Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

3 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. jútiHs 27 ÄKK A T T Ketten ülnek egymással szemben a süpedős fotelekben az üdülő klub- helyiségében. Egy férfi és egy nő. — Most maga lép — szól a férfi. — Maga, kedves Annácska! Sok korkülönbség nincs köztük, de azért magázzák egymást, ami természetes is, hiszen még alig is­merték meg egymást. Pár napja kezdődött a »turnus«. Előtte még nem is sejtették egymás létezését. De aztán az első étkezésnél már észrevették egymást. A férfinek az volt a feltűnő, hogy látta: teljes »magányban« él itt ez a csinos hölgy. A nőnek pedig a férfi »ma­gánya« tűnt fel. Mindenkinek meg­volt a maga két-három-négytagú társasága, de hát nekik nem voltak hozzátartozóik, ismerőseik. így az­tán mi sem természetesebb, mint, hogy a legelső adandó alkalommal, ami valami »véletlen« folytán csak­hamar el is érkezett, szóba keve­redtek. A nő megcímzett, bélyeges borítékkal indult kifelé az üdülő­ből, a férfi ezt látván, előzékenyen hozzálépett: — Ha nem sértem meg, szívesen elviszem a postára, úgyis oda igyekeztem. — Oh, nagyon kedves — mondja a nő és átnyújtja a férfinak a bo­rítékot. — Milyen jó érzés, hogy még vannak figyelmes férfiak. De ne ám, hogy elfelejtse bedobni a ládába, mert szegény férjem már úgyis várja ... Amikor pedig a férfi elvégezte az udvariasságból vállalt »megbí­zatást«, természetesen már megvolt az ok — akarom mondani, »illett« odamenni a nőhöz és udvariasan közölni vele, hogy: — Bedobtam a levelet. Azt is si­került megtudnom, hogy délelőtt 10 ó’-akor már viszi is a vonat és kö­rülbelül holnap délután olvashat­ja a kedves férje a levelet. — Oh, igazán hálára kötelez. — Semmi az egész, kérem. Le­het, hogy holnap ön tehet nekem egy hasonló szívességet. Szóra sem érdemes az egész. Ez igazán fele- baráti kötelessége az embernek. így aztán elkezdődött az ismer­kedésnél szokásos semmit sem mondó beszélgetés. Közölték egy­mással, hogy az első nap igazán kellemes volt az öreg Balaton vize, remélhetőleg ilyen lesz végig. A férfi egy »elejtett« félmondatában közölte, hogy ő nős ember. S ez­után pedig szidni kezdték a kosz- tot. No, nem mintha az valóban olyan rossz lenne, de hát ilyen he­lyen igazán »illik« egy kicsit elé­gedetlenkedni és hát ugye, valami­ről beszélni is kell. — Igen, majdnem ehetetlen volt már az első ebédnél is az a csirke­hús. De az még csak hagyján. Én, balga ember eljöttem ide egyes Július 1-én múlt egy éve, hogy 64 ország tudósai hozzáláttak a Nemzetközi Geofizikai Év prog­ramjának megvalósításához. Ez idő alatt a szovjet tudósok sok újszerű felfedezéssel gazdagítot­ták a tudomány kincsestárát. Kozmikus egyenlítő A Szovjetúnió, a Nemzetközi Geo­fizikai Év kezdete óta három mes­terséges holdat bocsátott fel, s ezek nyomán sok érdekes megfigyelést tett. Megállapították például, hogy a Földön nemcsak földrajzi és mág­neses egyenlítő létezik, hanem egy úgynevezett kozmikus-egyenlítő is, amely nagy hatást gyakorol a Föld mágneses terére. Ahol az acél törékennyé válik A Nemzetközi Geofizikai Év kuta­tásait végző tudományos állomások egyötöd része a Szovjet Tudományos Akadémiához tartozik. Ezeket az állomásokat Földünk legnehezebben elérhető és legkevésbé ismert terü­letein helyezték el. A „Szovjetszka- ja” Északsarki tudományos állomás például a tenger színe felett 3 700 mé terre, a jéggel borított kontinens partjától pedig 1 500 kilóméter fa­egyedül, nincs senki ismerősöm, nincs társaságom, megöl az unalom és már az első nap után arra gon­doltam, hogy jobb lenne hazautaz­ni. — Higgye el, én sem jártam kü­lönben. Én is egyedül jöttem, mert az én férjem ilyenkor nem jöhet szabadságra, a hivatalvezetője nem engedi. Nélkülözhetetlen. És most itt két héten keresztül kénytelen leszek egyedül ténferegni. — Az én feleségem pedig nem bírja a vizet. Azt mondja mindig, hogy ő inkább a hegyekbe megy. Oda viszont én nem szeretek men­ni. így aztán kénytelenek vagyunk külön üdülni. Szóval elpanaszolták egymásnak bajukat, bánatukat és láthatóan nagy megértést tanúsítottak egy­más személyi problémái iránt már az ismeretség első negyedóráiban is. És hát mi következhetett volna más ezután, mint, hogy vigasztalni kezdték egymást: — Majd csak lesz valahogyan ... Egy óra múlva a férfi megkérte a nőt, hogy menjenek együtt füröd­ni, mert hát a vízben is olyan kel­lemetlen egyedül, társaság nélkül. A nő elfogadta az ajánlatot. El­mentek fürödni. Azután elmentek napozni. Azután ismét elmentek fü­rödni. Szóval próbálták vigasztalni egymást... Közben a férfi megtudta, hogy a nő szeret sakkozni. Akkor elkezd­tek sakkozni. Sakkozás közben ki­derült, hogy a nő csak ilyen unal­mas helyen »szeret« sakkozni, kü­lönben szívesebben táncol. A férfi erre indítványozta, hogy holnap este menjenek el együtt táncolni, úgyis elég sok mulatóhely van itt a Balaton mentén és hát holnap este úgyis szombat este lesz. — De hát azt megtudják az üdü­lőben és szóba hoznak bennünket — aggódott a nő. — Ez már igazán nem akadály. Tudok két helyet is, ahova véletle­nül sem járnak a mi üdülőnkből: a »Boldogság szigete« és a »Kulacs«. Mindegyik nagyszerű hely. Persze, én azt mondom, hogy a »Kulacs«- ba menjünk. — Én is ismerem ezeket a helye­ket még tavalyról. Én a »Boldogság szigeté«-t választom. De hát, hogy tudunk úgy kijönni majd az üdü­lőből, hogy ne legyen feltűnő, ne vegyenek észre bennünket. — Tudja mit, Annácska? Már al­konyat tájban felöltözünk, hogy ne legyen feltűnő. Vacsora után be­ülünk a klubszobába sakkozni és amikor egyedül maradunk, szépen kilépünk... . És szombaton este vacsora után beültek a klubszobába sakkozni. Méghozzá »bajnokságot« játszottak, mert abban állapodtak meg, hogy volságra kezdte meg munkáját. Nemrégiben itt mérték a Föld leg­alacsonyabb hőmérsékletét, minusz 80,2 Celsius fokot. Ilyen hidegben néhány anyag már sajátosságait is megváltoztatja: a nyersolaj meg­fagy, az acél pedig olyan törékennyé válik, mint az üveg. Szén az Antarktiszon A szovjet tudósok szeizmikus mé­rések alapján megállapították, hogy a hatodik kontinens nem külön föld­részt, hanem jégpáncéllal borított szi­getcsoportot alkot. A kutatók az An­tarktisz mélyén gazdag szénlelőhe­lyeket tártak fel s a feltételezések szerint ugyanitt vas-, gyémánt- és aranyrétegeknek is kell lermiök. Tízezerkilencszázkilencven méter mélyen Az óceánokon húsz szovjet kutató­hajó végez állandóan kutató munkát. Ezek számos vízalatti hegyet, műkö­dő vulkánt és mély völgyet fedeztek fel. A „Vityaz’“ hajó mérte a legna­gyobb óceánmélységet: 10 990 métert Az óceán vizében elektromos jelen­ségeket is megfigyeltek. mivel két kívánság van az esti tán­cos szórakozás színhelyét illetőleg, döntsenek »sakkban«, aki győz, az választ. Egy-egyre állt az eredmény, már a harmadik játszmának is a vége felé közeledtek, örömmel néztek körül a helyiségben, hogy már mindössze hárman vannak rajtuk kívül, de azok meg véletlenül olyan személyek, hogyha meg is látják tá­vozásukat, akkor sem számit. — Ismét maga lép, Annácska .. ; Ne felejtse el, hogy sakk ... A nő odébb vitte a királynőjét, de nem sok haszonnal, mert két lé­pés után már közvetlenül matt-ve­szélyben volt. Sőt, a veszélyből matt lett és a férfi éppen be akarta je­lenteni diadalmas hangon a »matt­ot, amikor nyílott az ajtó, belépett rajta egy férfi, akit ugyan ők észre sem vettek, csak akkor, amikor egyenesen a nőhöz lépett, megcsó­kolta a homlokát és ezt mondta: — Szervusz, anyucikám! Eljöt­tem hozzád, úgyis, gondoltam, so­kat unatkozol itt, hiszen nincs sen­ki ismerősöd. A nő meglepetésében majdnem bekapta a bástyát, amelyet szóra­kozásból kezében forgatott, aztán sárga színű lett, mint azok a sárga figurák és aztán ijedtében csak eny- nyit tudott mondani: — Éreztem, hogy el fogsz jönni. Most akartam kimenni a vonathoz, hogy várjalak. Már fel is öltöz­tem ... Boda Ferenc FURCSASÁGOK A 30 éven aluli férfiak szíve­sen segítenek a háztartásban A Német Háziasszonyok Szövet­ségének alsószászországi elnöknője nemrégiben dicsérőleg emlékezett meg a harmincéven aluli férjekről, hogy meglepő készséggel rendelkez­nek a háztartási munka iránt és a legtöbb esetben szívesen segítenek feleségüknek. Az elnöknő ezt a meg­állapítást egy háztartási gépkiállí­tás megnyitásán tette, megállapítván azt is, hogy az összegyűjtött sta­tisztikai adatok szerint a harminc­éven felüli férjek a konyhában rend szerint csak abból a célból jelennek meg, hogy figyeljék, hogyan készíti feleségük az ebédet. Az nem igen jut eszükbe, hogy segítsenek. A kakas nem fizetett tartás­díjat. . . A hongkongi bíróságon komoiy problémát jelentett egy 53 éves kí­nai asszony tartásdíj pere. Az asszony állítólagos férjétől 25 évre vissza­menőleg tartásdíjat követel. A kínai nő szerint ugyanis akkor kötött táv­házasságot férjével. Régi kínai szo­kás szerint a vőlegény nászéjszakán egy kakassal „képviseltette magát’“. A férfi azonban sohasem kereste fei ..feleségét’“. Az asszony beismerte a bíróság előtt, hogy életében most látja először a férfit, a „férj’“ tagad­ja hogy valaha is házasságot kötött a tartásdíjat követelő asszonnyal. Bezár a macskajajosok klubja öt évvel ezelőtt alakúit London előkelőségeiből az úgynevezett Hep- pels-klub, amelynek virágkorában 300 tagja volt és klubhelyiségét egyik iondoni gyógyszertár hátsó termé­ben rendezte be. Ennek az egyedül­álló intézménynek az volt a célja, hogy tagjait megóvja az alkohol túl­zott élvezetének következményeitől, a különböző fajtájú macskajajok el­len szakszerű segítséget nyújtson. Erűnek megfelelően a klub-ööszejö­veteleket mindig hajnali órákban rendezték. A klub-elnök kijelentése szerint az egyesületnek három, szi­gorúan titkos receptje volt a macs­kajajok megszüntetésére. Ezeket a szereket az eset súlyosságának meg­felelően a gyógyszertár üzletvezetője keverte össze és adta el a klubtagok­nak jó borsos áron. A klub jelszava az volt: „Gondolj a reggelre, amely az éjszakát követi. . .” Ügy látszik azonban, vagy a macskajajosok szá­ma csökkent, vagy a titkos recept vált közismertté, de annyi tény, hogy ez a különös klub most fel­oszlott. Szovjet tudósok eredményei a Nemzetközi Geofizikai Év sorén Egy idős ember, meg a politika .. • Feleségemmel a gyerekkocsit toltuk a sétakertben és azon mér­gelődtünk, hogy a kölyök nem akarta otthagyni a hintát. Kitar­tóan ordított még a szobornál is, talán abban a reményben, hogy hangjának erejével rákényszerít bennünket a játéktérre való visz- szatérésre, ahol — gondolta — még egyszer meghintáztatjuk ... Szóval háborús hangulat volt a családban, mert félhangosan ép­pen egy kiadós verést ígértem a fiamnak abban az esetben, ha a korzóig el fiem hallgat... Ekkor szólított meg valaki, aki- fniek a közeledtét nem vettük ész' re nagy elfoglaltságunk miatt. Egy idős ember volt, akit ismerek ré­gebbről, de a nevét nem tudom. Több alkalommal beszélgettünk már a parki padokon a hús fák alatt, s általában amikor észre­vesz a sétányon, mindig megszó­lít. Most is újságot lobogtatva ke­zében,, lépett hozzánk. — Mit szól a közép-keleti ese­ményekhez? — kérdezte. Váratlanul ért ez a kérdés, an­nál is inkább, mert mint már előbb mondtam, egészen hétköz­napi dolgokkal voltam elfoglalva. De mire feleszméltem volna meg­lepetésemből, már hozzám karolt es magamellé húzott az egyik padra. — Üljünk le és beszélgessünk egy kicsit — indítványozta. — Nagyon szívesen — mondtam, miközben feleségem a gyereket próbálta elhallgattatni. — Látja — mondta, miközben az újságban lapozott egyet, — ezek az amerikaiak nagy lókötők ám. Érzik, hogy ég alattuk a talaj, de mindent elkövetnek, hogy meg­hosszabbítsák uralmukat az ara­bok felett. Mert, hogy véglegesí­teni nem tudják, az biztos, csak egyik napról a másikra élnek ott... Fel van háborodva az egész világ, amiatt, hogy Libanonban beavat­koztak, de ők rá se hederítenek. Legalább is úgy tesznek. De én nem hiszem, hogy büntetlenül ga­rázdálkodhatnának ott... — be­szélt gyorsan, hogy szóhoz sem jutottam. — Es olvasom a maguk újságját, kevés benne a hír arról, hogy a megyében tiltakoznának a beavatkozás ellen. Pedig én szük­ségesnek tartanám... Én idős em­ber vagyok már, de félek a há­borútól. Kettőt már átéltem, elég volt belőle. Csak elnézem a gye­rekeket — itt van a maga fia is — majd boldogan szeretne élni, meg maga is egész fiatal még, a háború pedig a halált jelenti. Beszélgettünk még körülbelül fél óráig, s mielőtt elváltunk vol­na, megkérdeztem: — Ne hara­gudjon, de elfelejtettem a nevét... — Miért? Írni akar valamit? — Nem tudom még, de lehet. — Nem fontos a név, írja meg, hogy minden szekszárdi tiltakozik a háború kirobbantása ellen! ö mondta ezt, s én most bátor­kodom ideírni, nemcsak a szek­szárdiak nevében, hanem a világ egyéb sok százmillió embere ne­vében is, hogy nem akarunk há­borút ... Békében akarunk élni, alkotni... Boldogok akarunk len­ni ... (b—g) Békegyűlés Hévizén A Hévizi Pedagógus üdülőben több Tolna megyei pedagógus üdüL A Hazafias Népfront hévizi szerve­zete július 19-én délután békenagy­gyűlést rendezett a hévizi kórház előtti gyönyörű parkban, melyen a pedagógus üdülő vendégei is részt vettek. A békegyűlés műsora sok te­kintetben eltért az eddig szokásos gyűlés-programoktól. A Hazafias Népfrcntbizottság ve­zetője a libanoni és jordániai esemé­nyeket ismertette a gyűlés résztve­vőivel és rámutatott arra, hogy min­den becsületes embernek össze kell fognia, s támogatnia kell minden olyan jószándék\u kezdeményezést, amely a népek szabadsága és egyen­jogúsága elvének fenntartásával a béke megvédésének ügyét szolgálja. A rövid beszéd után a szovjet kul- túrcsoport és a katonazenekar szó­rakoztatta a közönséget. Mint a cso­port vezetője mondotta, azért jöttek, hogy szórakozást nyújtsanak azok­nak, akik békés körülmények között keresik a gyógyulást és üdülést to­vábbi munkájukhoz. Mintegy másfél órás műsorukkal valóban jó szórako­zást nyújtottak a többszáz üdülőnek. Orosz, délamerikai, olasz és. magyar énekszámokat adtak elő, halalajkía és tangóharmónika kísérettel. Több szám ismétlését kérte a lelkes kö­zönség és a szoviet katona-művé­szek, de mondhatjuk úgy is, hogy a művész katonák szívesen tettek: eleget a kérésnak­P. E. R HUMOR NŐIES VISELKEDÉS Nagy tömeg gyűlt össze egy bolt kiárusításánál. A nők tömegében egyetlen férfi állt türelmesen és hagyta, hogy gyomrozzák a tolongás­ban. Tíz perc után azonban elveszí­tette a türelmét és erélyes könyökö- léssel előre igyekezett. „Hogy lehet így viselkedni?! — kiáltott rá az egyik nő. — Művelt ember nem vi­selkedik így!” „— Mostanig igyekeztem művelt ember lenni, — válaszolt a férfi fagyosan — ,de elhatároztam, hogy ezután nőiesen viselkedem.” * FANTÁZIA Az ingatlanügynök régi, romanti­kus parasztházat mutat meg hölgy­kliensének. A hölgy mindent ala­posan megnéz és végül így szól: „Azt hiszem, sok mindent ki lehet­ne hozni ebből az ócska házból”. De aztán elgondolkodik és hosszú szü­net után hozzáteszi. „Igaz, hogy ezt gondoltam akkor is, amikor először találkoztam a férjemmel..." VÁROSI GYEREK Pistike leghőbb vágya teljesül: el­küldik a nagynénjéhez falura. Első nap este csodálkozva nézi, amint a néni éppen egy tyúkocskát kopaszt. „Mondd Ella néni — kérdezi végre csodálkozva — neked minden este le kell vetkőztetned a tyúkjaidat?” MEGSZŰNTEK A LAKBÉR­GONDOK „Mondja meg őszintén, miért lopta el ezt az összeget?” —; kérde­zi a vádlottól az ügyvéd. — „Ki kel­lett fizetnem a lakbéremet”. — „Nohát, ettől a gondtól most elég hosszú időre megszabadul”. * KÉNYELMES MEGOLDÁS Horace J. Killster amerikai mil­liomos Afrikába utazik oroszlánva­dászatra. Két hónap múlva felesége szűkszavú táviratot kap: „Horace J. Killster oroszlánvadászaton meg­halt”. A bús özvegy visszatáviratozik: „Küldjék haza a holttestet”. Egy hónap múlva az özvegy újabb táviratot küld a vadász-vállalkozás vezetőjének: „Tévedés folytán csak bebalzsamozott oroszlánt kaptam”. A reklamációra tőmondatos táv­irati válasz érkezik: „Benne vas”. * ÓVATOS DUHAJ Londonban a sohoi elsősegélyhely­re teljesen részeg alakot cipelnek be. Amikor lefektetik és kigombolják a ruháját, a következő cédulát talál­ják a derekára kötve: „Doktor urak, figyelem! Részeg vagyok. Csak részeg. Nagyon kérem, ne akarják újból kivenni a vakbe­lemet, minthogy már kétsaer kirót­ták!”

Next

/
Thumbnails
Contents