Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

1958 augusztus 20 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szabó János munkás-családja Szabóék csendes emberek. Min­denki ismeri őket a cipőgyárban, ök is ismernek mindenkit. Szabóék nevé­hez nem fűződik semmi hőstett. A gyár élenjáró dolgozói közé is csak ritkán kerül fel nevük Mégis szólni kell róluk ... A cipőt szállító szalag mellé desz­kából dobogót építettek, hogy jobban felérjék a rámaszél-eldolgozók. Szabó bácsi, a családfő, itt ezen a dobogón dolgozik. 1930 táján került a gyárba, ekkor ült először a cipészgép mellé, addig csak „maszek módon” űzte a cipészmesterséget, azóta már nagy­üzemi módon. Két társával dolgozik a dobogón. Egyidősek, valamikor talán még a szakmát is egyidőben tanulták. — Haj, az volt már régen — mondja Szabó bácsi —, négy évig voltami inas. Egy olyan mesterem volt, hogy még rágondolni is rossz. Gyorsabban járt a keze, mint a kala­pácsa. De a szakmát azért megtanul­tam. Segédként dolgoztam vagy egy tucat mesternél, mire itt a gyárban, a Pétermann és Glaser cégnél meg­állapodtam. Akkor nősültem, s csa­ládos embernek aztán nem való az (1 hánya-veti csavargó élet. Ország­járás ma már nem divat, lehet, hogy nem is hasznos, de a mi időnkben kényszerítve voltunk rá. Bár én még most is elküldeném a fiatal szakmun­kásokat más gyárakba tanulni, ta­pasztalni, jobban tudnák akkor itt hasznosítani a munkát. — Talán Szabó bácsi fiai is szak­mabeliek? — Csak részben, kérem, részben, mert a kisebbik gyerek dolgozik csak itt, a nagyobbik az bányában, Hida­son dolgozik. Itt is tanulta a kisebbik a szakmát, a délelőttös műszakban dolgozik. Meg az asszony is délelőt­tös. _ ?t — Igen, hárman dolgozunk a csa­ládból a gyárban. Én legrégebben, a feleségem 1945 óta. fiam meg három éve. — A család elégedett azzal, hogy mindenki, még a felesége is dolgozik? — Tudja, jobb így. Négyen kere­sünk. Nem sokat. Talán ... várjon csak... én keresek 1600-at, a fele­ségem 1200-at, az egyik gyerek 1500-at, a másik meg ezer körül... szóval 5 ezer forint körül jön, a ház­hoz havonta. — Ez talán elég is? — Ha több lenne, mindig több kellene. Tudja, ilyenek vagyunk mi, emberek. Mindig többet, jobbat aka­runk. Jelzem, ez nem is olyan nagy baj... Mert ha például az én csa­ládom igénye nő. akkor, hogy kielé­gíthessük, jobban kell dolgozni. Ez tiszta sor. Mármost ha jobban dolgo­zunk, többet keresünk, tehát a csa­ládi terv valóra válik. — Most mi a tervük? — A tervünk? Hát először is, most vettünk egy Pannónia motort, több, mint húszezer forintért. Azután itt vannak ezek a gyerekek, meg mi is a tél előtt. Ruhákat, tüzelőt, hízót meg minden télre valót kell előte­remteni. Azután majd, ha a nagyobb fiam megjön a katonaságtól — az ősszel vonul be —, akkor házat sze­retnénk építeni. Arra kell majd gyűj­teni. — Van-e más jövedelmük a fizeté­sen kívül’ ! $ Nincs, kérem, nincsen földem, mi-}! nek is? Ha volna, minden időnket le-; ) foglalná, rohanhatnánk haza dolgoz-'“ ni, és másnap fáradtan kellene be-r! jönni dolgozni, akkor pedig nem}! megy a munka. Azt pedig nem szere-4 tem. Mert még rám nem volt panasz.!} a gyerekre sem, meg az asszonyra! ! sem, nem is akarom, hogy legyen fj Dolgozunk rendesen, becsülettel. Né- j ) ha szórakozunk, labdarúgó-meccsre.« j színházba, moziba meg üdülni rne-J ■ gyünk. Így élünk mi, kérem. AzW mondják, „szürke’* emberek vagyunk.j J * Igen, hasznos „szürke” emborekf ! Szabóék is, mint a hozzájuk hasonlój J tíz- és tízezer munkás, akik munkájrj j nélkül nem tudnánk előre haladni. Mozaikok Póriból o A falu, Pári, apró, barátságos há­zaival ott terül el a domb alján, a nagyerdő mellett. Lakói egyszerű em­berek, zömében parasztok, akik pár hold földjükön, a szövetkezetiek pe­dig több száz holdon igyekeznek jó eredményeket elérni. A falu mai képe más, mint a felszabadulás előtt bár­mikor volt. Az emberek elégedettek a mai életformával és legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy minél többet termeljenek és becsülettel ele­get tegyenek állampolgári kötelezett­ségüknek ELSŐK A JÁRÁSBAN Mondhatjuk, kevesen dicsekedhet­nek még a megyében is azzal, hogy községük elsők között van az adó­terv teljesítésében. A tamási járásban 15 község van, s közülük Pári a Hl. negyedévben az adófizetési terv 39.44 százalékos teljesítésével első helyen van. — Négy éve vagyok a községben — mondotta Pápczi József v. b.-elnök —, de nálunk még nem volt végre­hajtás, annak ellenére, hogy mintegy 400—500 hold vadkáros terület van, amelyen bizony kevés gabona terem. Az emberek mégis igyekeznek, hogy állampolgári kötelezettségüket első­ként teljesítsék. EREJÜKBŐL TELtK arra is, hogy gondoljanak községük csinosítására. Valóban büszkék lehet­nek arra, hogy saját erőből 5 száza­lék köz/ségfejlesztési járulékot szavaz- tak meg, amelyből a vasúttól a falu ■j-felé járdát építenek és a határban két itatókutat ásnak, tégláznak ki. De ebből a pénzből jött mintegy 2000 forint az iskola tatarozására is. An­nál is inkább dicséretre méltó a pá­riák összefogása, mivel az erre az évre meghatározott községfejlesztési 1949—1958 Kilenc éves Nípköztársasáiunk Alkotmánya Társadalmi életünk minden területére kihat a Magyar Népköztár­saság Alkotmánya, melynek megszületése népünk nagy vívmánya volt. Az Alkotmány alaptörvény, mely meghatározza népünk társadalmi rendjét, népünk életét, jogait és kötelességeit. Az alábbiakban néhány kiragadott paragrafus gyakorlati meg­valósítását ismertetjük a számok tükrében. $ í! i! I tervük anyagi részét saját maguknak kell megoldaniuk, ehhez állami tá-fí mogatást nem kapnak. j j IFJÜ FŐISKOLÁSOK Valamikor az 1938—40-es években' • a község legifjabb nemzedéke nerrf! dicsekedhetett azzal, hogy tovább} j tanulhat, gyümölcsözietni tudja te-4 hetségét, mivel az akkori „divat’'“ szerint a parasztember gyereke nemi! ismerkedhetett meg a „falun kívüli} I tudománnyal”. í j Ma természetesnek vélik és ezen a! ‘ hangon beszélnek arról, hogy a pa-f! rasztember gyereke, aki azelőtt ahgffl járta ki a négy osztályt, már az ekeíj szarvát fogta, ma gimnáziumba jár!} és többen főiskolára pályáznak. Csa-J ! lava István hét, Steiner István nyolc- j| holdas dolgozó paraszt gyereke, azj( idei őszön az Állatorvosi Főiskolán !} tanulnak tovább. Eckert József lOj» holdas dolgozó paraszt fia szőlészetit és borászati főiskolán kívánja to-® vábbképezni magát, Gombos Magda« j 12 holdas paraszt lánya pedig zene-J > művészeti főiskolára kérte felvéte-j ' lét és a nemsokára beköszöntő tan-j I évvel szorgalmasan hozzá is látnak« « a tudományszcmjuk kielégítéséhez. Jr 8 GAZDAGODIK A FALU Itt-ott új házak hirdetik a gazda-( ! gabb és megváltozott életet, tataroz-} J zák a családi fészket, a régi bútorok« « a padlásra kerülnek, helyüket mo-J * dernebbek foglalják el. Az arányla-f! kis községben 15 motorkerékpár-tu-} | lajdonos van, ritka kivétellel vala-«k mennyi házban rádió szól. Gazdagod-'} «ak a helyi tsz tagjai is, akiknek lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy} ) közel 3 mázsa búzával többet ter-íj melnek egy holdon, mint az egyéniek.' J ezenkívül silóépítésre, állatvásár lásrj-f ! és még sok egyébre jut erejükből. } J (P. R.) $ Bizalmiak tanácskozása Az elmúlt évben, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a pártmunka homlokterébe állította a tömegek közötti nevelő munkát, és a gazdasági munka megjavítását. Mindkét fel­adat csak együtt oldható meg, és :sakis a szakszervezetek hathatós közreműködésével. Éppen ezekről a feladatokról, e feladatok elvégzésének módjáról és eredményeiről tárgyal­nak ma Budap>esten a különböző szakmák szakszervezeteinek bizalmi küldöttei. A tanácskozás eredményessége soktól függ. De amint a Tolna me­gyei szakszervezetek elküldték bizal- miaikat, feladattal is megbízták őket, azzal, hogy mondják el a bizalmi munkában szerzett tapasztalataikat és tanuljanak a tanácskozáson új módszereket az emberek nevelésében, új módszereket a termelés növelésére, a gazdaságosabb munkára. Még nem mondhatjuk el, hogy a szakszervezetekben már minden te­kintetben helyreálltak a helyes veze­tési módszerek. De az út, melyet már megtettek a cél felé, bizalommal tölti el a munkásokat, pártunk vezetőítT A szakszervezetek képviselik a munká­sok ügyét akkor, amikor a szakszer­vezet által biztosított jogok érvényre- juttatását lehetővé teszik, harcolnak azok megvalósításáért, akkor, ha a jogok mellett elmondják azt is, hogy kötelessége is van a munkásnak. Kö­telessége, hogy becsületesen dolgoz­zék, harcoljon a hibák ellen, védje a nép vagyonát. A szakszervezeti bi­zalmiakra várnak azok a feladatok, hogy neveljék a munkásokat. Megta­nítsák őket a nép vagyonának becsü­lésére és személyesen mutassanak példát munkatársaiknak, hogyan kell dolgozni, mit kell tenni azért, hogy az életszínvonal egyre emelkedjen és tartani tudjuk a jelenlegi színvona­lat. Általában az a gyakorlat, hogy egy ilyen nagy jelentőségű országos ér­tekezletet a munka megjavítása kc- veti. S ezt tapasztalhattuk az elmúlt évben is. így történt akkor, amikor a párt a szakszervezetek segítségével indult harcba az ellenforradalom okozta károk helyreállításáért, ami­kor a zilált gazdasági és szakszerve­zeti élet konszolidálásáért küzdöttek. A szakszervezetek munkája eredmé­nyes volt. S a mostani tanácskozás is határkő lesz a szakszervezeti mun­kában. » — A Dombóvári Faipari KTSZ {■}! közelmúltban új helyiségbe költözött *) amely jobb munkafeltételeket bizto-! [ sít a KTSZ dolgozóinak. A KTSZ eb-! ■ ben az évben 135 garnitúra háló-}! bútort készít. } J — A rr.órágyi KISZ-fiatalok augffi 19-én Szekszárdra látogattak és két}! napot töltenek a megyeszékhelyen.«^ Megtekintik az ünnepi vásárt és szó-'“ rakoznak. ifi v! — Szombaton este aratóbált ren-í1; deztek a bátaszéki Búzakalász Tsz!} tagjai. A földművesszövetkezet kis-'» vendéglőjében rendezett aratóbálorf! mintegy 280 fő vett részt. }( A FÖLDRENGÉS KETTÉ VÁGOTT !!} EGY HEGYLÁNCOT & K A Szovjetunió Tudományos Akadé-}! miájának folyóirata részleteket közö1«} arról a földrengésről, amely múlt év! * decemberében megreszkettette égés?!* Mongoliát. Florencov professzor be-}! számolója szerint a földrengés követi) keztében az Altáj-hegylánc 27 kilo-!} méter hosszúságban és helyenkénti 800 méter szélességben kettévált. } j A földrengést — írja Florencov — J! egész Mongoliában, sőt Kínának, va-} | lamint a Szovjetuniónak Mongóliához^} közelfekvő területein is érezték. 47. §. (1) „A Magyar Népköztár­saság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképte­lenségük esetén,” E paragrafus eleven valósággá vált. Megyénkben a rosszemlékű szegényházak helyett — amelyek valóságos nyomortelepek voltak és lakóit helyzetük koldulásra kész­tette — hét otthonban nyertek elhelyezést a munkából kiörege­dett aggok és munkaképtelenek. Itt közel 500 gondozottat ápolnak, s gondoskodnak eltartásukról. 4 régi főúri kastélyokban létesített szociális otthonok lakóinak élel­mezésére és ruházására havi 210 000 forintot biztosít államunk. A bonyhádi otthonban 135 bete­get ápolnak megfelelő orvosi fel­ügyelet mellett. A különböző be­tegeket szakorvosi ellátásban is részesítik, így három reumás be­tegük jelenleg is Harkányban van, gyógykezelés alatt. Ferkelt Jó­zsefen a pécsi idegklinikán agy­műtétet végeztek, amelynek kö­vetkeztében a magával tehetetlen ember, ha nem is munkaképes, de önmagot ellátja. A gyönki szociális otthon 113 gondozottja 60 százalékban nő. Az öregek közül többen munkaképe­sek. akik nemcsak saját magukat képesek ellátni, hanem részt vesz­nek az otthonhoz tartozó gazda ság munkájában is. Az öregek ér­deklődnek a kultúra iránt s he­tente negyvenen járnak moziba, de szívesen olvasgatnak, szorgal­mas látogatói a népkönyvtárnak. Az ellátáson -kívül rendszeresen zsebpénzt, emellett a férfiak ci­garettát, a nők cukorkát és cso­koládét kapnak. A munkából ki­öregedetteknek nyugodt öregséget biztosít a Magyar Népköztársaság. 48. §. „A Magyar Népköztársa­ság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.” A szocializmust építő országban a kultúra a nép közkincsévé vált. Megvalósítottuk az ingyenes és kötelező általános iskolai okta­tást. A középiskolák száma a fel- szabadulás előttinek megyénkben több mint kétszerese. Jelenleg 12 középiskolánk van, ahol csupán az idén több mint 500 diák tett érett­ségi vizsgát. 1945. előtt nem volt arra lehetőség, hogy felnőttek is szervezetten részt vehessenek a középiskolai oktatásban. A múlt bűnét a népi demokrácia hozza helyre, idén például 35 felnőtt le­velezd hallgató tett sikeres érett­ségi vizsgát. Ezenkívül az alsóbb három osztály tanulói közül mint­egy kétszázan értek el olyan ered­ményt, hogy tovább folytathatják tanulmányaikat. Az idei tanévben tovább bővül iskolahálózatunk, a gimnáziumokban 23 első osztály indul, átlag 39 tanulóval. A szovjet példa nyomán me­gyénkben is megvalósításra kerül a politechnikai oktatás. Szeks■ ár- don, Tolnán és Bonyhádon ipari, Gyönkön, Szekszárdon pedig me­zőgazdasági politechnikai oktatási vezetnek be egy-egy osztályban. Ez az új oktatási forma fiatalsá­gunkat hozzásegíti ahhoz, hogy az elméleti oktatás mellett a gyakor­lati munkával is megismerkedje­nek az ipari tanműhelyekben, il­letve a mezőgazdasági kísérleti parcellákon. Érdemes még néhány számada­tot megemlíteni, amely nemcsak népünk életszínvonalának emel­kedéséti hanem kulturális ellátott­ságának javulását is mutatja. Szekszárd városban például 1949- ben 1087 volt a rádióelőfizetők száma. Ez 1952-ben 1775-re emel­kedett. Ebben az évben szerelték be a vezetékes rádiókat is 587 családhoz. 1958-ra már 3751 a rá­dióelőfizetők száma, míg a vezeté­kes rádiót 2498 család hallgatja Szekszárdon. Amíg a megyében 1950-ben 17 610-en 240 604 forintot fizettek ki havonta újságokra és folyóiratokra, addig 1958. első fe­lében 47 635-en 651 077 forintot fi­zettek ki havonta sajtótermékekre. íme ezek a számok is arról ta­núskodnak, hogy a kultúra meg­szűnt a kiváltságosok privilé­giuma lenni. 51. §. A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intéz­ményét. Törvényeink megalkotása az Al­kotmánynak, mint alaptörvénynek a figyelembevételével történik. Mit mond a bíró, mint a törvény őre a házasság és családvédelemről? Dr. Szily László elvtárs, a me­gyei bíróság elnöke erről így nyi­latkozik: Lényegesen nagyobb ma a családvédelem, mint a felsza­badulás előtt bármikor volt. Tör­vényeink értelmében arra törek­szünk a házassági bontópereknél, hogy összetartsuk azokat a házas­ságokat, ahol még lehetséges az együttélés. Különösen igyekszünk békíteni ott, ahol gyermek is van. Havonta mintegy 35—40 házassági bontóperünk van a megyében. Több olyan eset is van, amikor sikerül a békítés, együtt maradnak a házasfelek. Csak akkor bontjuk fel a házasságot, ha arra komoly ok van. Az utóbbi években van bizonyos szigorítás a törvényho­zásban e téren — mert az élet ezt megkövetelte, sokan meggondolat­lanul igyekeztek és igyekeznek meg szabadulni a házassági kötelék­től Államunk különösen sokat tesz a, gyermekvédelem terén. Mind a házasságban, mind a házasságon kívül született gyermekek érdeké­ben egész sor intézkedés történt. A gyermek odaítélésénél legfonto­sabbnak azt tartjuk, hol biztosítot- tabb a gyermek gondosabb, jobb nevelése, annak a szülőnek ítélik a gyermeket. Igen komoly problémát oldott meg államunk a legújabb, a gyer­mektartás díjra vonatkozó rende­lettel. Egy régi, 1942-ben hozott törvény értelmében a nem fizető apa csak akkor büntethető, ha a gyermek emiatt súlyos nélkülözé­seknek van) kitéve. Az esetek több­ségében ez nem következett be, mert az áldozatkész anyák nem engedték nélkülözni gyermeküket. Eddig sok lelkiismeretlen apa — hogy ne kelljen fizetnie — egyik munkahelyről a másikra vándo­rolt. Az ez évben az Elnöki Ta­nács által hozott rendelet szerint a nemfizető apára (még ha nem is nélkülöz a gyermek) 2 évig ter­jedhető börtönbüntetés róható ki. Jelenleg a munkahely vezetője az apával egyetemlegesen felel a gyermek tartásdíj befizetéséért. Sokat tehetnek még a család- védelemért a tanácsok és a szü­lők, mert a házasság és családvé­delem nemcsak az államhatalmi szervek, de az egész társadalom, mindnyájunk közös ügye. POZSONYINÉ—SOMINÉ

Next

/
Thumbnails
Contents