Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 augusztus 18

A Hatolok barátsága

Lám, hogy megértik egymást a fiatalok, ha nem is beszélnek közös nyelvet, mégis megértik egymást.

A Kanacsi Állami Gazdaság fiataljai őszinte örömmel, szeretettel fogadták a hozzájuk látogató bolgár fiatalokat. Amint az autóbuszból kiszálltak a küldöttség tagjai a kanacsi fiatalok közrefogták őket, kart karba öltve vezették körül őket a gazdaságban.

Sok minden érdekelte a bolgár fiatalokat. A gazdaság munkája, tevékenysége, a gazdaságban dolgozó fiatalok helyzete, életkörülményei. Alig győzték válasszal a kanacsiak. Megmutatták a nemrég vásárolt televíziós készüléket, elmondották, hogy a KISZ-szervezetnek tízezer forintnál több pénze van, amit a rendes munkaidejükön felül elvégzett munkáért kaptak, hogy a Balatonra is ellátogattak már az idén. Csak úgy záporoztak a kérdések, feleletek.

így, beszélgetve járták végig a gazdaság belső területét. Az egyik bolgár fiú, Georgi Doncsev a gépek között találta fel magát. Nem csoda, otthon traktoros. Ki is próbálta az egyik német gyártmányú traktort.

Belátogattak a dohánypajtába, ahol éppen dohányt fűztek az asz- szonyok, lányok. Megpróbálták ők is, hogyan megy a dohányfűzés. Ellátogattak közben a dinnyeföldre is, ahol kóstolót vettek a termésből. Georgi Doncsev kiválasztott egy hatalmas görögdinnyét és belekarcolta nevének kezdőbetűit. Emlékül.

Közben vidáman folyt a beszélgetés, mutogatás. Nem is kellett tolmács, igaz, hogy az egyébként is el volt foglalva. Mire a dinnyeföldről visszaértek a parkba, Tóth Erzsi és Doncso Raicsev már kivallatták egymást, hány évesek, mi a foglalkozásuk és abban is megegyeztek, hogy mindketten szeretnek táncolni, leginkább keringőt, és hogy a Rock and roll mindennek nevezhető, csak táncnak nem. A csinos állattenyésztő, Osztermajer Marika viszont Di- miter Ivanovval folytatott eszmecserét. Nem volt senki «beszélgető« partner nélkül.

A parkban a terített asztalok mellett tovább folyt a barátkozás. Gyakran csendültek össze az aranyló rizlinggel teli poharak, a magyar és bolgár fiatalok — ki tudja hányszor — ismételték el a szavakat:

— BarátságAmikor pedig a búcsúzkodás kezdődött, Erzsi és Doncso, Marika és Dimiter leírták egymásnak a címüket és megígérték, hogy írnak majd levelet.

*

A bolgár küldöttség útja ezután a Paksi Konzervgyárba vezetett, 'ahol éppen most van az uborka- szezon. Végigjárták a gyárat, az ottani fiatalok kíséretében, megszem- . lélték, hogyan készül a csemege- uborka és megkóstolták a gyár egyik új termékét, a dinnyebefőttet is.

Az üzemlátogatás befejeztével a közös vacsora után együtt szórakoztak a gyár kultúrtermében a maÍGY MÁR ÉRTHETŐ

gyár és bolgár fiatalok majdnem éjfélig. Uj barátságok szövődtek...

Amikor pedig már Szekszárd felé robogott az autóbusz, bizonyára eszébe jutottak a bolgár fiataloknak az egyik idős paksi kommunista, Racsmány Dezső szavai, amelyeket a fogadtatáskor mondott a fiataloknak:

— Mennyire más a ti életetek, a mostani fiatalok élete, mint a mienk volt... Gondolhatott arra egyáltalán valaha egy munkás, vagy paraszt- fiatal, hogy barátságot kössön más országok fiataljaival, vagy hogy meglátogassa őket...?

Bognár István

ORVOSOK, GYÓGYSZERÉSZEK ..

— De hiszen ön azt állította a baleset után, hogy nem sebesült meg? — kérdi a bíró a vádlótól.

Mire az:

— A baleset után azt állítottam, viszont az nem igaz, hogy nem sebesültem meg. A dolog úgy történt, hogy miközben lassan haladtam egy- fogatú kocsimmal az úton, nekem rontott ez az úr hátulról és kocsistól az árokba borított. Erre megállt gépkocsijával, kiszállt s megnézte, mit művelt. Amikor látta, hogy a lónak eltörött a lába, elővett egy pisztolyt s lelőtte. Aztán rámnézett s megkérdezte:

— Maga is eltörte valamijét?

KIS TÚLZÁS

Bumski először jár régiségboltban. A kereskedő egy antik vázát mutat neki;

— Ezt vegye meg, pompás darab. Több, mint kétezer esztendős. — Mire Bumski méltatlankodva:

— Azért ennyire mégse túlozzon. Hiszen mégcsak 1957-nél tartunk..

ISKOLÁBAN

Kenneth Edward Sutolife, a eock- burm középiskola főigazgatója mesélte:

Egyszer megkérdeztem egy elsőosztályos tanulótól, mit gondol, vajon miér vándoroltak a pátriárkák, így például Ábrahám is egyik helyről a másikra. A fiú így felelt:

— Bizonnyára nem akartak adót fizetni...

— Tessék itt az altatószer Ez a mennyiség legalább egy hónapra e.ég.

— De hiszen én nem akarok egy hónapig aludni, csak éppen éjszakánként ..

*

— Kissé nagyok a pirulák, de csak le tudja nyelni a kedves férje, —mondja az orvos. A feleség bólogat:

— Hajaj, de mennyire. Ha tudná doktor úr, mit nyel ez a szegény ember a hivatalban...

*

— Két új beteg érkezett! — jelenti a főorvos az egyik londoni ideggyógy intézet igazgatójának.

— Súlyos esetek?

— Az egyik egészen könnyű. Azt állítja, hegy nem érti a tehermentesítési törvényt.

— Hm. És a másik?

— Az reménytelennek tűnik, ugyanis azt állítja, hogy érti. ..

PÉNZ, VAGY AJAKRÜZS?

„A nőnek feltétlenül szüksége van a megbecsülésre, mert különben olyan szürkének érzi magát, mint az egér és olyan hamis tud lenni, mint a róka. Az ajakrúzs, ha átmeneti orvosságnak tűnik is, könnyen helyrebillentheti a nő lelki egyensúlyát és boldogságát“, — így foglalta össze valamelyik angol szociológus egy kozmetikai cikkekkel foglalkozó ankét végső következtetéseit. Tanulság:

HUMOR

ha a pénz nem tud boldogítani, az ajakrúzs igen.

EREDETI ÖTLET

A Porto Canalon halászó Olimpio Bonazzának a napokban érdekes zsák mány akadt a horgára: egy palack, amelyben a következő üzenetet találta: „Csókjaimat küldöm annak,

aki ezt a levelet megtalálja. Jó házból való, 160 cm magas, fehérbőrű, 20 éves egyetemi hallgatónő vagyok. Címem: Renza Magnanini, Bolzano, San Giacomo út”. A leleményes diák lány eredeti és gazdaságos formát ‘talált az apróhirdetés 'helyettesítésére. /

II lukácsi szőlőgazdaságban

Építkeznek is a gazdaságban. Itt lesz majd a gazdaság központja. Irodahelyiség, üzemi konyha, raktár és más helyiségek lesznek a most épülő vasvázas épületben.

Folyik a dohányszüret a szőlőtermelésre alkalmatlan három holdas hányültetvényen, serényen dolgoznak az asszonyok.

doKortesvilág Tolna megyében

1919-1945

Minden írás, dokumentum és még élő ember egybehangzóan tanúskodik a kortesvilágról: szavazott a nép — már akinek volt szavazati joga —, de soha nem az történt, amit az emberek, a választópolgárok akartak. Az ország urai mindig találtak módot arra, hogy ne az történjék az országban, amit a nép akar, hanem ami nekik tetszik.

Képviselők jöttek, képviselők mentek — de mivel ez vajmi keveset változtatott Tolna megye sorsán, csakúgy mint ahogyan egy képviselőválasztás nem változtatta meg az ország társadalmi helyzetét. Legfeljebb a nevük volt más és más, de céljuk, még ha alkalomadtán szidták is egymást, esetleg csak árnyalatokban különbözött egymásétól. Egyben azonban valamennyien megegyeztek: honatyáknak, a nemzet igazi, hivatott vezetőinek nevezték magukat, hivatkozva a főúri származásukra, magas iskolázottság gukra, nagy birtokaikra, részvényeikre. Ezenkívül jellemző volt az is „dicső honatyáinkra”, hogy nagyszerűen értették a mandátumszerzés módját. Módszereikben kevésbé voltak változatosak: a nagy kortesvacsorák megrendezésétől a választók ígéretekkel való félrevezetésén keresztül a terrorig mindenhez kiválóan értettek. Ennek nagy mesterei voltak.

E cikksorozat arról a világról szól, arról a régi Tolna megyei világról. Nem öleli fel évszázadok anyagát, hiszen errős vaskos köteteket kellene írni, pusztán a Tanácsköztársaságtól a felszabadulásig eltelt időt igyekszem megvilágítani. A Horthy-Magyarország- nak egy kis darabkája volt Tolna megye és a megye életében, mint cseppben a tenger, tükröződött az egész ország élete.

Az anyagot igyekeztem történeti hitelességgel gyűjteni. Dr. Hadnagy Albertnak, a Megyei Levéltár vezetője régi emlékeiből és jelenlegi kutatásaiból éppen úgy felhasználtam az idevonatkozó adatokat, mint a megye különböző részein élő emberek visszaemlékezéseit. Természetesen ügyelve arra, hogy egy esetleges téves visz- szaemlékezés miatt ne kerüljön nyilvánosságra téves adat. Éppen ezért a levéltári és a különböző helyeken gyűjtött dokumentációból a visszaemlékezéseket minden esetben ellenőriztem a lehetőségekhez mérten.

*

1919 őszén őrgróf Pallavicini Györgyöt kinevezik Dunántúl főkormánybiztosává. Tolna megye alispánja sietve egy átiratot küld hozzá, amelyben Tolna megye polgárai nevében (!) támogatást, sze- retetet, ragaszkodást ígér. Ör- gróf Pallavicini táviratban köszöni meg a vármegye ragaszkodását.

A címzetes föúr igyekszik minél többet a politikának élni. Nem, nem hagyja el mosdósi rezidenciáját (ez a község Dombóvár közelében, de már Somogy megyében van), sőt, az addigi magánéletével sem szakít ,csak éppen „egy kicsit” szakít a politikának is. Családját ekképp vigasztalja:

— Nagy időket élünk. Mi vagyunk a hivatottak, hogy a vörös tévelygés után talpra állítsuk a nemzetet, ismét magasra emeljük a szent koronát.

Felemelte a hangját s mintegy ünnepélyes kinyilatkoztatásként hozzátette:

— És megvédjük ősi jogainkat Vagy talán nem emlékeztek, hogy pár hónappal ezelőtt még mit akart tenni birtokunkkal a vörös kísértet járás? Be kell látnotok: engem szólít a haza. És bele kell nyugodnotok -.engem gyakran elszólít hazulról a kötelesség.

A „család” ebbe természetesen könnyen belenyugodott, hiszen már megszokták a „családfő” távollétét. Az őrgróf azelőtt is gyakran volt távol a feleségétől, mert hát annak jelenlétében mégsem lehetett tivornyázni a színésznőkkel és az asszonynép unja a kártyapartikat is. A feleség jelenléte a kártyázásoknál annyira idegesítette az őrgrófot, hogy ha nem változtat módszert valamennyi pusztáját elvitte volna a kártya rövid idő alatt. így azonban, hogy felesége távolléte miatt nyugodtan játszhatott, viszonylag sok időbe

tellett, míg majdnem teljesen eladósodott.

Az államapparátus — amelynek egyik főoszlopa Pallavicini őrgróf — lázas tevékenységet folytat. Minden törvényszéken gyorsított eljárással tárgyalnak és hirdetnek ítéletet. (A különítmények már jórészt megtették a magukét.) Már Szekszárdion is megtörténtek a kivégzések.

„A független Magyar Királyi bíróság bűnösnek mondja ki:

... Baranyai János nagydorogi vörösőrt és Landauer Pál szekszárdi lakost, mert a kommunista uralom érdekében tevékenykedtek. Baranyai Jánost 12 évi, Landauer Pált 6 évi börtönre ítéli.

... Schubert Sándor állami végrehajtó szekszárdi lakost, mert a kommunizmus idején a szekszárdi állampénztárnál, mint politikai megbízott, majd pedig a vármegyei közellátási népbiztos mellett mint előadó dolgozott és mint ilyen, a kommunizmus érdekeit szolgálta. Öt 6 hónapi börtönre, 3 évi hivatal és jogvesztésre ítéli.

... Földvári Mihály vármegyei levéltámokot, szekszárdi lakost, mert újságban felhívást intézett a néphez a Tanácsköztársaság védelme érdekében, hogy a vörös lobogó alatt mindenkinek sorakoznia kell, ezért őt 2 évi fegy- házra, 5 évi hivatal és jogvesztésre ítéli.

... Telkes Jakab, Ricker János és Link Márton tolnai lakosokat 2—2 évi fegyházra ítélik, mert megígérték, hogy ha a vörös uralom mégegyszer feltámad, roham- csapatot szerveznek a mostani állapot (a fehérterror) előidézői ellen.

... Szemenyei Ferenc dombóvári lakost, szigorló gyógyszerészt, mert mint vörösőrszázadparancsnok tevékenykedett, öt 3 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, 5 évi hivatal és jogvesztésre ítéli.

A fehérterror, a statárium dühöng megyeszerte. A szekszárdi törvényszék területén a statáriális bíróság elnöke dr. Pesthy Pál, aki ezután „a nemzet érdekében” kifejtett tevékenysége miatt igen nagy karriert csinál magának. Természetesen ő sem csak jogász és politikus, hanem földbirtokos is. Vzdon rendelkezik tekintélyes birtokkal.

Ravasz Lajos dunaföldvári kántortanító 25 botbüntetést kap a tiszti századtól, mert „lekicsinylő- leg” beszélt a jelenlegi kormányról, ezenkívül „nem megfelelő" magatartást tanúsított a kommunizmus idején. Ezért felfüggesztik állásából is.

Mindenki bűnös, mindenki gyanús, aki egy kicsit is szimpatizált a Tanácsköztársasággal, ellene volt az urak hatalmának és ezekkel szemben a drákói intézkedések sem maradnak el.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC