Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

1958 július 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 9 Nagy díjas lesz-e az idei kukoricatermés? I'H'E’K Pálkovács Róza Az élet küszöbén — Ügyeletes orvos július 13-án, va­sárnap: dr. Ferenczy József, Rákóczi utca 19. Telefon: 25—50. — Az idei gabonafelvásárlásba a terményforgalmi és a földművesszö­vetkezeti hálózat mellett több köz­ellátást végző malom is bekapcsoló­dik. Összesen kilenc malom — Bony- hád, Dombóvár, Dunaföldvár, Fadd, Hőgyész, Mözs, Nagydorog, Pincehely Szekszárd — vesz részt a gabonafel­vásárlásban a megye területén. — Folynak a jégkárbecslések a szedresi határban. A múlt heti jégeső több község határában okozott káro­kat, amint arról már korábban be­számoltunk. Szedres határában a jég­kár mintegy 800—1000 hold területet érintett, 263 gazda jelentett be jég­kárt. Az elmúlt napokban kezdődtek meg a becslések a jégkár mértékének megállapítására. — Az ozorai múzeum támogatásá­ra az idei költségvetésben 4000 fo­rintot biztosított a községi tanács. — Bertalan Lászlóné, a simontor- nyai papírbolt elárusítója könyváru­sítással is foglalkozik. Szívesen jár-, nak hozzá az emberek könyvet vásá­rolni, mert mindenkinek tud megfe­emberekkel kell beszélni. Biztosít­suk azt, hogy számukra a falujuk ne jelentse csupán a munkahelyet, amelyet — gyakran a meg nem ér­tés és mellőzés miatt — munkájuk végeztével oly szívesen hagynak ott. Sok helyen még az idősebb nevelők zárkózottsága — gyakran parancsol­gató fölényeskedése — is gátolja kibontakozásukat. Magánügyek vajon ezek? Megol­dásukat vagy elhanyagolásukat az ifjúság, a mi gyermekeink fogják megérezni. Van ezeknek a fiatal tanítóknak magánügyük egyáltalán? Vajon László Péter és Pintér Fe­renc kitűnőségének csak ők örül­nek? Nem örülnek-e azok a szü­lők, akiknek a gyermekeit tanítják? Nem érzünk-e valamennyien — az egész társadalom — valami jól­eső megnyugvást hetven, új útján el induló lelkes fiatal láttán? Ma még bizonytalanul keresik a helyüket közöttünk. Ha segítünk nekik, ta­lán hamarabb célhoz érnek. Az ősszel ismét megrendezésre ke­rül Budapesten a 62. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vásár, amely a jelek szerint kiállítási anyagában és terjedelmében felül­múlja az eddigieket. A kiállítás mezőgazdasági terményeinek a be­mutatója annál is inkább érdek­lődővé teszi a szakembereket, mi- ■vel az idei tavasz nem éppen ked­vezett a kimagasló terméseredmé­nyek elérésére. Évek óta résztvesz terményeivel a mezőgazdasági kiállításon az Állattenyésztési Kutató Intézet Kö- zéphidvégi Kísérleti Gazdasága is. A kiállításokon elért eredményeiket igazolja a számtalan elismerő ok­levél és többféle kitüntetés. Az 1955-ös mezőgazdasági kiállításon bemutatott kukoricájuk a nagy dí­jat nyerte el, míg a bemutatott bú­za 18 mázsa 14 kilogrammos hol- dankénti terméssel a második dí­jat kapta. Czapáry Lászlótól, a gaz­daság igazgatójától érdeklődtünk, hogy az idei évben milyen növé­nyekkel vesznek részt a kiállításon és a jelenlegi becslések milyen eredménnyel biztatnak. A válaszból megtudtuk, hogy a gazdaság vezetősége nem kisebb fel­adatot tűzött maga elé, mint azt, ovácsné, a