Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
SJ8 júiius 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Negyven Éttöri vidám táborozása Tengeiicen Napok óta negyven gyerek — fiúk, lányok vegyesen — boldogságtól elragadtatott lármája veri fel a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet portáját, ott ahol a több mint nyolcvan holdas park teret engedhet a gyermeki vágyálmaknak. . ÍGY KEZDŐDÖTT A megyei nőtanács elhatározta, hogy a legjobb úttörő munkát végzők és a burgonyabogár irtásban kiemelkedő eredményt elérő gyerekek közül negyvenet jutalomként egy hetes táborozásra, Tengelicre visz. Es megmozdult a megye asszonytársadalma ... Egymásután jöttek a gyerekek élelmezésére adományok, melyeket a nőtanácsok asszonyai gyűjtöttek össze. A gyulaji Uj Barázda és a Rákóczi Termelőszövetkezetek 140 kiló liszttel, a bonyhádi asszonyok 5 kiló zsírral, a gyönki járás asz- szonyai több mint 100 tojással, a Tejipari Vállalat KISZ fiataljai 300 forinttal, a dombóvári járás asszonyai liszttel, cukorral, mákkal járultak hozzá a gyerekek táborozásához —. hogy csak néhányat említsünk a lelkes patronálok közül. S végül, de nem utolsó sorban a házigazda, a tengelici Petőfi Termelő- szövetkezet nemcsak a helyet biztosította, hanem zöldfőzelék anyaggal is ellátja a kis vendégeket. A VONATRA, mely a pajtásokat vitte, a tengelici úttörők népes csoportja várt, s amikor megérkeztek, virágcsokrokkal üdvözölték őket. S mindjárt az érkező húsz gyerekhez a faluból és a Petőfi Tsz-ből még húszán csatlakoztak hozzájuk. K. Horváth Zsuzsa pedagógus, úttörő rajvezető nagy lelkesedéssel, sok-sok szeretettel vezeti, tanítja, foglalkoztatja a kis csapatot Bállá Tibor pedagógussal együtt. A megyei nőtanács asszonyai összefogva a tengeliciekkel több mint húszán működnek közre, hogy a gyerekeknek mindenük meg legyen. A NAPIREND A nap ünnepélyes zászlófelvonással kezdődik, s a bőséges reggeli után kirándulás, számháborús játék neveli, szórakoztatja az úttörőket. A hatalmas kastély még hatalmasabb parkja minderre eszményien megfelel. S ide kívánkozik: valamikor a dolgozó kisemberek gyermekei csak messziről tekintget- hettek be ide ebbe a valóságos gyermekparadicsomba. Igen, akkor földbirtokosé volt itt minden. Azóta változott a világ, s itt van egyik bizonyítéka is ... AZ EBÉD ez a nap fénypontja. Vajon mit üdvözölnek ilyen viharosan ... Megtudták, ' hogy bableves és mákostészta lesz ebédre. Egy más alkalommal fezonban „leszavazták” a karalábé levest és a tökfőzeléket. Lám, milyen családias a hangulat... Nem vetik azonban meg a becsinált levest, a pörköltet, s utána az almát sem. „BAJ” IS AKAD Ez éppen az ebédnél történik. Az egyik kis tengelici pajtás kivált a közösségből, hazament nagy szipogva. A végén kiderült, az volt a baja: annyit adnak ebédre, hogy nem bírom megenni — panaszolta. Délutánra azonban a közösség visz- szahozta. KÖZVÉLEMÉNY KUTATÁS Ezt is tartottunk. Általános vélemény a kis Bakó Miklós szavaival élve; „csak az a baj — s ez már igazán bajnak értődik — már haza kell menni.” Igen az egy hét hamar lejár. Egy másik tapasztalat, mennyire felszabadult, önfeledt boldogságban töltik idejüket. Az egyik éjszaka, hajnali háromkor nagy ricsajra ébred a ház, s a zaj a fiúk helyisége felől hangzik. S hiába volt minden, míg ki nem tombolták széles jó kedvüket, nem volt alvás. Igaz utána reggel 7 órakor is nehezen ébredtek. Utólagosan vizsgálva az történt, hogy a nagy élmény, az előző napi kirándulás boldog izgalmának utóhatása folyt le. A leányok már fegyelmezettebbek, s az embernek a szíve derül, amint látja őket milyen anyásko- dók, vigyáznak egymásra, segítenek, ahol csak tudnak. * Meglátogatta a tábort a megyei pártbizottság képviseletében Szigeti János és Szabó István elvtárs is, valamint Bauer József elvtárs, az úttörők megyei elnöke. Valamennyien elismeréssel nyilatkoztak az asszonyok munkájáról. Párt- és tömegszervezeti élet A termelési feladatokra való mozgósítás is pártmunka a dombóvári vasútállomáson Dombóvárott is — csak úgy mint másutt — évekkel ezelőtt nem tudták elképzelni, hogy a termelési feladatok végrehajtása politikai munka. Csupán erre annyiból terjedt ki a pártszervezet figyelme, munkája, hegy rendszeresen beszámoltatta az állomásfőnököt a termelési eredményekről, a terv teljesítéséről. Azután bírálatot mondtak a beszámoló felett, javaslatot is tettek a munka jobbá tételére, de már tovább nem jutottak. Az elmúlt évben változás történt e téren. MSZMP alapszervezet vezetősége úgy határozott, hogy a párttagokat megbízza olyan feladatokkal, melyek szorosan kapcsolatban vannak az egyes kommunisták munkájával, amelyek egy kis részei az állomás feladatának. Nem kellett az új módszerek kitalálásához nagy dolgokat tenni. Az alap- szervezet vezetői a párttagokat kérdezték meg, ki mit javasol a termelés növelése érdekében. S elmondták a párttagok. Elmondták azt, hogy nincs olyan munkaterület, ahol ne lehetne beszélni a munkásokkal ári ról, hogy egy intézkedés megvalósítása mennyire segíti elő az egyén munkáját. — Ahol nincs politikai munka, ott nincs jó termelési eredmény sem — mondja Takács elvtárs, az alapszervezet titkára. S igaza van. Bizonyításra elmondja, hogy az alapszervezetben nincs olyan kommunista, aki ne végezne pártmunkát. Az utazószemélyzetnek azt a feladatot adták, hogy személyes példamutatásukkal — lelkiismeretes munkával — rövidítsék meg a vonatok utazósebességét. Ez több figyelmet, fegyelmezettebb munkát követel. Az állomási brigádok között dolgozó párttagoknak azt adták feladatul, hogy segítsék úgy megszervezni a munkát — több évtizedes szakmai tapasztalatukkal —, hogy a terv alá szorítsák a vagontartózkodási idót, hogy a tolatásoknál úgy vigyázzanak a vagonba rakott árura, hogy egy kiló szén, egy darab tűzifa ne szóródjon el, hogy ne forduljon elő tárgyi baleset. Az eredmények már arról beszélnek, hogy jó volt a politikai munka. A balesetek a sok évi átlagnak csaknem a felére csökkentek: jobban vigyáznak a nép vagyonára a vasutasok. Az alapszervezetben nem múlik el taggyűlés anélkül, hogy ne beszélné-, nek a vezetők és tagok arról, hogy az elmúlt évi élüzem cím megtartásáért mit kell tenniük. S nem csak beszélnek: a párttagok javaslatára csatlakoztak ahhoz a munkaversenyhez, melyet az igazgatóság indított. Az ellenforradalom után nehezen találták meg a jó munkaverseny formáit. Több hónapos kísérletezés után ma már a dolgozók által javasolt formában versenyeznek, és a brigádok képviselői, legjobb dolgozói ott vannak, amikor arról döntenek, hogy ki érdemel pénzjutalmat, dicsérő oklevelet, előléptetést. Jó módszert használnak a dombóvári elvtársak. Jól oldják meg termelési feladataikat, hisz ebben az évben az első féléves termelési eredményeik alapján ismét várományosai az élüzem címnek. Ebben a munkában úgy véljük nagy szerepe van annak, hogy rájöttek arra a vasútállomás alapszervének vezetői, hogy pártmunka az is. ha mozgósítják tagjaikat a termelési feladatok megoldáA Bonyhádi Járási Pártbizottság legutóbbi ülésén a mázai községi párt vezetőség beszámolóját vitatták meg. Értékelték azokat az eredményeket és kijavításra váró hiányosságokat, amelyeket a községi pártvezetőség a falusi pártpolitikai munka megjavításáról szóló határozat végrehajtása során elért és tanácsot is kaptak a pártvezetőség tagjai, hogy miként j folytassák tovább munkájukat a hi- í bák kiküszöböléséért. I * A Dombóvári MÁV Fűtőház KISZ- szervezetén belül ifjúsági segítő brigád alakult. A fiatalok vállalták, ! hogy munkaidő után a helyi termelő- szövetkezetnek segítenek az aratási ; munkákban, mint például a kévék összehordásában. * Mucsi község dolgozói, a párttagok és a KISZ fiatalok elhatározták, hegy társadalmi munkával közös párt- és KISZ székházat építenek, j Ehhez a munkához a megyei és a já- I rási pártbizottság anyagi támogatást ! nyújt számukra. Az eddigi tervek ! alapján a székházat októberben avatják fel. * Az elmúlt napokban a bonyhádi Nőtanács és KISZ szervezet rendezésében fiatalasszonyok és lányok találkozóját tartották meg. Többek között határoztak arról is, hogy az eddigieknél nagyobb gondot fordítanak az iskolából kikerülő leányok beszervezésére a mozgalomba. Ezenkívül vállalták, hogy patronálják a szociális otthont és rendszeresen látogatják az idősebb családokat, szíves szót, s ha kell segítséget nyújtanak neki. * A KISZ Megyei Végrehajtó Bizottsága csütörtökön a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet fiataljait látogatta meg. A látogatás alkalmával az elvtársak kint a földeken, munka közben is segítettek a KISZ munkacsapat fiataljainak, s beszélgettek is velük. Este pedig közösen beszélték meg a KISZ-szervezet működésével, valamint a fiatalok munkájával kapcsolatos problémákat. Annyi már napközben kiderült, hogy a bátaszéki Búzakalász Tsz KISZ fiataljai példamutatóan kiveszik részüket a munkából, szervezeti életük is jónak mondható, s este bemutatták, hogy nemcsak dolgozni, de szórakozni is szeretnek. * A pincehelyi pártszervezet vezetősége legutóbbi ülésén levelet intézett dr. Pilaszanovich Tivadar, a pincehelyi kórház igazgató főorvosához. A helyi pártszervezet az egész község nevében elismerését fejezte ki ebben a levélben több mint 5 éves munkásságáért, s abból az alkalom-, ból, hogy a legutóbbi Semmelweis emlékünnepség alkalmából az Érdemes orvos kitüntetést kapta. További jó munkát, jó egészséget kívántak. * Pari községben az elmúlt héten a helyi párt, állami és tömegszerve- zeti szervek közös rendezésében jól- eikcjrült magyar—német kultúrestet tartottak a bajai gimnázium diákjainak közreműködésével. Már a megnyitó is magyar—német nyelven történt, mely többek között hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép pártjának, államának irányító, segítő munkájával érhetett el dolgozó népünk ilyen eredményeket, melynek példáit láthatjuk szerte az országban. Utána