Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-16 / 193. szám

1958. augusztus 16.

rOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Riport a tamási Vörös Szikra Tsz-böl

Nem hivatalos »takarékossági őrjáraton« vettem részt. Nem is ezzel a céllal utaztam Bonyhádira, de , a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke és a Vasas Szakszervezet pécsi területi bizottságának elnöke elhívott, nézzük meg a gyárat, hogyan takarékoskodnak a zománcgyáriak.

Amit láttunk, tapasztaltunk, nem azért tesszük közszemlére, mert a zománcgyárban rosszul takarékos- kodnak, ha ezt tennénk, akkor tagadni kellene a több mint százezer forintos takarékossági eredményt. Észrevételeinkkel azonban segíteni akarunk. S mivel több gyárban is hasonló lehet a helyzet, írásunkban éppen a fillérekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

A sajtoló műhelyben

a gépek és munkások az évtizedek óta begyakorolt munkát végzik. Nehéz hibát találni a szakmában kevésbé jártasnak, de néhányat feljegyeztünk.

Az egyik excenter-prés mellett 27 darab 28 centi átmérőjű nyers fedőt találtunk, 50—60 fillérbe kerül darabja. Ugyanez gép mellett több mint húsz darab nyers vízszintjelző tábla várja további sorsát. Ceglédi kanna és tejeskanna alját százával tárolják a gép mellett, nem valószínű, hogy ezeket még felhasználják. A sajtoló műhely egyik eldugott sarkában négy csaknem új vízesvödör- ben valamikor kenőzsírt tartottak, most mind a négy vödör gazdátlanul, használatlanul várja további

Lapunk augusztus 6-i számában „Ki korán kel...’’ címmel közöltük Zsoldos Tibor gimn. tanár írását, amelyben kifogásolja, hogy a 11/1-es gyógyszertár egy gyógyszerésze hajnali három órakor nem akarta kiszolgálni.

Az írással kapcsolatban a Tolna megyei Gyógyszertár Vállalat igazgatója levelet intézett szerkesztőségünkhöz, kifogásolja Zsoldos Tibor írásának megjelentetését és az összes gyógyszerészek nevében visszautasítja a levél általánosító és gúnyos hangját, valamint azt, hogy a gyógyszertárat alkimista műhelynek nevezte. A továbbiakban kijelenti, hogy a szekszárdi 11/1. sz. gyógyszertár éjjel csak sürgős esetben vehető igénybe és az eset sürgősségének elbírálása a gyógyszerész megítélésére van bízva.

Lapunk kis terjedelme nem ad módot a levél teljes szövegének leközlésére, ezért ettől elállunk, az esettel kapcsolatban azonban a vitát lezárandó, néhány megjegyzésünket megtenni szükségesnek tartjuk.

Helytelen Zsoldos Tibor írásá-i nak általánosító hangja, s valóban gúnyosnak lehet érezni azt, amit humoros fordulatnak szánt benne, azonkívül az alkimista műhely kifejezés sem szerencsés. A tényből azonban mit sem vonnak le ezek a hibák.

Vitathatatlan, hogy a gyógyszerészek népi demokráciánk megbecsült dolgozói, akik fáradságos és nagy lelkiismeretességet, azonkívül természetesen komoly szaktudást igénylő munkát végeznek az egészségvédelem érdekében. Megbecsülés övezze őket érte. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy lehetnek gyógyszerészek, akik — bizonyára külső okok folytán — néha dicséretet nem érdemlő magatartásra ragadtatják magukat.

Az éjszakai szolgálat még külön megterhelés részükre, s bár ezért ki-ki megkapja a törvényes külön díjazást, sok kellemetlenséggel is jár. Akadnak felelőtlen emberek, akik ok nélkül, ízléstelen tréfáikkal molesztálják a gyógyszerészt, s indokolatlan kérésekkel zavarják. De azt is meg kell mondani, hogy az éjszakai szolgálatban való helytállás kötesorsát. A nyers edények mellett, ahol több száz darabot összeraknak egy csomóba, nagyméretű táblákra írják fel a munkások az edények számát; egy edénycsomó mellett két ilyen táblát találtunk. A sajtoló műhely egy részében állványokon tárolják a pérs-szerszámokat. A szerszámok nagyrészét a rozsda marja, egy része pedig szakszerűtlenül összevissza dobáltan hányódik a polcokon, míg kisebb része a betonpadozaton, Az ilyen tárolással megrövidül a szerszámok használhatóságának ideje.

Az egyik prés mellett nagy halom selejt edényt találtunk, az edények nagyrészét még hasznosítani lehet, de azt a több száz darab 12 centis körlemezt és lábastetőt már nem hisszük, hogy hasznosítani lehet, ugyanis nagyrésze már most használhatatlan. Míg a prés mellett szemlélődtünk, a gép üresen járt, a gépet kezelő munkásnő csak 15 perc múltán ült ismét gépéhez, (Csak néhány fillér értékű energiapazarlás.)

À karbantartó műhely

előtt az egyengető alatt, a több mázsa még használható lemezt eszi a rozsda, a régi savazó mellett ugyancsak egy mázsa még használható hulladéklemezt találtunk. Egy kis eldugott fülkében, a széntároló mellett több ezer darab edényfül rozsdásodik már évek óta, ezeket már nem tudják használni, de a több mint száz darab éthordó-fedőt sem, melyet az idő vasfoga mind használhatatlanabbá tesz.

lesség, mint ahogyan bármely más munkakörben dolgozó is köteles elvégezni a munkáját, ha éjszakára osztják be, vagy az orvos sem tagadhatja meg a segítség- nyújtást, akkor sem, ha azt éppen éjszaka kérik tőle.

Zsoldos Tibor nem szándékozik visszavonni írását, tekintettel arra, hogy az néhány szerencsétlen kifejezéstől eltekintve helytálló. Viszont érthetetlen, hogy van olyan gyógyszerész — nem a gyógyszertár vállalat, hanem egy ember — aki az írás megjelenése

A gyár területén nagy építkezések folynak. Az építőanyag tárolása nem a gyáriak dolga, de beleszólásuk lenne abba is például, hogy azt a több száz kiló betonvasat ne temessék el az épülethulladékkal. Megérett a MÉH-nek történő átadásra az egyik felvonulási épület mellett rozsdásodó több mázsa súlyú rossz vaskályha és egyéb használaton kívüli gép- alkatrész is. Nem tudtuk felderíteni további sorsát a több mint kétezer darab táblának sem, amelyeket már a gaz benőtt a szeméttároló mellett, ugyancsak itt találtuk meg az ipari vásáron részt vett dekorációs faanyagokat, állványokat, csomagoló eszközöket, melyeket még hasznosítani lehet.

Azt mondják a gyáriak, hogy az udvaron,

a gazbenőtte szerszámtárolón a több mint ötszáz darab szerszámot még hasznosítani tudják. Ehhez csak azt tesszük hozzá, hogy csak egy részét, több olyan szerszámot találtunk, amelyeket már nem lehet semmire sem használni, amelyeket régen a MÉH-nek kellett volna átadni, és nem volna hiba az sem, ha a több tonna összsúlyú szerszámok fölé valami tetőfélét szerkesztenének, hogy megvédjék a még használhatókat.

Amit tapasztaltunk, észrevettünk, esetenként csak filléres károk, de az a sok fillér sok ezer forintot tesz ki összességében, s miért ne mentsék meg, ami menthető.

P. J.

után megfenyegette Zsoldos Tibort, nevezetesen azzal, hogy mint embert és mint tanárt lehetetlenné teszik Szekszárdon. Ezt a fenyegetést a leghatározottabban vissza kell utasítani.

A vitát lezárandó befejezésül csak annyit: Megbecsülés kell,

hogy övezze a gyógyszerészeket, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat, a hibák elkövetőit azonban érheti bírálat, mint minden embert, sőt kell is hogy érje, mert ezzel tudja még jobbá tenni munkáját.

MUNKÁBAN

AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG

A zöld ping-pong asztalt ezúttal íróasztal gyanánt használják. A munkaegység-könyvek halmaza fekszik az ellenőrző bizottsági tagok előtt.

A tamási Vörös Szikra Tsz központi épületében és irodájában csak a négy ellenőrző bizottsági tag tartózkodik. A szokásos havi munkaegység-könyv ellenőrzését végzik, 168 munkaegység-könyvet vizsgálnak felül annak megállapítására, hogy a munkacsapatvezetők helyesen értékeltek-e egy-egy munkát. A nyári nagy munka lázában itt-ott előfordulhat tévedés. Többet vagy kevesebbet írnak be egy-egy munkára.

Nagy Lajos, Herr György, Marosi Ferenc, az ellenőrző bizottság tagjai és Mészáros József, a tsz pénztárosa nincsenek beszélgető kedvükben, el vannak merülve a számolásban.

Marosi Ferenc bácsi, az ellenőrző bizottság legidősebb tagja egyszeregyszer ki is fakad:

— A fene egye meg ezt a silabi- záló munkát. Könnyebb nekem a kinti munka, mint ez a hivatali adminisztrálás, nem is cserélnék a hivatalnokokkal.

TEJHÁZ ÉS FEJÖCSARNOK ÉPÜL

A tsz elnökét, Péti elvtársat a szemcse-pusztai tehénistálló építésénél találtam. A tsz-ben az MSZMP agrártéziseinek megvalósításán dolgoznak, amelynek második fejezete kimondja:

»Az állattenyésztés terén elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés és tartás számára kell kedvező feltételeket biztosítani.«

A szemcse-pusztai tehenészetben ezzel kapcsolatban nagy terveket valósítanak meg. A gépesítés következtében csökkentették a lóállományt és az így felszabadult lóistállót tehénistállónak alakítják át.

Az átalakított 100 férőhelyes tehénistálló mellé 204 000 forintos beruházással — amelyet a 3004-es rendelet biztosít a termelőszövetkezet számára — modern gépekkel felszerelt tej házat és fejőcsarnokot építenek. A legújabb tervek alapján épülő fejőteremben egyszerre tíz tehén gépi fejését végzi majd el egy ember. A fejőberendezés pedig már olyan modern és higiénikus, mint egy laboratóriumi felszerelés. A tej ugyanis mentesül minden szennyeAz éjszakai szolgálatban való helytállás is

kötelesség

Kortesvilág Tolna megyében

1919-1945

(VI.)

Több, mint egy év telt el az 1920 november 13-i nemzetgyűlés óta, amelyen megszavazták a nagyatádi féle földreformot. Most pedig már 1922-t írunk. Közeledik a tavasz. A falu népe pedig még ha eddig nem is sikerült, de talán mindig csak reménykedik, hogy az idei tavaszon végre saját földjébe vetheti a magot.

Telnek a napok, hetek, de a földosztás még mindig nincs sehol. Ezért aztán úton-útfélen keresetlen szavakkal szidják a kormányt, amiért megígérte a földet, de nem tett még semmit. Az akkori megyei újság egyik riportere pedig — hallva a nép szidalmait — felkeresi dr. Örffy-t, a képviselőt, hogy nyilatkozzék a földreform jelenlegi állapotáról.

— Szeretett képviselő urunk — mondá a riporter — bizonyára tudja, hogy kerülete mennyire tele van demagóg hangokkal a földreformmal kapcsolatban, azaz, hogy az összes nagybirtokok felosztását várja a nép.

Örffy nem sokkal ezelőtt egy levelet kapott Mayer János akkori földművelésügyi minisztertől ez- ügyben és Őrffy ezt a levelet mindjárt átnyújtotta a riporternek nyilatkozatként felkérvén őt, hogy a nép megnyugtatása érdekében közölje szóról-szóra lapjában. Mondván:

— Ez majd csattanós választ ad mindazoknak, akik azt merik állítani, hogy a föld ügyben nem történik semmi.

A levél feltűnően hosszú, nem lehet teljesen leközölni, de az egésznek a lényege ez a mondat:

„...a helyszíni viszonyokról leendő alapos tájékoztatás céljából Szabó Gyula magyar királyi kincstári ispán szakértő megbízottat küldtem ki s ennek, valamint a vármegyei gazdasági felügyelőnek jelentése szerint feltétlenül megtalálható az alap, hogy az érdekeltek megegyezésével a földbirtoktörvény értelmében jogosnak minősíthető törekvések rövid időn belül megvalósíttassanak.”

Földet tehát még nem kapott a nép, de ígéretet ismét... Ki tudja hányadszor... Elérkezett a vetések ideje is, de a szegény emberek még mindig nem kapták meg az ígért földet.

A közéletben pedig tovább dúl a politikai harc. Olyannyira, hogy dicső honatyáink összevesznek a nemzetgyűlésben, mert ahány ember, annyiféle elv — csak egy a közös, hogy a nép javára senki sem akar engedni. Végül a nemzetgyűlés szétoszlik még mielőtt megszavazta volna az „új” választási törvényt. A honatyák ezt látva, valósággal siránkozni kezdenek:

— Te szent ég, mi lesz velünk? Már megint ott tartunk, ahol

1918-ban. A kommunista forradalom küszöbén.

Hogy mentsék, ami menthető, úgy tesznek, mintha végre meg akarnák valósítani a nép óhaját. Végre döntenek, hogy melyik birtokon lehet lefolytatni „megváltási eljárást”. Ismét választások előtt volt az ország és gonndol- ták, hogy ezzel majd meggyőzik a népet arról, hogy ők a nemzet igazi képviselői.

Tehát „elkezdődött” a földosztás.

Hogy mi lett a földosztás eredménye, arról nem túl sok dokumentum maradt fenn az utókor számára. A legtöbbet mondó dokumentum azonban megmaradt: megmaradtak a földbirtokok és a földbirtokosok.

És ezenkívül nagyon sokan élnek még azok közül is, akik személyesen élték át ezt a különös földreformot. Nos, hát kopogtassunk be egy ilyen idős bácsihoz is. *

— Hogy milyen volt az a nagyatádi féle földreform? Hm...

Gillich Ferenc bácsi leteszi kezéből a kést a bőrdarabokat is odébb tálja, amelyeken dolgozott, mintegy jelezvén, hogy most nagy jelentőségű dologról akar beszélni. Gondolataiba mélyed:

— Hogy milyen volt... Ezt nem is lehet elég pontosan elmesélni. Ezt át kellett volna élni, magának is fiatal barátom. Ezt látni, érezni kellett volna.

ződéstől és anélkül, hogy a levegő érné, a tehén tőgyéből a fejőgépbe, majd egy üvegcső vön keresztül a szomszédos tejfeldolgozó terembe kerül, ahol szeparálják, hűtik, majd a szükségletnek megfelelően fel is dolgozzák.

A tej házat és mellékhelyiségeit hideg és meleg vízzel és neonvilágítással szerelik fel.

— A neonvilágítás egyesek szerint talán fényűzésként hat. Mi ezekkel szemben azt állítjuk, hogy a neonvilágítás gazdaságosabb, mert egyrészt kevesebb a villanyáram fogyasztása, másrészt a villanyégőkkel is több baj van, mint a neoncsövekkel — mondja Péti elvtárs, a tsz elnöke.

»ARANYAT ÉRNEK A MI

DOLGOSKEZÜ ASSZONYAINK«

Szinte percek alatt fordulnak meg a friss silótakarmánnyal megrakott zetorok. A tsz-ben egy hét óta folyik a silózás és ezt a férfiaknak való nehéz munkát asszonyok végzik, önkéntes vállalkozás alapján.

Hogy miért?

Erre megadják a választ az asz- szonyok.

— A férfiak a cséplőgépnél és az állattenyésztésben vannak elfoglalva, onnét nem lehet elvonni a munkaerőt — mondja Csipszer Istvánné, akinek a férje a tehenészetben dolgozik.

Tóth Ferencné fiatal tag — néhány hónappal ezelőtt vették fel a tsz-be. Ö az anyagi érdekeltséget helyezi előtérbe.

— Hogy miért vállaltuk a silózást? Azért, mert munkaegységéhesek vagyunk és sokat akarunk keresni.

Arról, hogy mire akarják fordítani keresetüket, nem beszélnek, de egyik tudja a másikáról, hogy mit tervez. Török Jánosnéék az idén szőlőt vettek, azt az ősszel trágyázni akarják. Van, aki konyha-vagy szobabútor vásárlását tervezi.

— Aranyat érnek a mi dolgoskezű asszonyaink — mondja Horváth Pali bácsi munkacsapatvezető. — Megérdemlik a dicséretet, s igazán küldhetnének nekik a rádión keresztül egy szép nótát.

A nyolctagú silózó asszony brigád segítségével 800 köbméter silót készítettek eddig a tamási Vörös Szikra Tsz-ben, mert a megfelelő elhelyezésen kívül fejlett takarmányozási módszerek bevezetésével akarják növelni a tej- és a húshozamot.

Pozsonyiné

— Engedje meg: ezt ami után maga érdeklődik én nem is nevezem földreformnak, hanem egyszerűen nagyatádi féle népámításnak.

Meglepő, hogy az öreg Gilich bácsi milyen pontosan emlékszik ezekre az időkre. Nem hiába azért tanácsolták, hogy keressem fel, mert ha valaki pontosan emlékszik a régi világra Döbröközön, akkor az Gilich bácsi. Akkor tagja volt a községi elöljáróságnak és hát maga is jogosult volt a földosztásnál. Kapott is — egy hold földet.

— Mi döbrököziek olyan helyzetben voltunk, hogy földjeink sehol sem voltak határosak a szomszéd községek parasztjainak földjeivel. Az uradalmi birtokok teljesen körül vettek bennünket, sőt még be is ékelődtek a kisgazdák birtokai közé. Katonák voltunk, a fronton földet ígértek, itthon mindenki földet követelt és akkor jött a nagyatádi féle népámítás. Telekürtölték a vidéket a földosztás hírével 1922-ben és a sok huza-vona után hozzá is láttak a végrehajtáshoz. Először is megalakították a földosztó bizottságot. A mi környékünkön tevékenykedő földosztóbizottságnak elnöke egy Dömötör nevű ember volt. Róla csak annyit, hogy gróf Eszterházi delegálta a bizottságba, mert a földreformról szóló rendelet szerint a földbirtokosoknak is képviseltetniük kellett magukat ezekben a bizottságokban. Ezen kívül tagjai voltak még a járás vezetői közül is néhányann.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC

Eldobált fillérek

— értékek a gaz között