Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-15 / 192. szám

1958. augusztus 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A háború első emléke Hogyan jut 2685 forint plusz jövedelemhez a bonyhádi Petőfi Tsz minden tagja? Aa utóbbi években nem volt olyan népszerű egyetlen kormányrendelet sem a termelőszövetkezeti tagok kö­rében, mint a közelmúltban megje­lent 3004-es. Ennek a rendeletnek a lényegét majdnem minden tsz-tag kí­vülről tudja, ami teljesen érthető is. Mégpedig azért, mert a rendelet ked­vezményeket biztosít a termelőszö­vetkezeti tagoknak, és helyes alkal­mazásuk közvetett és közvetlen mó­don növeli a tsz-tagok jövedelmét. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? ... A bonyhádi Petőfi Tsz-nek 46 tagja van. Ebben a viszonylag kicsi tsz- ben azt a célt tűzték ki, hogy belát­ható időn belül az állattenyésztés lesz a szövetkezet fő üzemága. Ehhez a gazdasági alap biztosítását ebben az ■évben megkezdték. ÉPÍTENEK egy 50 férőhelyes modern tehénistál­lót, ami 450 000 forintba kerül. Ezt az összeget — a 3004-es számú kor­mányrendelet alapján — az állam meghitelezte a szövetkezetnek. S ha a megkezdett tárgyévben a létesítmény elkészül, az építési anyag 30 százalé­kát ingyen adja az állam. Más szó­val: a bonyhádi Petőfi Tsz saját ere­jéből 10 hónap alatt felépíti az istál­lót, ami ezek szerint nem 450 000 fo­rintba, hanem csak 360 000 forintba kerül. Mivel az istálló önmagában nem jelent hasznot, a szövetkezet vezetői már arra is gondoltak, hogy fajtiszta, magashozamú, törzskönyvezett tehén- állomány legyen a közösben. Még ez év elején vettek 12 tehenet, amelyek ma már törzskönyvezettek. A vásár­lásra — ugyancsak a 3004-es számú rendelet alapján — az állam 129 000 forint hitelt folyósított a szövetkezet­nek. A hitelt természetesen vissza kell fizetni. De ha a szövetkezeten belül elérik, hogy a vásárolt tehenek át­lagban 3500 liter tejet adnak egy év­ben, a vásárlási hitelből 32 500 fo­rintot szintén elenged az állam. Ér­dekes itt megemlíteni, hogy az év ele­jén vásárolt tehenek az év végére úgyszólván semmibe sem kerülnek a szövetkezetnek. Hogy miért? íme, erre is a bizonyíték: a 12 tehén évi tejtermelése 42 000 liter. Ezért kap a szövetkezet 126 000 forintot. Tehát a tehenek csupán tejből egy év alatt majdnem megterme­lik vásárlási árukat. A 32 500 forint itt már csaknem tel­jes egészében ajándék. De nézzük tovább. A 3004-es rendelet azt is kimondja, hogy amennyiben egy szövetkezet több mint egy mázsa műtrágyát szór ki egy holdra, vásárlási kedvezményt kap. A bonyhádi Petőfi Tsz-ben ezt a feltételt örömmel teljesítették, el­sősorban azért, mert ezáltal növe­kedtek a terméshozamok, s nem utol­sósorban azért, mert ilyen alapon is 10 000 forint kedvezményt kap a szö­vetkezet. A gépállomási díjtételeknél biztosított állami kedvezményt a bonyhádi Petőfi Tsz tagjai kiengedték a kezükből, A tavasszal ugyanis nem szerződött a tsz gépi aratásra, mond­ván: ha megdől a gabona, nem lehet géppel aratni, nem lesz meg az egy kataszteri hold földhöz viszonyítva a 3 normálholdnál több gépi munka, és ez esetben jogtalanul kapnak az ál­lamtól kedvezményt. De a gabonát mégis a gépállomás aratta le és így több, mint 3 normálhold gépi mun­kát