testes, de mégis gyorsmozgású takarítóasz- szony, amikor meghallotta a lép­csőházban az ismerős lépteket, megállt néhány pillanatra, s part­visára támaszkodva figyelt. Nem kellett sokat várnia. Az igazgató nyugodt mozgású alakja, csakha­mar láthatóvá vált, s amikor a pil­lantásuk találkozott, már menny­dörgőit is a kellemesen mély fér­fihang. — Jóreggelt Kovács néni. Hogy aludt az éjjel? Kovácsné megfenyegette az ujjá- val az igazgatót, és azt mondta: — Folyton azon kísérletezem, hogy egyszer megelőzhessem a köszönés­sel magát, igazgató elvtárs, de min­dig túljár az eszemen és előre kö­szön. Az igazgató nevetve válaszolta: — Maga korábban munkához lát, mint én, megérdemli, hogy előre köszön­jek. Amikor az igazgató alakja eltűnt a párnázott ajtó mögött, az asszony még néhány percig mozdulatlanul állt partvisára támaszkodva. — Éppen olyan a külseje, mint az én kőműves fiamnak — gon­dolta — csak serényebb valamivel. Mindig megelőzi a hivatalnokokat egy órával. Úgy látszik sok mun­kája van. Az egyik ködös októberi reggelen elmaradt az igazgató. Kovácsné miután végzett a munkájával, ha­zaindult. Amikor az épület ajtaján kilépett, találkozott Ihonosnéval, aki a földszintet takarította. Ihonos- né szemei alatt mély, sötét karikák voltak, az álmatlanság ijesztő je­lei. — Csak nincs valami baj? — kérdezte Kovácsné. honosné szemét elöntötte a könny, s a sírástól aka­dozva mondta: — A fiam... Mi lehet az én fiammal... Azt mondják Pesten ölik a kommunistákat. Lehet, hogy már nem is él... Pedig nagyon jó, nagyon igazságos gyerek volt. Másnap takarítás közben Ko­vácsné megint megállt. Lépteket hallott. Gyors, élesen koppanó, ka­tonás riasztóan hangzó lépteket, s a lépcsöházbari egy ismerős férfi bukkant fel. Kovácsné pár pilla­natnyi tünőrés után ráismert a lép­csőn felfelé igyekvő férfira. — Ez Lófery Gusztáv, aki fő­könyvelő volt, s aki durván kiuta­sított egyszer, amikor reklamálni voltam a bérem miatt... Na, de mit keres ez itt? — villant át az agyán a gondolat, — hisz ezt elJ hogy az idei mezőgazdasági kiállí­táson is megnyerjék a nagy díjat. Ha a kukorica jelenlegi fejlettségét nézzük, akkor nagyon is könnyen elérhetik a kitűzött célt. A 310 hold kukorica fajta sze­rint martonvásári 1-es, 5-ös és 39-es, amelyeket több hazai és külföldi fajtával hasonlítanak majd össze, vagyis összehasonlító kísérletet is végeznek. A kukorica terület kétharmad részében a mag fris­sen trágyázott talajba került, de a trágyát már előző év szeptemberé­ben alászántották és holdanként 2 mázsa 50 kiló műtrágyát szórtak ki. A terület másik hétharmadán nap­raforgó zöld trágya után került a kukorica, amellyel egyidőben hol­danként 4 mázsa műtrágyát hord­tak ki és szántottak alá. A vetés április 23-a körül történt és az egész területet négyzetesen vetet­ték el. Eddig mindössze két kézi kapálást kapott a növény, egyszer egyeléskor, egyszer fattyazáskor. A sorközöket ötször kapálták géppel, keresztbe, hosszába. Mondani sem kell, hogy a talaj tiszta, de ettől függetlenül a következő hetek egyik fontos munkája lesz az úgyneve­zett gazoló kapálásnak az elvég­zése. A kukorica fejlettségét iga­idők •. . bocsátották, mert... valami