Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-24 / 225. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 szeptember 24. N. Sz. Hruscsov feljegyzései a szovjet oktatási rendszer átszervezéséről Nyolc arab ország és Kína elismerte az algériai kormányt A Pravda vasárnapi száma közit Sruscsovnak, az SZKP Központi Bi- zottsága elnöksége által jóváhagyott feljegyzéseit az iskola és az élet kap­csolatának megerősítéséről, a szov­jet népoktatás rendszerének további fejlesztéséről. Hruscsov megállapítja, hogy a szovjet hatalom fennállásának 40 esz­tendeje alatt a Szovjetunióban a közép- és felsőfokú oktatás nagy si­kereket ért el. A forradalom előtti Oroszországban 1914-ben az elemi és középiskolákban összesen 9 millió 600 ezer tanuló volt. Az elmúlt 1957/58-as tanévben a szovjet álta­lános iskolák tanulóinak száma 28 millió 700 ezer a felnőttek iskoláját is beleszámítva pedig 30 millió 600 ezer volt. Különösen nagy sikereket ét el a népoktatás számos szövetsé­gi köztársaságban, ezek lakossága a múltban ugyanis csaknem teljesen írástudallan volt. A forradalom előtti Oroszországban a felsőfokú taninté­zetekben és technikumokban össze­sen 182 ezer diák tanult, most szá­muk meghaladja a 4 milliót is. Hruscsov megállapítja, hogy a tízosztályos szovjet iskola je­lenleg nem oldja meg az ifjú­ságnak az életre való előkészíté­sével kapcsolatos feladatokat, hanem az ifjúságot csak arra ké­szíti elő, hogy felső tanintéze­tekbe léphessen. Hruscsov megjegyzi, hogy a jelen­legi körülmények között a Szovjet­unió felsőiskoláira mintegy 450 000 embert vehetnek fel, majd hozzá­fűzi, hogy az 1954—1957-ig terjedő időszakban a középiskolát végzettek köziül több mint két és fél millióan nem mentek felsőiskolára és techni­kumba. Hruscsov hangsúlyozza, hogy a szovjet iskola feladata nemcsak az, hogy olyan sokoldalúan képzett em­bereket készítsen elő, akik jól is­merik a tudományok alapjait, ha­nem egyúttal az is, hogy az iskolákból olyan emberek ke­rüljenek ki, akik képesek rend­szeres fizikai munka végzésére. A vállalatok és kolhozok társadalmi­lag hasznos munkájába kivétel nél­kül be kellene kapcsolni minden ta­nulót a 7.—8. osztály elvégzése után. Hruscsov azt javasolta, hogy a kö­zépfokú oktatást két részre kellene osztani. Az első 7 vagy 8 esztendeig tartana, ezen a fokon a tanulás min­denki számára kötelező lenne. A má­sodik rész 2—3 esztedős tanulmányi időszakban biztosítaná a szakképesí­tés elnyerését, külön a város, külön a falu igényeinek figyelembevételé­vel. A középfokú oktatás második ál­lomásaként Hruscsov célszerűnek tartja az ifjúság oktatását esti isko­lákon és levelező tanfolyamokon, úgy, hogy az ifjúság nem szakad el a termelőmunkától. Javasolja, hogy adjanak kedvezményeket azoknak a munkás- és paraszt- hallgatóknak, akik sikeresen egyeztetik össze a tanulást a ter­melőmunkával. Az ilyeneket hetenként két-három napra mentesíteni kell a termelő­munkától, hogy ezeken a napokon teljes mértékben a tanulásnak szen­teljék magukat. Hruscsov azt ajánlja, hogy a munkás- és paraszt fiatalság iskoláiban a tanulók túlter­helésének elkerülése végett a tanítási időszakot 3—4 esztendőben kedene megállapítani. Hangsúlyozza, hogy az esti és levelező iskolák hálóza­tának széleskörű kifejlesztése le­hetővé teszi mindenki számára — aki kívánja — a középfokú vég­zettség elsajátítását s ezen felül a felsőiskolák elvégzését is. Hruscsov feljegyzései javaslatot tar­talmaznak a különösen tehetséges gyermekek tanítására is. Ezeknek olyan megfelelő középiskolát kell fel­állítani, ahol megkaphatják a közép­fokú képzést, amely szükséges ahhoz, hogy megfelelő felsőoktatási intéz­ményekben tovább tanulhassanak. Hruscsov rámutat arra, az általa javasolt átszervezés végrehajtásához három-négy esztendős átmeneti idő­szakra lesz szükség, amely alatt a jelenleg fennálló tízosztályost isko­lák számát nem szabad csökkenteni. A jelenlegi iskolarendszer mellett sok olyan felsőiskolai végzettséggel rendelkező fiatal van, aki alig is­meri szakmájának gyakorlati olda­lát és nincs kellőképpen előkészítve a termelőmunkára. Hruscsov éppen ezért javasolja a szovjet felsőisko- lai rendszer átszervezését is. Át kell szervezni — írja a felső- oktatás rendszerét, közelebb kell hozni a termeléshez, ténylegesen össze kell kapcsolni a termelő­munkával. Hruscsov hangsúlyozza, hogy a szovjet felsőiskola fejlesztésében el­sősorban az esti és levelező oktatás vonalán kell tovább haladni. Kifejezi azt a véleményét, hogy a felső tan­intézetek többségében az első két- három oktatási év alatt nem szabad a diákokat elszakítani a termeléstől, a harmadik évfolyamtól kezdve he­tenként két-három napra fel kell menteni őket a termelőmunkától és csak tanulmányaik utolsó két eszten­dejében kell a hallgatókat felmente­ni a termelőmunkától. Hruscsov javasolja, hogy újítsák fel a főiskolai üzemek létesítő­nek gyakorlatát. Hangsúlyozza, hogy a felsőiskolákban széles alapokat kell biztosítani a diákok gyakorlati munkájának, kü­lönösen pedig a vállalatok és a na­gyobb gazdaságok mellett kell ilyen iskolákat létesíteni. Hruscsov azt ajánlja, hogy e fel­jegyzéseiben foglalt javaslatokat ta­nácsi és pártvonalon, majd a sajtó­ban is széles körben vitassák meg, az iskolarendszer átszervezésére vonat­kozó konkrét rendelkezéseket pedig végérvényesen a szövetségi köztársa­ságok legfelső tanácsainak ülésein hozzák meg. Az új algériai kormány két mi­nisztere felkereste az Egyesült Álla­mok kairói nagykövetét és megbeszé­lést folytattak. Valószínűnek tartják, hogy az algériaiak Washingtonnak szóló üzenetet adtak át. A Kínai Nép- köztársaság kairói nagykövetségének ideiglenes ügyvivője ugyancsak fo­gadta az algériai kormány két mi­niszterét és átvette Ferhat Abbasz miniszterelnök Mao Ce-tung elnök­höz intézett levelét. Az AFP jelentése szerint Szaud- Arábia és Jordánia miniszterelnöke értesítette az algériai kormányt, Sehab tábornok kíséretével ma ér­kezett a libanoni fővárosba, hogy le­tegye az esküt és a parlamentben ismertesse a megbékélést szolgáló programját. Ezzel kapcsolatban — te­kintettel a még mindig rendkívüli bo­nyolult, kiélezett helyzetre — a leg­különbözőbb óvintézkedésekre kerül hogy elismerte megalakulását. Ezzel már nyolc arab állam ismerte el az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mányát. KÍNA ELISMERI AZ ALGÉRIAI KORMÁNYT Csen Ji kínai külügyminiszter hét­főn üzenetet intézett az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának külügyminiszteréhez. Az üzenetben tájékoztatja a külKigyminisztert: a kínai kormány úgy döntött, hogy el­ismeri az Algériai Köztársaság kor­mányát. sor. Tegnap este a fővárosban 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el. Az ellenzék és a népi ellenállási mozgalom vezérkara kiáltványban szólította fel a lakosságot. A csődbe jutott Chamoun-rendszer végnap­jain tartózkodjék mindenki örömé­nek mindennemű megnyilváhulásá- tól. „Mindaddig nem ülünk ünnepet, amíg az utolsó idegen katona is el nem hagyja hazánk földjét.” Mint ismeretes, Chamoun, a bu­kott elhck: az Egyesült Államokba akar távozni — bizonytalan időre. Miniszterelnöke, Számi Szolh a leg­frissebb jelentések szerint szomba­ton Isztambulba érkezett. Nem tudni, csak átutazóban van-e Törökország­ban, vagy menedékjogot kér. Ma leteszi az esküt az új libanoni elnök Magyar—csehszlovák tárgyalások kezdődtek Prágában a gazdasági együttműködésről Vasárnap különrepülőgépen ma­gyar gazdasági küldöttség érkezett Prágába Kiss Árpádnak, a Tervhiva­tal elnökének & Incze Jenő külke­reskedelmi miniszternek a vezetésé­vel. A magyar küldöttséget Simunek, a csehszlovák tervhivatal elnöke és Dvorak külkereskedelmi miniszter fogadta. A csehszlovák—magyar gazdasági tárgyalások tegnap reggel megkez­dődtek. A kormányküldöttségek le­zárják az ez év júliusában Budapes­ten megkezdett tárgyalásokat, ame­lyeknek célja az 1961—65 évekre szóló csehszlovák—magyar gazdasági együttműködési és árucsereforgalmi egyezmény végleges megkötése. Büntetőeljárást követelnek Speidel ellen Olajtartály a kősórétegekben A Szovjetunióban évről évre nö­vekszik az olajtermelés. Felmerült a kérdés,, hol és hogyan lehet jól tá­rolni az olajat és termékeit? Szovjet mérnökök egy idő óta új­típusú földalatti ciszternák tervezé­sén dolgoznak. Ezeket a ciszternákat sík helyeken, kősórétegekbe építik bele. Tulajdonképpen függőleges aknák­ról van szó, amelyeket sórétegbe víz­sugárral fúrnak. A sajátságos „só­ciszternát” végleges kialakulása után megtöltik kőolajtermékkel, ami automatikusan kinyomja a sós vizet. Azi olajtermékek kiszivattyúzása vi­szont úgy történik, hogy ismét sós vizet nyomnak be a ciszternákba. A müncheni Deutsche Film-Kor- respondenz a „Teutonkard Vállal­kozás” című film alapján büntetőel­járást követelt Speidel ellen. A „Szabadság Sylt szigetén” című film bemutatója olyan visszhangra talált Németországban, hogy Reinefarthot, Westerland polgármesterét szabad­ságra kellett küldeni és eljárást in­dítani ellene. Ez kellene, hogy Spei- dellal is történjék. Mi értelme van a védőoltásoknak ? Diákok — Nevelők — Ssiilők A SZÜLŐ ÉS AZ ISKOLA Ősszel, tavasszal nagy gondot okoz a szülőknek, hogy a féltett ki­csinyeiket a »kegyetlen doktor bá­csi szurkálásának« kitegyék-e. Húzódik a szülők egy része az ol­tásoktól, hiszen az apróságok az ol­tás után sokszor lázasak lesznek, s a himlőoltás után csúnya gennyes hólyag lesz az oltás helyén, s bi­zony egy-két napig nyűgös, rossz­kedvű a kicsike. Érdemes-e hát arra törekedni, hogy minden gyermek — és felnőtt is, ha úgy rendelik el az egészség- ügyi hatóságok — védőoltásban ré­szesüljön? Határozott igennel kell erre a kérdésre válaszolni. Vegyük akármelyik fertőző meg­betegedést, például a hastífuszt. Az ellene való védőoltás, lehet hogy egy-két napi kellemetlenséget — hőemelkedést, az oltási helyen fáj­dalmasságot, duzzanatot — okoz, de csaknem biztosan megvéd attól, hogy hat hétig súlyos betegek le­gyünk, s ami a legkellemetlenebb, még a legkorszerűbb gyógykezelés mellett is 100 hastifuszos beteg kö­zül, körülbelül 3—4 mindig meg­hal. Nem hallgatható el azonban az a tény, hogy a védoltások dacára is megbetegedhet 100 oltott személy közül 6—8 személy, de ezeknél a betegség lefolyása igen enyhe a védőoltást nem kapottak megbetege­désével szemben. A ma élő emberek közül keve­sen tudják talán, hogy milyen sú­oioioioioioioaoi f~j Hosszabb gyakorlattal rendelkező, 0 szakképzett ■ Q TEJKEZELÖT KERESÜNK 0 ■ azonnali belépésre. Fizetés kollektív n Q szerint. Lakás, étkezés biztosítva. ■ Ajánlatokat: Alsőpéli AG Sárszent- n H lőrinc címre kérünk. U ■ cd ■ oroToiöiöroroi lyos, sok-sok ezer halálozással, meg vakulással járó járványokat oko­zott még a múlt század 70-es évei­ben is a hólyagos himlő hazánkban is, amely azóta hazánkban teljesen megszűnt, amióta a világon az el­sők között — bevezettük a kötelező himlő elleni védoltást. Hogy ma már nincs Magyarországon himlő megbetegedés, azt kizárólag a vé­dőoltásoknak tulajdoníthatjuk, me­lyet évtizedeken keresztül a legszi­gorúbban végrehajtottunk. Csaknem ez a helyzet a régen rettegett, torokgyíknak vagy torok­penésznek, tudományos néven dif- tériának nevezett megbetegedés esetében is. Amíg még 1936-ban is csaknem 200 megbetegedés volt Tolna megyében, a védőoltások be­vezetése és kötelezővé tétele követ­keztében 1940-ben már csak a fele és 1955-ben már csak hat megbete­gedés történt. Hogy ez a védőoltá­soknak köszönhető, azt kétségbe vonni nem lehet. Az orvosi tudomány arra törek­szik, hogy minél több fertőző meg­betegedés ellen megtalálja a sikeres védoltás módját és szerét, amint azt például legutóbb is sikerült a gyermekbénulások ellen megtalálni és sikeresen alkalmazni. A mérleg tehát: esetleg egy-két napig tartó kellemetlenség a védő­oltások következtében vagy hete­kig tartó, esetleg halálosan végződő súlyos megbetegedés. Ha a védőoltásokat éveken át mindenki megkapja, akire a ren­delkezés vonatkozik, az általános közegészségügyT állapotok javulásá­val elérjük, hogy a diftéria, a has­tífusz és a többi fertőző megbete­gedés is éppúgy a múlt betegsége lesz hazánkban, amint jelenleg a himlő. Egy idős, tapasztalt pedagógus­sal beszélgettem a napokban, aki beszélgetésünk során sok olyan problémát vetett fel, ami az isko­lával, egy kissé szűkebben — a tanulókkal, nevelőkkel, szülőkkel kapcsolatos. E három tényező szükséges ahhoz, hogy a diákból Ember nevelődjön. Az Embert azért írtam nagy betűvel, mert olyan emberről van szó, amilyen­nek a nevelése kívánatos, aki már az iskolából kilépve teljes értékű tagja a társadalomnak... A diákra szükség van, mert őt kell nevelni;, a pedagógusra szükség van, mert ő nevel, a szülőre pe­dig szükség van, mert segíti a pe­dagógus nevelő munkáját. A diák erkölcsi és politikai ne­velése főként — de nem teljesen — az iskolában főleg az osztály- főnöki órán történik. Az osztály­főnök, a diák és a szülő munká­jának teljes összehangolására van szükség, hogy ez a nevelés a kí­vánt eredménnyel járjon. Hogy a szülő tudatosan segítse e cél el­érését, a Dombóvári Gimnázium­ban például, de a többi iskolá­ban is havonta előadásokat ren­deznek a szülők részére, hogy megismertessék velük, melyik az a terület, amelyen a legtöbb se­gítséget várják tőlük a nevelők... Fontos például a szülőket oktat­ni, tájékoztatni a diák pálya- választásának segítésére : Meg­könnyíteni a végzett diák pálya- választását, elősegíteni, hogy olyan hivatást válasszon, ahol egész életén keresztül megeléged- ten dolgozhat, ne szidjon később senkit, mert rossz pályát válasz­tott. Szükséges ezzel a problémá­val foglalkozni, mert a legtöbb szülő olyan távlatokat szab érett­ségi előtt álló gyermeke elé, ami a gyerek számára elérhetetlen, vagy elérése túl nagy megerőlte­tést jelent számára és amikor el­érte »célját«, akkor döbben rá, hogy az tulajdonképpen nem is az ő célja volt, hanem a szüleié. De a szülők maguk is úgy van­nak a legtöbb esetben, hogy gyer­meküket például azért küldik or­vosi egyetemre, mert a faluból már ott van a »Jóska« is, vagy mert ott tanársegéd a »Gyurka« és gondolják az majd segít a fel­vételinél: — könnyebb lesz a be­jutás. így adódnak aztán olyan esetek — példákkal bőven lehet­ne szolgálni —, hogy az érettsé­gizett tanuló jelentkezett gépész- mérnöknek, s miután a felvételi vizsgán nem felelt meg, a SERNEVAL-nál próbált elhelyez­kedni, ahol jó a kereseti lehető­ség és amikor itt sem kapott he­lyet, akkor felkeresi az iskola igazgatóját és általában a követ­kezőket mondja: »Van itt valami pedagógus átképző, ahova érett­ségivel lehet jelentkezni, elmen­nék oda«, s a legtöbbje valóban jelentkezik erre az átképzésre, csak azért, hogy ne kelljen kato­nának mennie. — Pedig az a fegyelem, ami a honvédségen belül ráragad egy fiatalemberre, annak később csak hasznát veszi. Sőt kívánatos len­ne minden fiatalember számára — mondja Miklós Péter a dombóvá­ri gimnázium igazgatója. A nevelők és a szülők közös munkája szükséges tehát ahhoz, hogy a diákban kialakítsák azt a tisztánlátást, amely a helyes ön­értékelést biztosítja a diák szá­mára. Ugyancsak ez a kapcsolat segíti elő, hogy a szülő is helye­sen értékelje gyermeke képessé­geit: mert amelyik diák otthon mesterien ki tudja csapatni a biz­tosítékot, vagy szabadidejét azzal tölti, hogy fáradhatatlanul mo­tort szerel, az még nem biztosít, hogy jó elektromérnök lesz belő­je. Vannak szülők, akik a diák otthoni barkácsolása alapján íté­lik meg képességeit, figyelmen kí­vül hagyva a nevelők véleményét és észrevételeit. Az elhelyezkedésnél a túlzott anyagiasságra való törekvés is legtöbb esetben a szülők hibájá­nak róható fel. A szülők azok, akik — a legjobb szándékkal — olyan állásba igyekeznek erőltet­ni gyermeküket, ahol a választ­hatók közül a legjobb fizetést kapják. A gyermek megélhetésé­nek biztosítása szempontjából iga­zuk van, de nincs igazuk a ké­sőbbi ember boldogulását, nyu­godt munkakörülményeit illetően, mert ilyen esetekből adódik az­tán, hogy 1600—1800 forint fize­tésű emberek keresik fel a gim­náziumok igazgatóját és kérik, segítsen nekik, hogy pedagógus átképzésre mehessenek. Mindennek már az érettségi előtt el kellene dőlnie, olyan for­mán, hogy annak legnagyobb hasznát a diák, a későbbi ember lássa. S hogy mindez úgy oldód­jék meg, ahogy a diák és jövője szempontjából kívánatos, — szük­ség van a nevelők és a szülők szoros, tervszerű együttműködé­sére. Ideértve a diák erkölcsi ne­velését is, mellyel következő cik­künkben bővebben foglalkozunk. » BUNI GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents