Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
1958. július 27 TOLNA MEGYEI NRPUJSAG 7 A BÉKÉS FIA... — Na, kedves öcsém meg is érkeztünk — mondta a kopaszodó, idős iskolaigazgató a fiatal tanár felé fordulva, s megnyitotta a nehéz tölgydeszkából készített utcai ajtót. A tanár tekintete a nyitott ajtón keresztül végigsíklott a hosszú, nagy parasztházon, s megállapodott a legutolsó ajtónál. Megborzongott. — Ki gondolta volna, hogy életem útja ismét visszavezet ebbe a házba — tűnődött kissé elmélázva, de az igazgató hangja kizökkentette gondolataiból. — Úgy állsz itt, mintha félnél beljebb jönni — nevetett, s zsebkendőt szedett elő és törölgetni kezdte billiárd golyóhoz hasonlóan sima, izzadt fejét. Az udvar sarkában láncrakö- tött, hatalmas komondor dühösen ugatni kezdett. Megnyílt a nyárikonyha ajtaja és fehérhajú, berekfejű ember lépett ki rajta, jobb kezében pipát, bal kezében botot szorongatva. Amikor megpillantotta a kopasz igazgatót, botra támaszkodva, nehézkes, lassú léptekkel megindult feléjük. — Jónapot Pelikán bácsi! — kiáltott jókedvűen a fénylőfejű igazgató. — Jónapot adjon isten — válaszolt az öreg, és kezet nyújtott neki. — Nem ismert meg — állapította meg magában kissé megnyugodva a tanár. Hogyan is ismert volna rám, hisz apró kis gyerek voltam még akkor ... — A tanár úr lesz az új lakója István bátyám — mondta az igazgató. Az öreg végigmérte tetőtől talpig a hatalmas bőröndöt szorongató elegáns szürke kamgám ruhát viselő fiatalembert, s amikor finomvonású, lányos arcán megakadt a tekintete, kissé elmosolyodott és azt gondolta. — Jófajtából való lehet. — Na én el is megyek, mert az „asszonytársnak” megígértem, hogy segítek kapálni a „háztáji” kukoricát, — szólalt meg magas torokhangján az igazgató, s a tanárt és a gazdát otthagyva elsietett a Fő utca irányába. Az öreg Pelikán nagyon udvarias volt új lakójához. Miután meg mutatta neki a kényelmesen berendezett szobát, amelyet ahogy hangsúlyozta „bagóért” ad ki, mivel csak kétszáz forintot kér érte kiültek az udvar közepén díszelgő hatalmas diófa alá, a hímzett terítővei letakart kerékasztalhoz amelyet négy öblös nádszék fogott közre. A beszélgetés nehezen indult. — Nős már? — kérdezte az öreg. — Nem nősültem még meg — válaszolt csendesen a tanár. Az öreg mélyet sóhajtott, aztán öntött a poharakba, az öblös cserépkancsóból, s miután ittak, megint megszólalt. — Hej, bizony most maguknak is nehezebb. Most mindenkinek nehéz. — Megint töltött. Egy hajtásra kihörpintette a bort a pohárból, s tovább fűzte a szót. — A régi világban, ha egy tanító ... Tanító, nem tanár, idekerült a faluba, válogathatott a gazdalányok közül. Mind meg voltak bolondulva a lányok. A pantallós ember, a' jegyző, meg a tanító volt az álmuk. A tanár nem válaszolt, csak bizonytalanul bólintott néha az öreg beszédjére. Pelikán kifogyott a szuszból. Elhallgatott. Egyre sűrűbben emelgette az öblös kancsót, s a vérszínű borcseppek, a tarka térítőt még tarkábbá tették. — Köszönöm. Nekem már elég — tiltakozott a tanár. — Igyunk. Ne köszönd. Igyunk, tőled nem sajnálom. Neked már a külsőd is elárulja, hogy nem afféle gyüt-ment vagy, — fogta bizalmasan tegezésre a szót az öreg, s remegő kezével egyre csak töltögette a vastag, olajosán csillogó bort a poharakba. — Két hold szőlőm van már csak, abból élek. Két hold — nevetett keserű, gúnyos nevetéssel, s nagy sárga fogai elővillantak szürke bajusza alól. — Kiforgattak mindenemből, a százhúsz hold szép zsíros földemet „kolhoz főddé” tették ... Két hold szőlőből élek ... De ehhez ragaszkodom, érted. — Pelikán szemei villogtak, a botjával a földet ütötte, s a hangja egyre nagyobb gyűlölettel telítődött ahogy folytatta a beszédet. — Most azok dirigálnak, akik senkik voltak. Tudod ki most a falu vezetője!? Tudod ki a tanácselnök? Egy béres! Egy közönséges b... Elharapta a szót. A tanár halottsápadt arcából félelmetes tekintet villant felé. A pipa remegni kezdett a kezében, s a tanár hangját úgy hallotta, mintha egy pincéből szólalt volna meg kísérteties hangon: — Pelikán gazda, ha nem tudná az én apám is béres volt. —I Béres?! — nyögte az öreg. — Igen, béres — vágta rá éles metszőhangon a fiatalember. — Egy évig ebben a faluban volt béres. A maga bérese volt. Én még akkor nagyon fiatal gyermek voltam, azért nem ismert rám. Az öreggel forogni kezdett az udvar. Úgy érezte, hogy a gutaütés környékezi. — Ho... hogy hívták? — szaladt ki önkéntelenül is a kérdés a száján. — Nagy Jánosnak — válaszolt egyre hidegebb magabiztosabban, szárnyaló hangon a tanár, s ujjá- val az épület végén lévő ajtóra mutatott: — Ott laktunk... Ott abban a kamrában. Amikor , az anyám tüdőbajban meghalt, maga... Maga Pelikán gazda nem engedte, hogy itt az első udvarban tartsák a szertartást! Emlékszik? A pap... ott az istállóajtó mellett, a kamra előtt, ott mondta a gyászbeszédet. Az öreg eltakarta kezével az arcát, nem mert a tanárra nézni. Homlokára ceruzavastagságú erek rajzolódtak, az arcán verejték- cseppek gördültek végig. Szeretett volna elszaladni, megsemmisülni, vagy levegővé változni, észre sem vette, hogy asztaltársa felkelt a székről és megindult a kijárat felé. Estébe hajló idő volt. A tárgyak elveszítették tarka színeiket és egyforma szürke uniformisra váltották fel. A tanár botorkálva haladt az iskola épülete felé, ahol az igazgató lakott. Hányingert érzett. Úgy vélte, hogy a Pelikán minden csepp bora ecetté változott a gyomrában. — Szentisten, mi van veled! — kiáltott kétsévEpesve az igazgató, amikor megpillantotta. — Semmi... Semmi legyintett a tanár. Csak a lakhelyemet kell sürgősen megváltoztatnom, mert tudod a béres fia, meg az egykori nagygazda nem szívesen él egy fedél alatt, mégha a béres fiából idővel tanárt neveltek akkor sem. HAYPAL TIBOR Lakóházakat épi! a szövetkezet Lassú, kimért mozdulatokkal lapátolják a homokot a rostára. A homokot az építkezéshez használják fel, mert lakóházak épülnek, a bá- taszéki Búzakalász Termelőszövetkezet építi tagjai részére. Az építkezést a szövetkezet építőbrigádja végzi, miközben a többi tagok a csép- léssel és egyéb munkákkal foglalatoskodnak. Feidt Ferenc és Mátyás Rózsi a homoklapátolók, Lovrics Katalin a maltert hordja a kőműveseknek, akik az egyik házon már a födém boltozását végzik. A másik házon hárman — Stenge József, Nagy Pál és Thész Tamás — a tetőszerkezetet állítják össze. A harmadik lakóháznak már kiásták az alapját, a negyedik helyén kitűzött karók mutatják csak, hogy oda hamarosan ház épül. — Kellenek a lakóházak, nagyon kellenek — mondja Feidt Ferenc. — Ez a négy ház — egy kétszoba összkomfortos és három egy szoba összkomfortos — az állattenyésztőknek épül. Nekik külön strapát jelentett rossz időben kijárni a faluból. A lakások most félúton lesznek a falu és a szövetkezet gazdasága között, a jószággondozók munkája sokkal könnyebb lesz, mert minden pénzt megér, ha valaki ott lakik a munkahelyén. — Nagyon sokat jelent az, hogy a szövetkezet lakóházakat épít... amellett, hogy egyéb gazdasági épületek is épülnek. Istálló, nyolcvan marhának, olyan, hogy felül magtár lesz. Meg száz férőhelyes fiaztató ... Most készül a hizlalda. Építkezünk, mert így kívánja meg a fejlődés — sorolja az építkezéseket Feidt Ferenc. — Holnap elkészül a tetőszerkezet, aztán jöhet a palázás — mondja Stenge József, miközben a léceket adogatja fél két társának. Stenge József olyan „mindenes” ember itt. Ért a kőműves, az ácsmunkához, meg a vasbeton-szereléshez is. —i Amint fenn lesz a tető, a kőművesek megkezdhetik a belső vakolást. Igyekszünk, azt akarjuk, hogy az ősszel már beköltözhessenek a tagok. Az ácsmesterünk, Thész Tamás a szövetkezet egyik legfiatalabb tagja, nemrég vettük fel... A készülő tetőszerkezet összeállítása, megmunkálása azt mutatja, hogy Thész Tamás érti a mesterségét, valóban hasznos tagja lesz a szövetkezetnek. Á megyei népművelési csoport a képzőművészekért Lapunk múlt vasárnapi számában cikk jelent meg a megye képzőművészetének helyzetéről. A megyei népművelési csoport máris hozzálátott a hibák kiküszöböléséhez, amit az alább felsorolt esetek bizonyítanak. A Megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztályának Népművelési Csoportja közölte, hogy Czencz János bátai festőművész felajánlotta bâtai házát megvételre a Képzőművészeti Alapnak. A népművelési csoport támogatja a Képzőművészeti Alapnak azt a szándékát, hogy a házat megvásárolja, hiszen akkor itt be lehetne rendezni egy állandó művésztelepet, ahol a Tolna megyei képzőművészeken kívül még a szom «» a® r rr Kosos szerűn • • • szédos megyék képzőművészei is rendszeresen tartózkodhatnának, s további fejlődésük számára a művésztelep feltétlenül hasznos lenne. A megyénk területén élő művészek támogatása és a különböző közintézményeknél elhelyezett művészeti alkotások színvonalának javítása érdekében a népművelési csoport felhívást készül kiadni a közű- letek, vállalatok, szövetkezetek részére, amelyben felhívja figyelmüket arra, hogy amennyiben művészeti alkotást vásárolnak, elsősorban a Tolna megyei képzőművészektől vegyenek. Ezzel kapcsolatban a népművelési csoport munkatársai örömmel állnak a különböző szervek rendelkezésére tanácsaikkal, javaslataikkal. A Képzőművészeti Alap 15 000 forintot bocsátott a megyei népmű- tóvelési csoport rendelkezésére iparul és népművészeti alkotások vásárlási sára. Ez a vásárlás számottevő tá- Jf mogatást jelent a megye képzőig ipar-, és népművészeinek. A vásár- írásokat természetesen úgy bonyolít- -áják le, hogy az alkotásokat előbb az v Alap zsűrizi. iSmií fhttpfmíé! ROYAL OPERA a sereget és két oldalról megrohanják őket. A ludak rémült gágogással menekülnek és a »vadászok« jónéhány- nak utánavetik magukat, mire sikerül egyet elfogni. A libaserég visszamenekül a vízbes Az elfogottat is utánuk engedik néhány pillanat múlva, úgy, hogy szalmacsutakot kötnek a hátára. Ez aztán bármennyire is igyekszik a többi után, hogy elérje őket, hasztalan minden iparkodása, mert azok rémülten menekülnek előle, a túlsó parton kiszállnak a vízből és elvonulnak hazafelé. Libaeszükkel nem tudják felfogni; mitől lett olyan furcsa, ijesztő külsejű a társuk. A géphez egymás után érkeznek meg az ebédhozók. Az egyik asztag éppen lefogy és Varga Mihály bandagazda kiadja a jelszót: — Ebéd! — No, amíg az ebédszünet tart, addig én kicserélem a cséplőgépen a szíjtárcsát — mondja Gál János, a traktoros, s azzal nyomban munkához is lát. A többiek, ki erre, ki arra az asztagok árnyékába húzódnak és hozzálátnak az ebédhez Amint az ebéd befejeződött, tíztizenöt perc múlva újból munkához lát a cséplőbanda és ebben nem kis része van Varga Mihály bandagazdának. — Leleményes ember — mondják róla a többiek és ebben van is valami igazság. Ifj. Tóth János gabonáját csépelik, a gazda ott áll a mázsa mellett és a szentébe öt- lik a gabonameregető készség, egy ócska rohamsisak, ráhegesztve egy villa nyaka két ágával. — Hát ez miféle szerzet? — forgatja a kezében. — A rohamsisakot találtam, aztán hogy bent voltam a gépállomáson, mondtam a kovácsoknak, agyusztálSnna-bál, társas kirándulás a Simontornvai Bőrgyárban Július 26-án a bőrgyárban Anna- bált rendeztek. A bál rendezősége több, mint ezer forint értékű tombola tárgyakat vásárolt, a tombola- tárgyakat az üzem portásfülkéje előtt .közszemlére” bocsátották. Az idei \nna-bál, — mely az elmúlt évieknél sokkal nagyobb volt, — tombolafőnyereménye egy hatszemélyes étkészlet, emellett háztartási edények, Italáruk és egyéb használati tárgyak kerültek a nyertesekhez. * Vasárnap indul a harmadik turista ',-soport a Balatonra. A tervek szerint a szakszervezeti ingyenes túrán csali a szakszervezet tagjai vehetnek .'észt, ugyanis az útiköltséget a szak- ízervezet fizeti. A Balaton-túrán résztvevő mintegy hatvan dolgozó Siófokról Balatonfüredre rándul, togy ott megtekintsék a híres Anna- bált. # Két héttel ezelőtt a gyár műszaki dolgozói részére ankétot tartottak, ahol megbeszélték az első féléves nunka tapasztalatait, majd pedig megszabták’ a további feladatokat. \ műszaki dolgozók értekezletei előkészítők voltak a szokásos termelési értekezletek előtt, melyeket a héten 'ejeztek be. ják rá ezt a villadarabot — válaszol Varga Mihály. — Gondoltam, jó lesz itt a gépnél gabonameregetéshez. (Lám, hogyan fel lehet használni békés célokra a háborús eszközöket!) A gép mellett, a »töreklikban« szaporán dolgoznak a »félrészesek-«. Ám ők egészrészes cséplőmunkások, mert Várszegi Ottóné, Salamon Mi- hályné és Dávid Magda néni már nem éppen fiatalok. Ezt a munkát általában fiatalabb lányok, fiúk végzik a gépeknél. Bizony, ők már túlhaladtak életük delén, de bármelyik fiatallal felvennék a versenyt. Dávid Magda néni pedig éppen a hetven- kettedik évében jár, de túltesz még most is sok fiatalon. — Negyven éven keresztül dolgoztam cséplőgép mellett — mondja1 Magda néni és mi hárman — int a két asszony felé — már jónéhány, év óta dolgozunk együtt. A traktoros, Gál Jani még kicsi gyerek volt,1 ő is dolgozott gép mellett. Sokat se-' gítettünk neki, mert álmos volt nem egyszer. Akkor még másként volt ám — teszi hozzá magyarázón —, hajnalban két órakor kellett felkel-^ ni és este tíz-tizenegy óráig dolgoz-i ni. Mekkora kazal lenne abból a sok| pelyvából, törekből, amelyet a négy-' ven év alatt elhordtám a gép alól. :., — A Magda néniék összefüggés-i ben vannak a bátaszéki sportkörrel! — tréfálkozik Papp János. j — Hogyhogy? — A sportkör neve volt »Törek-J vés«, amit az asszonyok csinálnak,| az a »törekvivés«. ] — Hogy mit ki nem talál ez az, ember — nevetnek az asszonyok, az-{ zal felkapják a megrakott »garabót«( és a töreket leöntik az egyre maga-j sodó kazal mellé. Bognár István (j — A csuda bizonyára elvitte azt a fi mozgóboltot, hogy még nem ért ki •ide hozzánk — morfondírozik Papp 'János, a cséplőcsapat mázsakezelője. I— Pedig ebben a nagy melegben (ugyancsak elkelne egy kisfröccs, jvagy egy pohár sör. Több mint egy 'hete csépelünk már, aztán felénk se {néztek még eddig. Pedig itt vagyunk, (nem messze a falutól — mondja két Jzsák között, vagyis ahogyan a zsá- 'kokat egymás után rakja a mázsára (és közben megáll egy lélegzetvétel- jnyi ideig. — És főleg ilyenkor, dél- í időben, az ebéd mellé esne jól egy 'kis frissítő... ! Az alsónyéki közös szérűn csépeli ja gép a gabonát. A G—35-ös vontató (egyenletesen dohog, a cséplőgép dobija monoton zúgással nyeli a kévéiket Varga Mihály etető kezébőL {Egyenletesen csattognak a szíjak, (ömlik a mag a zsákokba, özv. Pán- jczél Lajosné gabonáját csépelik, 'pontosabban éppen most fejezik be, {az utolsó zsák kerül a mázsára. — Hogyan fizet a búza? — érdeklődöm. h — Holdszámra nem valami jól, ^csomóra viszont meglehetősen az ^időjáráshoz képest. 16 csomóból hat {mázsán felül — válaszol Pánczélné, (miközben kocsira rakják a tele zsá- j kokat. I Úgy látszik, delet érez a szérű mel- jletti tóban lubickoló libasereg, mert (valósággal megszállják az asztagok j környékét. Van belőlük vagy száz, }ha nem több és ugyancsak dézsmálni K kezdik az asztagokat. I —< Affene a fejeteket! — mordul jfel az egyik ember a cséplőbandá- jból — nem termett sok, aztán azt is l megdézsmálj átok? El kell ijeszteni főket. ( Nosza, »akcióba« lépnek a banda .fiatalabb tagjai. Megkerülik a lúd-
