Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

TOLNA MEGYEI ILÂG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR III. évfolyam, 190. szám. ARA: 50 FILLER Szerda, 1958. augusztus 13. Elutazott a bolgár ifjúsági küldöttség Hétfőn hajnalban elutazott me­gyénkből a bolgár ifjúsági kül­döttség. Szekszárdról a Balatonra mentek, ott töltötték a hétfői na­pot. Kedden és ma Budapest ne­vezetességeit tekintik meg a bol­gár fiatalok, akik ma este indul­nak haza. Elutazásuk előtt a megyei párt­bizottságon búcsúztak el a bolgár vendégektől — akik közel két he­tet töltöttek megyénkben — a megy párt-, tanácsi és KISZ veze­tői. Ez alkalomból megkértük Pe­ter Annaudov elvtársat, a Dimit- rovi Népi Ifjúsági Szövetség bur- gaszi járási bizottságának titká­rát, a küldöttség vezetőjét, nyilat­kozzék lapunk olvasóinak ma­gyarországi, Tolna megyei tapasz­talataikról, benyomásaikról, él­ményeikről. Legjobban az a szeretetteljes fo­gadtatás ragadott meg bennünket, amelyben mindenütt, ahol jár­tunk, részesültünk. Szeretettel fo­gadtak bennünket nemcsak a ma­gyar fiatalok, hanem az idősebbek is. Ebben nehéz különbséget ten­ni az üzemek, szövetkezetek, fal­vak között, ahol jártunk, de talán Miszláról, erről a kicsi községről maradtak a legkellemesebb emlé­keink, ahová — bár többórás ké­séssel érkeztünk — mégis késő estig várt ránk jóformán az egész falu. Amikor a Tolna megyei if­júsági küldöttség ez év januárjá­ban nálunk járt, azt mondták vendégeink, hogy bizony itt náluk nem tudják visszaadni a bolgár elvtársaknak azt a kedves fogad­tatást, amiben részesültek. E két hét alatt a Tolna megyei elvtár­sak rácáfoltak erre. A két nép ba­rátsága nem puszta jelszó, hanem hatalmas erőt jelentő valóság. Er­ről győzött meg bennünket e két hét. Itt-tartózkodásunk alatt sok ta­pasztalatot szereztünk mind a mozgalmi, politikai munka, mind a mezőgazdasági szakmai ismere­tek terén. Különösen tetszett az, hogy a KISZ a legváltozatosabb módszerekkel dolgozik, szervezi a fiatalságot. Társadalmi munkát végeznek a kiszesek falujuk csi­nosítása, szépítése terén, fásíta­nak, KISZ segítő brigádok segí­tenek a rászorultakon. Különösen tetszett a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiváló állatte­nyésztése, a jó takarmánygazdál­kodás, a gépesítés a mezőgazda­ságban, ahol bizony még nekünk is sok a tennivalónk. A megye fiataljainak — mond­ta befejezésül Arnaudov elvtárs —• azt üzenjük, hogy erősítsék to­vább — mint ahogy mi is tesszük, ha hazamegyünk: — a két testvér­nép, az egész szocialista tábor ba­rátságát. Dolgozzanak a magyar mezőgazdaság szocialista átszerve­zésén, mert csak ez biztosítja számukra is a felemelkedést, élet- körülményeik megváltoztatását. Becsületességből kitűnő Tisztelt Szerkesztőség! Mint a Népújság olvasója fordulok kérésemmel a Szerkesztőséghez. Fiam július I4-én jött haza Ozoráról szabadságra. Dalmand és Konda kö­zött talált 3 darab teherautó belső gumit. Felvette a motorkerékpárra és hazahozta. Jelentettük a tanács­nál, a mikrofonban ki is hirdették, de eddig senki nem jelentkezett érte. Tisztelettel kérem a Szerkesztőséget, lapjukon keresztül segítsenek, hogy a belső gumik tulajdonosát megta­láljuk. Lehet, hogy egy munkás- ember vesztette el, és most meg kell a kárt térítenie. Mi nagyon szívesen visszaadjuk, de nem tudjuk, ki a ká­rosult. Tisztelettel : özv. Hepp Gézáné Dombóvár, Hunyadi tér 38 * Arra kérjük olvasóinkat, nézze­nek el a levél sitiláris hibái felett. Az ilyen leveleknek igazán csak örülni tudunk, s valóban jóleső ér­zés kézbevenni és olvasni. A becsü­lettel találkozik ilyenkor az ember. S most látni, mennyire nincs igazuk azoknak, akik kétségbevonják a< emberek önzetlenségét, becsületes­ségét. Nem