Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1958 augusztus 1. TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁG S „Ilyen a mi elnökünk" A bizalom, a szeretet elnyerése, a megbecsülés apiró, egészében mégis mély megnyilvánulásai egy-egy vezető felé nem jön magától. Nem lehet randeletekkel, határozatokkal előírni, de lehet és kell nem nagy dolognak látszó „hétköznapi1’ tettekkel megszerezni. Ez jutott eszembe, amikor egyszer Kiss Antallal, a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet elnökével beszélgettem Az asszonyokról volt szó. — Rájuk mindig lehet számítani — mondta akkor, ott kissé távolabb a szőlőterületüket figyelő asszonycsoporttól, amint éppen a Somogy megyei és a városi asszonyok látogatását vártuk. — El tudja képzelni, mit jelent ez a mi asszonyainknak, vendégeket várnak — tette hozzá mély meggyőződéssel — egy fejjel megnőnek. — Képletesen mondta, de ez a való, csak rájuk kellett nézni amint a gazda öntudatával és felelősségével vizsgálták az itt végzett munkák eredményét, mutatták később a vendégeknek portájukat. Mindez, a vezetőség által biztosított előny hallatlanul növeli a tagság munkakedvét a közös vagyon gyarapítására, védelmére. Egy másik eset: taggyűlés volt éppen, s a vezetőség javaslatára a taggyűlés végén egy kocsi salátát osztottak ki a tagságnak az első termésből. E kezdeményezések lelke természetesen az elnök, Kiss elvtárs. Ma már szólásmondás: Ilyen a mi elnökünk. S hogy milyen? Jó jövedelmet biztosít a tsz-nek a kertészet, most legutóbb is egy teherautó karfiolt és egy teherautó káposztát, paprikát szállítottak Komlóra s mellette a szekszárdi piacon is rendszeresen árulják termelvényei- ket De még ezelőtt történt... A kertész az első szem paradicsomot az elnöknek ajándékozta. Kiss elvtárs zsebre rakta, hazavitte s azzal adta oda a feleségének: holnap vidd ki az asszonyoknak, lássák ők is az első termést. Igen, ezt látni kellett volna másnap. Az egyetlen szem paradicsomot 18 felé vágták, hogy a munkacsapat minden egyes tagja részesüljön belőle... Köztudomású, hogy a kukoricakapálás elején milyen nagy melegek voltak. örült is a növénytermelő munkacsapat — túlnyomó többségÁz új állattenyésztő Jól ismerik a faluban, de a környéken is a faddi Győzelem Ter- melőszövetkezetet, ahol a tagság szorgalmas munkájával, jó eredményeivel hírnévre tett szert. Ezt a hírnevet akarja öregbíteni Wágner Richárd, aki a szövetkezetnek egyik új belépője. Vele beszélgettünk elhatározásáról, tervéről, jelenlegi munkájáról. — Nem olyan régen, ezév július 1. óta vagyok tagja a Győzelem Termelőszövetkezetnek és nem kisebb feladatra vállalkoztam, mint arra, hogy a szövetkezet mezőgazdászának tennivalóit ellássam. Különösen az állattenyésztés terén van sok tennivaló, amelyet örömmel végzek el, hiszen éppen azért jöttem szövetkezetbe, hogy szakmai tudásommal a szövetkezőket segítsem. Mi volt az első és legfontosabb tennivalója? — Nem megvetendő a termelő- szövetkezet állatállománya, 38 fejőstehén, 46 üsző, 29 választott- és 14 szopósborjú, 10 hízószarvasmarha, ezenkívül 20 anyakoca, 27 te- nyészkoca süldő, 41 hízottsertés és mintegy 300 juh képezi az állatállományt. — Legelső feladatomnak tartottam, hogy megismerjem az embereket, az állattenyésztőket és hogy számba vegyem azt, hol kell az eddigiekben alapvető változást végA/f őst itt az alkalom, hogy 1 a segítőbrigád valami nagyobbszabású munkát végezzen ... Olyant, hogy felfigyeljenek rá a faluban; lám, ezt a kiszesek csinálták — indítványozta Simon Anna, a szervezet titkára a szombat esti összejövetelen. — Holnap vasárnap lesz, délelőtt el kéne menni aratni valakihez, aki rászorul a segítségre ... — Menjünk el Miglinczi István bácsihoz, ő még nem aratta le a búzáját — ajánlotta mindjárt Lő- rincz Pityu. — Csakugyan, hozzá kellene elmenni, ö valóban rászorul a segítségre ... — A felesége kórházban volt, nem tud dolgozni... — Az öregeknek egyedül sok lenne az aratás ... — Akkor még ma este szólni kell neki — mondotta Pere Éva. — Te menj el Anna, meg menjen a Bekfi Pista — fordult Simon Anna felé Simon Erzsi — ti képviseljétek a brigádot. Nem sokáig tartott azután már a megbeszélés, szétoszlottak a fiatalok, a két „küldöttS” pedig elindult Miglinczi István portája felé. Az öreg éppen az udvaron foglalatoskodott, amikor a két fiatal beköszönt hozzá. Hamarjában nem is tudta elgondolni, mit is kereshet nála a két fiatal. — Miglinczi bácsi — kezdte akadozva a mondókáját Anna — rehajtani. Szembetűnő volt, hogy az ellések után a több tejet adó tehenek alatt hagyták a borjút, holott ha azokat fejik, jobban jár a tagság. Az elgondolást tett követte és a borjakat dajkaságba kevesebb tejet adó tehenek alá tettük, így fejni tudtuk a jól tejelőket. — A másik legfontosabb teendőm volt a takarmányozásban változtatni. Megvalósítottuk a teheneknél az egyedi takarmányozást, ami azt jelenti, hogy a tehén tejtermelése után kapja az abrakot. Milyen terveik vannak az állattenyésztés terén — A legfontosabbnak tartom és azzal a tagság is egyetért, hogy megvalósítsuk az itatásos borjúnevelést. A sertéseknél a több anyakoca beállítása, a kevesebb tejet adó tehenek selejtezése és saját erőből való pótlása. És ha sikerül, szeretnénk jövőre baromfitenyésztéssel is foglalkozni, de lenne egy 5000-es baromfikeltetőnk is. Wágner Richárd szavai arra mutatnak, hogy jelentős változások történnek a termelőszövetkezet állat- tenyésztésében. Az elmondott tervek nem maradnak tervek csupán, mert már az őszre 40 anyakocát állítanak be, takarmányuk pedig bőven van ahhoz, hogy állatállományukat gyarapítani, átteleltetni tudják. ben asszonyok — minden egyes tagja, ha ebédidő alatt jó árnyékos helyre tudott telepedni. De még itt is érződött a kegyetlen meleg. Egyszerre csak motorberregés hallatszik. Még először azt hitték, valaki a járástól, vagy a megyétől jön. Kiss elv társ érkezett, nyakában egy literes termosszal. S ebéd után a tartalmát, fagylaltot, mint valami hivatásos fagylaltos osztotta ki. Volt nagy öröm, elképzelhető. Egy másik alkalommal a motorberregés jégbehűtött söröket jelentett. Ahogy most visszaemlékeznek a tagok rá — olyan volt, mintha a légből pattant volna elő a hűsítő ital. De még jobban esett talán a sör, amikor egy másik alkalommal a kombájn után a szalmát rakták ösz- sze, s elmondásuk alapján a kazalon állók, mintha a pokol tüze felett álltak és dolgoztak volna. Méhese is van a termelőszövetkezetnek. Egy látogatása után Kiss elvtárs, amikor a méhek vándoroltatását ellenőrizte, lépesmézet hozott a munkacsapatnak. Ezt is látni kellett volna, hisz a kicsurgott mézet az edényből, ki ahogy érte törölgette ki... Legtöbbet azonban a szúnyogok ellen hadakozott a munkacsapat, természetesen eredménytelenül. Látta ezt az elnök, hisz sokszor egy-egy kapavágás után két—három karmozdulat a szúnyogoknak szólt. Másnap már öt üveg szúnyogirtóval jelentkezett. De először kipróbálta saját magán, hogy jó-e. Azóta már literes üvegben, kenőcs formájában rendelkezésükre áll a szúnyogok elleni „fegyver.“’ Ilyen az ő elnökük. Csoda-e, hogy szeretik, becsülik, s képesek minden erejüket megfeszítve, dolgozni a közösért? Szalai Endre Újabb 1.2 millió forint beruházási hitel tanterem építésre Annak a nagyszabású tanteremépítésnek a keretében, amelynek során Tolna megyében a három éves tervben 77 új általános iskolai tantermet adnak át a Tolna megyei általános iskolai tanulóifjúságnak a rendelkezésére, még ebben az esztendőben új általános iskolák építését kezdi meg a Tolna megyei Építőipari Vállalat. A megyei tanács tervosztályán az összes érdekeltek részvételével megtartott értekezleten úgy határoztak, hogy a kivitelező vállalat még ebben az esztendőben megkezdi és tető alá hozza a minisztérium által a megye részére rendelkezésre bocsátott 1.2 millió forintos pótberuházási keret terhére az iregszemcsei és fácánkerti négytantermes, a fürgedi kéttantermes általános iskolát és a fennmaradó hitel felhasználásával hozzákezd a bonyhádi 8 tantermes általános iskola építéséhez: A pótberuházási keret nem jelent új hitelt a hároméves terv oktatásügyi beruházásaiban, csupán az 1959-es terv részbeni előrehozását. Minden bizonnyal mind Regszemcsén, mind Fácánkerten, mind pedig Fürgédén nagy örömet okoz majd a hír, mert a felsorolt községek tantermi ellátottsága igen sok kívánni valót hagy maga után. A hitelelőrehozás azt jelenti, hogy a felsorolt és idén tető alá kerülő iskolaépületek az 1959-60. iskolai évre már rendelkezésre fognak állni a felsorolt községek tanulóifjúságának. De arról is van szó, hogy a lényegesen nagyobb munkát jelentő bonyhádi 8 tantermes általános iskola is elkészül 1959. december 31-ig; Ismét fellendülőben van a megye hangverseny élete Az 1957 — 58. hangversenyévad tapasztalatai I: közlemény A decemberi Kodály emlékhangverseny, a pécsi szimfonikusok májusi zenekari hangversenye, Garay György hegedüestje, Zempléni Kornél zongorajátéka, azután Husek Rezső zongoraestjei, a zeneiskola tanári karának meghitt hangulatú hangversenyéi az elmúlt hangversenyévadban mind olyan állomásai voltak a megyeszékhely szépen fejlődő zenei életének, hogy a nyári holtidényben nem lesz érdektelen elgondolkozni az elmúlt esztendő hangversenyéletének néhány tapasztalatáról. Állami gazdaságok az őszi seregszemlén A 62. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár előkészítése érdekében az állami gazdaságokban serény munka folyik. Ebben az esztendőben a kiállításon sor kerül néhány jól szervezett mezőgazdasági üzem teljes üzemi bemutatására is. Az üzemi bemutatók szemléltető módon ismertetik a gazdaságok szervezetét köz- gazdasági viszonyait, a üzemágak arányát és a helyes üzemszervezés eredményeit. A főpavilonban a látogatók a Héki Állami Gazdaság üzemi keresztmetszetét ismerhetik meg. A növénytermelési bemutatón a Nagy- szentjánosi és a Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság üzemi eredményei kerülnek kiállításra. A kertészeti pavilonban a Zalaszentgróti gyümölcs és a Tokajhegyaljai szőlőtermelő Állami Gazdaság ismerteti a fő termelési ágak és a többi üzemágak közötti helyes összhang megteremtésének lehetőségeit. A Mezőhegyesi és Juhépusztai Állami Gazdaság üzemi keresztmetszetének a vizsgálata során az állattenyésztők képet kaphatnak arról, hogy a kiváló tenyésztőmunka, a magas állattenyésztési hozamok és az állatállomány takarmányszükségleteinek biztosítása milyen módon képezhet harmonikus egységet a gazdaság többi feladatával. A gépesítési pavilonban a Kajmádi Állami Gazdaság üzemi adatai a gépesítés leggazdaságosabb szervezetének, a gépek legjövedelmezőbb alkalmazású nak módszereit mutatják be. Ehhez hasonló fellendülésnek Liszt Ferenc múlt századbeli szekszárdi hangversenyei óta csak 1947— 49-ben lehettünk tanúi, amikor 30 egymásután következő hangversenyen három éven kersztül olyan művészek játékában gyönyörködhetett Szekszárd zenekedvelő társadalma, mint pl. Jean Marie Darré, Maurice Maréchal, Aubrey Panky, Riccardo Odnoposoff, Tomiko Kanazawa és szinte a teljes magyar élgárda. 1949. júniusában Tomiko Kanazawa hangversenyével megs rak ad t ez a sorozat és majdnem 10 esztendő után a zeneiskola szervezésének kellett eljönnie ahhoz, hogy újra szervezett hangversenyéletről beszélhessünk Szekszárdon. A zeneiskola szervezése 1956-ban valóban döntő fordulatot jelentett ezen a téren. A rendszeres növendékhangversenyek mellett, amelyeknek nemcsak az a feladata, hogy szereplési lehetőséget biztosítson számára, hanem az is, hogy nevelje a jelenlegi és az elkövetkezendő időszak hangversenylátogatóit, Husek Rezső igazgatónak rendkívüli szerepe lett a város zenei életében. Méltán érdemelte ki a művelődés- ügyi miniszternek dicséretét a zeneiskola fejlesztése és a város, nemkülönben a megye hangversenyéletének a megteremtése terén szerzett érdemei elismeréséül. Valóban az 1957—58-as hangversenyévad több szempontból is fontos állomása volt a megyeszékhely zenei életének. Segítettek a fiatalok azért jöttünk, hogy felajánljuk a segítségünket. ;.v Hallottuk, nem aratta még le a búzáját. Mi learatnánk holnap reggel. A KISZ- szervezet segítőbrigádja ... — Ha valaki segítséget kínál, azt el kell fogadni — nevette el magát az öreg. — Szóval el akartok jönni hozzám aratni? Aztán mit kellene érte fizetni? — Hogy gondolja? Nem kérünk mi ezért semmit — szabadkoztak. — * A lig múlt négy óra, a brigád tagjai egymás után gyülekeztek a megbeszélt helyen. Amikor teljes volt a létszám, elindultak Miglinczi Istvánékhoz, hogy az öreggel együtt menjenek ki a határba. — Egy kis reggelit gyerekeim, mielőtt kimentek — kínálta őket Miglinczi néni. A lányok nem sza- bódtak sokat, az asztalhoz ültek. A fiúk már szemérmesebbek voltak. — Köszönjük, de ilyenkor korán van még a reggeli. — Tudjátok mit, énekeljünk — indítványozta Pere Éva, miközben kifelé mentek a faluból. Amint kiértek a földre, gyorsan párba rendeződtek. Lőrincz Pityunak Simon Anna, Dani Lőrincnek Schmieder Kati, Bekfi Pistának Pere Éva lett a marokszedője, Simon Erzsi, Kovács Margit meg kötelet terítettek, kévét kötöztek. Talán öt óra lehetett, amikor beálltak az első rendbe... Aligha látott még olyan jókedvű aratókat a grábóci határ. A fiatalok énekeltek, tréfálkoztak szétáradó jókedvvel. Közben versengtek. A kaszások azon, melyik tud szélesebb rendet kanyarítani úgy, hogy minél kisebb legyen a „legénytarló”, a lányok meg azon, melyikük tud szebben markot szedni. Sőt, Pere Éva megmutatta, hogy kaszálni is tud. Elkérte a kaszát Bekfi Pistától és — a többiek egybehangzóan megállapították, hogy Éva jobban kaszál, mint jónéhány grábóci fiú. Észre sem vették az idő múlását, csak azt, amikor kiértik az utolsó rendből is. Csupán azon csodálkoztak, amikor valamelyik az óráját nézte. — Gyerekek, még nincs egészen kilenc óra! Erre aztán újult erővel láttak a kepézéshez. Azon versengtek, ki tud több kévét összehordani. Amikor már a kepézést is befejezték, és a versengési kedv csak nem akart lelohadni, a fiúk birokra- keltek egymással. A lányok meg, nehogy ellustuljanak a fiúk, leElőször azért, mert Szekszárdon a növendékhangversenyeken kívül szín J^te majdnem minden hónapra jutott olyan zenei esemény, amely vonzotta az érdeklődőket. A vidéki hangversenyélet mindenütt nehézségekkel küzd, számos nagy vidéki városban egyáltalán nincsenek rendszeres hangversenyek, éppen ezért dicséretes a4 hogy a nehézségek ellenére is a hangversenyévad 8 hangversenyére megtelt a zeneiskola nagyterme, a volt megyeháza nagyterme, vagy a városi kultúrház nézőtere. örvendetes az is, hogy ma már Szekszárd környéke is igen intenzíven érdeklődik a zenei rendezvények iránt. Bonyhádiról két autóbusz szállította az érdeklődőket a Kodály emlékhangversenyre, a pécsi szimfonikusok hangversenyéről pedig az egyik autóbusz a tolnaiakat, mözsieket, a másik a bátaszé- kieket, decsieket és őcsényieket vitte haza. Kezd tehát Szekszárd egy olyan zenei központtá kialakulni, amely képes majd kielégíteni nemcsak a megyeszékhely, de közvetlen környékének igényeit is. Szerintünk ez a fejlődés helyes iránya. Ilyen központokat kell a megyében is létrehozni, mert azt nem lehet megvalósítani, hogy a megye minden községében művészi színvonalú hangversenyekre kerüljön sor. BOGNÁR ISTVÁN Folytatjuk locsolták őket. Nosza a fiúk erre egyesült erővel a lányok ellen fordultak és valósággal húsvéti locsolást rendeztek a tarlón. A fiatalok jókedvéből ragadt Miglinczi István bácsira is, aki örült is, csodálkozott is, hogy a fiatalok ilyen egy-kettőre learatták a gabonáját. — Na, most már indulás hazafelé —■ adta ki a jelszót. — Hazafelé betérünk a vendéglőbe egy pohár sörre... * sörözés után pedig ebédre hívta a fiatalokat Miglinczi bácsi. Most már a fiúk sem szabód- tak, hiszen alaposan megéheztek. A lányok tréfálkoztak is velük. — Látjátok, reggel kínáltak benneteket, nem fogadtátok el... Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. Ebéd után, amikor szedelőzköd- ni kezdtek, Miglinczi István bácsi mégegyszer megköszönte a segítséget. — Köszönöm gyerekek, hogy segítettetek rajtam. A nyolc fiatal szinte egyszerre válaszolt: — Nincs mit köszönni István bácsi, hiszen ezért vagyunk KISZ- tagok. Ha kell, szívesen segítünk m.nslcnr is