sik­kasztási ügybe keveredett. Lófery látszólag figyelemre sem méltatta az asszonyt, de amikor két- lépésnyire elhaladt mellette, hirte­len megállt, feléje fordult és kel­lemetlen orrhangon rárivalt: — Mi az, talán haragszik asz- szonyság, hogy még köszönni sem tud? Vagy tán a kommunista fiacs­kája magából is „magyar gyűlölőt” nevelt? — összetévesztett Ihonosnéval, aki a földszintet takarítja — döb­bent rá nagy hirtelen, s érezte, hogy a lábai reszketni kezdenek. Néhány pillanat leforgása alatt azonban erőt vett magán, s a hirtelen kelet­kezett düh mérgével átitatódott sza­vak özönét zúdította Lófery felé. — Nem szégyeli magát? Elvárná, hogy egy idős asszony előre köszön­jön? Hát mit gondol hol élünk? Maga ... Maga a „magyar gyűlölő”, mert maga ellopta a dolgozók pén­zét ... Mit keres itt? Menjen a dol­gára! T ófery közel lépett az asszony­hoz, s felemelte a kezét, de aztán meggondolta magát és nem ütött, csak fojtott hangon sziszeg­te. — Elég! Eléjg. j takarodjon! Mától kezdve fel is út, le is út. Ilyen vén boszorkányra, aki kom­munista fattyút nevelt, nincs szük­ségem. Itt most már én parancso­lok. Itt az történik, amit a „mun­kástanács” akar. November derekán történt. Ko­vácsné éppen az ebédet főzte, ami­kor kopogtattak az ajtaján, s a leg­nagyobb csodálkozására az igazgató lépett be rajta. — Jónapot Kovács néni — köszön­tötte azon a mély, kellemes férfi hangján, amellyel reggelente szokta köszönteni. — Hallom magát is elüldözte a „munkástanács”, amelynek az élén a tolvaj Lófery állt? Kovácsné szeme elpárásodott a könnytől, s az ablakra tekintett. Kint az utcán zöldessárga vattaru­hás karhatálmisták portyáztak. — Ne sírjon Kovács elvtársnő — mondta mosolyogva az igazgató — most már nincs ok az aggodalomra. Kovácsné arcán a sírás mosolyra változott át, s hangja fiatalosan csengett, ahogy mondta: — Nekem eddig túlságosan kö­dösnek tűnt a politika. De most már mindent jól látok ... Ezt annak kö­szönhetem, hogy manapság... hogyis mondjam, olyan ködbontó időket élünk. (HAYPÄL) zol ja, hogy a címer már teljesen kifejlődött, láthatók a csövek és valamennyi tő három-négy csövet hoz. A szakemberek becslése alap­ján a 310 holdon 50 mázsán fe­lüli átlagtermésre számítanak. Ehhez hasonló munkát végeztek a búzatermesztésnél is. A verseny­ben, illetve a budapesti kiállításra 200 hold búza átlagtermésével je­lentkeztek, az eddigi eredmény azt mutatja, hogy elérik az 1955-ös szín­vonalat, most is 18 mázsa felett lesz a 200 hold átlagtermése. Ezek után gondolnivaló, hogy a Középhidvégi Kísérleti Gazdaság szakemberei nem kis büszkeséggel néznek a kiállítás elé és türelmet­lenül várják azt a napot, amikor feladhatják a kiállítás címére a résztvevő gabonafajtákat, amelyek az egész ország előtt bebizonyítják, hogy a gazdaságban milyen lelki- ismeretes odaadó munkát végeznek a szakemberek annak ellenére, hogy az idei szeszélyes időjárás próbára tette őket. Folyik a vizsgáztatás és az ered­mények kihirdetése a Dombóvári Tanítóképzőben. Közel hetven ta­nítójelölt szerzi most itt meg ké­pesítőjét. A fiúk már tudják az ered­ményt. Kezükben az oklevelet szo­rongatva, ki tudja milyen gondok gondolatok közepette vágnak neki az életnek :.. , A beszélgetések során kiderült, hogy ezeknek a fiataloknak a „ma­gánügye” nemcsak az ő szűk csa­ládi körükre tartozik. A falu, a gyermek, a társadalomba való be­illeszkedés problémája foglalkoztat­ja mindnyájukat. Dolgozni akarnak sokat és önzetlenül. Az a kérdés csak, hogy mi mennyire értjük meg őket. Fel tudjuk-e használni ezt a hatalmas erőt? Olyan sokat beszéltünk és írtunk az ifjúság nevelésének problémájá­ról. Kik tudnák a kérdést legköny- nyebben megoldnai, mint akik ma­guk is fiatalok, meglehetősen szé­les látókörrel rendelkeznek és is­merik azt a nyelvet, ahogyan az Amit a kazalrakásról tudni kell A szalmakazlat az asztagok és a cséplőgép irányával keresztben (te­hát arra merőlegesen) kell elhelyez­ni. így a cséplőgéppel egy helyben csépelhetjük a két asztagot és a belő­lük származó szalmát egy kazalba rakhatjuk össze. A kazal helyes hosszúsága egyrészt a szalma mennyi ségétől, másrészt a kazalbarakás módjaitól függ. A szalmakazal hosz- szúságát mindenesetre úgy állapít-, juk meg, hogy inkább jusson szalma a kazal mellé, mintsem a kazalnak ne legyen rendes teteje. A pelyvakaz­lakat célszerűbb a szalmakazal két végéhez rakni és nem a szalmakazal mögé, mert így a cséplőgéptől való elhordáshoz kevesebb munkaerő kell. , Î Hogyan küszöbölhetjük ki cséplésnél a szemveszteséget? A szemveszteség oka többféle le­het: a cséplőgép rossz karbantartása, helytelen felállítása, a dob alacsony fordulatszáma, a gabona szorultsága vagy meghúzódása, a cséplés helyte­len munkamódszere, stb. Ezért szigo­rúan be kell tartani a cséplőgép be­állításának és üzemeltetésének leg­fontosabb szabályait. A dobot úgy kell beállítani, hogy az ocsuban 2 száza­léknál több ép, fejlett szem ne le­gyen, a törött szem pedig ne legyen több, mint az egész elcsépelt ter-i mésmennyiség súlyának 3 százaléka. A szalmában, törekben és polyvában maradt szemek súlya nem haladhatja meg az elcsépelt gabona súlyának 0.5 százalékát. Készítsünk kvasszia főzetet A kvasszia főzet, a kvassziafa (Picrasma excelsa Planchen) forgá­csából készített vizes kivonat. A gyümölcsfák permetezésére használ­ják, kártékony rovarok elpusztítása céljából. Egy és fél kiló kvassziafor- gácsot 10 liter vízben főzünk, majd 24 óráig állni hagyjuk és az oldatot leszűrjük. Ebből egy litert nyolc li-, ter vízzel keverünk és ehhez még 1 liter szappanoldatot adunk, mely közönséges szappannak vizes oldata. Kvaszia fából még különböző ke- serű anyagokat állítanak elő, miket kvasszin néven az emésztőszervek erősítésére gyógyszer gyanánt hoznak forgalomba. Kvassziaforgács kapható Szekszárdon a földművesszövetkezet Széchenyi utcai géplerakatában. A kvasszialével való permetezéssel dr. Nemes Andor nyugdíjas tanár rend­kívül jó eredményeket ért el gyümöl­csösében. lelőt ajánlani, szakkönyvet, vagy szépirodalmi könyvet, kinek-kinek érdeklődése szerint. Boltjában félév alatt 23 000 forint értékű könyvet vá­sároltak a simontomyaiak. — Hat vidám napot töltöttek Mis-i kolc—Tapolcafürdőn a dombóvári Zrínyi Ilona leányiskola növendékei Farkas Aladár igazgató vezetésével. Tapolcafürdő volt a táborozási he­lyük, innen indultak naponként szebbnél-szebb bükki túrákra. A ki­rándulás költségeit legnagyobb rész­ben megtakarított zsebpénzükből fe-, dezték — külön az iskola arról híres, hogy tanulói évek óta országos vi­szonylatban a legtöbbet takarékos­kodtak. Jártak már Budapesten, a Balaton környékén, a Mátrában is. — Teremhet jól a rossz föld is... A döbröközi tanács 150 hold földön gazdálkodik, amely a tartalékterüle­tekből maradt fenn, nem volt aki bérbevegye. A megfelelő talajelőké­szítéssel, műtrágyázással sikerült el-t érni, hogy a községben a legjobb ősziárpa, búza és zabtermést takarít­sák be erről a területről, amellyel a tanács résztvesz a járási mezőgazda- sági kiállításon is. — Tegnap este mutatta be Szedre­sen a községi tanács udvarán beren­dezett szabadtéri színpadon a szék-, szárdi központi művészegyüttes az „Ipafai lakodalom” című zenés víg­játékot, Latabár Kálmánnal a fősze­repben. Az előadás iránt megmutat­kozó érdeklődésre jellemző volt, hogy a szomszédos helységekből is sokan voltak kíváncsiak az előadásra. Nagy­tormásról például huszonötén men-, tek át Szedresre megtekinteni az elő­adást. — A Mezőgazdasági Értesítő, a Földművelésügyi Minisztérium hiva­talos lapja 1958 július 9-i számában az „Utasítások’’-ban közli az 1957/58 gazdasági évben termesztett nemesi-, tett őszi és tavaszi kalászos vetőmag­vak átadás5 rendjét. A szőlő- és gyü­mölcsfajta szelekció egyes kérdései-, nek szabályozását. Az öntözés és hal­tenyésztés céljaira felhasználható víz átlagos mennyiségének (normájá­nak) megállapítását. Az értesítő azon­kívül közleményeket, jogszabályis­mertetést és személyi ügyeket tártál^ máz. — Szekszárdon beindult a KPVDSZ gyermekek részére indított úszótan­folyama. Hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 10—12 óra között tart az ok­tatás, Villányi úszómester vezetésé­vel. A felnőttek oktatásának megszer vezésére a közeljövőben kerül sor. Augusztus 1-ig lehet jelent­kezni a kétéves mezőgazdasági szakiskolába. Az ország 17 helyén működnek két­éves mezőgazdasági szakiskolák. Ezek ben az iskolákban elsősorban ter­melőszövetkezeti tagokat, állami gaz­dasági dolgozókat vesznek fel, férő-, hely esetén pedig egyénileg dolgozó parasztfiatalokat is. Az általános mezőgazdasági szakiskolákba csak férfiak, az állattenyésztés és kerté­szeti szakiskolákba pedig férfiak és nők egyaránt jelentkezhetnek. A mezőgazdasági szakiskolákban a taní­tás és a kollégiumi ellátás teljesen ingyenes, az iskola bentlakásos. A ta­nulók a tanulmányi eredményüktől függően, tanulmányi segélyt kapnak. A felvételi feltétel: 8 általános isko­lai végzettség, legalább kétéves gya­korlat mezőgazdasági munkában. A felvételi korhatár 17—24 év, 17 évnél fiatalabb, vagy 24 évnél idősebb fel­vételéhez korengedélyt a Földműve­lésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgatóságától lehet kérni. A fel­vételi kérelmeket a szakiskola igaz-, gatójához augusztus 1-ig kell meg­küldeni. Hol lesz vásár? Országos állat- és kirakodóvásár július 13-án, vasárnap: Dombóvár. Július 14-én, hétfőn: Kecel. Szek­szárd. Július 15-én, kedden: Tamási. Július 16-án, szerdán: Vajszló. Július 19-én, szombaton: Székesfehérvár. K&dbontó

Next

/
Thumbnails
Contents