Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

1958 július 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Nagyszerű élmény volt az Állami Népi Együttes szekszárdi előadása Lakásügyi előadó, aki szandálért, pénzért intézte az ügyeket Felejthetetlen, rég nem tapasztalt élményt nyújtott július 26-i előadá­sával a szekszárdi közönségnek az Ál­lami Népi Együttes. Már az előké­születek regénybeillőek. Először a MŰM (volt MTH) iskolára hirdet­ték az előadást, tekintettel arra, hogy az új szabadtéri színpad még nem készült el. Megérkezése után azonban úgy határoztak az együttes vezetői és a művelődési ház dolgozói, hogy ■együtt az építőipari vállalat munká­saival, szombat estére rendbe hozzák a színpadot és már itt lehet az elő­adást megtartani. Péntekről szombat ra virradóra ' egész éjszaka folyt a munka. Mindenki szerszámot, lapá­tot fogott, hogy segítséget nyújtson az előadás megtartásához. Rábai Miklós, az együttes Kossuth-díjas művészeti vezetője is együtt dolgo­zott a többiekkel, sőt talán a leglel­kesebb volt. (Ehhez csak annyit: cso­dák csodája, emiatt nemhogy csök­kent volna, inkább még nagyobbra nőtt a tekintélye a szekszárdiak sze­mében.) Az előadás előtt Rábai Miklóst a színfalak mögött sikerült egy percre Mint egy rossz álomra, úgy emlé­keznek vissza a madocsai Igazság Termelőszövetkezet tagjai az 1956-os októberi ellenforradalomra. Ha ak­kor az nem jön közbe — mondogat­ják — hol tartanának ma. Bizony nem volt könnyű a szö­vetkezeit tagjainak a jól megalapo­zott és a rendes kerékvágásban ha­ladó szövetkezet helyett ismét két lóval és hét tehénnel elkezdeni má­sodszor is a szövetkezeti életet. — Egyszer már megkóstoltuk a szövetkezeti életet — mondotta Bak- sai György az elnök — és a volt ta­gok közül tizenheten úgy határoz­tunk, hogy mégegyszer megpróbál­juk. És hogy elhatározásunk meny­nyire bennünket igazolt, bizonyítja, hogy saját eirőből tudtunk vásárol­ni négy fejőstehenet, melyek ter­melése átlag 16 liter és úgy gondos­kodunk, hogy év végére 20 tehe­nünk legyen. A szövetkezet az állattenyésztést törzsállattenyésztési szinten akarja megoldani, és ezen belül az a cél, hogy a különböző állatfajtákból, ha egyelőre kevés is, de kitűnő minő­ségű állatuk legyen, mert mint az elnök is mondja; — mi állattenyész­téssel és nem állattartással kívá­nunk foglalkozni, mert a kettő kö­zött alapjában is nagy különbség van. Most is valamennyi szarvasmar­hájuk törzskönyvezett, több mint 10 üszőjük vemhes, a következő gaz­dasági évbdn pedig további 10 fe­jőstehénnel akarják növelni állatál­lományukat. l/ilyukadt a horganyzó-üst!.. .- ^ Folyik a horgany !... A mű­helyben másodpercek alatt elter­jedt a hír. A horganyzó-üst mel­lett dolgozó munkások kétségbe­esetten szaladtak a művezetőhöz: — Geisz elvtárs, azonnal jöjjön, folyik a horgany ... kilyukadt az üst... Mi lesz velünk? ... Már el­zárta a füstcsöveket is ... Az egész műhely csupa horgany! Geisz az első pillanatban a meg­lepődéstől alig tudott szólni. Más­félhónapi horganyozásra váró edény áll a kád mellett, egy hét múlva szállítani kellene az árut... Ha nem szállítják el, akkor nem lesz pénz, nem lehet fizetni, a gyárra a legrosszabb jövő vár. Szemlék, vizsgálatok, felelősségrevonás, mi lesz ebből még! A hírt hozó munkás fújtatva sza­lad mellette a horganyzó helyiségig, bent a műhelyben a nagy rohanás­tól kifulladva csak nézi egy pilla­natig a lassan, sisteregve ömlő öt­száz fokos horganyt. — Azonnal merjék!... Merjék a kokillákba, mindenbe ; : ; Mentsük* ami menthető ... Fűtsenek a kazán­ban, nehogy megdermedjen a hor­gany. öt-hat alsónadrágra vetkőzött munkás meri inaszakadtával a for­ró horganyt, száz mázsa van az üst­ben, ha fűteni tudnak alatta, ak­iéi tartani, s mondott néhány szót az előadás előzményeiről, az együttes munkájáról. — Ezt megelőzően húsznapos tur­nén voltunk Csehszlovákiában. Min­den büszkeség nélkül elmondhatjuk, sikerünk volt, elismeréssel fogadtak bennünket. — Mai előadásunk sok szempont­ból új. Amit csinálunk az népművé­szet, de nem teljesen olyan, mint an­nak eredeti formája. A népi motívu­mokból azok felhasználásával igyek­szünk drámát, komédiát elmondani a tánc sajátos nyelvén. Egészséges út­nak látom ezt, a fejlődés útjának, meg kell azonban mondani, hogy egyelőre csak a hivatásos együttesek számára járható ez az út, a műked­velőknek semmi esetre sem. — Nagyon fontos a mai előadás. Először mutatjuk be ezt a műsorun­kat, s sok múlik azon, hogyan fo­gadja a közönség erőfeszítésünket. Az együttes több tagjának nem ismeretlen Szekszárd és a Sárköz, hiszen közülük többen jártak már itt A sertéstenyésztésben is hasonló szorgoskodás tapasztalható. A múlt év őszén egy Cornwall anyakoca tör­zset kaptak, amelyek ez év október elején már másodszor ellenek. De jut erejükből szeptemberben 29 hízott­sertés eladására is. Jövőre pedig ösz- szesen 20-ra növelik a kocaállo­mányt. A felsorolt tervek csak egy kis része a közeljövőben megvalósításra kerülőknek, de már ebből is kitű­nik, hogy komolyan gondolják mindazt, amit végre szeretnének hajtani. — Régóta ismerem a szövetkeze­tét — mondotta özv. Szabados Györgyné, aki ebben az évben lett tagja az Igazság Termelőszövetke­zetnek — ismerem és ezért találtam jónak, hogy három hold földemmel a közösbe lépjek, talán ezután köny- nyebb lesz az éleit; A tervek, ez eddigi eredmények, a saját erőből! vásárolt zetor mind azt bizonyítja, hogy Szabados néni is biztos és gondtalan megélhetést ta­lál ott, ahol előtte negyvenegyen már elégedett életről beszélnek. És ha azt nézzük, hogy a múlt év zár­számadása után Araczki Antal, Elek Tibor és Szalai István egyenként több mint 10 000 forintért motorke­rékpárt tudott vásárolni a tervezett idei égy munkaegység értéke pedig 50 forintot mutat, akkor világosan látható és bizonyítható, hogy a ma­docsai szövetkezők most is helyes úton járnak. kor talán ki tudják merni, nem dermed meg. Mácsik Ferencről meg társairól patakokban folyik a víz, a nehéz forró horgany lassan folyik à me- regetőkből. Az üst tartalmának egyharmadát már kimerték ;.. — Megteltek a kokillák!. : * — A bejelentés mint villámcsapás, ér­te a művezetőt. — Azonnal merjék a betonra ; : i — Szélesedett a lyuk!... A hor­gany elzárta a füstcsöveket, elaludt a tűz, nem tudunk fűteni!;:; — Na még csak ez kellett! ;. : — szűri a szót foga között Hódosi Pé­ter és olyat káromkodik, hogy öre­geknek is becsületére válna . ;. — Hát már minden ellenünk jön! : ; ? A horganyozó brigád minden ** tagja ott áll az üst mellett* merik, hordják az üstből a fortyo­gó fémet, öntik a betonpadlóra, aj­tókat, ablakokat kinyitottak, a hu­zat, a ventillátorok sem tudják a rettenetes hőséget csillapítani:;: A meregető edény koppan az üst fenekén... A megkönnyebbülés csak egy pillanatig tart. Ez meg­van, mi lesz a horganyozással, ml előadáson, vagy gyűjtőkörúton. Pálfi Csaba, az egyik szólótáncos még a Muharay-együttessel volt itt annak idején, s mint mondta örült, hogy is­mét a szekszárdi közönség előtt szere­pelhet. Nem lehet elég színes, elég hatá­sos jelzőket találni, hogy az előadás szépségét kellően érzékeltessem. Két táncjátékot mutatott be a tánckar, az egyik a Barcsai szeretője, a tánc­dráma a másik, az Orbán és az ördög pedig könnyebb, már a komédia ha­tárát súroló játék. A maga helyén mindkettő remek s néhány apró hi­bától eltekintve — amelyek főleg a technikai felszerelés elégtelenségének tudhatok be — tökéletes mű, a köl­temény dramatizált újjáalkotása a tánc nyelvén és eszközeivel. Az ének- és zenekar Kodály Szé- kelyfonó-jából mutatott be részlete­ket igen magas színvonalon, a maga­san képzett énekkar biztonságával. Ami a színpad akusztikáját illeti, van még hiányolható s az építők és építtetők próbáljanak segíteni ezen a bajon. Üj út, amit az Állami Népi Együt­tes jár, s valóban a járható, a még magasabbra ívelő útnak látszik. A népművészetben, a népi táncban gyö­kerezik, de azt már bátran tovább­fejleszti, a balett színvonalára emeli és a népi tánc motívumain alapuló táncjátékokkal, közérthetően fejezi ki a mondanivalót. A két táncjáték közül a Barcsai szeretője látszott si­kerültebbnek. Tökéletes dráma, hát­borzongató feszültséggel. S ugyan­akkor a balladai tömörség jellemzi, minden mozdulat a helyén van a koreográfus (Rábai Miklós) egy moz- dulatnyi kitérést sem enged meg, csak a legszükségesebbeket mondat­ja. Az Orbán és az ördög szétesább- nek hatott, bár ezt pótolta a nagy­szerű játékosság, a két szólótáncos felejthetetlen produkciója. I'', M . 'I. ' I »i-ro Anélkül, hogy az énekkar előadá­sának értékét csökkenteni akarnák, egy megjegyzést kell tennünk. Nem egészen szerencsés így összeállítani műsort. Bár összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon, mint az álta­lában tapasztaltak, emlékeztet egy kissé az esztrádra, s mint ilyen szét­esik, a közönségnek nehéz egyik percről a másikra áthangolódnia. In­kább olyan műsort kell összeállítani, amelyben három táncjáték szerepel és egy önálló hangverseny az ének­és zenekar részvételével. Az előadás után a szekszárdi dol­gozók és a Városi Párt Végrehajtó Bizottság nevében Tancz József üd­vözölte az Állami Népi Együttes mű­vészeit és vezetőit. Letenyei György lesz a tervvel, lesz-e fizetés, lesz-e pénz? Kérdések, olyan kérdések cikkáztak az emberek fejében, amelyre ilyenkor nem lehet felel­ni... Csak összeszorítani a fogakat és merni, merni a végtelenségig a horganyt... — Na, ez üres — mondja Mácsik brigádvezető —, még szerencse* hogy ki tudtuk mindet szedni. : : Fáradtan, elcsigázottan kitámolyog­nak a műhelyből. Valaki elővesz zsebéből egy doboz cigarettát, né- hányan elfogadják, rágyújtanak és olyan nagyon jóízűen elnyújtóz­kodnak az árnyékot adó fa tövé­ben. A brigádvezető, a művezető, meg az irodaiak már telefonálnak, szak­embert kérnek, aki majd a falazást elvégzi. Alig múlik el két óra, de már ballag a ktsz kőművese, Berta bácsi szerszámjaival a gyárhoz . : * Felkészültek a karbantartók az üst meghegesztésére, de még várni kell a munkával, amíg hűl a kemence* az üst, hogy bele lehessen menni,- A brigádtagok másnap megkezdték a füstcsövekbe folyt horgany kisze­dését, a kőműves pedig a falazást, a Az nálunk természetes dolog, hogy egy hivatalnok elintézi valakinek az ügyes-bajos dolgait, hiszen nem utolsó sorban ez a feladata, de az már nem természetes, hogy az illető hi­vatalnok ezért az ügyfelektől ellen­szolgáltatást kér, vagy fogad el. Már­pedig sajnos, ilyen eset is megtörtént és erről beszélni kell, hogy ilyen eset lehetőleg ne forduljon elő. Szederkényi László lakásügyi elő­adó volt a paksi tanácsnál. Beosztá­sával azonban visszaélt, mert akitől kapott egy kis ellenszolgáltatást, an­nak az ügyét mindjárt máshogyan intézte, mint aki „barátság1’— azaz ellenszolgáltatás nélkül — kopogta­tott be hozzája. Schneiner Pálnak la­kásra lett volna szüksége, dehát eh­hez nehéz hozzájutni. Ezért Schnei­ner Ígért egy pár szandált Szeder­kényinek — mivel ő cipész. Szeder­kényi át is vette a szandált, a ta­nács azonban elutasította Schneiner lakáskérelmét és így Szederkényi nem teljesítette az ígéretét. így az­Amikor határozat és végrehajtás között hatalmas és ijesztő űr tátong, az emberek, akiknek érdekében a ha­tározat született elégedetlenkedni kezdenek. Az ilyen elégedetlenség jogos. Mert ugyebár miért van hatá­rozat, miért kell megszületnie, ha egy szer nem hajtják végre? Határozat a határozat kedvéért egymagában semmit sem ér. A múltkor Honoriis József Szekszárd, Rákóczi u. 32. szám alatti lakos ke­reste fel szerkesztőségünket. Két sűrűn gépelt oldalt elfoglaló határozatot mutatott be, amely egye­lőre csak határozat immár három hó­nap óta, de megvalósítása érdekében nem történt semmi. A határozatból megtudhatjuk;, azért szerkesztették, hogy a házigaz­da és a lakók között folyó régi vitát eldöntse. Ugyanis a Rákóczi utca 32 szám alatti ház szennyvízlevezetésé­vel kapcsolatban a lakók panasszal fordultak a tanács felé, mivel a szennyvíz tárolás és levezetés a ház­ban nem megfelelő és a házban la­kók és főleg gyermekek egészsége ennélfogva veszélyeztetve van. Ne gondoljuk, hogy visszautasítás­ra talált a panasz. Nem! A városi ta­hegesztők is elvégezték a munkát, megkezdték a csákányokkal farag­ni a kihűlt horganyt, a kemencébe begyújtottak. Két napig úgy tüzel­tek a kemence alatt, mintha a vilá­got akarták volna elégetni. Három nap sem telt el, amikor csütörtökön délben már újból megkezdhették a horganyzást. Több mint öt vagon- nyi edény volt a műhelyben. Az igazgató összehívta a munkásokat: — Emberek, bajban vagyunk* négy nap múlva minden edényt el kell szállítani, tizenhárom műsza­kunk van erre, magukon múlik* hogy megleszünk-e vele, hogy lesz-e fizetés, hogy becsületükön ne essen csorba... kjem fogadkoztak a munkások, csak annyit mondtak: — Bízza csak ránk, Tengerdi elv­társ! S Tengerdi elvtárs munkásaira bízta .-. ; Éjjel-nappal úgy dolgoz­tak, mintha ördög szállt volna be­léjük. Egy percre nem szűnt meg a horganyzás, egymás után márto- gatták az edényeket a forró hor­ganyba, amit eddig sosem csinál­tán kiugrott a szög a zsákból: Schnei­ner panasszal fordult a felsőbb szer­vekhez, míg végül is nyomozás in­dult az ügyben. Természetesen nem csak Szederkényi ellen, hanem Schneiner ellen is, aki megveszteget­te a lakásügyi előadót. Borsi Jánosnénak is volt egy ha­sonló ügye a lakásügyi előadóval. Házat vásároltak, de abban lakó volt. Ahhoz, hogy beköltözhessenek, szükségessé vált egy lakáscsere végrehajtása. Meg is egyeztek az il­letékesek a lakáscserében, de a ta­nácsnál késett a csere jóváhagyása. Mikor azonban Szederkényinek át­adott Bonsiné 300 forintot — „meg­kente a kereket” — mindjárt elin­tézte az ügyet. Ezenkívül több eset is napvilágra került, ami azt bizonyítja, hogy Sze­derkényi felháborító módon vissza­élt hivatalával. Természetesen majd a bíróság előtt fog felelni bűneiért a két vesztegetővel, Schneinerrel és Borsinéval együtt. nács építés- és közlekedési osztálya vizsgálatot indított az ügyben és a lakóknak igazat adott. A házigazdát kötelezte a régi szennyvízlevezető kút betemetésére és új szennyvízemésztő építésére. A házigazda azonban fellebbezett a megyei tanács építészeti- és közle­kedési osztályához. A megyei tanács építészeti és köz­lekedési osztálya is vizsgálatot indí­tott és határozatot hozott. A határozat helyeselte a városi ta­nács építészeti és közlekedési osz­tályának a döntését, sőt még meg is toldotta azzal, hogy a házigazda szá­mára előírta, hogy hatvan napon be­lül köteles az emésztőakna mellé szenny ülepítőt is építeni, s a reá rótt határozat végrehajtásáról érte­síteni a városi tanács építészeti és közlekedési osztályát. Azóta már több mint kilencven nap telt el. A határozatnak eleinte örültek a Rákóczi utca 32 számú ház lakói, de most már kiábrándultak kissé a határozatokból. A szennyvíz­levezető és ülepítő építését szeretnék látni, mivel a nagy nyári melegben komoly veszélyt jelentenek a jelen­legi állapotok. (h) tak, most a váltáskor egymás kezé­ből vették ki a munkát. * ; Az edé­nyek ahogyan száradtak, gépkocsi­val szállították az állomásra. Az utolsó napon pedig még egy fél műszakkal megelőzték önmagukat a munkások, ekkor már bejöttek az éjjelesek is, azok is ott voltak az utolsó darabok munkájánál, akik délutánig dolgoztak. Egy volt a gyár, egy volt a munkában és az örömben, akkor, amikor Cina And­rás az utlosó darab mosóteknőt ki­emelte a horganyzó-üstből. Az em­berek csak egymásra néztek. »Hát ez megvolt«-tal nyugtázták az egy hét izgalmait... Másnap az igazgató összehívta újból a horganyzó műhely munká­sait. Nagy beszédet akart monda­ni... Amikor odaállt emberei elé* nem tudott szólni, csak annyit mondott, hogy »Emberek, köszö­nöm ... Nagyon köszönöm, megdi­csérem Önöket : : : !« Amikor személyesen átadta a Dombóvári Fémtömegcikkgyártd Vállalat igazgatója a dicsérő leve* let, Mácsik Ferenc azt mondta: — Becsület dolga ez, Tengerdi elvtárs : : : Igen, a becsület dolga! A Mácsik Ferencé, Cina Andrásé, Hódosi Pé­teré, Geisz művezetőé, meg a töb­bieké. Pál kovács Jenő A kettő között különbség van BECSÜLET DOLGA... Határozatok és végrehajtás!?!

Next

/
Thumbnails
Contents