Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
8 TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AG 1958. augusztus 11 Amikor a róka a vadász udvarába költözik Hagyománya van a regölyi lótenyésztésnek \T an az úgy néha, hogy a va- " dászszerencse éppen akkor hagyja el az embert, amikor nagyszerű zsákmányra van kilátás. Amikor ott áll a vad, teljesen tisztán, jóformán célozni sem kell, csak meghúzni a „ravaszt’’ és — csütörtököt mond a puska. A pálfai erdésztől, Keresztes Jánostól hallottam az alábbi történeteket, amelyekben ő volt az a bizonyos „bosszankodó alany”. Amikor összetalálkoztam vele, éppen újsütetű aznapi kalandját mesélte egy társaságban. — Látom, ott bóklász az erdőszélen egy öreg kandúr. Jól megtermett macska volt, majd akkora, mint egy kutya. Talán éppen süldő nyúlra lesett, éppen az oldalát mutatta felém. Fogom a puskát, gondolom, odaeresztek a jobbcsővel, hát csatt! Csütörtököt mond. A kandúr felfigyel a zajra, a levegőbe szagolgat, körülnéz. Rásütöm a balcsövet, megint csütörtök ... Ekkor vett észre. De mire újratöltöttem volna, elszaladt. No, megállj csak, majd még találkozunk. — A vaddisznót meséld el János — unszolják a társaság többi tagjai. — Hogyan volt a vaddisznóvadászat búcsú előtt? — Hát akkor megint faképnél hagyott a szerencse. Ketten kimentünk a búcsú előtti napokban, hátha sikerül valamivel „megjavítani a közellátást”. Ügy nyolc óra után lehetett este, esőre hajlott az idő. Megyünk a sűrűben, látjuk ám, ott túr a bokrok alján két nagy kan. Nem gondoltuk, hogy vaddisznóra találunk mindkettőnk puskája sörétre volt töltve. Nálam volt két golyós patron, szép óvatosan kicseréltem a söréteseket. Nem vettek észre a disznók. Ott voltak egymás mellett, lövök az egyikre, az összerogyott. Megcélzóm a másikat, csütörtököt mond a puska ... Elmenekült. A sebesült is felugrott és meglépett. — Másnap kimentünk hárman, hogy átkutassuk a kis erdőt — talán tíz hold lehet — hova lehetett a sebesült vaddisznó. — Engem küldtek be a sűrűbe — szól közbe a „harmadik”, ha ott van a disznó, kapjam el a lábát, hogy el ne szaladjon, aztán majd ők agyonlövik ... De nem volt ott a disznó, nem találtuk seholsem. Csak ilyen vadászok ezek ... — Mire hazamentünk — folytatja az erdész — a lányaim már kivetették kártyán, hogy megsebesült a disznó, de élve maradt. Csak azért, hogy bosszantsanak ... Hát igen, így van az ember néha a vadászszerencsével. H múltkoriban meg egy róka tréfált meg. Nem hiába mondják róla, hogy ravasz, nagyon ravasz jószág. Amilyen ravasz, sokszor éppen olyan szemtelen is. Odatanyázott egészen az udvarba. A tavasszal vettem ötven naposcsibét. A ház előtt van egy darab lucernás, azon túl meg a régi áztatógödrök a Siópanton. Oda is kijártak a csibék, hát oda vette be magát a ravasz. Egyik reggel — éppen tettem egy kerülőt — észreveszem, hogy kevesebb a csibe. Hova tűnhettek el? Szépek már, éppen kirántanivalók. — A fiam ment ki lucernáért hát onnan ugrott le éppen a gödörbe a róka. Szól a gyerek, először nem is akartam elhinni, hogy ilyen közeire idetanyázzon, majdnem az udvarba .. Csakugyan, az áztatógödör alján ott van a lyuk. Na megállj, gondolom, majd elbánok veled. Egy darab rongyot megöntöztem petróleummal, benzinnel, fáradtolajjal, azt bedobtam a lyukba és egy szalmacsutakkal meggyújtottam. Olyat robbant, hogy csak na. Az én rókám meg nyöszörög bent a lyukban.. mmm ... mmm ... egyre csendesebben, egyszer csak elhallgatott. Megölte a gáz, meg a légnyomás... Majdnem sajnáltam is. Pedig tizenkét csibét orozott el. Nem is nagyon kellett strapáim magát, odamentek a lyuk elé. Ilyen szemtelen rókával még nem találkoztam. Az angol Élelmiszergyárosok Szövetségének rendezésében augusztus 28-án élelmiszervásár kezdődik Angliában. A vásáron eddig sohasem látott kínai élelmiszerek is kerülnek bemutatásra. Az angol háziasszonyokat arra is megtanítják, hogy miképpen kell elkészíteni az ízletes és különleges ételkölteményeket, amelyekhez minden alapanyag és fűszer ezentúl kapható lesz Angliában. Az angol családok asztalára rövidesen odakerül a pekingi kacsasült, a rákfarok, a sült bambuszhajtások — Megtörtént az is, hogy fényes nappal jött oda az udvarba a tyúkokért. Mondtam már előbb az asz- szonynak, hogy hordja a róka a tyúkokat, mindig kevesebbet látok az udvarban. Az meg azt mondja: „Ugyan, hogyan hordaná el innen?’1 — Egyik nap éppen reggelizek, hát látom ám, az ablakon keresztül, hogy a róka hajcsurozza a tyúkokat. Fogom a puskát, de észrevette az ajtónyílást és elmenekült. De azért később csak találkoztam vele, de akkor is meg akart lógni. Csodálatos, milyen rafinált jószág, — Rálőttem, a hátsó felét találtam el, úgyhogy néhány lépés után elfeküdt. Odamegyek hozzá, látom, lecsukta a szemét. Mintha már megdöglött volna. De látom, a vékonya jár, csak tetteti magát. — Ott állok mozdulatlanul, egyszer csak egy hajszálnyira felnyitja a szemét, felpislant. Aztán megint lehunyja a szemét. Ezt teszi még egynéhányszor. Erre lassan megkerülöm, felemelem a lábamat, hogy oldalba rúgom ... A koma erre felugrik, futásnak ered. Még egyszer utána kellett lőnöm, hogy végleg elfeküdjön. — Ravasz, nagyon szemtelen jószág —, csóválja a fejét az erdész. Mire puskacső elé kerül, ugyancsak megritkítja a baromfiakat. Ez így megy minden évben. Az emberek meg azt mondják: — Te vagy az erdész, neked van puskád, úgy keli neked, ha tőled is elviszi a baromfit ;.. Bognár István és a különféle egzotikus gyümölcsök egész sora. A háború óta a népi Kína modern konzervgyáraiban megkezdték a nyugati emberek számára is ínyenc falatok konzerválását. A konzervek iránt nyugaton nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az angol élelmiszerkereskedők most a vásár alatt meg akarnak győződni arról, hogy az angol ízlésnek milyen kínai ételek felelnek meg leginkább és ezeket nagy mennyiségben importálni szándékoznak. Kínai étel kerül az angolok asztalára A megsértett ember... Miklós Páltól, a bonyhádi Vörösmarti Termelőszövetkezet agro- nómusától megvonták a havi 750 forint állami támogatást. Ez igazságos vagy nem — azt nem vitatom. Akik így döntöttek, biztosan meg tudnák magyarázni, hogy miért. A tény az, hogy a döntés előzményeivel és módjával a szövetkezeti tagok 90 százaléka nem ért egyet. Ezt megmondják maguk között, vagy bárkinek a világon. Megmondják és kész. Ezért nem haragszanak X, vagy Y-ra, senkire. A szövetkezeten belül is megy minden a maga rendjén, az emberek dolgoznak és terveznek. Ellenben Miklós Pál, a szövetkezet agronó- musa vérig van sértve és a történtek után nem jól érzi magát a szövetkezetben, erősen gondolkodik azon, hogy az ősszel kilép ... Tudniillik az történt, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztály- vezetője, Milosev Demeter azzal indokolta az állami támogatás megvonását, hogy Miklós Pál szövetkezeti agronómus létére nem kere'shet többet 1600 forintnál. O pedig ennél jóval többet keres ... Kap az államtól, illetve kapott havi 750 forintot, a szövetkezettől pedig húsz munkaegységet. De Miklós Pál kétkezű munkájával a húsz munkaegység mellé havi átlagban megszerzett még 30-at. Alig pir- kadt, ő már a mezőn volt, kaszált, kapált, aratott, vagy éppen azt a munkát tette, ami adódott. De azért az agronómusi teendőket is ellátta. Pontos vetésterveket készített, rendszeresen összeállította a takarmányszabványt és annak rendje, módja szerint elvégezte az adminisztrációt, amit tőle teljes joggal el is vártak. S így az állami támogatással együtt volt a havi jövedelme maximálisan 2500 forint. (Ez még nem biztos, mert az egy munkaegységre eső részesedés még ismeretlen a szövetkezetben.) Igaz, ez már tekintélyes összeg. De megdolgozott érte. Szóval a járási tanács mezőgazdasági osztálya nagyszabású vizsgálatot indított a tsz-ben. Kiderült, hogy történtek munkaegységhígítások. A többi között Miklós Pál munkaegység-könyvébe is írtak be olyant, amit nem lett volna szabad. (Az, hogy írtak, lényeges, mert nem ő maga írta be, hanem a munkacsapatvezető, Baranyai László.) Erre fel azt mondták a járási tanács képviselői, hogy Miklós Pál kizsákmányolja a szövetkezetét, becsapja az államot. — Higgye el, ez nekem jobban fáj, mintha pofonvágtak volna. Én egy proli-gyerek vagyok, az állam pénzén tanultam, 1945 óta, mint kommunista, szívvel-lélekkel dolgozom, mindig ott, ahova állítanak. Mindig azt tanultam, hogy olyan rendszert építünk, amelyben az a cél, hogy az emberek minél gondtalanabbá éljenek. De arról még nem hallottam soha, hogy ebben a rendszerben valakinek azért vonnak le a fizetéséből, mert sokat keres. És nekem ezt mondták! Felelős vezetők mondták! őszintén szólva, szóhoz sem tudtam jutni, csak legyintettem. Mert mit is mondhat erre az ember — kezdte mesélni a történetet eléggé indulatosan Miklós Pál. A szobában voltunk többen: Laczkó László, Tamás Dénes, Kiss János és Márkus József. Valamennyien egybehangzóan azt állították, hogy Miklós Pál becsületes ember és nem tehet arról, hogy neki olyan munkáért is egységet írtak be, amit mint agronómusnak úgyis el kellett volna végezni. Valamennyien megütköztek azon, hogy ma, a szocializmusban egy termelőszövetkezeti tag — még ha mindjárt agronómus is — nem kereshet többet, mint 1600 forintot. Nálunk ilyen törvény nincs. S ha valakinek ezen a címen levonnak a fizetéséből, az teljesen jogosan sértődhet meg, keresheti igazát. A REGÖLYI lovassportnak hagyományai vannak. 1906. óta folyik a rendszeres, céltudatos lótenyésztés. A lakosság igen nagy kedvvel tenyészti a honvédség részére is kiváló, tolna-tamási lófajtát. A fel- szabadulás után a környékbeli gazdák (Tamási, Hőgyész, Szakály) elhagyták, de Regöly kitartott a hagyományos tenyésztés mellett és napjainkban hivatalosan is regölyi tájfajtáról beszélünk. Az Országos Lovasszövetség, valamint a Földművelésügyi Minisztérium látva a regölyi gazdák komoly igyekezetét — mely a népgazdaság számára a lóexport útján komoly valutát jelent — elhatározta, hogy minden esztendőben az országos lovasbajnokság augusztusi fordulóját a lótenyésztési és a nevelési kedv fokozására Regölyben tartja. Az eddig rendezett versenyek bebizonyították, hogy Regöly községnek minden adottsága megvan az ilyen nagyszabású verseny megrendezésére is. Annak ellenére, hogy a községnek sem szállodája, sem étterme nincs, a lakosság magyaros vendégszeretettel gondoskodik a versenyzők, valamint azok lovainak elhelyezéséről és ellátásáról. Az ország minden részéből érkeznek lovasversenyzők, akik örömmel jönnek Regölybe versenyezni, mert ilyen szakértő, lelkes és vendégszerető közönséggel csak kevés helyen találkoztak. Úgy a rendező bizottság, mint a versenyzők remélik azt, hogy igen szép és sikeres verseny lesz, mert minden úgy elő van készítve, hogy azt már csak az időjárás ronthatja el. A VERSENYRENDEZŐ bizottság elnöke Vidóczi László járási tanácselnök, elnökhelyettes Mészáros Béla, a Tamási Járási Pártbizottság titkára. Titkár: Dávid Gyula. Bizottsági tagok: Andirkó Sándor, a tamási járási népfront titkára, valamint Porkoláb István, Fazekas Ferenc, Pekli Gyula és Kelemen József mindent elkövettek azért, hogy a járási tanács, valamint a járási pártbizottság és a népfront védnöksége alatt rendezett verseny elérje kitűzött célját: a szeptemberi nemzetközi versenynek jó előkészítője legyen. Ugyanakkor a cél, hogy szolgálja a lovas sport népszerűsítését és a lótenyésztő gazdák tenyésztési kedvét serkentse. — Ny — Kitűnő minőségű a dinnyetermés Pálfán Ami Szekszárdnak a szőlő, az Páliénak a dinnye. Valósággal hagyományai vannak már itt a dinnyetermelésnek, amely rendszerint jó jövedelmet ad a vele foglalkozó gazdáknak. Az idén mintegy hatvan holdon termelnek dinnyét Pálfán. Valamivel kevesebbet ugyan, mint az elmúlt években, amikoris a kedvezőtlen időjárás miatt nem termett úgy a dinnye, és talán éppen ezért terem az idén. A dinnyetermést a gazdák a földművesszövetkezeten keresztül értékesítik, ezideig több mint négyszáz mázsát vett át és szállított el a szövetkezet. Augusztus 20-ra újabb háromszáz mázsa dinnyét szállítanak el a községből, legnagyobb részben Veszprém megye ipari gócaiba, »belföldi« megyei fogyasztásra alig marad a pálfai dinnyéből. Az eddigi eredményekből származó becslések szerint 25—30 vagon dinnye terem az idén Pálfán, amely pénzben 240 000—250 000 forint bevételt jelent a dinnyetermelő gazdáknak. Magyar Józsefnek 750 ölről 60—70 mázsás termésre és ebből öt-hatezer forint bevételre van kilátása és vele együtt a többi gazdáknak is. Nem rossz üzlet tehát Pálfán a dinnyetermelés. BalatonföIdváron rendezik meg a IV. Országos Vasutas ifjúsági Találkozót A vasutas fiatalság részvételével négy év óta hagyományossá vált az országos találkozó. Az elmúlt évben a vasút fiatal munkásai Siófokon találkoztak, az idén, a negyedik seregszemlét Balatonföldváron tartják. — Ha nekem azt mondja Milosev elvtárs, hogy nézd, Pali, ez a szövetkezet úgy áll anyagilag, hogy el tud tartani egy agronómust, rendben van, meghajolok és azt mondom, igazad van. Vagy ha azt mondja: — Te Pali, én úgy látom, te ebben a szövetkezetben akkor is megtalálod a számításodat, ha nem kapsz az államtól támogatást — így van, ezt is aláírom. De az már fáj, hogy becstelen embernek tartanak, szemembe mondják, hogy becsapom a szövetkezetei, ahol szinte éjjel-nappal dolgozom. Mert azt elismerem, hogy csakugyan írtak be jogtalanul munkaegységet. De meg is mondtam, ezt fogják le, nekem az nem kell, amiért nem dolgoztam meg. De nem ezt tették, hanem megvonták az állami támogatást — fűzte tovább a gondolatot. Ehhez még annyit tennénk hozzá: az emberek önérzetére nagyon, de nagyon kell vigyázni. Ha néha kellemetlen, vagy fáj is megmondani az igazságot, azt akkor is az emberek szemébe kell mondani. Máskülönben pedig, ha egy ember becsületes munkája után viszonylag jól keres, azt nem szabad rossz szemmel nézni, örülni kell annak, ha valaki dolgozik, jól él és boldogul. A mi társadalmunkban éppen ez a cél. (M) Az idei vasutas-találkozó célja az, hogy nemes vetélkedésben mérjék össze sporttudásukat a fiatalok. A művészeti seregszemlét is ez alkalomból rendezik meg. A találkozóra a megye vasutas fiataljai már megkezdték az előkészületeket. A dombóvári és bátaszéki vasutas sportolók is indulnak a nemes küzdelmekben. Még nem döntöttek egyik vasúti gócponton sem — Dombóváron és Bátaszéken —, hogy a kultúrcsoportok milyen műsorral, kulturális rendezvénnyel vesznek majd részt a nagy találkozón. A balatonfüredi találkozóra a vasutas fiatalok legjobbjait küldik el, olyanokat, akik a termelésben élenjárnak. A IV. Országos Vasutas Ifjúsági Találkozóra a rendezőség szerint 7—8000 vasutas fiatalt várnak. Újabb területet telepítenek be gyümölcsössel Mórágyon Hetvenkét tagja van jelenleg a mé- rágyi gyümölcstermelő szakcsoportnak. A szakcsoport tagjai 270 hold földön gazdálkodnak, s ebből 70 holdon van gyümölcsös. A tagok úgy tervezik, hogy az ősszel újabb területet ültetnek be gyümölcsfákkal, és így 150 holdra emelkedik gyümölcsösük területe. A telepített területen szelídgesztenye, dió, barack, mandula- és körtefái vannak a szakcsoportnak. Az ősszel is ugyanilyen fákat telepítenek olyan területre, ami egyéb termények termelésére alkalmatlan. Ebben az évben jelentkezett már az első termés az alig páréves gyümölcsösben. Mintegy 100 fán volt egy- egy kilói barack.
