Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
1958 augusztus 31. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Minden második hétre egy „új44 ember 24 órát tartó látogatás — 17 kérelmet fogadtak el az idén Csak a barátság kedvéért — Négyen kértek ismét belépési nyilatkozatot — A 13 forint „titka“ 380 méteres kövesút — beruházás nélkül Pártoktatási előkészületek, tervek a gyünk! járásban Munkássorsok, 1941 azóta némileg javult a helyzet.. a lehetőség határán belül elsősorban a családfenntartó munkásokat dolgoztatja egész héten át. A Zománc- és Fémárugyárbar, némileg jobb a helyzet, mert ott még teljes munkahéten dolgoznak lényeges anyaghiánnyal itt is erősen küzdenek. A hadianyaggyártái teljesen szünetel, az erre a munkára felvett külön munkások nagi részét elbocsátották, a többi régi törzsmunkás azonban a minimálii munkabéreket megkapja, sőt t szakmunkások közül többen ennél is többet keresnek.” Milyen béreket fizettek ebben a időben a cipőgyárban? Péterman- és Glaser jelentése azt mutatja, hog; a női munkaerőt, amelytől megkö vetelték azt a teljesítményt, mint férfiaktól, sokkal rosszabbul fize! ték, mint a férfiakat. 1 férfiak 26 fillér 30—52 „ 50—84 „ nők 25 fillér 30—36 „ 36—52 „ setével. A jelentést 1941. június 11- én adta a cipőgyár a községi elöljáróságnak. zatlan kérdésekre válaszoltak, nagyobb volt a tanulniakarás, magasabb színvonalon vitatták meg az elvi kérdéseket, eredményesebben zártak a tanfolyamok. Az idén minél több községben igyekeznek megválaszolni, törekszenek az elméleti tanácsadás kiszélesítésére. Ennek érdekében létrehozzák a 10 tagú elméleti tanácsot, ennek névsorát a vb. jóvá is hagyta. Biztosítják, hogy a vehetők tanuljanak, részt vegyenek az oktatásban. A pártapparátus dolgozói folytatják megkezdett tanulmányaikat, így többen az esti egyetemen, mások a politikai gazdaságtan tanfolyamán tanulnak tovább. Ellenőrzik, hogy a járásban lévő többi vezetők is részt vegyenek a szakszervük által szervezett magasabbfokú oktatásban. vagy a pártoktatásban. Uj jelenség a tavalyival szemben, hogy nagyobb az érdeklődés, többen jelentkeznek pártoktatásra. Bár zömében párttagokat oktatnak a gyönki járásban is, szinte valameny- nyi helyen —, de különösen a tsz- t.kben — vannak pártonkívüliek a jelentkezettek között. Az érdeklődést bizonyítja, hogy a járásban a pedagógusok 90 százaléka kíván résztvenni pártoktatásban. Számukra — az állami politikai oktatással összeegyeztetve — a járás 4 községében összevonva terveznek magasszínvonalú eiőadássorozatot. A járásban az idén első ízben szerveznek gazdaságpolitikai tanfolyamot — Simontornyán ipari, Gyönkön mezőgazdasági tárgyút a politikai és szakvezetőknek. Ezeknek vezetői magasképzettségű, egyetemet végzett propagandisták. így készülnek a gyönki járásban a pártoktatásra. A terveknek megfelelően élénk tevékenység is folyik náluk. A határozat, elképzelések, tervek jók és azok megvalósulásával az idén jobb, eredményesebb lesz az oktatás, mint volt a múlt évben. Reggelig, pontosan 24 óra hosszat tartott a termelőszövetkezetnél a bál. Voltak ott meghívottak és olyanok, akikhez nem mentek el külön invitálni, de szívesen látottak. Gyu- lajon, az Uj Barázda Termelőszövetkezet volt a vendéglátó házigazda, míg a vendégek — talán már nem is vendégek, mert naponta jönnek a termelőszövetkezethez — a község egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai voltak. Vasárnap reggel 27 egyéni gazda nézte meg a termelő- szövetkezet állatállományát, majd kérésükre a szövetkezet a vontatóval kivitte őket a szántóföldekre is, hadd lássák, mit tett a termelőszövetkezet az újjáalakulás óta, mintegy másfél esztendő alatt. Amikor a látogatás után megkezdődött az értékelés, egymás után mondották el a meghívottak, mint például Balaskó János, hogy csak egyet említsünk meg közülük — nem képesek olyan eredmények elérésére, amit a termelőszövetkezet fel tud mutatni. A látottak meggyőző erejét mutatja, hogy még a látogatás napján kértek belépési nyilatkozatot Molnár B. Istvántól, a szövetkezet elnökétől. A szövetkezet tagjai egyébként szinte mindennapos dolognak tartják ezt, ami azzal magyarázható, hogy talán nem is volt olyan közgyűlés, hogy ne tárgyaltak volna felvételi kérelmet. Az idén eddig 17 esetben mondott igent a szövetkezet legfőbb fóruma, a közgyűlés a felvételi kérelmek tárgyalásakor. A szövetkezethez érkezett bejelentések szerint közel 20 gazda kéri felvételét az ősz folyamán. A látogatás nagy sikere, az eddigi tagfelvétel mind azt mutatja, hogy az egyéni gazdák és a termelőszövetkezet között jó a kapcsolat. A barátságnak, a jó kapcsolatnak azonban vannak más fontos mutatói is. Ilyen például az a termelési segítség, amit a termelő- szövetkezet nyújt az egyéni gazdáknak. Csak kapásból elsorolnak vagy tíz nevet — mint például Szentgyör- gyi Gyula, Balaskó János, Pintér Ha csak minden századik szavuk igaz volna ... Sűrűn foglalkozik egész esztendőn át a magyar mezőgazdaság helyzetével a Szabad Európa Rádió. S ha valaki van még, aki elhiszi azt, amit az éteren keresztül sugároznak szét a nagyvilágba a magyar nép nevére címezve, annak nyilván el kell hinnie azt is, hogy a Duna—Tisza közén olyan nép lakik, amely visszafejlődött a gyűjtögetés fokára. Mert mi mást is hihetne az ember a sok „katasztrófa” „elmaradás”, „nyomor” és hasonló jelző használat után, amitől hemzseg a szóban forgó nyugati adás. « Elgondolkoztató ez a helyzet több okból is. Az egyik ilyen ok az, hogy honnan veszik, Jiogy a magyar mezőgazdaságban egyre nagyobb számban jelentkeznek az agrárproletárokf akiknek sorsáért szerfölött „aggódnak”. A levegőből veszik. Úgy látszik, igen korlátolt az emlékezőtehetség a nyugati tőkés propagandavilágban. Minden esetben kihagy az emlékezés, amikor arról kellene beszélni, hogy Magyarországon a földosztás nyomán az agrárproletárok nagy többsége kis- és középparaszt lett. Tehát nem emelkedett, hanem csökkent az agrárproletárok száma. Való igaz, hogy vannak még Magyarországon, a szocializmust építő országban is agrárproletárok, de ezeknek sorsa, mindennapi élete egyben és másban mintha különbözne annak a felszabadulás előtti agrárproletárnak életétől, mondjuk abban, hogy nem kell a kulákok- hoz járnia, esetleg napszámért könyörögnie, hogy úgy ahogy biztosíthassa családja fenntartását. De József, Tóth István, Balaskó József, Komlai Ferenc —, akiknek vetőgépet, boronát, rostát, szelektort adnak kölcsön, hogy elősegítsék azok mindennapi munkáját, zavartalan termelését. A községben már régen megszűnt az a »divat«, hogy az egyéni parasztok a kulákok »jószívűségére« voltak utalva. Most a termelőszövetkezethez mennek, ha segítség kell. És a tsz segít, csak úgy barátságból, a barátság kedvéért, hiszen fel sem jegyzik, nem tartják számon, hogy kinek hányszor adták kölcsön ezt vagy azt a gépet. S amikor úgy gondolják az egyéniek, hogy a termelőszövetkezet is jól jönne, ha néhány fogattal több végezné a takarodást, vagy különböző szállítást, akkor minden hívás nélkül befognak, beállnak a tsz udvarára, felrakodnak és egy-egy fuvart elvisznek a rendeltetési helyére. A szövetkezet tagjai nem tudtak túl sok újat mondani a termelőszövetkezetről a látogató egyénieknek, mert azok jórészt ismerik a közös gazdaság minden eredményét, látják, mint viszik haza kocsikkal a részesedést a szövetkezetiek, s persze az sem maradt sokáig »titok« a községben, hogy az Uj Barázdában minden hónapban a megszerzett munkaegységek mindegyikére 13 forintot osztanak — előlegként. Hozzá tartozik a szövetkezeti élethez a havi »pénzosztás«. A községben ilyenkor sokfelé hallani: »Ma van a tsz- ben a havi fizetés.« Rövid számítás után hamarosan kiderül, hogy ebben az évben nem kevesebb, mint 144 ezer forint »talált már gazdát« munkaegység-előlegként. Közismertek az eredmények, mert a szövetkezet tagjai mindent elmondtak gazdaságukról, életükről, de nem is igen lehetne titkolni semmit, mert mint nyitott könyv, olyan a tsz-tagok élete a falu előtt. De az egyéni gazdákkal,. az elbeszélgetés nem elég rendszeres, nem elég folyamatos és több kérdésre egy-egy rövid beszélgetésben nem is tudnak, talán abban is van némi különbség, hogy eltűnnek a cselédlakások, amelyben egykor egy-egy szobában sokszor nyolcan-tízen, számtalan esetben két család szorongott. Talán ott is lehetne találni valami különbséget, ha a munkanapok hosszát vizsgáljuk... Nyomorúság a magyar parasztság sorsa — jelentik ki nagy sírás- rívás közben a mikrofon előtt, s ha körülnézünk Tengelicen és Hőgyé- szen, Szakályban és Tamásiba^, Dalmandon és Rácegresen, Pakson és Kocsolán — nem beszélünk országos példákról és nem idézzük az állami gazdaságok építkezéseit —, azt látjuk: „nyomorúságból” épülnek az új utcasorok. Téglából és cserépből két- és háromszobás lakások építése — egyre inkább ez a „nyomor” kilométerköve hazánkban. A dicső hazafiaknak nem nevezhető Szabad Európát kiszolgáló propagandisták és a dollármilliókkal kitömött gazdáik persze mást szeretnének. Mondjuk meg nyílt fogalmazásban: azt, amiről Mind- szenty az ellenforradalom idején oly világosan beszélt, s amit mindenki, de különösen a „nyomorgó” parasztság megértett: vissza a földet, vissza a cselédsorsba, vissza a jogtalanságba. A magyar parasztság egyértelműen választott a két világ közül. Neki nem az urak országának „jóléte” kell — ami egykor a kizsákmányolásban, az árverésben, a tönkremenésben nyilvánult meg \ — hanem a népi demokrácia „nyomora”, amely a lakásépítkezésben, ' gazdasága gépesítésében mutatkozik meg. nem is lehet választ adni. A szövetkezet kommunistái és számosán pártonkívüliek is elhatározták, hogy ezentúl rendszeresen beszélgetnek az egyéni dolgozó parasztokkal, felkeresik őket. E kezdeményezéshez csatlakozott a falusi pártalapszerve- zet is, létrehozza az agitációs csoportját. E csoportnak az a feladata, hogy miközben ismerteti a szövetkezetek munkáját, választ ad minden felmerült olyan kérdésre is, ami a termelőszövetkezettel kapcsolatos. Ismerteti a szövetkezeti demokráciát, a munkaegység részesedésének módját, hogyan egyeztetik össze a sok embernek elgondolásait — szóval a szövetkezet mindennapi életét. * Nem idegen a gyulajiak előtt a szövetkezés gondolata. Ezt mutatja, hogy a község összes szántóterületének mintegy 60 százaléka van a három termelőszövetkezet: az Uj Barázda, a Rákóczi, a Szabadság, valamint két tszcs, a Búzakalász és az Uj Élet birtokában. Emellett a községben több szakcsoport működik eredményesen. K. Balogh János PÁRTÉLET HÍREI A paksi járásban az 1958/59-es pártoktatási év propagandistáinak kiválogatását és a velük való beszélgetést befejezték. A párt alapszervezetek most kezdték meg a hallgatók kiválogatását és a velük való megbeszélést, hogy milyen oktatási formában kívánnak a jövő évben tanulni. Ezt a munkát — a tervek szerint — szeptember 25-re be is fejezik. * A bonyhádi járás községi párt alapszervezetei az elmúlt héten taggyűléseken beszélték meg a mező- gazdaság szocialista átszervezése terén a kommunistákra váró feladatokat. * A Szekszárdi Járási Párt Végre hajtó Bizottság e hónap 28-án Báta- szék községben tartotta ülését. Előzetes tájékozódás után a helyszínen, a községben beszélték meg az ottani páirtalapszervezetnek a tsz-fejlesztés és tömegpolitikai munka terén végzett munkáját, valamint az 1958/59- es pártoktatás helyzetét és a feladatokat. » A Bonyhádi Járási Pártbizottság e hó 25-én, hétfőn ülést tartott. Napirenden a pedagógusok közti politikai munka és az iskolákban folyó nevelés megvitatása volt. A pártbizottsági ülés határozata megszabta a községi pártvezetőségek feladatait is e téren. Különös figyelmet kell szentelni — a határozat szerint — a községi pártszervezetek és a tantestületek közti jó kapcsolat megteremtésére, illetve további javítására. Felhívja a pártbizottság a szülői munka közösségeket, hogy mozgósítsanak az iskolai hiányzások megszüntetésére. Már vagy negyven esztendeje állandóan probléma volt Tevelen, a község egyik utcájának kikövezése. A legutóbbi tanácsülésen ismét felvetették a dolgozó parasztok véleménye alapján a község tanácstagjai, hogy meg kell az utat építeni. Az út kikövezése igen fontos, de a községnek erre a célra nincs pénze, mert az idei községfejleszitési alapot egyéb építkezésre, beruházásra fordítják. Ezért a legutóbbi, augusztusi tanácsülés úgy határozott, hogy egyetértésben a dolgozó parasztok kezdeményezésével, igénybe veszi az általuk felajánlott társadalmi munkát. A Járási Párt Végrehajtó-Bizottság a napokban vb. ülésen tárgyalta a pártoktatási előkészületek eddigi tapasztalatait és az 1958/59. évre szóló oktatási tervet. Elmélyülten elemezték a múlt évi tapasztalatokat, szemelőtt tartották azok figyelembevételét és felhasználását. mivel aa elmúlt években sokszor nem foglalkoztak vele megfelelően, nem használták fel kellően azokat. Gondosabban történt idén a propagandisták kiválogatása, nemcsak a pártiskolai végzettséget, hanem a rátermettséget, tapasztaltságot és egyéb körülményeket is figyelembe vettek. Különösen fontosnak tartották, hogy olyan elvtársakat bízzanak meg propaganda munkával, akik jobban tud ják kapcsolni az elméleti kérdéseket a gyakorlattal, a nagy elveket jobban meg tudják értetni a tanfolyamokon résztvevőkkel. Kevesebb időszerű kérdések tanfolyamát szerveznek, mert az „inkább kevesebbet, de jobbat" elvét alapulvéve, csak ott lesz pártoktatás, ahol a megfelelő propagandistát biztosítani tudják. így Kisszékelyen és Felsőnánán a múlt évi tanfolyammal szemben idén csak előadásokat tartanak járási előadóval. A múlt évi gyenge ellenőrzés megelőzésére már most létrehozták az ellenőri csoportot, a vb. ezt a névsort jóváhagyta, így közlik is velük ezt a pártmegbízatást. Az ellenőrök már most megkapják beosztásukat is, hogy a hallgatók kiválogatásában, a velük való beszélgetésben időben segítsenek, hogy az idén minden oktatásra jelent kezett elvtárssal beszélgessenek arról, milyen pártoktatásban kíván résztvenni. így igyekeznek elkerülni azt, hogy csak beosszanak valakit kérdezés nélkül valahova. Az elméleti színvonal biztosítására különböző szervezeti és politikai intézkedéseket is tettek. Az elmúlt évből jó tapasztalat az, hogy azokon a tanfolyamokon, ahol az elvi tiszrtáA bonyhádi főszolgabíró jelenti a megye főispánjának 1941. május 20-án: „Megfelel a valóságnak, hogy a munkások egy része körülbelül január közepe óta hetenként csak néhány napon át dolgozik ... Már áttértünk a fatalpú cipők gyártására is, amely bizonyos könnyebbséget hozott be, úgy hogy például ma az azelőtti munkabéreknek körülbelül kétharmad részét tudjuk kifizetni. Amikor a legrosszabban ment az üzem, akkor körülbelül egyharmad része volt csak a heti kifizetett kereset.” * Tolna megye főispánja jelenti a belügyminiszternek 1941. június 25-én: „A cipőgyárban korlátozott munkaidővel dolgoznak, mert nem kapnak nyersanyagot. Amióta a fatalpú cipők gyártására rátértek, fmxm wnapszámos fiatalok napszámosok szakmunkások A kimutatás szerint tehát például egy férfi napszámos munkabére azonos volt a női szakmunkások kereAz út megépítése igen fontos a közellátás biztosítása szempontjából, az itt lévő pékség miatt. A pékségbe lisztet, fát csak úgy tudtak az esős, időszakokban szállítani, hogy a gépjárművekről átrakták — néhány s/áz : méter miaft — az árut fogatos kocsikra, s azt a lovak sokszor szügyig ■ érő sárban vonszolták rendeltetési helyére. Az út burkolásához felhasznált kőért nem fizettek a teveliek. mert a község határában (Kovácsiban) lévő homokbányában összegyűlt belőle annyi, amennyi az út megépítéséhez szükséges. Csupán el kell szállítani onnan. Az első napokban — mialatt 3 méter széles útnak mintegy háromnegyed részét megépítették — naponta mintegy 50 fogat vett részt a munkában és számos gyalogmunkás :s segédkezett. A társadalmi megmozdulásban jelentős szerepet vállalt magára a község termelőszövetkezete és a községben lévő gépállomás is. A teveli tanács tehát minden fillér nélkül a társadalmi összefogás eredményeként rövid idő alatt megvalósítja azt, ami mintegy 40 esztendőn keresztül állandóan visszatérő, megoldatlan probléma volt. Á Szobád Európa és a magyar parasztság „nyomora"