végez egy kataszteri holdon, és járna a kedvezmény. De most már késő, mert ezt a tavasszal szerződé­sileg kellett volna a gépállomásnak b-ztosítani. Erre utólag azt mondják a szövetkezet vezetői: „Nem akartuk becsapni az államot nekünk jogtala­nul, törvényellenesen egy fillér sem kell, csak arra tartunk igényt, amit a törvény biztosít“. A termelőszövetkezet könyvelője, Szőcs László, kiszámította, hogy eb­ben az évben a 3004-es rendelet alap­ján 123 500 forintot kap a tsz az ál­lamtól kedvezmény címén. Más szó­val a szövetkezet minden egyes tag­ja 2685 forint plusz jövedelemhez jut. Sőt a kedvezményen túlmenően is jól jár a szövetkezet, mert a bel­terjesség irányába fejlődik gazdasá­ga, ami évről évre nagyobb jövedel­met jelent a tagságnak. Azt hittem már, hogy rég elfe­ledtem a virágpettyes mezők har­sogó színét, a békák muzsikáját, s a nyári esték szénaillattól terhes levegőjét. S most, hogy ismét itt járok hosszú évek után, régi em­lékek ébrednek fel bennem és szá­jamban érzem a gyerekkorom ízét. Kedvem lenne versenyt futni a gyorsan iramló kékvízű hegyi pa­takkal, mint régen — évekkel ez­előtt. Völgykatlanban baktatok, felka­paszkodom az egyik dombtetőre. Kedvemre kifújom magam, mélyen a tüdőmre szívom az erdő balzsa­mos levegőjét. Lefelé ereszkedem a dombok szelíd lankái között, s egyszerre megtorpanok, mintha gyökeret vert volna a lábam. Előt­tem egy szakadék tátong, bomba szakította fel a földet immáron 14 esztendeje. Az arcom elfelhősödik, s mintha elfújták volna a délután hamvas- ságát. Emlékszem, mintha tegnap tör­tént volna. Mint mindig, akkor is erre játszottam három pajtásom­mal. önfeledten temetkeztünk a boldog gyerekkor gondtalan játé­kaiba, s egyszerre éles süvítés ha­sított bele a vasárnap délután meg­hitt csendjébe. Mindannyian az ég felé emeltük tekintetünket. Szürke gépmadarak hosszú rajokban húz­tak el felettünk. Balga gyereksé- günkkel keveset értettünk még a világ dolgaiból. Néha ugyan el-el- kaptunk egy halkra fogott szót a felnőttek beszélgetéseiből, s tud­tuk, hogy ezekben a napokban a szürke gépmadarak halált és pusz­tulást hoztak. Kezünkből némán hullt le a já­ték az út porába, ajkunkról leher­vadt a vidám gyermekkacaj. Az egyik gép (azt hiszem, valami baja lehetett) meredek ívben lefelé zu­hant és kioldott két láncosbombát,• Pokoli dörrenéssel robbant szét a két bomba. Szorosan egymás mellett, ha­nyattfeküdtünk a földön és gör­csösen szorítottuk egymás kezét. Nagysokára, mire feloldódott bennünk a félelem, Pista — aki a rangidős volt közöttünk — halkan megjegyezte: — Milyen jó, hogy itt estek le ezek a bombák! — Mi értetlenül néztünk rá, nem tudtuk, hogy Pis­ta milyen jóságot talál ebben. — Gondoljátok csak el, ha Buda­pesten dobják le ezt a két bombát is, hány ember életében esik kár?! — Megpróbáltuk elképzelni ki-ki a maga módján a szörnyű jelenséget; Mindnyájunkban árnyékot vetett a borzalom képe. A fák és a bokrok már kihever­ték az akkor szenvedett sebeket, de az anyaföld viseli még a feledhe­tetlen délután emlékét. A szakadék szélén harangvirág hajladozik a könnyű nyári szélben. Virág — bombatölcsér — micso­da kontraszt! Most, hogy visszafelé tartok, rá­tok gondolok, barátaim. Nem tu­dom, hol éltek, merre jártok, de biztosan hiszem, hogy nem feled­tétek el a szörnyű élményt. Bőrö­mön érzem még kezetek melegét, kezetek szorítását. Ez volt a háború első ürömcsepp- je, amely életünk kéklőn ringó ta­vára rácseppent. Hamar Imre Parkettgyártás Dombóváron Hét hét óta folyik — igaz, még nem teljes kapacitással — a terme­lés a Dombóvári MÁV Fatelítő új üzemrészében, a parkett-üzemben. Tavaly kezdték meg építését azzal a célkitűzéssel, hogy itt fogják fel­dolgozni az üzemben keletkező bükk-, tölgy- és cserfa hulladékot, széldeszkát, ne kelljen azt máshová elszállítani. Az üzem még nem kész teljesen, most készül a gőzölőkamra, a géppark sem teljes, ugyanis az ideiglenesen felszerelt hosszgyalut rövidesen kicserélik egy, az NDK-ból érkező új géppel. Még idő kell arra is, hogy a dolgozók megszerezzék a jszükséges gyakorlatot, de kedden már — ez volt az eddigi legmaga­sabb eredmény — 5700 darab, több mint négy lakószobához elegendő parkettet gyártottak az üzemben. A fűrészüzemből érkezik a par- kettfriz (a méretre leszabott léc) a parkettüzembe. Itt először a szárító­ba kerül. A szárítás után, amikor 12 százalékra csökkent nedvességtartal­ma — ilyen száraz állapotban lehet csak jól megmunkálni úgy, hogy utána már ne vetemedjék —, a hossz gyalu veszi munkába a parkettfrizt. Itt megfelelő vastagságra, kétoldalt pedig hornyolva legyalulja a gép, majd a kurtítóba kerül. A kurtítóból szedik el folyamatosan a kész par­kettet, amit már csak osztályozni és kötegelni kell, mehet rendeltetési helyére. A kurtítógép a legkorszerűbb ilyen gép, a Német Demokratikus Köztár­saságban készült. Csak etetni kell, hét kés dolgozik benne, pillanatok alatt kész egy-egy parkett. Hamaro­san megjön párja, a hosszgyalu is. Több, teljesen új megoldást alkalmaztak a szárítókamrán, amit Garbaisz László mérnök, a vállalat központ­jának dolgozója tervei alapján a dombóvári üzem dolgozói készítet­tek. A kamra fala vaslemezből ké­szült, amelyet alumínium befúvással védenek meg a korróziótól. Hőszige­telés biztosítja, hogy egyenletes le­gyen a hőfok a kamra minden részé­ben, minél kevesebb energia menjen veszendőbe. Hat ventillátor gondos­kodik a levegő állandó cserélődésé­ről, aminek megoldása különösen érdekes. A hosszgyalunál és a kur- títónál keletkező fűrészport levegő­vel szívják el. Ezt a levegőt a fűrész­portól való megtisztítás után egy hőkicserélőn keresztül juttatják vissza az üzembe. A hőkicserélőben hűtik a szárítókamra cirkuláló leve­gőjét, ennek hatására abból lecsapó­dik a pára. A vizet felfogják, így meg tudják állapítani, hogy meny­nyi nedvességet távolítottak el a szá­radó frízből, tehát mennyi még an­nak víztartalma. A száraz levegő is­mét visszakerül a szárítókamrába. Télen a porelszívó levegővel tudják így megoldani a csarnok fűtését is. Korszerű műszerekkel ellenőrzik állandóan a szárítást, re­gisztráló hőmérő, hőfokszabályozó, nedvességtartalom-mérő tartozik töb­bek közt a szárítókamra felszerelé­séhez. Ma még negyven óra kell egy adag friz szárításához, de mint Gar­baisz László mondja, céljuk az, hogy ezt leszorítsák 18 órára. Kísérletez­nek a legmegfelelőbb technológia ki­alakításán, hogy a szárítási idő is rövid legyen, de a hőmérséklet se emelkedjék olyan magasra, hogy megrepedjen az anyag. Ma még csak négy lakószobához elegendő parkett készül egy műszak­ban. De — ahogy Réti József műve­zető mondja — ha megkapják az új hosszgyalut, megcsinálják a 7000 fo­lyómétert is, ami a mostani terme­lés négy-ötszöröse. Hz idei kiállításon is ott lesznek NEM EGÉSZEN 30 nap van vissza a mezőgazdaság hatalmas seregszem­léjének, a 62. Budapesti Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár megnyitásá­nak napjáig. A kiállítás, amely mé­reteiben és kiállítási anyagában na­gyobb és szebb lesz, mint az előző év­ben bármikor, nyilván hatalmas ér­deklődést vált ki a kiállításon részt­vevőkből és a látogatókból egyaránt. Különösen nagy az érdeklődés a Nem­zetközi Borverseny iránt, ahol a ha­zai fajták mellett neves külföldi bor­fajták is versenyeznek. Nagy érdeklődésre tarthat számot a növénytermesztési pavilon, az állat- tenyésztés és ezen belül a baromfi- tenyésztés is. A szeptember 12-én nyíló mező- gazdasági kiállításon és vásáron is­mét részt vesz sárga-magyar és rodhe isiandi baromfifajtájával a Juhé- pusztai Állami Gazdaság Csernyédi Baromfitelepe. A telep már bemutatkozott állomá­nyával az 1955. és 1956. évi Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon, és 1955- ben a bemutatott Welsuni baromfi­fajtájuk IL, a sárga-magyar fajtájuk KISMÁNYOKON IS KISUT MAP... Ha a látogató olyan községben jár, ahol különböző nemzetiségű emberek laknak egymás mellett önkénytelenül is azt kutatja, nin- csenek-e ezek között a különböző csoportok között súrlódások? S ezt a „kíváncsiskodást” a jószándék vezeti, hiszen nincs jobb érzés, mint azt hallani, egységes a falu népe, a pártszervezet irányításá­val, közösen, egy akarattal dol­goznak községük felvirágoztatá­sáért. Kismányokon ha még nem is si­került ezt teljes egészében meg­találni olyannak, mint jó lenne, de a lehetőségei már megvannak, s az eredmények biztatóak a jö­vőre nézve. Az ősszel, amikor Kismányokon jártunk még rosszabb volt a hely­zet. Nem volt ritka a veszekedés az egy házban lakó németajkúak és magyarok között, egy helyen valami kéményügyből majdnem verekedéssé is fajult. Az egy ház­ban lakás még ma is gyakran ve­zet súrlódásokhoz, de ma már nincs szükség arra, hogy a ta­nács lépjen közbe, mint a múlt ősszel. Az is eredmény, ha az em­berek egymás között békessége- sen intézik el ügyes-bajos dolgai­kat. Akkor még a fiatalok is külön- külön jöttek össze. Ma már éppen az ifjúsági szervezetben tapasztal­ható a legjobb eredmény. Ferencz Antal a KISZ-szervezet titkárá­nak minden szaván látszik, hogy szívügye a fiataloknak egymáshoz közelebb hozása. — Két hónappal ezelőtt klub­estet rendeztünk, amelyre minden fiatalt meghívtunk. Hatvanan jöttek össze, nem is sokkal több ifjú van a községben. Együtt szó­rakoztak németajkú és magyar fiatalok. A nem sokkal későbbem kaba­réest műsorába már olyan szá­mokat is iktattak be, amelyeket németajkú fiatalok adtak elő né­met nyelven. A tanácstitkártól kérdeztük meg, volt-e vegyesházasság? — Nem sok, talán három-négy, de már ez is valami. Ez is előse­gíti a közeledést. S hogy udvarolnak-e magyar fiúk német lányoknak, vagy for­dítva, azt megmondani Ferencz Antal a legilletékesebb (egy jó KISZ titkárnak mindenről., erről is tudnia kell). — Nem is ritka az