Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-29 / 177. szám
1958 július 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Nagyszerű élmény volt az Állami Népi Együttes szekszárdi előadása Lakásügyi előadó, aki szandálért, pénzért intézte az ügyeket Felejthetetlen, rég nem tapasztalt élményt nyújtott július 26-i előadásával a szekszárdi közönségnek az Állami Népi Együttes. Már az előkészületek regénybeillőek. Először a MŰM (volt MTH) iskolára hirdették az előadást, tekintettel arra, hogy az új szabadtéri színpad még nem készült el. Megérkezése után azonban úgy határoztak az együttes vezetői és a művelődési ház dolgozói, hogy ■együtt az építőipari vállalat munkásaival, szombat estére rendbe hozzák a színpadot és már itt lehet az előadást megtartani. Péntekről szombat ra virradóra ' egész éjszaka folyt a munka. Mindenki szerszámot, lapátot fogott, hogy segítséget nyújtson az előadás megtartásához. Rábai Miklós, az együttes Kossuth-díjas művészeti vezetője is együtt dolgozott a többiekkel, sőt talán a leglelkesebb volt. (Ehhez csak annyit: csodák csodája, emiatt nemhogy csökkent volna, inkább még nagyobbra nőtt a tekintélye a szekszárdiak szemében.) Az előadás előtt Rábai Miklóst a színfalak mögött sikerült egy percre Mint egy rossz álomra, úgy emlékeznek vissza a madocsai Igazság Termelőszövetkezet tagjai az 1956-os októberi ellenforradalomra. Ha akkor az nem jön közbe — mondogatják — hol tartanának ma. Bizony nem volt könnyű a szövetkezeit tagjainak a jól megalapozott és a rendes kerékvágásban haladó szövetkezet helyett ismét két lóval és hét tehénnel elkezdeni másodszor is a szövetkezeti életet. — Egyszer már megkóstoltuk a szövetkezeti életet — mondotta Bak- sai György az elnök — és a volt tagok közül tizenheten úgy határoztunk, hogy mégegyszer megpróbáljuk. És hogy elhatározásunk menynyire bennünket igazolt, bizonyítja, hogy saját eirőből tudtunk vásárolni négy fejőstehenet, melyek termelése átlag 16 liter és úgy gondoskodunk, hogy év végére 20 tehenünk legyen. A szövetkezet az állattenyésztést törzsállattenyésztési szinten akarja megoldani, és ezen belül az a cél, hogy a különböző állatfajtákból, ha egyelőre kevés is, de kitűnő minőségű állatuk legyen, mert mint az elnök is mondja; — mi állattenyésztéssel és nem állattartással kívánunk foglalkozni, mert a kettő között alapjában is nagy különbség van. Most is valamennyi szarvasmarhájuk törzskönyvezett, több mint 10 üszőjük vemhes, a következő gazdasági évbdn pedig további 10 fejőstehénnel akarják növelni állatállományukat. l/ilyukadt a horganyzó-üst!.. .- ^ Folyik a horgany !... A műhelyben másodpercek alatt elterjedt a hír. A horganyzó-üst mellett dolgozó munkások kétségbeesetten szaladtak a művezetőhöz: — Geisz elvtárs, azonnal jöjjön, folyik a horgany ... kilyukadt az üst... Mi lesz velünk? ... Már elzárta a füstcsöveket is ... Az egész műhely csupa horgany! Geisz az első pillanatban a meglepődéstől alig tudott szólni. Másfélhónapi horganyozásra váró edény áll a kád mellett, egy hét múlva szállítani kellene az árut... Ha nem szállítják el, akkor nem lesz pénz, nem lehet fizetni, a gyárra a legrosszabb jövő vár. Szemlék, vizsgálatok, felelősségrevonás, mi lesz ebből még! A hírt hozó munkás fújtatva szalad mellette a horganyzó helyiségig, bent a műhelyben a nagy rohanástól kifulladva csak nézi egy pillanatig a lassan, sisteregve ömlő ötszáz fokos horganyt. — Azonnal merjék!... Merjék a kokillákba, mindenbe ; : ; Mentsük* ami menthető ... Fűtsenek a kazánban, nehogy megdermedjen a horgany. öt-hat alsónadrágra vetkőzött munkás meri inaszakadtával a forró horganyt, száz mázsa van az üstben, ha fűteni tudnak alatta, akiéi tartani, s mondott néhány szót az előadás előzményeiről, az együttes munkájáról. — Ezt megelőzően húsznapos turnén voltunk Csehszlovákiában. Minden büszkeség nélkül elmondhatjuk, sikerünk volt, elismeréssel fogadtak bennünket. — Mai előadásunk sok szempontból új. Amit csinálunk az népművészet, de nem teljesen olyan, mint annak eredeti formája. A népi motívumokból azok felhasználásával igyekszünk drámát, komédiát elmondani a tánc sajátos nyelvén. Egészséges útnak látom ezt, a fejlődés útjának, meg kell azonban mondani, hogy egyelőre csak a hivatásos együttesek számára járható ez az út, a műkedvelőknek semmi esetre sem. — Nagyon fontos a mai előadás. Először mutatjuk be ezt a műsorunkat, s sok múlik azon, hogyan fogadja a közönség erőfeszítésünket. Az együttes több tagjának nem ismeretlen Szekszárd és a Sárköz, hiszen közülük többen jártak már itt A sertéstenyésztésben is hasonló szorgoskodás tapasztalható. A múlt év őszén egy Cornwall anyakoca törzset kaptak, amelyek ez év október elején már másodszor ellenek. De jut erejükből szeptemberben 29 hízottsertés eladására is. Jövőre pedig ösz- szesen 20-ra növelik a kocaállományt. A felsorolt tervek csak egy kis része a közeljövőben megvalósításra kerülőknek, de már ebből is kitűnik, hogy komolyan gondolják mindazt, amit végre szeretnének hajtani. — Régóta ismerem a szövetkezetét — mondotta özv. Szabados Györgyné, aki ebben az évben lett tagja az Igazság Termelőszövetkezetnek — ismerem és ezért találtam jónak, hogy három hold földemmel a közösbe lépjek, talán ezután köny- nyebb lesz az éleit; A tervek, ez eddigi eredmények, a saját erőből! vásárolt zetor mind azt bizonyítja, hogy Szabados néni is biztos és gondtalan megélhetést talál ott, ahol előtte negyvenegyen már elégedett életről beszélnek. És ha azt nézzük, hogy a múlt év zárszámadása után Araczki Antal, Elek Tibor és Szalai István egyenként több mint 10 000 forintért motorkerékpárt tudott vásárolni a tervezett idei égy munkaegység értéke pedig 50 forintot mutat, akkor világosan látható és bizonyítható, hogy a madocsai szövetkezők most is helyes úton járnak. kor talán ki tudják merni, nem dermed meg. Mácsik Ferencről meg társairól patakokban folyik a víz, a nehéz forró horgany lassan folyik à me- regetőkből. Az üst tartalmának egyharmadát már kimerték ;.. — Megteltek a kokillák!. : * — A bejelentés mint villámcsapás, érte a művezetőt. — Azonnal merjék a betonra ; : i — Szélesedett a lyuk!... A horgany elzárta a füstcsöveket, elaludt a tűz, nem tudunk fűteni!;:; — Na még csak ez kellett! ;. : — szűri a szót foga között Hódosi Péter és olyat káromkodik, hogy öregeknek is becsületére válna . ;. — Hát már minden ellenünk jön! : ; ? A horganyozó brigád minden ** tagja ott áll az üst mellett* merik, hordják az üstből a fortyogó fémet, öntik a betonpadlóra, ajtókat, ablakokat kinyitottak, a huzat, a ventillátorok sem tudják a rettenetes hőséget csillapítani:;: A meregető edény koppan az üst fenekén... A megkönnyebbülés csak egy pillanatig tart. Ez megvan, mi lesz a horganyozással, ml előadáson, vagy gyűjtőkörúton. Pálfi Csaba, az egyik szólótáncos még a Muharay-együttessel volt itt annak idején, s mint mondta örült, hogy ismét a szekszárdi közönség előtt szerepelhet. Nem lehet elég színes, elég hatásos jelzőket találni, hogy az előadás szépségét kellően érzékeltessem. Két táncjátékot mutatott be a tánckar, az egyik a Barcsai szeretője, a táncdráma a másik, az Orbán és az ördög pedig könnyebb, már a komédia határát súroló játék. A maga helyén mindkettő remek s néhány apró hibától eltekintve — amelyek főleg a technikai felszerelés elégtelenségének tudhatok be — tökéletes mű, a költemény dramatizált újjáalkotása a tánc nyelvén és eszközeivel. Az ének- és zenekar Kodály Szé- kelyfonó-jából mutatott be részleteket igen magas színvonalon, a magasan képzett énekkar biztonságával. Ami a színpad akusztikáját illeti, van még hiányolható s az építők és építtetők próbáljanak segíteni ezen a bajon. Üj út, amit az Állami Népi Együttes jár, s valóban a járható, a még magasabbra ívelő útnak látszik. A népművészetben, a népi táncban gyökerezik, de azt már bátran továbbfejleszti, a balett színvonalára emeli és a népi tánc motívumain alapuló táncjátékokkal, közérthetően fejezi ki a mondanivalót. A két táncjáték közül a Barcsai szeretője látszott sikerültebbnek. Tökéletes dráma, hátborzongató feszültséggel. S ugyanakkor a balladai tömörség jellemzi, minden mozdulat a helyén van a koreográfus (Rábai Miklós) egy moz- dulatnyi kitérést sem enged meg, csak a legszükségesebbeket mondatja. Az Orbán és az ördög szétesább- nek hatott, bár ezt pótolta a nagyszerű játékosság, a két szólótáncos felejthetetlen produkciója. I'', M . 'I. ' I »i-ro Anélkül, hogy az énekkar előadásának értékét csökkenteni akarnák, egy megjegyzést kell tennünk. Nem egészen szerencsés így összeállítani műsort. Bár összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon, mint az általában tapasztaltak, emlékeztet egy kissé az esztrádra, s mint ilyen szétesik, a közönségnek nehéz egyik percről a másikra áthangolódnia. Inkább olyan műsort kell összeállítani, amelyben három táncjáték szerepel és egy önálló hangverseny az énekés zenekar részvételével. Az előadás után a szekszárdi dolgozók és a Városi Párt Végrehajtó Bizottság nevében Tancz József üdvözölte az Állami Népi Együttes művészeit és vezetőit. Letenyei György lesz a tervvel, lesz-e fizetés, lesz-e pénz? Kérdések, olyan kérdések cikkáztak az emberek fejében, amelyre ilyenkor nem lehet felelni... Csak összeszorítani a fogakat és merni, merni a végtelenségig a horganyt... — Na, ez üres — mondja Mácsik brigádvezető —, még szerencse* hogy ki tudtuk mindet szedni. : : Fáradtan, elcsigázottan kitámolyognak a műhelyből. Valaki elővesz zsebéből egy doboz cigarettát, né- hányan elfogadják, rágyújtanak és olyan nagyon jóízűen elnyújtózkodnak az árnyékot adó fa tövében. A brigádvezető, a művezető, meg az irodaiak már telefonálnak, szakembert kérnek, aki majd a falazást elvégzi. Alig múlik el két óra, de már ballag a ktsz kőművese, Berta bácsi szerszámjaival a gyárhoz . : * Felkészültek a karbantartók az üst meghegesztésére, de még várni kell a munkával, amíg hűl a kemence* az üst, hogy bele lehessen menni,- A brigádtagok másnap megkezdték a füstcsövekbe folyt horgany kiszedését, a kőműves pedig a falazást, a Az nálunk természetes dolog, hogy egy hivatalnok elintézi valakinek az ügyes-bajos dolgait, hiszen nem utolsó sorban ez a feladata, de az már nem természetes, hogy az illető hivatalnok ezért az ügyfelektől ellenszolgáltatást kér, vagy fogad el. Márpedig sajnos, ilyen eset is megtörtént és erről beszélni kell, hogy ilyen eset lehetőleg ne forduljon elő. Szederkényi László lakásügyi előadó volt a paksi tanácsnál. Beosztásával azonban visszaélt, mert akitől kapott egy kis ellenszolgáltatást, annak az ügyét mindjárt máshogyan intézte, mint aki „barátság1’— azaz ellenszolgáltatás nélkül — kopogtatott be hozzája. Schneiner Pálnak lakásra lett volna szüksége, dehát ehhez nehéz hozzájutni. Ezért Schneiner Ígért egy pár szandált Szederkényinek — mivel ő cipész. Szederkényi át is vette a szandált, a tanács azonban elutasította Schneiner lakáskérelmét és így Szederkényi nem teljesítette az ígéretét. így azAmikor határozat és végrehajtás között hatalmas és ijesztő űr tátong, az emberek, akiknek érdekében a határozat született elégedetlenkedni kezdenek. Az ilyen elégedetlenség jogos. Mert ugyebár miért van határozat, miért kell megszületnie, ha egy szer nem hajtják végre? Határozat a határozat kedvéért egymagában semmit sem ér. A múltkor Honoriis József Szekszárd, Rákóczi u. 32. szám alatti lakos kereste fel szerkesztőségünket. Két sűrűn gépelt oldalt elfoglaló határozatot mutatott be, amely egyelőre csak határozat immár három hónap óta, de megvalósítása érdekében nem történt semmi. A határozatból megtudhatjuk;, azért szerkesztették, hogy a házigazda és a lakók között folyó régi vitát eldöntse. Ugyanis a Rákóczi utca 32 szám alatti ház szennyvízlevezetésével kapcsolatban a lakók panasszal fordultak a tanács felé, mivel a szennyvíz tárolás és levezetés a házban nem megfelelő és a házban lakók és főleg gyermekek egészsége ennélfogva veszélyeztetve van. Ne gondoljuk, hogy visszautasításra talált a panasz. Nem! A városi tahegesztők is elvégezték a munkát, megkezdték a csákányokkal faragni a kihűlt horganyt, a kemencébe begyújtottak. Két napig úgy tüzeltek a kemence alatt, mintha a világot akarták volna elégetni. Három nap sem telt el, amikor csütörtökön délben már újból megkezdhették a horganyzást. Több mint öt vagon- nyi edény volt a műhelyben. Az igazgató összehívta a munkásokat: — Emberek, bajban vagyunk* négy nap múlva minden edényt el kell szállítani, tizenhárom műszakunk van erre, magukon múlik* hogy megleszünk-e vele, hogy lesz-e fizetés, hogy becsületükön ne essen csorba... kjem fogadkoztak a munkások, csak annyit mondtak: — Bízza csak ránk, Tengerdi elvtárs! S Tengerdi elvtárs munkásaira bízta .-. ; Éjjel-nappal úgy dolgoztak, mintha ördög szállt volna beléjük. Egy percre nem szűnt meg a horganyzás, egymás után márto- gatták az edényeket a forró horganyba, amit eddig sosem csináltán kiugrott a szög a zsákból: Schneiner panasszal fordult a felsőbb szervekhez, míg végül is nyomozás indult az ügyben. Természetesen nem csak Szederkényi ellen, hanem Schneiner ellen is, aki megvesztegette a lakásügyi előadót. Borsi Jánosnénak is volt egy hasonló ügye a lakásügyi előadóval. Házat vásároltak, de abban lakó volt. Ahhoz, hogy beköltözhessenek, szükségessé vált egy lakáscsere végrehajtása. Meg is egyeztek az illetékesek a lakáscserében, de a tanácsnál késett a csere jóváhagyása. Mikor azonban Szederkényinek átadott Bonsiné 300 forintot — „megkente a kereket” — mindjárt elintézte az ügyet. Ezenkívül több eset is napvilágra került, ami azt bizonyítja, hogy Szederkényi felháborító módon visszaélt hivatalával. Természetesen majd a bíróság előtt fog felelni bűneiért a két vesztegetővel, Schneinerrel és Borsinéval együtt. nács építés- és közlekedési osztálya vizsgálatot indított az ügyben és a lakóknak igazat adott. A házigazdát kötelezte a régi szennyvízlevezető kút betemetésére és új szennyvízemésztő építésére. A házigazda azonban fellebbezett a megyei tanács építészeti- és közlekedési osztályához. A megyei tanács építészeti és közlekedési osztálya is vizsgálatot indított és határozatot hozott. A határozat helyeselte a városi tanács építészeti és közlekedési osztályának a döntését, sőt még meg is toldotta azzal, hogy a házigazda számára előírta, hogy hatvan napon belül köteles az emésztőakna mellé szenny ülepítőt is építeni, s a reá rótt határozat végrehajtásáról értesíteni a városi tanács építészeti és közlekedési osztályát. Azóta már több mint kilencven nap telt el. A határozatnak eleinte örültek a Rákóczi utca 32 számú ház lakói, de most már kiábrándultak kissé a határozatokból. A szennyvízlevezető és ülepítő építését szeretnék látni, mivel a nagy nyári melegben komoly veszélyt jelentenek a jelenlegi állapotok. (h) tak, most a váltáskor egymás kezéből vették ki a munkát. * ; Az edények ahogyan száradtak, gépkocsival szállították az állomásra. Az utolsó napon pedig még egy fél műszakkal megelőzték önmagukat a munkások, ekkor már bejöttek az éjjelesek is, azok is ott voltak az utolsó darabok munkájánál, akik délutánig dolgoztak. Egy volt a gyár, egy volt a munkában és az örömben, akkor, amikor Cina András az utlosó darab mosóteknőt kiemelte a horganyzó-üstből. Az emberek csak egymásra néztek. »Hát ez megvolt«-tal nyugtázták az egy hét izgalmait... Másnap az igazgató összehívta újból a horganyzó műhely munkásait. Nagy beszédet akart mondani... Amikor odaállt emberei elé* nem tudott szólni, csak annyit mondott, hogy »Emberek, köszönöm ... Nagyon köszönöm, megdicsérem Önöket : : : !« Amikor személyesen átadta a Dombóvári Fémtömegcikkgyártd Vállalat igazgatója a dicsérő leve* let, Mácsik Ferenc azt mondta: — Becsület dolga ez, Tengerdi elvtárs : : : Igen, a becsület dolga! A Mácsik Ferencé, Cina Andrásé, Hódosi Péteré, Geisz művezetőé, meg a többieké. Pál kovács Jenő A kettő között különbség van BECSÜLET DOLGA... Határozatok és végrehajtás!?!