az egyetlen ilyen levél, de ez a legújabb, s ezért hivatko­zunk rá. A szolidaritás bizonyítéka. Lehet, hogy egy munkásember vesz­tette el a gumikat, s most egy másik munkás megtalálta. Kicsiny dolog­ban, de a szolidaritás, az együttérzés jelentkezik. A levél írója úgy fejezi be levelét, hogy „tisztelettel’’. Mi tartozunk va­lamennyien tiszelettel az ilyen em­berek iránt, akik példát adnak időn­ként az együttérzésből, a becsületes­ségből, a szolidaritásból. Tiszteletünk kifejezése mellett be­fejezésül annyit, a károsult czv Hepp Gézánénál, amennyiben még nem je­lentkezett, átveheti az elvesztett autógumikat. S ne felejtse el tiszte- 1 letét is kifejezni a köszönet mellett. Iskola épül Belecskán Belecskán tavaly 34 000 forintos költséggel a községfejlesztési alapból 700 folyóméteres szakaszén villany- hálózatot építettek. Ezzel a hálózat- bővítéssel a volt puszta környékének lakossága is villamosárarrot kapott. Az idei községfejlesztési hozzájá­rulást iskola építésére fordítja a ta­nács. 96 000 forintos költséggel egy tantermet és egy folyosót építenek az iskolához. Az építkezést mintegy 40 000 forint értékű társadalmi mun­kával segíti a lakosság. Egy negyedik tanterem építésére és az építkezés költségének fedezésére — ami meg­oldaná hosszú időre az iskola prob­lémáját a községben — a megyei ta­nácstól kapott ígéretet a községi tanács. — Pincehelyen vendégszerepei ma a fővárosi együttes. Az együttes Fe­hér Klára „Nem vagyunk angyalok’’ című vígjátékát mutatja be. Néhány kívánnivaló a Tolna megyei kultúrotthonok munkájában M ost folyik a Tolna megyei népművelési dolgozók hat­napos tanfolyama. A tanfolyamnak célja többek között, hogy megyénk kulturális életében lezárjon egy sza­kaszt és megteremtse a továbbfejlő­dés lehetőségeit. Hogy ez mennyi­ben sikerül, az a népművelés mun­kásain múlik elsősorban. Ebből az alkalomból nem árt felmérni hely­zetünket, hogyan is állunk, s ha a jövő képe még csak nagy vonalak­ban tiszta is előttünk, annyit máris megállapíthatunk, mi a tennivaló, s mit mulasztottunk el megtenni ed­dig. Valahányszor a kulturális kérdé­sekről esett szó, mindig egyes rész­feladatokról beszéltünk s a kultúr­otthon igazgatók előtt is csak ezek a részfeladatok alkotják a munkát. Sok helyt hiányzik az a célkitűzés, amely a részletkérdéseket egésszé kapcsolja össze, s mintegy megadja sava-borsát minden tevékenységnek. A kultúrotthonoknak, a kulturális munkának első és legfontosabb fel­adata, aminek minden egyéb alá van rendelve, a nevelés. Csak má­sodsorban szórakoztatás a cél, De természetesen ez a szórakoztatás sem lehet öncélú, hanem a neve­lési feladatoknak kell alárendelni, Egy kultúrotthon munkája leméré- sénél mindig azt kell szem előtt tar­tani, mennyiben segít megvalósíta­ni a párt és kormány kulturális cél­kitűzéséit. A nevelésben különböző eszközök állnak rendelkezésre. A legfonto­sabb az ismeretterjesztés. S bár ez a legfontosabb, éppen a legelhanya­goltabb terület. Különböző kísérle­tezések folytak ezzel kapcsolatban, ígérték nemegyszer, csak éppen meg­valósítani felejtették el sok helyen, hogy akkor lesz az ismeretterjesz­tés eredményes, ha a helyi igények­re épül, ha olyan kérdéseket tár­gyal, amelyek valóban érdeklik a dolgozókat, ha szorosan kapcsolódik az élet eseményeihez, ha a nevelés­politikai feladatok megvalósításán fáradozik. A megyei művelődés- ügyi osztály tervet dolgozott ki a következő évre az ismeretterjesztő munka megjavítására. n művelődésügyi osztály nagyon helyesen, először a tervszerű­séget igyekszik megteremteni ezen a téren. Eddig ugyanis sok helyen az alkalomszerűség jellemezte a mun­kát. A tervet a községek helyi igé­nyeinek és adottságainak megfele­lően készítik el, ahhoz azonban a megyei szervek jóváhagyása szüksé­ges. Ugyanakkor a megyei osztály a községeknek közismereti tanfolya­mok részére tématervet készít. Ez­zel elejét kívánják venni a hozzá nem értésből fakadó rossz előadások megtartásának. A szakkörök között kevés az is­meretterjesztő jellegű szakkör. Mű­szaki szakkör összesen egy műkö­dik, mezőgazdasági is alig néhány. A művészeti szakkörök közül sok­nak a munkája viszont öncélúság- ba torkollik, néhány a dilettantiz­must táplálja. Természetesen a fej­lődés lehetőségét ezek a szakkörök már létükkel is magukban hordják, csak a művelődési otthonok veze­tőinek több figyelemmel kell visel­tetniük irántuk. Ahol a legnagyobb fejlődés bekö­vetkezett, de ugyanakkor a hiba is a legtöbb, az a műkedvelő színját­szás. Itt két főhiba található. Az egyik, hogy a műkedvelő csoportok ugyanazt akarják csinálni, mint a hivatásosak. Ugyanazt műsorválasz­tásban, de még játékfelfogásban, rendezői felfogásban is. És ezek után szinte természetes, hogy ugyanúgy turnékat szerveznek, mint a színházak, színészesdit játszanak. Csak az a szomorú, hogy összeha­sonlíthatatlanul alacsonyabb szín­vonalon, mint a hivatásos művészek. Ez a helytelen felfogás, ami a mű­kedvelő csoportok egy részénél el­uralkodott, tömegméretekben szüli a dilettantizmust. Elszomorító, hogy a legjobb megyei együttesek sze­repléséről is igen gyakran kapunk leveleket falusi olvasóinktól, amely­ben panaszkodnak a gyenge színvo­nal miatt. H másik főbíiba, hogy sok he­™ lyen a színjátszó együttesek működését csupán pénzszerzési le­hetőségnek tekintik. Ezért töreked­nek aztán a „kasszadarabok” elő­adására. Hivatkoznak arra, hogy a színházak is ezt csinálják. Amennyi­ben így van, a színházak is rosszul csinálják. De meggyőződhetünk ró­la, hogy már a színházak műsorpoli­tikájában is jelentős javulás állt be. A levelező színjátszó akadémia gondolata nem rossz, helyes lenne azonban, ha a megyei művelődés- ügyi osztály a mostani hatnapos tanfolyam után a színjátszó rende­zők részére is szervezne tanfolya­mot még a nyári és koraőszi hóna­pok folyamán. Mindenekelőtt felvi­lágosító, meggyőző szóval igyekez­zenek a színjátszó csoportokat a he­lyes útra vezetni, de ismét hangsú­lyozni kell, ha szükséges, az admi­nisztratív eszközöktől sem szabad visszariadni a helyes műsorpolitika védelmében. Egy rövid cikk keretében nem le­het a Tolna megyei kultúrotthonok működésének egészét lemérni. Ez a néhány gondolat azonban, amit ez a cikk felvett, talán nem lesz feles­leges — éppen most a népművelési tanfolyam idején — a munka to­vábbi irányának megszabásában. L. Gy. Összefogtak as Árvahás-uteaiah... Jól dolgozik a mezőgazdasági } állandó bizottság Tolnán ) Tolna községi tanács mellett (• működő mezőgazdasági állandó bi-l* zottságnak hét tagja van. A bízott- \ ság Máté József egyéni paraszt ve- \ zetésével rendszeresen ülésezik. A à nyári hónapokban főleg vasárnapon-J ként jönnek össze a tanácsnál. Hogy ^ miről beszélgetnek’... Hol erről, f hol arról. Gyakran ismerteti velük J Kun János, a község agronómusa a" mezőgazdasági termeléssel kapcsola-# tos új rendelkezéseket és megbeszél-f nek közösen egy-egy aktuális! me- ? zőgazdasági feladatot. A mezőgaz- \ dasági állandó bizottság javaslatára J és aktív közreműködésével ebben azi évben már két dűlőutat is létesítőt- f tek a község határában, ami a dol-f gozó parasztok egyetértésével talál-' kozott. De rendszeresen ellenőrzik a ( mezőgazdasági állandó bizottság tag- > jai a határban levő kutakat, dűlő- ( l utakat, s ha valami rendellenességet |1 tapasztalnak, azonnal jelentik a ta-í nácsnál. Az agronómus szerint sok 1 * segítséget adnak az állandó bízott- \ ság tagjai a tanácsnak. Ebben az \ évben