Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-22 / 197. szám

Z

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 augusztus 22,

A magyar népet soha többé nem lehet letériteni a szocialista útról

Hatvanezer ember hallgatta meg Békéscsabán Dobi István és Apró Antal beszédét

Békéscsabára már kedden érkeztek munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek a megye minden részéből. Különvonatok, autóbuszok, tehergépkocsik vitték az érdeklődőket a

Dobi István beszéde elején emlékeztetett arra, hogy 1945-ben a szovjet nép hős fiai szabadították fel az országot és 1956-ban megint az o segítségükkel tudtunk úrrá lenni az ellenforradalom felett és kezdtünk megint új életet. Hálával és tisztelettel kell megemlékezni itt is róluk, mert a Szovjetunió fegyveres segítségnyújtása nélkül ma ezen a helyen megint a grófok ünnepelnének, de egy más alkotmányt, a szétosztott nagybirtokban megint bent ülnének a régi urak, a városházán a régi parancsolok.

Kettős feladat a mezőgazdaságban

Ezután az utóbbi másfél év eredményeiről szólt, majd a mezőgazdaságban előttünk álló feladatokról beszélt részletesebben.

— Kettős feladat áll előttünk a mezőgazdaságban.

Növelnünk kell a termelést és rendületlen elhatározottsággal folytatjuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

Viharsarok középpontjába. Az ünnepi nagygyűlés kezdetére mintegy hatvanezer ember gyűlt össze a város főterén és a környező utcákban.

melésére, belső megszilárdulására és magára a szövetkezeti mozgalomra.

A népi demokratikus állam támogatja az egyénileg gazdálkodó par asz tok termelési erőfeszítéseit. De lényegesen nagyobb súlyt helyez a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek támogatására.

Szövetkezeti vezetők, párt és tanácsi szervek tegyenek meg mindent, ht-gy a régi termelőszövetkezeti tagok, ha vissza akarnak térni, mielőbb bejuthassanak a régi szövetkezeteikbe és dolgozzanak tovább. Hűséggel, szorgalommal, becsülettel bizonyítsák be, hogy odavalók.

Legyen hely a jelentkezőknek, a szocialista mezőgazdaságért harcbaindu- lóknak. Mert minden új tag propagandista és új harcos a szövetkezeti mozgalomban.

Haladjunk előre a magunk szocialista útján és legyünk büszkék rá, hogy az eredmények igazolták és igazolják a mozgalom igazát.

A mozgalom, amelynek olyan büszkeségei vannak, mint a solti Szikra, a békéscsabai Május 1, a koppánmonostori Dózsa — és sorolhatnám még sokáig a példamutató híres szövetkezeteinket — le fogja győzni a parasztságban még fellelhető, idejét múlt hagyományokat éppúgy, mint a Szabad Európa Rádió felbukkanó barátait és ügynökeit.

Nemzetközi kérdések

Ezután nemzetközi kérdésekről beszélt. Utalt arra, hogy az amerikai külügyminiszter néhány hónappal ezelőtt olyan furcsa módon határozta meg az Egyesült Államok külpolitikájának céljait, hogy az még Angliában és Franciaországban is felháborodást keltett.

Az ellenforradalom tanulságai érezhetők voltak abban a nyugalomban is, amivel a magyar nép a világ- politikai válságot kísérte s a teljes bizalommal, amit a magyar milliók a szovjet békepolitika iránt a legkülönbözőbb módokban kifejezésre juttattak.

A Szovjetunió iránt érzett szövetségi és baráti hűségünk, szeretetünk s a többi baráti országhoz való igaz ragaszkodásunk a magyar külpolitika alapja és népünk jövőbe vetett hitének, a békében való bizakodásának biztosítéka.

Szilárd külpolitikai helyzetben, komoly belső gazdasági fejlődés, politikai haladás idején ünnepeljük

1958-ban az alkotmány ünnepét, a magyar dolgozó nép hatalmát.

Dobi István beszéde

Apró Untai beszéde

— Az állam — folytatta — a párt agrárpolitikájának szellemében eljárva, senkit sem kényszerít szövetkezetbe, de minden egyéni gazda, akinek szeme és értelme van, hamarosan kénytelen lesz felismerni, hogy igen hamar elérkezik apró gazdaságának fejlődési határáig.

Az idei termésben olyan kiáltó eltéréseket találunk, mint a szentlőrinci Úttörő Termelőszövetkezet négy ven holdon aratott 13 q-ás búzaátlaga és vele szemben az ottani egyéni gazdák hét és félmázsás eredménye. Vagy a felsőnánai Uj Élet 36 holdon termelt ősziárpája 13 mázsás átlaggal, vele szemben pedig a falubeli egyéni gazdák 9 mázsája.

— Az idei szeszélyes időjárás különösen szembeötlően megmutatta a nagyüzemi gépi művelés előnyeit és semmi túlzás sincs abban a becslésben, amelyik szerint legalább hárommillió mázsával több gabonatermést takarítottunk volna be az idén, ha az egész mezőgazdasági gabonatermő területet nagyüzemi módszerekkel műveltük volna meg. Ez pedig nem kicsi szám, sem a népgazdaság, sem a termelő munkában érdekelt dolgozó parasztság jövedelme szempontjából.

— Ezév június végén 2657 termelő- szövetkezet, 819 termelőszövetkezeti csoport, 2393 szakcsoport és társulás működött az országban egymillió 650 ezer hold földterülettel és 240 ezer taggal. Júliusban 26 új termelőszövetkezet, 10 termelőszövetkezeti csoport és 71 szakcsoport és társulás alakult 900 taggal-és több mint hatezer hold földterülettel növekedett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok földje.

— Szocialista országban, szocialista mezőgazdaságot akarunk, nem utolsó sorban általános gazdasági érdekből és a parasztság javára.

Azt mondtam, hogy általános gazdasági érdekből. Ha csak kenyérgabonából hárommillió mázsát vesztettünk azzal, hogy a kisparcellát géppel nem lehet rendesen megművelni, próbáljunk meg következtetni, hogy mekkora a gazdasági kár, amit a kis- parcella átkának „köszönhet” az ország és maga a parasztság.

Az állam biztosabban tud építeni a szocialista nagyüzemre, mint a kis- paircellára ési ebből természetesen következik, hogy beruházásokban, árpolitikában áz elért terméseredmények jutalmazásában számottevő előnyöket nyújt a szocialista nagyüzemeknek, legelsősorban a termelő- szövetkezeteknek. A 3004-es kormányhatározat, amely a különböző előnyökről, kedvezményekről szól, érezhetően hatott a szövetkezetek ter

A nagy tapssal fogadott beszéd után Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese lépett a mikrofon elé.

Apró Antal bevezetőben átadta a gyűlés résztvevőinek, a megye dolgozó parasztjainak, munkásainak, értelmiségeinek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és személyesen Kádár János elvtárs üdvözletét. (Hosszantartó nagy taps.)

Augusztus 20-a jelképesen az új kenyér ünnepe is — mondotta —. A munkás-paraszt találkozó ünnepe, a két nagy dolgozó osztály barátságának, testvéri szövetségének ünnepe.

A munkásosztály a történelem során mindig a dolgozó parasztság oldalán állt a földesurak elleni harcban éppen úgy, mint a felszabadulás után a földosztásnál, a kiosztott földek megvédésénél. Most is a dolgozó parasztság oldalán áll a falu szocialista átépítésében.

Éljen és erősödjék társadalmunk két nagy dolgozó osztályának: a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetsége.

Apró Antal ezután utalt arra, hogy népi demokráciánk alkotmányának megszületése nagy ünnep. A mi alkotmányunk az egész dolgozó nép törvénye, alkotmánya.

