Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-04 / 208. szám
1958 szeptember 4. TOLNA MEGTEI NÉPÚJSÁG 3 Akadályok, tennivalók Máza község pártszervezetének munkájában Mit kíván a párt érdeke »Nem merek nyilatkozni, nem mondok semmit« — hallottam a beszélgetések során többször ezt a véleményt. Hogy miért? — »így is sok a személyeskedés ... Voltak kellemetlenségeim az őszinteségem miatt... Elmondtam már, nem történt változás« stb. Végül azért mégis csak elmondták véleményüket, javaslataikat, mert nem is tudtak hallgatni, úgy érezték, beszélni, tenni kell. Nagyon bonyolult, nehéz helyzet állott elő a mázai községi pártszervezetnél. Az ellenforradalom után élénk pártélet folyt náluk, harcoltak az ellenforradalmárok ellen, szenvedélyes hangú vitákat folytattak az emberek egyenkénti megnyeréséért, a téves nézetelv eloszlatásáért. És mi a helyzet most? Az utóbbi időben visszaesés van e téren, megtorpant a pártmunka, a pártszervezet tagjainak többsége elkeseredett és bizony szomorú hallani, hogy ezek a harcos, lelkes asszonyok — a falusi pártszervezet tagjainak többsége nő — ebből a helyzetből úgy akarnak kikerülni, hogy visszahúzódnak, el akarnak menni ebből a pártszervezetből stb. így van ez a párttitkárnál és a párttagság nagy részénél. Mi hát ennek az oka? A legutóbbi hónapokban elburjánzott náluk a személyeskedés, a kicsinyeskedő pletyka, igen sokszor a koholt, valótlan hírek részletezése, azon való vitatkozás. Úgy vannak valahogy ezzel, hogy szinte ellepte őket és nem tudnak egykönnyen kikeveredni belőle. Vádaskodásokkal, alaptalan gyanúsít- gatások megvitatásával töltik idejüket. Mázán az a furcsa helyzet állott elő, hogy bár vannak lelkes, tenni- kész párttagok, akik többségüüben politizálnak és helyesen — megvan náluk a párthűség és a képességek is (több elvtársnőnél hosszú mozgalmi tapasztalat, pártiskolai végzettség stb.), mégsem megyünk előre, egyhelyben topogunk. Két csoportra szakadt a párttagság és bizony van merevség egymással szemben, nehéz a közeledés, sőt a titkár elvtársnő el is zárkózik most ettől. Megesik az másutt is, hogy vitatkoznak, összecsapnak a különböző nézetek, vagy kifogásolnak egyes hibákat és javasolják kijavításukat, Itt azonban sajnos nem erről van szó. Ott van a legnagyobb hiba, hogy — és ez különösen a titkár elvtársnőnél, Simon Pálnénál tapasztalható — nem igen, vagy nehezen tudják háttérbe szorítani az őket ért apró sérelmek, pletykás híresztelések feletti sértődöttségek. A sértődöttség, a harag rossz tanácsadó. A pártban harc folyik a hibák, a hibás nézetek ellen. Erre szükség is van. Nincs azonban szükség arra — és ez nagyon káros, helytelen —, hogy elvtársak egymás ellen harcoljanak. Itt erről is szó van. De könnyen kimondjuk az ítéletet egymás felett, de sokszor vagyunk még türelmetlenek elvtársainkkal szemben! A kommunistának minden ténykedésénél, minden lépésénél abból kell kiindulnia, hogy használ-e, vagy menynyiben használ a pártnak, mit kíván a párt érdeke. Az egyéni sérelmeket, vagy egyéni szembeállásokat is eszerint kell néznünk, tehát félre kell tenni, ha a mozgalom, a párt érdeke azt úgy kívánja. Mi az eredménye, miben van a károssága ennek a helyzetnek? Kinek használ ez? Ha nem egységes a pártszervezet, személyes-személyi kérdések miatt csoportosulások vannak, ott bizony abból a pártmunkának semmi haszna nem lesz. így van ez Mázán is. Bár vannak elképzelések a pártépítés megjavítására, foglalkoznak azzal, hogy zöldség- vagy gyümölcstermelői szakcsoportot szervezzenek (van érdeklődés iránta), beszélgettek néhányan a pedagógusokkal való helyes foglalkozásról stb., de a pártszervezet egész tagsága nem veti latba erejét a megvalósítás, a politikai munka érdekében. A faluban a nőtanácsban folyik jelentékeny munka és vannak dicséretre méltó eredményeik, amire büszke lehetne a pártszervezet, a titkár elvtársnő is. Nincs paraszti párttag náluk. Tagjelölt felvétel már régen nem volt. Pártoktatás a falusi szervezetben az idén sem lesz (pedig abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy lennének jó propagandistáik is), nem folyik szervezett agi- tációs, felvilágosító munka. Helyes lenne megvitatni a párttagsággal, hogy foglalkozzanak és különösen azt, hogyan foglalkozzanak a dolgozó parasztság felé végzendő nevelő munkával, mert bizony találkoztam elzárkózó nézetekkel is e téren. Vannak észrevételek egyes párttagok részéről, hogyan kellene a községben a pedagógusokkal helyesen foglalkozni, mert e téren is találkozunk személyeskedéssel. Hiányzik, nagyon hiányzik ez és hiányolja a párttagság is, hogy e problémák helyett az utóbbi időkben a taggyűléseken mindig csak személyeskedések voltak napirenden. A járási pártbizottságon az elvtársak látják, hogy a helyzet nem megnyugtató, hogy Mázán nincs minden megoldva. Foglalkoztak is vele, csak kissé későn kezdték el ezt komolyabban. Bár elméleti téren igyekeztek a titkár elvtársnőt képezni — elküldték őt kéthónapos pártiskolára —, mégis nehézségei vannak a politikai irányítás terén. Mikor a taggyűlés őt párttagnak felvette, mindjárt meg is választották titkárnak! Kevés mozgalmi tapasztalata volt és van neki. Néhányan el is mondták, helyesebb lett volna, ha először vezetőségi tagként szerez tapasztalatokat és utána néhány év múlva lett volna alapszervi titkár. Simonná elvtársnő elmondja azt, hogy leghelyesebbnek tartja, ha lemond funkciójáról, mert nem tud úrrá lenni a helyzeten — úgy látja —, nem támogatják őt eléggé. Ha nem alakult volna ki ez a rossz kapcsolat ő és a párttagság nagy része között, hanem támaszkodik rájuk, kéri segítségüket és azok segítenek neki, jobban menne a munka. Mi hát a megoldás? Mi különös »csodaszereket« nem tudunk javasolni. A legfontosabb, hogy alárendeljék a személyes vitákat a párt közös ügyének, ne adjanak az elvtársak mende-mondákra Ne hagyják, hogy a kicsinyes pletykálkodás és az egymás iránti rossz- indulat, az egymást elítélés hangulata legyen úrrá rajtuk. Törekedjenek a közelebb kerülésre, szüntessék meg a szemben állást. Akarják ezt és legyen ehhez erejük. Ha ezt megteszik nem csökkenni, hanem nőm fog a tekintélyük is. Emellett fel kellene talán frissíteni a pártot — többen javasolták ezt — új elvtársakkal, a kívülállók közül és a bányából néhány elvtárssal, hogy ez is segítse ott az új szellem, a helyesebb felfogás meghonosodását. Ha a személyi ellentéteket háttérbe szorítják, az egymás iránti megbecsülés, tisztelet, az összefogás érvényesül a pártmunkában, úgy biztosan ismét olyan eleven, mozgalmas politikai munka bontakozik ki, mint az ellenforradalmat megelőző és az azt követő időkben volt. Somi Benjáminná Száznál tiU televíziós antennát szereltek fel a megyében a szekszárdi RAVEL szerelői A Bányásznapra úi szórakozási lehetőség nyílik a nagymányoki bányászok előtt; televíziós készüléket karcát a bányász-kültúrolthon. A szekszárdi RAVEL szerelői most dolgoznak azi antenna felszerelésén és beállításán. Az ünnepnapon már iáthat- .‘■ík a televízió műsorát. Tovább szaporodik tehát a televízió nézőinek napról napra gyarapodó tábora. Nem meglepő a RÁ'/EL-nél hallott hír, hogy november óta Tolna megyében száznál több televíziós antennát szereltek fe., azonkívül jó- néhányat a megye területén kívül is Ebből a legtöbbet Bajánj de szereltek antennát a jugoszláv határ közelében levő csátaljai gépállomáson is. A televíziós készülékeket nagyobb részben még különböző vállalatok, szervek vásárolják, magánszemélyek kevésbé. De nézzük csak, hol szerelt eddig televíziós antennát a szekszárdi RAVEL. A bölcskei, a bonyhádi, a szedresi gépállomáson, a faddi gyermekotthonban, a sárközi, a nagytor- mási, a bixitói, az alsópéli, a kanacsi állami gazdaságban, a Bátas/éki Búzakalász, a tengelici Petőfi termelőszövetkezetekben, a hogy őszi Gyapjútermelő gazdaságban, a Bajai Állami Erdőgazdaságban, a dunafold- vári, az ozorai kultúrotthonban, a dombóvári fűtőháznál, a bonyhádi Zománc- és a Cipőgyárban, a fiúdiákotthonnál. Ez csak néhány a megyében levő száznál több televízió-tulajdonos közül. Saekszárdon például a háztetőkön harminc televíziós antennát lehet megszámolni. A RÁVEL-nél azt is megtudtuk, hogy igen jól beváltak a megye területén az AT 501-es készülékek, az első beállítás után megbízhatóan működnek. Jelenleg például nincs a műhelyben javításra szoruló készülék. — A nyár folyamán néha voltak zavarok az adásban — a napfolttevékenység hatására nem egyszer olyan erősen jött be külföldi TV állomások adása, hogy élvezhetetlenné tette a hazai műsort. Egyszer például a RÁVEL-nél sikerült fogni a svéd televízió műsorát másfél órán keresztül. A tél folyamán viszont az adásban további javulás várható, élvezhetőbbé válik a műsor — hallottuk a szekszárdi RÁVEL-nél. Újítási hónap a Bonyhádi Cipőgyárban Az elmúlt hetekben megtartott társadalmi ellenőrzés nyomán észlelt hiányosságok, valamint az újítási mozgalom fejlendítése érdekében, szeptember hónapban újítási hónapot tartanak a Bonyhádi Cipőgyárban. Az újítási hónap megrendezésénél feladatul tűzrték ki az üzem vezetői azt, hogy a dolgozók legszélesebb rétegét bevonják az 1958 I. és II. félévi újítási feladattervek megvalósításába. A dolgozók által eddig benyújtott újítási javaslatok, melyek kiadott feladattervei pontokra vonatkoztak, csak csekély százalékban lettek megvalósítva. Jelentős feladattervi pontok megvalósítása, mint például az anyagtakarékosságs minőség megjavítása, igen komoly kihatással lenne a nyereség visszatérítésre. Most, amikor már az utolsó negyedév kezdetéhez lépünk, a gazdaságos termelésre vonatkozó valamennyi erőfeszítést meg kell tennünk, hogy minél jobb önköltségi tényezők érvényesüljenek. Az önköltségcsökkentés egyik forrása, egyik legnagyobb lehetősége az újítási moz galom. A gyár újítói, ha a mozgalom értékelését vizsgáljuk - már-már elérik az 1956-os színvonalat. Ez a megállapítás vonatkozik mind a minőségi, mind a mennyiségi újításokra is egyaránt. Most, amikor az újítási hónap beindul, valamennyi műszaki dolgozó közreműködésével segítik a nagyszabású „kampányt’’ —, hogy ez is újabb sikereket biztosítson a mozgalomnak. Azi újítási hónap sikeres végrehajtása érdekében az üzemi szakszervezet jelentős támogatása is biztosítva van. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár Az idén 762-vel több a törzskönyvezett szarvasmarha megyénkben Az évekig tartó törzskönyvi ellenőrzés eredményeként az idén a megyei tanács törzskönyvezési osztálya pontozásos bírálat alapján az állami gazdaságokban 638, a termelőszövetkezetekben 57, az egyéni gazdáknál pedig 67 tehenet törzskönyvezett az elmúlt hónapok során. A törzskönyvezésnél a külemi bírálat mellett fontos követelményként vették figyelembe a tejtermelést és a tejzsír százalékot. Csak az a tehén lehet törzskönyvezve, amely 300 nap alatt legalább 3000 liter, minimálisan 3.6 százalékos asírt tartalmazó tejet adott. A törzskönyvi ellenőrzés alatt lévő tehenek 70 százaléka megfelelt a követelményeknek. Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 XXI. „Nagy időket élünk — és kicsiny kenyeret eszünk.’’ Egy 1932-ben közzétett aforizma- gyűjteményből idéztem ezt és mint kiderült, abban az időben ennél nemigen volt többet idézett mondás. Márpedig az emberek beszédében csak az élethű szólás-mondások élnek. Gróf Károlyi lemond a miniszter- elnökségről. Vitéz jákfai Gömbös Gyula következik utána, akit Tolna megye urai nem csak azért dicsőítenek, mert programja szerint is folytatója akar lenni ! gróf Bethlen kormányfői hagyományainak, hanem azért is, mert Tolna megyei származású, Murgán született. Apja abban az időben itt volt evangélikus tanító. Amit vártak tőle honatyáink, meg is tette: semmit sem vétett a nagybirtokosok, gyárosok ellen, érdekeiket messzemenően képviselte. Dr. Dencz Ákos, a tamásiak képviselője — alig iktatják be az új miniszterelnököt — már szónokol mellette, vagyis próbál a kegyeibe férkőzni: —1 Az új kormányfő mindent megtesz a gazdaérdekekért, sürgősen igyekszik orvosolni a gazdák sérelmeit, ezért nagy reményekkel tekinthetünk munkássága elé. De a népből már a remények is kezdtek kifogyni. A munkanélküliség, nyomor ijesztően növekszik. Dr. Pesthy Pál „új” módon igyekszik vigasztalni a népet. Egy megyei gyűlésen így szónokolt: —... ez a válság nem elszigetelten magyar jelenség. Amerikában 13 millió a munkanélküli és nagy a nyomor a győző nagyhatalmaknál, Angliában és Franciaországban is, amelyek halasztást kértek adósságaik törlesztésére. Ez nem sokkal karácsony előtt hangzott el — minden valószínűség szerint karácsonyi vigasztalásnak szánta e szavakat. Vagy esetleg a szokásos újévi üzenetek bevezetése volt. A vigasztalások mellé azonban egy kellemetlen esemény híre hasított a levegőbe: Nagymányokon bányaszerencsétlenség történt. A szénbányában egy robbanás következtében 13 bányász meghalt. Uraink alig győzték az egyéb dolgok miatt is vigasztalni a népet, és ez az eset újabb nagy feladat elé állította őket: mindenekelőtt be kellett bizonyítaniok, hogy a nagymányoki szerencsétlenségért nem terhel senkit sem felelősség. Ugyanis, ha bebizonyosodik, hogy valaki felelős, akkor elsősorban a tulajdonos lehet. Márpedig ez igen kellemetlen lenne. Bizottságok, vezetők szálltak ki a helyszínre, keresték, kutatták az okokat és végül közzé tettek egy igen „szakszerű” zárójelentést* amellyel végeredményben tisztára mosták a tulajdonosokat, azaz csak akarták. A bányászok tudták, hogyha megfelelő a biztosító berendezés, ez nem fordulhat elő. Tehát ezt az ajándékot kapták a nagymányoki bányászok 1933 újévére. Ebben az évben volt egy másik halálos szerencsétlenség is és milyen érdekes, ott is „szakszerűen” megállapították, hogy a szerencsétlenségért nem terhel senkit a felelősség. Cserenc-pusztán összedűlt a sommás munkások elhelyezésére szolgáló épület. Egy asszonyt, Péter Lajosnét a beomló falak agyonnyomták, ezenkívül két személy súlyosan, négyen pedig könnyebben megsérültek. A hivatalos megállapítás szerint itt az volt a baj, hogy nagyon erős szél fújt és amiatt dűlt össze az épület. A tulajdonos, aki olyan épületben helyezte el a munkásokat, amelyet még a szél összedönthetett — természetesen nem volt hibás... És boldogok az emberek, akik még ilyen körülmények között is dolgozhatnak, mert legtöbbnek még ez sem adatik meg. Mórágyról Szalbach Mátyás vezetésével küldöttség érkezik Szévald Oszkár alispánhoz és könyörögnek, hogy valamilyen módon adjanak munkát a mórágyi munkanélkülieknek, akik roppant nagy szegénységben élnek. A mórágyi kőbánya igénybevételét kérik, mert az jelentős munkaalkalmat jelentene. Az alispán természetesen „megértéssel” fogadta panaszaikat és kilátásba helyezte, hogy szorgalmazni fogja a szálka-alsónánai út egy részének kiépítését a minisztériumban... Tehát ígéretet a mórágyiak is kaptak ... A pékek felemelték a kenyérárát. A sok búza eladatlan volt, estek a búzaárak, a munkásember mégis drágán jutott kenyérhez. Sőt, a pékek újabb áremelést helyeztek kilátásba. ! Persze honatyáink azért a munkanélküliséget sem nézték teljesen tétlenül. E probléma megoldására is mozgalmat indítottak. Ennek az volt a lényege, hogy a munkaadók szánják meg a kenyér nélkül lévő embereket és ne dolgoztassanak a mezőgazdaságban arató- és egyéb gépekkel, hanem azok helyett alkalmazzanak munkásokat. Erre a munkáltatók ezt felelték: — Hajlandók vagyunk ebbe belei egyezni, ha olcsóbban vállalnak munkát az emberek, mint amennyibe a gépi munka kerül. Tudott dolog, hogy a gépi munka olcsó, hiszen azért gyártják a gépeket, de a munkások kénytelenek voltak még ennél is olcsóbban dolgozni. De dolgoztak szívesen, mert ez legalább az éhhaláltól megmentette őket és családjaikat. \ Nagy megyei ünnepséget rendeznek májusban Szekszárdon, mert Gömbös miniszterelnök a vármegye székhelyére érkezett és megtekintette a várost. Küldöttségeket szerveztek fogadására. De ezenkívül is állandóan éltetik Gömböst honatyá ink. A „nagy emberek” éltetésében új színfolt is jelenik meg ebben az évben: uralomra kerül Hitler és honatyáink benne is csakhamar felfedezik a „nagy vezért”. (Folytatjuk.) B oda Ferenc
