Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 július Î3. halász, meg a Duna Less-e szabadtéri színpad Gyünkön Az „öreg" r ■prdekes lesz talán, ha el- mondom az eset kezdeti nehézségeit !is. Úgy kezdődött, hogy a madocsai hajóállomástól át szerettünk volna jutni valahogy a Duna túlsó oldalán lévő halásztanyára, hogy ott riportot készítsünk az egyik egyik halász szál. A nehézségek ott kezdődtek, hogy sokáig nem akadt, aki iáttvitt volna bennünket, végre ■Keresztes bácsi fiával mutatott némi hajlandóságot a ladikázásra, és miután befogta evezőit a la- flikba, szerencsésen átjutottunk a túlsó oldalra, ami nem volt egészen a túlsó oldal, hanem egy sziget, mivel a Duna az áradás miatt körülölelte. Abban a hiszemben, hogy a halásztanyán ott találjuk a keresett halászokat, a ladikot visszaküldtük és elindultunk a halásztanya felé. Mindaddig nyugodtak, voltunk, amíg az ajtóra nem pillantottunk, mert amint ezt elkövettük, azonnal meghűlt ereinkben a vér: a tanya ajtaja zárva volt, s látszott, hogy elég rég nyitották már meg ... Vártunk, hogy talán majd csak visszajönnek a halászok, de hiába vártuk, s később már azon gondolkoztunk, hogy hol alszunk az éjjel, vagy ha netán hirtelen emelkedne a Duna vize, melyik fára másznánk fel. Sőt egy ids vitánk is kerekedett egymás között azon, hogy ha a víz a halásztanyáig hatolna, biztonságosabb lenne-e annak a tetejére felmászni. Közben eltelt egy-két óra és egyszer motorcsónak zúgást hallottunk, majd pár, igen hosszúnak tűnő másodperc után tőlünk alig pár méterre kikötött egy csónak. 71 csónakkal azok közül jött egy ember, akiket kerestünk és igen nagy lett a meglepetésünk, amikor elmondta, hogy csak véletlenül jött vissza a tanyához, csupán azért, hogy az ottlévő állatoknak, a kutyának, meg a macskának enni adjon. Pillanatképek Kisdorogról Bizony ilyen meleg időben jól esik az embernek egy kis hűsítő ital. De csak jól esne itt Kisdoro- gon. Azért jeltételes módban, mert nincs. (Esetleg jó hideg víz). A vendéglőbe hiába megy az ember, nincs se sör, se málnaszörp. Furcsa ... Télen van sör, nyáron nincs. Es málnaszörp? ... Azért nem kapható, mert nincs szódavíz, szódavíz pedig azért nem, mert nincs üveg... * Két ember ballag az utcán hazafelé. Kissé fáradtak, mert aratásból jönnek. Jóska bácsi és Pista bácsi... Amikor az utca sarkához érnek, jó éjszakát kívánnak egymásnak, de nem válnak el. Közelebb érve hallom Jóska bácsi hangját: — Nem jön hozzánk rádiót hallgatni? — Mert nekem is van — válaszol nevetve a másik. — Mikor vette? Nem is tudtam... — Most egy hete ... — Maholnap minden háznál rádió lesz. Hiába, fejlődünk. Kár, hogy megöregedtünk. — Igen, öregszünk, öregszünk, de addig azért nem akarok meghalni, amíg egy televíziót nem veszek. » Az asszonyok szeretnek pletykáz- ni. (ügy mondják). Általában a kapuban bonyolítják le ilyen ügyeiket. Gondoltam, egyszer meghallgatom őket miről trécselnek ... Csalódtam. Azt vártam, hogy lányokról beszélgetnek, akik szombaton este tíz után még legényekkel sétáltak, de nem. Az óvodáról beszéltek, ami nemrég nyitotta meg kapuját a kisdorogi gyerekek előtt. — Megéri a gyereket azért a pár forintért elküldeni az óvodába, én úgy se érnék rá mindig mellette lenni — mondta az egyik. Julis néni nagyot bólint rá. — Csak az a baj, hogy télen nincs óvoda, jobb lenne egész évben... T—M Egyébként már vagy négy napja nincsenek a tanyán, mert egy holtágban vetették ki hálójukat és ott tartózkodnak most éjjel, nappal... Ha ő nerr\ jön, talán, mégj most is ott lennénk „hajótöröttként1’ a szi-. geten. . . * — Nagy a víz, nehéz halászni. A halak kint vannak az elöntött erdőkben — mondta már a csónakban, aminek mi az orrában húzódtunk meg és hallgattuk a motor duruzsolását Ifjú Feil Ferenc régóta halász már. Tizenhat éves kora óta ismer; az örömöt, amit a gazdag fogás, és a pillanatnyi lehangolt- ságot, amit a sikertelen halászat okoz. Halász az apja, halász volt a nagyapja és ha utánanézne, talán felkutathatná és megtudhatná, hogy a családfa legrégibb tagja is halász volt valahol itt a Duna mellett. Hogy mekkora volt a legnagyobb hal, amit