a színjátszók adtak magyar német nyelven igen színvonalas műsort. Erre az alkalomra zsúfolásig megtelt a község nagyterme, s a résztvevők kérése az volt, hogy többször is rendezni kell ilyen esteket. Pajtás ITT CSAK A DOLOG PARANCSOL Beszélgetés egy idős tsz-taggal TISZTA, rendes az istálló, csak két ló árválkodik benne. A nagyszo- kolyi Béke Termelőszövetkezet portáján vagyunk. Ember, állat túlnyomó többsége kint jár a határban. Itt is csak idős Pete József bácsit találom, aki a lovak gondozója. 1951. óta tagja a termelőszövetkezetnek — amint a beszélgetésből kitűnik. — Azelőtt, 13 éves korom óta, mindig más keze-lába voltam — mondja. — De hiába dolgoztam hajnaltól késő estig, épp hogy a betevő falat jutott csak a családnak. — És sorolja, milyen nehézségek, küzdelmek közben dolgozott a helybeli kulákoknál. A nagy élettapasztalatot a következőképpen szűri le szavaiban az idős, 58 éves tsz tag: „Hosszú éveket töltöttem, hol kommenciós, hol bentkosztos cselédként, mégsem tud tam ragasztani magamnak semmit. Úgy éltünk egyik napról a másikra, mint a madarak. Habár ilyen fizetség mellett is a dolog duplán megvolt, s el is végezte becsületté., a köszönet csak az volt: „Mindig piszkálták az embert, ha egy percre megállt, mindjárt azt mondták, nem azért fogadtunk, hogy mindig lazsálj. MOST HUNCUTUL VILLAN a szeme, s ebben benne van mit tesz az, ha a közösség megbecsülése anyagiakban és erkölcsileg is besugározza egy cselédsorstól megszabadult ember életét. Villan a szeme, s mosolyogva mondja összehasonlításképpen: „Itt csak a dolog parancsol". S már ezt a néhány pierces pihenést is mintha sokalná, a villával elegyengeti az almot. Csak akkor ül vissza hozzám a jászol szélére, amikor a mostani életéről beszél. — Meg vagyok elégedve — mondja — bár előbb ide kerültem volna. Ha valaki itt nem él jól a munkája után — teszi hozzá, mintegy életszemléletét nyilatkoztatva ki —, akkor seholsem él meg. És sorolja, mi minden jutott részére a zárszámadáskor a közel 600 munkaegységére. A háztáji is hozott a konyhára jócskán, hisz az anyakoca szaporulatából most 6 szerződéses hízó s kettő saját fogyasztásra nő, növekedik az ólban a Pete család „új’’ pxjrtáján. IDÉZŐJELBE TETTEM az újat, mert nem új ez a porta, s mégis új, legalábbis Pete bácsi számára. Elmereng, s arcán nagy-nagy megelégedettség tükröződik, amint még- egyszer elismétli, hogy a hosszú cselédévek alatt nem tudott gyarapítani magának semmit, de most, teszi hozzá nem kis büszkeséggel, 17 000 forintért vettem egy házat — Elégtétel, s méghozzá jóleső elégtétel az egykori cselédember számára ez. S mindez az összefogás, a közös gazdálkodásban rejlő hatalmas erő eredménye. A múlt és jelen latolgatásánál maga is bevallja: „Sok régi keserves emlékről meg is feledkezik az ember — majd mély meggyőződéssel folytatja —, de 1956 októbere nagyon is az eszünkbe juttatta.” Pete bácsi nem felejt és megelégedve dolgozik szorgalmasan. Búcsúzóul csak annyit mond: „Ebben az évben is lesz annyi munkaegységem, mint tavaly”. Szalai Endre Tizedik volt egy szegény özvegy asszony családjában, aki naponta enni kért. Mikor dél felé letelepedtek, enni, Pajtás is leült az asztal elé és várta, hogy valaki dobjon neki valamit. Persze dobtak, még a szájába is tették, mert nagyon szerették a gyerekek. Együtt nőtt fel az özvegy nyolc gyermekével, együtt éhezett velük, amikor naponta csak egyszer ettek. Pajtás a fehér, feketepettyes kutyus nagy, barna szemeivel csak nézett és tűrte az éhséget. A legkisebbek körülfogták, hátára ültek, megcsípték, vagy megütötték az orrát. Pajtás tűrte ezt, hisz este puha hely várta, Bözsi és Jancsi ágyában. Már hívni sem kellett. Mikor elfújták a kis petróleumlámpát, Pajtás az ágyhoz somfordáit és néhány perc múlva mélyen aludt az apró lábacskák között. Így élt Pajtás 15 évig a Molnár családban. A családhoz tartozott szorosan, akár a legkisebb gyerek. Ha hazajött Molnárné napi munkájából, s a gyerekek már aludtak, Pajtás kiugrott az ágyból és körülhizelegte asszonyát. Mintha beszámolt volna a család napi eseményeiről, a nyolc gyermek életéről. Pajtás egy napon már nem ette meg a kemény kenyérhéját. A gyerekeknek is feltűnt és megállapították, hogy kihullott a foga. Valóban Pajtás már öreg volt 15 éves múlt. Akkor már naponta nem egyszer, de háromszor is ehetett volna, de nem volt ereje hozzá. Molnárné! felcseperedett gyerekeivel izgalommal leste Pajtás állapotát. Ö azonban mind ritkábban mutatkozott, fogyó életereje csak kis utakat engedélyezett. Egy esős őszi napon azután mégegy- szer előjött, csontig lesoványodva, az ajtóhoz vánszorgott. Vékony, vonyításszerű nyöszörgés hagyta el száját. Molnárné kinyitotta az ajtót, de Pajtás már nem úgy ment, hanem úgy esett be rajta. Elnyúlt a konyha kövén. Kiálló oldalbordái alatt még egy kis mozgás látszott, majd lasan megszűnt és Pajtás becsukta szemét. Lába előre nyújtva mereven az ágy felé mutattak, ahol együtt aludt a gyerekekkel. Molnárné ráncos, barna arcán és a gyerekek szeméből fényes könnycseppek gurultak végig és ráhullottak Pajtás fehér, feketetarka szőrére. — Azóta évek teltek el. A gyerekek felnőttek, de kutyánk nem volt azóta — mondja Molnárné. — Pajtáshoz hasonlót nem láttam, mást pedig nem akartam, Pajtás jó kutyus volt, segített nekem — folytatja és elfényesedett ia szeme. Mikor egész napra elmentem mosni, vagy kapálni, rábíztam a gyerekeket. Nem szóltam, csak ránéztem, de azok az okos barna szemek mindent megértettek... Hát ilyen volt Pajtás ... TÁLOS1 TERÉZ A pártcktatásrál tárgyalt a Szeksiárd Városi Párt VB A Szekszárd városi párt-végrehajtó bizottság július 8-i ülésén megtárgyalta az 1957—58-as pártok- Iitatási év tapasztalatait és a követ- kező évi pártoktatás feladatait. Megállapították, hogy ahol a pártszervezetek jól készítették elő tavaly az oktatást és állandóan figyelemmel kísérték a tanfolyamok J menetét, ott sikerrel zárult az év. Nőtt a pártoktatásban résztvevők elméleti felkészültsége, amely megmutatkozik a pártszervezetek munkájának javulásában. (( Éppen ezeket a módszereket kell J az idén fokozottabban érvényesíteni, mert az elmúlt évi hibák, lemorzsolódások is nagyrészt ezek hiányában történtek. A határozat, melyet hoztak, dicséretben részesíti a propagandistákat azokat, akiknek — s ez a túlnyomó többség — becsületes munkájuk, alapos felkészültségük segítette elő az oktatásban részvevő párttagok és pártonkívüliek sikeres tanulását. Intézkedik a határozat arról is, milyen oktatási formák indulnak be a város területén, s irányt ad a pártszervezeteknek az előkészítés nagy munkájában.