Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

lftiS július 22. TOLNA MEGYEI NEPUJSAU í DOLGOS EMBEREK Alig pár száz holdon, 1949-ben teljesítményű Sz. 80-as, amely dix- kukoricatáblán pedig leány munka- kedtek el gazdálkodni a Gerjeni Ál- tillert húz maga! után. Ez a talajmű- csapat végzi a fajta hibrid kukorica lami Gazdaságban. Azóta a terület velő eszköz tökéletes munkát végez címerezését. több mint 4000 holdra gyarapodott és naponként 25—30 hold a teljesít- ** és a kezdeti nehézségeket az ál- ménye. Éjszaka, amikor kissé mér- Mozgalmas képet árul el a gazda- landó jó eredmények váltották fel. séklődik a nagy meleg, 7—8 gép dől- ság határa, éjjel, nappal dogoznak, Ma is büszkélkedhetnek azzal, a gozik és végez tarlóhántást. igyekeznek a jó termést betakarítani Gerjeni Állami Gazdaságban, hogy ** munkájuk nem könnyű. Lehet azt növénytermesztési eredményeik k)i- Az aratást és cséplést a határ tá- mondani, hogy emberfeletti munkát fűnőek állattenyésztésük pedig elsők volabbi részében másik munka váltja végeznek és mégis csinálják megál- között van. Mindez nemcsak annak fel. Univerzál géppel sodorják rend- lás nélkül, mert lelkiismeretük így tudható be, hogy a jó gazda gondos- re a takarmányborsót, egy 50 holdas parancsolja, ságával törődnek földjeikkel, hanem annak is, hogy dolgozóiknak mint­egy 60 százaléka 7—8 éve a gazda­ságban dolgozik. A jó munka ered­ményeként a múlt évben több mint két heti nyereségrészesedést fizettek ki. * * * * A központi üzemegység több mint 1400 holdas határát nézzük, amely szorgalmas képet mutat. Kom­bájnok nyelik az aranyló búzát, hogy mielőbb végezzenek a még visszalé- vő 160 hold búzaaratással. 700 hold­ról már learatták a gabonát. A ter­més az időjáráshoz képest jónak ígérkezik. Volt egy olyan 64 holdas búza parcellájuk, amely holdanként 16 mázsa 20 kiló termést adott. Az eddigi eredmények alapján a 700 hold átlaga 12 mázsa 20 kiló. * * * A jó munkaszervezést igazolja, Tiogy míg az egyik táblán kom­bájn aratja és csépeli a gabonát, ad­dig a szemben lévő területről már húzzák le a kombájn szalmát, ame­lyet kazaloznak is a föld végében. Ezt a munkát követik a tarlóhántó gépek, amely után haladnak a másod vetők. A gazdaság főagronómusa, Maul János szerint többek között 50 holdon kölest, 380 holdon naprafor­gót vetnek zöldtrágyának. Az eddig elvetett 130 hold napraforgó zöldtrá­gya kikelt és fejlődésnek indult. * * * A traktorok dübörgésétől hangos a táj. Az egyik tarlón három gép for­dítja a visszamaradt kalászos tarló­maradványt, két kormos és egy nagy­SZELJEGYZETEK : A pincehelyi munkás — paraszt ifjúsági találkozóról Szombat délután van. Hat órát mutat az óra. A pincehelyi kultúr- ház előtt türelmetlenül várakozó fiatalok állnak. Vendégeket vár­nak Budapestről. Munkásfiatalom kát. Egyesek már attól félnek, hogy elmarad a találkozás, ami­kor felbukkan a kanyarban egy piros autóbusz, nyomában nyitott tehergépkocsival. Az autókról vi­dám énekszó hallatszik. — ök azok! — kiáltja a mel­lettem álló fiatal, s a hirtelen fé­kező busz ajtajához lép és meg­rázza a legelső lelépő kezét. — Szervusz. — Szervusz. Soha nem látták még egymást, mégis úgy hangzik az üdvözlet, mintha régi barátok lennének. * A vacsoránál tovább mélyülnek a kapcsolatok. Munkás és paraszt­fiatalok ülnek egymás mellett az asztaloknál. De sem a beszédjük­ről, sem a ruházatukról nem lehet megállapítani, hogy ki a városi és ki a falusi. * A magyar pamutipar fiataljai színes műsorral kedveskedtek a vendéglátóknak. A zsúfolásig telt kultúrházban gyakran ismétlődik aj taps és a nevetés. Százezer féldeci Pesti István figyeli a gépek mun­káját, ellenőrzi a szeszfokot. Ő sem dohányzik, nem is iszik, csak köte­lességből, amikor a főzetet kóstol­ja, akkor is csak egy cseppet. Rövidesen megkezdik a kádak ja­vítását, hogy a főszezonra teljes üzemmel tudják a finom gyümölcs- pálinkát készíteni. Búcsúznánk is a szeszfőzde veze­tőitől, de még megkér bennünket Inotay Béla, hogy kóstoljuk meg eperpálinkájukat. Csak egy stam- pedlival ittunk, s azután kezdtük számolgatni, hogy az idei szezon öt­ven hektó eperpálinkája egy ember­nek százezer reggel nyújtana né­hány emlékezetes percet. —cs—ő — Aranyosak ezek a gyerekek — suttogja halkan, csak úgy ma­gának a mellettem ülő, idős fej­kendős nénike, s könnyet töröl ki a szeméből. A könnyeket a ne­vetés csalta elő. * A műsort tánc követi. A gyár fiataljai álmosak kissé. Nem is cso­da. Az elmúlt éjjel éjszakai mű­szakot teljesítettek. Éjfél felé egyre kevesebb lesz a táncoló. A parasztfiatalok haza­viszik új ismerőseiket, éjszakai szállást adnak nekik. Két kislánnyal beszélgetünk. Az egyiket Bakos Piroskának, a má­sikat Teller Erzsikének hívják. Erzsiké, aki rövid pór óra alatt barátnőjéül fogadta a nagyváros­ból jött Pirikét, mivel látja, hogy álmos, egyre csalogatja. — Gyere Piriké kialszod magad a jó dunnás ágyban, s holnap majd folytatjuk. * — Holnap folytatjuk! — Igen. Vasárnap folytatódott tovább a barátkozás. S a vasárnapi műsort futball és teniszmérkőzés is tar­kítja. De a szálak akkor sem szakad­tak meg, amikor a magyar pa­mutipar fiataljai visszatértek a fővárosba. Elénk levelezés követi majd ahogy hallom ezeket az együtt töltött, kellemes napokat. Augusztusban pedig a pincehelyi KISZ fiatalok mennek fel Buda­pestre. Gárdonyi Géza: Bor című színdarabját játsszák a magyar pamutipar dolgozóinak. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy drága elvtársunk, ÖZV. KATONA ISTVÁNNÉ, szül. Csillag Julianna hosszú szen­vedés után 1958. július 20-án el­hunyt. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Temetése 1958. július 22-én délután 3 órakor az Újvárosi temetőben lesz. Szekszárd városi Párt-Végrehajtó Bizottság ..Kísérleti“ szövődé 77 -----------------------­Am ikor a zöldre festett ajtón a lá­togató belép a szövőterembe, a leg­nagyobb rendetlenséget találja. Tégla- és vakolattörmelék minde­nütt, csöveket, gépalkatrészeket talál a nagy gépteremben, ahova a félév óta működő 12 gépes kísérleti szö­vődé zöreje áthallatszik. A spanyol­fal, amely valamikor bálacsomagoló gyékény volt, az sem takarja el a gépeket, a villanyszerelők itt-ott át- lyukgatták, hogy a vezetéket fel tudják erősíteni. Báli Ilona, a szövődé vezetője. Nyolc hónapja múlt július elején, hogy a gyárba került: egy teljesen új, kísérleti üzemrészt bíztak rá. Ta­valy még a Szovjetunióban, mint ösz­töndíjas az egyetemi padot koptatta, most meg itt Tolnán már vezetőbe­osztásban azon töpreng, hogyan tud­nák minél előbb felállítani mind az ötven szövőgépet, mind több válasz­tékban szőni a selymet. A spanyolfalon túl, ahol már úgy ahogy rendbetették a világítási veze­tékeket és a csőrendszert, már ter­melnek. Tizenkét gép szövő naponta 8 órán keresztül. Az első gépet hat hónappol ezelőtt kapták. Szentgott­hárdiéi hozták a gyári lakatosok, ott ezeket a gépeket újak váltották fel, a többi szövőgépet is majd úgy kap­ják ahogyan újakat, a másik gyá­rakban felszerelik. — Merkl Jánosné volt az első szövő — mondja Báli elvtársnő —, aki ott az első gépen dolgozik, selyemsálat sző. A szövődé felállí­tása előtt a konyhán dolgozott és kérésére helyeztük át a szövődébe. Azután újabb két dolgozót vettünk fel, Schaller Gusztávnét meg Wer- ling Istvánnét. Nagy figyelemmel kell a selymet szőni. Még nem mond­hatjuk azt, hogy a minőség a leg­jobb, de a kezdeti eredményekkel összehasonlítva már javult, s remé­lem, mindig jobb lesz. Az új szövődében a kezdetkor egy asszony csak egy gépet kezelt, most kettőt. S ahogyan szaporodnak a gépek, majd úgy tudnak többgépes szövésre áttérni. Jelenleg is három szövőtanuló van az új üzemrészben! A tizenkét gép és kísérleti szövő­dé csak az első napokban volt «-kí­sérleti«, ma már szerves része a se­lyemfonógyárnak és alapja annak a tervnek, amely szerint a fonógyárat selyemfeldolgozó kombináttá fejlesz­tik. — pj — SÏR AND Tikkasztó meleg van, a levegő szikrázik a fénytől. Tobzódik a Nap. Fürdőbe mehekül, aki csak tud. Úszni nerri lehet a medencében, nem tudnak egymástól mozogni az emberek. A víz persze mély, de tartják! egymást, mint a téglák a pin ce és alagút felső ívén. Lábmunkára alig van szükség. Az elevenebbek labdát dobálnak, a többi egyszerűen ázik, mint a kender. A tömeg nagyobbik fele már nem fért a vízbe, ők a zuhanyokat ostromolják. Egyesek számára kétszeres tust jelentenek a felfüggesztett kannarózsák, mert a többiek kétvállra fektetik őket, de ez most nem számít vereségnek. A kevésbé harciasak és akik már győz­tek, nagy területen heverésznek a medence körül. Keleti tarkaság. Sok­féle a bőrök színe, a fürdőruháké és a leterített ruháké is —• mindez költői rendetlenségben. Ráadásul állandóan járkálnak is jónéhányan, fő­leg fiatal lányok mutogatják magukat. Fürdőruhájuk nem sokat fed: a divat az „anyagtakarékossághoz” igazodott. Fényképezőgépek kattannak időnként. Késő délután megfogyatkozik a tömeg, a pörkölődöttek és a napszú- rásosok hazavánszorognak. Feléled a medence, már lehet úszni. Eleven motorcsónakok, sellők és fűrészhalak, békaemberek és fürge vizibogarak gyötrik egymást kellő zsivaj kíséretében. Egy lányt három fiú csak nagy erőfeszítéssel tud vízbehajítan i. Műugrók csattannak. Egy gyerek elrugaszkodik a medence szélén, összekuporodva felugrik és akkorát esik a vízbe, mint a férges, savanyú alma a fa alatt. Egy csinos me­nyecske teljes igyekezettel úszkál, látszik rajta, hogy kezdő. Szájába gyűjti a levegőt és fújja a vizet, hogy szinte borzolódik. Időnként ki- evickél a medence széléhez, egyik karjával átöleli a lépcső korlátját, felhúzza a térdét és összekulcsolja rajta a kezét. Pihen. Hiába, még most is nagy a meleg. __________________________(Szabó) M OZAIKOK — Csak az lehet jó főző, aki nem dohányzik és nem iszik — mondja Inotay Béla szeszfőzdevezető a szek­szárdi gyümölcsszesz-főzdében. S ál­lításának bizonyításául még azt is közli a látogatóval, hogy műszak közben hányszor kell ízlelni a pá­linkát, hogy meg tudja állapítani, milyen ízes-zamatos a főzés. Mert az íz és a zamat a legfontosabb. Sokan azt tartják, az a jó pálinka — tör­kölyből —, amelyik büdös. A szesz­főzdében meg lehet győződni arról, hogy a törkölyt a jellegzetes szaga nélkül is lehet főzni, sőt ez esetben sokkal jobb az íze, zamata. Amíg néhány perces «előadás« kí­séretében Inotay elvtárs bevezet a pálinkafőzés tudományába, megke­rüljük az épületet, az erjesztőká-. dákhoz megyünk. — Nem sok főzni valónk van — mondja —, alig tíz vagonnyi epret kaptunk, s annak már az utolját főzzük, van még másfél vagonnyi cseresznyecefre, s azután ha az al­ma-, körte-, barack- és szilvaszállí­tás megkezdődik, akkor lesz a fő­szezon. Évekkel ezelőtt még itt is kisüze­mi módon főzték a gyümölcspálin­kát. Az nem volt gazdaságos, most az új berendezéssel, bukóüstökkel és modern párolóberendezéssel gyorsabb, könnyebb a munka. Ne­gyedóra alatt ürítik és töltik meg az üstöt, míg azelőtt egy és fél órát 'vett igénybe ez a munka. Fiatalember az «ügyeletes« főző; Minden napra egy tejás Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságá­nak lencse-pusztai baromfitelepén a tíz hónapos kakasok át­lagsúlya 5, a tyúkok súlya 3, 3 és fél kiló között volt. Van egy 10 darab­ból álló fehér Plymouth törzsük, amelyből hat darab tyúk az egyik 31 napos hónapban mindennap to- jott. A rekordot egy hampshire tyúk tartja, amely fél év alatt 173 darab tojást rakott. Németkéri úttörők a Balatonon Régen, még hónapokkal ezelőtt lerakták az alapját az idei bala- tonföldvári úttörő táborozásnak, akkor, amikor a tanév kezdetével megalakult az úttörőcsapat Né- metkéren. Azóta pezsdülő úttörő­élet folyik, a községi tanács, a szülők, a falu lakossága segíti az úttörő munkát, a Ságvári Tsz pe­dig egy gyönyörű 1200 forintos brokátselyem csapatzászlóval aján dékozta meg őket, s azóta is pat­ronálja az úttörő csapatot. Ez a patronálás erkölcsi és anya­gi segítségben nyilvánul meg: ma mát erre is van lehetősége a tsz- nek. Amikor Simon Károly peda­gógus, úttörővezető az év elején ismerteti4 a balatoni táborozás tervét, élénk visszhangra talált nemcsak a gyerekek, hanem a szülők körében is, a tsz pedig az elsők között ajánlotta fel segít­ségét, amelyet meg is adott, ösz- szefogott a falu közössége, a ta­nács, a tsz, a nőtanács, a szülői munkaközösség és az erdőgazda­ság, megindult a szervezés, amely­nek eredményeként jelenleg 22 né­metkéri úttörő táborozik a balaton- földvári Ady Endre úttörőtábor­ban, a megyei úttörőtábor szom­szédságában. A hat sátorból álló kis közös­ségben családias hangulat van. A nevelőtestület négy tagja, Simon Károly és felesége, Gombás György és Hamar Imre tanárok a gyerekekkel együtt játszanak, szó­rakoznak. Simon tanárnő, a gye­rekek kedves Márta nénije, a lá­nyokkal együtt lakik a sátorban és mint édesanya gondozza őket. Ha a hosszúcopfos Marika nem boldogul a frizurával, befonja a haját.: Király Katica ruháját bal­eset érte, lefestett a szoknya alja. Márta néni gyorsan megvigasztal­ja a szeppegő Katicát. Előkerül a tű, cérna és a gyűszű, s gyorsan felöltögeti a leszakadt szoknya al­ját. Gombás György tanár a futball- játéknál bíráskodik. A Budapesti Kistext úttörőcsapata „bajnoki” mérkőzésre hívta ki a németkéri úttörőcsapatot. A mérkőzésen a németkériek bizonyultak a jobb­nak, 7:0 arányban megverték a Kistext úttörőcsapatát. A tábornak egy kedves ven­dége is van; Staub Ferenc né­metkéri festő, aki a tábor életét vásznon örökíti meg. A festőmű­vész a tábor életéről készült fest­ményeket az úttörőcsapatnak ajándékozza. A pedagógusok gaz­dag programot dolgoztak ki a gyerekek szórakoztatására. A programban szerepel egy balaton- környéki kétnapos kirándulás is. A gyerekek Tihanyba, Badacsony­ba és a Bakonyba látogatnak ha­jóval, autóbuszon és vonaton te­szik meg a kétnapos túrát. Für-j denek a Balaton vizében, napoz­nak a parti fövényen, tornásznak, játszanak, s emellett a nap egy bizonyos szakában, mozgalmi da­lokat, jeleneteket tanulnak. Ugyanis meglepetésre készülnek. Vasárnapra huszonhárom szülő, tsz tag és néhány vendég látogatá­sát várták, nekik akartak ked­veskedni kultúrműsorokkal, an­nak viszonzásául, hogy a község összefogása lehetővé tette szá­mukra a gyönyörű, tíznapos Ba­laton melléki táborozást. Este pe­dig a szülők és az úttörők a tá­bortűz mellett búcsúznak el a Ba­latontól, ahol tíz felejthetetlen napot töltöttek. POZSONYI IGNÁCNÉ kájáért cserébe két napot dolgoztak a termelőszövetkezetnek. Láttuk a tsz épületeit is, amelyeket ő épített* s a szövetkezet látogatója hordókat és kocsikat is láthat, amelyek az ő kezemunkáját dicsérik. A szakképzettsége kőműves, s ezért kissé csodálkozva kérdeztük: — Hogy lehet az, hogy a hordó­gyártáshoz és a kocsikészítéshez is ilyen mesteri módon ért? u Az alacsony, zömök ember nevet- vér válaszolt: — Mielőtt a tényleges szakmám­nak, a kőműves mesterségnek neki- kezdtem volna, az apámnak segítet­tem, aki bognármester volt, s dol­goztam egy évet kovácsműhelyben is, azért tudom a kocsik vasalását elkészíteni. * A PÓRULJART ragadozó, a szekszárdi Búzakalász Tsz baromfi­farmját ismeretlen, veszélyes és ke­gyetlen állat ritkította. Kezdetben nem tudták, hogy az állatok melyik fajtájához sorolják. Később azonban a kártétel nyomaiból megállapítot­ták, hogy patkány. Ugyanis a «meg­gyilkolt« kacsáknak csak a koponyá­ját törte fel és az agyvelejét szívta ki a veszedelmes kártevő. Támer Józsefné, a baromfitelep gondozója egyszer a baromfiól meny- nyezetén lyukat vett észre. — Itt van bizonyára a tanyája — gondol­ta és csaknem huszonnégy óráig várt türelmesen, mozdulatlanul, A vára­kozásnak meglett az eredménye. Ha­talmas, csaknem két kilós patkány tűnt fel a nyílásban, s óvatosan le­ereszkedett a tetőszerkezetről az ól­ba. Támer néni gyors cselekvésbe kezdett. A kezében lévő lapáttal ak­korát ütött a patkányra, hogy az nyomban kilehelte «vérszomjas« páriáját. AZ EZERMESTER. A szekszárdi Búzakalász Tsz tagjai körében nagy népszerűségnek örvend Nagy István, az egyik új termelőszövetkezeti tag: Népszerűségét annak köszönheti, hogy sokféle szakmában jártas. Kőműves, ács és bognár egysze- mélyben. Eddig már tizenegy házat épített a szekszárdi hegyen. Az új házakat főleg egyéni parasztok épít­tették, akik Nagy István napi mun-

Next

/
Thumbnails
Contents