a család fogott, azt csak pár évtizede tartják számon. Amikor ő még kis gyermek volt, az apja akkor egy 104 kilós harcsát fogott. Sokan megcsodálták azt a nagy halat, pedig akkor még lehetett ilyent többet is fogni; Ma már ekkora harcsát nagyon ritka eset, hogy el tudnak csípni a halászok. Harminc, negyven kilós harcsa az ma már nagy nak számít és az is ritka. csák itt-ott villan meg egy pillanatra a hullámok taraján megtörő napfény. — Úgy van ez, hogy meg kell szokni a halász életet is. Mert igaz, hogy nehéz munka, esőben, hóban húzni a hálót, mégis szívesen csináljuk. Víz nélkül már el sem tudnánk képzelni az életet. — Ritka ám, ahol ilyen jó kö-, zösségi szellem van, mint nálunk a szövetkezetben — jegyzi meg Feil Ferenc. — Mi akkor is keresünk, ha keveset fogunk és egy másik brigád többet fog. Persze fordítva is megesik, hogy nekünk van nagyobb szerencsénk, s nekik könnyű a hálójuk ... S ha valaki beteg közülünk, akkor a brigád tagjai fizetésük egy részét neki adják... A nap már elbújt az erdő fái között, amikor a csónakkal vissza indultunk a madocsai hajóállomás felé. Mi hárman most is a csónak orrában helyezkedtünk el az „öreg” halász pedig a csónak hátsó részén, a motor mellett állt. Szája sarkában cigaretta lógott, s a parázs néha felizzott, amikor szippantott egyet. Kopott micisapkájának eleje árnyékot vetett az arcára, s úgy hatott, mint valami öreg hajós-; kapitány, amint a csónakot kormányozta az elöntött erdő fái, bokrai között. ; ; Buni Géza Több ízben hírt adtunk már aról hogy Gyönkön szabadtéri színpad építését tervezik. A szabadtéri színpad megépítéséhez szükséges anyag (tégla, fa, föld) megszerzésének érdekében a kul- túrház igazgatója, Magyari Béla dicséretre méltó, lelkes munkát végzett. Legutóbb ott jártunk alkalmával ismét szóbakerült a szabadtéri színpad ügye, annál is inkább, mert abban a reményben érdeklődtünk róla, hogy talán a közeli avatásról írhatunk, hisz több mint egy éve „folyik már az építés”. Csalódnunk kellett, mert mint megtudtuk, ma is abban a stádiumban van a szabadtéri színpad építése, ahogy egy évvel ezelőtt. Az építéshez szükséges anyag a helyszínen van, de nincs pénz arra, hogy megcsinálják. A tégla egy év óta halomba rakva várja a munkásokat, a föld egy év óta ázik, s az odahordás- nál beléfektetett társadalmi munka rövidesen kárba veszik, ha to. vábbra is így marad. Magyari Béla, amilyen lelkesen beszélt egy évvel ezelőtt a tervezett szabadtéri színpadról, most annyira lemondóan legyint, jelezve, hogy szinte reménytelennek látja az ügyet. — Ezek szerint nem lesz szabad téri színpad? — kérdeztük. — Azon gondolkozom, hogy lemondok róla. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között egy lépést is tenni előre. — Miért? — Nincs pénz. A pénz, az nagy tényező minden esetben, de egy évvel ezelőtt vajon nem gondolt Gyönkön senki arra, hogy nem tudnak pénzt biztosítani a szabadtéri színpad építésére? A község a községfejlesztési alapból —I amiből leginkább megoldható lenne a probléma — nem ad pénzt, arra hivatkozva, hogy nem községi kultúrházról van szó, hanem járásiról. A járás községei pedig azért nem adnak pénzt, mert kell nekik is a pénz otthon, azt mondják, hogy Gyönkön készül, csinálják meg a Gyön- kiek... Még nem tudni, hogy a vita milyen eredménnyel zárul, de jó lenne, ha már lezárulna és munkához látnának, mert így kárba- vész az a több ezer forint értékű társadalmi munka is, amit már eddig beleöltek a szabadtéri színpad építésébe ... (b) H csónak motorja Hartávai szemben a Duna innenső oldalán egy kiszögelő erdőrész mellett halkuló szuszogással leáll, innét lapáttal segíti beljebb a csónakot az „öreg’’ halász a nádas közötti keskeny járatokon, egészen egy kis ház előtti tisztásig. Itt parthoz ütődik a csónak és kiszállunk. — Megérkeztünk — mondja, s a következő szavakat már halásztársaihoz intézi, akik a kifeszített háló körül vannak. — No?! Van valami? — Semmi — válaszol az egyik. — Csak annyi, amit vacsorára megfőztünk. Majd talán reggelre... Apad a víz? — Apadást jelez a rádió végig. — Akkor talán ... Beljebb megyünk és a beszélgetést már a csőszház verandája alatt ülve folytatjuk, ahova az öreg Duna vizének csak a locso-, gása hallatszik el, s a fák között Ne hagyják ki a műsorból... felkutassa a Kaposvölgye népi hagyományait, viseletét, táncait, meséit, játékait. A munkaközösség tagjai lelkes pedagógusok — Vércse Mihályné Szakályból, Mikódi József né Koppányszántóról, Borda József Miszláról, Varga Emilia Döb- röközről, Szigeti Árpád Értényből, Mátics József Regölyből, Gulyás László Kocsoláról, Sütő Sándor Lá- pafőről, Medve Zoltán Kurdról, és még többen mások — akik az iskolai munkájukon kívül akarnak búvárkodni, kutatómunkát végezni a feledésbe merülő hagyományok után. Még egy megyén kívüli, be- degkéri pedagógus is jelentkezett, hogy részt kíván venni ebben a munkában. Meg kell azonban mondani, hogy ezek közül az emberek közül kevés rendelkezik olyan képzettséggel — és főleg tapasztalattal — amelynek segítségével elmélyültebb Egy esztendeje zajlott le Ozorán az emlékezetes múzeumi nap, miután a tamási járási tanács az ozorai múzeumot járási múzeummá nyilvánította. ,A múzeumi napon összegyűlt múzeológüsok, néprajz- kutatók sok érdékes dologról beszéltek, így arról is, milyen szerepet tölt majd be az ozorai múzeum. — Nem rendelkezik olyan felkészültséggel, hogy ásatásokat végezzen, vagy egyéb nagyobbsza- bású kutatásokat. A főfeladata az legyen, hogy tartsa fenn, őrizze meg az utókor számára a környék népi kultúráját, szokásait, ne hagyja feledésbe merülni a Kaposvölgye gazdag néphagyományait — ilyenformán hangzottak el a megállapítások a múzeum munkájára vonatkozóan. Ezután alakult meg a Néprajzi Munkaközösség, azzal a céllal, hogy VASÁRNAPI HUMOR HIGIÉNIA DIVATBEMUTATÓ A HOLDON 1. Hordóvonalú ruha. 2. Csőruha. 3. Trapézruha.— Nem is olyan nagy tragédia, hogy elfelejtettünk gyufát hozni. munkát végezhetnének. A másik pedig hogy a munkaközösség tagjai csak levélben érintkeznek egymással és ifj. Poór Ferenccel, a múzeum vezetőjével, nem tudják megfelelően kicserélni tapasztalataikat, arról nem is beszélve, hogy nem jutnak hozzá megfelelő szak- irodalomhoz. Mégis, ilyen körülmények között is, a lehetőségekhez mérten folytatják a kutatómunkát. A kutatás most főleg a Kaposvölgye jellegzetes viseletére, a ipilleviseletre irányul — ebből akar a múzeum későbbi időben kiállítást rendezni. — Medve Zoltán Kurdról fényképfelvételekkel, Vércse Mihályné különböző formájú pilléket küldött például a múzeum részére. Borda József Miszláról, dr. Pirényi Tibomé Nakról, Gulyás László Kocsoláról küldött be a néphiedelemmel, a néphittel kapcsolatos anyagot. A munkaközösség még többre is képes lenne, ha összejöhetnének és kicserélhetnék tapasztalataikat, mód szereiket. Nagyon megfelelő lenne, ha összejöhetnének például augusztus 20-án Dombóvárott, a kaposmen- ti napok alkalmából. (Ha már a kaposmenti napokról van szó, ebbe beletartozna az is, hogy a Kaposvölgye hagyományaival foglalkozó Néprajzi Munkaközösség találkozója is.) Számítanak is erre a munkaközösség tagjai, a találkozóhoz viszont anyagi feltételek is szükségesek. Legalábbis annyiban, hogy az esetlegesen összegyűlt mintegy 20 embernek — a munkaközösség tagjain kívül a megyei múzeum, a Néprajzi Múzeum meghívott képviselőinek — egy ebédet adhassanak, illetve az útiköltséget fedezzék. Nem kerülne sokba, és az összeg biztosan megtérülne, mert ezek az emberek segítséget kapnának munkájuk továbbfolytatásához. Egyre jobban háttérbeszorul már a Kapós- völgyi jellegzetes népviselet, feledésbe merülnek a régi táncok, játékok, szokások, kezd kihalni a szellemi hagyaték. Ennek a néhány embernek, aki azzal foglalkozik, hogy mindezt megmentse az utókor számára, nem kell sok. Csupán annyi, hogy lássák, törődnek velük, valamennyire is értékelik a munkájukat. Ezért hívjuk fel az illetékesek, a kaposmenti napok rendezőinek figyelmét arra, hogy van egy Néprajzi Munkaközösség, amely éppen a Kaposvölgye néphagyományainak összegyűjtésén fáradozik. Teremtsék elő azt a költséget, amely lehetővé tenné, hogy a kaposmenti napok műsorában ott szerepeljen a munkaközösség találkozója is. B. I. VÁGYAKOZÁS!
