Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

VITA A NÉPI ÍRÓKRÓL

Németh László

r

Béri Balogh A dánt kölesdi diadala

és a magyar irracionalizmus

I.

'C'iatal korunk számára Szabó Dezső jelentette a romantikát, a szellemi élményt azonban Németh László adta. A romantika heveny lázából hamar kigyógyultunk; a háborús fiatalság igazi otthonra soha nem talált, nem is találhatott Szabó Dezsőnél. Németh László hatása tartósabb volt, bár valahogy egybefonódott Szabó Dezsővel: A minőség forradalmát

1940-ben neki ajánlotta s ez a hódolat szellemi rokonságot, fegyvertársi szövetséget is jelentett. Szabó Dezsőben éppen az vált bántóan modorossá, ami korábban lelkesített, Németh felkészültségével, nyugtalan szellemével szemben azonban nem lehettünk közömbösek. S azok a végzetes esztendők kedveztek is Németh Lászlónak, aki egyre maga biztosabban járta egy önként vállalt prófétaság útját. Már 1940 elején, türelmetlen hangú, inkább kiábrándító, mint lelkesítő Szekfű- tanulmánya végén nem minden pátosz és önérzet nélkül írta: „En életemben sosem oda álltam, ahova kedvem hajtott, hanem ahol szükség volt rám, s a nemzeti szorultság, amely munkát adott, idáig a legmesszebb eső területen is adott képességet hozzá”.

Próféták beszélhettek csak így, akiknek kisujjában van az isteni rendelés.

Az; önként vállalt szerep, ez a büszke prófétaság azonban mégsem volt sajátosan magyar jelenség, európai forrásokból táplálkozott s csak Németh László hangszerelésében vált speciális magyar irracionalizmussá, mely aktualitását régen, hatását azonban ma sem veszítette el.

z első világháborút követő gazdasági válság-sorozot és lelki kiábrándultság s az ebből fakadó gazdasági ellentétek mindenfajta prófétaságinak kedveztek. „Nem tudunk mit gondolni a káprázatos változásról, — írja Valéry —• amely körülöttünk, sőt bennünk jelentkezik. Üj hatalmak, új kínok: a világ sohasem tudta kevésbé, mint most, hogy merre megy.”

Az európai életforma bizonytalan ságát a leghatásosabban Spengler határozza meg, akinek Untergangja elsősorban mint jéienség fontos: a kor tényként fogadja el, hogy az európai kultúra leáldozott. Spengr ler a hatalmi politika győzelmét, egy barbár kor eljövetelét jövendöli, amikor a nemzetek amorf tömeggé hullanak szét. Ebben a pusztuló világban hol talál menekvést az ember, s mi menti meg és tarthatja fenn a nemzeteket? — erre várt választ Európa. Olaszország és Németország kitárja kapuit a fasiszta diktatúra előtt, Angliát még őrzi a hagyomány, az európai polgári demokráciákat pedig saját tehetetlenségi erejük. De milyen sors vár ebben a nagy európai alkonyaiban Magyarországra egy levert forradalom után, amikor a félfeudális viszonyokat nem tudta fel váltani a polgári demokrácia sem, sőt a „szegedi gondolattal” megnyílt a fasizmus felé is az út? A válasz sokféle, Szekfű óvatos „aktív birtokpolitikájától" a fajelméletig különböző gyógymódokat kínálnak' a magyarság részére. Ennek az időszaknak egyik jellegzetes, reformtörekvésektől áthatott s távolról sem hatás nélküli szószólója Németh László. Nem alkalmi hitvitázó, prófétaságát tudatosan vállalta, azzal a szándékkal, hogy egy saját képmására kiművelt „szellemi elit” még megmentheti a magyarságot. Szellemi elkalandozásai is ezért látszólagosak csak: a minőség forradalmának meghirdetésétől a magyar műhely és az eléggé

obskúrus „bartóki szintézis" fogalmáig minden egy egységes magyar világkép kiépítésére irányul. Ez a méreteiben és jelentőségében sem lebecsülhető szándék ma már többé kevésbé megvalósult; legfőbb ideje hát lemérni, vajon csak múló jelenség Németh életműve szellemi életünkben, vagy divaton és koráramlaton túl gazdagított is bennünket?

émeth alaptétele távolról sem új, Spengler az éltető forrás, amit Q a Debreceni kátéban úgy fogalmazóit meg, hogy a „világ a status nascendi állapotába kerül, nemzeti és nemzetközi jelszavak alatt megindult a népek lökdösődése.” (A hasonlóság feltűnő: Spengler a caesarizmus kifejlődéséről, zsarnok birodalmak keletkezéséről, a hatalmi politika győzelméről beszél. ugyanaz Némethnél: „A kiválókat nem lehet érzelmes érvek- kell elriasztani a hatalomtól.’’)

S rögtön fel is teszi a kérdést: valószínű-e, hogy a magyarság helyt fog állni? A válasz: nem valószínű, mert vezértelen fertőzött, kalandokban kifárasztott nép vagyunk. Ami ezután következik Németh gondolkodásmódjának egyik legjellemzőbbje. Mert arra tanít, hogy mégis erőltetnünk kell a helytállást, „így kívánja életünk méltósága, a testünkben szálló sors, s az elszántságot kedvelő idő”. (Mentséget legfeljebb hagyományaink jelenthetnek és a „lappangó jobbak”, s ha ez sem segít, várhatjuk, hogy „mit kezd velünk más népek sorsa”.

Kicsit hosszabban idéztem a Szabó Dezsőre emlékeztető Debreceni kátét, de ezek a félreérthetetlen válaszok visznek legközelebb Németh irracionalizmusához. Arisz tckratikus pesszimizmusában mindenkor csengést kap s a történelem is csak „a tragikus életérzés csodája.” Aki ennyire szubjektív -szemszögből néz mindent, valóban egyedül áll a világban s nem is léphet ki a maga köré vont szűk körből. Mert Németh egy merőben önkényes elmélet felől közeledik a valósághoz, olyan elmélet felől, mely soha nem is találkozhat a valósággal, állandóan belegabalyodik fogalmi meghatározásai hálójába. Az „új nemesség”, a „lappangó jobbak”, mint a Nérneth- utópia vezető elemei épp olyan meghatározatlanok, mint az a világ, melyben Németh él és gondolkozik. Mindig is óvakodott a pontos megfogalmazástól: a minőség forradalmából is éppen a lényeg hiányzik; semmi sem jelenthet önmagában minőséget, hanem csak valamihez viszonyítva.

^ zért is van az, hogy a kor indulataival, szocialista törekvéseivel szemben teljesen értetlenül áll, mintha arisztokratizmusa képtelen lenne leereszkedni bármilyen köznapisághoz, holott folyton a népről és a néphez beszél. Eszményi szigetén, melyet a magyarság egyetlen érdemes céljának érez, ezért lesz nemcsak teher, hanem megaláztatás is a munka. Persze tömeg-munkára itt is szükség van, s ennek elvégeztetése az állam feladata, a minőségi munkát ellenben az egyén végzi. Németh eszményi államában háromféle hatalmi tényező van: az államfő, a „tájhazák" önkormányzata és a termelők szindikátusa. A kormány az államátalakulás idején a párt kezében van, a párt azonban lassan szétporlad és „az állam sorsát a minőségi munkát végzők politikai akarata irányítja a tömegmunkát végző apoli- tikus államszerveken át”. (Nemzeti radikalizmus)

Ebben a modern rabszolga társadalomban nem nehéz a plátói állam körvonalait felismerni, azzal a különbséggel, hogy itt a filozófusok szerepét a minőségi munkát végzők felsőháza veszi át, akikkel szemben áll a jog nélküli tömegek proletárhada. De az a minőség nem egyéb kispolgári illúziónál, mely az ember ezermesteri voltából indul ki s egy olyan államrend után sóvárog, „amely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját, teret ad a minőségnek, értelmetlenné teszi a vagyont és a vállalkozások nagy mellérendelésében munkatérrel jutalmazza a munkát.” (A minőség forradalma.) Csupa vargabetű, logikai kitérő: a minőség például miért tenné értéktelenné a vagyont?

Németh kételkedve, telve gyanúval áll az egyre inkább kétfelé szakadó világban: elutasítja a fasizmust, de a marxizmust sem tudja elfogadni. „A marxizmus ellen azért küzdők — írja —, mert az álld .rendet gép-mechanizmussá akarja süllyeszteni s az új nemességet a korlátoltság diszciplínájában tartja” — s mint előtte már annyian, egy újfajta szocializmust szeretne kiépíteni, mert szerinte „a marxizmus a szocializmus kinőtt ruhája." (Marxizmus és szocializmus.) Mi marad hát akkor? A harmadik út irracionalizmusa, mely a non cogito ergo non sum bölcsességét hirdeti s amelynek gyakorlati képtelensége ma már teljesen világos, főleg az októberi tanulságok után. S itt már a tetszetős fogalmi meghatározások sem segítenek, mindegy, hogy minőségről, mag> ar műhelyről, vagy bartóki szintézisről beszélünk, az eredmény ugyanaz. Ez a látásmód önmagában is reménytelen: vele együtt szükségszerűen meg kell jelennie a pusztuló magyarság „nagyszerű halála” víziójának. De tovább megy-e a magyar műhely eszméje, elvesz-e valamit a régiből, vagy tesz valamit hozzá? Németh számára napjaink életében, amit nagyon óvatosan („átalakulásnak” nevez, „csontok ropognak, a lélek az elviselhetőség határán küzd a beilleszkedésért s a be nem törésért egyszerre”. (Magyar műhely) S az író feladata? Ennek ábrázolása, sőt szerinte az író épp ezzel épíf-i a szocializmust. Mindehhez valószínűleg nem kell kommentár.

(Folyt, köv.)

Csányi László

Világifjúsági Találkozó 1959-ben

1959 júliusában és augusztusában tartják meg Bécsben a Világifjúsági Találkozót, amelyen a világ 60 országából 17 ezer fiatal jelentette be részvételét. A külföldi, valamint az ausztriai fiatalok népes tábora naponta választhat majd a 15 osztrák és nemzetközi hangverseny, és 20

féle szabadtéri színielőadás csábítónak ígérkező műsora között. A gazdag programban szerepelnek zenei fesztiválok, dal- és népi táncünnepségek, a fiatal tehetségek parádéja, amatőr-szín ielőadások, ének, tánc, kórus- és balettversenyek. Tervbevették képzőművészeti és iparművészeti kiállítások megrendezését is.

1708 szeptember 2

A szerencsétlen kimenetelű trencsényi ütközet (1708. aug. 3.) után a szabadságharc zászlaját ismét magasra emelendő és új lelkesedést önteni a kurucok szívébe, a fejedelem parancsára Eszterházy Antal kuruc tábornok megrohanta csapataival Ausztriát, úgyhogy 1. József császár nyaralóhelyéről, Luxemburgból csak nagy üggyel- bajjal tudott Bécsbe menekülni.

A császár Ausztriát és Bécset mentesíteni akarván a kuruc csapatok fenyegető támadásaitól, sereget küldött a Dunántúl elfoglalására. Heister császári vezénylő tábornok parancsára a határvidéki és szerémségi rác hadak, császári lovassággal és gyalogsággal megerősítve Simontomya felé indultak, hogy ott egyesüljenek a Győrből elindult hatezer főnyi sereggel és közösen megvívják Simontor- nyát. Eszterházy Antal, a fejedelem tábornoka felismerte azt a veszélyt, amely Símontomyát és vele együtt a szabadságharc ügyét fenyegeti, parancsot adott a két sereg egyesülésének megakadályozására. Eszterházy parancsára Béri Balogh Ádám Kölesdnél a két császári sereg közé ékelte be magát csapataival, és szeptember 2- án a császáriak déli hadseregét teljesen megsemmisítette.

A kölesdi diadal új reményt öntött a kurucok szívébe, Béri Balogh Ádám nimbusza pedig még nagyobbra nőtt. Népünk Béri Balogh Ádám dicsősége mellett büszkén megőrizte o kölesdi csata emlékét.

Újjáalakul! a szekszárdi szimfonikus zenekar

Különböző okok miatt két év óta szünetelt a szekszárdi szimfonikus zenekar munkája. A Városi Tanács kezdeményezésére augusztus ' 27-én a volt zenekari tagok a zeneiskolában alakuló ülésre jöttek össze. Megjelent és felszólalt Németh József városi vb-elnökhelyettes és a Városi Tanács messzemenő erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosította a zenekart.

A zenekar a jövőben nem tartozik semmilyen szervhez, hanem a Városi Tanács támogatásával és felügyelete alatt mint önálló kulturális intézmény végzi munkáját. A Városi Tanács támogatása ebben az esztendőben 15 000 forint, a jövő évben természetesen sokkal több. A zenekar mint önálló és anyagi támogatást élvező intézmény, a tagoknak próbadíjat és hangversenyenkint az alapszabálynak megfelelően fellépti díjat fizet.

Az alapszabály-tervezetet Véghelyi Miklós karnagy ismertette, amelyet a zenekar tagjai némi módosítással elfogadtak. A hozzászólások

általában lelkes hangulatban hangzottak el, reményt keltőek voltak a zenekar működését illetően. Véghelyi Miklós ismertette a zenekar terveit is. Ezek szerint az idén egy hangversenyre, jövőre pedig három hangversenyre kerül sor. A hangversenyek műsorát az elhangzott javaslatot figyelembe véve a zenekar művészeti tanácsa állítja össze. A művészeti tanács tagjai: Husek Rezső, dr. Szabó Rezső és dr. Zoltán Vilmos. A zenekar a hangversenyeken kívül az egyes nemzeti ünnepek kulturális programját fellépésével gazdagítja.

Miután kimondták a megalakulást, a zenekar megválasztotta vezetőségét, amelyben Jaszenovics Géza, dr. Kovács Győző, dr. Tucsni László, Varga József, Véghelyi Miklós és Vereczkei Ferenc vesz részt.

Az újjáalakuló közgyűlésen határozatot hoztak arra is, hogy heti két próbát tartanak, hétfőn és pénteken. Az első próbára, a tanévnyitó ünnepségek miatt kivételesen nem hétfőn, hanem kedden, szeptember 2-án kerül sor.

Szeptemberi csengettyűszó

Tanár úr kérem, készültem ... Olyan furcsa, hogy most minden eszembe jut. Az első óra, az első betű, az utolsó vizsga, és közben és közte, ami volt, minden. Az osztály névsor. Még ma is tudom: Ágoston, Balogh, Bányai, Benedek, Dabóczi... Én voltam a tizenharmadik. Tizenharmadik a tanári noteszben. Tanár úr kérem, készültem. Tetszik látni, hogy készültem? Itt a bizonyítványom. Milyen érdekes: már sárgul a papírja, szürkül a betűje. A bizonyítványunk is megöregszik, tanár úr kérem?

Uj kisdiákok indulnak az új tanévben. Viszik a táskát, a színes ceruzát, szívükben az új és jó reménységet. Uj a ruhájuk és régi a szülői szeretet. Könnyekkel küszködő, integető édesanyák, megnyíló iskolakapuk, üres füzetek, tele szívek — tanár úr kérem, én készültem erre is, és most mégis: tessék csak nézni, milyen nehezen megy az írás, pedig erre már nincsen kalkulus. t

Úgy látszik, az fáj, hogy én már nem megyek iskolába.

Én már nem megyek, de elküldöm a fiamat.

Neki csengetnek, és én is hallom, ő tanul és én is gazdagszom — vajon tudja ő is, tanár úr kérem, hogy minden szülő egy-egy öregdiák? És azt is, hogy együtt megyünk kisdiákok, öregdiákok, gyermekek, szülők — és hogyha ránk néz a tanár űr, egyszerre mondjuk: Én készültem ...

Tanár úr kérem, szeretettel és bizalommal küldöm a fiamat. Egy kicsit magam helyett. Úgy nézek utána, hogy magamat is látom, és ahogy viszi a táskáját, engem is húznak a könyvek.

Meg az évek is, meg az a szeptember is, ha megszólal a csengő hangja. Én is beülök a padba, ha nem is tetszik engem látni, oda az utolsóelőttibe, mert mindig ott ültem... Figyelek, tanár úr kérem, mert tudom, hogy felelni kell. Én már nem a tantárgyakból, hanem a kisfiam életéből megyek majd vizsgára. Tanár úr kérem, vajon jól készültem ebből a legnehezebb tárgyból?

Tudom, hogy segít nekem. Ebből majd együtt vizsgázunk. Jó lenne kitűnőre vizsgázni, mint régen a többi tárgyból. Itt nem szabad megbukni, mert nincs pótvizsga. Ez a mi nagy felelősségünk, tanár úr kérem, és ilyenkor, iskolanyitáskor ezt nem árt felidézni.

Nekünk már nincs órarendünk, és nincs feleltetés. De ha odaállunk a kisfiam, a kisfiúk és kislányok, az édesanyák és az édesapák szeme elé — elmondhatjuk-e nekik, amit tőlünk várnak és amit tőlem vár:

•— Kisfiam, én készültem . ..

Tanár úr kérem, hadd kívánjon önnek is és magának is jó tanítást és jó tanulást

régi diákja: Jánosy Zoltán