, hogy panaszaikkal, sérelmeikkel nagy számban fordulnak az ügyész­séghez és más illetékes szervekhez. Azokat a feladatokat, amelyek az ellenforradalom leverése után az 'igazságszolgáltatás terén jelentkez-i tek, ügyészi szerveink és bíróságaink jórészt megoldották. Az ellenforra­dalmi bűncselekmények felderítése lényegében befejeződött. Az ellenfor­radalmi bűncselekmények felderíté­se lerántotta a leplet Nagy Imre és csoportja államellenes tevékenysé­géről, a hazai reakciós erők és a nyugati szövetségeseik közötti szo­ros kapcsolatról. Igazságügyi szerve­ink megérdemelt, igazságos büntetést mértek a haaaárulókra. Az ítélet nagy megnyugvást keltett hazánk lakosai körében, mert beigazolta az egyszerű emberek követelését. Azt tudniillik, hogy büntetlenül senki se támadhat a dolgozó nép hatalmára és vívmányaira. Az ellenforradalmi erők felszámo­lásával az ellenforradalom belső erői jelentősen meggyengültek szétszó­ródtak, ennek ellenére bomlasztó tevékenységük folytatásáról nem mondtak le. Ezért hatóságaink a szo­cialista törvényesség betartásával a jövőben is kérlelhetetlen szigorral, csírájában fojtsanak el mindent, a Magyar Népköztársaság, a munkás- parasat hatalom elleni támadást. A rendőrségi és igazságügyi szer­vek erélyesen léptek fel a gazda­sági élet kártékony elemeivel, az üzérkedőkkel, spekulánsokkal szem­ben is. Hozzáláttunk ahhoz is, hogy végetvessünk a közéletben jelentkező korrupciós jelenségeknek. A Minisztertanács munkája Dr. Münnich Ferenc ezután beszá­molt az országgyűlésnek a Miniszter­tanács ezév januárja óta végzett to­vábbi munkájáról. A kormány az országgyűlés ápri­lisi ülésszakára benyújtotta a Ma­gyar Népköztársaság 1958. évi költ­ségvetéséről, majd az országgyűlés júliusi ülésszakára az 1958/60. évi hároméves népgazdaság fejlesztési terv irányelveiről szóló törvényja­vaslatot. A kormány a többi között meg­vizsgálta az állami tulajdonba vett házingatlanokkal kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 1957. évi 28. számú törvényerejű rendelet in­tézkedéseit és javaslatot tett az El­nöki Tanácsnak a rendelkezés végre­hajtása során tapasztalt visszásságok megszüntetésére. Továbbfejlesztette a kormány a hivatali helyiségek la­kássá történő visszaállításáról szóló további rendelkezéseket. A kormány másik nagyjelentőségű lakásügyi in­tézkedése, az április 15-én kibocsáj- tott rendelet, mely védelmet biztosí­tott a személyi tulajdonban álló há­zak bérlőinek. A gyakorlat mutatja, hogy ez a rendelet mégi kiegészítésre szorul. Április 15-i rendeletében a kor­mány szabályozta a magánszemélyek gépkocsi használatát, lehetővé téve, hogy magánszemély külön engedély nélkül vásároljon és üzemeltessen belföldi forgalmi rendszámú használt személygépkocsit. A kormány szabá­lyozta a kisiparosok ipargyakorlását, módosította a családi pótlékról szóló egyes korábbi rendelkezéseket. Le­szállította kilogrammonként tíz fo­rinttal a vaj fogyasztási árát. A minisztertanács az ifjúság neve­lésével és képzésével kapcsolatban elhatározta a politechnikai oktatás bevezetését. Az Elnöki Tanács a kormány javas lata alapján bevezette a középiskolai és egyetemi tanulmányaik folyamán minden kiváló eredményt felmutató doktorjelöltnek a kitüntetéses dok­torrá avatást. Az ifjúság nevelésével függ össze a tanító és óvónőképzés átszervezése is. A kormány kiterjesz­tette a gyermekbénulás elleni vé­dekezést. A jogszolgáltatással kap­csolatosak a kormánynak azok a ren­delkezései is, amelyek a vállalati jogtanácsosok és az ügyvédek műkö­dését szabályozták. Gazdasági kérdések A minisztertanács elnöke ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Elmondta, hogy a magyar népgaz­daság az 1958-as év első nyolc hó­napjában az ellenforradalmat követő gazdasági konszolidáció után tovább fejlődött és eredményesen haladt to­vább a megkezdett úton. Az 1958-as évet több olyan vonás jellemzi, ame­lyek a korábbi években nem, vagy csak jóval kisebb mértékben érvé­nyesültek. Ilyen például az egyenlete sebb termelés, a megalapozottabb beruházási politika, a termelés szerkezetének átalakulása. A hazai adottságok jobb kihasználása kedve­ző volt az ipar nyersanyag- és ener­giaellátása. A mezőgazdaságban a gabonaneműek termelése — a kedve­zőtlen időjárás miatt — alacsonyabb volt, mint az előző években, az ál­latállomány azonban emelkedett. A beruházások összege az első 8 hónapban nagyobb volt, mint 1957 megfelelő időszakában és a tervek szerint az év végéig meghaladja az 1955. és 1956. évit is. A külkereske­delmi forgalom az első évvel szem­ben már csak kismértékben volt passzív. Az általános bérszínvonal nagyjá­ból a múlt évi szinten stabilizálódott, de a béreken felül kifizetett nyere­ségrészesedés, valamint a foglalkozi- tatottság növekedése következtében a lakosság jövedelme meghaladta a múlt évit. A növekvő jövedelmeknek megfelelően nőtt a lakosság vásár­lása, elsősorban a tartós fogyasztási cikkekből. 1958. első hét hónapjában az ál­lami ipar teljes termelése — az idényjellegű élelmiszeripart nem számítva — 12 százalékkal volt több mint 1957. egészének havi át­laga és 7 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. A termelés emelkedéséhez, egyenlete­sebbé válásához nagy mértékben hozzájárult az ipar vezetésének, a tervezési munkának javulása. A szén termelés növekedése lehetővé tette a népgazdaság egészének zavartalan szénellátását, továbbá azt, hogy na­gyobb erőket lehetett az előkészítő munkák, elsősorban a jobb minősé­gű szenek termelésére fordítani. Az év folyamán fokozatosan emelke­dett a másik fontos alapanyag, a kő­olaj termelése, de így történt ez a gazdaságunk egész területén is. A termelés mennyiségi növekedé­se együtt járt a termelés műszaki színvonalának javulásával, a keres­lethez jobban igazodó áruválaszték kialakításával. A munkaigényesebb termékeket gyártó ágazatok — mint például a gépgyártás, villamosgép­ipar, műszeripar — termelése 1958. első hét hónapjában a többi ágazat­nál nagyobb ütemben emelkedett. Az állami építőipar 365 millió fo­rinttal — 23 százalékkal — több építményt fejezett be, mint az el­múlt év első felében. Mezőgazdaságunk helyzete A mezőgazdaság helyzetéről szól­va a Minisztertanács elnöke elmon­dotta, hogy 1958-ban tovább csök­kent a kenyérgabona és nőtt az egyéb, főleg takarmánygabona és a szálastakarmány növények vetéste­rülete. 1958. május 31-én körülbelül 2,(7 millió kataszteri hold volt a ke­nyérgabona vetésterülete, a múlt évinél 173 000 kataszteri holddal — hat százalékkal — kevesebb. A ga­bonaneműek termésátlagai •! ked­vezőtlen időjárás következtében az előzetes becslések alapján, — a végleges cséplési eredmények még nem állnak rendelkezésre — nem érik el az 1957. évit. Az állatállomány 1958. tavaszán — a szarvasmarha kivételével — nagyobb volt, mint egy évvel ko­rábban. Az állománynövekedés kü­lönösen az anyaállatoknál volt nagy arányú, ami a várható szaporulat szempontjából igen kedvező. 1958. júniusában az egyéni gazdaságok sertésállománya 5 475 000 volt, kö­rülbelül 400 000-rel több, mint 1957j közepén. Megszilárdultak termelőszövetkezeteink Ez evben a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésének sok kedvező feltételét teréfnîettük meg — folytatta a továbbiakban dr. Münnich Ferenc. Termelőszövetke­zeteink gazdasági és szervezeti hely­zete ma szilárdabb, mint az ellen­(Folytatás a 3. oldalon.) Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Az ország belpolitikai helyzete Eredmények az ellenforradalom óta

Next

/
Thumbnails
Contents