— Népünk történetében új korszak kezdődött 1945-ben, amikor a Szovjetunió dicső Vörös Hadserege felszabadította hazánkat a náci fasiszták és magyar bérenceik elnyomó uralma alól Úgy vélem, nagygyűlésünk résztvevői egyetértenek velem és helyeslik, hogy innen, a békéscsabai nagygyűlésről, alkotmányunk nagy ünnepén forró testvéri üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, kormányának, a szovjet segítségért, amelyet a múlt esztendő alatt a magyar népnek nyújtott és 1945-ben, és 1956-ban népünknek visszaadta a szabadságot.

(Hosszantartó nagy taps.)

Ezután országunk belpolitikai és gazdasági helyzetét ismertette Apró Antal. Sikerrel felszámoltuk az ellenforradalom politikai és gazdasági kártevésének jelentős részét. A további alkotó munkára, a jobb, gazdaságosabb termelésre megvan minden politikai és gazdasági lehetőség, mert

a széles dolgozó tömegek támogatják a párt és a kormány helyes politikáját.

Ma már — huszonhárom hónappal az ellenforradalmi események után — nyugodtan elmondhatjuk, hogy

a dolgozók sokat tanultak az ellen- forradalmi eseményekből, megnövekedett a népi hatalomért érzett felelősségünk és napról napra növekszik azoknak a száma, akik az üzemekben, a gyárakban, a szántóföldeken munkájukat, egyéni érdekeiket abból a szempontból nézik, hogy mennyire hasznos ez a népgazdaságnak.

Apró Antal ezután a hároméves terv célkitűzéseit ismertette, majd így folytatta: Az ipari munkások,

mérnökök, műszaki dolgozók jó munkáját dicséri az a tény is, hogy az 1958. első félévi termelési tervét 2,9 százalékkal teljesítették túl. Ez lehetővé tette, hogy a lakosság áruellátását tovább javítsuk.

Az ipari terv túlteljesítése lehetővé tette, hogy a kormány 1800 millióval megemelje az évi beruházási tervet Pénzügyi helyzetünk szilárd.

Az év első hat hónapjában az állami költségvetés bevétele több, mint 3 milliárd forinttal haladta meg a kiadásokat. A bankjegy-forgalom egészségesen alakul és a lakosság szükségleteit szolgáló állami kereskedelmi készletek értéke több, mint kétszerese a forgalomban levő pénznek. Mindamellett hogy a fontosabb külföldi nyersanyagokból a népgazdaság elsősorban az ipar számára jelentős készleteket biztosítottunk. A mezőgazdaság fejlesztéséről szólva megállapította,

az a feladat, hogy ugyanazon a földterületen többet termeljünk, több munkalehetőséget teremtsünk a me- zőgazdasgi lakosságnak, vagyis a földet belterjesebben műveljük meg.

A felvásárlásról elmondotta: az

árak kialakításánál arra törekedtünk, hogy helyes arányok legyenek a munkásság és a parasztság jövedelme között és ugyanakkor növeljük a parasztság termelési kedvét. Keményen felléptünk a falunak és a városnak is kárt okozó spekuláció és lánckereskedelem ellen.

Az eltelt másfél év tapasztalatai igazolták, hogy az új felvásárlási rendszer bevált.

A városok élelmiszerellátása — bár még kisebb-nagyobb hiányosságok akadnak — jobb, mint az ellenforradalom előtti bármelyik időszakban.

agitálni kell a termelőszövetkezetek mellett!

Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Az igazi belterjes gazdálkodás csak a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemben valósítható meg — folytatta Apró Antal —. Tudjuk, hogy sok középparaszt fejében megfordult már az a gondolat, hogy talán mégis jobb lenne belépni, jó lenne gazdatársaival együtt szövetkezetbe tömörülni. Hiszen nincsen olyan nap, hogy új termelőszövetkezetek alakulásáról ne hallanának az egyik vagy másik járásban.

Az is köetudomású, hogy több mint egynegyed millió dolgozó paraszt, több mint egy és félmillió holdon szövetkezetben gazdálkodik és nyílt titok, hogy évről évre magasabb terméshozamokat érnek el, jobban gazdálkodnak, gazdagabbak.

