Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-26 / 200. szám
1958 augusztus 26. TOLNA MEGTEI NÉPÚJSÁG 3 Baranya megyeiek a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben A vontatóval néhány percnyi időbe telik az út a községből a szövetkezet majorjáig. A bátaszéki Búzakalász tagjai ezt az időt is kihasználják, hogy minél többet elmondjanak a vendégeknek szövetkezetükről. Baranyából jöttek a vendégek — vannak vagy ötvenen — a pécsváradi járás 14 termelő- szövetkezetéből. Tapasztalatszerzésre jöttek Tolnába, a megye egyik legjobb szövetkezetébe. Amikor megérkeztek, éppen akkor adták át a járás legjobb szövetkezetének járó vándorzászlót a Búzakalász tagjainak. Csendben beszélgetnek a vontatón ülők — helybeliek, vendégek — a szövetkezet életéről. — Hol keres egy család 100—123 ezer forintot? Akárhogyan gürcöl, nyűglődik egy egyéni paraszt, meg sem közelíti azt a jövedelmet, ami itt van — magyarázza Fejős József Dorn Ödönnek, az egyik baranyai szövetkezet tagjának. — A mi szövetkezetünknél az a baj, hogy nincs megfelelő vezetés. Nagyon sokkal visszavetett bennünket az is, hogy az ellenforradalom szétrombolta a szövetkezetét... 1— Nálunk viszont az jelentett sokat, hogy 1956-ban is együtt maradt a szövetkezet. Ës mi már nem egy évre tervezünk. Hallhatta bent... 1960-ban megkezdjük 100 hold gyümölcsös és 100 hold sziőlő telepítését, de előbb nevelünk hozzáértő em bereket — magyarázza Fejős József. — Na, én itt vagyok otthonos — — mutat körül, amikor a vontatók megállnak az istállóknál — az építési brigádvezető vagyok a szövetkezetben. Ott épül egy 120 férőhelyes szarvasmarhaistálló, amott az út mellett nyolc családi ház. Négy az idén, négy jövőre. A beszélgetés itt megszakad, a látogatók bemennek az istállókba, végignézik a jószágállományt. — Ez igen! Ez csakugyan szép állomány! — hangzanak a megállapítások. — Ez valóságos kiállítás hozzánk képest — állapítja meg egy fejkendős néni. I— Hej, János, ha nekünk ilyen istállónk, ilyen, teheneink lennének — szól a mellette levőnek Szőke Sándor, a várkonyi Szabadság tehenésze. — Némelyik állami gazdaságnak is a becsületére válna ilyen istálló, ilyen tehénállomány. Egy csoport közepén Varga Jenő a szövetkezet elnöke magyarázza: — Két tehenünket visszük fei az országos mezőgazdasági kiállításra. Az egyik közel 6400 liter tejet adott a háromszáz nap alatt. Minden tehenész 12 tehenet gondoz — folytatja tovább. Szőke Sándor újból megcsóválja a fejét. — Ez igen. Itt 12 tehén gondozása jut egy emberre, nálunk 36. — Mennek tovább a látogatók, végignézik a sertésállományt. A majorban éppen a déli etetés folyik. Egy másik, kisebb majorba vezet ezután a látogatók útja. A juh- hodálynál — a szövetkezet építette — újra csak megállapítja az egyik baranyai vendég: — Igen, itt vannak eredmények! Ha nincs 1956, akkor a mi szövetkezetünk is hasonló körülmények között lenne. — Itt is feloszlatták volna, ha a tagság meg a vezetőség nem áll úgy a sarkára. Azt mondtuk: „Egy barázdát sem adunk ki a közösből’’ — válaszol Pécsi András, a_ Búzakalász egyik alapító tagja. — Ma már ott tartunk, hogy betegsegélyezés van nálunk. Talán az országban elsőnek, a mi szövetkezetünkben volt ez így. Már visszafelé, a község felé haladnak a vontatók a látogatókkal. Székely Kálmán, a vendéglátó szövetkezet brigádvezetője a véméndi Uj Tavasz szövetkezet két tagjával Balogh Gergellyel és Orbán Györggyel beszélget. A vendégek soknak találják a Búzakalász gépesítését. — Sok a teherautó, meg a három vontató — állapítják meg. — Nem sok az. A növényápoláson és a szállításokon kívül minden munkát a gépállomás végez. Es nem sok azért sem, mert az. 1500 hold földünkhöz csak 10 pár lovat tartunk. — Az igaz. Meg is látszik, hogy nem a lovakba, hanem a tehenekbe etetik a takarmányt — állapítja meg Orbán György. — Minden tekintetben előbbre van itt a szövetkezet, mint nálunk Véménden — állapítja meg elgondolkozva Balogh Gergely. — A gazdálkodással is, de főleg a szervezéssel, a vezetéssel. Az a legfeltűnőbb, hogy itt már évekkel előre terveznek. Ha nincs az ellen- forradalom, másként állnánk mi is. 1956 előtt 1500 hold földön gazdálkodtunk, most 560 hold földünk van a 62 taghoz. Az itt tapasztaltakból, úgy látom, legelőbb a tervezést hasznosíthatjuk. Az évekkel előremutató tervezést. Hogy ne csak arról tudjon a szövetkezet tagsága, mit kap az idén, hanem azt is, mi lesz három, öt év múlva. Lássa az a tsz-tag, milyen jövő előtt áll, hiszen azért lépett be a közösbe. Bognár István. Fiatalok a Duna mellett Két hétig hangos volt a fadd— dombori Dunapart. Két héten keresztül közvetlenül a folyó partján épült Mátai Antal KISZ vezetőképző táborban 129 KISZ-titkár, vezetőségi tag képezte magát tovább, ismerkedett az ifjúsági mozgalom előtt álló feladatokkal. Részt vett a tanfolyamon 15 úttörő vezető is, akiket a KISZ bízott meg úttörő munka végzésével. A nap reggeli tornával kezdődött. Az első ünnepélyes aktusra reggel 7 órakor került sor — zászlófelvonás. Megható volt az( esti parancskihirdetés, amikor a fiatalok Mátai Antalra emlékeztek. A tábor parancsnoka Mátai Antalt szólította s a tábor egyik tagja így válaszolt: — 1956. október 26-án az ellenforradalmárok ellen vívott harcban hősi halált halt. Hősi halála ifjúságunk példaképévé tette. A tanfolyam ideje alatt 12 előadás hangzott el. Volt szó a kül- és belpolitikai eseményekről, a vallás eredetéről, a párt agrártéziseiről, de természetesen a legtöbb előadás tárgya az ifjúsági mozgalommal foglalkozott. Nagy érdeklődést váltott ki a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság aktuális problémái az ifjúság körében, a lányok és fiatalasszonyok között végzett KISZ-munka, a Párt és a KISZ kapcsolatainak kérdései. Az előadásokat vita követte. Az előadások és viták — mint kötött foglalkozás — naponta hat órát vettek igénybe, s ezek általában délelőtt voltak. Délután játéktanulás, sportolás volt műsoron. Az öt labdarúgó csapat mellett öt fiú és öt leárty röplabdacsapat körmérkőzés keretében küzdött a bajnoki pontokért, az első helyezésért. * A tábor felett kétszer vonult el zivatar. Előbb 10, majd 40 milliméteres eső hullott, s az ügyeletes fiú rajnak, amely az éjszakai őrséget is ellátta, minden erejére szükség volt, hogy a tábor egy részét megmentse az „árvíztől.” Ásó, lapát hamar előkerült és mélyítették a vízlevezető árkot, közben pedig zuhogott az eső és sűrűn világította meg a tájat a villám. A fiatalok helytálltak — a sátrakat megmentették az elöntéstől. • A fiatalok egy délután ellátogattak a dombori Tsz-be is. De ez nem is annyira látogatás, mint inkább brigád munka volt, mégpedig a javából. Mintegy 30—40-en kapát fogtak a kezükbe s a szőlő kapáláshoz fogtak, mások pedig egy lebontásra szánt épületet rohantak meg, s szétbontották annak tetőzetét. Szépen összerakták a cserepeket, a gerendákat is egyhelyre hordták össze. A tsz-ben örömmel látták a fiatalok lelkes munkáját. * A záróünnepélyen, amelyen felkereste a tábort a mözsi KISZ kultúrcsoport zenekara és tánckara, megfogadták a fiatalok, hogy jó munkával seegítik a megye ifjúsági mozgalmát. A 129 fiatal hatalmas tábortűzzel búcsúzott a Dunától. Amit az új sertésfelvásárlási akcióról tudni kell Bírósági hír Gyógyszer csaló Kruller János 38 éves faddi lakos, állami gazdasági dolgozó társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett csalás és többrendbeli folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntette miatt került bíróság elé. Ügyét szeptember 12-én tárgyalja a szekszárdi járásbíróság. Kruller 1947 óta foglalkozik megbízás folytán gyógyszervásárlással. Olyan formában, hogy a betegek, akik kezelő orvosuktól vényt kapnak, Krullernek átadják, amelynek ellenében terhelt a faddi gyógyszertárban a gyógyszert kiváltja és azt megbízóinak eljuttatja. E szolgálataiért Kruller János vényenként 2 Ft juttatást kapott megbízóitól. Vádlott 1957 decemberétől az SZTK-orvos által készített vényeket meghamisította: a vényeken megjelölt gyógyszer mennyiségét tintával megduplázta. A változtatás után a gyógyszert felvette, s a felesleges (mennyiséget megtartotta mindaddig, amíg nem kellett újra a gyógyszertárba mennie. Amikor gyógyszervásárlás céljából ismét megjelent a gyógyszertárban, az előzőleg csalás útján hozzákerült gyógyszert is magával vitte és azt mondta, hogy a körzeti orvos kérésére annak ellenében a leggyakrabban használt gyógyszereket adjanak ki részére. Ily módon Kruller mintegy 35 vényt hamisított meg. Valamennyi vásárlót érdekli, hogyan biztosítják a jövő esztendőben is a fogyasztóközönség húsellátását és hogyan szervezik meg a sertések felvásárlását. Ezzel kapcsolatban kérdéssel fordultunk az Állatforgalmi Vállalat Tolna megyei vezetőihez, s Sréger János megbízott igazgatótól a következő felvilágosítást kaptuk: — Hogyan alakul az elkövetkező időben a felvásárlás szerződéses rendszere, a következő szerződéses akció? — A szerződéses felvásárlás a parasztság számára hasznos és ezért örömmel üdvözölték. A most következő szerződéskötések még könnyítéseket tartalmaznak a parasztok számára, mert nem lesz úgynevezett bacon sertés, hanem helyette 106 kilogrammra emelték a tiszta fehér, sima, lefutó szőrű, pigment, foltmentes hús- és húsjellegű sertés átvételi alsó határát. Egyébként a szerződéses átvételi árak a következők: 106 kg-tól 126 kg súlyig fehér hússertés kg-onként 15,50 Ft. 106 kg-on felüli hús- és húsjellegű sertés kg-onként 14,80 Ft. 126 kg-tól 165 kg-ig zsír- és zsír- jellegű sertés kg-onként 14,50 Ft. 165 kg-on felüli zsír- és zsír jellegű sertés kg-onként 14,80 Ft. 170 kg-on felüli öreg sertés, tenyésztésbe fogott koca és kanlott sertés kg-onként 14 Ft. Ezek az árak előreláthatólag jóval magasabbak lesznek, mint majd a szabadpiaci árak. Nagy segítség a szerződéses rendszer a parasztoknak, mert így nem a kereslet-kínálat viszonya határozza meg az árakat, hanem jó előre biztosíthatják maguknak a magas átvételi árat. — Hogyan lehet szerződni? — A szerződni kívánó termelők előjegyzésbe vételüket a vállalat járási kirendeltségein és községi felvásárlóinál kérhetik. A szerződés megkötése után az előleget valamennyi szerződő' öt napon belül kézhez kapja. A fentebb felsorolt árak az 1959. évi szerződésre vonatkoznak. Az 1958. évi szerződéses akcióban az árak változatlanok és minden olyan sertés leszerződhető, amelynek súlya 1958 december 31-ig eléri a szerződésben rögzített legalacsonyabb átvételi súlyt. A termelőszövetkezetek számára természetesen továbbra is megmaradnak az eddig szokásos kedvezmények. Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 XIII. Régi és új nevek egyaránt szerepeltek a vármegye 1926-os képviselőinek listáján. Az életviszonyok, a politikai élet azonban maradt a régi. Legfeljebb néha foglalkoztatta az embereket egy-egy olyan ügy, mint a még a választások előkészítése idején napvilágra került Frankhamisítási ügy, amelynek „újabb” fejleményei hosszú ideig foglalkoztatták a hazai, de egész Európa közvéleményét. Jöttek ilyen szenzációk, de ezek sem terelték el a figyelmet az igazi bajokról: a nyomorról, az elnyomásról. 1927 augusztusában mintegy figyelmeztetőül hasított bele az éjszakába a regölyi hegyomlás mennydörgése. Igen, ordító figyelmeztetés volt ez a honatyák számára és a nyomaték kedvéért már nem csak az „előjelek”, a szemmel látható nyomorúság kiáltott, hanem nyolc ember halála. A tragikus szerencsétlenség augusztus 10-én hajnalban három órakor történt a regölyi vásártér melletti téglaégetőnél. Ezt a téglaégetőt már régóta nem használták és a meredeken levágott hegyoldalba vájt üregekben két család lakott. Az egyik családban, Lakatoséknál öt gyermek volt: 17, 16, 9, 8, 3 évesek. A másik üregben egy férfi, egy 14 éves fiú és egy 7 éves leány volt. Ez a 14 éves fiú arra riadt fel álmából, hogy apró földrögök hullanak a fejére. Mindjárt szólt társainak és a szomszéd üregbe, hogy meneküljenek, mert beomlik a part. Alig jutottak el 10—12 lépésre a bejárattól, a leomló nagy földtömeg a kisleányt eltemette, s a 14 éves fiú és a férfi is csak nagynehezen tudtak tovább menekülni. A másik üregben lévő héttagú családból senki sem tudott kimenekülni: a hegyomlás betemette őket. Mintegy 30 méter hosszúságban, 12—14 méter magasságban és 6—8 méter vastagságban omlott rájuk a part. A faluban nagy riadalom lett: a lakosság kirohant a szerencsétlenség színhelyére, menteni akarták a szerencsétlenül járt embereket. De hát mit tehettek a hatalmas földtömeggel szemben? Az államapparátus vásott, kopott gépezete is elindult. A községi főjegyző telefonált a járáshoz, a főszolgabírói hivatalhoz, innen pedia telefonáltak a megyéhez utasítást kérve, hogy mit tegyenek... A vezetők közül többen a helyszínre siettek, hogy közvetlenül intézkedjenek. Másnap délutánra sikerült kiásni a hegyomlás alól az első holttestet. De a többi munkával már nem boldogult a lakosság Katonaságot kértek. Meg is érkezett majdnem 30 katona és robbantásokkal próbálták eltüntetni a hatalmas földtömeget. Végre nagy erőfeszítések után sikerült megtalálni az üreget, amelyben a héttagú Lakatos-' család lakott. Valamennyien halottak voltak. Csak néhány pámapos kiscsibe és egy macska került elő élve az egyik beomlott fal mögül. Nekik kevés levegőre volt szükségük — kibírták. A halottakat eltemették — az egész falu nagy részvéte mellett. Másnap pedig újabb bizottság szállt ki a községbe a borzalmas szerencsétlenség ügyében. Vizsgálatot tartottak. És nyilvánosságra hozták a vizsgálat eredményét is. A bizottság fő megállapításként azt dokumentálta, hogy nagyon helyes volt Szévald Oszkár alispán el~ járása, amely szerint gyors intézkedésre utasította a járási hatóságokat, mérnököket, utászkatonaságot is hozott a szerencsétlenség színhelyére, sőt saját maga személyesen is ellenőrizte a mentési munkálatokat. Azt is megállapították, hogy mindez nem járhatott eredménnyel, rnerü a barlanglakok közül a hegyomlás következtében hatan azonnal meghaltak a nagy nyomástól, ketten pedig, egy kis üregbe szorulva, körülbelül egy óráig bírhatták ki, s aztán megfulladtak. A bizottság köszönetét mondott a mentőknek és dokumentálták azt is, hogy majdnem fél mázsa ekrazittal robbantották fel azt a részt, amelyik újabb hegyomlással fenyegetett. A nagy kérdést természetesen nem merték feltenni: — Ki és kik a felelősek mindezért? Nem, nem feledkeztek meg erről a helyszíni vizsgálatot lefolytató bizottság tagjai, hanem szándékosan hallgatták el a nyilvánosság előtt. Több embert kihallgattak az ügyben — lám, milyen körültekintők voltak! — És aki mégis az elevenre mert tapintani, amolyan nyers parasztossággal odavágta, hogy „mégis csak disznóság volt az államtól eltűrni, hogy emberek ilyen odúkban lakjanak,” azoknak semmit, vagy ezt válaszolták vigasztalásként: — Ezen most már — sajnos — nem lehet segíteni. Bele kell nyugodni isten akaratába. Ezt isten akarta így és amit elrendel a teremtő, azt nem lehet elkerülni. Imádkozzunk lelkeikért és gondoljunk arra, hogy egyszer majd nekünk is üt a végóra és azt senki sem tudhatja előre, hogy mi által hagyjuk itt a földi életet. Persze még a legvallásosabb em-> bereket sem győzte meg ez az érvelés, mert azzal mindenki tisztában volt, hogy ha nincs ez a nagy nyomorúság, akkor ezeknek nem kell a barlanglakásokban lakniok és akkor — a teremtő akarata ide, a teremtő akarata oda — már eleve nem sza kadhat rájuk a part, amikor éjszakai álmukat alusszák. Tudták ezt az emberek és csóválták a fejüket, jó, jó, szép ez a magyarázat, de azért mégsem egészen úgy történt, ilyen magyarázattal nem lehet elintézni ezt a nagy kérdést. (Folytatjuk.) BODA FERENC
