Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
1958 augusztus 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 tés Megoldódóit az „éneklő homok“ rejtélye Kai Anyámtól hallottam ezt a történetet, melyet most elmondok. Azért mesélte ő el, mert valami elégedetlenség-féle csúszott ki a számon ebédelés közben. — Fiam! Fiam! Te panaszkodsz? A te fiatalságod az enyémhez képest szórakozás... ... Anyai nagyapám meghalt az első világháborúban. Nagyanyám ott maradt két leánygyerekkel a nyakán, akik mindennap legalább ötször álltak elibe egy darab kenyérért ... Asszonycselédre az uraságnak nem volt szüksége, tehát a családnak meg kellett próbálni másképp szembeszállni az élettel. Nagyanyám a férfiak közé állt be aratni, kaszát fogott a kezébe és úgy vágta a rendet, mint a férfiak, virradattól napnyugtáig. És amikor már látta, hogy így sem lesz elég a búza, akkor odaállt a nagyobbik lány elé. — Lányom ... — és egy percig még küszködött a gondolattal, de aztán mégis kénytelen volt kimondani —, el kell menned a tarlóra kalászt gyűjteni. .. — Ugye, megteszed? ... Nem nehéz ám, csak szedni kell a tarlón az elmaradt kalászokat. — Elmegyek .. . ... Nem ő volt az egyedüli, aki másnap a tarlóra ment kalászokat gyűjteni. .. Rótták a tarlót, gör- nyedten szedegették az elmaradt kalászokat a forró napsütésben, de a kis kosár lassan telett, hisz az aratómunkások is igyekeztek tiszta munkát végezni. Nekik is kellett a kenyér. — Menjünk a kepe tövébe — ajánlotta az egyik lány, s mivel ott hűvös ígérkezett és több kalász, lekuporodtak az egyik kepe mellett és morzsolgatni, csipegetni kezdték a kalászokat. A kis kosár megtelett és este, amikor hazamentek, valamennyien dicséretet kaptak, hogy milyen szorgalmasak voltak, s milyen hanyagok lehettek azok a munkások, akik ennyi kalászt hagytak a tarlóban. Másnap, harmadnap ismét tele lett a kis kosár, sőt kicsinek is bizonyult. Arról tervezgettek a lányok, hogy legközelebb, ha jönnek, már egy zsákot hoznak magukkal, amibe több kalász, több szem férj így is történt, s ahogy az örömtől elbódultan, hogy gazdag zsákmánynyal térnek haza, szedegették a kalászokat, észre sem vették, hogy közeledik feléjük a csősz. Göthös, tüdőbajos ember volt, s ászgyüj egy-két kereszttel odébb köhögni, köpködni kezdett. A lányok meghallva a férfihangot, felugrottak és futásnak eredtek a dűlőút felé, magukkal cipelve a félig telt zsákokat. A csősz utánuk ... — Fogd meg! Fogd meg!..; — biztatta a kutyáját, s az nem soká kérette magát, a lányok után eredt és körülöttük ugrálva hol az egyik, hol a másik szoknyájához kapott; — Fogd meg! — kiáltotta a csősz közelebbről, de halkabban a fulladástól. — Jaj nekem, jaj istenem!... — sikítoztak a lányok, rángatva maguk után a félig telt zsákokat, lehetőleg úgy, hogy a kutya ne haraphassa meg a lábukat. A falu még vagy kilométernyire lehetett, de hátra volt még az út egy nehéz része, az árok, melyen idefelé, üres zsákkal könnyen ugrottak át, megkeresve a legkeskenyebb szakaszt, most azonban . : i de erre még nem is gondoltak, mert a csősz kutyája újult erővel, mintha egy darab hússal buzdították volna, a nyakukon volt, s az egyik lány elhagyva zsákját felsikított. — Jaj, istenem! Megharapott;;: Valamennyien abban reménykedtek, hogy ha az árkon átjutnak, ott már biztonságban lesznek, mert azon a csősz nem tud átugrani: Vagy ha át is jön, addigra ők már rég elbújnak a patakparti fűzek között. Arra egyik sem gondolt, hogy most azonnal hazamennek. Az első már csak méterekre volt a parttól, szoknyája beleakadt egy száraz ágba, kihasított belőle egy darabot, de tovább futott, a par-' ton egy pillanatra megtorpant, de csak azért, hogy elrúgja magái a földtől, az árok fölött kiemelkedett egy másodpercig, aztán eltűnt, majd a túlsó oldalán jelent meg, maga után húzva a víztől csöpögő zsákot. A másodiknak és harmadiknak is sikerült, s közösen várták az utolsót, aki fiatalabb volt náluk, a futásban nem ért velük. A lány zihálva közeledett a parthoz, meg-megbotlott a száradó, zörgő kórók között, de zsákját nem hagyta el. A többiek már valamennyien túl voltak, s ijedten vették tudomásul, hogy a botladozó lány és a ziháló, botját forgató csősz között az utolsó pár méteren csökkent a távolság. A lány ugrott, de arra már nem volt ereje, hogy zsákját maga előtt lendítse át a víz fölött. Félúton a zsák megállt, s a lányt lerántotta a patakba. A parton álló lányok látták, hogy barátnőjük hanyattvágódik a félméternyi mély vízben, de ugyanakkor lendítette dobásra botját a csősz is, s a bot suhogva szállt feléjük. Egy pillanat alatt elfeledkeztek barátnőjükről, szaladni kezdtek tovább a réten a közeli füzes felé. A csősz megállt és kifulladva nyö- szörgött. — Megállj átok, kis bestiák. .: — S lassan botorkált az árok felé, izzadt homlokát törölgetve. Aztán a kutyáját szólította, s amikor ismét a lányok után nézett, feltűnt neki, hogy azok eggyel kevesebben vannak, mint voltak. — Megvagy, picike — súgta szája szélébe harapva és az árok felé osont, arra gondolva, hogy a lány ott húzódik meg a parton. »Ni, a zsák már ott van . .. Hogy úsznak a kalászok ... Biztos elejtette a szentem« — aztán ... megakadt a szeme valami furcsán. Nem hitte. »Ni csak ni, bolond vagyok?« Zsíros kabátujjával megtörölte a szemét ... »Mégse tévedek? !« ... A legkisebb lány ott feküdt a patak alján, arcát az ég felé fordítva, s kezében egy sáslevelet szorított görcsösen, mintha... »De nem ... Megfulladt már« — torpant meg a csősz, amint egyet lépett, hogy kiemelje a lányt és úgy megijedt, hogy azt hitte, leszédül a partról, oda a lány mellé, aztán megfordult és ahogy tőle telett, elsietett. Amikor elfordult, csak azt látta, hogy már a zsákot is megemelte a víz, a kalászok meg már nagyon messze húztak ... Buni Géza A moszkvai rádió bejelentése szerint szovjet tudósok felfedezték, hogy mi okozza az »éneklő homoknak« nevezett jelenséget. Az érdekes természeti jelenség oka szerintük az, hogy a kvarckristályok speciális tulajdonsága folytán a hoMiért válnak Az Egyesült Államokban a legkülönbözőbb és legelképzelhetetlenebb okok miatt mondják ki a válásokat. A New York Times egyik munkatársa elszánta magát és átböngészte a különböző válóperek iratait, ahonnan a következő indokolásokat emelte ki: 1. Egy chicagói asszony azért kérte a válás kimondását, mert férje dühében beledobta a tóba, amikor horgászás közben egy nagy hal a horogról visszaesett a vízbe. 2. Egy polgár engedelmeskedett feleségének és csak a szabadban dohányzott. Felesége mégis elhagyta, mert a lakásban állandóan rágógumi volt a szájában. 3. A new-jerseybeli Cliftonban egy feleség azért akart elválni hitvesétől, mert az, ha valami miatt bosz- szankodott, macskájukat a felesége után dobta. 4. A bíróság percek alatt választotta el feleségétől azt a new-lon- doni férfit, aki nem mehetett az utcára, mert neje állandóan levag- dosta a gombokat a kabátjáról. Egy nőnek viszont igazat adott, amikor nem volt hajlandó tovább élni férjével, akinek szobájában tizenöt kép lógott — különböző nőkről. mokszemcsék villamossággal telítődnek. Erre a következtetésre egy lenin- grádi természettudós csoport, Mihail Petrov professzor vezetésével jött rá, miután éveken keresztül tanulmányozták az addig megmagyarázhatatlan »éneklő homok« rejtélyét. az emberek ? 5. A kaliforniai Santa Monicában egy asszony arról panaszkodott* hogy férje túl sokat tartózkodik odahaza és karosszékében, ölhetett kézzel nézte végig, hogyan végzi ő el a házimunkákat. 6. Muskedonban (Michigan állam) egy asszony azért akart szabadulni férjétől, mert az dührohamot kapott* amikor nem volt hajlandó a ház kertjében kukacokat ásni, hogy férje csalétekkel felszerelten távozhasson horgászni. 7. Chicagóban pedig azért hagyta ott párját egy asszony, mert férje megtámadta és megverte, mert nem tudta kedvenc ételét: a sült angolnát* burgonya lepénnyel elkészíteni. 8. A californiai Pasadenában egy férj ahelyett, hogy szendvicsekkel kínálta volna meg a vendégeket, tojást akart eladni nekik, ami az asz- szony szerint társadalmilag lehetetlenné tette őt a városban. 9. Erőszakos művelődés is válóoki Ezt tapasztalta a Maine állambeli Portland egyik férfiúja, akinek azért kellett elválnia feleségétől, mert arra kényszerítette, hogy naponta egy oldalt tanuljon meg a lexikonból* hogy »felemelkedjék« hozzá. VASÁRNAPI HUMOR TURISTÁK EMBEREK A HOLDON Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 (XII.) 1926 ismét választási év. Ugyanakkor még az év elején végre kell hajtani egy kormányrendeletet, amely a közhivatalok létszámviszonyaira vonatkozik. Ez a munkanélküliség enyhítésével állt kapcsolatban. Ugyanis nyugdíjazni kellett a rendelet szerint mindazokat, akik már nyugdíjra tart- hatnak igényt. Vagyis, ha valaki tovább is hivatalában akart maradni, hogy dolgozzék, nem tehette, mert a rendeletigen ám, csakhogy ez a rendelet dr. Éri Mártont is érintette, a vármegye alispánját. Vele azonban mégsem lehet így eljárni, ezért hát mozgalmat indítottak mellette. Megszerkesztettek még egy kérvényt is a belügyminiszterhez, amelyben kérik, hogy Érit mentse fel a nyugdíjazás alól. Hivatkoznak a közigazgatásban kifejtett tevékenységére. Nem titkolták azonban azt sem, hogy a közelgő választási küzdelmek miatt sem lehet lemondani dr. Éri Mártonról. „...az ő férfias és határozott egyéniségének távozásával a választási küzdelmek a vármegye lakosságának nyugalmát biztosan megzavarnák — ami pedig éppen a mai időkben, a konszolidálásnak békességet és nyugalmat igénylő munkájának folyamata alatt, föl* tétlenül elkerülendő." — írták a belügyminiszterhez küldött kérvényben. A „nyomós” érvek hatására a belügyminiszter természetesen engedélyezte Éri visszatartását a vármegyénél és így Éri az 1926-os választásoknál is aktívan tevékenykedett. Renczes, a tolnai kerület képviselője meghalt, temetésére miniszterek, képviselők utaznak Harcra. Alig van vége a temetésnek tanakodnak, hogy kit kellene helyette jelölni. Végül a Szűcs nevű sióagárdi községi bíróra esik a választás, de az visszautasítja az ajánlatot. Végül is dr. Klein Antal Biritó-pusztai földbirtokos személyében állapodtak meg, aki — mint mondották róla jelölői — vérbeli kisgazda, mivel „egyszerű polgári kisgazda családból származik”. Meg is választották Kneffély Ödön tolnai földbirtokos aktív támogatásával. Kialakul a jelöltek listája és elkezdődik a korteshadjárat. A kortesvacsorákon folyik a bor, a kutyák is pörköltet esznek, féktelen dáridózás tombol mindenütt. És minderre van pénz. Hogyne lenne, amikor a jelöltek mind földbirtokosok, vagy hozzájuk hasonló anyagi körülmények között élő emberek. A jelöltek — akik közül majd választani lehet a szavazásnál — mind grófok, doktorok. Munkás* vagy paraszt ember, aki verejtékezve dolgozik és keresi családja megélhetését, még véletlenül sincs a jelöltek között, sőt, még csak szóba sem kerültek ilyen nevek. A legtöbb egységes párti jelölt s egy-két ellenzéki és kisgazda is szerepel. Egy dologban valamennyien megegyeznek: „elismerik” a nép nyomorát, nyilvános szerepléseiken mindenütt a nép nyomorúságos helyzetéről, a válság jeleiről, az ország bajairól beszélnek. Ezzel próbálják bebizonyítani, hogy látják a nép óhaját, sorsát, márpedig aki mindezt látja, az majd tud intézkedni is, tehát alkalmasak a képviselőségre. A szekszárdi kerületben titokzatos módon eltűnik egy csomó aláírási ív az ellenzéki Sebestyén ajánlási ívei közül. Lényegében ezért tud ismét győzni az egységes párti örffy a Budapestről érkezett Sebestyén nevű bankigazgatóval szemben, aki polgári ellenzéki programmal lépett fel. És mit tesz isten, odáig mennek a vármegye urai, hogy a bankigazgató Sebestyént és a hasonlókat — mivel ellenzéki programjuk van — hibáztatják 1918—1919-ért és óva intik a választókat attól, hogy az ilyen „egyénekre” szavazzanak. Vagyis nekik még a bankigazgató is megbízhatatlan volt. A választás után a következők lettek a megye képviselői: dr. örffy Imre Szekszárd, dr. Erdélyi Aladár Paks, dr. Éry Márton Dombóvár, dr. Grátz Gusztáv Bony- hád, dr. Dentz Ákos Tamási és a nemsokkal előtte megválasztott dr. Klein Antal Tolna. Tehát valamennyien doktori címet viseltek, ami magában véve is mutatja, hogy egyszerű paraszt, vagy munkás ember nem lett képviselő. Dr. Grátz Gusztáv: Publicista, a háború idején pénzügyminiszter. 1919-ben élénken részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban gróf Bethlen István, Teleki Pál és Gömbös Gyula mellett. Bécsi lakása volt az ellenforradalmárok egyik fő központja. Később külügyminiszter lett. Dr. Éry Márton: Kisszármazású ember volt és úgy küzdötte fel magát a vármegyei alispánságig. Elsősorban származásával tudta megtéveszteni a választókat, másrészt pedig őrgróf Pallavicini any- nyira eljátszotta a szerepét a dombóvári kerületben, hogy a választók azt mondták: bárki is lesz a képviselő, csak Pallavicini ne legyen. Az ellenforradalom idején ő is aktív tevékenységet fejtett ki és tulajdonképpen ekkor bizonyította be, hogy nem törődik annak a rétegnek az érdekeivel, amelyből ö is származik. Dr. Pesthy Pál: Földbirtokos családból származott. A háború alatt nevezték ki a szekszárdi királyi törvényszék elnökévé és később igazságügyminiszter lett. Egyike volt azoknak, akik nagyszerű kétkulacsos politikát tudtak folytatni: az egyszerű emberekkel is szóba állt, kezet fogott, a hátuk mögött pedig kigúnyolta őket* Dr. örffy Imre: Ügyvéd volt és később kihasználva a Tanácsköztársaság leverésével előállott zűrzavaros állapotokat, képviselőnek választatta meg magát és azóta immár harmadszor lett képviselő. Fő erényei közé tartozik, hogy igen kitűnt a háborúban vitézi cselekedeteivel, mint az egyik gyalogezred tisztje. Dr. Denc Ákos: Székely nemes családból származott. Magasrangú postatiszt volt. Háborús szolgálataiért külön kitüntetést kapott* szakmunkásságát pedig később Horthy személyesen ismerte el. Dr. Klein Antal: Az ellenforradalom győzelme után megyei kormánybiztos, főispán volt, amelyet elsősorban, mint tekintélyes föld- birtokos és a kormányhoz hű politikus „érdemelt ki”. Ez a „dicső” társaság képviselte a megye sokezres lakosságát a nemzetgyűlésben az elkövetkezendő választásokig. (Folytatjuk.) BODA FERENC