Sokakat még visszatartja az elhatározástól a régi, az apák, a nagyapák régről megszokott gazdasági módja, ez mellett akarnak maradni. Megértjük ezt a töprengést, de a gyümölcs érik, a dolgozó parasztok gondolkodnak, terveznek, mert legtöbben látják, hogy saját maguk, családjuk jövője jobban van biztosítva a termelőszövetkezetben.

Miért beszélek különösebb hangsúllyal a középparasztsághoz. Nem azért, mintha a párt, a kormány megváltoztatta volna politikáját. Mi továbbra is támogatjuk az egyéni parasztokat, továbbra is az önkéntesség alapján kívánjuk növelni a termelő- szövetkezetek számát. De az élet, a fejlődés, az ország érdeke megkívánja, hogy a régi hibák elkövetése nélkül gyorsabban menjünk előre.

Igenis agitálni kell a termelőszövetkezetek mellett, komoly felvilágosító, szervező munkát kell végezni mindenkinek, aki jobb életet akar, legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi.

Közcs érdek, hogy a mezőgazdaságban is éppúgy, mint az iparban, szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyjék, mert a föld elaprózottsága, az alacsonyabb termelési színvonal egész fejlődésünk gátjává válik.

Ne gondoljuk, hogy csak a mező- gazdaságban vannak ilyen problémák. Az iparban például számos területen új gyártmányokat vezetünk be. De a munkásosztály, mint mindig, most is megérti az idők szavát. Javasoljuk a dolgozó parasztoknak és a középparasztoknak is, hogy barátkozzanak meg a szövetkezés gondolatával, lépjenek bátran az új útra.

Ez az út biztos út, a szocialista országokban száz és százmillió dolgozó paraszt lépett erre az útra.

Ezekben az országokban napról napra növekszik a termelés, emelkedik az egész nép, köztük a dolgozó parasztok életszínvonala is.

A mi középparasztjaink kiváló szakemberek, értenek a gazdálkodásihoz. Ha a szövetkezetbe lépnek, szaktudásuk, munkaszeretetük lehetővé teszi, hogy ne kövessük el az egyes szövetkezetekben még meglévő hibákat.

A. szövetkezet tagjainak barátkoznak kell az egyéni parasztokkal, a középparasztsággal. Tudniok kell, tanulniok kell egymástól. De a kö- zépparasztok is járjanak el a szövetkezetekbe, nézzék meg hogyan dolgoznak ott és mondjanak bátran véleményt, adjanak tanácsot.

A termelőszövetkezeti tagok pedig segítség a középparasztokat, hogy ők is minél hamarabb a szocialista útra léphessenek, mert a termelőszövetkezet a középparasztok számára is könnyebb, nyugodtabb, biztonságosabb, kultúráltabb, boldogabb jövőt jelent.

Éppen ezért erről a nagygyűlésről is felszólítjuk az egyénileg dolgozó középparasztokat, minden egyénileg dolgozó parasztot, hogy fogjanak össze, szövetkezzenek bátran, ne féljenek az újtól, barátkozzanak meg a termelőszövetkezetek gondolatával. Ez saját érdekük, családjuk érdeke, az egész dolgozó magyar nép érdeke. A jövő a szövetkezeteké, a jövő a szövetkezetekbe tömörült parasztoké.

Kulturális életünk kérdései

Apró Antal kiemelte ezután, hogy a kulturális élet fejlődése egyike azoknak a területeknek, amelyekre népi demokráciánk a legbüszkébben tekinthet.

Népünk műveltebb lett. Soha annyi könyvet, újságot, rádiót nem vásároltak, soha ennyien moziba, színházba, kulturális, tudományos előadásokra nem jártak ebben az országban, mint napjainkban. Ezután utalt arra: pártunk és kormányunk mindent elkövet, hogy kielégítse népünk nagy tudásszomját, megteremtse a lehetőségeket a még szé- lesebbkörű műveltség kialakításához. Az országgyűlés a közelmúltban határozta el 3500 új iskolai tanterem építését. Ennyi és ilyen korszerű tantermet még soha nem építettek ebben az országban. Hogy ez a program megvalósulhasson, ahhoz a kormány által biztosított eszközökön kívül szükség van az egész magyar társadalom segítségére. Nemes versengést kell kibontakoztatni a megyék és városok között, hogy ez a nagyszerű program minél rö- videbb idő alatt valósággá legyen;

A parasztfiatalok helyzetéről beszélt a továbbiakban.

— Mi a paraszti ifjúság jövőjét elsősorban a szocialista mezőgazdaságban látjuk, helyüket a közös nagyüzemi gazdálkodásban találjuk. A termelőszövetkezetekben jól keresnek a fiatalok, a munka mellett jut idő bőven sportra, szórakozásra, tanulásra is.

jMi éppen ezért azt kérjük a parasztfiataloktól, hogy maradjanak a mezőgazdaságban, itt fejtsék ki az egész népnek hasznos tevékenységüket.

— Népünk egyre határozottabban látja, hogy az ifjúság szocialista nevelését közüggyé kell tenni. Támogatni kell tehát az ifjúsági szervezetek munkáját. Meggyőződésünk, hogy ha a felelős beosztásban dolgozók, a párt, a tanácsi és az állami funkcionáriusok felkarolják az ifjúság ügyét, ha segítenék a fiataloknak, akkor közös erőfeszítéssel megtudjuk szüntetni azokat a hiányosságokat, amelyek ma még nem egy fiatal magatartását a munkához, a tanuláshoz, a családjához való viszonyát jellemzi.

Beszélt a hazánkban élő nemzetiségi lakosságról, majd így folytatta:

— Az ország belső rendje szilárd;

Hadseregünket átszerveztük, rendőrségünk tanult az ellenforradalmi eseményekből. Fegyveres erőink őrködnek békés építő munkánk felett. Fegyvert adtunk a munkások, dolgozó parasztok, vagyis a munkásőrök kezébe. A népi államunkra törő ellen- forradalmi érőket szétvertük. A reakció azonban nem mondott le tervéről. De egy biztos: a magyar

népet soha többé nem lehet letéríteni a szocialista útról.

Pártunk vezetésével mindjobban kibontakozik a nemzeti egység, mindjobban erősödik a népfront, kialakul a pártonkívüliek és kommunisták frontjának egységes tábora, a nemzeti egység.

Tudjuk, hogy hazánk függetlenségét, a további szocialista építőmunkát csak úgy tudjuk folytatni, úgy tudjuk megvédeni, ha továbbra is szoros szövetségben maradunk a szocialista országokkal, mindenekelőtt felszabadítónkkal, segítőnkkel, testvéri támogatónkkal, a világbéke nagy őrével a szovjet néppel, a nagy Szovjetunióval. (Nagy taps.)

Politikai, gazdasági célkitűzéseink ben a dolgozó nép érdekeiből indulunk ki mindig.

A pártnak és a kormánynak nincs a dolgozó nép érdekeitől eltérő érdeke. A párt, a kormány, a nép hatalmas erő, együttes erő, amellyel leküzdhetjük a nehézségeket és ezzel az erővel, összefogással építjük a jövőt, a szocialista Magyarországot. (Taps.)

Ehhez a szocialista építőmunkához hívja segítségül a munkásosztály, a pártj a kormány a dolgozó parasztság nagy tömegeit, középparasztjait, hogy a falvakban is minél hamarabb kialakuljon a magasabbrendű szocialista gazdálkodás. Meggyőződésünk, hogy e téren ebben az évben is nagy lépésekkel fogunk előremenni.

A nagy tapssal fogadott beszéd után a Békés megyei üzemek, vállalatok, tsz-ek, kisiparosok a megye társadalmi szervezeteinek küldöttei különféle ajándékokat, új búzából sütött kenyeret, bort, valamint különféle emléktárgyakat adtak ajándékként a nagygyűlésen megjelent Dobi Istvánnak és Apró Antalnak.