például segítettek felmérni, i hogy mennyi aprómagra és más cse- f re vetőmagra van szükségük a tol- f nai parasztoknak. * — Csötönyi bácsi! Aztán dél­utánra meglegyen ám a sör! Látja, nemsokára összeérünk a másik brigáddal — kiabál egy menyecs­ke, egy pillanatra abbahagyva a lapátolást. — Meglesz, meglesz... — vála­szol a megszólított. — Itt a jeges, három hetes — hordja végig a vízzel telt kan- csőt egy pöttömnyi kislány. — Akkor .nem kérünk belőle — felel rá tréfálkozva a menyecske. — Vidd vissza inkább ... A kislánynak pedig nem kell nagyon kínálgatni a vizet, fogy az anélkül is. Nem csoda. A nap is ráfeledkezett az emberekre, a ke­mény földet, a követ csákányozni nem könnyű dolog. Sipos József is ugyancsak beleizzadt a csáká­nyozásba, mellén, hátán csurom­vizes az ing és még le is térdel, hogy minél nagyobb darab földet tudjon felfeszíteni. Annyira bele­merül a munkába, hogy szinte meglepő, amikor ő is megszólítja Baka Zsuzsát, a talán ötéves, pöt­töm vízhordót: — Én is kérek egy pohárral... Utána mindjárt olyan darab földet feszít fel Kelemen János­sal közösen, mint egy fél asztal­lap. Itt aztán megy a munka. Bizo­nyára jól megfizetik. De nem, szó se róla, nem kapnak ezért semmi fizetést, ingyen teszik, azaz mégse ingyen. Mert utat építtet majd ide a városi tanács, amint az embe­rek mondják: „Olyant, mint a Szluha utcában van ...” Ezért dolgoznak olyan szívesen — most már az utca nevét is eláruhatjuk — az Árvaház utcaiak. A Rákóczi és a Hrabovszky utca közti sza­kaszon kubikolnak, az úttest szint­jét kell leszállítaniuk 50—70 cen­timéterrel. Három brigád alakult, mindegyig fogott magának egy részt, azon csákányozzák lapátolják a földet. Az egyik brigádban Sipos József Kelemen János, Szabján István, Bakó János, Királyné, a másikban Föglein István, Tóth György, Lei- pold József, Tóth György, El­mauer Györgyné, a harmadik bri­gádban Takler János, Takács Jó­zsef, Czank Lajos, Pegler János­né, Orbán Annus, Nagy Istvánné dolgoznak a többi között. Mert neveket még jócskán lehetne fel­sorolni, hiszen kint van az egész utca. Az Árvaház-utcaiakon kí­vül vannak még néhányan a Hra­bovszky és a Batthyányi utcából is. Leipold József a Batthyányi utcából jött segíteni néhány .na­pot. Nem túlzás azt mondani, hogy itt dolgozik az utca öregje-fiatal- ja. Fehér Ferenc például fogattal vesz részt a társadalmi munkában — négy fogat hordja el a kitermelt földet —. A második brigád ép­pen az ő kocsiját rakja meg föld­del, ott lapátol köztük az öreg Fehér, meg az unoka Fehér is. — Mégis csak szép dolog az ösz- szefogás — jegyzi meg valamelyik asszony. Sok igazság van benne, mert ebből az összefogásból új ut­ca lesz, lekövezett utca, nem olyan, mint eddig, hogy ősszel, ta­vasszal tengelyig elmerült benne a kocsi. —i Nem is gondoltuk, hogy ilyen nehéz munka lesz ez — mondja Leipold. József. Nem gondoltuk, hogy tele lesz kővel, meg tégla­törmelékkel. Azelőtt, a harmincas években csak ezzel javították ezt az utcát... És mégha csak kő lenne... Mert akad gránát is. Nézzen csak be itt az udvarba... A kapu mögött — hogy a gye­rekek hozzá ne nyúljanak — egy vederrevaló elrozsdásodott puska­töltény, üres hüvely, ágyulövedék, hüvely, tokjába rozsdásodott ba- jonett hever. Tegnap ásták elő. Ki tudná megmondani, hogyan került oda? Az utcabeliek izzadnak, verejté­keznek azért, hogy utcájuk szebb és jobb legyen. Elmauer György­né a mellette csákányozó fiatal­embertől megkérdi: (Ebből lehet következtetni, hogy az is másik utcából való.) — Csak ma jöttél segíteni, Pista? — Nem, jövök egész héten min­dennap ... — Akkor mi is elmegyünk se­gíteni majd, ha a ti utcátokra is sor kerül. BOGNÁR ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents