Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
1958. augusztus 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 A hosszú éjszakák országában ÉRDEKESSÉGEK Válás a világ minden táján Amikor Mohammed Reza Pahlevi sah, Irán uralkodója feleségétől, So- rajától elvált, a hivatalos válási szertartás során a sah háromszor fennhangon kijelentette, hogy válni akar. Ilyen egyszerű a mohamedánoknál a válás! — Ha Barbadosban a házastársak elhatározzák, hogy külön utakon akarnak haladni, középen „kettévágják” kunyhójukat. A volt férj kunyhórészével tovább vonul, az asszony a visszamaradt részben marad. — Ha azonban egy „squaw”, azaz egy navajo-indián nő ott akarja hagyni a férjét, elég, ha annak nyergét és egyéb személyes javait a kunyhó elé teszi. A navajo- indiánok ezt a gyengéd figyelmeztetést tudomásul veszik és elvonulnak. — Kínában már az is elég, ha az étkezőpálcikákat a házas társak egyike eltöri, mert ez bizonyítja, hogy az illető házasság nem az égben köttetett. — Sziámbán különösen könnyű a férfiak dolga, — a férj, amikor akarja, eladhatja a feleségét. Csak „első” feleségétől kell szabályosan elválnia. — Nagyon sok a válás az Egyesült Államokban, de nemcsak a filmsztárok körében. A statisztika szerint itt minden hét házasságból egy hajótörést szeved. Természetesen az Egyesült Államokban is számos „ideális” férj él. Ezek közé tartozik Charles Parker1 hadnagy is. Parker visszautasította a szului szultán nagylelkű ajánlatát, aki a Déli-tengeren teljesített szolgálataiért hálából 18 gyönyörű fiatal lányból álló háremmel akarta megajándékozni. Az ifjú amerikai tiszt inkább a Buzzard Bay-ban lakó feleségéhez tért vissza. Meghajtjuk előtte zászlónkat! 1957 JANUÁRJÁBAN egy este azt mondta Rétfalvi József a feleségének, disszidáljunk, próbáljunk más országban szerencsét. Hátha sikerül. A szőkefürtös asszony beleegyezően bólintott, nem azért, mintha világot szeretett volna látni, de megunta már a kamrában lakást, mert ő a férje anyjával nem értette meg magát, amikor meg náluk laktak Be- lecskán, ott a férje és az ő apja között volt nézeteltérés. A férjét biztatták Komlón a bányánál, hogy majd kap lakást, ha a nagyobb családosokat kielégítik, de tovább nem futotta már türelmükből a várakozásra. Meg annyi mindent beszéltek abban az időben, hogy kint ilyen, meg olyan jó ... Elindultak. Jugoszláviába mentek, ahol először jól érezték magukat: kaptak egy szobát, ahol meghúzódhattak, ahol fűteni is lehetett, ha loptak valahol fát. De a gyöngyélet nem sokáig tartott. Ahogy szaporodott a disszidáltak száma, úgy nőtt az ő szobájuk lakóinak száma is. Később már tizenöten is laktak a szobában és alig várták, hogy jöjjön valaki, aki elvezeti őket máshová, ismeretlen országba, ismeretlen emberek közé, s mindegy, hogy hová, csak innen el. Amikor jelentkezhettek, hogy hajlandók Norvégiába elmenni, már alig volt valamijük. A felesége ruháját mind eladogatták, hogy betevő falathoz jussanak. ELTÚLZOTT TAPASZTALATCSERE Jean Gourget francia filmrendező új film forgatását kezdte meg, amelynek címe: „A szentimentális utcalány”. A szentimentális címszereplőt Maria Vincent alakítja. A francia filmsztár rendkívül lelkiismeretes: minden filmszerepéhez a helyszínen szokott adatokat gyűjteni. Ennek megfelelően egyik este kisétált a Champs-Elyséere és beszélgeti kezdett néhány „szentimentális” kartársnővel. A tapasztalatcsere azon ban balul ütött ki, mert váratlanul a „meseautóban” találta magát. NORVÉGIA, az álmok országa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egy szigeten telepítették le őket: Itteröy-n. A sziget 18 kilométer hosszú és öt-hat kilométer széles. A férj először itt dolgozott egy bányában. De szeretett volna északabbra kerülni, Svardbadba. Amikor ide jelentkezett munkára, a hivatalnoknak, aki előtt állt, ráncok szaladtak a homlokára. — Miért akar odamenni? — kérdezte gyanakodva. — Talán többet kereshetek — válaszolt. — Nem az oroszokhoz akar átszökni? — Ha azokhoz akartam volna menni, akkor nem jöttem volna ide. Közelebbi utat is találhattam volna. — Mégis, miért akar innét elmenni? — Többet akarok keresni, hogy hazamehessek — mondta ki végre a gondolatot, ami a szökést követő héten már érlelődni kezdett benne. Az események ezután már magától érthetők lettek: elbocsátották a bányától több magyar társával együtt. Három és fél hónapig munkanélküli segélyből élt feleségével és két gyermekével együtt. Ezután egy házigazda egy fűrésztelepen szerzett neki munkát. Itt is megaláztatásban volt része. A norvég munkásoknak négy korona órabért, neki csak 3,50 koronát fizetett a tulajdonos és amikor a fizetés alkalmával a szabadságpénzét is kérte, faggatni kezdték, hogy miért. — Haza akarok menni — válaszolta. Másnap áttelefonált a fűrésztelep tulajdonosa, hogy nincs fa, ne menjen dolgozni. Mint később megtudta, helyébe új munkást vett fel. EKKOR MÁR levelezett az oslói magyar követséggel. A követség címét odaadta egy másik magyarnak ■is, aki előbb hazajött, mint ő, s őt kezdték vallatni, hogy a másik magyar honnan tudta meg a követség címét. — Én mondtam meg — vallotta be őszintén. — Nem volt kommunista? — kérdezősködtek tovább. — Nem tudom, csak azt, hogy haza akart menni. Aztán újabb kellemetlen meglepetések érték. Amikor letelepítették őket, azt mondták, hogy a lakásért, tejért, tojásért és burgonyáért nem kell fizetniük, de pár hónap elteltével a házigazda visszamenőleg is követelte a lakbért, kérte a tojás és a tej árát is ... Felesége a kórházban volt, a két gyerekkel ő bajlódott munka és pénz nélkül... Hozzá kellett nyúlni a készlethez: előbb ruhaféléket adott el, aztán sonkát, szalonnát, hogy másnapra tejet tudjon venni a gyerekeknek ... Egy alkalommal a városból telefonáltak, hogy estére menjenek be, mert magyar klub alakul. Ritkán jártak be a városba, s most is kedvetlenül keltek át a vízen abban a reményben, hogy az ünnepség után visszaszállítják őket hajóval. (Ezt ígérték.) Amint sétáltak a városban, egy magyarral találkoztak, aki elvitte őket egy paphoz, ahol már egy társaság volt együtt, s erősen politizáltak. — Hogy érzi itt kint magát? — kérdezték tőle. — Nem jól. Remélem rövidesen hazamehetek — válaszolta. ALIGHOGY kimondta a haza szót, a csoportból eléje állt egy borzashajú, vékony férfi fénytelen, sárga szemeit idegesen jártatva, hadonászni kezdett az orra előtt. Sápi Jenőnek hívták az illetőt. — A hazát az a sok magyar alkotja, aki külföldön él. S ha Magyar- országra visszatér, akkor elárulja a hazáját. — Az én hazám ott van a Duna mellett, ott a Mecsekben, a komlói hegyek között a bányánál, ahol dolgoztam. — Fordul még a kocka, ha hazamegyünk, majd leszámolunk. Hol laksz. Rétfalvi idegein különös vérengzési vágy futott át. Izmai megfeszültek, ökle megkeményedett, s olyasmit gondolt, hogy »dögöljek meg itt, ha nincs más lehetőség-« ; ?. és ütni akart. — Számoljunk le itt! — S már lendült is volna a keze, de Sápi gyorsan kereket oldott... A klubalakítás kudarcba fulladt; Olyan formán, hogy az újonnan megválasztott klubelnök éjfélkor már kártyán elvesztette a klub teljes vagyonát... ... Eladtak mindenüket: rádiót, kerékpárt, élelmet, csakhogy megszerezzék a hazautazáshoz szükséges pénzt. — Ha hazaérsz, Szibériába visznek. — Nincs bűnöm, nem csináltam semmit. — Megkínoznak, megvernek, bebörtönöznek ... — próbálták még az utolsó nap is eltéríteni ijeszgetéssel hazatérési szándékától. — Akkor is hazamegyek. * És Rétfalvi József újra itthon van. Belecskán várja, hogy visszakapja iratait és munkába állhasson, talán mindegy, hogy hol, de itthon ... Buni Géza Volt sárdanövendék — többszörös bigámista A 36 éves Mm. Iris O'Sullivan, volt zárdanövendék a bíróságon beismerte. hogy öt házassága közül három esetben bigámiát követett el. Az asszony elmondotta, hogy 10— 16 éves korában egy londoni zárdában nevelkedett. Amikor onnan kikerült, megismerkedett egy Lionel Par-_ sons nevű férfival, akihez rövid ismeretség után feleségül ment. A házasságból két gyermek született. Parsons ritkán volt otthon, s ezért az elhanyagolt asszony, a háború elején másodszor is férjhez ment. Üj férjében is csalódott, s egy újabb házasságban keresett vigaszt. 1949-ben kötötte meg harmadik házasságát, anélkül, hogy előző férjeitől elvált volna... Újdonsült férjével körülbelül két évig élt együtt, de közben időnként Parsons-szal is találkozott. 1953-ban a bíróság felbontotta Parsons-szal kötött házasságát. 1954-ben megismerkedett Patrick O'Sullivannal és hamarosan vele is az oltár elé állt. Ebből a házasságból is két gyermek született. Patrick mellett sem tartott ki azonban sokáig, megismerkedett Cann-nal, s most már őhozzá kapcsolta életét. A bűnügyi tárgyalás még folyik. TISZTELETBELI SPANYOL „Az asszony és a pojáca” című film forgatása nemcsak nagyszerű spanyolországi utat biztosított Brigitte Bardotnak hanem olyan megtisztelő címet is, amilyet eddig csupán egyetlen filmsztár, Ava Gardner szer zett meg. Brigitte Bardot „tiszteletbeli spanyol” lett. Hogy kiérdemelje, hármas próbatételt állott ki: két spanyol népi táncot kellett megneveznie, felelt egy bikaviadallal kapcsolatos kérdésre és kóstolás alapján el kellett döntenie, hogy a felkínált borok közül melyik a xerxesi. HUMOR MÜSTOPPOLÖNÄL — Nézd, egy jampec! Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 (VII.) A bizottság kezdte elbírálni, hogy ki jogosult földjuttatásra a döbröközi igénylők közül és ki nem. Addig „bírálgatták”, míg végül alig akadtak a községben, akik „jogosultak”. Én és a legtöbb ember egy hold földet kaptunk. Persze akadtak nagy családosok, akik ennél többet is kaptak. Volt aki kapott még 3 (nem tévedés: három) hold földet is. De csak a nagy családosok, akiknek legalább 5—6 gyermekük volt. Szóval körülbelül így nézett ki az a bizonyos nagyatádi féle földreform. És amikor vége lett, ugyan olyanok maradtak a birtok-viszonyok, mind amilyenek azelőtt voltak. Meg sem látszott, hogy abból a sok ezer hold földből lehasítottak pár százat. Arról nem is beszélek, hogy ezt is onnét hasították ki, amelyik a legértéktelenebb és legkisebb jövedelmet hozó terület volt. — Alig kaptunk néhány hold földet — meséli Gilich bácsi — és amikor a törlesztésre a megváltási ár fizetésére került sor, mégis annyi porblémánk lett, hogy legszívesebben visszaadtuk volna a földet. A megváltási ár olyan nagy volt, hogy a végén kiderült: ■ szabadkézből olcsóbban megtudtuk volna venni. A „földosztás” tehát megtörtént, de a döbröközi parasztok legnagyobb óhaja a föld-kérdés nem oldódott meg. Hiába volt a nagyatádi féle népámítás, a döb- rököziek szemét azért nem lehetett bekötni: állandóan keresték és várták az alkalmat, hogy egyszer végre ne csak porszemekhez juthassanak hozzá, mint 1922-ben, hanem ahhoz a sokezer földnyi környező nagybirtokhoz. 1926-ban dr. Éry Mártont, Döb- rököz szülöttjét a vármegye alispánját megválasztották képviselőnek. Tőle sokat vártak a földkérdés rendezése ügyében a döbrö- köziek. Éry a falu szülötte és még hozzá egyszerű családból származott: a falu harangozójának volt a fia. Így remélték„ hogy nem felejtette el a falu szegényebb rétegét a saját „osztályát” és ha más nem is, de ő majd minden bizonnyal igyekszik segíteni. A falu szegényebb rétegéből emelkedett ki és a vármegye irányítói közé került, sőt országgyűlési képviselő is lett. így tehát hatalma is volt ahhoz, hogy segítsen a szegény népen, és eljárjon ügyükben. 1926-ban miután megválasztották képviselőnek, ellátogatott Döbröközre, szülőfalujába. Meglátogatta az atyafiságát és összehivatta a falu előkelőségeit és néhány parasztembert — még a szegényebb osztályhoz tartozók közül is. A polgári olvasókörben jött össze a gyülekezet. Dr. Éry szónoklatot tartott és kérte a jelenlévőket, hogy beszéljenek a falu életéről, politikai hangulatáról, adják elő panaszaikat, hogy azokat tolmácsolhassa a parlamentben Csend ülte meg a termet, pedig tele volt emberekkel. Mindenkinek lett volna mondanivalója, dehát többen úgy gondolták, hogy amit szeretnének elmondani, azt nem tanácsos, másról pedig miért beszéljenek. A vezetők pedig azért nem szóltak, mert tudták, hogy dr. Éry nem túlságosan szereti a hivatalos felszólalásokat — hízelgéseket — és ők meg ezért nem szóltak. A nagy csendet végül Szili Gyula a falu egyik kis- parasztja szakította meg. Szili nem volt iskolázott ember, de a faluban talán senkisem szeretett úgy újságot olvasni és foglalkozni a közéleti dolgokkal, mint ő: — Mélyen tisztelt Éry uram! Meg vagyok győződve arról, hogy önt az egész faluban tisztelik, szeretik. De nagyon szeretnénk, ha a földügyben is tenne valamit. Ez a falu kívánsága. A nagybirtokokat még mindig nem osztották fel és ez a legfájóbb számunkra. Dr. Éri Márton képviselő — aki egyébként nyugodt ember volt — most hirtelen paprikavörös és indulatos lett. Felugrott a székéről: — Mondja Szili gazda, hol olvasta maga ezeket a demagóg dolgokat? Azt tudomásul kell vennie minden igaz magyarnak, hogy a mostani nehéz időkben nem demagógiára van szükség, hanem a nemzet összefogására. Fogjon kezet a gazdag és szegény ember, mert csak így tudjuk eltörölni a szégyenletes Trianont, visszaállítani az ezeréves határokat. Ezután ismét felállt Szili és a maga megszokott nyugodt, mérsékelt hangján megmondta, hogy melyik újságban szokott olvasni a földreformról és hozzátette ezt is: — Mélyen tisztelt uram! Szép dolog az az ezeréves határ, dehát mi kis emberek erre csak azt mondjuk, hogy hiába vannak meg az ezeréves határok, ha mi meg nyomorgunk és nem kap a nép földet. Dr. Éry a gyűlés után eltávozott a községből és többet nem is mert fellépni képviselőjelöltnek. Majd ezenkívül betiltották azt az újságot is, amelyre Szili hivatkozott a földügyben. (Folytatjuk.) BODA FERENC
