Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

1S»58 jálius 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a FIATALOK A TERMELŐMUNKÁBAN A fiatalok egyrészének foglalkoz­tatása elég sok gondot okoz, főleg azoké, akik az általános iskola el­végzése után nem tanulnak tovább semmiféle középiskolában. Az érett- ségizettek aránylag könnyen elhe­lyezkedhetnek, tárt karokkal várják őket — az egyetemekein kívül — a vállalatok és üzemek. A techni-i kumokból kikerülőkkel sincs prob­léma. A 14—15 évesek viszont még fizikailag is, szellemileg is eléggé fejletlenek, mindenképpen nehéz munkába állítani őket. A paraszt- gyerekek nagyrésze a szülők nyom­dokába lép, tehát elsősorban a munkás származásúakról van sző. Mégis, vidéken nehezebb a helyzet, mint a nagyvárosokban, mert a vi­déki üzemek általában jóval kisebb kapacitásúak. Természetesen az egész ország összefogott ezeknek a gyerekeknek a megsegítésére. Nemcsak a szülők és a pedagógusok, hanem a társa­dalmi szervek és az üzemek, vál­lalatok vezetői is szívügyüknek te­kintik a probléma megoldását. Két nagyon szép példát találtunk erre a dombóvári járásban. Könnyűipari üzemet kap Dombóvár Dombóvár csaknem kizárólag ipari település, alig található né­hány parasztember a községben (az idén csak egy parasztszármazású ta­nuló végzett az általános iskolában). Rendkívül nehéz itt a serdülők hely­zete, mert az üzemek csak felnőtte­ket tudnak alkalmazni (MÁV, tégla­gyárak, cementgyár, stb.), könnyű­ipari létesítmény egyáltalán nincs, pedig éppen a női munkaerőfelesleg a számottevőbb. A Kaposvári Tex­tilművekhez járhatnak ugyan néhá- nyan, de ez elenyésző kisebbség. A tanácsok és a párt vezetői meghányták-vetették, mit tehetné­nek és egy igen életrevaló ötlet szü­letett, melynek megvalósítása talán teljesen megoldja a nehéz helyzetet. A Rostkikészítő Vállalat megszűnik az ősszel, mert az épületek nem al­kalmasak a célra, nem kifizetődő a kendergyártás. (Az Eszterházy-bir- tok három gazdasági épülete volt.) Kisebb-nagyobb átalakítással, javí­tással valamilyen könnyűipari üze­met feltétlenül lehdtne itt beren­dezni. Két héttel ezelőtt Írtak a mi­nisztériumhoz, kérték, hogy küld­jenek szakembereket. Remélhetőleg hamarosan jelentkeznek majd. Egy „bérlő” már akadt is, a Herbária Gyógynövény Szállító Vállalat, mely igen jó, könnyű munkát adhatna, fő­leg leányoknak (például csomago­lás), de csak egy épületre van szük­sége. A minisztérium határozatá­tól függ minden. A fiúk számára lesz hely az 501-es Vájárképző Intézetben is, 50 tanulót kértek Tolna megyéből. Nehéz, de nagyon szép szakma, sőt hivatás a bányászoké és sok fizetést is kap­Az Alsóldperdi Állami Gazdaság tehenészetéről, a gépesítés és mun­kaszervezés szempontjából, úgy le­het beszélni, mint egy valóságos ipa­ri üzemről. Éppen elzért az állatte­nyésztésben végzendő munka bizo­nyos szakképesítést igényel. Néhány év óta a gazdaság tehené­szete állandóan fejlődik, s ma már olyan nagyarányú a gépesítés, hogy felérd csökkenthették az állatte­nyésztésben dolgozók számát; más­részt, az állattenyésztésben dolgob zókat a gépek segítségével meg tud­ják kímélni a nehéz fizikai munká­tól. A gazdaság istállóiban jórészt már bevezették a vizet. Villanymeg­hajtású gépek végzik a takarmány­előkészítést, gépekkel történik a fe- jés, kisvasúton hordják az istállók­ba a takarmányt, az almot. A gépesítés eredményeként meg­oszlik a munka fejőkre, takarmányo- sokra, almozókra, stb. A dolgozók az ipari munkásokhoz hasonlóan napi nyolc órát dolgoznak. Az első műszak reggel 4 órától 8 óráig, a második műszak pedig délután 4 órától este 8 óráig tart. A műszak lejárta után a munkások — az ipari munkásokhoz hasonlóan — télen- nyáron fürödhetnek, zuhanyozhat­nak, sőt külön öltöző is biztosítva van számukra. Az állattenyésztés­ben dolgozóknak van idejük a pi­henésre, a szórakozásra, művelődés­re. A hajdani írástudatlan gazdasá­nak. Eddig még elég kevesen jelent­keztek Dombóvárról is. Gondoljátok meg fiatalok! GEMENCI TAMÁS gi cselédek fiai, unokái közül nem egy van olyan, aki szorgalmasan ta­nul, muveji magát, szakkönyveket olvas, hogy szakmai szempontból is megfeleljen a követelményeknek. Az Alsóleperdi Állami Gazdaság­ban szervezetten is foglalkoznak a szakmunkásképzéssel és a nyolc ál­talános iskolát végzett falusi fiata­lokból tanulókat szerződtetnek az ál­lattenyésztésben, a növénytermesz­tésben és a gazdaság különböző me­zőgazdasági jellegű műhelyeiben. A fiatalokat három évre szerződtetik le s gyakorlati képesítésükkel a gazdaság vezetősége által kijelölt szakvezető foglalkozik, a téli idő­szakban pedig elméleti képzést kap­nak. A mezőgazdasági tanulók a kam­pánymunkák idején teljesítménybér­ben, más időszakban pedig órabér­ben részesülnek. Ezenkívül úgy, mint az ipari tanulók, az étkeztetés­sel és a szabadságolással kapcsolat­ban is kedvezményeket kapnak. A három év eltelte után a vég­zett fiatalok segédlevelet kapnak, amellyel szakképzettségüket igazol­hatják és szaktudásuk figyelembe­vételével kapják meg beosztásukat. A fiatalok szakképesítése a fizeté­si besorolásnál is számításba jön, mint szakmunkás utánpótlást tart­ják számon őket és gondoskodnak továbbtanulásukról. POZSONYINÉ Mezőgazdasági szakmunkásképzés Szekszárdi Felsővárosi Gazdakör Ahogy mondják, több mint 500 parasztcsalád lakja a tekervényes utcák öreg házait itt a felsővárosban. Parasztcsaládok, akik egy ideig egy­mástól függetlenül élték a maguk életét. Ha rossz, vagy jó, hazug, vagy igaz hír szárnyalt végig a szűk kis utcák lakói között, külön-külön rea­gáltak a hírre, ki-ki a maga mód­ján. Nem volt a többséget magába foglaló, szervezett erő, amely moz­gósította, felvilágosította, helyes irányba terelte volna a gazdákat. Ma már másként áll a helyzet. A felsővárosi parasztcsaládok közül száztizenhét gazdakörbe tömörült. A gazdakör, amelynek tíz forint az évi tagdíja, szórakozást, nevelést nyújt a parasztcsaládoknak, mozgó­sítja őket a fontosabb politikai és állami feladatok végrehajtására. A »gazdakör« név nem újkeletű. A forma nem igen változott, de a tartalom, a gazdakör fogalma ma egészen más, mint régen volt. Más a cél, mások a vezetők. Az olvasószobában Hétköznap főleg fiatalok látogat­ják este az olvasószobát. Szerencsé­re azonban az idősebb generációból is találunk itt embereket. Domonyai Péterrel, a gazdakör el­nökével, Bandi Jánossal, a felsővá­rosi KISZ-titkárral, Décsházi Ist­vánnal, egy idősebb gazdával és Hu­nyadi István mezőgazdásszal beszél­getünk az olvasószoba asztalánál; Sok mindenről szó esik. Többek között megtudjuk, hogy hatféle folyóirat és két napilap jár rendszeresen a gazdakörnek. A Ma­gyar mezőgazdaság, a Szovjet Hír­adó és az Érdekes Újság példányai­ban, meg a többi újságokban válo­gathatnak az olvasószoba látogatói; Itt van a könyvtár is. Nézegetjük •az olvasójegyeket. Höss Sándor Szabó Pál: Uj föld című regényét és Jókai: Megtörtént regék című könyvét olvassa. Mojzes József szőlőt akar telepí­teni, de nem elég neki az, amit a felsővárosban tanult a szőlőről, sző­lőtermesztési szakkönyvet kölcsön­zött a könyvtárból, hogy bővítse is­mereteit. Miközben az olvasószobában be­szélgetünk, a mellettünk lévő já­tékszobából a billiárdgolyó zenéje, a söntés melletti kis teremből pedig a kártyacsaták jellegzetes, jólismert szócsatája hallatszik. — Vasárnap jöjjön el egyszer — mondja Domonyai Péter, a gazda­kör elnöke —, akkora nyüzsgés van itt vasárnap, hogy alig fér el az em­ber. Telt mozi vasárnaponként — A magamfajta felsővárosi em­ber, ha soha nem látna mozit, akkor sem menne le a belvárosba nagy­moziba. De itt otthonosan mozog mindenki. Itt megnézzük az összes filmet. Az anyósom hatvankét éves és képzelje, már ő is rendszeres mo­zilátogató lett — jegyzi meg Décs­házi István. A mozival meg vannak elégedve, csak a vasárnaponként összesereg- lett nagyszámú szórakozni, beszél­getni, politizálni akaró ember elhe­lyezése okoz problémát. Kevés az asztal, kicsinyek a szobák. A gaz­dakör udvarán szeretnének a nyári hónapokban asztalokat felállítani, de nincsenek asztalok. Bandi János, a KISZ-titkár talá­lóan jegyzi meg: — A földművesszö­vetkezet birtokában van a büfé, neki is érdeke lenne, hogy a vendégek le­ülhessenek, s a havi huszonötezer- ^armincezer forintos forgalomból, amit ez a kis büfé jövedelmez, tele- ne is néhány asztalra. Társadalmi munka A felsővárosi emberekben végbe­menő változásokat főként a közösen végzett társadalmi munka jelzi. Tekepályát építettek kollektíván. Négy kocsi hordta a földet, tizenöt­húsz ember pedig vasárnapi munká­val építette a tekepályát. A fát is közösen termelték ki hozzá, s a fá­ból ingyen készített deszkát az egyik gazdaköri tag. A szép, ízléses mintákkal díszített olvasószobát is társadalmi munká­ban festette be Horváth György fel­sővárosi lakos, akinek szobafestő a mestersége. Ezüstkalászos tanfolyam és szakcsoport A felsővárosi gazdák szívesen ta­nulnak. Az elmúlt év telén tízen jártak a belvárosba ezüstkalászos tanfolyamra. Egyeseknek másfél-két kilométert is kellett gyalogolni tél­víz idején, hogy az előadásokon részt vehessen. Az idén már más lesz a helyzet; A felsővárosi olvasókörben lesz az ezüstkalászos tanfolyam, s ezáltal előreláthatóan a négyszeresére fog emelkedni a jobb, ésszerűbb gaz­dálkodást tanuló parasztemberek száma. Domonyai Péter, a gazdakör elnö­ke gyümölcstermelő szakcsoportot szervez. Tíz hold közös gyümölcsös lesz, az első próbája a gazdakör leg­szervezettebb gazdacsoportjának, amely a gazdálkodási társulástól több jövedelmet, nagyobb könnyebb­séget vár. A legjobb példák egyikét láthatjuk megyei viszonylat­ban is itt, a felsővárosban. Az ered­mények a Hazafias Népfront és a tanács jó munkáját is dicsérik. Az ezerféleképpen gondolkodó, nehezen befolyásolható, széttagolt parasztság nevelése, gondolkodásának helyes irányba terelése, segítése és szer­vezése a gazdakörön keresztül, ahogy a gyakorlat mutatja, jó irány­ban halad a szekszárdi felsőváros­ban; (Haypál) il jólét felé... Ha körülnézünk a gyönki Petőfi Termelőszövetkezet portáján és be­pillantunk az istállóba, a dohány­pajtába, a szövetkezet éves tervébe, gondolkodás nélkül mondhatjuk, hogy ők az embereknek ahhoz a faj­tájához tartoznak, akik nem várják a sültgalambot és nem a véletlenre bízzák sorsukat, hanem tevékenyen kiveszik részüket a gazdagabb, jobb élet kialakításában. VIRÁGZIK A DOHÁNY, SZEDIK AZ ALJALEVELEKET Egy percig sem vitás, hogy egyik munkaigényes növényünk a dohány, amely a palántázástól, az öntözéstől kezdve, egész nyár folyamán, a si­mításig sok gondot ad a szövetkeze­tieknek is. A Petőfi Termelőszövet­kezet területben sem nagy, összesen 247 holdjuk van és a földterületen 24 tag dolgozik szorgalmasan. Ere­jükhöz mérten egy holdon terveztek dohányültetést, szerintük megéri, az elmúlt évben is az az egy hold ci­garettával, prémiummal együtt 49 000 forintot hozott. Az idei év­ben sem kell szégyenkezniük a do­hányuk miatt, hiszen már nagyobb részt virágzik és a legelső termés, az úgynevezett aljalevelek egyformán felfűzve a dohánypajtában szárad­nak. HASÍTOTT SERTÉSEK Éppen látogatásunk napján talál­tuk nagy munkában a szövetkezet férfiait. ölték, forrázták a sertése­ket, amelyekből mintegy 15 darabot hasítva Budapestre szállítanak. A termelőszövetkezet elnöke, idős Zen­gő Konrád szerint érdemes így is foglalkozni sertéstenyésztéssel, mert a levágott és kettéhasított sertés egyenkénti tiszta súlya körülbelül egy mázsa, amelyekért 30 000—35 000 forintot kapnak. Még ebben az év­ben 30 darab hasított sertést fognak Budapestre szállítani. A tervek azonban másról is számot adnak. A tagságnak van olyan határozata, a jövő gazdasági évben inkább son­kasüldő szállítására kötnek szerző­dést és még ebben az évben 50 da­rabot be is állítanak; MINŐSÉGI HIBRIDKUKORICA Sokan talán nem is gondolnak ar­ra, hogy a sok munka és vesződség mellett érdemes hibridkukorica-ter­mesztéssel is foglalkozni. A Petőfi Tsz tagjai 20 holdon vetettek az idei évben is második keresztezésű hib­ridkukoricát, amelynek termesztésé­vel azért is érdemes foglalkozni, mert az átadott egy mázsa minősé­gi vetőmag kukoricáért 150 kiló szokványminőségű kukoricát kapnak vissza. Ezenkívül 6000 forintot kap­nak a címerezésért. Nem vitás, sok munka van vele, négyszer-ötször be kell járni a területet, míg a címe- rezés meglesz, többletmunkát jelent a szedés is, mert külön kell szedni az apa- és az anyasorok termését, de úgy látszik, megéri, ha évek óta 20 holdon próbálkoznak vele. ÖKÖRHIZLALÄS A gazdagodásnak, a több jövede­lemnek az ökörhizlalás is egyik módja, amelyet a gyönkiek a követ­kezőképpen oldanak meg. Annak rendje és módja szerint tavasszal, természetesen saját pénzükön, ökrö­ket vásárolnak, amelyeket a nyár folyamán a mezőgazdasági munká­ban ki tudnak használni. Ősszel, amikor csökken a munka, az ökröket szerződésileg hizlalásra lekötik és amikor elérik a megfelelő súlyt, ér­tékesítik. Ebben az évben négy da- rabb hízott ökröt adtak el 33 000 forintért. S MINDEZ ÁTSZÁMÍTVA Amiről írtunk és hallottunk a gyönki Petőfi Tsz tagságának gaz­dagodásáról és gazdálkodásával kap­csolatban, a törvényesség betartásá­val történik. Joguk van a szövetke­zetieknek mindahhoz, hogy sorsuk, életük jobbra fordításán, a helyi adottságaikat a leggazdaságosabban használják ki. Az évi munka ered­ménye zárszámadáskor az egy mun­kaegység értékben fog jelentkezni, amikor arról beszélhetnek, hogy ná­luk az átszámított egy munkaegység értéke 52 forint 32 fillér. Pálkovács Róza Országjáró téglások Az országjáró téglagyári mun­kás — nem új fogalom. Különösen azokon a vidékeken, ahol rossz volt a föld, vagy a lakosság nagy része nem tudott elhelyezkedni a földbirtokokon, ipari üzemekben — kerültek ki a falvak lakóiból tömegesből a téglavetők, akik el­kerültek az ország legülönbözőbb részeibe, sőt a határokon is túlra, téglagyárakba szegődtek el egy- egy nyárra, téglavetési idényre Járták az országot, vándoroltak, 1egyes családok — mert a mester­ség nemiedékről-nemzedékre örök­lődött — szinte minden évben máshol próbáltak szerencsét, gon­dolva, hogy másutt jobban jár­nak, mint előző munkahelyükön. Ed a fajta „országjárás” már megszűnőben van. Egyrészt azért, mert kihalóban van a szakma, egyre több gyárban veszi át a gép a téglavetők nehéz munkáját. De a még meglévő téglavető családok is szívesen telepednek le végleg egy helyen. Az országjáró hagyo­mány most újra feléled, persze, más formában. Ismerkednek a tég­lagyári munkások most már nem elsősorban a gyárakkal, hanem az ország különböző vidékeivel, városaival, természeti szépségei­vel. A Bánya és Epítőanyagipan Egyesülés az igazgatói alap kultu­rális célokra fordítható részéből —1 a múlt évi tervek túlteljesíté­séért és a gazdaságos termelésért jelentős összegű igazgatói alapot kapott az Egyesülés — dolgozón­ként 30 forintot bocsátott az egyes gyárak rendelkezésére, hogy ott a dolgozók részére kirándulá­sokat szervezzenek. Míg a múlt esztendőben csak a legjobb dolgo­zókat vitték el ilyen kirándulá­sokra, most már futja a pénzből arra, hogy a téglagyárak minden dolgozója, sőt a családtagok rész­vételével is kollektív kiránduláso­kat rendezzenek. A Szakcsi Téglagyár dolgozói a Balatonra mentek el a múlt va­sárnap. A bonyhádiak Pécset lá­togatták meg, ahol megnézték a város nevezetességein, történelmi emlékein kívül a svéd cirkusz elő­adását is. A Kölesdi Téglagyár dol­gozói pedig Szegedre mentek egy napra, külön autóbusszal. A hő- gyészi és a tamási gyár dolgozói vasárnap Badacsonyban fognak is­merkedni, bizonyára nemcsak a Balaton vizével, hanem a jó bada­csonyi borral is. — Tolna megyében à községi ta­nácsok a községfejlesztési tervek­ben több mint 3,5 millió forintot irányoztak elő járdaépítésre, több mint 2 millió forintot útjavításra, mintegy 2 millió forintot villany­hálózat-bővítésre és a vízellátás megjavítására is több mint egymillió forintot irányoztak elő. Igen jelentős összeget fordítanak kulturális cé­lokra is. A művelődési házak létesí­tésére, felszerelésére például közel két és félmillió forintot fordítanak a községi tanácsok a községfejleszté­si alapból. — A Tolnanémedi Kendergyárban felkészültek a kender beszállítására; Kijavították a kisvasúti kocsikat, amelyekkel az állomásról szállítják a kendert és javítják a síneket is;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents