Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
ImÀûÂMk (8 Vasárnapi levél VINCZE JÓZSEF: Hajnali várakozás a Keleti üvegcsarnokában A befutott vonat fölös gőzével fröcsköli az üvegtetőt, hol a hideg gerezdeken harmattá nehezül s visszahull lábaink elé. S mi, mivel emberek vagyunk, tapossuk a folyékony [gyöngygömböcskét, melynek tükörszintjén egy egész világ képe remeg. A beton enyhe mélyeit befollya, a testvércseppek egymásra lelve egymásba fonódnak, s mint az alkony, sok-sok pelyhe tócsát alkotnak, melyre nyurga lépteink tápodnak az ütemek kövén. Közben mint bomló köd, fölszáll a hajnal a ragyogó vörös csillagok tövén — emberre emlékeztetnek ... s az vagyok: születtem, égek, meghalok.,, CSÄNYI LÁSZLÓ: Dizőz az éjszakában A zongorába csap s csillogó szemmel néz szét s énekel is hozzá, rossz hangon, nem kell szépség a szerelemhez, s néz, mint aki kitalálta, hogy miért szakadt baj és nyomor a világra, ez volt a titok hát, mindennek titka, nem kell a szerelemhez szépség, soha ne felejtsd el. Vívódó korunkon ezernyi veszély s rém ül s lám, e fizetett nő most megtalálta végül mindennek boldog nyitját, s oly komolyan mondja, mint egy próféta. És a buta dalnak sodra hány embert ragad el! Látó j, te szerencsétlen, aki viaskodva zord álomban és ébren, pokol tüzében lesed az örök szavakat, ki volt az okos, mondd, ki lehet okosabb, az, akit elemészt az olthatatian mámor, vagy ez a nő, aki kiált az éjszakából és tudja már a titkot, az egyetlenegyet, hogy szerelemhez nem kel... sosem fejtheted meg, azt, amit ő vígan a füledbe kiáltott, a szerelemhez nem kell szépség... most már látod és tudod is a titkot s okosabb vagy tőle? Valid be, hogy nem tudod. S talán nem tudja ő ’se. HEGEDŰS LÁSZLÓ: KÖRÜLTEKINTÉS Nézem a tájat némán, elmerengve, a dombokat, az ébredő falut, a tornyot, amely alul elindultam s a temetőt, ahova visz az út. Már évek óta nézem e vidéket, itt suttog benne vize, erdeje. És mégis, mintha ma látnám először, sehogyse tudok betelni vele. Égy lett velem, mint az a párszáz éiet, amely ég és küzd szeszélyes ölén, hogy pár kemény és kiharcolt év után, lehulljon, mint egy vihartört növény, oda, ahol az átkok elpihennek, egy nyugalmas és hosszú éjjelen, ahova már csak összetörtén vágyik; egészség, kedv, ifjúság, szerelem Nézem a tájat, álmaim' hazáját, ahol boldog s boldogtalan leszek. És körülöttem, mérföldre egymástól, kiizködő sorsok, eltört életek. Magamban újra összegyűjtöm őket, szétoszlatva az értetlen ködöt. Aztán munkához látok fütyörészve. Már gyúl a táj a temető mögött... Utolsó akkord özv. Balogh Mihályné, született Horváth Julianna megérte az ötvenhárom esztendőt, benne igen sok nevezetességet, de ez a legutóbbi valami olyant tartogatott, amire még nem volt példa. Megért két háborút, egy boldog házasságot, felnevelt három szép gyereket s igaz, hogy kemény küzdelem árán, szegényen, mint általában a napszámosemberek, de becsülettel helytállt a küzdelemben, amit életnek neveznek. Földje soha nem volt, munkálta a másét, most valamivel könnyebb, hivatalsegéd egy vállalatnál. Ha kicsit lassabban járja meg az utat az irodától a postáig, nerrt szólnak érte, mert tudják, hogy visszeres a lába s a sok lépcsőn is nehezére esik már a járás. A nyár elején a szakszervezeti bizottság megkérdezte a vállalat minden dolgozójától, ki szeretne beutalást kapni valamelyik üdülőbe. Jelentkeztek is sokan s akinek jutott, az beutalót is kapott, csak egyet tartott vissza a bizottság. S habár nem is jelentkezett, ezt az egyet özv. Balogh Mihálynénak adták. A beutaló Lillafüredre szólt. Szándékosság volt benne, hogy éppen a lillafüredit juttatták Balogh néninek, mert a Balatont még csak megláthatta a szegényember a múlt világban is — persze nem mint üdülővendég —-, de Lillafüredet belülről már aligha. Balogh néni azonban nem kis meglepetésre visszautasította az üdülőjegyet. —■ Ne tessék tréfálni velem. Nem nekem való az. A meggyőző munka végül is eredménnyel járt. Otthon a családi tanács is összeült és úgy határoztak, a Mamának el kell utaznia, s hogy az se lehessen kifogás, a gyerekek adták az útiköltséget, zsebpénzt! már nem fogadott el, gőgösen visz- szautasította mondván, keres ő any- nyit, hogy ne szoruljon rá a segítségre. Végül is özv. Balogh Mihályné, született Horváth Julianna elutazott Lillafüredre. Egész úton kínos zavarban volt, hogyan találja majd helyét az előkelő környezetben, s hogyan fogadják őt az egyszerűen öltözött hivatalsegédet. MeglepetéséSzeptemberi filmújdonságok A Tolna megyei filmszínházaik látogatói szeptember hónapban is számos új, nagy érdeklődésre számot tartó, filmet láthatnak. A filmek a következők: Váratlan vendég (angol), Sóbálvány (magyar, a Karlovy Vary filmfesztiválon III. díjat nyert), Országúton (olasz), A városi asszony (jugoszláv), A tizenkettedik órában (szovjet) és Kopogd le a fán (amerikai). A felsoroltakon kívül természetesen játsszák azokat a filmeket is, amelyek vetítésre néhány helyen már augusztusban sor került, számos filmszínházba viszont csak szeptemberben jut el. ÚJ KÖNYV Visnyevszkij: OPTIMISTA TRAGÉDIA Visnyevszkij nagyerejű drámája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeinek egyik epizódján keresztül állít emléket a kommunista helytállásnak. A nagy népmegmozdulás felzúduló szenvedélyei! és a társadalom újjászervezésére törő tudatosság összecsapásának sűrített atmoszférájában, az egyéni sorsok megrázó történetének keretében a győzelmes tömeg újszerű drámája vonul el előttünk. E szokatlan stílusú, színpadon nagy sikert arató darab méltán gazdagítja a Világirodalmi Kiskönyvtár sorozatot re nem ő volt az egyetlen hivatal- segéd, s a többi üdülők semmiben sem különböztek tőle, legfeljebb egyik fiatalabb volt, a másik öregebb, az egyik kigondolta, a másik pedig írta azokat a leveleket, amelyeket aztán egy harmadik elvitt a postára. Szóval csak ennyiben különböztek, a legfontosabban az egyenlő emberségben ugyanolyanok voltak. A két hét gyorsan elszállt, Balogh néni hazaérkezett, s a megérkezése utáni másnapon már munkába is állt. Senki nem kérdezte tőle, hogyan telt az üdülés. Ez jólesett neki, jólesett, hogy természetesnek találták. Otthon a családban is tapintatosak voltak, megvárták, hogy magától meséljen az eltöltött napokról. De barátnői özv. Baloghnénak is vannak, s ők már nem voltak tapintatosak, sőt közülük az egyik, nem minden rosszindulat nélkül érdeklődött az üdülés részletei iránt: — Na, hogyan érezted magad, Juli? Be mertél menni azokba a fényes szobákba? Milyen érzés volt „úriasszonynak” lenni? Balogh néni nem minden ingerültség és epésség nélkül válaszolt: — Hát tudod, soha nem hittem volna, hogy vénségemre még én is úr leszek. Olyan úr, mint~~ a többi, akivel együtt volt. De tudod ezek az „urak” nagyon paraszt meg munkás- formájúnk. Olyanok, mint én. özv. Baloghné üdülése önmagáért is beszél. Semmi szükség nem lenne rá, hogy bármilyen magyarázatot is fűzzek hozzá, csak egy dolgot hadd mondjak el, mert kikívánkozik belőlem. ízlés dolga, ki miben látja leginkább azt a hatalmas változást, amely hazánkban a felszabadulás óta végbemegy. Van, aki a hatalmas alkotásokban, építményekben látja csak a szocializmust. Én úgy vagyok vele, hogy ebben is, abban is. A hatalmas üzemek, új városok, a kialakuló új mezőgazdaság az már a szocializmus. De özv. Balogh Mihályné, született Horváth Julianna, azelőtt napszámos, most hivatalsegéd lillafüredi üdülése is a szocializmus. LETENYE1 GYÖRGY Kulturális hírek Nyugat-Németországban megfilmesítik Goethe halhatatlan művét, a Faustot, amelynek főszerepeit négy ország filmszínészei alakítják. • Szíriái régészek egy csoportja megkezdte az Abesszidák palotájának feltárási munkálatait. A legenda szerint ennek a palotának a teraszán mesélte el Seherezade az Ezeregyéjszaka meséit, • Hollywoodban filmet készítenek Spartacusról, a főszerepet Lawrance Olivier alakítja. * A napokban Fonsora, a brüsszeli királyi cirkusz igazgatója és Jansens, Brüsszel Yxell negyedének elöljárója ünnepélyes keretek közt Az ablaknál álldogált. Forró homlokát a hideg üveghez nyomta. Éjszaka volt, sötét, csak a hold ragyogta be bizarr és kísérteties fénnyel a világot. Messziről, nagyon messziről, a lassan gyűrűző hullámokon halk melódiát hozott a szél. Talán csak a fák zsongták valószínűtlenül nagyámyú lomb- koronáikkal a természet dalát. Lassan oldalt nézett. Mellette, az íróasztalon egy hegedű... Néma titok... Hallgat, és szívébe zárja a magányt... Behunyta szemét. Téli tájat látott. Sűrű pelyhek- ben hullott a hó. A meleg szobában egy szakállas férfi játszott. Két apró tenyerébe hajtva fejét egy gyermek gyönyörködött a Jelentősebb évfordulók szeptemberben Szeptember 1. 19 évvel ezelőtt, 1939-ben Hitler orvtámadást indított Lengyelország ellen, ezzel kitört a második világháború. Szeptember 2. Tizenhárom évvel ezelőtt megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság. 250 éve volt Béri Balogh Ádám kurucainak kölesdi győzelme. Tizenhárom éve írta alá Japán a feltétel nélküli megadás okmányát. Száz éve született Fadrusz János szobrászművész. Szeptember 3. Tavaly ezen a napon halt meg Heltai Jenő író, Szeptember 6. Kilencven éve halt meg Petőfi Sándor felesége, Szend- rey Júlia. Szeptember 8. A fasiszták 15 éve gyilkolták meg Julius Fucsik csehszlovák kommunista írót. Szeptember 9. Tizennégy évvel ezelőtt omlott össze a fasiszta diktatúra Bulgáriában. Ezen a napon ünnepük Bulgária nemzeti ünnepét. Szeptember 13. 145 éve született Eötvös József író és államférfi. Szeptember 19. 156 éve született Kossuth Lajos. Nyolcvan éve született Stromfeld Aurél, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének kiváló szervezője és vezetője. Szeptember 20. Nyolcvan éve született Upton Sinclair amerikai író. Szeptember 21. Hetvenöt évvel ezelőtt ezen a napon mutatták be először a Nemzeti Színházban Madách Imre drámáját, az Ember tragédiáját. Szeptember 26. Tizenhárom éve halt meg Bartók Béla. Hatvan éve született Gershwin amerikai zeneszerző. Szeptember 29. 110 évvel ezelőtt a magyar szabadságharc katonái ezen a napon arattak megsemmisítő győzelmet Jellasich fölött Pákozd mellett. Ezen a napon ünnepeljük a Magyar Néphadsereg Napját. Szeptember 30. Negyven éve, 1918- ban halt meg Szabó Ervin, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja. a nagyvilágból adta át Oleg Popovnak, az OSZSZSZK érdemes művészének a „Legjobb cirkuszművész” nevű nemzetközi díjat. Öleg Popov az első, aki ezt a díjat megkapta. • Anneliese Rienberg dán írónő nyolc esztendeig dolgozott azon a forgatókönyvön, amely H. K. Andersen a nagy mesemondó életéről szól, amelynek forgatását a dán stúdió ez év őszén megkezdi. A film színes lesz és dán, német és angol változatban készül el. * Mongólia történelmét dolgozza fel egy szovjet és mongol történészekből álló tudós társaság. A nemrég lefolytatott ásatások sok új adattal gazdagítják a Mongol Népköztársaság történetét. hángok csobogó zenéjében. Karcsú. elegáns ívben friss hegyipatak zuhant a magasból lefelé, és csillogó testű aranyhalak ficánkoltak a sistergő habok között Aztán mindketten felemelkedtek a magasba, és az egyre gyorsuló száguldástól részegen, őrült eksztá zisban zuhantak bele a Szépbe. Elvarázsolt érzékeikről zilált, fáradt csendben szállt föl egy nagyon finom, fátyolos felhő. Húsz éve már, gondolta keserűn. Húsz éve. s közben volt a háború. A vér, a szenny, a fájdalom s az őrület szörnyű hangzavarában is mindig fülébe csengett a távoli zenész tiszta üzenete. A hangok merész ívű kristály híd- ján lépegeit a múltból a jövőbe. Aztán eljött az az idő is, amikor már csak a képzeletben csendültek fel néha az emlékezetes dallamok egy-egy magányos éjszakán, s művészük nem létezett többé. Azóta ő sem vette kezébe a hegedűt. Ezen az estén azonban valami leküzdhetetlen, őserejű vágy támadt reá felidézni, ami elmúlt. A tanítvány hívta a mestert, s az utód nemzőjét. Már majdnem többször kezébe vette a hangszert, de mindig visz- szatartotta valami belső szorongás. Gyötrelmes percek voltak, talán órák. A nincstöbb homokóráján rideg egykedvűséggel peregtek le közömbös, apró kavicsok. Hirtelen lázadt föl. Szörnyű indulattal ragadta magához a hegedűt, s a vonó belesikoltott az éjszakába. Ekkor történt... Remegő kezéből valami kihullott, s a földön elrepedt. A messziről, nagyon messziről hallatszó zenekarban pedig világosan, tisztán kivehetően, felsírt egy hegedű. BAKÁCS TIBOR
