Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
6 TOLNA MEGI El NEPUJ8AI» 1958. augusztus 20. Á szekszárdi múzeumban megnyílt Rév Miklós tibeti fényképkiállítása TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Meddig kering pályáján a III. szputnyik ? Irta: J. Morozov Rév Miklós, a Népszabadság munkatársa Tibetben járt. A csepeli gyár teherautókat szállított a Kínai Népköztársaság részére és ebből az alkalomból Rév Miklós, mint kísérő szintén bejárta a Kínai Népköztársaság egy részét, számos fényképen örökítette meg élményeit. Ezenkívül a kevés magyar közé tartozjk, akik ellátogattak Tibetbe. Találkozott a Dalai Lámával és a Pancsen Lámával. 160 fényképen számol be élményeiről. A kiállítás megnyitóján Kaszás Imre szekszárdi gimnáziumi tanár tartott rövid bevezetőt. Előadása kiválóan egészítette ki Rév Miklós képeit, úgyhogy a megnyitó látogatói teljes és plasztikus képet kaptak az európai ember számára ismeretlen és több szempontból rejtélyes országról. * A kiállítás — amely 17-én nyílt meg — elsősorban ismeretterjesztő jellegű. Ebben vannak hatalmas érdemei, de bizonyos fokig ebben található fogyatékossága is. Az egész Tibetről ad képet, úgyhogy a néző megismerkedjék nemcsak Tibet nagyszerű építményeivel, hanem a tibeti nép életével is. Igyekszik hűen visszaadni a nép életmódját, de ábrázolja a fotóművészet sajátos eszközeivel a nép lelkivilágát is. Ugyanakkor bemutatja, hogy egymás mellett megtalálható még a középkor, de mellette már a modern élet jelei is. Nem kis érdeme a kiállításnak, hogy segít elmélyíteni az egyre erősödő kínai—magyar barátságot, egy tőlünk távoli nép életét hozza érinthető közelségbe. A megismertetés eszközét állítja a megszerettetés szolgálatába. Nem csekély a kiállítás művészi értéke. Nemcsak mint ismeretterjesztő kiállítás, hanem mint képző- művészeti kiállítás is rendkívül értékes. A fotóművészet kedvelői számára is élmény. Jó fotóművészeti alkotásokban ritkán gyönyörködhetünk Szekszárdon és Tolna megyében. Most Rév Miklós kiállítása ebből a szempontból is hézagpótló. Színes felvételei különösen szépek, de fekete-fehérben is magasszínvonalút ad. A kiállításnak fogyatékossága, (IX.) Az 1922-es évben igen sok új szóval, kifejezéssel „gazdagodott” a magyar nyelv. Olyan szavak, kifejezések kerültek forgalomba, azaz honosodtak meg, amelyeknek a nép kicsit sem örült, sőt, szidta a kormányt, mint ezeknek szülő- anyját. Inségakció. A nyomor országos méreteket öltött és ennek az enyhítésére úgynevezett „inségákciót” indítottak el. De ez csak a rövidített elnevezése volt, „hivatalosan” Országos Inségenyhítő Mozgalomnak nevezték. És, hogy sikerrel járjon ez a mozgalom, vármegyénkben megalakították az úgynevezett Horthy-Bizottságot, sőt, a vármegye határozatot küldött szét minden községbe, hogy ez a bizottság „megalakíttassék”. A bizottság elnökének a községi főjegyzőt javasolták, tagjainak pedig a község előkelőségeit. Célja, mint azt egy régi nyomtatvány írja, hogy „a nélkülöző polgártársainknak összegyűjtsék a télire szükséges betevő falatot.” Persze ez olyan akció volt, hogy az önkéntes gyűjtés helyett azt is meghatározták, hogy vagyona után ki mennyit köteles adni az akció keretében a szegényeknek. Gondolták, hogy az így összegyűjtött alamizsna majd megoldja a nyomorokozta országos gondokat. Inségmunka. Nem volt munka- alkalom a megyében. A nyomorgók, verejtékezték volna a silány betevő falatokért — nem volt rá alkalmuk, mert mindenütt munkanélküliség volt. Az ország urai ezt a „sebet” úgy akarták orvosolni, hogy bevezették az inség- munkát. Azaz a vármegye urai felhívták a községeket, hogy a terühogy bár elsősorban ismeretterjesztést akar adni, nem eléggé tematikus a képek elhelyezése, nem eléggé sorrendszerű a képek egymásutánja. Helyenkint a művészi hatások érdekében az ismeretterjesztő jelleg csorbát szenved. Várni kell a csatlakozásra, fél óra múlva jön csak a pécsi személy. Sokan várakozunk a sárbogárdi állomáson: tömve volta bátaszéki vonat: Kint álldogálok, mert a váróterem levegője fullasztó, csak az ajtó szellőzteti. A padokra különben is illetékesebbek az öregek és a nők. Nők azért itt is vannak, leginkább lányok. Diszkréten megnézegetem őket. Az egyiken megakad a szemem. Feltűnően elegáns, nagyon ízlésesen összeválogatott az öltözéke: világoskék bő selyemszoknya, világoskék nylonkesztyű, fehér szandál és kis fehér táska. A haja és a bőre barna. Nem tudok máshova nézni, mert ő is engem néz. Szúr a tekintetével, mint a darázs, kihívóan, félreérthetetlenül. Bűvöl. De nem bűvöl el. Egészen jóalakú és az arca is helyes volna, ha nem torzítanák el a szemei. Rettenetesen fáradt, öreg szemei vannak, sötét glóriába burkolózott zavaros gömbök. Beszélnek hozzám. »Nem érdekelsz« — gondolom és elfordulok. Azután önkéntelenül rátekintek megint: még kihívóbban néz, mint az előbb. »Vigyen el az ördög« — már bosszús vagyok. Nem sétálhatok arrább, nevetséges volna most (nagy a bőröndöm), és érdekel is, hogy támad-e még. Támad. Mellém lép és tüzet kér. A küzdelem rövid: mondom, hogy nem dohányzom. Bemegy a váróterembe, rágyújt maga. Van gyufája. Ezután visszajön és sétál mögöttem. Sétálgat. Könnyed, kislányos lépésekkel libeg sokáig, majd lelép a folyosóról az első vágány mellé és ott járkál előttem. Nyugodt közömbösséget erőltetek magamra, a tolató mozdonyokat nézem. Egyszer csak megáll előttem és mosolyog. Biztatóan. Mosolyra húzódik az én szám Is akaratlanul. »Most már elkerülhetetlen a szóváltás« — villan át létükön lévő nyomorgók számára adjanak valamilyen munkát: javíttassák meg az utakat, tisztíttas- sák meg a vízlevezető csatornákat és ezért a munkáért erejükhöz mérten adjanak valamit a nyomorgóknak, hogy legalább ne haljanak éhen. Ezenkívül pedig az inségakció keretében szétosztott falatokért is dolgoztattak. Szegényügy. Földet nem kapott a nép, munkaalkalom nem volt, a háborúnak alig lett vége néhány éve és ennek nyomán olyan nagymérvű lett a nyomor, hogy azt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Uraink nem is hagyták figyelmen kívül: megalkották a „szegényügy” szót és ezt hangoztatták útón-útfélen, mintha csak meg akarták volna oldani e nagy problémát. Nem is próbálták különösebben palástolni a nyomort, mert tudták, hogy az úgyis hiábavaló lenne. Nyíltan hangoztatták: — Rettenetesen megnőtt a nyomorgók száma. Soha nem volt városunkban annyi társadalmi szegény és nyomorult, mint most, akikre a mostoha viszonyok miatt a lassú elpusztulás és elmúlás vár. Azaz „bocsánat’, nemcsak beszélnek, hanem tesznek is valamit a megye urai a „szegényügy” terén. Egy gyűjtési napot rendez nek 1922 november 26-án Szekszárdon — a szegények számára, felhívást intéznek honatyáink a „tehetősebb hazafias lelkületű magyar testvérekhez”, hogy lehetőségeikhez mérten adakozzanak, adakozzanak... A hibák azonban elenyészőek a kiállítás érdemei mellett. Ritka élmény, amelyért dicsérni kell a rendezőket is, a Megyei Rendőrfőkapitányságot, a Műcsarnokot és a megyei múzeumot. L. Gy. rajtam, de éppen berobog a vonatunk, szó nélkül felveszem a csomagomat és átlépem az első vágányt. Mellém szegődik, s a tömegben hozzám nyomódik. Tapad. A lépcsőnél hiába engedném előre, csak utánam hajlandó jönni. Végigmegyek a kocsin, az utolsó fülkébe nyitok be, mert abban csak két férfi ül. Utánam jön ide is, mellém telepedik. Nem húzódhat egészei közel, mert a padok négyszemélyesek, s férfitársaim a másikon, szemben ülnek. (Egyik negyven körüli mérnök, másik jóval fiatalabb borász — mint később megtudtam.) Olvastak, de a nő megjelenése kizökkenti őket lelki egyensúlyukból, kötelességtudóan végigmérik. Azután olvasnak tovább. A tündérke elégedetlen, nyugtalanul izeg-mozog, sőt szemtelenné válik, elkéri a mérnök újságját. Néhány perc múlva visszaadja, ki sem nyitott minden oldalt. A mérnök szó nélkül átveszi és olvas tovább. Fejfordítás nélkül, a szemem sarkából figyelem a nőt. Dühös, tehetetlen. Feláll és kimegy a fülkéből. (G) Bonyhádvarasdon a községfejlesz- tási alapra befizetett pénzt a községi tanács vezetői a község lakosságával egyetértésben úgy igyekeznek felhasználni, hogy annak a falu egész lakossága hasznát lássa. A községfejlesztési alapra befizetett pénzből mintegy 500 méteres szakaszon járdát építenek. A járdaépítés 19 000 forintba kerül. Az építkezést a lakosság társadalmi munkával is segíti olyan formában, hogy minden gazda a saját portája előtt előkészíti a járda alapját és a betonlapok Ezenkívül pedig talán sohasem hangoztatták annyit, mint ezekben az időkben, hogy: — Hazaáruló, aki éket próbál verni a szegények és gazdagok közé. Számunkra egyformán értékes minden magyar, aki hisz a nemzet feltámadásában, tehát fogjunk kezet valamennyien, mint testvérhez illik és mutassuk meg a nagyvilágnak, hogy él és erősödik a magyar. Igen „egyformán értékesek” voltak számukra az emberek, csakhogy az egyiknek annyi élelme volt, hogy „adakozni” is tudott, ha megszállta a jólélek, a másiknak pedig néha betevő falatja sem volt, nyomorgóit. Tehát a „szegényügy" keretében a gyűjtésből származó alamizsnát és az ilyen hazafias szónoklatokat kapták az éhezők — és így nem is csoda, hogy nem tellett meg a gyomruk... Gróf Bethlen István, az ország akkori miniszterelnöke pedig a néphez intézett egyik szózatában ekképpen mutatta meg a nyomorgóknak a „perspektívát”: „Egy legyőzött ország csak akkor boldogulhat, ha többet dolgozik, kevesebbet fogyaszt és több adót fizet’. Megyénk honatyái ezt mindjárt a nemzet programjának nevezték el és természetesen próbálták megmagyarázni a népnek: — A nemzet sorsa kívánja meg, hogy az emberek többet dolgozzanak, kevesebbet egyenek és több adót fizessenek. A miniszterelnök programja be is teljesedett. Az égitestek mechanikai törvényeiből tudjuk, hogy minden mesterséges vagy természetes bolygó a vonzóerő hatására végtelen időkig foroghat a Föld körül, ha csak valamilyen külső, zavaró erő meg nem gátolja ezt a mozgást. A mesterséges élettartama nagyban függ az atmoszféra ellenállásától. Az eddig kilőtt szputnyikok röppályá- ja olyan rendkívül ritka légrétegeken halad keresztül, ahol a levegő sűrűsége nem éri el a Föld feletti légsűrűség egynegyedmilliárd részét, az ellenállási erő pedig a röppálya legalacsonyabb pontján sem több, mint 2 gramm a keresztmetszet négyzetméterenként. Az atmoszféra ellenállásának hatására a szputnyik mozgási energiájának egy része állandóan szétszóródik, röppályája rövidül és közeledik a Föld felé. A keringés ideje csökken. A szputnyikok körmozgásának érdekes sajátossága van: a keringési idő kizárólag a röppálya leghosszabb átmérőjének nagyságától függ. Következésképpen, megfigyelve a keringési idő csökkenését, elég megbízható képet kapunk a röppálya méreteinek változásáról, és a Föld feletti magasságának csökkenéséről. A fékező erő következtében a szputnyik röppályájának legnagyobb távollerakása alkalmával segédmunkást biztosít a szakemberek mellé. A társadalmi munka értéke körülbelül 10 000 forint. A községfejlesztési alapra befizetett pénzből jut az iskola ajtóinak, ablakainak megcsi- náltatására is. Huszonnyolcezer forintot fordítanak a községen átvezető vizes árok rendbehozására. Ebből az összegből 20 000 forintot a Megyei Tanács, 8000 forintot pedig a községi tanács biztosít. Szekszárdon 1922 november 26-án a gyűjtés napján — lévén vasárnap — a Garay-téren szólt a tűzoltóság zenekara — honatyáink igyekeztek minél ünnepélyesebbé tenni a „szegényügyet”, vagyis az előre meghirdetett gyűjtést. A templom bejáratához pedig urnákat helyeztek el, hogy azokba is adakozhassanak. A szegényügy megoldásába még a rendőrséget is bekapcsolták. Egy belügyminiszteri rendelet szerint mulatságot, hangversenyt, színielőadást csak olyan helyen engedélyezhetnek a helyi rendőrkapitányságok, ahol a bevétel bizonyos részét a nyomorenyhítő-akció céljaira fordítják. Szóval „voltak” intézkedések a nyomor enyhítésére. Csak a nyomor- nem enyhült... Akik pedig azt mondták, hogy a nyomort az urak kai karöltve sohasem lehet megszüntetni, csak urak nélkül, munkáshatalommal, azokat hazaárulóknak nevezték és bebörtönözték. 1922 őszén örömujjongva kürtölték tele az országot ezzel a hírrel: „Budapesten a rendőrség sejtrendszeren alapuló kommunista szervezkedéseket leplezett le”. Ugyanakkor honatyáink óvaintik a közvéleményt: — Vigyázzunk, mert a munka- alkalom hiánya és a kenyér óriási drágasága mindmegannyi melegágya az ilyen demagógiának. Tehát tartsuk távol magunkat az ilyen nemzetellenes kijelentésektől. (Folytatjuk.) BODA FERENC sága a Földtől sokkal inkább csökken, mint a minimális (perigeum) földközelség. A röppálya ennek folytán fokozatosan a körhöz közeledik. Az atmoszféra ellenállása csökken. A szputnyik végül bejut az atmoszféra sűrű rétegeibe és elég. Ebben a pillanatban forgási ideje minimális határértékét (87,8 perc) éri el. Tehát a szputnyik „életének” idejét két alapvető ok határozza meg: a fékező erő nagysága és a keringési idő kezdeti értéke. Minél kisebb a fékezés és minél nagyobb a keringési idő kezdeti értéke, annál hosszabb az adott mesterséges égitest „élete”. A fékezés intenzitása függ a röppálya perigeumától, valamint a szputnyik aerodinamikai és ballisztikai tökéletességétől is. Ezt az értéket általánosságban az úgynevezett harántterhelésből számítják ki. A perigeum hatása a mesterséges bolygó élettartamára szemléltetően jellemezhető a következő számokkal: majdnem kör alakú röppályán haladó mesterséges bolygó (perigeum 1000 kilométer) gyakorlatilag korlátlan élettartamú. 500 kilométeres földközelség esetén az élettartam a haránt-terhelés nagyságától függően 2—7 évig terjed, 160 kilométeres magasság esetén a mesterséges bolygó legfeljebb egy kört ír le a Föld körül. Lényegtelenebb hatást gyakorol a harántterhelés. Ez egyharmadával- egyötödével változtathatja a bolygó élettartamát. Az első szputnyik és hordozó rakétája azonos perigeummal és keringési idővel indult el pályáján. Ugyanakkor a szputnyik és a rakéta harántterhelése különböző volt és így keringési idejük napi csökkenése sem egyezett (1,6, illetve 2,7 másodperc). Ezért .íz első szputnyik 94 napig, hordozó rakétája pedig csak 60 napig „élt”. A III. mesterséges szputnyik a két első szputnyik perigeumával gyakorlatilag egyenlő kezdeti földközelből, de 106 perces kezdeti keringési idővel indult el. Ugyanakkor az aránylag kisebb felület súlyosabb is volt. Ezért a harántterhelés a III. szputnyiknál a legnagyobb és a keringési idő a II. szputnyikhoz viszonyítva, körülbelül egyharmaddal lassabban csökken. Szá mításaink szerint a III. szputnyik, a kilövéstől számítva legfeljebb 500 napig, vagyis másfél évig, hordozó rakétája pedig 6 hónapig kering Földünk körül. IZOTÓPOK FELHASZNÁLÁSA AZ ARCHEOLÓGIÁBAN Az Üzbég Tudományos Akadémia magfizikai intézetének munkatársai érdekes és váratlan felfedezést tettek: a rádióaktív izotópok hasznos szolgálatot tehetnek az archeológusoknak. Megállapították ugyanis, hogy az izotópok segítségével kiszámíthatják a több százezeréves elásványosodott csontok életkorát is. Csupán az szükséges, hogy megmérjék a csontokban levő ionok aktivitását. Az új módszer előrelendíti majd az archeológusok munkáját, akik egyes értékes leletek keletkezésének történetét kutatják. FÉNYMÉRŐ MÜSZERÉKKEL FIGYELIK A MESTERSÉGES HOLDAT Az odesszai csillagvizsgáló munkatársai a világon az elsők között hasz- rálták fénymérő műszereiket a mesterséges hold megfigyelésére. Munkájukat siker koronázta, mert rendkívül érdekes adatokat kaptak. Megállapították például, hogy a második szovjet mesterséges hold 3,5 perc alatt fordult meg tengelye körül. A harmadik már 40 másodperc alatt, s ennek hordozó rakétája 16 másodperc alatt végez teljes fordulatot tengelye körül. Ezek a megfigyelések különösen az asztrofizikusok számára értékesek, mert képet kaphatnak az atmoszféra legfelső rétegeiben mozgó testek fékező erejéről, valamint e rétegek sűrűségéről. Kékruhás pillangó Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 Járda épül Bonyhádvarasdon