ilyesmi. Hiá­ba a szerelem erősebb mindenféle ellentétnél. Az ifjúsági segítő brigádban együtt dolgoznak a különböző fia­talok, a kultúrmunkában együtt vesznek részt és a sportban is ter­mészetesen együtt küzdenek a kis- mányoki színekért. A fiataloknál tehát megoldódott a nagy problé­ma. Nincs már magyar és német­ajkú, csak kismányoki. De kanya­rodjunk vissza az idősebbekhez. Az öregekben még mindig él valami érthetetlen dac, konokság. Külön van magyar búcsú és né­met búcsú. Lakodalomba még a szomszédot se hívják meg, ha az más nemzetiségű. De a nőtanács már vegyes, a népfrontbizottság munkájában is a németajkúak éppúgy résztvesznek, mint a ma­gyarok. Együtt dolgoznak a bá­nyában s a tanácsüléseken is mindannyian hallatják szavukat. A pártszervezet is azon fárado­zik, hogy közel hozza egymáshoz az embereket, sőt be akarja vonni a pártszervezet munkájába a né­metajkúak legjobbjait is, akik pártunk politikájával egyetérte­nek és azt támogatják. Kismányokon is kezd kisütni a nap. Egyre ritkább a megyében már a számottevő ellentét a kü­lönböző nemzetiségű dolgozók kö­zött, s a tények azt bizonyítják, hogy Kismányokon is mind jobb lesz a helyzet. Nemzetiségi problé­máról mindinkább csak múltidő­ben beszélhetünk. Jóérzés volt ezt tapasztalni Kis­mányokon, hiszen éppen ezt ke­restük. — i — V pedig egy I. és egy II. díjat nyert. Egy évvel később pedig a sár­ga-magyar baromfi III. díját hozták eL EZEK UTÄN érthető, hogy a gaz­daság és a telep szakemberei nagy igyekezettel készülődnek az idei se­regszemlére és szeretnének több díjat nyerni. A kiállításra egy sárga-ma­gyar törzzsel és egy tíz darabból álló Rodhe-islandi törzzsel neveztek. Az előző évek gyakorlatától eltérően nem felnőtt, hanem olyan növendék törzset mutatnak be a kiállításon, amelyek elődjének életteljesítménye valóban kiváló. Bemutatják többek között a 8283-as lábgyűrű számú tyúk utódját. A sárga-magyar tyúk élet­teljesítménye négy év alatt 645 to­jás. Egy másik tyúk 3 éves élettelje­sítménye 503 tojás volt. Ennek az utódja is bemutatásra kerül. Az a tapasztalat, hogy a Rhode-islandi faj­táknak jobb az életteljesítménye a sárga-magyar fajtánál. A bemutatott növendék között lesz olyan utód, amely anyjának 3 éves életteljesítmé­nye 554 tojás. A GAZDASÁG baromfitelepén kö­zel 14 000 baromfi tenyésztésével fog­lalkoznak a szakemberek és a te­nyésztésben legfontosabb feladatnak tartják olyan utódok továbbtenyész- tését, amelyek anyai tojástermelése évi 160 tojás felett van. Jelenleg si­került már elérniük azt, hogy a te­nyésztésben levő kakasaik anyai to­jástermelése 100 tojáson felül legyen. Ezek figyelembevételével mond­ható, hogy reménykedhetnek abban, hogy az idei kiállításon ismét díjat nyernek a bemutatott kiváló képes­ségű baromfi fajtáik. , P. R. UJ KÖNYV Daudet: Numa Roumesían A „Tarasconi Tartarin” szerzőjé­nek e regénye éles vonásokkal meg­rajzolt portré a múlt századvégi kar­rieristáról. De nemcsak az. Daudet annyira szereti a francia délvidék né­pét, a Provance szülötteit, hogy szi­gorán is áttör az elnéző mosoly; le­leplezi, de ugyanakkor mentegeti is lármás, felfuvalkodott, nagyhangú — s mégis lelkéből-lelkedzett hősét, Numa Roumestant.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents